Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-15 / 90. szám

Április 15., Szombat ÉM-történelem ÉM-hétvége V Petőfi írta hajdan Sárospatakra érvén: „Szentföld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánjai. ” Zemplénből rendfokozattal, majd később mint hadseregtábomok. 1956 nyarán kizárták a pártból, lefokozták honvéddé, s 1957-ben pedig 16 évi börtönre ítélték. Később kegyel­met kapott. Szabadulása után mint könyvkiadói lektor dolgozott. 1965 decemberében halt meg. □ A sorrendben újra egy katona következik: Révész Géza. 1957. február 28-tól volt a Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány tagja, március elsejével bízták meg a honvédelmi ügyek vezetésével, majd 1957. május 9-től hivatalosan honvédelmi miniszter. Révész Géza 1902-ben Sátoraljaújhelyen született. 1918-tól volt párt­tag. 1922-ben tízévi {egyházra ítélték. Fogolycsere útján került 1924-ben a Szovjetunióba, ott a partizánmozga­lom egyik szervezője lett. 1944-ben a kijevi partizánis­kola parancsnokává nevezték ki. Hazatérte után 1945-1947 között a Központi Vezetőség katonai osztály- vezetője volt. 1948-ban altábornagy lett, 1958-ban ve­zérezredes. A honvédelmi miniszteri funkciót 1960. má­jus 17-ig látta el. Ezt követően moszkvai nagykövetté nevezték ki. 1977-ben halt meg. □ Veres József egykori diósgyőri születésű lakatos, kovács nevére, úgy vélem, kevesen emlékeznek. Pe­dig ő nem is olyan túl régen volt miniszter, s a munka­ügyi tárcát - melynek élén állt - csaknem hét teljesen éven átvezette. 1934 óta vesz részt a munkásmozgalom­ban, 1936 óta párttag. Munkásmozgalmi tevékenységé­ért 1945 előtt több ízben is letartóztatták. 1944-ben részt vett a fegyveres ellenállás szervezésében. 1945-től különböző gazdasági és pártfunkciókat töltött be. 1950-1951 között belügyi államtitkár, a belügyminisz­ter első helyettese, 1953-ban letartóztatták, 1956-ban rehabilitálták. 1956-1958 között a budapesti XX. kerü­leti pártbizottság első titkára, 1958-1963 között pedig a Fővárosi Tanács vb-elnöke. Munkaügyi miniszternek 1963. március 20-án nevezték ki, ezt a posztot 1970. ja­nuár 30-ig a második Kádár-, a Kállai- és a Fock- kormány ideje alatt töltötte be. 1970-ben nyugállomány­ba vonult. □ Vályi Péter mindenekelőtt tragikus halálával kapcsolódik Miskolchoz. Az 1919-ben született Vá­lyi eredetileg vegyészmérnök volt, 1953-ban például a Chinoin vezérigazgatói posztját töltötte be. Később a Nehézipari Minisztérium szervesvegyipari igazgatósá­gának volt vezetője. 1971-től Magyarország állandó kép­viselője a KGST tanácsában. 1967-1971 között pénz­ügyminiszter volt, majd 1971-tól haláláig a miniszterta­nács elnökhelyettese. Tragikus halála a Lenin Kohásza­ti Művekben tett gyárlátogatásakor 1973. szeptember 18-án következett be. □ Bondor Józsefre sokan mint építésügyi és város- fejlesztési miniszterre emlékeznek. Nem csoda, hisz 1968-1977 között végig ő volt ennek a tárcának a vezetője. Viszont megyénkhez fűződő kapcsolatairól leg­feljebb a sátoraljaújhelyiek tudnak valamit. Az 1981- ben elhunyt miniszter ugyanis 1945 után mint párt­munkás Zemplén vármegyében kezdte tevékenységét. 1946 őszén került Sátoraljaújhelyre, ahol a szociálde­mokrata párt Zemplén megyei titkára volt 1948 tava­száig. Akkor Miskolcra került, ahol pár hónapig, a két párt egyesüléséig volt szocdem titkár. Mint azt minap Bondor József özvegye nekem elmondta, az egyesülés után visszakerültek Ujhelybe, ahol körülbelül két és fél, három évig volt az MDP megyei titkára. Innen újra Mis­kolcra helyezték megyei másodtitkárnak, majd pedig Diósgyőrben egy építőipari vállalat igazgatója lett. Diós­győrből helyezték le Sztálinvárosba, az akkor folyó nagy építkezésekhez. □ Huszár István nevével egy időben gyakran talál­kozott az újságot olvasó, a rádiót hallgató, a tévét néző állampolgár. Huszár az elmúlt évtizedekben a poli­tikai élet fontos területein teljesített szolgálatot. Her- nádkakon született 1927-ben. 1951-1953 között tanár­segéd, majd címzetes egyetemi tanár. 1953-1963 között a Központi Vezetőség, illetve a Központi Bizottság appa­rátusában tevékenykedett. 1969-1973 között a Közpon­Szemere Bertalan, a Batthyány-kormány belügy- ! minisztere, később ő lelt a miniszterelnök ti Statisztikai Hivatal elnöke, államtitkári minőségben. 1973-ban az Országos Tervhivatal első elnökhelyettesé­vé nevezték ki. Még ugyanezen év novemberében a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, majd 1975 májusától mint miniszterelnök-helyettes az Országos Tervhivatal elnöke. Ezt a pozíciót 1980 nyaráig töltötte be. Huszár István 1980-1985 között a KB Társadalomtudományi Intézetének volt főigazgatója, 1985-tól pedig a KB Párt­történeti Intézetét vezette. □ Nagy Miklós, aki 1973 augusztusa és 1974 áprili sa között volt művelődésügyi miniszter, a miskolci egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Ugyanitt volt később tanársegéd, majd 1959-1961 között adjunk­tus. 1963-tól az MSZMP KB munkatársa, majd alosz­tályvezetője, 1970-1973 között osztályvezetője. Minisz­terként az Országos Közművelődési Tanács alelnö- ke volt. Öngyilkos lett. 1974. április 29-én halt meg Bu­dapesten. □ A magyar művelődés- és kultúrpolitika első számú irányítója a Kádár-rendszerben hosszú éveken át Aczél György volt. Az 1917-ben született Aczél (erede­ti neve Appel) mint építőmunkás kezdte pályafutását. 1935-től volt párttag. Zemplén megyébe, Sátoraljaúj­helyre 1946-ban került, ahol az MKP, majd a két párt egyesülése után az MDP Zemplén megyei titkára volt. Innen Baranyába került, ahol ugyancsak megyei titkár lett. 1949-ben letartóztatták, s csak 1955-ben rehabili­tálták. 1956-tól volt az MSZMP KB tagja, 1970-tól pedig a Politikai Bizottságé is. A minisztertanács elnökhe­lyettesi funkcióját 1974. március 21. - 1982. június 25. között töltötte be. Aczél György 1991. december 6-án hunyt el Budapesten. □ Több mint öt esztendőn át, 1975. július 4-e és 1980. december 31-e között volt a Lázár-kormány nehéz­ipari minisztere a miskolci születésű vegyészmérnök Simon Pál. 1952-1955 között hadmérnök volt a Honvé­delmi Minisztériumban, 1959-től a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet igazgatóhelyettese, 1962-től a Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója, majd 1973-tól az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatója volt. E posztról került a Nehézipari Minisztériumba, ahol 1974. október 15-től miniszterhelyettesnek, majd mint azt már említettük, 1975. július 4-től miniszternek nevezték ki. Ó volt az utolsó nehézipari miniszter, hi­szen 1981. január 1-jével összevonták a nehézipari, a könnyűipari, kohó- és gépipari minisztériumokat. Si­mon Pált a Nehézipari Minisztérium megszüntetése után 1981. május 29-én belgrádi nagykövetnek nevez­ték ki. Ezen a poszton 1985. szeptember 27-ig szolgált. □ Simon Pálnak több mint három éven át miniszter- társa volt az 1927. december 23-án Hámor község­ben született Soltész István. Soltész 1951-ben szerzett kohómérnöki diplomát. Előbb egyetemi tanársegéd volt, majd 1955-ben a Metallochemia Vállalat igazgatójának nevezték ki. 1964-ben lett a Csepel Művek igazgatója, tíz év múlva pedig ugyanott már ö a vezérigazgató. 1978. április 22-én nevezték ki kohó- és gépipari minisz­ternek, a tárca élén a minisztérium megszüntetéséig, 1980. december 31-ig állt. Ó volt az utolsó kohó- és gép­ipari miniszter. Az összevonások után az újonnan létre­hozott Ipari Minisztériumban 1985. július 1-ig minisz­terhelyettesként tevékenykedett. □ A napjainkban Budapesten élő RomáNY PÁL mi­nap telefonbeszélgetésünkkor újfent „szellemi szü­lőföldjének” nevezte Borsodot. Bár a Jász-Nagykun- Szolnok megyei Szajolban született, agrármérnöki pá­lyája az egyetem elvégzése után itt, Borsodban kezdő­dött. 1954-től 1956 tavaszáig a Mezócsát és Tiszakeszi között elterülő Keselyúhalmi Állami Gazdaság igazga­tója volt. Aztán minisztériumi osztályvezető lett, de 1958-ban újra visszakerült Borsodba, közelebbről Mis­kolcra, s az Állami Gazdaságok Borsod-Heves megyei Igazgatóságának vezető posztját töltötte be 1960-ig. 1970-1973 között, majd 1980 nyarától a Bács-Kiskun megyei Pártbizottság első titkára volt. Eközben volt me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 1975. július 4-e és 1980. április 27-e között. Romány Pál 1973-tól 1975- ig az MSZMP KB osztályvezetőjeként dolgozott, s ellát­ta a szövetkezetpolitikai munkaközösség vezetői tisztét is. 1973-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A '80-as évek végén betöltötte a Politikai Főiskola rektori tisztét is. □ A Belkereskedelmi Minisztérium élén 1982. április 15-től Juhár Zoltán állt. A Hemádnémetiben 1930-ban született Juhár Zoltán sátoraljaújhelyi ifjú éveivel is erősen kötődik megyénkhez. A Közgazdaság- tudományi Egyetemen 1952-hen tanári oklevelet szerző Juhár 1953-ban előadó volt az Oktatásügyi Minisztéri­umban, majd 1957-ig tröszt-csoportvezető. Ekkor kö­zépiskolába ment tanítani egy rövid időre. Még ugyan­ebben az évben főelőadó a Belkereskedelmi Minisztéri­umban. A ranglétrán felfelé haladva, előbb osztályveze­tő, majd főosztályvezető. 1969. január 9-én nevezték ki belkereskedelmi miniszterhelyettesnek, 1976. novem­ber 21-én minisztériumi államtitkárnak. Sághy Vilmost váltva lett 1982-ben miniszter egészen 1987. decembe­réig. (Ekkor a Belkereskedelmi Minisztériumot és a Külkereskedelmi Minisztériumot összevonták, s új név­vel, Kereskedelmi Minisztérium alakult.) Juhár Zoltánt Sátoraljaújhely városa díszpolgárává választotta. □ Szakali József 1984. január elseje és 1986. de­cember 30-a között, mint a Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság elnöke, a minisztertanács tagjának szá­mított. Az 1925-ben Rákóczifalván született Szakali ere­deti foglalkozása munkás volt. 1943-tól volt párttag, 1949-50 között a MADISZ titkárává választották. Me­gyénkhez a Lenin Kohászati Művekben eltöltött évei kö­tik, 1951-tól a gyár központi pártszervezője volt. 1954- ben lett a DISZ Központi Vezetőség első titkára, 1961-1967 között pedig a Pest megyei pártbizottság el­ső titkára. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke 1977-ben lett, 1984-től minisztertanácsi tagsági joggal. □ Kárpáti Ferenc a honvédelmi tárca vezetője volt. Ó Putnokon született 1926. október 16-án. A kato­napolitikai akadémiát végzett Kárpáti Ferenc 1945-től tagja a pártnak. Fiatal korában a MADISZ járási titká­ra volt, majd a Borsod Megyei Pártbizottságon dolgozott mint politikai munkatárs. A hadseregbe 1948-ban lé­pett, s 1949-től különböző politikai tiszti beosztásokban tevékenykedett. 1958-tól 1970-ig ó volt az MSZMP Nép- hadseregi Bizottságának első titkára. 1971-ben nevez­ték ki vezérőrnagynak, 1979-ben altábomagynak. 1985. december 30-tól vezérezredesi rendfokozattal ő lett ha­zánk honvédelmi minisztere, az elhunyt Oláh István utóda. Előtte 1970. december 19-tól volt honvédelmi mi­niszterhelyettes, politikai főcsoportfőnök. A miniszteri posztot a Németh Miklós vezette kormányban is betöltötte. □ Szemere Bertalan után 138 évvel, Grósz Károly volt a második borsodi születésű miniszterelnök. 1930. augusztus 1-jén született Miskolcon, munkáscsa­ládban. Anyja rábeszélésére - ki nyomdában volt berakó­nő - 1945 tavaszán a nyomdába került tanulónak. 1949 végén Abaújban, Szikszón ifjúsági szervező, megyei MINSZ-titkár. A megyék összevonása után Budapestre kerül a Petőfi Katonai Akadémiára. 1954. november 22- én katonatiszt, akkor parancsra leszerel, s a Borsod Me­gyei Pártbizottságra keiül osztályvezetőnek. Ezt követő­en volt lapszerkesztő (épp az Észak-Magyarországnál), elvégezte a Politikai Főiskolát, volt pártbizottsági titkára a Rádiónak és Televíziónak; s osztályvezető-helyettes­ként dolgozott a Központi Bizottságban. 1973-ban került a Fejér Megyei Pártbizottság élére, 1974-ben viszont már a Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Osztályá­nak vezetője. Onnan került „haza" Borsodba 1979-ben a megyei pártbizottság első titkárának. Itt dolgozott 1984- ig, amikor a Budapesti Pártbizottság első titkárának vá­lasztották. A következő dátum pedig 1987. június 25. Ak­kor lett a Minisztertanács elnöke, 1988 november 24-ig. □ Czibere Tibor 1988. június 29-től a harmadik összetételű Grósz-kormányban volt művelődési miniszter. Ezt a feladatát a következő, Németh-kor- mányban is ellátta 1989. május 10-ig. (Őt Glatz Ferenc váltotta.) Czibere Tibor a Zala megyei Tapolcán szüle­tett 1930. október 16-án. Gépészmérnök, egyetemi okta­tó, tudományos kutató. 1953-56 között a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem matematikai tanszékének tanársegédje. 1956-59 között tervezőmérnök a Ganz- MAVAG-ban. Ezután 1966-ig kutatócsoportvezető a vállalat vízgéptervező irodáján. 1963-tól a Nehézipari Műszaki Egyetem áramlás és hőtechnikai gépek tan­székvezetője. 1978-tól ’86-ig a NME rektora. A Magyar Tudományos Akadémiának 1976-tól levelező, 1985-től rendes tagja. □ A harmadik megyénkből származó miniszterelnök Németh Miklós. Ő 1988. november 24-től 1990. május 23-ig vezette a magyar kormányt. Németh Mik­lós a zempléni Monokon született 1948. január 28-án. (Szülei ma is itt élnek.) Középiskoláit Miskolcon, a Ber- zeviczy Gergely Közgazdasági Technikumban, egyetemi tanulmányait Budapesten a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen végezte. 1987-88 között az MSZMP KB Központi Bizottsága titkára, 1988 májusá­tól PB-tag volt. Az ő miniszterelnöksége idején történt a keletnémet turisták Nyugatra engedése és a „vasfüg­göny” lebontása. 1990 májusától a szerencsi választóke­rület független országgyűlési képviselője, majd pedig 1991-tól a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fej­lesztési Bank alelnöke. Idehaza a Tokajhegyaljai Szö­vetség elnöki tisztét is ellátja. □ Balsai István az Antáll-konnányban az igazság­ügyi, tárca vezetője. Miskolcon született 1947. ápri­lis 5-én. Édesanyja ezzel kapcsolatban a kővetkezőket mesélte nekem: „Férjemmel, aki államügyész volt 1941- ben Sashalomra, majd Pestre költöztünk, de mindkét fia­mat az 1943-as születésű Józsefet, és öccsét, Istvánt is Miskolcon szültem, otthon a szülői házban, a Reményi u. 1. szám alatt.” Balsai István MDF-politikus, foglalkozá­sát tekintve, jogász, ügyvéd. Ügyvédi hivatását 1972-tól gyakorolja. 1989 októbere és 1990 februáija között az Or­szágos Választási Bizottság tagja. Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal- és a Nemzeti Kerékasztal-tárgyalásokon. Jelenleg is parlamenti képviselő mint MDF-politikus. □ Bőd Péter Ákos, aki 1990. május 23-a és 1991. december 9-e között az Antall-kormány ipari és ke­reskedelmi minisztere volt, ugyan Szigetvárait született 1951. július 28-án, de gyerekkorát, ifjúságát Miskolcon töltötte. (Édesanyja ma is itt él.) Elemi iskoláit a Faze­kas utcai Általános Iskolában végezte, középiskoláit pe­dig a Földes Ferenc Gimnáziumban. Onnan került a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemre. Ok­leveles közgazdász. MDF-politikusként 1990 májusá­ban került a parlamentbe. Korábban, 1975-től az Orszá­gos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetének tudományos kutatója. 1986-87 között ENSZ-szakértó Ghánában, 1987-ben és 1988-ban egy-egy szemeszteren át vendég­tanár az Egyesült Államokban. A Magyar Nemzeti Bank elnökének 1991. december 9-én nevezték ki. Ezt a pozíciót 1994 decemberéig töltötte be. Jelenleg az Euró­pai Ú jjáépítési és Fejlesztési Bank alkalmazásában áll. □ Kiss Gyula mint kigazdapárti politikus került be 1990-ben a magyar parlamentbe, és ott a megala­kult Antall-kormányban előbb tárca nélküli miniszter­ként a határontúli magyarsággal és az egyházpolitiká­val kapcsolatos kormányzati feladatokat látta el, majd 1991. január 16-tól a Höm-kormány hatalomra jutásáig a munkaügyi tárca vezetője volt. Kiss Gyula 1954. janu­ár 1-jén született Miskolcon. Foglalkozását tekintve ügyvéd, hivatását Miskolcon és Szikszón gyakorolta. 1990 áprilisa és decembere között a Független Kisgaz­dapárt főtitkára volt, később alelnöke, ám egy idő után szembekerült Torgyán Józseffel. Németh Miklós Kossuth földijeként, Monokról került a miniszterelnöki székbe □ Megyénk „legújabb” minisztere Szabó György. Göncz Árpád köztársasági elnök - a miniszterel­nök javaslatára - 1995. április 3-ai hatállyal népjóléti miniszterré nevezte ki, s a március 12-i kormánydönté­sek után leköszönt Kovács Pál utódaként került a kabinetbe. Szabó György 1947. augusztus 12-én született Miskol­con. A Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1965- ben. Diplomát 1972-ben szerzett a Marx Károly Közgaz­daság-tudományi Egyetemen. 1987-ben a Politikai Főis­kolán elvégezte a politikai szociológiai szakot. 1972-75 között a Szolnok megyei tanács, 1975-tól a Bor­sod megyei tanács tervosztályának főelőadója, csoport­vezetője, 1976-1988 között a tervosztály helyettes veze­tője, majd 1988-89-ben függetlenített párttitkár. 1989 júliusától 1990 őszéig a Borsod megyei tanács elnöke volt. 1990. december 18-án lett a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés elnöke, majd 1994-ben újraválasztot­ták. Az 1990. éri szabad választásokon az MSZP Borsod megyei listáján került be a parlamentbe, de - miután megyei önkormányzati vezető lett - mandátumáról 1991 elején lemondott. 1994-ben a szerencsi választóke­rületből egyéni képviselőként lett ismét tagja az Or­szággyűlésnek, és 1994 szeptembere óta betölti az ön- kormányzati és rendészeti bizottság alelnöki tisztét is. 1976-1989 között az MSZMP, 1989 óta a Magyar Szoci­alista Párt tagja. 1989-ben küldött volt az MSZP alaku­ló kongresszusán, ahol beválasztották az Országos El­nökségbe. E funkciót - társadalmi munkában - 1990 májusáig látta el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents