Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-15 / 90. szám
6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995« Április 15., Szombat Nagyszombat Hajdú Imre Nagyszombat a feltámadás, illetve a közvetlenül húsvétre való előkészület napja. Az ősegyházban a nagyhét három utolsó napján Jézus halálának emlékezetére oltották a gyertyákat, és csak a feltámadás ünnepére gyújtották meg újra. A liturgikus gyakorlat ma is él: a gyertyát, a feltámadó Krisztus jelképét megszentelt tűz lángjánál gyújtják meg. Például az előző évben megszentelt barkára tüzet csiholnak, és ezzel gyújtják meg a gyertyákat. Barkó vidékeken nagyszombat napja a húsvéti bárányvágás ideje. Egyébként is ez a nap a sütés-főzés ideje, más állatokat is vágnak, s ekkor kezdik főzni az újonnan gyújtott tűzön a sonkát, tojást. Nagyszombat délután általában hat óra tájban van a feltámadási körmenet, az onnan hazatérők, a böjt alól felszabadultan már kocsonyát, kolbászt fogyasztottak. Mátraderecskén például az volt a szokás, hogy 15-16 esztendős gyerekek köveket vagdostak a kapukhoz, miközben azt kiabálták: „Kiszi ki, gyere be, konc!” Ezzel a böjtöt, a böjti savanyú kiszilevest űzték el. Nagyszombat ezenkívül féregűző nap is. A harangszóhoz kapcsolódik, például Tardo- nán, Sajónémetiben azt kiáltják az emberek: Kígyók, békák távozzatok! Közben persze kö- rülseprik a házat, kiabálják a szöveget, sőt kolomppal, ostorpattogtatással, rossz edények ütögetésével még nagyobb zajt keltenek. A székelyeknél szenteltvízzel is felhintik az udvart. A szenteltvíz, a vízszentelés ugyancsak kapcsolódik e naphoz. Például megyénkben, Hangonyban a szentelt vizet újvíznek nevezték, és azt tartották, hogy szerencsés lesz az a gyerek, akit ebben keresztelnek. A harangok hallgattak, a hívek tapsoltak Láttam az Urat! - rockopera a Szent Anna-templomban Rockosított passiójáték a miskolci Szent Anna-templomban Fotó: Dobos Klára Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Jézus él! - énekelte ujjongva a kórus. És Jézus valóban feltámadt - előbb virágva- sámap, majd pedig nagypénteken. Ezen a két napon mutatta be a miskolci Szent Anna-temp- lom kórusa a Tavasné Gyarmati Gabriella által írt Láttam az Urat! című rockoperát.- Nem akartam, hogy Jézus halálával fejeződjék be a történet - mondja a szerző -, hiszen a húsvét titkában benne foglaltatik az a bizonyosság, hogy Jézus legyőzött minden fájdalmat, legyőzte a halált, és elhozta a földre az ünnepet. Tudom, hogy sokan megírták, megzenésítették már ezt a történetet. Nem akartam én a nagy zeneszerzőkkel versenyezni, csak azt szerettem volna, hogy a kórustagok és persze az egyházközség tagjai, a templomba bejövő hívek számára emlékezetes legyen az ünnepre való készülődés, így talán a fiatalok is jobban át tudják érezni a nagyhét mélységét. Közelebb kerülhetnek az evangéliumi üzenethez, a húsvéti liturgiában megjelenő titokhoz. Tavasné Gyarmati Gabriella, a Szent Anna-templom kántora maga sem hitte volna, hogy ekkora sikere lesz az előadásnak. Amikor az elmúlt év augusztusában elkezdte a munkát, még senkinek sem szólt a tervéről. Az evangéliumok alapján megszülettek a dalok, a zenével egy időben formálódott a szöveg. Kicsit félve mutatta meg az első részleteket a kórustagoknak. Attól tartott, talán nem is tetszik majd a fiataloknak. Tetszett. 01/ annyira, hogy egyre sürgették a kórusvezetőt: kezdődjenek végre a próbák! A Credo kórus tagjain kívül a kicsiknek, a Cili kórusban éneklő gyerekeknek is jutott egy-egy kis szerep. A fiatalok lelkesedését látva a templom káplánja, Juhász Imre is bekapcsolódott az előkészületekbe. Sőt, a nagypénteki előadáson ő énekelte Jézus szerepét.- De inkább a többiekről kellene írni - figyelmeztet a káplán. - Megérdemlik a dicséretet - és már sorolja is a szereplőket. - Kántor Zoltán - virágvasárnap ő énekelte Jézus szerepét —, Csontos Cecília, Hájer Zsuzsanna, Majdik Zsolt, Sami Levente, Veres József, Sípos Krisztina, Szekeres Ágnes, Lőrincz Márta, Újhelyi Bernadett, Dómján Gyula, aki szintetizátoron játszott, a két fuvolás: Csongrádi Emese és Szűcs Tímea. Remélem, nem hagytam ki senkit...- Mondja csak el azt is, hogy milyen szép sikereik voltak - unszolja Gabriellát Zachár Géza plébános. - Beszéljen egy kicsit a külföldi utakról, az itthoni fellépésekről, a kazettákról! Még azt sem mondta el, hogy eddig is írt már dalokat a gyerekeknek! Igen, jártak már Ausztriában, Németországban, hívják őket jótékonysági estekre, és minden ünnepre készülnek valamilyen műsorral. Ezekről is beszélgethetnénk, no meg arról is, hogyan lett belőle kántor.- Elvégeztem a kántorképzőt - kezdené a végén a történetet. De aztán szép lassan csak előkerülnek a gyermekkor, a pályakezdés emlékei.- A nagymamám vitt be az ároktői református templomba. Ott láttam először orgonát. Néztem a sípokat, és nem tudtam elképzelni, mi lehet abban a „házikóban”. A nagymamám azt mondta, hogy abban énekelnek az angyalok... Később neki árultam el először a titkot, hogy kántor szeretnék lenni. A zeneművészetiben Virágh Endre tanítványaként végeztem el az orgona szakot, közben már a kántorképzőre is jártam. Itt gyakoroltam a Szent Anna-templomban, mikor megbetegedett a kántor, Bácskai Kálmán. Advent volt, jött a karácsony, helyettest kerestek. Mindjárt jelentkeztem a plébános atyánál, aki - azt hiszem - nem nagyon bízott bennem. Aztán az első mise után odajött hozzám, és azt mondta: nem is hitte volna, hogy ekkora hang lehet egy ilyen kislányban... Ahogy visszaszámláljuk az éveket, kiderül, éppen az idén lesz tizenöt éve, hogy először ült kántorként a Szent Anna-templom orgonájához. Altkor már volt a templomnak gyerekkórusa. Az egyházi zene védőszentjéről, Szent Cecíliáról Cili kórusnak nevezték el az együttest. Az innen kikerülő gyerekekből, középiskolásokból, főiskolára járó diákokból alakult meg öt évvel ezelőtt a Credo, de van itt egy harmadik együttes is: a felnőttek énekkara, így minden korosztály megszólalhat a szertartásokon, a vasárnapi családi miséken a népénekek mellett mindig elhangzanak olyan dalok is, melyek közelebb állnak a fiatalokhoz.- Változnak az idők, változnak a művészet kifejező eszközei, csak az ihlető, aki ajkunkra adja a dalt, az ne változzon - fogalmaz Tavasné Gyarmati Gabriella. - Az úgynevezett könnyű műfajban is lehet szépet, értékeset alkotni, ha a forrás tiszta és őszinte Isten-hitből ered, és a szent cselekmények fényénél igazi Alkotójához akar visszaszáll- ni. A jó hang Isten ajándéka, ezért hálából énekelni kell neki... Irodalmi kávéház Sajószentpéter (ÉM) - Zenés irodalmi kávéház nyílik április 19-én, délután 5 órakor a sajószentpéteri Petőfi Sándor Művelődési Házban. A 4. Sz. Általános Iskola, a Művelődési és Sportközpont valamint a Sa- jószentpéterért Baráti Kör által szervezett est első vendége Huzella Péter, a Kaláka együttes tagja lesz. „Életrevaló” est Miskolc (ÉM) - Az „Életrevaló” elnevezésű országos pályázat első feladataként április 21-én, pénteken este 7 órától jótékonysági estet rendeznek a miskolci Gárdonyi Géza Általános Iskola tanulói. A rendezvényből befolyt összeget az iskola sportszertárának fejlesztésére fordítják. Az országos játékba benevezett 30 tanuló - Ujváriné Horváth Valéria tanárnő vezetésével - vi7 dám műsorral készül az estre, majd vacsorára invitálják a vendégeket, ezt követően pedig megkezdődik a táncos mulatság. Az érdeklődök a Szeretet utcai iskolában jelentkezhetnek személyesen vagy a 369-913-as telefonszámon. Népfőiskolái újság Budapest (ÉM) - A Magyar Népfőiskolái Társaság negyedéves kiadványa, a Művelődés, Népfőiskola, Társadalom (MNT) legutóbbi, ötödik száma a szociális terület, valamint az önkormányzatok és a népfőiskolák kapcsolatát elemzi. A népfőiskolák világháború előtti szociális feladatvállalása egyebek mellett a lapban bemutatott gazdaképzések, telepítések, a szegényparasztoknak nyújtott ingyenes tanulási lehetőség által valósult meg. A társaság titkára, Sz. Tóth János tanulmányában társadalmunk kettészakadása kapcsán kiemeli, hogy az elszegényedés a kultúra terén halmozottan hátrányos milliók tömegeit teremti meg, akik számára a népfőiskola egyszerre kínál közösségi művelődési, valamint szak- és átképzési lehetőséget. Kukorelli István alkotmányjogász, a társaság tagja az önkormányzati választásokat elemző tanulmányában a civil szervezetek viszonylagos gyenge szereplését a mikrodemokrácia hiányával magyarázza. Ennek felszámolásában az önkormányzatok és a népfőiskolák egymásrautaltak: a népfőiskolák létrehozásukhoz, működésükhöz támogatást várnak, ugyanakkor segítenek a lakossági érdekek megfogalmazásában, a helyi nyilvánosság megteremtésében. Az MNT-ben olvasható a legfontosabb szakalapítványok, szaklapok címlistája, a budapesti és a táji központok eseménynaptára. A patkányok dermesztőén vinynyogtak és marták egymást a sarokban. Valami csonton verekedtek. Az Antó- nia-vár. alatt húzódó csatornákból osontak fel, és a sötét folyosók nyirkos kövein futkostak oda-vissza a fal tövében. Örökké nedves farkukat maguk után húzva szapora, apró léptekkel surrantak. S ha szembetalálkoztak egymással, meghökkenve álltak egy pillanatig, mintha azon tűnődnének, melyik melyikük. Majd annyiba hagyva a dolgot, egymást kikerülve folytatták útjukat, mohón átkutatva ezerszer minden sarkot, falrepedést.- Nekik való hely - gondolta a fogoly, és újra lehunyta szemét. Megpróbált pihenni egy keveset. A kivégzések kedden és pénteken vannak. A szombat ünnep, a foglyok kihallgatására pedig a vasárnap és a hétfő marad, valamint a szerda és a csütörtök. De az is megesik, hogy egy nagyobb ünnep előtt teljesen öszszekav aradnak a dolgok. Kedden van vasárnap, szerdán meg péntek. A jövés-menés is nagyobb ilyenkor a börtönfolyosón. Messziről is hallik a súlyos vasajtó, amint csikorogva fordul meg vasán,miközben ki-bejárnak rajta. Új foglyokat hoznak, másokat eresztenek. Az ünnep előtt begyűjtik a köz- veszélyeseket. így vigyáznak, nehogy megzavarják, a tömeg nyugalmát zendüléssel, verekedéssel, lopással. Másokat meg épp’ az ünnep miatt engednek szabadon. A családi körben eltöltött ünnep jó hatással lehet a foglyokra. Ma azonban nem tudta, milyen nap van. A kétnapos ünnep előtt ez végképp tisztázatlanná vált. Eredetileg péntek volt, tehát kivégzőnap. Ekkor valaki üvölteni kezdett torkaszakadtából. Ismerős volt ez a kétségbeesett jajveszékelés. Most húzzák kínpadra valamelyiket. Az volt a gyakorlat, hogy a vád anyagát a börtön folyosóján tisztázták. Pillanatok alatt össze lehetett gyűjteni egy kivégzéshez elegendő vallomást. A fájdalmas üvöltés a folyosón arra is szolgált, hogy a foglyok felfogják helyzetüket. Fel is fogták. Most mégis szokatlanul hatott ez a jajveszékelés, hiszen már úgy látszott, a Peszáh előtt nem lesz több ítélet. A fogoly megpróbált nem odafigyelni. Egyébként is kétséges volt számára, mi értelme ekkora üvöltésnek. Tegnap ebben az órában őt vallatták. - Tudunk rólad mindent, de úgy dukál, hogy az ítélet előtt ismerkedjünk egymással - mondta volt a százados, mielőtt hozzálátott. Már nem emlékezett tisztán, mit vallott, azt azonban nem tagadta, hogy valóban elborult az elméje, amikor látta, mit művelnek a templomban az árusok. Idegesítette a rettenetes zsivaj, s az állatok iszonyatos bűze a torkát fojtogatta a nagy hőségben. Már-már nekiment az egyik árusnak, hogy asztalát felborítsa, amikor szokatlan dologra lett figyelmes. Állatok és gyerekek menekültek a kijárat felé. Valaki megelőzte, és irtózatos haraggal csapkodta a kufárokat. Hirtelen maradt abba a sikoltozás és váratlan vége szakadt a vallatásnak. Úgy látszik„ máshová vezénylik a csapatot. Talán mégis lesz kivégzés - nyelt egyet a fogoly, és csak most érezte, milyen száraz a torka. Az ő sorsa végleg eldőlt még tegnap. Lógni fog. De az a hír terjedt el, hogy csak az ünrek. Biztosan lesznek majd ismerősök is. Talán sajnálni fogják, talán örülnek... E percben apró neszre figyelt fel. Lassan kinyitotta szemét, és anélkül, hogy fejét mozdította volna, a cella rácsán keresztül észrevette a patkányokat. Ahogy a vallatás véget ért, kisvártatva újra megjelentek, és ostoba fejüket előre lógatva sza- porázták léptüket. A színhelyen talán lesz valami hulladék, Juhász Ferenc Kegyelem nép után folytatják a kivégzéseket. Semmi félelmet nem érzett. Ült, és még mindig lehunyva tartotta szemét. Arra a két fickóra gondolt, akivel együtt fogják fólfeszíteni. Vajon melyiküket középre? Ha lett volna valami pénze, vagy legalább valaki, aki kölcsön ad, megfizette volna a századost, hogy őt vegye középre. Egy új pénzért, amit most veretett Pilátus, biztosan megtenné ezt a szívességet. Elképzelte, amint ott megy az úton. Jobbján is, balján is egy elítélt, és végre történik valami említésre méltó az életében. Tudta, a kivégzés azért mindig olyan esemény, amire odafigyelnek az emberek. Maga is kíváncsi volt, a sok vád közül melyiket fogják a táblára írni a feje fölé. Elképzelte azt is, ahogy jönnek-mennek alatta az embebőrdarabka, akármi, amit felszedegethetnek. Miközben a patkányok meneteltek, a fogoly újra és újra megpróbálta felidézni életének jelentősebb eseményeit. Olyanokat keresett, amik miatt sajnálnia kellene, hogy meghal. Próbálta végigkutatni emlékeit - események, emberek vetődtek fel, de egyikről sem érezte igazán, hogy sajnálnia kell, vagy azt, hogy valahol érdemes lenne folytatnia. Egyetlen dologra vigyázott mindig: senkihez ne kerüljön túl közel. Nem szeretett csalódni. így, itt a végén elmondhatja magáról, hogy senkit és semmit nem sajnál. Aztán újra a halálára gondolt, és azt szerette volna, ha már ma megtörténik. Erezte, ez most végre igazi esemény lesz az életében, nem csupán afféle próbálkozás. Elhatározta, semmit sem fogad el a kivégzés előtt. Se bort, se epét. A súlyos vasajtó lassan, nyöszörögve tárult fel. Messziről is hallatszott, hogy többen lépnek be rajta. Katonák lehetnek. Egyikük nekiüthette fegyverét a falnak. Mintha kardacél brortg - lassan ült el a hang a folyosók öblén. De már nem. lett újra csend. A patkányok iszkoltak szokott módon fedezékükbe. - Erre felé jönnek -gondolta a fogoly - mert a patkányok nagy iramban húznak. Nehezen tá- pászkodott fel a piszkos szalmáról, ahol órák óta ült mozdulatlan. A közeledők a szokottnál idegesebbek lehetnek, mert a vezényszavakra fel-fel- röhög az egyik. Meg lehet-e szokni az emberölést? - próbál még egy kört tenni gondolataival a fogoly. Vajon a négy katona, meg a centurió azért ideges- e, mert ilyen parancsot teljesít, vagy azért, mert az ünnep előtt már nem, számítottak erre a munkára? Émelyegni kezdett a gyomra. Csak nem fog most megrémülni? Mindenesetre a halálnak ez a szokatlan közelsége egészen más formában veti fel az egészet. Csak nehogy tiltakozzanak a tagjai - csitítgatta. magát -, mert akkor oda élete nagy eseménye! A patkányok közben már rohannak a folyosón. Egészen biztos, hogy idetartanak. Egyszeresük megállnak, hirtelen csend támad. Keresik az ő celláját. Már egészen közel vannak, egyikük árnyékát a fáklya fénye idáig nyújtja a falon. Most kellene megszólalni: - Hé, engem kerestek? Itt vagyok, ebben a cellában! De hang se jön ki a száján. Gyom rát egyre erősebben rángatja valami. Csak nehogy most itt elkezdjen hányni! Azért egy kis bort talán elfogad majd, mielőtt elkezdődik... Mindjárt itt vannak, imádkozni kéne, vagy megbánni valamit, hogy is van ez? Mit bánjon meg: mindent?... semmit? E pillanatban öten állnak meg a rács előtt. Igen, érte jöttek. Elszánt arcukat, sisakjuk feszes bőrszíja keretezi. Az egyik izmos kéz kulccsal nyitja az ajtót. A fogoly remegve lép a katonák közé. Hármójukat tuszkolják végig a folyosón. Egész a kijáratig meg sem fogják őket. A fogoly úgy helyezkedik, hogy legalább ő legyen középütt. Legalább ennyit még - utolsó kívánságképpen... Amint a börtönajtó kinyílik, a beáradó fény szinte mellbe vágja. A friss levegő tüdejébe nyomul, még két lépés és lá tja a várost! Jókedvű szél lazítja, izzadt testéhez tapadt ruháját. A délelőttöt finom olajfa-illat lengi be. Zajos gyerekcsapat fut át az utcán és egy pillanat alatt megváltozik minden... Élni szeretne! Élni! Élni! Élni!... Még lélegezni! ... s ekkor az egyik katona dárdája nyelével hátulról megtaszítja. úgy, hogy kizuhan a sorból. Ki, a kettő közül.- Barabbás! - hallja hosszú idő óta először a nevét. - Állj fel te barom!... és kotródj innen! Korkos Jenő rajza
