Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-13 / 88. szám

LI. évfolyam, 88. szám 1995. április 13., csütörtök BORSOD - ABAUJ - ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA A balsors és a világ packázásai A szirmai házban harminc- három éve állandó vendég a boldogtalanság. A balsors nem tágít. Az édesanya is úgy érzi most már, lelke össze- roppanóban. (5. oldal) Ne az ivók fizessék az úszást! A megyeszékhely fürdői ta­valy 23 millió forint vesztesé­get termeltek - és ezt azok is megfizették, akik egész év­ben be sem tették lábukat a strandra. (4. oldal) Az életben maradás esélye A Diósgyőri Szerszámgép- gyártó Kft. tegnap vehette át az EN ISO 9002 minősítésről szóló oklevelet. Ez az életben maradás esélyét, az újabb üz­leteket jelenti. (7. oldal) Feffiiggesztett privatizáció Budapest (MTI) - Az Állami Va­gyonügynökség igazgatótanácsa szerdai ülésén úgy döntött, felfüg­geszti öt cég privatizációját a priva­tizációs törvény megszületéséig, mi­vel e cégek esetében új technikáról rendelkezhet. A társaságok között található - a Ringa Húsipari Rt., Békéscsabai Hűtőipari Rt., Szol- noktej Rt., Gemenc Gabona Rt. mel­lett - a Miskolci Hűtőipari Rt. is. Patthelyzet a MÁV-tárgyalásokon Budapest (MTI) - A MÁV és a szakszervezetek között tegnap holt­pontra jutottak az egyeztetések a vasutassztrájk alatti, még elégsé­ges szolgáltatások munkaügyi felté­teleiről. A kompromisszumos meg­állapodás - amitől a Vasutas Dolgo­zók Szabad Szakszervezete vissza­lépett, és ez a MAV-ot is visszako­zásra kényszerítette - arra vonat­kozott volna, hogy a sztrájkoló vas­utasok az erődemonstráció idején műszakonként minimum négy órát töltenének eredeti beosztásukban. Ez időre azonban nem kapnának bért. A még elégséges szolgáltatá­sok kérdése is nyitott maradt. A munkaadó ragaszkodik ahhoz, hogy a személyszállító vonatok 22 száza­léka közlekedjen, míg a szakszerve­zetek 10 százalékot javasolnak. Helyteleníti a vasutas-szakszerve­zetek sztrájkfellépését a kollektív szerződés ügyében a Magyar Mun­kaadói Szövetség. A szövetség véle­ménye szerint a vasutas-szakszer­vezetek - hangoztatott céljaikkal el­lentétben - munkahelyek létét ve­szélyeztetik azzal, hogy hátráltat­ják a Magyar Államvasutak Rt. gazdasági konszolidációjára irányu­ló erőfeszítéseket. Cél a négyötödrészt magyar Suzuki Budapest (MTI) - A Magyarorszá­gon is gyártott Suzuki-modellek Eu­rópába irányuló japán exportját az idén leállítják, az európai igényeket pedig az Esztergomban gyártott au­tókból elégítik ki - jelentette be szerdán Suzuki Osamu, a Suzuki Motor Corporation elnöke. A Ma­gyar Suzuki Rt. teljes árbevétele az elmúlt évben elérte a 15,5 milliárd forintot, a veszteség mértékéről Su­zuki Osamu nem kívánt nyilatkoz­ni. Elmondta azonban, hogy most induló évi 40 ezer darabos gyártás­tól már szerény nyei’eséget remél­nek, ám a változékony magyar gaz­dasági körülmények között jelenleg erre sem lehet biztonsággal számí­tani. A cél az, hogy a magyar autók alkatrészeinek négyötöde Magyar- országról legyen beszerezhető. Létminimum — fővárosiaknak Budapest (MTI) - Egy egyedülálló budapesti nőnek 26 ezer 791 forint a havi létminimuma, egy hasonló fér­finak 26 ezer 488 forint. Az egygyer­mekes házaspároknak 55 ezer 160, a kétgyermekeseknek pedig 68 ezer 194 forintnyi jövedelemmel kell ha­vonta rendelkezniük ahhoz, hogy eléijék az egy főre jutó 17 ezer forin­tos létminimumot. Egy nyugdíjas házaspárnak ugyanehhez összesen 34 ezer 402 forintra van szüksége - derül ki a Léthatáron Alapítvány április 1-i árakat figyelembe vevő létminimum-számításából, amit szerdán hoztak nyilvánosságra. „Élveboncolás” a vitanapon Horn Gyula kijelentette a politikai vitanapon, hogy a kormány vállalja a felelősséget Fotó: Szekeres Tibor Budapest (ÉM - B.I.) - A szerdai politikai vitanap a parlament­ben a kormánycsomag bonto- gatásával, illetve (élve)bonco- lásával foglalkozott. Derűs pil­lanatok is adódtak, de a T. Ház inkább a pengeváltástól volt hangos. Bokros Lajos pénzügyminiszter tar­totta az expozét és a zárszót. Opti­mista volt, s dicséretére legyen mondva, sillabusz (papír) nélkül be­szélt, és sokkal szimpatikusabb po­litikai habitust vett föl, mint ami­kor a tandíjbevezetés ellen tiltakozó diákokhoz szólt. A kormánycsomag védelmében és március 12-ét mél­tatva a stabilizációra, a kiszámítha­tóságra és a fenntartható gazdasági növekedés alapjának megteremté­sére utalt. Szükségesnek vélte a kormány gyors, s ha úgy tetszik ra­dikális lépését, mert véleménye sze­rint az ország a fizetőképesség ha­tárához ért. Áz ország mozgástere szűk, a megszorító intézkedésekre szükség van, s akár tetszik, akár nem, el kell fogadnunk, hogy igenis függünk azok jóindulatától és véle­ményétől, akiktől pénzt vettünk föl, vagy hitel akarunk kérni. Pető Iván (SZDSZ) úgy vélte, hogy az egyébként szükséges intéz­kedési csomagot hétköznapi nyelvre kell lefordítani, hiszen az emberek saját helyzetük és tapasztalatuk alapján ítélnek. Nagyobb bűn sem­mit sem tenni, mint gyorsan csele­kedni, mert amúgy is késésben va­gyunk. Kádár Béla (MDF) egyetér­tett a változási szándékokkal, de nem hiszi, hogy ez a jó megoldás. Tompa Sándor (MSZP) a ’90-es évek óta megindult polgárosodási folya­matot méltatta, és együttműködés­re hívta föl a pártokat, a szociális partnereket és az állampolgárokat. Torgyán József (FKGP) sarcnak ne­vezte a takarékossági intézkedése­ket, s a kialakult helyzetet a kor­mány dilettantizmusával, hozzá nem értésével magyarázta. Kifogá­solta, hogy a kabinet a kisemberek sanyargatása árán akarja betömni a pénzügyi hiányosságok lukait. A csomag szerinte elfogadhatatlan. Surján László (KDNP) úgy vélte, hogy sodródó ország vagyunk, a kormány a heveny hanyatlás álla­potába került, s ez magában rejti a diktatúra felé való elmozdulás ve­szélyét. Orbán Viktor (Fidesz) állí­totta: a most meghirdetett program messze nincs összhangban a koalí­ciós ígéretekkel. Félrevezették és becsapták a választókat. Kuncze Gábor belügyminiszter arra figyel­meztetett, hogy nem az óhajokból, hanem a realitásokból kell kiindul­ni. Kónya Imre (MDF) arra intette a koalíciósokat, hogy az állampolgárt nem lehet alattvalóként kezelni, s szerzett jogait visszavenni. Horn Gyula miniszterelnök kije­lentette, hogy a kormány helyesen döntött, és megnyugvással fogadta, hogy a vitában egyetlen olyan érv sem hangzott el az ellenzék részé­ről, amit a kormány a csomag készí­tésekor ne vett volna figyelembe. A kormány vállalja a felelősséget, a társadalmi béke megőrzése pedig mindannyiunk feladata. Vészhelyzetben az újhelyi Elzett Certa Üres az üzemcsarnok. Egyre inkább úgy néz ki: ez az állapot nem ide­iglenes. Fotó: Laczó József Sátoraljaújhely (ÉM - I.S.) - Úgy tűnik, ígéretek ide vagy oda, a sátoraljaújhelyi Elzett Certa fe­je fölött összecsapnak a hullá­mok. A cég valamennyi, mint­egy ezemégyszáz dolgozójával közölte a felszámoló: nincs to­vább, a munkaügyi központnak már jelezte a felmondási szán­dékot. Pedig munka lenne, a vállalat több mint kétmilliárd forint értékű megrendeléssel bír, de nincs pénz alapanyagra, és nincs pénz munkabérre sem. Alig másfél hónap leforgása alatt kétszer is kérdést intézett a parla­ment plenáris ülésén az illetékesek­hez Rusznák Miidós sátoraljaújhe­lyi országgyűlési képviselő a Certa ügyében. Február 28-án Soós Ká­roly Attila ipari államtitkár, e hét elején pedig Suehman Tamás priva­tizációs miniszter ígérte meg: nem hagyják magára az elmúlt év de­cemberétől felszámolás alatt álló cé­get. Tegnap délután egy szakszer­vezeti fórumon a felszámolással megbízott Adu Holding Részvény- társaság vezérigazgatója, Ács Lász­ló - az ipari minisztérium, az Álla­mi Vagyonkezelő Rt. és a va­sasszakszervezet képviselői jelenlé­tében - azonban azt jelentette be: végleg elfogyott a pénzük, tovább legjobb akaratuk ellenére sem tud­ják működtetni a gyárat, megvál­nak valamennyi dolgozótól. Az Elzett Certa jó ideje nem ter­mel, a munkásokat kényszersza­badságra küldték. Bár a felszámo­lás egyben tiszta lapot is jelentett a cég életében, de állami garancia hí­ján egyetlen pénzintézet sem volt hajlandó ez idáig hitelt invesztálni ide. Ha valóban utcára kerülnek az emberek, akkor az egyben azt is je­lenti: Sátoraljaújhelyben 50 száza­lék körüli lesz a munkanélküliségi ráta, a magyar ipar palettája pedig tovább szegényedik. (A részletekre holnapi számunkban visszatérünk.) ^KOMMENTÁR A postás egyszer csönget Brackó István Ezzel a csomaggal a postás egyszer csön­get. Aki nem sietett ajtót nyitni, az a kü­szöbön találta a küldeményt; a kézbesítő, a szállítólevél és indoklás nélkül... Sokfé­le csomag van. A váratlanságot nem eny­híti, hogy az nemzeti színű szalaggal volt átkötve, bár a jelzők megoszlanak. Mint a nevezetes feladási dátumot március 12- ét illetően is. A kormányprogram bejelen­tésének vasárnapját titulálták sorsfordító­nak, feketének és szomorúnak. De maradjunk a csomagnál, amelyet a koalíció a gazdasági-társadalmi stabilizá­ció és kibontakozás programjának tart. Az ellenzék zsákbamacskának nevezte. Volt, aki úgy vélte, hogy ez egy időzített bom­ba, mások - a mélyrepülés és a baljós ki­látások adatait rögzítő - fekte doboznak tartják. A kormány nyilván késztetve érez­te magát, hogy gyorsítson és keményítsen: a privatizáció lelassulása vagy megtorpa­nása után; a kárpótlási jegyek devalváló­dását követően; az ellenzék egyre heve­sebb kritikája nyomán. Az utólagos ma­gyarázkodások és mentegetőzések a lé­péskényszert emlegették föl, megpendít­ve, hogy az elhúzódó, s jobbára ered­ménytelen érdekegyeztetés a pénznél is drágább időt emésztette föl. Közben mi­niszterek jöttek-mentek, megjelent né­hány, egymásnak ellentmondó nyilatko­zat, s az üzletekben átárazták az enni- és innivalót, emelkedett a gyógyszer és az energia ára. A tegnapi parlamenti vitanapon hangzott el egy kereszténydemokrata képviselő szájából, hogy a reprezentatív közvéle­mény-kutatás szerint az ország lakóinak kétharmada „felháborodással fogadta" a megszorító intézkedéseket. A sok idézet­tel és közbekiáltással színesített politikai vitanap sommázata a kétperces reagálá­sokban mérhető le leginkább. Néhány gyöngyszem ennek illusztrálására: hiába vállalja a kormánya felelősséget, minden gond az ország nyakába szakad; a mi cso­dafegyverünk a konszenzus; csak a pápa csalhatatlan, a miniszterelnök tévedhet; a ló nem bátor hanem vak, ha nekimegy a falnak;a bizalom kimaradta csomagból... Talán jellemző a jeles eseményre, s tük­rözi az erőviszonyokat, hogy a koalíciós pártok képviselői nem használták fel a vi­tában a rendelkezésükre álló felszólalási időt. Ok tudják miért. Ez van. Az újság­író-iskolán a kezdő újságíróknak elsőként tanítják: nem az a szenzáció, ha a kutya megharapja a postást, hanem az, ha a pos­tás harapja meg a kutyát. Nos, erre a siet­ség miatt nem volt lehetőség. így aztán a küldeményért borravalót sem lehetett ad­ni, sem pedig a pakkot visszaküldeni. Energiaszektor: francia érdeklődés Budapest (MTI) - A Francia Elektromos Mű­vek (EdF) érdeklődik a magyar energiaszektor privatizációja iránt. Ez volt az egyik legfonto­sabb témája Horn Gyula miniszterelnök és Gilles Menage, az EdF elnöke szerdai megbe­széléseinek. Konkrét befektetésekről a minisz­terelnökkel való találkozón nem esett szó, hi­szen előbb a magyar parlamentnek kell dönte­nie az energiaszektor privatizációjáról. Erre várhatóan már a közeljövőben sor kerül. A francia vállalati vezető elmondta azt is: tech­nikailag garantálhatónak látja a mohi atom­erőmű biztonságos működtetését.

Next

/
Thumbnails
Contents