Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-08 / 84. szám
ssssas Április 8., Szombat ÉM-riport ÉM-héfvége III ...vagy történik valami csoda Lévay Györgyi A ház külső fala olyan hófehér, mintha most meszelték volna, holott csak ezután lesz esedékes a tavaszi renoválás. A napon többkötél nyi gyermekholmi szárad. A lakásban tisztaság, és ami kész csoda, rend is, holott négy fiú mellett ezt nem könnyű elérni.- Hogyan bírja ezt a rengeteg munkát? — kérdezem a törékeny fiatalasszonyt, Magyar Istvánnét Tornaszentjakabon.- Ha nyugalom és egészség van, akkor könnyedén. Tizennégy éves korom óta keményen dolgozom. Az elmúlt tizenkét évben pedig olyan kihívást voltam kénytelen elfogadni a sorstól, amelybe vagy belerokkan az ember, vagy megedződik. Nekem négy fiam van, nem rokkanhatok bele semmilyen csapásba és semennyi munkába. Nagyon szeretem őket, és ez rengeteg erőt ad. Kevés az ilyen asszony A kéttemplomú, pici, barátságos faluban nézelődünk. Az utca közepén futó mély patakárok száraz, nagy ritkán csörgedezik benne egy kis víz. Szerelik már a vízvezetéket, hamarosan egészséges ivóvíz folyik a csapokból. A polgármester nincs idehaza, feleségével váltunk szót.- A víznek nagyon örülünk, néha egy kis öröm is jut az ilyen kicsi falu népének. Meglennénk, ha munka volna. Egy szövődével próbálkozik itt egy pesti hölgy, örült is az a kilenc asszony, akit fölvettek, de most úgy hallani, nem tudják eladni az árat. Baj mindig van. Nemrég halt meg egy családapa, öt árvát hagyott itt. Nagyon sajnáljuk ókét.- Magyarék is küszködnek a nagyfiúkkal...-Amit Gabika elkövet az Istvánkáért, azt csodálni lőhet. Pedig ott van még mellette a három kisfiú, és most már az apjuk is betegeskedik. Kevés ilyen asszony van, ilyen csodálatosan jó anya. Én is neveltem beteg gyermeket, most, felnőtt korában is ápolom, tudom, mivel jár. De nemcsak én, a sorstárs, hanem az egész falu tiszteli, becsüli. A Magyar család most segítségre szorul, valamit tenni kellene értük - mondja Pásztor Józsefné. Terheskori influenza Gabriella 1982-ben kötött házasságot Magyar Istvánnal. O fonónőként, a félje mozdonyszerelőként dolgozott, albérletben éltek Miskolcon. Néhány hónap múlva jelentkeztek a terhesség első jelei, és boldog volt a fiatal pár. Kislányt vártak.- Ahogy haladt az idő, egyre betegesebb lettem. Sok időt töltöttem kórházban. Hazaköltöztünk édesanyámhoz, abban reménykedtünk, nyugodt körülmények között majd megszűnnek a panaszok. Jól emlékszem, a terhesség elején elkapott egy csúnya influenza. Többféle gyógyszert kaptam, be is szedtem, hiszen akkor még nem tudtam a terhességemről. A sajószentpéteri szülőotthon pathológiáján voltam, amikor három és fél héttel a kiírás előtt megszületett a kisfiam. Szörnyű volt megtudni a valóságot: nyitott hátgerinc. A mentősök még megmutatták egy pillanatra az inkubátorban, és már rohantak is vele a Miskolcra. Azonnal operálni kellett. Amikor lehetett, utána mentem, akkor ért a második csapás. Az orvosok azt mondták, kialakul a vízfejűség is. A hazajövetelünk után kéthetente vittem, mert folyamatosan figyelemmel kísérték a fejkör- fogatát. Öt hónapos korától pedig minden másnap látni akarták az orvosok. Tornaná- daskáig busszal, onnan vonattal vittem a kisfiámat Miskolcig. Ha lekéstük hazafelé jövet a déli buszt, három kilométert gyalog kellett megtennem. Ez így ment évekig. Nem is éltem, csak utaztam. Mintegy robot, szálltam föl a vonatra, szálltam le a vonatról. Voltak időszakok, amikor újabb bajok szakították meg az őrületes egyhangúságot. Istvánka 15 hónapos volt, amikor el kellett távolítani az egyik veséjét. Az ősszel újabb veseműtéten esett át, követ kellett eltávolítani a megmaradt veséjéből. A nyitott hátgerincet operációval sem tudták korrigálni, a kisfiú deréktól lefelé béna maradt. Az isEgy szétesni készülő Lada és a tehetséges fiú esete A három és fél éves Péter két kézzel kapaszkodik anyja nyakába, és még így is elégedetlen, mert anya most nem vele beszélget. Az udvaron baromfi, az ólakban hízó, malacok. Tavaly a gyerekek kedvéért 18 kisbárány is bégetett a portán. Végre süt a nap, lassan véleményezni, ültetni kell. Az ebéd kész, holott még nincs is dél. Vendégváróként pedig nagyon finom, igen munkaigényes zserbó sütemény kerül az asztalra. „Ha nem lesz autó, nem tud iskolába járni" kólában és éjszaka, hogy ne kelljen zavarni az álmát, speciális betétet visel.- Hiába utaztunk olyan rengeteget, nem sokat segített a fiamon a gyógytorna. Ötéves korában elvittük a Pető Intézetbe. Ott járt egy évig óvodába, majd ott végezte el az iskola első három osztályát is. Havonta egyszer hoztam haza, pénteken érte mentem, hétfőn visszavittem. Ha egy percet késtem, már nyugtalankodott. Bele is betegedett volna, ha kimarad egy eltávozás. Mert hála Istennek, okos kisfiú cseperedett belőle, a vízfejűség vaklárma volt. Időközben sorban megszülettek a testvérkék. Balázs, Gergő és Péter.- Nagyon szerettünk volna még egy gyereket. De legalább akkora volt a félelmünk, mint a vágyunk Az orvosok biztattak, elvégezték a genetikai vizsgálatot, amely negatív eredménnyel zárult. De azért Balázs is jól rám ijesztett. Nem érzékelték, még műszerrel sem a magzati szívhangot, amikor szülni mentem. Volt nagy sürgés-forgás a kórházban, előkészítették a császármetszést. Nem tudom, ki ijedt meg jobban, Balázska, vagy én, de mire vittek volna a műtőbe, ripsz- ropsz, megszületett. Nagy volt az örömöm, csak egy kicsit szomorkodtam, hogy ő sem kislány. És jöttek a többiek, csodálatos kis lurkók. Egészségesek, mint a makk. A negyedik osztályt járhatta volna még Istvánka a Pető Intézetben, de úgy okoskodtak a szülők, hogy az ötödik osztály úgyis egy kis megrázkódtatással jár, jobb, ha még negyedikben beleszokik a kisfiú az itthoni környezetbe. Hat kilométerre van az iskola, Hidvégardón. Busszal járnak a szentjakabi kisdiákok.- Próbált segíteni Istvánka osztályfőnöke, azt mondta, csak tegyem föl a buszra, ő meg majd ott leveszi. Jó súlyban van a fiunk, nem tudta leemelni a tanító néni, még segítséggel sem. Én igen, Inába azonos a súlycsoportunk, mert én tudom, hogyan, hol kell megfogni, megemelni. A 14 éves Lada Nem volt mit tenni, a nagynénik, nagybácsik támogatásával a múlt év januárjában vettek Magyarék egy 14 éves Lada 1500-as gépkocsit, amit a nagymama nevére írattak. Gabriella gyorsan jogosítványt szerzett, és a múlt év januáijától ő viszi-hozza Istvánt és Balázst. Ez a most már nagyon rozoga, rozsdamarta jármű köti össze a mozgássérült gyermeket az iskolával. Sóhajtoznak, csak kibírja valahogy az évzáróig.- Hogy aztán szeptembertől mi lesz, nem tudjuk. Júliusban lesz, lenne a műszaki vizsga. Gumicserére, és rengeteg alkatrészre lenne szükség. Pénzünk meg alig... A házat, amiben most élnek, olcsón vásárolták 11 éve. Amikor még csak Istvánról kellett gondoskodniuk. A családfő régóta munkanélküli, már csak a 6700 forintjövedelempótló támogatást kapja. A családipótlékból élnek, és abból az 5500 forint nevelési segélyből, amelyet István kap az iskolai hónapok alatt.- Régen beadtuk a kérelmünket a mozgássérültek egyesületéhez gépkocsira, össze is gyűjtöttünk akkor egy kis pénzt, amelyet le kell volna tennünk saját hozzájárulásként. Az a pénz azonban elfogyott, feléltük. A férjem azelőtt csak-csak keresett valamit, mert ért szereléshez, javításhoz, ehhez, ahhoz. De két éve újabb baj érte a családunkat. Megmarta egy kullancs a páromat, és azóta epilepsziás. Nagyon-nagyon kivételes esetben engedem kocsiba ülni is, hogy' elviFotók: Fojtán László gye a fiúkat. A kis mellékjövedelmekről is le kell mondanunk. Új kocsira nem gondolhatunk, ezt az öreg Ladát kellene valahogyan megjavítani, hogy' Istvánka iskolába járhasson. Most van az a kivételes eset, amikor édesapjuk hozza haza a fiúkat. Anyjuk két ügyes mozdulattal kerékre állítja a tolókocsit, és beleülteti a fiút. Alig fér már bele, kinőtte. Négy évvel ezelőtt a falu polgármestere szerezte neki.- Képzeld, anya, ötös lett a történelem- dolgozatom! - újságolja.- Nagyszerű. Miből írtátok?- A hunokról, Ciceróról, a rabszolgafelkelésről... Összefoglaló volt.- Istvánka, melyik tantárgyat szereted még?- A matematikát! Amikor Budapesten jártam iskolába, elmentünk a Kertészeti Egyetemre egy számítógépes versenyre is. Torta volt a fődíj.- Mi szeretnél lenni felnőtt korodban?- Számítógépes. Mondjuk a rendőrségen. A számítógéppel segíteném elfogni a bűnözőket. Tanár bácsival a jövőről Magyar István már második éve jár a hid- végardói iskolába. A százharminc tanuló között egyetlen testi fogyatékos gyermek sincs. Az enyhe fokú szellemi fogyatékosokat már megszokták a gyerekek, öt éve korrekciós osztályt is indítottak. Váraljainé Lo- vodnyik Ágnes igazgató keserűen meséli, hogy a rettenetes szegénység testileg és lelkileg is megviseli a tanítványokat. Egyre rosszabbul öltöznek a gyerekek, sok közöttük az éhező. Lelkiekben pedig a durvaságban nyilvánul meg a nélkülözés. Káromkodnak, bántják egymást, és a rossz példa raga- dósabb, mint a jó.- Nem volt könnyű dolga a tavalyi évben Magyar Pistinek sem - mondja Tóth Pál matematikatanár. - Egy védett intézetből került hozzánk, ahol aztán a fogyatékossága miatt még külön is bántották. Lehetetlen volt megvédeni, különben is, rosszabb, ha beavatkozunk. Mára elfogadták, sőt, ahogyan tudják, segítik a gyerekek. Barátkoznak vele, tologatják a székével, szurkolnak neki, ha próbálkozik a bordásfalon...- A kisfiú azt mondja, ön az egyik kedvenc tanára.- Ennek nagyon örülök. Az édesanyját is tanítottam, talpraesett, okos kislány volt. Lám, nagyszerűen állja a sarat az életben is. Pisti érdekes kis legény, tehetséges. Szereti és érti a matematikát, jó a logikai készsége. Sokszor ábrándoztunk már együtt a jövőjéről. Elképzeltük, hogy ott ül egy rendőrségi számítógépes központban...-Van számítógépe az iskolának?- Két, elavult, agyonhasznált C-16-oson mutatjuk meg a hetedikeseknek, nyolcadikosoknak, hogy lám, valahogy így néz ki egy számítógép. Pistinek ennél többre lenne szüksége. Egyrészt a tehetsége, másrészt az állapota miatt. írtunk is együtt egy levelet a Nők Lapjának, kértük az olvasóit, ha valaki fel tudna ajánlani egy egyszerű számítógépet a kisfiúnak, nagyon megköszönnénk.- Külön foglalkozna vele?- A szüleim ott élnek Szentjakabon, ahol Pistiék. Én is ott nőttem fel. Ha meglenne a számítógép, gyakoribb vendég lennék otthon, és megtanítanám a kisfiút mindenre, amire csak tudom. Az iskolában arról még nem tudnak, Magyarék mennyire aggódnak, hogy jövőre tudják-e egyáltalán iskolába hordani a fiút. Mert addigra vagy elemeire hull a Lada, vagy történik valami csoda. „ Én az embertársaim iránti mély közömbösséggel születtem, és nem érdekelt, hogy szeretnek vagy nem, hogy nagynak tartanak vagy kicsinek. Ez a furcsa közömbösség megmaradt bennem egész életemen keresztül. Engem - nem hencegek - tényleg nem érdekel az embertársaim véleménye. Nem az embertársaim iránti szeretetből vagy undorból, hanem az élet iránti szeretetemből szeretném magamat úgy megörökíteni, hogy’ testi halálom után valami megmaradjon abból a létezésformából, ami én voltam...” (Szalu v Lajosj Ezzel az összeállítással búcsúzunk az egy hete elhunyt grafikusművésztől Szalay Lajos grafikái
