Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-07 / 56. szám
A SZELLEM VILAGA Az Eszak-Magyarország keddi melléklete • 1995. Március 7. Színlap Operafesztivál Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház Verdi: Traviata című operájával vendégszerepei a Szegedi Nemzeti Színházban április első hetében megrendezendő operafesztiválon. A miskolci együttes április 4-én, kedden este 7 órától mutatkozik be a fesztiválon. Előtte március 26-án, vasárnap este itthon is bemutatják az operát. Az utaztatás, a díszletek szállításának költségeihez a városi közgyűlés képviselőitől is kértek (és már van, akitől már kaptak is) anyagi támogatást. Jelmeztervezők Miskolc (ÉM) - Zeke Edit, a Miskolci Nemzeti Színház díszlet- és jelmeztervezője képviseli Magyar- országot a látványtervezők nemzetközi szervezete, az OSITAT által március 16. és 24. között Las Vegasban rendezendő világkonferencián. Kabaré Miskolc (ÉM) - A kabaré című musical bemutatója április 21-én lesz a Miskolci Nemzeti Színházban. Az előadás szereplői: Seres Ildikó, Vár- konyi Szilvia, Quintus Konrád, Saf- ranek Károly (m.v), Dézsy Szabó Gábor, Horváth Zsuzsa, Szegedi Dezső, Locskay Andrea. Kékszakállú Miskolc (ÉM) - A kékszakállú herceg vára című színpadi játékot mutatja be a Pécsi Sándor Guruló Színház március 13-án, hétfőn délután 4 órától a Vasas Művelődési Házban. Az előadás szereplői: Kriston Ákos, Recsó Ilona, Kriston Szabolcs, Zám- borszky Eszter, Lehoczki Emese és Pajdos Annamária. A díszletek Sá- rossi László tervei alapján készülnek. A rendező: Szép László, az egyesület vezetője. Téli zsoltár Miskolc (ÉM) - Kovách Aladár Téli zsoltár című drámai játékát mutatja be március 22-én, szerdán délután 3 és este 7 órától a Rónai Sándor Művelődési Központban az Evangélium Színház. A történet a XVII. századi Hollandiában és Erdélyben játszódik, hőse Apáczai Csere János. Az előadás rendezője Udvaros Béla. Jegyek elővételben vásárolhatók a Nemzeti Filharmóniánál (Kossuth u. 4.) és a Mini Galériában (Kossuth u. 11.) illetve előadás előtt a helyszínen. Csepűrágók Miskolc (ÉM) — Csepűrágó Torna- egylet néven új színházi csoport Mutatkozik be Miskolcon az Ifjúsá- íí1 és Szabadidő Házban március 8- an, szerdán este 7 órakor. A nemré- |iben alakult társulat - amit az Art Stúdió néhány tagja hozott létre újabb, máshonnan érkezett tagok bevonásával - elsőként Fernando Arrabal Tábori piknik című egyfel- vonásosát mutatja be. A spanyol származású francia író sajátos stílusát Az építész és az asszír császár Umű abszurdból már ismerheti a Miskolci közönség. A most bemutatásra kerülő antimilitarista szatíra a koreai háború hatására született. A szerző burleszkbe illő szituációk s°rán bontotta ki a komédia abszurd alaphelyzetét: Tapan úr és 2eJe (Kapusi Szabolcs és Halász fsuzsa) egy vasárnap meglátogat- Ta,.a front kellős közepén őrszemet a!10 bukat (Katona Zoltán). A vasárnapi ebéd idilljét váratlanul rovarja egy ellenséges katona rn-.y Orsolya) és két szanitéc yörgyfalvay Zita és Varga Vanda) eltűnése. A „gyermeknyelven gügyögő antihősök” tragikomédiájába rendező, Bató Dezső a haiku-költé- V50'1 néhány darabját is beillesztette. Produkciót-amelyben fontos sze- ^1-0 jut még a haikukat tolmá- „‘? 0,Szajkó Edina és a zenei hatá- u Megteremtő Bordás Gábor - a .. H’^Mót követően még március 9- 4^ ’ “M-án és 24-én játsszák. A tánc „márványnéma szavai” A bahcsiszeráji szökőkút a Miskolci Nemzeti Színházban Mária szerepében - Nagy Gabriella - és szereleme Vaclav - Komarov Alexander Fotó: Dobos Klára Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Balettprodukcióiban évadról évadra a Szerelem útját meséli el a Miskolci Nemzeti Színház. A tudatos építkezés révén a különböző darabok egésszé állnak össze: a Diótörő a szerelemmel való első találkozást jelenítette meg karácsonyi meséjében, majd a fiatalok szerelmi kergetőzése a Coppélia Tavaszünnepén át vezetett el a boldog egymásratalálásig. Aszafjev most bemutatott balettjében, A bahcsiszeráji szökő- kútban a harc rituáléja és a végzetes szenvedélyek a halálba vezetik a szerelmeseket. Az évszakok tükrében megjelenő történetek szóltak a léleknek a jelenből való meneküléséről is: a Diótörő az álomról, a Coppélia a varázslásról, A bahcsiszeráji szökőkút pedig az emlékezésről. A Könnyek kútja ugyanis a múltidézés jelképe: a mese szerint Girej kán egy lengyel lány emlékezetére építtette. A miskolci előadás tovább röpteti a századokat: a szerelmes kán maga is megidézettje a régi legendának. A koreográfus-rendező Majoros István és a dramaturg Kovács Kristóf az eredeti Puskin-mű záróképét - a „bús romok bahcsiszeráji palotáját” felkereső költő bolyongását - tette az előadás elő- és utójátékává. A gyászba borult, megrendítő szépségű színpadot a Gyász és Emlékezés fekete asszonyai uralják - sorsistennők, halotti szertartások siratóasszonyai, „minden titkok tudói”. Az ó kiválasztottjuk a Költő, aki újra láthatja, érezheti az egykori szenvedélyeket. S mivel a történetet újraálmodó művész színházi megfelelője a rendező, ezért a miskolci színpadon Majoros Istvánt láthatjuk a költő szerepében: romantikus hevülettel, mély megindultság- gal mondja a puskini sorokat: „Oda minden! ...Csak a varázs nem, /Mellyel a szív úgy tele volt...” Tekintetét magasba emelve a látomás hatása alatt hagyja el a színpadot. A legenda újraszületik, a Felejtés fekete leplei felemelkednek, a holt lelkek újra élhetik-szenvedhetik sorsukat. A múltból előlép a harcba induló, első asszonyától búcsúzó kán, majd kedélyes könnyedséggel elevenedik meg a tatár veszélyről mit sem tudó lengyel udvar. Visszafogott méltósággal, kimért eleganciával járják táncukat, majd a krakowiak, és a mazurka pergő ritmusa egyre felszabadultabbá teszi a főúri társaságot. Mulatozásukból kiválik Mária és Vaclav kettőse: derűs játékukból egyre mélyebb, súlyosabb szerelem lesz. A nemesi udvar színes forgataga egy pillanat alatt rémült riadalommá alakul, a tatár sereg köny- nyen végez a lengyelekkel, a kán áldozata lesz Vaclav is. A második rész elénk idézi a híres szerájt, hol „még most is kéjt lihegnek a / Tört csarnokok, a buja kertek” - az idekerülő lengyel lány megbabonázza Girej kánt, kinek asszonya, Zaréma féltékenységében leszúrja Máriát. Dühödt bosszúja után az emlékezésbe menekül a kán, mígnem őt is a halál, s a felejtés fekete leple borítja be. Az előadás műfaji megjelölése táncköltemény. De nem elbeszélő költemény, hanem szerelmi elégia. Majoros István az érzelmek drámai megmutatására törekedett, s elhagyta az epikus ábrázolás fölösleges eszközeit, az életképeket, az anekdotikus, epizodikus elemeket. S kikerülte a mű buktatóit: a lengyel képből nem csinált folklórestet, a szeráj világát nem silányította re- vüképpé. Ugyanakkor eltávolította a klasszikus balettra rakódott sallangokat, romantikus, idejétmúlt túlzásokat, s klasszikus szépségű, tiszta költői látomásban jelenítette meg az elveszített szerelmek tragédiáját. Rendezéséből ne a jól ismert vonásokat emeljük ki - a megkapó képek gazdagságát, az ötletdús koreográfia sokszínűségét, vagy azt, hogy a tánc milyen pszichológiai pontossággal, dramaturgiai precizitással értelmezi a szereplőkben lejátszódó lelki folyamatokat. Szóljunk inkább arról az alkotói elmé- lyültségröl, ami nem a nyilvánvalót erősíti, hanem a mélyebb összefüggéseket tárja fel a szereplők sorsában. Kozma Attila erőt sugárzó, ro- busztos kánja és Alexander Komarov kamaszos bájú, költői lelkű Vac- lavja, valamint Nagy Gabriella tiszta lelkű Máriája és Markó Éva szenvedélyes grúz asszonya közötti ellentét már színpadra lépésük pillanatában nyilvánvaló. Izgalmasabb és nehezebb feladat volt sorsuk párhuzamos vonásait ábrázolni. így a két lányét, akik a történet elején még boldog szerelemben éltek, később magukra maradtan, dermed- ten állnak egymás mellett, hogy ugyanazokkal a mozdulatokkal sirassák elveszett szerelmük. De amíg Mária magáénak tudhatja halott kedvese szerelmét, addig Zaré- mára az elhagyott asszonyok magánya várna - sorsuk, mozdulataik újra szétválnak... És Mária iránti vágyakozása összeköti a szellemalak Vaclavot és Girejt - szép pillanat, ahogyan párhuzamosan, egymás mellett ugyanazokkal a lépésekkel táncolják el rajongásukat. Szólni kell Majoros és a balett- mester Valentyina Navajeva pedagógiai munkájáról, aminek köszönhető, hogy a különböző tapasztalattal, tehetséggel, kondícióval bíró tánckari tagok, színitanodások és a Szemere Bertalan Gimnázium tánctagozatos növendékei homogén művészi közösséget alkotnak. Színészpedagógiai figyelemről tanúskodik a gazdag színészi palettával bíró primadonna, Seres Ildikó tragi- kaként való felléptetése. A színlap csupán mint énekesnőt tünteti fel, pedig a színésznő összetett, metaforikus erejű alakot fonnál: látványos színészi eszközök nélkül, puszta jelenlétének súlyával a Sors asszonyát jeleníti meg. A rendező.mellett az előadás másik kulcsembere, a karmester Tóth Armand biztos kézzel fogta össze a színház zenekarát, ami kis létszáma ellenére is erőteljes drámai hatásokat teremtett. A rendezői koncepcióhoz illeszkedve, az elégia műfajának megfelelően néhány színből - a súlyos háttérfüggöny feketéjéből, könnyű leplek vöröséből, néhány fémoszlop ezüstjéből - komponálta meg az elvont színpadi teret a díszlet- és jelmeztervező Zeke Edit. A rendezővel és a tervezővel egyenrangú a fényekkel művészien bánó világítástervező Fehér Viktor munkája. Papíron.,még mindig csak tánckara van a miskolci színháznak, pedig a puskini látomás „titkos lelki fény”-ét egy igazi, dinamikusan fejlődő balettegyüttes sugározza... Premier a Művész (Thália) Színházban Carlo Goldoni A hazug című vígjátékát mutatta be az elmúlt hét végén az immáron Csiszár Imre által vezetett, és új nevet választott budapesti Művész (Thália) Színház. A Művész Színház és a Tivoli Színház közös produkciójának rendezője Vlad Mugur. A címszereplő Eperjes Károly. A további szereplők: Rajhona Ádám, Ráckevei Anna, Nagy- Kálózy Eszter, Györgyi Anna, Seress Zoltán, Haás Vander Péter, Schnell Ádám, Hirtling István, Újlaki Dénes (m.v.), Bubik István, Puskás Tivadar, Éliás Anikó. A történet szerint Velencében vagyunk. Nyáresti szerenádok, sóha- jos szerelmek, sikló gondolák világában, ahol minden tisztes polgár teszi a dolgát. Csak egy valaki lóg ki a sorból: a léha Lelio -a hazug... Fotó: Nagy Gábor (ISB) A táncos Miskolc (ÉM - FG) - Hosszú évekig csak „névtelen” táncosokat láthattunk a Miskolci Nemzeti Színház színpadán. A plakátokra - a részletes szereposztás után - csak annyit írtak: közreműködik a színház tánckara. De úgy három éve új korszak kezdődött. Hegyi Árpád Jutocsa igazgató-főrendező, Majoros István koreográfus és munkatársaik akkor kezdték el a három tagozat építését. És akkor derült ki igazán a táncosokról is, hogy sokkal többet tudnak, többre képesek, mint amennyit egy- egy operettbemutató megkíván. A lehetőség, hogy Miskolcon is önálló balettelóadások születhetnek, megsokszorozta erejüket. Értelme lett a hosszú, kimerítő próbáknak, az erőt, idegeket tépő állandó gyakorlásnak. Kozma Attila 1982-ben került a miskolci színházhoz, de az időszámítást ő is a ’92 karácsonyára készült Diótöróvel kezdi. Ebben a darabban ö volt az Egérkirály. A következő évben, Delibes Coppélia című balettjében a Katona szerepét táncolta. Most pedig A bahcsiszeráji szökőkút című tánckölteményben Girej kánként mutatkozik be. Ebben a szerepben a balettművészet legnagyobbjai léptek már színpadra, viszont Kozma Attila az első táncoló kán. A nagy elődök inkább csak jelzésekkel, lassú, méltóságteljes mozdulatokkal adták a háremhölgyek, a csatázó tatárok és lengyelek, no meg a közönség tudtára, hogy övék a hatalom, a dicsőség. Kozma Attila Girej kánja viszont többet mond el önmagáról: nagyságáról, szerelméről, esendó- ségéről. Végigtáncolja az előadást, de nem azért, hogy kunsztokat, látványos emeléseket, bonyolult figurákat mutasson be. Persze, fontosnak tartja a tökéletes technikai megoldásokat is, de ennél előbbre valónak tekinti a szerep megélését.- Színészi feladat ez is - mondja magyarázatképpen. Aztán kiderül, gyermekkori álma a színészet volt. A táncra soha nem is gondolt. A pécsi uránvárosi lakótelepen felnövő gyerekeket nem nagyon járatták balettiskolába. Meséli, hogy amikor még szíve alatt hordta az édesanyja, egy operaénekesnő azt jósolta: ebből a gyerekből operaénekes lesz. Talán ezért gondolta úgy a mama, hogy nyolcadik után művészeti iskolába kell íratni a fiút. A választható szakok közül a tánc állt legközelebb a színészethez, így ment el a tizennégy' éves - akkor még meglehetősen duci - kisfiú a pécsi Művészeti Szakközépiskolába. Előtte még csak tánciskolába sem járt. Ugratták is érte rendesen a lakótelepi fiúk, de végül csak elfogadták. Meg aztán kikerült abból a környezetből.- Ahogy középiskolás lettem, attól kezdve állandóan a színházban éltem - emlékszik vissza pályakezdésére. - Akkor még Pécsett dolgozott Majoros tanár úr is. Azt mondhatom, hogy ó volt az, aki felfedezett. Pontosan tudta, hogy' milyen feladatokkal lehet a legtöbbet kihozni belőlem. Az első sikeremet azzal értem el, hogy mertem magamat adni: Edda-szá- mokra táncoltam a szalagavató műsorában. Most is megbeszéljük a szerepeket, ó is elmondja a gondolatait, én is, de aztán azzal küld fel a színpadra, hogy újak egy költeményt... Kozma Attila hisz a mesterében, és hisz a táncban. Azt mondja, csak úgy lehet megújítani a táncművészetet, ahogy most a miskolci színházban csinálják. Szerencsés egybeesésnek tartja a színház vezetőinek törekvését, és azt, hogy olyan nagyszerű balettmesterük lehet, mint Valentyina Navajeva.- Komolyan mondom, sajnálom, hogy vége a próbáknak. Persze, az előadás is ünnep, de a közös munka, a teremtés örömét a próbák adják. Pedig voltak nehéz pillanatok. Másfél héttel a bemutató előtt egy becsípődés miatt mozdulni sem tudtam. Kovács Gabriellának, a Diósgyőri Kórház főorvos asszonyának, és Paszternák Viktor barátomnak köszönhetem, hogy sikerült meggyógyulnom. Egy kicsit az övék is ez az előadás... Kozma Attila Fotó: lármay György
