Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-07 / 56. szám
8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1995. Március 7., Kedd, A tanár úr elköszönt Nyakkendő, öltöny - az öltözködésbem is ama bizonyos tanári pedantéria. És állandó vidámkodás, már-már harsány jókedv, mellyel kalapot emelve átköszön az utca túloldaláról is, mert mindig ő veszi észre előbb a másikat, és mindig van rá egy rövidke ideje, egy rövidke, mert siet, szalad órára, előadásra, vizsgázatás- ra, valamit elintézni, de egyszer föltétlenül összejövünk, leülünk, beszéljük meg, mikor. Gárdus János. Gárdus tanár úrról van szó, a Miskolci Egyetem docenséről, a bölcsészettudományi intézet igazgató-helyetteséről, tanszékvezetőről, Miskolc, de inkább a megye sokak által ismert-szeretett, jellegzetes alakjáról, aki bármely utcán haladva gyakorta kényszerül megemelni gondosan kezelt, szép kalapját, mert sok az ismerőse, barátja. Évekkel korábban, amikor még járt a Barátság-vonat testvérmegyénkbe, Vologdába, a sok száz vagy ezer embert rendszerint ő parancsnokolta, gondozta, ha csak akkor éppen nem szólította, munkája Londonba vagy más városba. Világra nyitott, minden iránt érdeklődő leikével elég nehéz lehetett neki napokig ülni a vonat fülkéjében, nem is nagyon üldögélt, inkább járkált, beszélgetett. A szállodákban már kora. hajnalban végigcsavargatta a rádió összes állomását, angolul, oroszul, valamint a latin nyelvek mindegyikén kitűnően értve a közlendőket, reggelinél pedig sorolta a legfontosabb híreket. Munkahelyén pedig a precízen, gondosan megtervezett, beosztott tennivalók sokasága. A munka, mely nem tűr semmiféle kilengést, elodázást és alkudozást. A kikapcsolódás, a fel- töltődés pedig a gyors találkozások bará tokkal, hétvégén a pingyomi házikó, saját gondozású szőlővel, saját kezelésű borocskával, mely szintén kvaterkázásra való, barátok, cimborák, jó- kedélyű emberek által körbeült asztalra. Meg persze az unoka, a remény, a jövő, kiről mindig is van mit mondani, valami jót, valami dicséretest... A betegség, a kór már régóta együtt él vele, emészti, pusztítja. A tanár úr tudja, tapasztalja is kegyetlenségét, de bármelyikünk kérdez rá, legyint. „Hagyjuk! Nem érdekes!” Dehogyis terhelne bárkit is saját gondjával-ba- jával! Ellenben kérdez, érdeklődik, mindenről, mindenkiről, a vidám históriákon nagyokat derül, majd veszi a kalapját. Rápillant, nincs- e rajta valahol porszem, valami nem odavaló, gonddal fólhelyezi és indul. Elindult. Egy européer közülünk. Elindult, a túloldalról visszaintett jókedvvel, majd ment tovább nyakkendősen, kalaposon, öltönyösen, valahonnan nagyon messziről felhangzó csengő szavára, mely egészen a túlsó oldalra szóló meghívást hozott-parancsolt. Gárdus János tanár úr, János barátunk, kedves társunk onnan, a túlsó oldalról már nem jön át hozzánk bármily gyors, rövid találkozásra sem. De, kik még itt maradtunk, mindig látjuk őt. Szobrászművészek éremkiállítása Miskolc (ÉM) - Varga Éva és Szanyi Péter szobrászművészek által készített érmekből nyílt kiállítás tegnap délután Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. A tárlatot Tóth Sándor, Munkácsy-díjas szobrászművész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Elmondta, hogy mikor ő itt volt gyerek, akkor még egyetlen szobrász sem volt a városban, ma pedig öten vannak. A legjelentősebb életművet a most kiállítók mondhatják magukénak. A magyar szobrászatnak az éremművészet sajátos, jelentős és kiteljesedett ágazata - mondta Tóth Sándor szobrászművész. Azért érdekes, mert más országokban általában nem a szobrászok készítik az érmeket. Nálunk - valószínűleg Ferenczy Béni hatására - elterjedt, hogy a szobrászok a plasztikából közelítenek az éremműfaj felé. Ez is oka lehet, hogy a magyar éremművészet világszerte nagyon elismert. így Varga Éva és Szanyi Péter is, akik külföldön talán több elismerést kaptak, mint itthon. Persze azért itt is „számon tartják” őket, ezt bizonyítja a kiállított anyag, amelynek egyes darabjai a megye és a város különböző intézményeinek megrendelésére készültek. Érmek között a könyvtárban Fotó: Dobos Klára Egy elszabadult világ képei A művészetről Keleti Part Csoport kiállításának apropóján Síró Lajos, Madácsi István, Nagy Gábor György és Orosz Csaba Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Bán András művészettörténész egyik tárlatnyitó gondolata volt, hogy nem találja a helyét a művészet, ezen a területen is válság van. A Keleti Part Csoport tagjaival (Madácsi István, Nagy Gábor György, Orosz Csaba, Síró Lajos) próbáltuk megfejteni, mit takar ez a kijelentés. De nem csak erről beszélgettünk a Mini Galériában a Grafikák című kiállításuk megnyitóján. Mi a válság? Egyikük így fogalmaz: „Én arra gondolok, hogy nem tudom, érdekli-e az embereket ma a művészet?!” Madácsi István szerint pedig: „Hiába keresi a helyét, mert a hely az belül van, semmiféle hely nincs a külvilágban. Ezért dolgozunk. És ezért nem szabad azzal foglalkozni, hogy mi történik a munkáinkkal, mi történik a külvilágban...” A kérdésre, hogy ezek szerint még a közönség véleménye sem érdekli őket, azt felelik, hogy közönség nincs, a közönség átlag. A művész minél több kozmoszt tud magába sűríteni, annál többet enged vissza magából, s annál többeknek tetszhet. Ez a kozmosz jó szöveg... Jó is, ha a művész meg tudja magyarázni önmagát. Ezeknek a fiataloknak sikerül, Meggyőznek arról, hogy igenis joguk van magabiztosnak lenni, kozmoszról beszélni, mert ha nem lenne, akkor önmaguk előtt nem tudnák igazolni magukat... Egy kalap alatt Bán András véleménye szerint a csoport tagjai szakmailag nagyon tudnak. Ezért nem igazán érti a Keleti Part Csoport elnevezést. A keletijelzővel minősített munkákról ritkán gondoljuk, hogy jók. A most kiállított alkotások viszont nem kívánnak kisebbségi érzést... A két tiszaújvárosi és a két budapesti fiatalember is úgy gondolja, hogy ez a név nem vált be. Először jól hangzott, de ha van így együtt jövőjük, akkor ezentúl inkább saját nevüket adják hozzá. Mondják, felesleges is a kitalált név, mert előbb-utóbb, ha - ahogy tervezik - továbbra is együtt szerepelnek kiállításokon, úgyis egy kalap alá veszik őket. S ha nevet választanak, túlságosan lerögzítenek egy szellemi állapotot. Pedig azt nem szeretnék. Hiszen - bár nagyjából hasonló az értékrendjük - leginkább mégis csak az a „közös” bennük, hogy egyszerre végeztek Nyíregyházán a Tanárképző Főiskola rajz szakán. A név ellen Síró Lajos különösen ágál. Talán azért, mert ő a címeket sem szereti. Számozza ugyanis a képeket, mondván, hogy így nem ő mond meg mindent, hanem szabad asszociációt hagy a nézőnek. ,A képhez nem kell címeket adnom - mondja mert akkor inkább verseket írnék...” Csak hogy (saját tapasztalat) a nézőben - bár felmerül ez az egyszerű lehetőség - de nem hiszi el, értelmezni próbálja a számsorozatot. S mi van, ha ez sikerül is?... Körömkosznyi világ De úgy gondolják, az alkotót leginkább az mutatja be a közönségnek, ahogy egy témát körbejár. „Azt hiszem, olyan munkaintenzitás jellemző ránk, ami teljesen elmélyült és hosszan tartó - mondja Orosz Csaba. - Az emberben van egy probFotó: Méhes László léma, azt végiggondolja, beleépíti a szubjektumát és a műveltségét. A világból csak egy körömkosznyi szeletet ábrázol, de azt mélyen.” O egyébként alkotásainak a Tanulmányok címet adja, s mondja amíg meg nem találja a rá jellemző utat, ennél marad. Merre vezet az út? Ami biztos: a képhez. A rajzolás menete mind- annyiukat jobban érdekli, mint a kész kép. Egyikük úgy mondja, hogy ő csak egy kéz, aki létrehoz egy művet, s a jutalma, a kéjes érzés, hogy tetszik... A nyomatkészítésben még kevésbé lehet tudni, milyen lesz a kész kép. Felemeli a művész a papírt, és megszületett a csoda. De ha száz százalékig tudná az ember, hogy milyen lesz a kép, nem is lenne érdemes hozzákezdeni... Recept „Az én munkáimban van egy ilyen elvágyakozás a végső megsemmisülés felé - mondja Nagy Gábor György. - Minden munkám erről szól. A lapok úgy készülnek, hogy egy jellel telezsúfolt lemezt letörlök. De ha festek, akkor is ugyanerről van szó. Először a vászon fehérségét megszüntetem, lefestem valamilyen színnel, aztán letörlöm. És kész az alkotás. Persze ilyenkor a rongyon is keletkezik egy kép, de ezt nem ellenőrzőm. Bár sosem tudja az ember, hogy mi a tökéletes kép, de a rongyon lévő mindenképpen elszabadult tőlem, csak annyi közöm van hozzá, hogy én dörzsöltem. Valaki azt mondta a grafikámra, hogy olyan, mint a terített semmi. Ez szerintem nagyon kifejező, csak én inkább terített teljességet mondanék. Legalábbis a teljességre törekszem.” Valahol Európában - musicalbemutató Budapest (MTI) - Május 9-én lesz fél évszázada, hogy véget ért az öldöklés az európai hadszíntereken. A Valahol Európában című film sokat jelentett az én generációmnak is, amelynek szerencsére már nem voltak személyes rettenetélményei, szorongásai, amely nem éhezett sohasem. E gondolatokat Demszky Gábor főpolgármester hangsúlyozta a Valahol Európában című musical előkészületeiről tartott hétfői városházi sajtótájékoztatón. Dés László-Nemes István Valahol Európában című musicaljének ősbemutatóját az ötvenedik évforduló napján tartják a Fővárosi Operett Színházban. A produkció egyik mecénása a Fővárosi Önkormányzat. A beharangozó zenés tájékoztatón részt vettek Radványi Géza legendássá vált filmjének szereplői, alkotótársai Bárdy György, Harkányi Endre, Kalmár Tibor, Makk Károly. A kétrészes zenés művet Balázs Béla és Radványi Géza azonos című filmjének forgatókönyve alapján, a Böhm György-Horváth Péter-Korcsmáros György szerzőtrió készítette. Simon Péter szerepét - akit a filmben Somlay Artúr formált meg - Haumann Péter játssza. Hosszút Buch Tibor, Évát Tunyogi Bernadett, Ficsúrt Kiss Zoltán, Kuksit Kazi Balázs, Szeplőst Farkas Richárd, Csórót Tímár Bálint, Sutyit Szilvási János, Pötyit Császár Réka alakítja majd a Nagymező utcában. A musicalban közreműködik még további negyven gyermekszereplő. A hangszerelést Malek Miklós készítette. A díszleTu nyögi Bernadett és a zeneszerző tét Kentaur tervezte, a jelmezek Bartha Andrea munkái. Az előadás rendezője Horváth Péter. A musical a Fővárosi Operett Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok Igazgatóságának közös produkciója. Az érdeklődők az új magyar musicalt nyáron a Tisza-parti városban is megtekinthetik. Fotó.Nagy Gábor (ISB) Környezeti nevelők Miskolc (ÉM) - A Környezeti Nevelés Iskolahálózat február végi miskolci ülésén megalakította megyei szervezetét, létrehozta a Környezeti Nevelők Társaságát. Céljuk: megyei szintű környezetvédelmi információs hálózat működtetése, a környezeti nevelés fontosságának tudatosítása a nevelési intézményekben és a nevelő közösségekben. Ennek megvalósításához módszertani segítséget tudnak nyújtani, tapasztalatcseréket, tanulmány- utakat szerveznek, illetve megyei környezetvédelmi akciókat hirdetnek meg, koordinálnak. Felhívják például az óvodákat, iskolákat arra, hogy szervezzenek akciókat a természetvédelem éve jegyében; hogy környezetvédelmi munkával ünnepeljék a Föld napját (április 22.); a környezetvédelmi világnapon (június 5.) pedig a globális problémákra hívják fel a figyelmet. Néhány javasolt téma: Miért beteg a Föld? (bábelőadás, dramatikus játék, rajzverseny); Legkedvesebb virágom (fotó, rajz, novella, verspályázat); Környezetbarát vásárlás (Mit kínál a mi üzletünk? Mennyi a korszerű termék? Mit nem szabad megvenni?); A mi parkunk a legszebb, legtisztább (Ha nem az lenne, tegyük azzá). Kérik, hogy az akciókról készült forgatókönyveket, beszámolókat, sikeres pályamunkákat küldjék meg a társaságnak, hogy azokat közkinccsé tehessék, azzal más intézmények munkáját segíthessék. (Cím: 3520 Miskolc, Bolyai Farkas u. 10. Pf. 737.). Ezen a címen várják a jelentkezéseket is: a társaság tagja lehet minden olyan nevelési szakember, alti a környezet védelméért, a környezeti nevelésért elhivatottságot érez, és tenni kíván érte. Spiró és a város Szolnok (MTI) - Egyre mélyül az ellentét Szolnokon Spiró György a Szigligeti Színház igazgatója és az intézményt fenntartó városi önkormányzat között. Spiró György az idei költségvetés készítésekor bejelentette igényét az önkormányzatnál a korábbi évekhez hasonló mértékű támogatásra, ám ennek teljesítését a város anyagi helyzete jelei'1' leg nem teszi lehetővé. A megyei ön- kormányzat is gondban van a pénzek elosztásánál, és csak egy másik tétel rovására választható a színház esetleges támogatása a közgyűlés március 14-ei ülésén. Spiró György azt is kérte a szolnoki önkormányzattól, hogy vegye védelmébe őt a sajtó támadásaitól, amelynek során a színház produkcióit és személyét kritizálják. Ezt a testület visszautasította, mondván, nem feladata az ilyenfajta atyásko- dás. A színházigazgató és Várhegyi Attila polgármester legfrissebb megállapodásá, hogy miután az ön- kormányzat elfogadja a város költségvetését - vélhetően március 16- án - tisztázzák a jövőre vonatkozó elképzeléseket. Tagozatos oktatás Miskolc ÍÉM) - A 7. Sz. Szabó Lőrinc Általános Iskola (Miskolc, Vörösmarty u. 76.) magyar-német kéttannyelvű első osztályába márci- us 13-14-én, hétfőn és kedden délután 1 órától tartanak felvétek meghallgatást. Az iskola rajz tagozatos első osztályába pedig március 16-án, csütörtökön délután 3 órakor váiják a gyerekeket, akiknek erre az alkalomra egyéni rajzeszközüket és korábban készült rajzaikat is magukkal kell vinniük. Az érdeklődő szülők előzetes jelentkezését személyesen vagy telefonon (411-540) az iskolatitkár váija. Pályaválasztóknak Miskolc (ÉM) - A Zrínyi Ilona Gimnázium nyolcosztályos képzésére jelentkező kisdiákok szüleinek tart tájékoztatót az iskola épületében március 9-én, csütörtökön délután 5 órától Kovácsné Szegedi Ildikó, az intézmény igazgatónője. Reiki-klub Miskolc (ÉM) - Reiki-klub lesz a TIT-székházban (Széchenyi u. 14-) március 9-én, csütörtökön délután fél 6-tól este fél 8-ig. Az ember felépítése ezoterikus szempontból címmel Kása László előadását hallgathatják az érdeklődők. (
