Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-06 / 55. szám

4 ÉS Z AK-M AG YARORSZÁG Levelezés 1995, Március 6.« Hétfő, Ki — szolgáltat(ás)? Még jól emlékszem, amikor az antivilágban Vojtkó kéményseprőmester segédlegénye be­kopogtatott a házak ajtaján, majd felment a tetőre, és kiseperte, kikotorta a kéményt. Munkája végeztével egy kis cédulát átnyújtva megkapta a pénzt és a szolgálatáért járó pohár bort. S mi van napjainkban, amikor a gázfűté­ses házaknál gyakorlatilag nem sepernek? Pontosabban évekig megjelent egy ifjú hölgy, és beszedte a díjat. Mostanában - micsoda fej­lődés! - pedig becsönget két kéményseprő. Ha panasz van, újságpapírt és gyufát kémek, és pillanatokon belül megállapítják, hogy rend­ben van minden, s már szedik is a pénzt. Igaz, a három kéményből csak kettőt használok, ám ezt figyelembe sem veszik. Más. Vízórahasználat a gyakorlatban. 1993-ban csőtörés miatt, amely a vízművek ol­dalán történt, kicserélték a mérőmet. Mint ki­derült, az óra állása és az előző hónapban kifi­zetett díj között csekély 547 köbméter különb­ség volt, az én kontómra. Tehát ennyivel előre fizettem. Utólag kiderült, hogy a vízmérő tíz évig volt használatban, azt a vízművek nem cserélte le, ami pedig a rendelet értelmében négyévenként kötelessége lett volna. Sőt, a le­olvasást sem végezte el, mert a nyilvántartá­sukból kiderült, hogy 1990 és ’91 között az óra visszafelé működve 778 köbméter vizet ter­melt a hálózatba. Ezt nevezik szolgáltatás­nak? Egyébként a csere és a hitelesítés a víz­művek feladata, ez is benne foglaltatik a díj­ban. Javasoltam, vezessék be a Tigáz vagy az Émász gyakorlatát, mely cégek díjbeszedőivel együtt olvasom le a felhasznált energiát, mi­nekutána kifizetem az esedékes összeget. (Nem is volt még velük problémám.) Ehelyett egy újítást vezettek be. Kiküldtek egy nyom­tatványt azzal a szöveggel, hogy fáradjak le a vízaknába, olvassam le a mérőállást, és az adatot juttassam el hozzájuk, ezzel is segítve a munkájukat. Mennyi is most egy köbméter víz díja? No és mit kapok szolgáltatásukért? Cső­törést, be nem jelentett leállást, egekig érő árakat és sok-sok bosszúságot. És önkiszol- gál(tat)ást! Tényleg: ki szolgáltat? H.Á Miskolc Sorszámosztás „Jóindulatú emberek is kihozhatják az embert a sodrából” - olvastam a lap egyik jegyzeté­ben. Hát igen. Legutóbb a Csabai kapui SZTK-ban jár­tam. A számosztóból félküldtek a rendelőbe, mondván, hogy ott jegyeznek elő. Jó ideig vá­rakoztam, míg végre kijött egy fehérköpenyes hölgy, aki meghallgatva problémámat arról tájékoztatott, hogy március 2-re tud előjegyez­ni. Am ha az időpont nem felel meg, másnap hat órakor legyek a számosztóban. Az utóbbi mellett döntöttem, s már fél ötkor felkeltem, hogy mielőbb induljak. Az SZTK ajtaja még zárva volt, de már öten álltak ott. Mire elkez­dődött a számosztás, lettünk vagy ötvenen. Felmentem a rendelőbe, és vártam a soromra. Furcsálltám, hogy előttem olyanok is bemen­tek, akik utánam voltak. Nem szóltam sem­mit, megszoktam már az ilyesmit. Egyébként sem érnék el vele semmit. (Ez az egész hajnali sorakozás emlékeztet arra az időkre, amikor a húsüzlet ajtajához álltunk éjjel két órakor, hogy jusson étel az asztalunkra. Lassan ide is kora hajnalban kell érkezni.) De azért csak le­írom: idős, beteg, nehezen mozgó embereknek nehéz már korán kelni, órákig ácsorogni. Mire az orvos elé kerülnek, e „tortúra” idegileg is megviseli őket. Az egészségügyben is rendszerváltozás volt. De mi nem így gondoltuk! S úgy tűnik, az előjegyzési rendszert is kevesen fogadják el. Különben miért állnának oly sokan az előcsar­nokban? (Név és cím a szerkesztőségben) Vígságok a Bükkalján Napjainkban, amikor a helyi önkormányzatok számos gonddal-bajjal küszködnek, amikor a költségvetés összeállításához az anyagi háttér hiányosságai miatt minden tudásunkra, igye­kezetünkre szükség van, egyáltalán nem elha­nyagolható a hagyományos ünnepek program­ba iktatása, mert ha szerényebb keretek kö­zött is, ezeket meg kell tartani, hiszen évtize­dek, évszázadok óta része ez az itt lakók életé­nek. Ezt jobbára az iskolavezetés tartja kéz­ben, a hagyományokat tisztelő, ápoló pedagó­gusok szervezik évről évre a vidám farsango­kat. Az idei háromnapos volt, kezdtük az óvo­dások vidám ünnepségével, majd ezt követte az alsó tagozatos diákoké, és a harmadik na­pon a felsősökkel ünnepelt együtt a falu. Eljött hozzánk Szandi, aki nemrég érkezett meg az Egyesült Államokból, majd vendégünk volt Eszményi. Viktória és Heilig Gábor, akik a gyerekek igazi víg játszótársaivá lettek perce­ken belül. Ha csak napokra is, jó volt tudni, látni, hogy nem veszett ki a találkozás, az együtt ünneplés vágya és öröme a falusi embe­rekből sokféle gondunk és bajunk ellenére sem. Reméljük, nem lesz ez másként jövőre, il­letve azután sem. Fekete Jánosné Sály Nyugdíjbiztosítási szabályok Február 27-i rovatösszeállítá­sunkban a végkielégítésről és az árvaellátásról szóló jogszabály-is­mertetőnket azzal zártuk, hogy is­mételten szólunk a tartási kötele­zettségről, ezúttal a szülői nyugdíj kapcsán, amely ugyancsak hozzá­tartozói nyugellátás. Ezt részletez­zük az alábbiakban. Szülői nyugdíj Tartási kötelezettség nemcsak a szülőt illetőleg nagyszülőt terheli gyermekével, illetőleg unokájával szemben. A kötelezettség fordítva is fennáll, ha a szülő illetőleg a nagyszülő szorul tartásra. Ebből következik, hogy ellátás nemcsak az árváknak járhat, hanem a szü­lőt eltartó gyermek illetőleg a nagyszülő eltartásáról gondosko­dó unoka elhalálozása esetén szülői nyugdíj megállapítása is szóba jöhet. Jogosultsági feltételek A társadalombiztosítási törvény ezt az elvet juttatja érvényre, amikor úgy rendelkezik, hogy szülői nyug­díj jár az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként meg­halt jogszerző szülőjének valamint nagyszülőjének abban az esetben, ha a szülő (nagyszülő) gyermekének (unokájának) a halálakor már rok­kant volt, és a szülőt (nagyszülőt) gyermeke (unokája) a halálát meg­előző egy éven át egészen vagy túl­nyomó részben eltartotta. A szülői nyugdíjat a szülő illetőleg a nagy­szülő rokkantságának a tartamáig folyósítják. Rokkantságon egyéb­ként a munkaképesség legalább kétharmad részben történő elvesz­tését kell érteni. E tény azonban or­vosi vizsgálat nélkül is vélelmezhe­tő, ha a szülő, éspedig az apa (nagy­apa) már legalább 65, az anya (nagyanya) pedig legalább 60 éves. A törvény a szülői nyugdíjra jogo­sultak körét a családjogi szabályok­ra illetve a tartással kapcsolatban kialakult gyakorlatra figyelemmel a mostoha- és a nevelőszülőkre is kiterjesztette, ha azok 10 éven át el­tartották mostoha-, illetve nevelt­gyermeküket. A nyugdíj összege A szülői nyugdíj összege azonos az özvegyi nyugdíj összegével, ám ha arra többen jogosultak, azt közöttük egyenlő arányban kell elosztani. (Következik: a házastársi pótlék) Lassan elutazom a visszatérített áfát A Magyar Közönyben jelent meg az a törvény, amely szabályozza, hogy a gázbekötésért, a mérőóráért és a nyomásszabályzóért a gázművek nem számolhat fel költséget. Mivel én is érintett voltam e kérdésben, felhívtam a kazincbarcikai üzem- igazgatóságot, ahol úgy tájékoztat­tak, hogy igenis, fizetnem kell. Ok­tóber 23-án aztán elvégezték a szükséges munkálatokat, amiért felszámoltak 16 ezer forintot. Hogy csökkentsük kiadásunkat, visszaigényeltük az 1430 forintos áfát, amit november végén megkap­tunk. Lassan feledtük a dolgot, ami­kor is januárban a miskolci üzem- igazgatóságtól értesítést kaptunk, miszerint: az 1994. évi XLI. tör­vény alapján visszafizetik a gáz­mérő, a nyomásszabályzó vala­mint a mérő felszerelésének költ­ségeit, azaz 8999 forintot, vala­mint tudomásomra hozták, hogy térítsem vissza a korábban felvett forgalmi adót. Február 14-én beutaztam hát Miskolcra, hogy teljesítsem vissza­fizetési kötelezettségemet. Az ügy­félszolgálaton aztán közölték ve­lem, hogy küldjék levélben írásbeli nyilatkozatot, csatolva hozzá a gáz­művek értesítését és a számlákat. Az mit sem számított, hogy ekkor az összes számla nálam volt. Hát bi­zony feleslegesen utaztam be 31 kilométerről, s ha újfent ezt a meg­oldást választom, bizony elautó­zom a korábban visszatérített áfát. Tehát én fizetek rá a gázmű­vek tévedésére! Kérdezem: Miért nem rendezik maguk között az illetékesek - Ti­gáz, APEH - a számlát? Ez a dolog Kondón nagyon sok családot érint, így többedmagammal várom a vá­laszt - úja Lovas Bertalan Kon­doréi. * Olvasónk észrevételére Molnár At­tilától, a Tigáz Miskolci Területi Igazgatóságának vezetőjétől kér­tünk választ:- Az 1994. július 25-én életbe lé­pett ,A gázszolgáltatásról” szóló 1994. évi XLI. törvény a lakossági és kommunális fogyasztók részére egyes szolgáltatások térítésmentes végzését írja elő, ugyanakkor nem rendezte egyértelműen a tulajdon- viszonyokat. Sajnos a gáztörvény végrehajtá­sát szabályozó kormányrendelet csak 1995. január 20-án jelent meg, így a végrehajtási szabályok nem álltak rendelkezésünkre. Részvény- társaságunk a lakosság terheinek csökkentése érdekében a törvény­ben megfogalmazott szolgáltatáso­kat, így a műszaki átvételt, a terv­jóváhagyást, a gázmérő-, nyo­másszabályozó-felszerelést 1994. november 8-tól már díjtalanul vég­zi. A végrehajtási utasítás hiánya miatt - az átmenetileg - beszedett díjakat az 1994. július 25-e után beüzemelt helyeken fogyasztóink többsége már megkapta. A visszautalásokat jelenleg is végez­zük. Az általunk visszafizetett szolgáltatások díja az áfát is tar­talmazza, így akik azt már vissza­igényelték, annak rendezéséről is gondoskodniuk kell. A pénz visszafizetése előtt az ,Általános forgalmi adóról” szóló 1992. évi LXXIV. számú (többször módosított) törvény 1994. évben ha­tályos szövegében a 45. (1) és (2) be­kezdés szerint helyesbítő számlát kell kiállítania és kibocsátania an­nak az adóalanynak, aki az okmány kiküldését követően az adóalapját, a felszámított adó mértékét módo­sítja. Ennek tartalmaznia kell: a he­lyesbítés tányéré utaló jelzést; az eredeti számla azonosításához szükséges adatokat; a módosítás­nak megfelelő új tételeket. Mind­ezeknek a feltételeknek megfelel az általunk megküldött módosító számla illetve annak kísérőlevele. Megértem a levélíró felháboro­dását, de sajnos társaságunk az áfát az adóhatósággal nem tudja rendezni, mert külön számlázni az adóalapot a fogyasztónak és külön a forgalmi adót az APEH-nek nem le­het, ezért valamennyiük szíves megértését kérem. Közvetlenül a fo­gyasztóval, illetve a vállalkozóval álltunk szerződéses kapcsolatban, így a helyesbítő számlát is - azonos számlatartalommal, de ellenkező előjellel - nekik kellett megkülde- nünk, hiszen - mint már említet­tem - az adóvisszaigénylés lehető­ségével is ők éltek. Az adóhatóság illetékes ügyinté­zőjétől kapott információ szerint, nem szükséges személyesen felke­resni a hivatalt. Levélben is kérhe­tik a korábban felvett összeg visszafizetésének lehetőségét, melyben fel kell tüntetni a vissza­fizető személyi számát, és csatolni kell a helyesbítő számlát is. Az APEH ezek után írásban értesíti a kérelmezőt, és az általuk megkül­dött csekken feladható a korábban igénybe vett - a helyesbítő számlán szereplő - forgalmi adó. A tér átrendezése évek óta húzódik Több éve annak, hogy Miskolc vá­rosának illetékes vezetői elfogadták Rostás László építész tervét a Petőfi tér átrendezésére, hogy március 15-ét méltó helyen, de legfőképpen körülmények között ünnepelhessék a megyeszékhely lakói. A tér ugyanis a szobor és a park elhelyez(ked)ése kapcsán helyszűkének bizonyult és bizonyul a mai napig is a márciusi rendezvények idején. Sajnos azon­ban a dolog azóta is függőben van, a tanulmányterv és a modellek (ki­csiben már valóra vált a kezdemé­nyezés) pénzügyi fedezet híján egyelőre dokumentációként hever­nek az illetékesek asztalán. No per­sze, senki sem örül e megtorpanás­nak, de hát a semmiből nem lehet szép terveket kivitelezni. Vajon meddig lesz még felvételünk „ak­tuális"? Fotó: Fojtán László GYEK-farsang Egy nem mindennapi farsangi mu­latságban volt részem a Miskolci Megyei Kórház Gyermekegészség­ügyi Központjában, amely Tatámé Csonka Zsuzsa rendezésében való­sulhatott meg, s amelyre a kórház minden dolgozója szíwel-lélekkel készült, hogy a beteg gyermekek­nek a sok ápolás és kezelés mellett egy kis örömet szerezzenek. Az osz­tályon dolgozó nővérek készítették a jelmezeket, melyek nagyon szé­pek és ötletesek voltak. Virágok, ap­róbb állatok, mesefigurák, különbö­ző játékok elevenedtek meg, de volt e színes parádén menyasszony, vő­legény és násznép is. Ä gyermekek szórakoztatására meghívták a Mis­kolci Gyermekváros lakóit, akik színvonalas műsorral és sok zenével kedveskedtek vendéglátóiknak. Olyan szívre ható volt az egész, hogy nagy­családos anyaként, látván a beteg és „árva” gyerekeket, könny szökött a szemembe, de nemcsak én érzéke­nyültem el, hanem mások is. A zsűri nem tudott dönteni, hogy ki legyen az első helyezett, így min­denkit annak javasoltak. Majd a farsangolók elfogyasztották az ün­nepi tortákat, és a gyermekváros la­kóinak csokoládétörpékkel kedves­kedtek. Mint megtudtam, 20 éves hagyomány a GYEK-ben, hogy kü­lönböző nevezetesebb ünnepekről így emlékeznek meg közösen a kis­betegekkel, hogy egy kis mosolyt, vidámságot hozzanak a kórházban eltöltött életükbe. Sok gyermek éveket tölt el a kórházban, különö­sen a rehabilitációs osztályon, ahol rendes tanítás folyik. Ennek kö­szönhetően nem maradnak le a ta­nulásban. Jómagam a Sátoraljaújhelyi Kór­ház szülészeti osztályán dolgozom, mint csecsemős, és a GYEK-be já­rok gyermekápolónői szakosítóra il­letve szakmai gyakorlatra. Ebből kifolyólag lehettem szemtanúja e szeretetteljes rendezvénynek, amely példa lehet mindenki számára. Bajzáth Jánosné Sátoraljaújhely Civódunk, évődünk Hogy mi a fene váltja ki az embe­rekből a sokszor indokolatlan hara­got egymás iránt? Feltehetően az egyre nehezedő életkörülmények, a jövő kilátástalansága. E jelenség már elburjánzott egyes közösségek­ben (például: parlament) és csalá­dokban a „csak azért se neki legyen igaza” jelszó jegyében. Nem tudunk toleránsak lenni egymással. Nincs békejobbnyújtás, könnyebb a fejét venni a másiknak, akár a látszat kedvéért is. Ám a magas politika helyett inkább köznapiasabb dol­gokkal hozakodom elő. Hogy egy ki­csit megmosolyogjuk magunkat. (Igazi gondból, bajból úgyis van ép­pen elég.) A félj ritkán előforduló kimaradá­sakor ne mindjárt a nyújtófa-terápi- ához forduljunk, jusson inkább ilyenkor eszünkbe az a szépen hangzó magyar nóta, hogy aszort- gya: „Fektessétek zöld paplanos ágyba...” Mert hát a házasság egy olyan „bilincs”, amit ketten viselnek (néha hárman). Előfordul az is, hogy a félj a névnapjára kapott nyakkendőt zsörtölődéssel fogadja, mert nem olyan színű és mintájú, amint azt szeretné. Civódunk apró­ságokon, mert könnyebb a szívünk­nek ha... Erről jut eszembe két pa­raszt bácsi párbeszéde, kik egymás mögött zötykölődnek a szekéren. - Hé, kend! - szól előre a hátsó atyafi- - Tétjén mán ki! - Aztán mé én tér­jek ki? - kérdez amaz vissza. - Hát csak azért, mer ha nem, akkor úgy jár, mint a sógorom... — Hát aztán hogyan járt a sógora? — Hát biz’ az csak úgy, hogy én tértem ki néki - mondja nagy bölcsen a beszédet kezdeményező. No hát csak civódjunk, évódjünk to­vább. Mert azt tartja a mondás is, hogy ha kiadjuk a mérgünket, meg­könnyebbülünk. De csak hasonló szellemben, mint a két atyafi. Nyíri Kálmán Szerkesztői üzenet „Társasház” jeligére: A Ptk. 141. pa­ragrafusában meghatározott költ­ségviselési aránytól a felek a társas­ház alapítóokiratában, vagy más, külön megállapodásban eltérhet­nek, ennek hiányában azonban a költségek viselésére tulajdoni há­nyadaik alapján kötelesek. x

Next

/
Thumbnails
Contents