Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-04 / 54. szám
ÉM-lcerekqsz*qE _____ A z idegenforgalom nem szeretetszolgálat, s nem arra szerveződött, hogy elhagyott kastélyokat megmentsen. Nem eszköze a műemléknek, hanem fordítva. II. oldal ÉM-ripor*______________ Eg y miskolci fiatal valójában nem lehet tisztában vele, hány kocsma is várja városában a porzó veséket, egyéb belsőségeket. Ugyanis annyi van ezekből. III. oldal Látókör________________ A z apám rendes ember volt. Hogy így emlékezem rá, tudhatják, megvolt már a temetése. Amikor elcsapta a teherautó, a híradások szerint nyári délután volt. VII. oldal Alapszerződés Görömbölyi László A hét embere Bognár István élvonalbeli játékvezető Egyre világosabbá válik: március 20. fontos dátuma lesz a magyar külpolitikának -s a rendkívül szoros kapcsolódások miatt a belpolitikának is. A következő napon, március 21-én ül össze Párizsban az európai stabilitási konferencia záróértekezlete, amelynek fő témája értelemszerűen az európai országok egymás közötti kapcsolatrendszere. A meghatározó, vezető államok politikusai több alkalommal is világossá tették, mennyire fontosnak tartják a szomszédok közötti ellentétek feloldását. Érzékeltették: ez mintegy alapvető feltétele az integrációs szervezetekhez (NATO, Európai Unió) való csatlakozásnak. Márpedig mi csatlakozni akarunk, ezt mindenki tudja. Alighanem csapdahelyzetbe került a magyar külpolitika, még inkább annak gyakorlati kivitelezője, a magyar kormány. Hosszú évtizedek hallgatásai-elhallgatásai után a nyolcvanas évek második felében fogalmazódhattak meg nyilvánosan a botrány veszélye nélkül a szomszéd országokban élő magyar kisebbségek súlyos gondjai. Az AntalI- kormány idején egyértelművé (s tegyük hozzá rögtön, az akkori ellenzék által gyakran és erőteljesen bírálná) vált ez a viszony: kötelességünk törődni az ottani magyarsággal, az ő sorsuk alakulása határozza meg az államok közötti kapcsolatok szintjét, minőségét is. Nem csoda, hogy a tavalyi kormányváltás nyomán bizonytalanság uralkodott el a szlovákiai és a romániai (hisz erről a két országról beszélünk most) magyar szervezetek között: ha a korábbi ellenzék bírálta az antalli külpolitika ezen vonulatát, vajon mit fog képviselni most, kormányra kerülése után? SAegszületetta kormányprogram, elhangoztak az ide vonatkozó nyilatkozatok, s úgy látszott, nincs okuk aggódni a külországi magyaroknak. Hiszen a kormányprogram deklarálta az előző kurzus hármas szempontrendszerének (európai integráció, jószomszédságra törekvés a szűkebb térségben, határon túli magyarság támogatása) folytatását, vállalását. Volt azonban egy fontos különbség: az új kormány világossá tette azt is, hogy törekedni fog az alap- szerződések mielőbbi megkötésére. Hozzátette: mindenképpen figyelembe véve a kisebbségek érdekeit. Ez mindenki számára elfogadható elv-kérdés csak az volt, ki mit ért a fogalmakon, ki mit gondol arról, úrit is jelent az érdekek figyelembevétele. S közben a kormány belement egy furcsa „játékba". Nemcsak elfogadta, de szinte magáévá tette egyes vezető európai politikusok megnyilatkozásait: a Nagy Európa csakis olyan országot fogad be szervezeteibe, amely képes békében élni szomszédaival. Amivel semmi baj nincs, a problémát csak a következő gondolati lépés okozhatja. A kiegyensúlyozott, normális viszonynak lassan-lassan szinonimája lett az alapszerződések léte vagy nem léte. S ez már maga a csapdahelyzet. Hisz jól tudjuk, nincs az a komolyan vehető európai szervezet, amelynek mérvadó képviselője okkal megkérdőjelezhetné Magyarország e téren nyújtott teljesítményét. Amiből az is következik, hogy a jó viszony deklarálása éppen a két másik (az iméntieket magáról nemigen állítható) ország alapvető érdeke. Miután azonban belementünk e terminológiai zsákutcába - bizony, nekünk is érdekünkké vált a dokumentumok aláírása. Itt tartunk most, alig két-három héttel a kritikus nap előtt, egy olyan helyzetben, amelyben szinte nem is születhet jó megoldás. Folynak az előkészítő tárgyalások, elhangoznak a bizakodó nyilatkozatok - de elhangoznak olyanok is, amelyek semmi okot nem adnak az optimizmusra. Ha a kormány még lejjebb engedi a mértéket, elfogad olyan dokumentumot, amely már nem elfogadható a kisebbségek számára - támadásoknak teszi ki magát nemcsak a közvetlenül érintettek, de a belpolitikai ellenzék, s vélhetően a hazai közvélemény nem elhanyagolható hányada részéről is. Ha ragaszkodik az elfogadható minimumhoz, s ezt a partnerországok nem méltányolják - akkor a nemzetközi politikai küzdőtéren kerülhetünk lépéshátrányba. Mert illúziókra semmi ok. Képzeljük csak el, ez utóbbi esetben miféle offenzívát indíthat el az a román vezetés, amely évek óta másról sem beszél: országukban a kisebbségek helyzete messze jobb, mint amit bármely európai norma megkövetel. Ergo: ha nincs román-magyar alap- szerződés, annak okozója csakis a magyar fél lehet. Az egyetlen kiútnak Kovács László külügyminiszternek az utóbbi hetekben mind többször megfogalmazott „ideológiája" látszik. Ő azt mondja: váltig törekedni kell a szerződések aláírására, de rossz szerződés nem fogadható el. Ha március 21-én, az Európai Stabilitási Egyezmény aláírásának tárgyalássorozatán bizonyítani tudjuk jó szándékú törekvéseinket, akkor nem származhat kárunk az európai szervezetekhez való csatlakozásunk előre haladásában. Kérdés, hogy adott esetben tudjuk-e bizonyítani; kérdés, hogyan működnek közre „ennek érdekében" az integrációs versenyhelyzetben lévő szomszédaink. Fenyőfasor Fotó: Fojtán László Kolodzey Tamás A napokban kapta meg az aranysípot. Megszolgálta, hiszen huszonöt esztendőt, „lehúzott” a zöld gyepen. Ma immáron kilencvenedik NB I-es ösz- szecsapását dirigálja. A tavaszi Nyitányon á Csepel -Kordax- Győri FC találkozót bízták rá.- Évente nyolcszor-tízszer fütyülök a legjobbak között - kezdte s persze sokkal többször partjelzősködöm, no és az NB II-ben is dirigálok.- Hányszor csinált már cirkuszt?- Egyszer. A Fradi-Csepel üteccsen a hazaiak kapusa «takarított”, s bizony jócskán elnéztem. A videófelvétel egyértelműen ellenem vallott. Kaptam is három hét „jutalomszabadságot”. „ - Verebessel sem volt beszélő viszonyban.- Valóban. A Mágus csalónak nevezett, ezért feljelentettem. Aztán, becsületére mond- Va, hosszú hetek után a televízió nyilvánossága előtt bocsánatot kért tőlem, kezet is fogtunk, közben pedig megszüntették a Peres eljárást, mert a rendszer- váltáskor amnesztiát hirdettek, s abba a mi ügyünk is „belefért”. A miskolci' sípos, aki a me- Syei jb elnöki tisztét is betölti, negyvenhét éves, jövőre eléri a első korhatárt, vagyis lassan G|crkezik számára a búcsú. , Egy hete Tatán vizsgázott, es a fizikai valamint a szellemi 4^ sztet egyaránt jelesre teljesítette. A felmérés, szavai szerint, nem volt könnyű, de nyugodt lelkiismerettel vágott neki, mert január elejétől naponta tréningezett.- Hogyan gondol a csepeli nyitányra?- Egészséges önbizalommal. Persze ilyenkor furcsa belső feszültség kerít hatalmába, s ezt otthon is észreveszik. Egy-két nappal a fellépéseim előtt egyszerűen bezárkózom. Igyekszem kizárólag az adott feladatra koncentrálni.- A családja mivel engedi útnak?- A feleségem, Ilona, a lányom, Ildikó és a fiam, István egyaránt nagyon szorítanak értem. Elárulhatom: a pályám elején a feleségemmel gyakran veszekedtünk, rendre megkaptam, hogy „fiam, neked csak az az átkozott futball létezik a világon”. Igazat adtam az asz- szonynak, megnyugodott, s minden maradt a régiben. Később megbékélt, s ma már ő a fő szurkolóm. Természetesen mindig mondja, hogy nagyon figyeljek és vigyázzak. Bármikor megyek haza, ébren fogad, akárcsak a gyerekek. Másnap, ha volt televíziós közvetítés, közösen elemezzük a videófelvételt, vagy az összefoglalót, hallgatjuk meg az előzőleg rögzített rádióközvetítést. Ezeket olykor a 73 éves édesapám kommentálja.- A játékvezetők nehezen viselik a bírálatot, s utólag minden ítéletüket megmagyarázzák... tem - folytatta -, így kétszeresen is vigyáznom kell.-A tavalyi országos rangsorban a második helyre került, megelőzte a világbajnoki döntős Puhít.- Eire büszke vagyok, persze tudom, hogy a rangsorok néha csalóka képet festenek. Az ellenőri jelentések alapján így jött össze, egyébként hol vagyok Puliitól...- Már tizenöt nemzetközi küldést kapott, s napokon belül újra repülhet.- Egy izraeli utánpótlás válogatott találkozóra készülök. Emlékezetemben egyébként élénken él az egyik határon túli megbízatásom. Pozsonyban Kurmai Zoltán miskolci kollégámmal a Csehszlovákia-Nor- végia meccsen partjelzősköd- tem. A sípot élete első külföldi fellépésén Pulii Sanyi fújta.- Szinte mindent elért, amit tudott. Mire vágyik még?- Szeretnék bekerülni a százasok klubjába. Tíz meccs hiányzik. Ha megkapom, befejezem. Ezt már eldöntöttem és az MLSZ JT vezetőinek tudomására hoztam. Visszavonulásom után ellenőrként folytatom majd. A „kilencvenedik percben” arról faggattam, hogy mit ajánl a fiataloknak? Azt mondta, hogy a síp érzékeny .jószág”, így rögtön megérzi, ha valaki csak tessék-lássék módjára kezeli. A többi szorgalom, akaraterő, szabályismeret, „elöljárói” menedzselés, no és szerencse dolga...- A közönséggel személy szerint nem foglalkozom. A szakmabeliek észrevételeivel ritkán tudok vitatkozni, hiszen azok megalapozottak. Aztán olyan vagyok, mint a színész, mert a „darab” után nem kis izgalommal nyitom ki az újságokat. Csak akkor bosszankodom, ha jogtalanul lepontoznak. Arra a kérdésre, hogy valamennyi városba szívesen jár-e, diplomatikusan felelt. Ahová küldik, oda mennie kell. Tudomása szerint még senki nem iratkozott le róla, pedig átélte a lürhedt „bundás korszakot’Egyszer vele is kísérleteztek. Felhívták és arról érdeklődtek, hogy mikor érkezik, kér-e szállást? Köszönte szépen, és óvatosságból másodmagával futott, be.- Munkahelyemen, a MÁV Rt. Miskolci Üzletigazgatóságán az ellenőrzési irodát veze
