Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-04 / 54. szám

6 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Kultúra 1995» Március 4»« Szombat Vers és muzsika Horpácsi Sándor Miskolc (ÉM) - Már nem szeretem azokat az író-olvasó találkozókat, amikor kiáll a közön­ség elé a költő-író, és slágfertigen válaszol minden kérdésre. A rendszerváltással lejárt az ideje a beolvasásoknak, a sanda üzengeté­seknek, a politizálásnak az irodalom ürügyén. Úgy vélem, az irodalomnak vissza kell szerez­nie a rangját, méltóságát. Ugyanakkor az esz­tétikum lehet szórakoztató, érdekes is. Ennyit elöljáróban Horváth Gyula költő, Tatár Iván gitárművész és Kotricz György ze­nész irodalmi estjéről. A megyei könyvtárba a költő barátai, ismerősei jöttek el. Sötét terem fogadta a közönséget. Helyesebben egy lámpa világította meg a lepedő-paravánra kirakott egzotikus képeket, s ez kicsit bizarr, de mégis családias hangulatot teremtett. A műsor szer­kesztett, a meghívó kifejezését kölcsönözve „koreografált” volt, azaz a vers és a zene jó rit­musban váltotta egymást. A buzuki ritkán hallható nálunk, s Kotricz György keze alatt szépen szólt, Horváth Gyula „beöltözött” (feke­te bőrnadrág, piros öv, fehér ing), s noha nem igazán jó versmondó (a szerzők ritkán azok) olyan őszinte szenvedéllyel mondta el fájdal­masan szép verseit, hogy mint produkciót is megtapsolták. Azon pedig még jó ismerősei is elámultak, amit a két kanállal művelt. Szóló­ban is, és a magnóról szólt cigány dalok kísérő- jeként is. Tatár Iván nagyobb sikert aratott gitáijáté- kával, mint versmondásával. Saját verseit ka- maszos félszegséggel mondta - játszotta el. Mintha csak úgy mellékesen ima verset. Erről vitám van vele, mint ahogyan a bevezetőjével is. Mert valóban nem a szerkesztők a fontosak, de a nyilvánosságot mégis ők biztosítják. Ha a költő eleve lemond erről, önmagát és az olva­sót is sújtja. Ha azt mondtam a műsorról, hogy családi­as volt, ez fokozottan érvényes a Kós-házbeli kvaterkázásra, ahol az est folytatódott. A köl­tészet (a zene is) intim dolog, igényli a szerete­tek a baráti odafigyelést. Nekünk is szüksé­günk van erre. Rajztanárok tárlata A Rajztanárok Zempléni Alkotóköre tagjainak munkáiból nyílt kiállítás tegnap Miskolcon a Herman Ottó Gimnáziumban. Ez már a har­madik alkalom a gimnáziumban, hogy a rajz­tanárok továbbképzéséhez kapcsolódva kiál­lítást rendeznek. Csáki Imre, a megyei műve­lődési osztály vezetője köszöntötte a kiállító­kat és a vendégeket. Elmondta, hogy a kör majd' 20 éve alatt - Seres János tanár úr veze­tésével - valóban értékeket teremtett. Egyrészt természetesen azzal, hogy művészeti alkotá­sokat hoztak létre, de ugyanilyen érték a ha­gyomány: a sárospataki, gönci táborok, a kö­zös munka. Könyvtári összefogás Mezőkövesd (ÉM - M.L.) - A községi könyv­tárosok részére tartanak továbbképzést már­cius 6-án, hétfőn a mezőkövesdi Városi Könyv­tárban. Csirmazné Cservenyák Ilonát, a könyvtár igazgatónőjét arról kérdeztük, miért tartják fontosnak a községi könyvtárak támo­gatását?- Amióta megszüntették a"városi könyvtá­rak módszertani szerepét, 1990-től, a községi könyvtárak magukra maradtak. Mivel statisz­tikai jelentéseiket változatlanul mi gyűjtjük össze. Látjuk, milyen problémákkal küszköd­nek a leltározástól kezdve az adó visszaigény­léséig. A továbbképzést tulajdonképpen már tavaly szerettük volna megtartani, azonban az erre pályázat útján megszerzett pénzt nem kaptuk meg idejében. Mindenesetre 4 év után ez lesz az első találkozónk. Vonzáskörzetünk­be korábban 23 községi könyvtár tartozott. Ar­ról azonban, miként működnek, illetve mű- ködnek-e egyáltalán, van-e könyvtárosuk, nem sokat tudunk. Hétfőn derül majd ki, hány könyvtárral számolhatunk a kistelepülése­ken. Tavalyi felhívásunkra 8 önkormányzattól kaptunk visszajelzést, reméljük azonban, en­nél több településről jönnek el. A mostani to­vábbképzésnek a célja egyébként az, hogy megtudjuk a községi a könyvtárosoktól, miben segíthetünk nekik akár a módszertanban, akár például abban, hogyan pályázhatnak ala­pítványokhoz. Anyagi támogatást azonban mi sem adhatunk nekik. Sörgyári capriccio a Csarnokban Kelet-európai groteszk Hrabal könyve és Menzel filmje alapján A Miskolci Nemzeti Színházban ma, szombaton este 8 órától tartják a Söi- gyári capriccio bemutató előadását Fotók: Dobos Klára Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Telihay Péter rendező ebben az évadban a Pá- ris, Texas című - Wim Wenders­film alapján készült - színpadi mű után most ismét olyan törté­netet állított színpadra, melyet előbb moziban láthatott a kö­zönség. A forgatókönyvet Bohu- mil Hrabal regényéből és Jiri Menzel forgatókönyvéből írta Faragó Zsuzsa dramaturg és a rendező, Telihay Péter. □ Korábbi rendezései és ez az ú jabb bemutató is azt sugallja, mintha bi­zonyítani szeretné: a fűm átírható a színház nyelvére... • Nem a film volt a kiindulási alap, hanem a regény - mondta a rende­ző. — Egyrészt, mert a film tipiku­san cseh. Nagyon jó film, de Menzel személyiségét tükrözi. Nekem egé­szen más a világlátásom, és - ha van egyáltalán - a humorom is más, mint az övé. Másrészt ez a film olyan módon meséli el a törté­netet, ahogy színházban semmi­képpen nem lehet. De a legfonto­sabb indok, hogy miért nem a film alapján dolgoztam, az az, hogy eb­ben a történetben engem egészen más érdekelt, mint Menzelt. Elő­ször is az a szürreális világ foglal­koztatott, ami a Hrabal világa. Ezenkívül pedig arra kerestem a választ, hogy mit jelent az idegen megjelenése egy zárt hierarchiá­ban. Egy olyan idegenről van szó, aki nem hajlandó tudomást venni erről a zárt világról, ennek műkö­déséről. Ezzel a magatartásával a szabadság szelét hozza be a közös­ségbe. Természetesen Menzel film­jében vannak olyan pillanatok, vannak olyan jelenetek, amelyek nagyon jó segítséget adtak a törté­net bizonyos pontjainak megjelení­téséhez, egy-két megoldást, ötletet, dialógusrészletet felhasználok a filmből, de az előadás inkább a re­gényhez kötődik. Meg hozzám - természetesen. □ Ne is keressünk olyan alkotói tö­rekvést, hogy színházat csinál a Hirdetés —. = .................... ........... fi lmből, vagy bizonyos esetekben fű­met a színházból? • Semmiféle ilyen szándékom nincs. □ Véletlen lenne, hogy legutóbb ép­pen két „filmes” témát választott, vagy véletlen, hogy a Pesti Színház­ban „fekete-fehér” volt Mesél a bécsi erdő című előadása ? • Persze, nem véletlen. Valóban vonzódom ehhez a formához. Úgy próbálok elmesélni egy történetet a színházban, mintha az film volna. Biztos a zsigereimben van, hiszen nem ez az első, nem ez a második rendezésem, ami ilyen filmszerű kí­ván lenni. Ilyen volt a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem! című darab. Aztán itt rendeztem Miskolcon a Háromlevelű lóherét, ami ugyan­csak snittekből épült. Hajói számo­lom, ez lesz az ötödik előadásom, amire jellemző ez a filmszerűség. □ Hrabal a saját szülei történetét ír­ta meg ebben a regényében, Menzel ugyancsak jól ismerte ezt a cseh kis­városra jellemző hangulatot. Meny­nyire tudja visszaadni ezt a világot a miskolci előadás? • Erről a „csehségről” azt gondolom, nincs olyan, hogy cseh vagy nem cseh. Ahogy az összefüggéseket lá­tom, és figyelem magam, egyre in­kább úgy tűnik: azokat a története­ket szeretem, amelyekből érződik valamiféle közép-európaiság. Ez je­lent tragikumot, misztikumot, hu­mort, groteszket - egyszerre. Azt gondolom, e tekintetben nincs kü­lönbség Hrabal, Örkény és mondjuk Gombrovitz között. A világnak ezen a fertályán összefüggnek ezek a dol­gok, és nyilván - mivel én is itt élek - hozzám ezek a történetek állnak közel. Úgy érzem, hogy ebben nincs semmi specifikus „csehség”. Az egyik próba után azt mondták a kol­légák, Pepin utolsó monológjában fogalmazódik meg a tipikus közép­európaiság. □ Se cseh város, se cseh humor?! • Az előadásnak másfajta humora lesz, mint a regénynek vagy a film­nek. Olyan, ami belőlünk fakad. Persze, nagyon sok hasonlóságot le­het találni. Nem változtattuk meg sem a helyszínt, sem a történetet. Nem akartuk mindenáron átírni az eredeti művet. Számomra nem for­mailag fontos a másság, hanem tar­talmilag. fcMÍ wfWÉMm Veress Sándor-est Miskolc (ÉM) - Veress Sándor (1907-1992) művészete a 20. száza­di magyar zeneszerzés második nemzedékének kimagasló jelensé­ge. Veress, aki Bartók és Kodály példája nyomán legalább három hi­vatásterületen működött, s mint ze­neszerző, népzenekutató, pedagó­gus meghatározta zenekultúránk sorsát, egyszersmind az európai ze­netörténet jelenkorának is neves személyiségévé vált. Veress Sándor Kolozsvárott szüle­tett 1907-ben. Zeneakadémiai évei során zeneszerzést Kodálynál, zon­gorázni Hegyi Emmánuelnél és Bartóknál tanult. Bekapcsolódott a népzenei hagyományok gyűjtésébe, 23 évesen elsőként gyűjtött hangfel­vételeken népzenét Moldvában, s néhány év múlva Bartók asszisz­tenseként végzett kutatómunkát a Magyar Tudományos Akadémián. A II. világháborút követő időszak történeti-politikai visszaélései emig- rációs kényszerpályára vezették: 1949 novemberében Svájcba ment. Vonósnégyesei nemzetközi zene­szerzői fesztiválokon szólaltak meg már a harmincas években, hegedű­versenye és kiváltképpen Szent Ágoston Zsoltára már a negyvenes évek első felében a kortárs zene­szerzés élvonalába emelte művésze­tét. Több mint 120 zeneművet és ugyanennyi zenei, népzenei írást hagyott az utókorra. Manapság elég ritkán hallhatjuk műveit. Ézt pótol­ja a Nemzeti Filharmónia és a Mis­kolci Szimfonikus Zenekar, amikor március 6-án, hétfőn este fél 8 órá­tól Veress Sándor tiszteletére szer­zői estet tartanak a Miskolci Nem­zeti Színházban. (A koncert a Nem­zeti Kulturális Alap, a Pro Helvetia és a Suisa Alapítványok támogatá­sával jött létre.) Éremkiállítás Miskolc (ÉM) - Varga Éva és Sza- nyi Péter szobrászművészek érem­kiállítását március 6-án, hétfőn délután 3 órakor Tóth Sándor Mun- kácsy-díjas szobrászművész nyitja meg a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. Mezőségi táncház Miskolc (ÉM) - Az erdélyi Mező­ségből érkezett Magyarpalatkai Hagyományőrző Zenekar népzenei koncertjét március 5-én, vasárnap este 7 órától hallgathatja az érdek­lődő közönség a Vian-Mubban (To­kaj szolgáltatóház mellett). A kon­cert után az együttes mezóségi táncházba invitálja a jelenlévőket, akiknek ez alkalommal is Barsi Csaba mutatja be a táncokat. Mohácsi-képek Encs (ÉM) — Mohácsi Gábor alkotá­saiból nyílik kiállítás az encsi Váro­si Galériában március 6-án, hétfőn délután 4 órától. A tárlatot Gulyás Zoltán polgármester nyitja meg- A műsorban közreműködik a Petőfi Sándor Általános Iskola blockflőte együttese. Curie követői Sajószentpéter (ÉM) - A Curie nevét viselő kémiai verseny 5.fordu­lóját a sajószentpéteri Pécsi Sándor Általános Iskolában rendezték meg. Az országos döntőt március 18-án Szolnokon tartják. A megyéből a kö­vetkező tanulók versenyezhetnek Szolnokon: Kovács László (Sze­rencs), Leskó Mihály (Szerencs), Lakatos Andrea (Miskolc), Horváth Viktória (Sajószentpéter), Szabó Balázs (Szerencs), Lengyel Péter (Miskolc), Axman Katalin (Mis­kolc), Kovács Eszter (Ormosbánya), Balázsfalvi Gábor (Szerencs), Mé­száros Tamás (Sajószentpéter), Si- monovics Dóra (Kazincbarcika), Bo­gár Andrea (Kazincbarcika), Jakab Tamás (Szerencs). Jótékonysági bál Megyaszó (ÉM) - Jótékonysági bállal zárul az a hagyományos far­sangi rendezvénysorozat, melyet a megyaszói óvoda és szülői munka- közössége szervezett az elmúlt na­pokban. A bált ma, szombaton este 7 órától tartják a művelődési ház­ban. A bevételt - az előző évekhez hasonlóan - az óvodás gyerekek ja­vára fordítják. L X

Next

/
Thumbnails
Contents