Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-28 / 74. szám

4 M Itt-Hon 1995. Március 28., Kedd „MORFONDÍROZÁS Vidéki piac Nagy József A miskolci Búza téri piac zsúfoltságá­ról, rendezetlenségéről már nagyon sokszor írtunk lapunkban, amikor job­bára azt tettük szóvá, hogy az egyéb­ként is szűkös területen a benzinkút, a Volán pályaudvar és az MVK buszpá­lyaudvara osztozik, holott ez utóbbiak minden valamire való városban köz­vetlenül a vasúti pályaudvar szom­szédságában vannak. Aki Miskolcon a vonatról lészállva villamoson vagy au­tóbuszon kívánja folytatni útját, kevés kivétellel átszállásra, átszállásokra kényszerül. Ugyanis nem szállhat fel nyomban a vasúti pályaudvar mellett arra a járatra, amelyik a kívánt célig viszi. Sok levelet kapunk amiatt is, hogy az arra elhaladó járművek ezreinek egész napon át a placcra zúduló kipufogógá­za, pora, ólomtartalmú szennyezői za­vartalanul és folyamatosan fertőzik a karnyújtásnyira kínált friss zöldséget, gyümölcsöt, és szemben a féltett fővá­rosi emberek egészségével, itt még senki sem mérte meg, mennyi ólmot, füstöt, port, s ki tudja mi mindent ka­punk még a salátánkhoz, retkünkhöz. Egyszer ezt is meg kellene mérni, még ha első hallásra a Miskolcon vásárlók egészsége nem is vethető a fővárosia­kéhoz. Legalább tudnánk, mihez tart­suk magunkat, amikor jóízűen asztalra tesszük a primőröket, mennyi azokban a nitrát, a sokat emlegetett nehézfém. Régóta tervezi a város ennek az áldat­lan állapotnak a felszámolását, eddig úgy látszik, nem sok sikerrel. Mert min­den marad a régiben, ami viszont a fe­ketekereskedelemnek, a kávésoknak, a cigarettát kínálóknak kedvez és persze a zsebeseknek, akiket úgy látszik az sem nagyon zavar, hogy már a kisze­meltek zsebében sem találnak annyit, mint tavaly vagy azelőtt. A nagy merítés náluk már a piacra in­dulás előtt elvégeztetett, amit lakbér­nek, adónak, tb-nek, víz-, és gáz-, va­lamint telefonszámlánakhívnak. Aforizmák a Bibliából 2. „Olyan a nép, mint a fejedelem, / ami­lyen a város feje, olyanok a lakói is.” (Sirák 10,2). „Az okos ember nem fitogtatja tudását, / az esztelen pedig kérkedik bolondsá­gával.” (Péld. 12,23) „Sokan elhullottak már a kard élétől, / de nem annyian, mint akik meghal­tak a nyelvtől.” (Sirák 28,18) „Aki vigyáz a nyelvére, / életét őrzi meg a nyomorúságtól.”. (Péld. 21.23) Hagyományok és megújulás a TIT-ben Tanulás korszerű oktatási eszközök segítségévei Fotó: ÉM-archív Nagy József Miskolc (ÉM) - A Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat­nak a hazai közművelődésben betöltött szerepéről, tekintélyes múltjáról, s talán túlságosan el­hallgatott jelenéről kevés szó esik mostanában. Pedig ha va­lamikor, most igazán felsőfokon tölthetné be a társulat azt a funkcióját, hogy szakmásított tanfolyamokon juttassa elhe­lyezkedési lehetőséghez me­gyénk munkanélkülijeit, fiata­lokat és idősebbeket, akiken se­gíthet az átképzés, a tovább­képzés. Csakhogy a TIT életében az utóbbi években kisebb-nagyobb megpróbáltatások következtek be, és ezalól nem kivétel a me­gyei szervezet sem. Miskolczi Ferenc ügyvezető igazgató el­mondta, hogy ma már a régi módon nem működhet a társu­lat. Ugyanis korábban adóssá­gaik keletkeztek a MIK-nél, az APEH-nél, a tb-nél, ráadásul a TIT-et elhagyta egykori ve­zérkara, így nagyon nehéznek látszott a piaci körülmények­hez való igazodás. Már az is jelentős siker, hogy mára az adóhivatalnak nem tartoznak, a tb-vel sikerült megállapodásra jutniuk. A MIK-kel viszont nem látszik könnyűnek a megegyezés, ugyanis 1990-ben történt egy nagyobb felújítás, amiből kivet­te a részét a TIT is, ám ezt kel­lő módon ma nem tudja doku­mentálni. Magas bérleti díjak Aztán két évig a nagyon ma­gasra emelt bérleti díjakat nem fizette a társulat. Kísérletek történtek a helyzet rendezésé­re, ám ezek nem vezettek cél­hoz, s tavaly a MIK felmondta a bérleti viszonyt, a TIT megyei szervezet viszont nem költözött ki a mai napig. Egy tárgyaláson már túl vannak, ám a TIT haladékot kapott a kiköltözésre. A szervezet jelenlegi veze­tője Miskolczi Ferenc ügyveze­tő igazgató elmondta, hogy egy­folytában keresik a mindkét fél számára legmegfelelőbb megol­dást, miközben élni kell, dol­gozni kell, mégpedig minél eredményesebben, amihez a havi százezer forintos, támoga­tás édeskevés. Az ÉRÁK-on kí­vül, mint említette, sokan szer­veznek képző, továbbképző tan­folyamokat, és ezzel ők is meg­próbálkoztak. A tehetséggondo­zó programok kapcsán az Ava- si, a Kilián és a Herman Gim­náziumban érettségi és felvéte­li előkészítő tanfolyamokat szerveznek közösen, és ezek most is népszerűek, hiszen gya­korlatilag az egész tanévet átölelik. Átképzés, továbbképzés- Szakmásító tanfolyamokat is hirdettünk, ám sajnos a kevés jelentkező miatt nem tudtuk elindítani. Egyrészt valóban je­len van a munkanélküliség a megyében a fiatalok és a kevés­bé fiatalok körében is, és igény is lenne a tovább-, illetve átkép­zésre, csakhogy a legminimá­lisabb költséggel számolva is magasnak tartják a jelentkezők a tanfolyami díjakat. A tanárok óradíját, a tankönyvek árát, a helyiség használatának költsé­geit nekünk is meg kell fizet­nünk, ezek megkerülhetétle­nek. Ráadásul a benyújtott pá­lyázatainkra nem sikerült tá­mogatást szerezni. Terveztünk idegenforgalmi szakmai kép­zést is igen szerény költségve­téssel, de ezt sem sikerült összehozni. Nem érdektelenség miatt, hanem a jelentkezők anyagi helyzetének köszönhe­tően. Pedig mi a konkurens cé­gek tanfolyamaihoz képest 20-30 százalékos árenged­ménnyel rukkoltunk ki, még­sem tudtuk ezeket fedél alá hozni. A nyelvtanfolyamok most is kelendőek, és abban va­lami újat is tudunk nyújtani. Szeptemberben elindítottuk a nemzetközi nyelvvizsgára való felkészítést. Az ICC előkészítő vizsgára való felkészítés azért is szimpatikus, mert kitalálói abból indultak ki, hogy a nyelv- tanulás folyamatában a vizsga csak egy állomás és nem végál­lomás, - mondta az igazgató A nyelv szerkezete Miskolczi Ferenc elmondta még, azzal, hogy nem támasz­tanak olyan magas követelmé­nyeket, mint más nyelvvizsgák szervezői, sokak érdeklődésére számíthatnak. A nyelvek közül ma a német és az angol közép­fokú a legnépszerűbb, és ezek belül a hatvan- illetve a há­romszáz órás. Azzal, hogy a felkészülés, a vizsga során nem kell utazni sehová, hogy a résztvevők pró­bavizsgát tesznek, úgy érzik je­lentős könnyítést kapnak. Cse­rében megismerik az adott nyelv alapjait, szerkezetét. S ebben még nem merült ki a tár­sulat nyelvi felkészítő tanfolya­mainak sora, mert abban jelen van a távtanulás is, amit Oz- don, Szerencsen, Mezőköves­den, Encsen és Sátoraljaújhe­lyen szerveztek meg. Működő klubjuk az utazók klubja, melynek rendezvénye­it szívesen látogatják azok, akik megragadnak minden al­kalmat más országok, népek megismerésére. Havonta egyszer jönnek ösz- sze az idős jogászok klubjának tagjai, ritkábban más szakmák, cégek képviselőinek konferen­ciáit rendezik meg. A TIT ilyen módon keresi helyét, a megújulás útját a ha­gyományok őrzése, tisztelete mellett. 1995. Március 28., Kedd Itt-Hon M 5 Tudósítások - hazai tájakról Az örök szépségű Boldogkővára hamarosan megtelik látoga­tókkal Fotó: PT Priska Tibor Lehetséges, hogy túl magasra reppent a pacsirta. Úgyannyi- ra magasra, hogy kilikasztotta a felhőt, melyből aztán most nem a tavaszhoz illő eső per­metez, hanem hó pihézik. Pacsirtát véltem látni-halla- ni az imént, és miért is ne ép­pen ő lett volna, hiszen régen túljutottunk már Zsuzsannán, egyik legszebb dalosunk meg­szólalásának napján, mely da­losunk már régóta itt építgeti fészkét a vetésben, mivel a rend szerint február végén visszatér hozzánk vándorlása­iból. Igaz, nem oly látványosan, mint a gólyák, a fecskék, me­lyek útját a tengereken speci­ális hajók is járják, tévék, újsá­gok közlik, merre tartanak, hol pihennek, hol repülnek éppen eme nekünk különösen kedves madarak, de ezt a pacsirta föl­tehetően nem sérelmezi. Csendben megy el, csendben érkezik vissza még a tél végén, kicsit nézelődik a földeken, az enyhébb napok beköszöntével fölszáll, dalba kezd a feletti örö­mében, hogy mégis érdemes volt visszatérni, hiszen múlik a tél, jön a tavasz. A Parasztbib­lia is megemlékezik erről a ked­ves madárról, ilyképpen: ,A pa­csirtát is megáldotta (mármint Krisztus, amikor a földön járt), hogy tudjon szépen énekelni. Fölszáll és akkor azt mondja - Fölmegyek a mennyégbe csikós­nak, csikósnak, csikósnak! Ak­kor fölszáll messze. És amikor lejön - Jaaj, odalent hagytam a botomat! Oszt akkor leszáll.” Hát az imént annyit lehetett mindebből tapasztalni, hogy fölszállt egy madár, elkezdett pihézni a hó, majd nemsokára visszaereszkedett a minden bi­zonnyal pacsirta. Tehát a bot­ját megint itt feledte, ezért jött vissza. Akár így, akár úgy, a hó, a mégoly kicsike is, nem nagyon illik már ehhez a tájhoz. Alat­tunk, lent a Hernád kanyarog, tisztes mennyiségű, sárgás vi­zével, renyhe párákat is ere­get magából, mintha igyekezne betakarni a most még csupasz, levél nélküli bokrokat, ártéri füzeket. Partján, az itt-ott cso­portos, magasra nyúlt fákon még üresen várakoznak a var­júfészkek, pedig ezek tájékán hamarosan égtelen ricsaj hal- lik majd, veszekedés, károgás, minden fekete madár mondja a magáét, és jobban tudja a má­sikénál, neki van igaza, nem amannak, kergeti a másfélét közeléből, legszívesebben ki­vágná a szemét, hangoskodik, hogy itt ő az úr, fészkébe gyűj­tögeti a fényes dolgokat, kisol- lót, ezüstláncot, aranygyűrűt, az enyém, az enyém, rikácsol­ja, az enyém a több, én vagyok a gazdagabb, én vagyok az iga­zi varjú, tűnj el innen te mi­haszna, hiszen te csóka vagy, nem is úgy károgsz, mint én, nem tartozol hozzám... Mond­ják, hogy a varjú igen tanulé­kony madár. De vajon hol lát­ja, kitől tanulja mindezt? Most még csendes a vaíjúváros. La­kóinak nagyobb része éppen a közelünkben párálló, porha- nyós szántáson keresgél. Ar­rébb, ahonnan a pacsirta is föl- emelkedett, és ahová az imént visszatért, vetés zöldell, üdén, biztatóan. Átvészelte a hótaka­ró nélküli telet, mely tél szeren­csére nem keményített be a sokfokú mínuszokkal, csak ki- bírhatókkal. így is illett, ha már a takaróval, az igazi hóval fösvénykedett. Odább, a másik oldalon a Zemplén kéklik, in­nen, messzebbről nem igazán láttatja még magát, mintha még nem ébredt' volna fel. Pe­dig most meg a felhőket odább tologató szél éppen a Napnak nyit utat, a sugarak megvilá­gítják Boldogkővárát, messzebb sejlik Regéc is, északról meg új­fent fekete felhők tömörülnek, de még nem tudják, merre is induljanak, egyáltalán menje­nek-e valamerre. Mindezt jól észlelhetjük in­nen, a „felső út”-nak nevezett részről, mely nagyjából Gibárt térségéből Göncig tart. Különös hangulatú, szép tájék ez, rálá­tással a Hernád völgyére és a Zemplén nyugati vonulataira. Ezt a sűrűn lakott részt min­dig is dolgozták, művelték az itt élők, azért is szokatlan, szembetűnő, hogy most mégis itt búsul egy-egy parlag. Fura látvány bizony ezen a részen! Akárcsak az ott feledett kuko­ricaszár is. Szokatlan, mert az itteni né­pek adtak rá, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Hiszen nem­csak dolgavégezetlent jelzett a levágatlan kukoricaszár vagy napraforgó, hanem trehánysá- got is. Trehányságot, melyből az eljövendő tavaszon minden­féle kártékonyságok bújnak elő, éppen annak okán, hogy a le­vágatlan szárak kinn marad­tak.. És a nadrágszíjak. Igen, lát­hatók nagyon is jól ama bizo­nyos nadrágszíj-parcellák. Baj vagy nem baj...? Kárpótlási je­gyek, visszatérítések, vissza­váltások... Jogosak, valósak. Csak ugye... Hol vannak a gé­pek, hol vannak a lovak, ök­rök... hol van, ki összehangol­ja a szérűt, a...? Majd csak akad. De: emberek! Hogyan, mikor? Mi most száz forintokat fizetünk a krumpliért, a zöld­ség három száljáért tizenötöt, a húsért, a... Itt, eme „felső út” környéke valahogy nem olyan szép most, mint szokott. Bízzunk benne: hamarosan mégis a megszokot­tat látjuk... A pacsirta egyéb­ként még nem szállt föl. Né­zem, várom, hiszen láttam, amint leereszkedett a botjáért. Mely bot szükséges ahhoz, hogy csikós legyen a mennyégben. Még most sem szállt föl. Úgy tűnik, nem találja a botját... Az Itt-Hon konyhája Tóth Istvánná miskolci olvasónktól kaptuk az alábbi ételrecepteket. Az­zal a kis levélrészlettel együtt adjuk közre ezeket, amelyek most a koplaló- sabb étkezésre irányítják a figyelmün­ket. íme: „a böjtről sokaknak a húsvé­ti ünnepeket közvetlenül megelőző nagypénteki szigorú böjt jut az eszük­be, és annak követelményeihez jobbá­ra tartják is magukat. Pedig a böjti idő­szak ennél sokkal hosszabb, és hadd mondjam meg ebből fakadóan az álta­lában ismertnél szigorúbb megtartóz­tatást ír elő számunkra. Tartózkodást a zsíros, húsos ételektől, kíméletessé­get mindennemű túlzott jóllakottság érzésétől. Ezekben a hetekben az egy­ben diétásnak is nevezett ételeket kel­lene készítenünk, azokon kellene él­nünk. Túl a vallási szokásokon ez a szervezet tavaszi megújítását is szol­gálná. Megtisztulást a farsangi idő­szakban felszedett súlytöbbletünktől, a nehéz ételeknek, italoknak a szer­vezetünkre gyakorolt káros hatásaitól”. Vékony vegyes főzelék A mélyhűtött zöldségek felhasználásá­val készült főzelék igazi böjti étel. Nem kell hozzá más csak karfiol, kevéske zöldbab, kelbimbó, pár szem kockára vágott burgonya és egy fej vörös- illet­ve fokhagyma. A felaprított vöröshagy­mát kevés vízben pároljuk, hozzátesz- szük a fokhagymát és a zöldségeket. Felöntjük vízzel, hogy a benne lévő­ket ellepje. Meghintjük sóval, majorán­nával, vegetát teszünk rá, és a zöldsé­geket puhára főzzük. A készétel kaló­riaértéke száz grammonként nem éri el a háromszázat, és garantáltan biz­tosítja a jóllakottság érzését. Egyszerű kukoricakása A legtöbb vidéken csak disznótoros ká­sának ismert eledelnek komoly múlt­ja van nálunk is, ám ahány vidék, tájegység, annyiféleképpen készítik, ízesítik. A gyógynövény boltokban, diabeti­kus üzletekben kaphatunk kukorica­darát, de beszerezhetjük a piacon is. Csupán arra ügyeljünk, hogy a köze­pes finomságú dara ne legyen bepeny- hedt vagy penészes a napjainkban di­vatos műanyagba történt csomagolás miatt. Egy lábasban odatesszük a di- ónyi vajat, zsírt vagy margarint, és amikor a zsiradék átforrósodott, ráönt­jük a fejenként egy maroknyinak meg­felelő mennyiségű darát. Elkeverjük és az átmelegedett anya­got vízzel felöntjük. Mégpedig úgy, hogy a víz a dara másfélszeresét te­gye ki. Sózzuk meg, hinthetünk rá ke­vés vegetát is. A kimondottan koplalós ételnek nagyon rövid a főzési ideje, amit menetközben folyamatosan ellen­őrizhetünk kóstolásokkal. Ha elkészült, készítsünk hozzá zsír­ban vagy olajban pirított hagymát és azt tegyük a tetejére tálaláskor. Az íze­ket illetően nem idegen az sem, ha a tányérokba kitálalt készételre sajtot re­szelünk és úgy fogyasztjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents