Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-28 / 74. szám
4 M Itt-Hon 1995. Március 28., Kedd „MORFONDÍROZÁS Vidéki piac Nagy József A miskolci Búza téri piac zsúfoltságáról, rendezetlenségéről már nagyon sokszor írtunk lapunkban, amikor jobbára azt tettük szóvá, hogy az egyébként is szűkös területen a benzinkút, a Volán pályaudvar és az MVK buszpályaudvara osztozik, holott ez utóbbiak minden valamire való városban közvetlenül a vasúti pályaudvar szomszédságában vannak. Aki Miskolcon a vonatról lészállva villamoson vagy autóbuszon kívánja folytatni útját, kevés kivétellel átszállásra, átszállásokra kényszerül. Ugyanis nem szállhat fel nyomban a vasúti pályaudvar mellett arra a járatra, amelyik a kívánt célig viszi. Sok levelet kapunk amiatt is, hogy az arra elhaladó járművek ezreinek egész napon át a placcra zúduló kipufogógáza, pora, ólomtartalmú szennyezői zavartalanul és folyamatosan fertőzik a karnyújtásnyira kínált friss zöldséget, gyümölcsöt, és szemben a féltett fővárosi emberek egészségével, itt még senki sem mérte meg, mennyi ólmot, füstöt, port, s ki tudja mi mindent kapunk még a salátánkhoz, retkünkhöz. Egyszer ezt is meg kellene mérni, még ha első hallásra a Miskolcon vásárlók egészsége nem is vethető a fővárosiakéhoz. Legalább tudnánk, mihez tartsuk magunkat, amikor jóízűen asztalra tesszük a primőröket, mennyi azokban a nitrát, a sokat emlegetett nehézfém. Régóta tervezi a város ennek az áldatlan állapotnak a felszámolását, eddig úgy látszik, nem sok sikerrel. Mert minden marad a régiben, ami viszont a feketekereskedelemnek, a kávésoknak, a cigarettát kínálóknak kedvez és persze a zsebeseknek, akiket úgy látszik az sem nagyon zavar, hogy már a kiszemeltek zsebében sem találnak annyit, mint tavaly vagy azelőtt. A nagy merítés náluk már a piacra indulás előtt elvégeztetett, amit lakbérnek, adónak, tb-nek, víz-, és gáz-, valamint telefonszámlánakhívnak. Aforizmák a Bibliából 2. „Olyan a nép, mint a fejedelem, / amilyen a város feje, olyanok a lakói is.” (Sirák 10,2). „Az okos ember nem fitogtatja tudását, / az esztelen pedig kérkedik bolondságával.” (Péld. 12,23) „Sokan elhullottak már a kard élétől, / de nem annyian, mint akik meghaltak a nyelvtől.” (Sirák 28,18) „Aki vigyáz a nyelvére, / életét őrzi meg a nyomorúságtól.”. (Péld. 21.23) Hagyományok és megújulás a TIT-ben Tanulás korszerű oktatási eszközök segítségévei Fotó: ÉM-archív Nagy József Miskolc (ÉM) - A Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak a hazai közművelődésben betöltött szerepéről, tekintélyes múltjáról, s talán túlságosan elhallgatott jelenéről kevés szó esik mostanában. Pedig ha valamikor, most igazán felsőfokon tölthetné be a társulat azt a funkcióját, hogy szakmásított tanfolyamokon juttassa elhelyezkedési lehetőséghez megyénk munkanélkülijeit, fiatalokat és idősebbeket, akiken segíthet az átképzés, a továbbképzés. Csakhogy a TIT életében az utóbbi években kisebb-nagyobb megpróbáltatások következtek be, és ezalól nem kivétel a megyei szervezet sem. Miskolczi Ferenc ügyvezető igazgató elmondta, hogy ma már a régi módon nem működhet a társulat. Ugyanis korábban adósságaik keletkeztek a MIK-nél, az APEH-nél, a tb-nél, ráadásul a TIT-et elhagyta egykori vezérkara, így nagyon nehéznek látszott a piaci körülményekhez való igazodás. Már az is jelentős siker, hogy mára az adóhivatalnak nem tartoznak, a tb-vel sikerült megállapodásra jutniuk. A MIK-kel viszont nem látszik könnyűnek a megegyezés, ugyanis 1990-ben történt egy nagyobb felújítás, amiből kivette a részét a TIT is, ám ezt kellő módon ma nem tudja dokumentálni. Magas bérleti díjak Aztán két évig a nagyon magasra emelt bérleti díjakat nem fizette a társulat. Kísérletek történtek a helyzet rendezésére, ám ezek nem vezettek célhoz, s tavaly a MIK felmondta a bérleti viszonyt, a TIT megyei szervezet viszont nem költözött ki a mai napig. Egy tárgyaláson már túl vannak, ám a TIT haladékot kapott a kiköltözésre. A szervezet jelenlegi vezetője Miskolczi Ferenc ügyvezető igazgató elmondta, hogy egyfolytában keresik a mindkét fél számára legmegfelelőbb megoldást, miközben élni kell, dolgozni kell, mégpedig minél eredményesebben, amihez a havi százezer forintos, támogatás édeskevés. Az ÉRÁK-on kívül, mint említette, sokan szerveznek képző, továbbképző tanfolyamokat, és ezzel ők is megpróbálkoztak. A tehetséggondozó programok kapcsán az Ava- si, a Kilián és a Herman Gimnáziumban érettségi és felvételi előkészítő tanfolyamokat szerveznek közösen, és ezek most is népszerűek, hiszen gyakorlatilag az egész tanévet átölelik. Átképzés, továbbképzés- Szakmásító tanfolyamokat is hirdettünk, ám sajnos a kevés jelentkező miatt nem tudtuk elindítani. Egyrészt valóban jelen van a munkanélküliség a megyében a fiatalok és a kevésbé fiatalok körében is, és igény is lenne a tovább-, illetve átképzésre, csakhogy a legminimálisabb költséggel számolva is magasnak tartják a jelentkezők a tanfolyami díjakat. A tanárok óradíját, a tankönyvek árát, a helyiség használatának költségeit nekünk is meg kell fizetnünk, ezek megkerülhetétlenek. Ráadásul a benyújtott pályázatainkra nem sikerült támogatást szerezni. Terveztünk idegenforgalmi szakmai képzést is igen szerény költségvetéssel, de ezt sem sikerült összehozni. Nem érdektelenség miatt, hanem a jelentkezők anyagi helyzetének köszönhetően. Pedig mi a konkurens cégek tanfolyamaihoz képest 20-30 százalékos árengedménnyel rukkoltunk ki, mégsem tudtuk ezeket fedél alá hozni. A nyelvtanfolyamok most is kelendőek, és abban valami újat is tudunk nyújtani. Szeptemberben elindítottuk a nemzetközi nyelvvizsgára való felkészítést. Az ICC előkészítő vizsgára való felkészítés azért is szimpatikus, mert kitalálói abból indultak ki, hogy a nyelv- tanulás folyamatában a vizsga csak egy állomás és nem végállomás, - mondta az igazgató A nyelv szerkezete Miskolczi Ferenc elmondta még, azzal, hogy nem támasztanak olyan magas követelményeket, mint más nyelvvizsgák szervezői, sokak érdeklődésére számíthatnak. A nyelvek közül ma a német és az angol középfokú a legnépszerűbb, és ezek belül a hatvan- illetve a háromszáz órás. Azzal, hogy a felkészülés, a vizsga során nem kell utazni sehová, hogy a résztvevők próbavizsgát tesznek, úgy érzik jelentős könnyítést kapnak. Cserében megismerik az adott nyelv alapjait, szerkezetét. S ebben még nem merült ki a társulat nyelvi felkészítő tanfolyamainak sora, mert abban jelen van a távtanulás is, amit Oz- don, Szerencsen, Mezőkövesden, Encsen és Sátoraljaújhelyen szerveztek meg. Működő klubjuk az utazók klubja, melynek rendezvényeit szívesen látogatják azok, akik megragadnak minden alkalmat más országok, népek megismerésére. Havonta egyszer jönnek ösz- sze az idős jogászok klubjának tagjai, ritkábban más szakmák, cégek képviselőinek konferenciáit rendezik meg. A TIT ilyen módon keresi helyét, a megújulás útját a hagyományok őrzése, tisztelete mellett. 1995. Március 28., Kedd Itt-Hon M 5 Tudósítások - hazai tájakról Az örök szépségű Boldogkővára hamarosan megtelik látogatókkal Fotó: PT Priska Tibor Lehetséges, hogy túl magasra reppent a pacsirta. Úgyannyi- ra magasra, hogy kilikasztotta a felhőt, melyből aztán most nem a tavaszhoz illő eső permetez, hanem hó pihézik. Pacsirtát véltem látni-halla- ni az imént, és miért is ne éppen ő lett volna, hiszen régen túljutottunk már Zsuzsannán, egyik legszebb dalosunk megszólalásának napján, mely dalosunk már régóta itt építgeti fészkét a vetésben, mivel a rend szerint február végén visszatér hozzánk vándorlásaiból. Igaz, nem oly látványosan, mint a gólyák, a fecskék, melyek útját a tengereken speciális hajók is járják, tévék, újságok közlik, merre tartanak, hol pihennek, hol repülnek éppen eme nekünk különösen kedves madarak, de ezt a pacsirta föltehetően nem sérelmezi. Csendben megy el, csendben érkezik vissza még a tél végén, kicsit nézelődik a földeken, az enyhébb napok beköszöntével fölszáll, dalba kezd a feletti örömében, hogy mégis érdemes volt visszatérni, hiszen múlik a tél, jön a tavasz. A Parasztbiblia is megemlékezik erről a kedves madárról, ilyképpen: ,A pacsirtát is megáldotta (mármint Krisztus, amikor a földön járt), hogy tudjon szépen énekelni. Fölszáll és akkor azt mondja - Fölmegyek a mennyégbe csikósnak, csikósnak, csikósnak! Akkor fölszáll messze. És amikor lejön - Jaaj, odalent hagytam a botomat! Oszt akkor leszáll.” Hát az imént annyit lehetett mindebből tapasztalni, hogy fölszállt egy madár, elkezdett pihézni a hó, majd nemsokára visszaereszkedett a minden bizonnyal pacsirta. Tehát a botját megint itt feledte, ezért jött vissza. Akár így, akár úgy, a hó, a mégoly kicsike is, nem nagyon illik már ehhez a tájhoz. Alattunk, lent a Hernád kanyarog, tisztes mennyiségű, sárgás vizével, renyhe párákat is ereget magából, mintha igyekezne betakarni a most még csupasz, levél nélküli bokrokat, ártéri füzeket. Partján, az itt-ott csoportos, magasra nyúlt fákon még üresen várakoznak a varjúfészkek, pedig ezek tájékán hamarosan égtelen ricsaj hal- lik majd, veszekedés, károgás, minden fekete madár mondja a magáét, és jobban tudja a másikénál, neki van igaza, nem amannak, kergeti a másfélét közeléből, legszívesebben kivágná a szemét, hangoskodik, hogy itt ő az úr, fészkébe gyűjtögeti a fényes dolgokat, kisol- lót, ezüstláncot, aranygyűrűt, az enyém, az enyém, rikácsolja, az enyém a több, én vagyok a gazdagabb, én vagyok az igazi varjú, tűnj el innen te mihaszna, hiszen te csóka vagy, nem is úgy károgsz, mint én, nem tartozol hozzám... Mondják, hogy a varjú igen tanulékony madár. De vajon hol látja, kitől tanulja mindezt? Most még csendes a vaíjúváros. Lakóinak nagyobb része éppen a közelünkben párálló, porha- nyós szántáson keresgél. Arrébb, ahonnan a pacsirta is föl- emelkedett, és ahová az imént visszatért, vetés zöldell, üdén, biztatóan. Átvészelte a hótakaró nélküli telet, mely tél szerencsére nem keményített be a sokfokú mínuszokkal, csak ki- bírhatókkal. így is illett, ha már a takaróval, az igazi hóval fösvénykedett. Odább, a másik oldalon a Zemplén kéklik, innen, messzebbről nem igazán láttatja még magát, mintha még nem ébredt' volna fel. Pedig most meg a felhőket odább tologató szél éppen a Napnak nyit utat, a sugarak megvilágítják Boldogkővárát, messzebb sejlik Regéc is, északról meg újfent fekete felhők tömörülnek, de még nem tudják, merre is induljanak, egyáltalán menjenek-e valamerre. Mindezt jól észlelhetjük innen, a „felső út”-nak nevezett részről, mely nagyjából Gibárt térségéből Göncig tart. Különös hangulatú, szép tájék ez, rálátással a Hernád völgyére és a Zemplén nyugati vonulataira. Ezt a sűrűn lakott részt mindig is dolgozták, művelték az itt élők, azért is szokatlan, szembetűnő, hogy most mégis itt búsul egy-egy parlag. Fura látvány bizony ezen a részen! Akárcsak az ott feledett kukoricaszár is. Szokatlan, mert az itteni népek adtak rá, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Hiszen nemcsak dolgavégezetlent jelzett a levágatlan kukoricaszár vagy napraforgó, hanem trehánysá- got is. Trehányságot, melyből az eljövendő tavaszon mindenféle kártékonyságok bújnak elő, éppen annak okán, hogy a levágatlan szárak kinn maradtak.. És a nadrágszíjak. Igen, láthatók nagyon is jól ama bizonyos nadrágszíj-parcellák. Baj vagy nem baj...? Kárpótlási jegyek, visszatérítések, visszaváltások... Jogosak, valósak. Csak ugye... Hol vannak a gépek, hol vannak a lovak, ökrök... hol van, ki összehangolja a szérűt, a...? Majd csak akad. De: emberek! Hogyan, mikor? Mi most száz forintokat fizetünk a krumpliért, a zöldség három száljáért tizenötöt, a húsért, a... Itt, eme „felső út” környéke valahogy nem olyan szép most, mint szokott. Bízzunk benne: hamarosan mégis a megszokottat látjuk... A pacsirta egyébként még nem szállt föl. Nézem, várom, hiszen láttam, amint leereszkedett a botjáért. Mely bot szükséges ahhoz, hogy csikós legyen a mennyégben. Még most sem szállt föl. Úgy tűnik, nem találja a botját... Az Itt-Hon konyhája Tóth Istvánná miskolci olvasónktól kaptuk az alábbi ételrecepteket. Azzal a kis levélrészlettel együtt adjuk közre ezeket, amelyek most a koplaló- sabb étkezésre irányítják a figyelmünket. íme: „a böjtről sokaknak a húsvéti ünnepeket közvetlenül megelőző nagypénteki szigorú böjt jut az eszükbe, és annak követelményeihez jobbára tartják is magukat. Pedig a böjti időszak ennél sokkal hosszabb, és hadd mondjam meg ebből fakadóan az általában ismertnél szigorúbb megtartóztatást ír elő számunkra. Tartózkodást a zsíros, húsos ételektől, kíméletességet mindennemű túlzott jóllakottság érzésétől. Ezekben a hetekben az egyben diétásnak is nevezett ételeket kellene készítenünk, azokon kellene élnünk. Túl a vallási szokásokon ez a szervezet tavaszi megújítását is szolgálná. Megtisztulást a farsangi időszakban felszedett súlytöbbletünktől, a nehéz ételeknek, italoknak a szervezetünkre gyakorolt káros hatásaitól”. Vékony vegyes főzelék A mélyhűtött zöldségek felhasználásával készült főzelék igazi böjti étel. Nem kell hozzá más csak karfiol, kevéske zöldbab, kelbimbó, pár szem kockára vágott burgonya és egy fej vörös- illetve fokhagyma. A felaprított vöröshagymát kevés vízben pároljuk, hozzátesz- szük a fokhagymát és a zöldségeket. Felöntjük vízzel, hogy a benne lévőket ellepje. Meghintjük sóval, majoránnával, vegetát teszünk rá, és a zöldségeket puhára főzzük. A készétel kalóriaértéke száz grammonként nem éri el a háromszázat, és garantáltan biztosítja a jóllakottság érzését. Egyszerű kukoricakása A legtöbb vidéken csak disznótoros kásának ismert eledelnek komoly múltja van nálunk is, ám ahány vidék, tájegység, annyiféleképpen készítik, ízesítik. A gyógynövény boltokban, diabetikus üzletekben kaphatunk kukoricadarát, de beszerezhetjük a piacon is. Csupán arra ügyeljünk, hogy a közepes finomságú dara ne legyen bepeny- hedt vagy penészes a napjainkban divatos műanyagba történt csomagolás miatt. Egy lábasban odatesszük a di- ónyi vajat, zsírt vagy margarint, és amikor a zsiradék átforrósodott, ráöntjük a fejenként egy maroknyinak megfelelő mennyiségű darát. Elkeverjük és az átmelegedett anyagot vízzel felöntjük. Mégpedig úgy, hogy a víz a dara másfélszeresét tegye ki. Sózzuk meg, hinthetünk rá kevés vegetát is. A kimondottan koplalós ételnek nagyon rövid a főzési ideje, amit menetközben folyamatosan ellenőrizhetünk kóstolásokkal. Ha elkészült, készítsünk hozzá zsírban vagy olajban pirított hagymát és azt tegyük a tetejére tálaláskor. Az ízeket illetően nem idegen az sem, ha a tányérokba kitálalt készételre sajtot reszelünk és úgy fogyasztjuk.
