Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-24 / 71. szám

8 ESZAK-Magyarország Kultúra 1995. Március 24., Péntek „MOZI Plasztik-mozi Méhes László A statisztikák azt állítják, hogy három ameri­kai film közül átlagban kettő ráfizetéses. A semmibe úszó dollármilliók fölött kesergő filmcézárok pénzre vigyázó szemük ezért most a filmkészítés más irányába vetik. Mondanom sem kell, hogy nem Kelet-Európa lerongyoló­dott, halódó filmgyártása felé... Amióta Spielberg Jurassic Parkjának komputeren kreált dinoszauruszai átvágtat­tak a vetítővásznon, vagy ahogy a Terminátor „higanyembere” cseppekből képes volt újjá­éleszteni magát, a hollywoodiak másfajta, a valós világot helyettesítő még valóságosabb il­lúzió digitális álmait szövögetik a mozinézők­nek, akiket elkápráztat mindezen technikai bravúr. A számítógépes technika pedig sok min­denre képes. Elénk varázsolhat egy nem léte­ző helyszínt, mint például az Interjú a vámpír­ral című filmben, amelynek forgatása - ki gon­dolná? - kék színű háttér előtt zajlott. Az ácsok, berendezők, világítók, kellékesek mun­káját pedig elintézte a digitális stúdió. A stú­dió, amely mostanság már emberi szereplők „előállítására” is alkalmas. Arcokat, alakokat képes belemontírozni már meglévő jelenetek­be, mint azt megmutatta Brandon Lee eseté­ben, aki - egy egészen más jellegű technikai malőr következtében - korábban elhalálozott, minthogy befejezhették volna a Holló forgatá­sát. A számítógép pedig bebizonyította: képes helyettesíteni az embert. A sztárokat is, akik­nek ezentúl még kevesebbet, vagy egyáltalán nem kell gázsit fizetni, hiszen az elektronikus jelek pótolhatóvá tesznek bárkit... „Szintetikus valóság”, mondják készítői a digitális effektusokkal nyert képre. Látvány, amely nem él, csak úgy látszik, mintha... A technika és az élő hús-vér ember közé akár egyenlőségjelet is tehetnénk. Ha nem mi, ak­kor megteszik ezt helyettünk azok, akik elad­ják ezt a digitál-masé világot, méltó zárása­ként a mozi száz évének. Száz év egyre tökéle­tesedő illúziójának. Normális emberből Maszk (ÉM - CsM) - A legújabb hollywoodi digitális parádé most a Maszkban csúcsosodik ki. Leg­alábbis az alkotók szerint. Már csak azért is, mert eddig a fényképhűségre törekedtek, most azonban azt szeretnék, ha ez a háttérben ma­radna, és mindent elsöpörne a színészi és a számítógépes komikum. Ezért olyasmire vete­mednek, amire eddig még senki sem: a rajzfil­mek világát teszik át a valós dimenzióba. Mert akármilyen jó színész is Jim Carrey (lásd még Ace Ventura - Állati nyomoZOO), akármilyen fantasztikus is a mimikája, arra mégsem len­ne magától képes, hogy földre ejtse az állkap­csát, vagy egyszerű természetességgel kifo­lyassa az asztalra a nyelvét. De ami még ennél is különösebb: a rajzfilmfigurák összeté­veszthetetlen suta ugrásait is áthozták a tech­nikával ebben a filmbe. (Mindezt tették nem sokkal azután, hogy szintén számítógépen el­készült az Aladdin, aminek viszont éppen ezt a sutaságot, ezt a jellegzetes rajzmozgást sike­rült rajzfilm létére majdnem teljesen eltün­tetnie.) De akármennyire is eluralta a digitech a filmkészítést, a forgatókönyvírókat nem lehet kihagyni, ebből következően még története is van a látványos mozinak. Méghozzá csavaros. Stanley Ipkissnek, az ártatlan, széplelkű, örök vesztes, mindenki lábtörlője kis banktisztvise­lőnek még az életmentés sem sikerül, a vízen úszó testnek hitt valamiről kiderül, csak egy halom szemét. De „fejként” ott a maszk, ami ha széppé nem is, de gyökeresen mássá teszi azt, aki fölölti. A szürke és bátortalan Stanleyből így lesz zöld, de nagyon szórakoztató, elsöprő lendüle­tű és teljesen ellenállhatatlan Maszk. így derül ki, hogy csak egy betű (és egy maszk) a különbség (az angolban) a nulla és a hős, a ze­ro és a hero között. És akivel ez megtörtént, azzal már bármi más is megeshet. Például még a szerelem is, no meg hogy egyszerre ke­rül élénk kapcsolatba a rossz fiúkkal és a rendőrséggel. És arról sem szabad elfeledkez­nünk, hogy a maszk nem nőtt hozzá, bárki felöltheti. Azért nem kell izgulni, úgyis min­denjóra fordul. Már csak azért is, mert ez egy vígjáték. Dal az értékrendek helyességéről Pászthy Júlia operaénekes ária- és dalestje előtt Fotó: ÉM-archív Miskolc (ÉM - DK) - Pászthy Jú­lia operaénekes néhány évig nem adott dalesteket, így a mis­kolci bemutatkozása visszaté­résnek is mondható. Kodály-, Debussy-, Ravel-, Schubert-da- lokat hallhat tőle a közönség március 27-én, hétfőn este 7 órá­tól az ITC-székházban. • Örömmel megyek Miskolcra, hi­szen sok szép emlékem köt oda. Ott végeztem a szakiskolát, ami nagyon jó iskola volt, remek tanári gárdával. Ott tanított akkor még Reményi Já­nos tanár úr. Érettségi után mentem oda, minden zenei előképzettség nél­kül. Egerben jártam középiskolába, ott kezdtem el énekelni, és bár azt mondták, nagyon tehetséges vagyok, a tanárom mégsem javasolta, hogy zenei előképzettség nélkül próbál­jam meg a Zeneakadémiát. így ke­rültem Miskolcra, ahol két évet vé­geztem, és ezalatt nagyon jó zenei alapokat kaptam. Maradtam volna harmadévre is, de közben felvettek az akadémiára... Egyébként Mis­kolcról való a férjem, a családja ott él most is. □ Akkor bizonyára sokat járnak eb­be a városba. 9 Azt nem mondanám. Sőt, inkább keveset, mert engem az ottani leve­gő nagyon megvisel. Nem is tudom, miért nem vonulnak ki a miskolciak az utcára tüntetni a rossz levegő miatt... □ Most mégis eljön... 9 De nem is a levegő vonz... Önálló dalesten hat évvel ezelőtt énekel­tem utoljára. Közben voltak felkéré­seim, de néhány év szünet után csak most gondoltam úgy, hogy el­vállalom. Azt hiszem, kellemes csa­ládias koncert lesz, hiszen a fiam, Karosi Bálint tehetséges klarinétos, aid most mutatkozik majd be. A zongorista is miskolci, Novák Ani­kó, akivel kisebb fellé­péseink már voltak, ez az első nagy közös „harapásunk”. Azon túl, hogy engem kísér, önál­ló darabokat is játszik. De például a Ravel-mű- vek kísérete is már-már zongoraművészi fel­adat. □ Nagyon sok népdal szerepel a műsorán, és kevesebb ária. Pedig egy operaénekestől bizonyá­ra azt igényelné a kö­zönség. 9 A műsort tulajdonkép­pen ínyenceknek állítot­tam össze. A Ravel-da- lok különlegességnek számítanak. Azért van inkább túlsúlyban a dal, mert az operaestekhez már zenekar szükséges. Két áriát mégis eléneklek, a kedvenceimet: Susanna rózsaáriáját a Figaró há­zasságából, és a Bohéméletből Mimi áriáját. Kodályt pedig minden dales­temen szoktam énekelni. Talán hi­hetetlen, de a népdalok tolmácsolása különösen nehéz. Most érzem iga­zán, amikor tanítok, milyen nehéz anyanyelvi szinten előadni, úgy ér­tem, hogy természetes legyen, úgy szóljon, ahogy Kodály azt elgondolta. Ezek a népdalfeldolgozások kifeje­zetten operai hangot igényelnek. □ Mióta jut ideje a tanításra is? 9 Másfél-két éve tanítok. Öt tanít­ványom van, köztük egy miskolci növendékem, Bócz Annamária. Na­gyon boldog vagyok vele, nagy kar­rier előtt áll. Az az igazság, hogy ke­vesebb operában éneklek, a vasfüg­göny pedig felment, így sokan men­nek át keletről nyugatra. A magyar énekesek drágák lettek, a meghívá­sok megcsappantak. Ezért jut több időm a tanításra. Persze rettentő türelmetlen is tudok lenni velük, de annyira készségesek, annyira nyi­tottak, nem tudom őket cserben­hagyni. □ Nemrégiben szervezett egy kon­certet a budapesti Nemzeti Színhá­zért. Ez azt jelenti, hogy próbál bele­szólni a politikába is? 9 Szerveztem, de szerepeltem is, szívem-lelkem benne volt. Mert szurkolok a Nemzetiért, a Filhar­móniáért, a Zeneakadémiáért, azért, hogy ne kallódjon el a kultú­ra, ne köpködjön egyik művész a másikra, ne küldjék el Kobayashit, mondván, hogy van magyar kar­mester is. Ami igaz ugyan, csak le­het, hogy nincs a világon a legjobb öt között. Muszáj a művészeknek összetartan és erőt mutatni, hogy ne legyen a kultúra avatatlan ke­zekben, bár nem akarom bántani ezt a fiút, aki a miniszterünk. De iz­gulok az értékrendek helyességéért, és mindent meg is teszek, hogy ne menjünk el rossz irányba. Piroska és a farkas a döntőben Verdi kurtizánja ismét színre lép Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemze­ti Színház az elmúlt évadban mu­tatta be Verdi Traviatáját. Március 26-án, vasárnap és 28-án, kedden este 7 órától ismét láthatja a közön­ség a Majoros István rendezte, fel­újított előadást. Sőt, április 4-én a társulat Szegeden, az Operakóru­sok Országos találkozóján is ezzel az operával mutatkozik be. Giuseppe Verdi 1813-ban szüle­tett Parmaban és 1901-ben halt meg Milanóban. Műveit a világon mindenütt műsoron tartják és játsszák ma is a zenés színházak. Az olasz zeneszerző egész életmű­vét az emberi érzelem és az ezt kife­jező dallam fontossága hatja át. A 88 évet megélt komponista alkotói tevékenységét a zenetörténet há­rom nagy korszakban foglalta ösz- sze. A második periódus éveiben született meg két opera majdnem egyidőben: a Trubadúr és a Travia- ta. (A Trubadúrt az 1991/92-es évadban mutatta be a miskolci szín­ház.) Verdi operáiban, dalaiban a történések fő mozgatóereje egyetlen emberi szenvedély - e műben - a szerelem, amely a szerző magánéle­tének bizonyos eseményeit is vissza­tükrözik. A Traviata szövegét iíj. Ale­xander Dumas, A kaméliás hölgy cí­mű regénye alapján írta F. M. Piave. Verdi 26 évesen vállalkozott a zene komponálására. De a botrány a leve­gőben volt, mert a kor gazdag és elő­kelő polgársága nem viselte el a szen­vedélyes vádakat, melyeket szemébe vágott a már eleve „sikamlós” téma- választás, s mely darabnak hősnője egy kurtizán. A bemutató előadás 1853-ban Velencében meg is bukott... Viszont azóta folyamatos a siker... A Traviatát 1857. november 10- én mutatták be Pesten a nemzeti Színházban. A korai bemutató a színház operai vezetőjének, Erkel Ferencnek érdeme. Violetta szere­pét akkor Hollósy Kornélia éne­kelte, aki Déryné és Scholdelné mellett a 19. századi magyar opera- játszás korszakos jelentőségű pri­madonnája volt. Dér Krisztina (Violetta szerepében) és Dézsy Szabó Gábor (Gastone-ként) a Traviatában Fotó: Strassburger Alexandra A Békehadtest kezdeményezte négy évvel ezelőtt az Angol Nyelvű Drámafesztivál megrendezését, melynek egyik célja a magyaror­szági angol nyelvtanítás segítése. A negyedik magyarországi fesztivál területi döntőjét Miskolcon rendez­ték meg, a döntőt március 25-én, szombaton tartják, Szegeden. A te­rületi döntő zsűrijének véleménye alapján Miskolcról egy iskola jutott az országos döntőbe, mégpedig a Bársony János Általános Iskola an­golos csoportja. Ők a Little Red Ri­ding Hood-ot (Piroska és a farkas) adták elő, „repesített" változatban elevenítették fel a klasszikus törté­netet. Fotó: Dobos Klára Környezeti nevelés Kazincbarcika (ÉM) - A Termé­szet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága és a Regionális Környezetvédelmi Központ tanács­kozást rendez március 24-25-26-án Kazincbarcikán Látogatás az em­ber ősi lakóhelyén - A környezeti nevelés helyi lehetőségei címmel. A program ma, pénteken délután 4 órakor kezdődik, Tóth Albert, a TKTE elnöke megnyitójával. Majd Király Bálint, a város polgármeste­re köszönti a résztvevőket. Előadá­sokat hallgathatnak az érdeklődők az Aggteleki Nemzeti Parkról, a táj és az élettelen természet védelmé­ről, Erdély természeti és kulturális értékeiről, a környezeti nevelés le­hetőségeiről. A résztvevők szomba­ton szakmai kirándulást tesznek az Aggteleki Nemzeti Parkban. Kitagadott irodalom Miskolc (ÉM) - A kitagadott iroda­lom (A prédikációs irodalom újjáér- tékelése) címmel Lukácsy Sándor irodalomtörténész tart előadást március 24-én, pénteken délután 5 órától Miskolcon a Lévay könyvtár­ban (Mindszent tér 2.) a Páneurópai Unió miskolci csoportjának szerve­zésében. Videofilm-fődíj Miskolc (ÉM) - Mocsári Gabriella, Miskolcon élő és Mezőnagymihá- lyon tanító tanár, négygyermekes édesanya nyerte el a Gyulán meg­rendezett vallási tárgyú filmek és videofilmek első magyarországi fesztiváljának fődíját 20 perces vi- deofilmjével. Filmjének címe Kelj fel, Isten (44. zsoltár), alcíme pedig: Kiáltás a Magyar Katolikus Egyházért. A zsűri értékelése szerint az alkotás az istenkeresés legszubjektívabb megfogalmazásáért érdemelte ki a fódíjat. Díjazták továbbá a fesztivá­lon a szintén miskolci Debrődi Eleo­nóra és Szabó Emese filmjét, mely­nek címe A Sión hegye. A filmeket a későbbiekben egyházi videokönyv- tárakban lehet kölcsönözni. Könnyű blues Miskolc (ÉM) - A Pilatus nevű miskolci rockzenekar koncertjét március 24-én, pénteken este 8 órá­tól hallgathatják az érdeklődők a Vian-klubban (a Tokaj szolgáltató­ház mellett). Másnap, szombaton estére a blues zene kedvelőit várják este 9 órától a klubba, ahol Fe- renczy György és a Herfly Davidson muzsikál. Petőfi-premier Róma (MTI) - „Petőfi, az európai romantika költője” címmel kiállítás nyílt szerdán a Római Magyar Aka­démián. A kiállítás megnyitója egy­ben irodalom- és zenetörténeti rit­kaságot is kínált: feltehetőleg első alkalommal adták elő azt a dalcik­lust, melyet Pierantonio Tasca da Noto szicíliai zeneszerző a múlt szá­zad végén komponált Petőfi versei­re. Giuseppe Cassone fordításainak köszönhetően a romantikus Petőfi művei a századvégen ismertek vol­tak és sikert arattak Szicíliában. A szicíliai Cassone volt Petőfi első je­lentős fordítója Olaszországban. 1881-ben adta ki a Cipruslombok Etelke sírjáról ciklus olasz fordítá­sát. Kilenc évvel később Pieranto- nio Tasca da Noto a ciklusból hat verset megzenésített. A dalok sorsáról Petőfi olaszországi kutatói sokáig csak annyit tudtak, hogy Pietro Zambra, a budapesti egyetem olasz tanszékének alapító­ja 1908-ban szerette volna azokat előadatni Budapesten. A bemutató­ra nem került sor, s a kottáknak is hosszú időre nyoma veszett. Rober­to Ruspanti, az udinei egyetem ma­gyar nyelv és irodalom tanszékének professzora találta meg azokat a kö­zelmúltban a szicíliai Noto köz­könyvtárában. A zenekarra készült művet Herczog János zenetörténész írta át zongo­rára. Az akadémia bemutatóján a dalokat Sabrina Marchetti adta elő Iván Endre zongorakíséretével. A szicíliai Petőfi-dalok megkésett pre­mierje a versek megszületésének 150. évfordulójára esett: Petőfi 1845. március 20-án publikálta a Cipruslombok Etelke sírjáról ciklust. Pászthy Júlia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents