Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-22 / 69. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995, Március 22», Szerda, _MOZI Vörös Colibri Miskolc (ÉM - M.L.) - Hajnalodik Budapes­ten. A rakparton locsolókocsi, villogó sárga fé­nye figyelmeztet: Vigyázat! Ez itt Magyaror­szág!... Aztán két hatalmas fekete Volgán megérkezik a keleti turisták kis csoportja. No nem vászonlepedőket árulnak valamelyik pia­con, hanem „money daváj”-t súgnak egy honi benzinkutas fülébe, míg homlokához nyomják a meggyőzés fegyverét. A kijevi gyors uta­saival együtt pedig egyértelműen jegyet vál­tott hozzánk az orosz-ukrán maffia a maga kis véres kolibri-történetével, amit egy magyar ér­telmiségi nő (mellesleg taxisofőr, és különben is olasz, Barbara de Rossi) és Andrej (orosz-ju- goszláv balett-táncos, Branislaw Tesanovic) kilátástalan, de számító egymásra találása fű­szerez. És hogy a szálak a Vörös Colibri bár tu­lajdonosának, a volt orosz hadtápezredes- „keresztapa” (Remo Girone) kezében futnak össze, aki Közép-Európa Las Vegasáról ábrán­dozik a magyar pusztán, amint végighordozza tekintetét egy jobb világot látott szovjet lakta­nya málladozó épületei között... Nos, amint az alvilág-központú történet vázlatosan így összeáll, már csak odaillő jele­netekkel kell megtölteni a (bulvárlap módjá­ra) típusossá tett cselekményt, hozzátenni valami olyat, amit a mai (keleti) magyar va­lóság rákfenéjeként szoktak emlegetni... És máris kész az ehető-eladható, „made in italo- hungary” film. Igaz ugyan, hogy valószínű­leg sem itthon, sem külföldön nem fekszi meg a néző gyomrát. Bizonyára nem is ezért készült ez a hangsúlyozott problémát fesze­gető, ennek ellenére mégis steril munka, amelyben az operatőr és a rendező bizony nem halmozza el a nézőt formabontó kísérle­teivel. Olyannyira tökéletes minden, kép- hang-zene, hogy az már unalmas. Képi köz­helyek sorakoznak egymás után, amelyek feloldják a történet drámáját, mielőtt az egyáltalán kifejlődhetne. Egyébként a Vörös Colibriről mint alkotás­ról mindennél többet elárul, hogy forgalmazá­sa Közép-Kelet-Európában a magyar, a világ többi országában viszont az olasz koprodukci- ós partneré... ÉM-portrc Az anyanyelvi tanár Miskolc (ÉM - DK) - Vad folyókon kajako­zott, kietlen lejtőkön síelt, rengeteget kirán­dult, sportolt. Nem izgatta, hogy Coloradoban nincs annyi pénz, nincs annyi színház, nincs annyi múzeum, és nincs annyiféle ember, mint mondjuk New Yorkban... „Most viszont eléggé el vagyok foglalva” - mondja Winifred Loop, a Nagyváthy Általános Iskola angoltanára. „Itt van színházbérletem, két koncertbérletem, és sok programom a gye­rekekkel. Ez jó is, mert ha nem tudnám lefog­lalni magam, honvágyam lenne.” Wini - kollégái csak így hívják - hazájában politikai tudományokból és francia nyelvből szerzett diplomát. Oktatott bevándorlókat, hátrányos helyzetű gyerekeket, majd Francia- országba ment, ahol szintén tanult és tanított. „A legnehezebb a tanításban mindenütt az, hogy bátorítsam a gyerekeket, rávegyem őket arra, hogy használják a nyelvet, merjenek megszólalni. Sokszor csak a maguk feje után mennek.” Most nálunk él. Mert fontosnak tartja, hogy segítsen másoknak, jelentkezett a Béke­hadtest felhívására, s ide került. Mondja, mi magyarok innen nem sokat ismerünk az ame­rikai világból, bár azt hisszük. Pedig nem iga­zán az a jellemző, ami eljut ide. Az igaz, hogy egy gazdag országról van szó, amelynek egy­fajta fényűzése, hogy lakói segíthetnek mások­nak. Mert az az ország, amelyik saját maga politikai, gazdasági problémákkal terhelt, csak magával lehet elfoglalva... ■ Úgy gondolja, nem az angol nyelv tudása a fontos, hanem általában a nyelvtudás. Ezt az érti igazán, aki hosszabb ideig tartózkodott külföldön. Magyarország kis ország, a nyel­vünk is olyan, hogy csak mi beszéljük. Ennek ellenére nem érzi luxusnak, hogy megtanulta... „Bár csak augusztusig dolgozom itt, de még jövök majd vissza a barátaimhoz, akik fonto­sak nekem. Am lassan családot kellene alapí­tani, végleg letelepedni egy helyen. Bár ez az élet jó, és tetszik nekem, de mégsem itt, még­sem máshol, hanem otthon szeretnék megálla­podni. Mert a haza az haza. Mint neked.” A mindennapi valóság futurológiája Böszörményi Zsuzsa rendező vall első játékfilmjéről Böszörményi Zsuzsa - mint rendező - a film egyik jelenetében Fotók: Dobos Klára Miskolc (ÉM - M.L.) - Évekkel a szovjet csapatok kivonulása után mintha az egykori meg­szállók újbóli „honfoglalásá­nak” lennénk szemtanúi napja­inkban. Abszurd ez az állítás, vagy talán igaz lenne? Annyi bi­zonyos, hogy Böszörményi Zsu­zsa első játékfilmje, a Vörös Co- librinak története a mai Ma­gyarországhoz kötődik... üHol kezdődik az a történet, amikor Böszörményi Zsuzsa, a még főisko­lásként kis Oscar-díjat elnyert doku- mentarista játékfilm forgatásába kezd? - kérdeztük a rendezőnőtől, akivel a Vörös Colibri című fdmjé- nek előzetes vetítése alkalmával a Kossuth mozi Hevesy termében ta­lálkoztunk. ® Amikor főiskolára jelentkeztem, csak dokumentumfilmes osztály in­dult, ami, ha a filmkészítés lehető­ségeit tekintjük, talán nem is volt rossz, hiszen mi többet és többször forgathattunk, mint a többiek. Egy játékfilm elkészítése persze na­gyobb feladat. Míg egy dokumen­tumfilm sokkal intimebb, sok benne az esetleges, véletlenszerű ese­mény, addig egy játékfilmnél sokkal nagyobb apparátust kell tudni átte­kinteni és irányítani. Például a ke- repestarcsai menekülttáborban for­gatott rekonstruált dokumentarista jelenetben 150 statisztát kellett mozgatni, akik ráadásul törökül, szerbül, kurdul, és még ki tudja, hányféle nyelven beszéltek. Egyéb­ként amikor a forgatókönyv elké­szült, azt mondták a hazai orosz maffiáról szóló eseménysorokra, hogy ilyen nincs, nem létezik, mind­ez futurológia. Azóta a híradásokból ismert mindennapi valóság minket igazolt. □ Filmje olasz koprodukcióban ké­szült. Az, hogy annak főszerepeiben külföldi, főként olasz sztárokat lát­tunk, ez a hazai színészeket minősí­ti, vagy a koprodukciós partner kí­vánságait tükrözi,? • Az anyagi hozzájárulásnak több mint hetven százalékát Olaszor­szágból kaptuk, ezért egyértelmű, hogy kívánságaik is voltak. Szerin­tük egy filmet a sztárok miatt néz­nek és vesznek meg. így ők válasz­tották ki a két főszereplőt, a Polip televíziós sorozatból már ismert Barbara de Rossit és Remo Gironét. A balett-táncost alakító Brancóra viszont, aki jugoszláv, én találtam rá. Azért választottam őt, mivel nem találtam ilyen korú, alkatú és fizikumú magyar fiút. A koproduk­ció egyik furcsasága volt egyébként az is, hogy az elkészült musztert Rómában hívták elő. A producer előbb látta a film egyes részleteit, mint én itthon. Ha pedig nem tet­szettek volna nekik a felvett jelene­tek, bármikor megvonhatta volna tőlünk a pénzét. □ A sztárok általában sajátos allűr­jeikről is ismertek. Milyen volt velük együtt dolgozni? • A forgatáson olykor nagy „drámák” zajlottak, ehhez pedig nem voltunk hozzászokva. Azt azonban meg kell mondanom, hogy mindezt ellentételezte az, hogy szakmailag viszont tökéletesen fel­készültek. Olyan soha nem fordult elő, hogy ne tudták volna a szöve­get. Sőt, Remo Girone nemcsak a saját szerepével volt tisztában, hanem az egész forgatókönyvet ismerte. □ Mi lett filmjének a sorsa a film­szemle óta eltelt másfél hónapban? • A film most jött ki két héttel ez­előtt Budapesten. Magyar filmhez képest nincs rossz nézettségünk, és egyelőre úgy tűnik, ez a második legnézettebb magyar film. □ Ügy tudni, hogy a film félig-med- dig magánvállalkozás... • A filmmel egy évvel korábban kellett volna elindulnunk, csakhogy az állami stúdiókban eltűnt a pén­zünk, így ezt újra meg kellett pá­lyáznunk a Magyar Mozgókép Ala­pítványtól. Ekkor azt a határozott feltételt szabták, hogy a filmet ne­künk kell legyártanunk. Szóval, hogy nem lopjuk el a saját magunk pénzét. □ Van-e olyan alkotóközösség, amelynek tagja? • Saját generációmat tulajdonkép­pen nem is ismerem. Semmiféle pár­beszéd nincs a fiatal generációban, pedig nagyon nehéz kizárólag a saját önkontrollra hagyatkozva filmet csi­nálni. Tulajdonképpen ez egy na­gyon magányos szakma, hiszen min­dig, mindenben a rendezőnek kell dönteni. Az se jó, ha túl sok ember van körülötte, hiszen mindenkinek más a véleménye az egyes dolgokról. Az egy jó dolog, ha néhány emberből kialakul egy kis csoport, akiknek a véleményére lehet adni. □ Visszatér még a dokumentumfil­mezéshez, vagy lezárult ez a korsza­ka? • Nem, dehogy is zárult le! Egy já­tékfilmet annyira nehéz összehozni, hogy a következőig is dolgozni kell valamit. És én szeretek dolgozni. Szobrok az emberről Sárospatak (ÉM) - Nagy Sándor szobrászművész alkotásaiból nyílik kiállítás március 23-án, csütörtö­kön este 6 órakor a sárospataki Mű­velődés Háza Galériájában. „Mód­szere és eszköze a legősibb és a leg­nehezebb: vésővel, kalapáccsal bontja ki az idomokat. Szobrait a szabálytalan kocka, a zömök hasáb és az elnagyolt gömb formáival ha­tárolja. így fejezi ki és hangsúlyozz3 mondanivalóját egyetlen tárgyáról az emberről...” - írta egykor a mű­vész alkotásairól a kritikus. Előkészítő tábor Miskolc (ÉM) - A Miskolci Egye" tem Gazdaságtudománvi és Műsza­ki Kara az MSZP Városi Szervezete támogatásával tavaszi előkészítő, tábort szervez a negyedikes közép- iskolások számára. A tábort az MSZP központban tartják (Miskolc, Corvin u. 9.) április 3-tól 7-ig reggel 9 és délután 2 óra között a követke­ző tantárgyakból: matematika, tói" ténelem, közgazdaságtan, könyvvi­tel és fizika. A táborozást bejárásod módon, ingyenesen biztosítják, b részvételi szándékot jelezni és ei- deklődni a 46/365-111/16-21-es tele­fonszámon Lupsán Beátánál, vagy a 365-111/18-94-es telefonszámon Szilágyi Dezsőnénél lehet. Peremvidék Á. Tóth józsef fényképeiből nyílj]* kiállítás március 23-án, csütörtö­kön délután 4 órakor a Miskolc Egyetem Kulturális és Vizuális Ant­ropológia Szakának rendezésében/ az egyetem É/3-as kollégiumában- A tárlatot Dobrik István művészet- történész nyitja meg­Laárék farkasa és rengeteg parittyái A L'art pour L'art társulat két estén vendégszerepei Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központban. Március 25-én, szombaton este 7 órától a Farkas a mezőn (Bevezetés a Színház világába) című műsoru­kat mutatják be, március 26-án, va­sárnap este 7 órától pedig a Renge­teg parittya (Sok parittya) című elő­adást láthatja a közönség, legyek elővételben a színház jegyirodájá­ban válthatók, illetve előadás előtt a helyszínen. Fotó: Komáromi Gábor Gyermekszemléletű beiratkozás Lillafüred (ÉM) - Az elmúlt 3-4 évben alternatív pedagógiák is he­lyet kaptak a magyar iskolarend­szerben. Ezek közé tartozik a Wal- dorf-pedagógia is, ami több, mint pedagógiai módszer. Helyesebb gyermekszemléletnek nevezni, amely a pedagógus módszereit, tevé­kenységét ugyanúgy áthatja, mint a családok életmódját. A Waldorf-pe- dagógia azért olyan vonzó, mert kö­zéppontjában az individualitásáig fejlődött ember áll. Ma világszerte több mint 400 Waldorf-iskola műkö­dik. A Hámori Waldorf Iskola ha­zánkban a hetedik, mely 1992-től fo­gadja a gyermekeket, s Sam Betts angol tanácsadó tanár segíti munká­ját. A hazai Waldorf-iskolák engedé­lyezett általános iskolai program szerint működnek, s más szabad is­kolákkal együtt állami normatív tá­mogatásban részesülnek. Az iskola fenntartásához ez sajnos nem ele­gendő, ezért minden más forrás ki­használására törekszenek. A gyerekeknek tankönyveik nin­csenek, a taneszközök: füzetek, méhviaszkréták, ceruzák, festékek, ecsetek, furulyák, kézműves foglal­kozásokhoz használatos anyagok. Az oktatott tantárgyak a kioktatá­son kívül: két idegen nyelv (angol, német), ének-zene, furulya, festés, kézimunka, formarajz, gimnasztika, kézművesség, euritmia, népi tánc. A szülők szülői esteken tájékozódnak gyermekük előmeneteléről, mivel osztályozás nincs, az évvégi szövet­séges bizonyítvány kivételével. A Waldorf-pedagógia 7 éves kor­ban tartja iskolaérettnek a gyerme­ket. Természetesen egyéni eltéré­sek vannak. A hámori Waldorf-isko­la törvényesen csak azokat a gyer­mekeket veheti fel, akiknek óvodai szakvéleménye normál beiskolázást tesz lehetővé. Sérült gyermekek képzését a Waldorf-pedagógia nem tudja felvállalni, mivel Waldorf- gyógypedagógusképzés nincs Ma­gyarországon. A beiratkozást egy egyénenkénti elbeszélgetés előzi meg. Ekkor az osztálytanító megismerkedik a gyermekkel. Ez idő alatt a tanári kollégium egyik tagja a szülőkkel beszélget. Az ismerkedő beszélgetésekre 1995. március 27. és április 22. kö­zött kerül sor. Az iskolába történő jelentkezést a szülőknek írásban kell kérniük 1995. március 25-ig. Ennek tartalmaznia kell egy fény­képet a gyermekről, felbélyegzett válaszborítékot, valamint a gyer­mek fejlődéséről lényegesnek tar­tott információkat, továbbá a gyer­mek nevét, születési idejét, a szülők nevét, a család lakcímét, telefonszá­mát. A „Beszélgetések a Waldorf-pe- dagógiáról” c. előadássorozat egy beszélgetéssel zárul, amelyre min­den érdeklődőt szeretettel várnak május 25-én este fél 6 órától az isko­lában. A jelentkezést a következő címre várják: Hámori Waldorf Isko- la (Tanári Kollégium), 3517 Miskolc - Felsőhámor, Losonczy u. 64. Tele­fon: 370-710. A 21. középiskola Mezőkövesd (ÉM) - A tegnapi la? számunkban közöltük a megye ve­gyes típusú középiskoláinak sor­rendjét. A Magyar Távirati Iroda ál­tal kiadott listáról azonban lem3( radt a mezőkövesdi Szent LásZ>° Közgazdasági, ez az iskola az orsza- gos listán a 21. helyen szerepel. Te- hát az első három vegyes típus11 (gimnázium és szakközépiskola) kö­zépiskola a megyében: Eötvös Jó­zsef Ipari, Tiszaújváros (14); Szem László Közgazdasági, Mezőkövesd (21); Kossuth Lajos Egészségügy1’ Sátoraljaújhely (22). Bővülő MTV-prografl1 Budapest (MTI) - Húsvét után, április 18-tól - naponta 21.45-től - újra jelentkezik a TV Híradó 2-es kiadása a TV2-n. Várhatóan május 18-tól „Fénykép-ész” címmel, egy 2J perces játékos vetélkedősorozat iU' dúl. Ez csütörtökönként este fél tői lesz látható az egyes csatornán; Erről és a műsorrend húsvét utam bővüléséről Székely Ferenc alelnök beszélt egy sajtótájékoztatón. Elmondta azt is, hogy a televízió ta­karékossági okokból csökkenti az úgynevezett „beszélgetős” és saját gyártású stúdióműsorok számát- Helyettük több filmet sugároznak- Lyublyanovics László, gyártási stú­dióvezető tájékoztatása szerint 3 Magyar Televízió idén 350 millió fo­rintot költhet külföldi műsorok eS filmek vásárlására. Ennek révén Je­lentős megtakarításra számítanak- Egy-egy saját gyártású tévéfii111 ugyanis körülbelül 30 millió forint­ba, míg egy külföldi mozifilm meg­vásárlása és szinkronizálása átla­gosan 750-800 ezer forintba kerül a televíziónak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents