Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-21 / 68. szám

6 M Itt-Hon 1995. Március 21., Kedd mwc I lét 'napod alIxiIiiinból minden jót kívánunk sok-sok szeretettel: szüleid, nővéreid és nagyi. ezmege üíszcáviK 50. ír fi le tusi lapod alkali i iából i lappon sok szeretettel köszöntünk: feleséged és három lányod. J VmőXN'KX'lMX T^nxop /mvRS/í'iM'K aqiiletáittafija al&aÍMtáéii. ú^wiut/í leytttéOfM vfirutetével &wá*u*rí tttxycftM, <ja4 áyneteiet. Colday.láqat. éa. életííiwuenjéAefy nappy* Sjewtettel napftttanuzd, S éá. ~?o*aiiáa. KAPUSI KRISZTIÁN Miskolc - Kistokaj Névnapod alkalmából sok szeretettel köszöntünk, minden jót és szépet kívánunk: Keresztanya, Pisti és Barbara. icLKTTH JÓZSCf cs iß. Tóm József llliskolc, Bertalan u. nónlapotokon gratulálunk, hosszá boldog, (Minőkben gazdag életet kínáltunk: Imre, finn, Cnikő. TOMA SÁNDOR Miskolc, Szepesi u. „Névnapodon gratulálunk; sok szépet és jót kívánunk légy boldog és elégedett, szeress úgy mint mi téged." Imre bácsi, Ani néni, Enikő. 1995. Március 21., Kedd Itt-Hon M 3 Dilemmák a vízórák hitelesítése előtt Nem mindegy, hogy kell-e hitelesíteni Fotó: Fojtán László Nagy József Miskolc (ÉM) - Egyfelől úgy érezzük, hogy az utóbbi időben sokszor szerepelt a vízórák hi­telesítésével összefüggő kérdé­sek taglalása a sajtóban, más­részt a lakossági észrevételek alapján azt kell tudomásul ven­ni, hogy egyre több a bizonyta­lanság, mert minden kérdésre még mindig nem fogalmazódott meg a válasz. Az érdeklődés természete­sen nem a rendeletben megfo­galmazottak végrehajtásának szól, a közvéleményt elsősorban annak anyagi kihatásai foglal­koztatják. A két dolog azonban szorosan összefügg, egyikről nem szólhatunk a másik érin­tése nélkül. Vojtilla László a Miskolci Vízművek igazgatója mondja:- A lakásokban felszerelt vízórák a költségmegosztást szolgálják, tehát ugyanannak a vízmennyiségnek a másodszori megmérésére lettek felszerelve. Ezek a vízórák bekerültek a vízművek számlázási rendsze­rébe, és annak alapján, amit ezek mutatnak, azt a mennyi­séget kivesszük a főóra szám­lájából. Korábban mindez igen egy­szerűen működött, mert csak egyetlen főóra alapján számláz­tunk, és azt kifizette a társas­ház, a MIK stb. A lakásokba felszerelt mellékmérők leolva­sására, számlázására és a fő­mérőkön megmaradó víz- mennyiség elszámolására egy háromoldalú megállapodás jött létre. Hiányzik a szabályozás- Azt hiszem éppen ezért sze­reltettek fel sokan saját mérő­ket, mert nem tudták elfogad­ni a felosztás módját (lakás négyzetméter, lakók száma stb).- Hiányosak a jogi előírások, mert egy 1990-es kormányren­delet lehetővé tette a lakók szá­mára az órák felszerelését, ám egy részletes, hosszú szabályo­zás is kellett volna, kinek mi­lyenjogai, kötelességei vannak. Ä mellékórára ugyanis nem al­kalmazhatók azok a jogszabá­lyi előírások, amelyek a főórá­ra. Ez utóbbi ugyanis a „fel­ségterületek” határán van, odá­ig tart a vízmű kötelezettsége, hogy megfelelő mennyiségű, minőségű vizet adjon, azt mér­je, a főmérőt javítsa, hitelesít­se stb. És ennek költségeit szá­molja el a saját költségei kö­zött, ami aztán megtérül a víz­díjakból.- A főóra utáni szakaszon már nincs felelősségük?- Ha elfolyik a víz, meghi­básodik a vezeték, ha valaki el­vezeti a vizet, ha nagy mennyiségű víz elfolyik, az már nem a mi felelősségünk, a kár nem a mi kárunk. A vízóra hi­telesítések tisztázásában indul­junk el onnan, hogy nem köte­lező az időszakos hitelesítés ak­kor, ha a lakásszövetkezet, tár­sasház stb. fizet a vízműnek, az órával rendelkező pedig a la­kásszövetkezetnek a mért fo­gyasztás alapján. Amennyiben a vízmű a lakások mellékmérői alapján számláz, akkor viszont kötelező a mérők négyévenkén­ti hitelesítése. Mi ezt a rend­szert sem akaijuk felszámolni azzal, hogy lejárt valamelyik mérő hitelességének ideje. Mi­előtt lejár, mi figyelmeztetjük erre a lakót, de nem hagyjuk abba azonnal a számlázást, mi egy ésszerű határidőig tovább­ra sem mondjuk fel ezt a jog­viszonyt. Ha a lakó kifizeti a vízdíjat a vízórája alapján és a reklamációját nem alapozza ar­ra, hogy a vízóra hitelesítése nem történt meg, akkor min­den menne tovább. Maradhatna belső ügy Ám lehet, hogy éppen a la­kásszövetkezet, a társasház kö­zös képviselője támadja meg ezt az elszámolást arra hivat­kozva, hogy az órák már nem hitelesek. Ez egyben az előbb már említett, a vízmű, a főmé- rős fogyasztó és a lakó között létrejött háromoldalú megálla­podás felmondását is jelenti.- Ha valakinek az a gyanú­ja támad, hogy a mérője nem pontos, és emiatt esetleg többet fizet, mint amennyi jogos len­ne, mit tehet?- Más az összehasonlító mé­rés, és más a hitelesítés. Ha adott köbtartalmú edénybe vizet veszünk és azt összehasonlít­juk azzal, amit a mérő mutat, az eligazíthat bennünket, de nem számít hitelesítésnek. Ha a mellékmérók hitelességi ide­je lejár és maguk a lakóközös­ségek gondoskodnak a rendsze­res ellenőrzésről, a leolvasásról, és annak alapján ki-ki fizeti a fogyasztást, az órák maradhat­nak korlátlan ideig úgynevezett költségmegosztó funkcióban. A mérők általában ezer-ezeröt- száz köbméter átengedése után kezdenek pontatlanodni, és ez nagyon nagy mennyiség egy la­kásban. A hitelesítés ebben az esetben belső ügy maradhatna, a mérők végül is kikerülnének a vízmű szabályozási rendjéből.- Csakhogy ezzel szemben a közös képviselet lemondja az órák leolvasását és átadja a víz­műveknek, ami a lakók számá­ra új helyzetet teremt.- A közös képviselőket a la­kóközösségek választják meg, így azok nem intézkedhetnek a lakóközösség szándékaival el­lentétesen. Ha mégis, akkor az nem tartható fenn sokáig, és lesz, aki elvállalja ezt a nem túl fáradságos, ám a közösség szá­mára fontos feladatot. A lakók ma nyilván amellett döntenek, hogy keveset kelljen fizetni, ezért a társasházi közgyűlés sem valószínű, hogy másként dönt, hogy elválnak a közösség és a közösséget képviselő egyé­nek érdekei. Ha mégis, akkor elkerülhetetlen a hitelesítés. A mérésügyi törvény szigorú, azt a jogviták megelőzése érdeké­ben is valamennyi érintettnek, a lakóknak is és a vízművek­nek is végre kell hajtani. A tör­vény előírja, hogy joghatásos mérést csak hitelesített mérő­eszközön keresztül lehet elvé­gezni. Hangsúlyozom, hogy ha a lakók belső üggyé teszik az elszámolást, hogy a vízművek csak a főmérőn keresztül szám­láz, a lakókóközösség pedig csak belső költségmegosztást alkalmaz, akkor a másodórák hitelesítése nem válik köte­lezővé. (Folytatjuk) _HETI [F.GY7FT Csendesebben! Priska Tibor Mondja edelényi ismerősöm, de mondhatná megyénk bármely részé­ből más is, hogy lassan leszoktatják őt a falurádióról. Szívesen veszi ő az ott elhangzottakat, figyeli, átgondolja, vé­leményt is formál mindenről, ezért is állította be az órát fél hat tájára, nehogy elaludjon, ámbár régóta nem szüksé­ges már az óra, így tavasz érkeztével pedig mindig is jóval megelőzi a nap­keltét. Csak hát az ordítás! Igen, igen, pár he­te, mert semmiként sem hosszabb ide­je, elkezdődött az ordítás. A reklámok­nál. Valamiért úgy vélik a „szakem­berek", hogy az a jó reklám, ha kiabál­va, ordítva harsogják, mint mondjuk a régi szép időkben, amikor az aranycsa­pat komámasszony hol az ollót kezdett játszani az ellenféllel, és tudtuk, hogy másodperceken belül ebből gól szüle­tik. Akkor emelte fel a hangját a közve­títő, a gól után mi, hallgatók is. De mi indokolja így ma, a kora reggeli órák­ban, hogy a hibrid kukoricát ordítsák bele az ember fülébe, ahelyett, hogy érthetően elmagyaráznák, miért is jó ez a fajta? Netán nincs mit elmagyaráz­ni? Emiatt a kiabálás, dobhártyarepesz- tés? No már most, mit csinálok én ? Kér­di az ismerős. Kikapcsolom a rádiót, te- szek-veszek, de utána elfeledem visszakapcsolni. Napközben pedig ügyelek rá, nehogy véletlenül az ordí- tós kukoricát vegyem meg. Ha eme ismerős hallgatná a későbbi órákban is a közszolgálatit, tapasztal­ná: egyéb időkben is megszaporodott az ordibálás. Korábban nem volt ez di­vat. Vagy egy éve egy kappanhangú valaki vonította a fülünkbe reggelente többször is, hogy őa szőkét(tőkét?) sze­reti, oly módon, mintha csavargatnák neki a fülét, de ez a csúfolódások okán megszűnt. Még régebben, mint tetsze­nek rá emlékezni, a Flóriánt kiabálták harsányan, de csupán ezt az egyet, majd sokak tiltakozására ezt is elhagy­ták. Hogy ma miért hozzák elő ismét a kiabálást, ki tudja! Talán átveszik a közéletből. A politikusoktól. A választá­sok idejéből, a parlamenti felszólamlá­sokból, meg bárhonnan, ahol az egyik párt a másiknak akar valamit mondani, ahol az egyik művelt ember a más véle­ményen lévő felebarátjának üzen nyil­vánosan. Hangoskodást, kiabálást bi­zony bőséggel tapasztalhatunk, hallha­tunk pofozkodásról, verekedésről is po­litikai érvek módozataiként, de elég ah­hoz csupán egy görbe nézés is, hogy pisztoly durranjon, kés villanjon. Lehetséges, hogy a reklámozók na­gyon is bölcsen járnak el. Lehetséges, hogy éppen a mához, a mai mentali­táshoz, hangulathoz igazodnak. Azért mégis jobb lenne: csendesebben! Em­berek, ha lehetséges, legalább a hibrid kukoricát ne ordítsák hajnalba a fü­lünkbe!

Next

/
Thumbnails
Contents