Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-21 / 68. szám
6 M Itt-Hon 1995. Március 21., Kedd mwc I lét 'napod alIxiIiiinból minden jót kívánunk sok-sok szeretettel: szüleid, nővéreid és nagyi. ezmege üíszcáviK 50. ír fi le tusi lapod alkali i iából i lappon sok szeretettel köszöntünk: feleséged és három lányod. J VmőXN'KX'lMX T^nxop /mvRS/í'iM'K aqiiletáittafija al&aÍMtáéii. ú^wiut/í leytttéOfM vfirutetével &wá*u*rí tttxycftM, <ja4 áyneteiet. Colday.láqat. éa. életííiwuenjéAefy nappy* Sjewtettel napftttanuzd, S éá. ~?o*aiiáa. KAPUSI KRISZTIÁN Miskolc - Kistokaj Névnapod alkalmából sok szeretettel köszöntünk, minden jót és szépet kívánunk: Keresztanya, Pisti és Barbara. icLKTTH JÓZSCf cs iß. Tóm József llliskolc, Bertalan u. nónlapotokon gratulálunk, hosszá boldog, (Minőkben gazdag életet kínáltunk: Imre, finn, Cnikő. TOMA SÁNDOR Miskolc, Szepesi u. „Névnapodon gratulálunk; sok szépet és jót kívánunk légy boldog és elégedett, szeress úgy mint mi téged." Imre bácsi, Ani néni, Enikő. 1995. Március 21., Kedd Itt-Hon M 3 Dilemmák a vízórák hitelesítése előtt Nem mindegy, hogy kell-e hitelesíteni Fotó: Fojtán László Nagy József Miskolc (ÉM) - Egyfelől úgy érezzük, hogy az utóbbi időben sokszor szerepelt a vízórák hitelesítésével összefüggő kérdések taglalása a sajtóban, másrészt a lakossági észrevételek alapján azt kell tudomásul venni, hogy egyre több a bizonytalanság, mert minden kérdésre még mindig nem fogalmazódott meg a válasz. Az érdeklődés természetesen nem a rendeletben megfogalmazottak végrehajtásának szól, a közvéleményt elsősorban annak anyagi kihatásai foglalkoztatják. A két dolog azonban szorosan összefügg, egyikről nem szólhatunk a másik érintése nélkül. Vojtilla László a Miskolci Vízművek igazgatója mondja:- A lakásokban felszerelt vízórák a költségmegosztást szolgálják, tehát ugyanannak a vízmennyiségnek a másodszori megmérésére lettek felszerelve. Ezek a vízórák bekerültek a vízművek számlázási rendszerébe, és annak alapján, amit ezek mutatnak, azt a mennyiséget kivesszük a főóra számlájából. Korábban mindez igen egyszerűen működött, mert csak egyetlen főóra alapján számláztunk, és azt kifizette a társasház, a MIK stb. A lakásokba felszerelt mellékmérők leolvasására, számlázására és a főmérőkön megmaradó víz- mennyiség elszámolására egy háromoldalú megállapodás jött létre. Hiányzik a szabályozás- Azt hiszem éppen ezért szereltettek fel sokan saját mérőket, mert nem tudták elfogadni a felosztás módját (lakás négyzetméter, lakók száma stb).- Hiányosak a jogi előírások, mert egy 1990-es kormányrendelet lehetővé tette a lakók számára az órák felszerelését, ám egy részletes, hosszú szabályozás is kellett volna, kinek milyenjogai, kötelességei vannak. Ä mellékórára ugyanis nem alkalmazhatók azok a jogszabályi előírások, amelyek a főórára. Ez utóbbi ugyanis a „felségterületek” határán van, odáig tart a vízmű kötelezettsége, hogy megfelelő mennyiségű, minőségű vizet adjon, azt mérje, a főmérőt javítsa, hitelesítse stb. És ennek költségeit számolja el a saját költségei között, ami aztán megtérül a vízdíjakból.- A főóra utáni szakaszon már nincs felelősségük?- Ha elfolyik a víz, meghibásodik a vezeték, ha valaki elvezeti a vizet, ha nagy mennyiségű víz elfolyik, az már nem a mi felelősségünk, a kár nem a mi kárunk. A vízóra hitelesítések tisztázásában induljunk el onnan, hogy nem kötelező az időszakos hitelesítés akkor, ha a lakásszövetkezet, társasház stb. fizet a vízműnek, az órával rendelkező pedig a lakásszövetkezetnek a mért fogyasztás alapján. Amennyiben a vízmű a lakások mellékmérői alapján számláz, akkor viszont kötelező a mérők négyévenkénti hitelesítése. Mi ezt a rendszert sem akaijuk felszámolni azzal, hogy lejárt valamelyik mérő hitelességének ideje. Mielőtt lejár, mi figyelmeztetjük erre a lakót, de nem hagyjuk abba azonnal a számlázást, mi egy ésszerű határidőig továbbra sem mondjuk fel ezt a jogviszonyt. Ha a lakó kifizeti a vízdíjat a vízórája alapján és a reklamációját nem alapozza arra, hogy a vízóra hitelesítése nem történt meg, akkor minden menne tovább. Maradhatna belső ügy Ám lehet, hogy éppen a lakásszövetkezet, a társasház közös képviselője támadja meg ezt az elszámolást arra hivatkozva, hogy az órák már nem hitelesek. Ez egyben az előbb már említett, a vízmű, a főmé- rős fogyasztó és a lakó között létrejött háromoldalú megállapodás felmondását is jelenti.- Ha valakinek az a gyanúja támad, hogy a mérője nem pontos, és emiatt esetleg többet fizet, mint amennyi jogos lenne, mit tehet?- Más az összehasonlító mérés, és más a hitelesítés. Ha adott köbtartalmú edénybe vizet veszünk és azt összehasonlítjuk azzal, amit a mérő mutat, az eligazíthat bennünket, de nem számít hitelesítésnek. Ha a mellékmérók hitelességi ideje lejár és maguk a lakóközösségek gondoskodnak a rendszeres ellenőrzésről, a leolvasásról, és annak alapján ki-ki fizeti a fogyasztást, az órák maradhatnak korlátlan ideig úgynevezett költségmegosztó funkcióban. A mérők általában ezer-ezeröt- száz köbméter átengedése után kezdenek pontatlanodni, és ez nagyon nagy mennyiség egy lakásban. A hitelesítés ebben az esetben belső ügy maradhatna, a mérők végül is kikerülnének a vízmű szabályozási rendjéből.- Csakhogy ezzel szemben a közös képviselet lemondja az órák leolvasását és átadja a vízműveknek, ami a lakók számára új helyzetet teremt.- A közös képviselőket a lakóközösségek választják meg, így azok nem intézkedhetnek a lakóközösség szándékaival ellentétesen. Ha mégis, akkor az nem tartható fenn sokáig, és lesz, aki elvállalja ezt a nem túl fáradságos, ám a közösség számára fontos feladatot. A lakók ma nyilván amellett döntenek, hogy keveset kelljen fizetni, ezért a társasházi közgyűlés sem valószínű, hogy másként dönt, hogy elválnak a közösség és a közösséget képviselő egyének érdekei. Ha mégis, akkor elkerülhetetlen a hitelesítés. A mérésügyi törvény szigorú, azt a jogviták megelőzése érdekében is valamennyi érintettnek, a lakóknak is és a vízműveknek is végre kell hajtani. A törvény előírja, hogy joghatásos mérést csak hitelesített mérőeszközön keresztül lehet elvégezni. Hangsúlyozom, hogy ha a lakók belső üggyé teszik az elszámolást, hogy a vízművek csak a főmérőn keresztül számláz, a lakókóközösség pedig csak belső költségmegosztást alkalmaz, akkor a másodórák hitelesítése nem válik kötelezővé. (Folytatjuk) _HETI [F.GY7FT Csendesebben! Priska Tibor Mondja edelényi ismerősöm, de mondhatná megyénk bármely részéből más is, hogy lassan leszoktatják őt a falurádióról. Szívesen veszi ő az ott elhangzottakat, figyeli, átgondolja, véleményt is formál mindenről, ezért is állította be az órát fél hat tájára, nehogy elaludjon, ámbár régóta nem szükséges már az óra, így tavasz érkeztével pedig mindig is jóval megelőzi a napkeltét. Csak hát az ordítás! Igen, igen, pár hete, mert semmiként sem hosszabb ideje, elkezdődött az ordítás. A reklámoknál. Valamiért úgy vélik a „szakemberek", hogy az a jó reklám, ha kiabálva, ordítva harsogják, mint mondjuk a régi szép időkben, amikor az aranycsapat komámasszony hol az ollót kezdett játszani az ellenféllel, és tudtuk, hogy másodperceken belül ebből gól születik. Akkor emelte fel a hangját a közvetítő, a gól után mi, hallgatók is. De mi indokolja így ma, a kora reggeli órákban, hogy a hibrid kukoricát ordítsák bele az ember fülébe, ahelyett, hogy érthetően elmagyaráznák, miért is jó ez a fajta? Netán nincs mit elmagyarázni? Emiatt a kiabálás, dobhártyarepesz- tés? No már most, mit csinálok én ? Kérdi az ismerős. Kikapcsolom a rádiót, te- szek-veszek, de utána elfeledem visszakapcsolni. Napközben pedig ügyelek rá, nehogy véletlenül az ordí- tós kukoricát vegyem meg. Ha eme ismerős hallgatná a későbbi órákban is a közszolgálatit, tapasztalná: egyéb időkben is megszaporodott az ordibálás. Korábban nem volt ez divat. Vagy egy éve egy kappanhangú valaki vonította a fülünkbe reggelente többször is, hogy őa szőkét(tőkét?) szereti, oly módon, mintha csavargatnák neki a fülét, de ez a csúfolódások okán megszűnt. Még régebben, mint tetszenek rá emlékezni, a Flóriánt kiabálták harsányan, de csupán ezt az egyet, majd sokak tiltakozására ezt is elhagyták. Hogy ma miért hozzák elő ismét a kiabálást, ki tudja! Talán átveszik a közéletből. A politikusoktól. A választások idejéből, a parlamenti felszólamlásokból, meg bárhonnan, ahol az egyik párt a másiknak akar valamit mondani, ahol az egyik művelt ember a más véleményen lévő felebarátjának üzen nyilvánosan. Hangoskodást, kiabálást bizony bőséggel tapasztalhatunk, hallhatunk pofozkodásról, verekedésről is politikai érvek módozataiként, de elég ahhoz csupán egy görbe nézés is, hogy pisztoly durranjon, kés villanjon. Lehetséges, hogy a reklámozók nagyon is bölcsen járnak el. Lehetséges, hogy éppen a mához, a mai mentalitáshoz, hangulathoz igazodnak. Azért mégis jobb lenne: csendesebben! Emberek, ha lehetséges, legalább a hibrid kukoricát ne ordítsák hajnalba a fülünkbe!
