Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-18 / 66. szám

Március 18., Szombat ÉM-riport SRSRRSSSSRKRSKSRSRSSíKfi ÉM-hétvége III Amikor bebújik a malac az egérlyukba Lévay Györgyi A gazdaemher felébredt egy reggel, és ki­ment a tornácra. Mit lát? Csak úgy csüng­nek a patkányok a szőlőlugason. Fogta a seprűt és adott nekik. Földre hulltak a gyö­nyörű fürtök. Akkor meg látja ám, hogy sza­ladnak feléje a kerten át a malacok. Csak jönnek, jönnek. De mi ez? Egyre kisebbek és kisebbek lesznek, végül mind a kettő bebújt a fal tövénél lévő egérlyukba. Odaugrott a gazda a seprűjével, és egészen addig szorí­totta a lyukra, míg meg nem érkeztek a mentők. Delirium tremens. Amikor már jobban lett, azt válaszolta a doktornőnek: Mi az, hogy mit iszom, bort iszom, nem is it­tam vizet harminc esztendeje. Mielőtt megszüntették a kötelező alko­holelvonást, telt házzal dolgozott az akkor 300 ágyas izsófalvi alkohológiai kórház. Há­rom évvel ezelőtt profdt változtattak - ge- rontopszichiátria és pszichiátriai utógondo­zó is működik itt így már csak százhar­mincnyolc ágy jut az alkoholbetegeknek a Mentálhigiénés és Rehabilitációs Szakkór­házban.- Mennyi idő kell az elvonásos kezelés­hez?- A teljesítményfinanszírozási rendszer 22 napban állapítja meg a kórházi kezelést, de ez az idő nem elég. Két-három hónap kel­lene. Sok esetben nem is tudjuk betartani a normaidőt. Három hét alatt sokaknál el sem kezdődik a gyógyulási folyamat. Ha el­küldjük a beteget, kárba vész az itt töltött 22 nap - mondja Harbula Zsuzsanna pszi­chiáter, a kórház orvos-igazgatója. Mindebből következik, hogy van, amikor várakozó listára helyezik a beutaltat. Ez más betegségek esetén is kellemetlen, itt azonban veszélyes. Az alkoholistánál az el­határozás nagyon törékeny. Kocsmában a megértés Kik kopogtatnak a kórház kapuján? A leg­különbözőbb korú, iskolázottságú, jövedel­mű, foglalkozású nők és férfi­ak. Jönnek nehéz családi hát­térrel és labilis egzisztenciá­val, de jönnek meleg otthon­ból, főnöki asztal mögül. Al­koholisták mindig is voltak, nem lehet a munkanélküli­ségben keresni a motivációt. Az azonban biztos, hogy a munkanélküliség igen nagy fokban bejátszik a gyógyulási folyamatba. Mert régen, aki megjárta Izsófalvát és nem égetett föl még maga mögött mindent, elhelyezkedett eset­leg egy új helyen, és a munka, az elfoglaltság, a napi ritmus átlendítette az absztinensek, vagy a mértékkel, alkalom­szerűen, társaságban ivók nagy táborába. Mostanában a visszaesők zöme azt pana­szolja, hogy nem kap mun­kát, lóg egész nap, nem tud mit kezdeni magával, fölösle­gesnek érzi magát, és csak a kocsmában lel megértő társa­ságra, vagy a magányos po- harazgatás hoz némi derűt, oldódást az életébe.- Hogyan gyógyítják az alkoholbetegeket?- Az alapos, mindenre kiteijedő kivizs­gálás után elmondjuk a betegnek, hogy mi történik most vele, mire számíthat. Az apo- niorfinos kezelést már nem alkalmazzuk, az volt az, amikor megutáltattuk a betegekkel az alkoholt. Nem volt elég hatásos. Most nyugtátokkal és más gyógyszerekkel csök­kentjük az elvonási tüneteket. Mellette vi- teminos gyógykezelést alkalmazunk, és gyógyítjuk az alkohol okozta károsodásokat. Kezeljük a májat, a szívet, a gyomrot, a be­leket, az idegrendszert. Közben pszichoterá­piái és szocioterápiai csoportfoglalkozáso­kon vesznek részt, akinek kedve van és talál nálunk az érdeklődésének, kedvének meg­felelő munkát, az dolgozhat, vagyis munka- terápián is részt vehet. Elmondjuk, mi tör­ténik a szervezettel, ha beültetjük az Espe- rált. Ez szigorúan önkéntes alapon megy. Aki emellett dönt, megtörténik az inplantá- óó. A szer méregteleníti a szervezetet, a be­teg egyre jobban érzi magát. Ha kellőkép­pen föltöltődik az Esperállal a szervezete, nkkor következik a robbantás. Megkínáljuk jl cent pálinkával, amitől nagyon rosszul lesz. Felszökik vagy lesüllyed a vérnyomá- Sa> halálfélelme lesz, van aki eszméletét is veszítené, ha nem lennénk mellette. Tudja tehát, hogy miről van szó. Van akinél már az egyszeri beültetés végleges eredményt koz, mások ötször, nyolcszor is visszatér­ek, és kérik az inplantációt. Mi ennek is fülünk, hiszen közben évek telnek el, és ,bár nem az akaraterejéből, de ezzel a segéd­tettei normális életet él. Kimondom, népsze- ru a betegek körében ez a módszer. Örülnek a látogatóknak A gerontopszichiátriai betegek, vagyis az öoskorú elmebeteg nők külön épületben fannak. Az ő sorsukon javítani nem sokat lehet, tisztességes ápolásukat vállalta föl a kórház. Hatvannégy hely jut a pszichiátriai utógondozottaknak. Ők azok, akik már nem szorulnak aktív pszichiátriai kezelésre, ál­lapotuk nem veszélyeztető. Néhány hetet, vagy akár egy évet is eltöltenek Izsófalván. Lakásuk, hozzátartozójuk nincs, illetve volt, de már nem akarnak tudni róluk. Többségük szociális otthonra vár. Ezek az emberek csöndben morzsolgatják nap­jaikat. A kórház hangulata egyébként nem ha­sonlítható más kórházéhoz. A betegek nem fekszenek ágyaikban, hanem szabadidő­vagy utcai ruhában pingpongoznak, sakkoz­nak, olvasgatnak, beszélgetnek, látogatót fogadnak. A látogatóknak örülnek az orvo­sok, könnyebben gyógyul az a beteg, akinek családi, baráti támasza van. Karácsonyra, jeles családi ünnepre haza is engedik a bete­geket, három nap múltán kell visszatérni­ük. Kivétel ez alól a szilveszter, mert ugye, akkor nagy a kísértés. Nóra 28 éves, csinos asszony, egy hat­éves és egy kilencéves kisfiú édesanyja. Hat évig volt gyesen, az alatt az idő alatt alka­lomszerűen, társaságban ivott. Amikor visszament régi munkahelyére, nehezen ol­dódott fel, hiszen csupa új arcot látott maga körül és furcsa volt kilépni az otthon nyu­galmából. Munka után jólesett egy-két po­hárka, de ebből soha sem származott prob­lémája. 1993-ban több száz embert küldtek el a gyárból, Nórát is.- Nem éreztem jól magam otthon. Elvit­tem a gyerekeket az óvodába, az iskolába, kitakarítottam, megfőztem és unatkoztam. A monotonság kezdett az agyamra menni. A konyak, az segített. Feldobott. Hosszú ideig nem is vette észre a férjem, hogy iszom, no­ha ő nem iszik. Két deci meg se kottyant. Úgy „buktam le”, hogy megtalálta az üres üvegek arzenálját. Először azt hittem, a sa­ját akaraterőmből leszokom, de az nem ment. Tavaly aztán beültették az Esperált. Két hét múlva ráittam. Azt hittem, át tu­dom verni a szert, mert az első pohárkák Szétválogatni a különböző méretű szögeket ■ ez is munkaterápia Fotó: Farkas Maya után jól éreztem magam. Délután aztán ki­borultam. Szédülés, halálfélelem, fulladás. Ha a féljem nem hoz be időben, talán meg is fulladok. Öt hetet töltöttem itt ősszel, és nem is ittam december 29-ig. Akkor a fér­jem ismét behozott. Azóta megfigyelés alatt vagyok. Jó hosszú ideje, hiszen már március van. Napközben mégelvagyok, nyírom a be­tegtársaim haját, ez az én munkaterápiám, de esténként nagyon elkeseredek: én itt, a gyermekeim pedig otthon. Édesanyám be­segít a gyereknevelésbe. Nem, nem élet ez így. A férjem beadta a válást, azt hiszem ez­zel próbál dresszírozni. Érzem, meg akar tartani, én pedig nagyon szeretem őt. Gyö­keresen meg kell változtatnom az életemet, ha kimegyek. Valamit tanulni kell, mert a közgazdasági érettségimmel nem tudok el­helyezkedni. A kozmetikusságra vagy az aranyművességre gondolok. Tanulni kell, dolgozni kell, mert érzem, tudom, hogy a munkanélküli élet, a fcleslegesség gondola­ta újra bajba sodor. „Kiülök, a Duna-partra” Béla 50 éves. Kőműves volt, már leszázalé­kolták. Hetedik alkalommal van Izsófalván.- Bort, sört, pálinkát ittam, mindegy volt. Étkezés meg semmi. Huszonegy éve váltam el, a fiam akkor hatéves volt, és az anyjával maradt. A válás után pláne ittam. Akkor is, amikor nem kívántam. Volt beül­tetésem is. Egyszer nyolc hónapot húztam le itt, az jó volt, mert a szakmámban dolgoz­hattam, raklapokat gyártottunk. A volt fele­ségem ’90-ben meghalt, akkor átmeneti szállásra kerültem. Legutóbb harminc na­pig folyamatosan ittam. Húsz kilót fogytam, a vérnyomásom 220/140 volt, remegtem, szédültem. Csaknem meghaltam. Most az­tán elhatároztam, hogy kérem a beültetést. Talán még találok magamnak egy jóravaló élettársat. Talán még talpra tudok állni, hi­szen nem vagyok olyan öreg. A fiam élspor­toló egy kisvárosban, van két aranyos kis unokám. Nem mehetek hozzájuk, mert szé­gyent hozok a fiamra. A fiamnak egyébként van errefelé egy lakása, amit utazási irodá­nak adott ki. Ha talpra állnék, talán odaköl­tözhetnék. Most, most nagyon kezdek re­ménykedni. János 14 éves korától egyedül csatangolt a világban, mert édesanyja az ő születése­kor meghalt, a mostoha pedig, akinek volt egy édesfia is... Gyakorlatilag 15 éven ke­resztül csövezett.- Megnősültem ugyan ’82-ben, egy év múlva megszületett Krisztián, a fiam, de szétköltöztünk. Betanított varró vagyok, de nem ahhoz van nekem tehetségem, ha­nem a rajzoláshoz. A bajom az, hogy7 igen szeretem a társaságot. Egyedül nem it­tam, de a cimborákkal igen. Tizenötödik alkalommal vagyok itt és tízszer volt beül­tetésem. Ez már majdnem kórházrekord. Egy orvos előz csak meg, akinek 12-szer ültettek be. Nem iszom a szene, nem aka­rok meghalni. Egyébként ismerem az Es- pcrál ellenszerét, de soha sem mertem kipróbálni. Ha nem lennék beültetve, biz­tosan innék. Ez az én nagy bajom. Állan­dóan vissza kell jönnöm a szerért. Most ki­várom a tavaszt, akkor elutazom az Al­földre, mint már oly sokszor, mezőgazda- sági munkára. Aztán, ha összegyűjtők egy kis pénzt, elmegyek Pestre, kiülök a Du­na-partra és portrékat rajzolok. Nem hi­szem, hogy nem veszik meg, ha látják, mennyire hasonlít a rajz. Ha sikerülne legalább egy albérlet, elhoznám magam­hoz Krisztiánt. Milyen aranyos volt, én ta­nítottam járni... Ha nem adná végleg az anyja, akkor legalább hébe-hóba, a szüne­tekben együtt lehetnénk. Öröklődő alkoholizmus Ágnes 31 éves, elvált, van egy 15 éves fia. Ágnes fiatalabbnak látszik a koránál, en­nek azért is örül, mert az élettársa, akivel három éve együtt él, nyolc évvel fiatalabb. Az érettségi után a ven­déglátóiparban dolgoztam, felszolgálóként, pultosként. Egy-egy stampra meghívtak a vendégek, de nem volt lé­nyeges. Égy ideje nem dolgo­zom, de azért, ha albérletben lakunk is, nem élünk túl rosszul. Az élettársam nem iszik, ő olyan józan bolond. Én azóta iszom keményen, mióta vele vagyok. Miért? Az ő fiatal társasagába nem me­gyek, mert nem érzem ott jól magam, és azt hiszem, szé- gyelli, hogy idősebb vagyok. Ha elmegy, féltékenykedem, és elugrom egy-egy felesre valahová. Emiatt meg ó félté- kenykedik rám. Volt, hogy nyilvános helyen, a diszkó­ban ütött meg. A szüleim, a testvérem tiltanának a pá­romtól, olyankor nagyon dü­hös vagyok rájuk. Szidom őket, holott én szoktam elpa­naszolni a párom durvasága­it. En nem vagyok zugivó, és nem is iszom rendszeresen. Havonta 3-4 alkalommal rú­gok ki a hámból, de akkor alaposan. Több­ször volt emlékezetkihagyásom. Ha iszom, utána nagyon beteg vagyok, napokig rá sem tudok gondolni az alkoholra. Tegnap beadtam a kérvényemet a beültetésre, mert ez így tovább nem mehet. Biztosan nem fogok ráinni, de a jövőm az továbbra is zavaros. Munka talán még akadna, ha nagyon ráhajtanék. Nem tudom, hogy ez­zel a józan bolonddal éljek-e, akit szeretek, vagy tegyem-e ki a szűrét. Ha jól belegon­dolok, nyolcvan százalékban én vagyok a hibás a veszekedéseinkért. Mert ha iszom, akkor agresszívvé válók. Apám is ivott és verekedett régen, de két elvonás után ki­gyógyult és normális életet él.- Öröklódik-e az alkoholizmus? - kérde­zem az igazgatónőt.- Az enzimdefektus, amikor is hiányzik a szervezetből bizonyos enzim, örökölhető. A japánok között ez nagyon gyakori, ezért nem bírják az alkoholt, nem is isznak. Akik ilyen enzimdefektussal születnek, nehezen tudnak megállni, ha már megis­merték az alkohol oldó és egyéb hatá­sát. Másrészt pedig a példa ragadós egyes családokon belül; apám is ivott, én is iszom stb.- Mindegy, hogy milyen fajta alkoholt isznak az emberek?- Mindegy. Az alkoholtartalom számít. Borból több pohárban van meg az a mennyiség, ami a pálinkából kevesebben. A rendszeresség jelenti még a veszélyt. Es azt is tudni kell, hogy a nők intoleránsabbak, nálunk korábban kialakulnak a szövődmé­nyek.- Haltak már meg Izsófalván alkoholbe­tegek?- Egy betegünk halt meg, aki súlyos tü­dőgyulladással érkezett. Szerelmi történet Fecske Csaba Amikor egyszer hazamentem a kollégiumból, édesanyám avval fogadott, hogy Bandi feleségül veszi Irmát. Olyan hi­hetetlen volt. amit hallottam, hogy önkéntelenül rávágtam, az nem lehet igaz. Mindketten pkztalyhírsaijn voltak, úgyszólván gyerekek még, tojáshéj a fenekükön. Ilyen idős korban szinte még mindenkibe azevelmesaz ember fia. ha viszketni kezd a mi­csodája. még, nem muszáj rögtön az anyakönyvvezetöhöz szaladni. Últ volna hideg vízbe, amikor felállt néki. hallot­tam a kocsmában. Gyerekük lesz. lehetett hallani innen- onnan. Így persze márgrthetö volt a dolog, a szülőket kész tények ele állították. Bandiéba templom mögött laktak, tíz iskola és á parókia között dombnak szaladó keskeny szoros egyik házában. A kettős keresztben végződő templomtorony árnyéka kora délután hasalt az udvarukra, ahol sok tyuk kárteáit, sereg virgonc.kismalac visítozott. Nagy portájuk volt. Az apja bá- nyábatelblgózot t, valamikor i\i. ötvenes évek derekán cse­rei te fel az ekesZarvat a csákánnyal, amikor agitátorok jöt­tek a faluba férfiakat toborozni a szentermelesbe, Ormos­banya. Rndolftelep bányaiba. •.?vJ| jÚ* Ä fél falu akkor bányásznak állt. A Silány.lbldhól csak keservesen'lehetett megélni. Bandi az apjára Ütött, jól meg­termett. szeles vallu fiú vélt, közöttünk az egyik legerő­sebb; Szívesebben cimboráskodöti a legényekkel, mint ve­lünk. Egyszer állítólag úgy berúgott a kocsmában, hogy ki­gyulladt benne a pahnká/lrigyeituk erte. pedig talán nem is volt igaz Mró é Irma ék az erdő alatt laktak, a fein végen, messze az iskolától, templomtól, bolttól Kertjükbe bejáratosak vol­tak az özek cs szarvasok, '’'télén a nyíllak körberágták gyümölcsfáik' kérgét, Vókák szaglásztak a tyúkól kör­nyékeit, megvaditva a kutyákat. Mindig tartottak ku­tyát, nagy .testű, ioboncos korcsokat. Inna, apja állítólag zsidó volt, nem élt velük, csak néha látogátiü 'mgg csa­ladját,<s halmozta el őket mindenfelé draga ajándékok­kal. Mint a bárány gyapja, olyasfélé haj boritórta'lferék fe- jéfX'sulyos arany ékszerek csüngtek róla, bórkábátót,%ór- csizmat viselt. Látszott, a bőre alatt is pénz van, állítólag séföeléshől élt. Ki tudja. Irma két nővére a városba ment férjhez, hatyja ötvenhatban disszidált, semmit sem tud­tak róla. Irma kettesben élt az anyjaval a meredekre épült házban. Irma piszkavas termetű, szeplős lány volt. Fogai, mint a megroggyant kerítés lécei, összevissza álltak a szájában. Hadarva, pöszén beszélt. Kiverte a veríték, ha kihívták fe­lelni. Egyszer összevesztünk miatta Bandival: egyikünk se akart táncolni vele az április negyedikéi ünnepségen a kul- túrházban. Mindketten Pirivel szerettünk volna, de hát csak egynek lehetett, akármilyen szép lány is volt. Ezt ne­ked! mondta Bandi és a nyomaték kedvéért mutatta is. Úgy is volt, én táncoltam Irmával, Bandi látható élvezettel szo­rította Piri derekát. Lám, most meg feleségül veszi Irmát! A lesajnált, csúf kis béka egyszeriben a legkívánatosabb nő lett a szemében. Ki tagadhatná, hogy a szerelem vak. A szülök, főleg a Bandi szülei ellenezték a házasságot. Isten őrizzen! Úgy látszik Isten jobban tudja, mint a felnőttek, hogy mit lehet és mit nem. Irma szoknyája elől felhúzódott, napjában többször ki­szaladt az udvarra hányni. Hamarosan lebabázott. Kislány lett. Boglárka. A szülők megbékéltek, amiben tudtak, segí­tettek. Mi mást tehettek volna. Bandi a bányába ment dolgozni, a csemetekert nem fize­tett valami jól. Külfejtésre került, az életkora miatt. Nehéz munka volt, de bírta, s megvolt a pénz is. Irmát az asszony­élet egészen megszépítette, kivirult, a férfiak szeme mega­kadt rajta. Bandi vasárnaponként elment a kocsmába, es­tére berúgott, ennyi jár nekem, mondogatta, szerencsére nem volt kötekedő természetű, Irma megbocsátott neki, tudta jól, a többiek is ezt csinálják, miért is zúgolódott vol­na éppen ő. Fiatalok voltak, pezsgett a vérük, hallgatták az orgonazúgású erdőt, a madarakat, nézték a csillagos eget. Tavaszra nyár jött, őszre tél. Minden éjszakát a reggel kö­vette. Múlt az idd, ráncra ránc, koptak a sejtek, fogytak az álmok. Bandi arca egyre komorabb lett a bánya sötétjétől és a ráncok földhányásaitól. Éjszakánként, mint eg}’ darab fa, feküdt Irma mellett fáradtan, mozdulatlanul. Szinte észre se vették, ha bőrük összeért. Már nem volt bennük elektromosság, csak az indulat szikrázott bennük. Össze­rúgták a patkót semmiségeken, néha napokig nem szóltak egymáshoz. Közben már egy kisfiú is ott lábatlankodott kö­rülöttük. Ha egy edényről leütődik a máz, előbb-utóbb kilyukad. Ilyen edény volt az ő életük is, csak még nem tudtak róla. A gyerekek iskolába jártak, Irma pedig elment dolgozni, nem is annyira a pénz miatt, inkább csak menekült otthonról a faka­nál mellől, a szaros gatyáktól. A munkahelyén új világ tárult fel előtte. Hamar bevágódott a főnöknél, mert noha semmi­lyen iskolája nem volt, hamarosan mégis irodára került. Hogy volt, hogy nem, ki tudja. Annyi mindent beszélnek az embe­rek. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, szokták mon­dani. Bandi egyre többet könyökölt a kocsmában. Irma sűrűn elmaradt, hol ezért, hol azért kellett túlóráznia. Aztán egy­szer csak nem kellett, kerek perec megmondta, van valakije. Ki nem állhatlak te szerencsétlen, eredj innét, ne állj az utamba, én még fiatal vagyok, élni akarok! Elkezdett élni. Bandit leverte lábáról az ital. Már az ital parancsolt neki, harmincévesen úgy nézett ki, mint a saját nagyapja. Elcsap­ták a bányától. A szénégetőkhöz ment, a Jósvafó környéki er­dőkben rakták a boksákat, csontjáig ivódott a keserű füst­szag. Irma fintorgott. Hamarosan a városba költözött egy el­vált férfihez. Pár éve hivatalosan is kimondták a válást. Irmával azóta egyszer találkoztam, repült a boldogságtól. Nézett rám, soká­ig keresgélte nevemet a szájában. A szeplők eltűntek az arcá­ról, mosolya fogorvos keze munkáját dicsérte. Egykor savószí- nú szemeit szép zöldnek láttam. Bandival néha leülök borozgatni. Zavartan nézem, ahogy a nagydarab férfi szeméből megindulnak a könnyek. Suta mozdulattal elkeni őket meggyötört arcán. Meg kéne nő­sülnöd, fiatal vagy még. Nekem? Soha! Szeme villámokat szór. Úgy megszólítja a poharat, félek, nyomban összeroppantja. Dudás Sándor grafikája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents