Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-16 / 64. szám

Csodák manapság nemigen léteznek Tíz abaúji településen a leg­magasabb a munkanélkülisé­gi ráta, a legsúlyosabbak a gondok a megyei munkaügyi központ gönci irodavezetője szerint. (7. oldal) Ara: 21,90 Ft Keserű Nász édes szerelmekből Ll. évfolyam, 64- szám 1995. március 16., csütörtök Ha a hegy nem megy Mohamedhez A megőrizve fejlődés formájá­ban válhat a cigány kultúra a társadalom egészséges ele­mévé - állítja a szakember az egyetem multimédia prog­ramja kapcsán. (4. oldal) Három keserű egyfelvonásost láthatunk a Miskolci Nemzeti Színház ma esti, játékszíni bemutatóján. Salamon Suba László a Nász címet adta az előadásnak. (8. oldal) BORSOD - ABAÚJ - ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA Horn elfogadta a lemondásokat Budapest (MTI) - Horn Gyula mi­niszterelnök elfogadta Kovács Pál népjóléti és Katona Béla tit­kosszolgálatot felügyelő tárca nél­küli miniszter lemondását. A mi­niszterelnök a Rádió Esti Króniká­jában elmondta: nem tehetett mást. Semmiféle személyi ellentét nincs közöttük, a jelöltekről még folyik az egyeztetés. Az értesülést hivatalos helyről egyelőre nem tudták meg­erősíteni. Csirik János is távozni készül Budapest (MTI) - Csirik János fel­sőoktatásért felelős kultuszminisz­tériumi helyettes államtitkár beje­lentette lemondási szándékát Fodor Gábor művelődési miniszternek. Döntését véglegesnek tekinti, és azt csütörtökön írásban is meg fogja erősítem. Lemondása indoklása­képpen elmondta, hogy nem ért egyet a kormány hétvégi intézke­déscsomagjának a felsőoktatásra vonatkozó döntéseivel, és így azok végrehajtásában sem tud közremű­ködni. Csirik magyarázatként hoz­záfűzte azt is: különösen nem ért egyet azzal a módszerrel, ahogyan a stabilizációs intézkedések megho­zatalára sor került. Emlékeztetett arra, hogy a kabinet januárban még a felsőoktatási tandíj 1996-os beve­zetése mellett voksolt, most pedig teljesen váratlanul megváltoztatta korábbi álláspontját, és ez év szep­temberére helyezte át a tandíjfize­tés megkezdését. Miskolciak egy tüzérhonvéd sírjánál Nagyvisnyó (MTI) - A Doni Baj­társak Szövetsége miskolci csoport­ja, illetve a Vitézi Rend képviselői a Heves megyei Nagyvisnyón szerdán megkoszorúzták az egykori ’48-as tüzér, Sáfrány Mihály sírját. Sáf­rány Mihály Sajókazán született 1828-ban. Húszesztendős korában, 1848-ban önkéntesen beállt a Nem­zetőrségbe. Az időközben hadnagy- gyá előlépett fiatalember hősiesen harcolt a zsolcai csatában, majd a szabadságharc leverése után Ara­don raboskodott. Kiszabadulását követően elvégezte a sárospataki te­ológiát, majd 1903-ban bekövetke­zett haláláig református lelkész volt Nagyvisnyón. A tüzér hadnagy sír­jának megkoszorúzását követően a megemlékezés résztvevői istentisz­teletet tartottak az 1848-as forrada­lom évfordulója alkalmából a köz­ség református templomában. Hazánkba érkezett Paraguay elnöke Budapest (MTI) - Göncz Árpád köztársasági elnök meghívására háromnapos magyarországi látoga­tásra érkezett szerdán reggel Juan Carlos Wasmosy, a Paraguayi Köz­társaság elnöke. A magas rangú vendég és kísérete először Eszter­gomba utazott, ahol délelőtt fogad­ta a delegációt Paskai László bíbo­ros prímás, Esztergom-Budapest Főegyházmegye érseke. Délután nagyapjának egykori lakóhelyét, Debrecent kereste fel Juan Carlos Wasmosy. Este Budapesten, a Par­lament Nándorfehérvári termében Göncz Árpád államfő díszvacsorát adott a paraguayi elnök tiszteleté­re. A mai programban gazdasági tárgyalások, egyezmények aláírása szerepel. Nemzetté és európaivá válni A márciusi ifjakra emlékeztek Miskolc történelmi helyein Kobold Tamás: A szellemi erők éppúgy nem vesznek el, mint a fizikaiak Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Több száz mis­kolci gyűlt össze tegnap délelőtt a Szabadság téren, hogy együtt emlékezzen az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc kirobbanásának napjára. Az ünneplő közönség a Kossuth- szobor lábától indulva járta sor­ra városunk történelmi emlék­helyeit. A március 15-i ünnepi megemléke­zések a Kossuth Gimnázium diák­jainak műsorával délelőtt tíz órakor kezdődtek Kossuth Lajos szobránál. A középiskolások múltidéző elő­adása után Kobold Tamásnak, Mis­kolc város polgármesterének ünne­pi beszédét hallhatták az egybe­gyűltek. lefejtette: a szellemi erők éppúgy nem vesznek el, mint a fizi­kaiak. Annak a lelkes kornak - amely 1848 márciusáig és tovább vitte el elődeinket - a tanulságai nem múltak el. Nem okvetlenül a régi dicsőséget akarjuk megidézni! Arra az alkotó energiára van in­kább szükségünk, melynek sugár­zását most is érezhetjük, és aminek birtokában új tavaszt teremthe­tünk. A tét másfél évszázaddal ez­előtt is ugyanaz volt, mint ma: nem­zetté, egy célra szövetkezett közös­séggé tud-e válni a magyarság, s el­foglalhatja-e méltó helyét az euró­pai népek között . A polgármester szavait követően városunk pártszervezeteinek képvi­selői, a Politikai Üldözöttek Szövet­ségének helyi képviselői, valamint a Magyar Cserkész Szövetség Miskol­ci Csoportjának tagjai koszorúkat helyeztek el a Kossuth-szobor lábá­nál. Ezt követően a Bányász Fúvós- zenekar Kossuth-nótáinak dallamá­ra, valamint a Lyukói Lovas Club „huszárainak” kíséretében indult az emlékezők serege, hogy végigjárja Miskolc ’48-as emlékhelyeit. A nagy elődök szobrainál a nevüket viselő iskola diákjai adtak rövid műsort. Kossuth üzenetéről - szülőfalujában Monok (ÉM - M. I.) - Kossuth La­jos szülőfalujában délelőtt 11 óra­kor kezdődött az ünnepi megemlé­kezés. A Kossuth-szobornál lévő színpad előtt már az ünnepség kez­dete előtt gyülekeztek a helybéliek, a vendégek. Elsőként Csordás Ferenc, Mo­nok polgármestere köszöntötte a megjelenteket, majd Sója Szabolcs, 'a megyei közgyűlés alelnöke mon­dott ünnepi beszédet. A részben Kossuthra visszaemlékező, részben napi aktuálpolitikai témákkal tűz­delt beszédében többször tette fel a kérdést a szónok: vajon mit üzenne Kossuth a ma élőknek? Utalt arra is, hogy ez a falu egy másik nagy embert, miniszterelnököt is adott a hazának. Az ünneplő közönség közt a fa­lubeliek több Monokról elszárma­zott embert fedezhettek fel. Ez nem volt véletlen, hiszen a telepü­lés vezetése meghívta őket - együtt ünnepelni abba a faluba, ahonnan annak idején elindultak. Az ün­nepség, a koszorúzás - mely a Kos­suth-szobornál a Kossuth Emlék­múzeum falánál és a Petófi-emlék- helynél volt - valamint a helyi fia­talok műsora után beszélgetésre invitálták őket, melyen szóba ke­rült az is: vajon mit tudnának ten­ni ebben a nehéz gazdasági hely­zetben Monokért. „KOMMENTÁR Csend Görömbölyi László Amikor e sorok fogalmazódnak, lassan véget ér az ünnep napja, s a távirati iroda mindeddig nem adott jelentést egyetlen tüntetésről, zavargásról sem. Hátra van még az este, bármi történhet - ám aligha valószínű, hogy történik. Hál' Istennek, hogy így van, talán természetes is - bár kétségtelen, sokan tartottak attól, hogy a népharag kinyilvánításának fórumává vál­hat egyik-másik rendezvény. A jelek sze­rint alaptalan volt a várakozás, az ünnep megmaradt annak, ami: emlékeztünk a forradalomra. Az emlékezés, a 147 évvel ezelőtti ese­mények üzenetének értelmezése persze sokféle lehet. A kisgazdák az ünnep elő­estéjén tartottak demonstrációt - aktuál­politikai színezettel, a kormány lemondá­sát követelve (hogy csak a legenyhébb mó­don összegezzük a pártelnök beszédének tartalmát). Voltak helyi ünnepségek or­szágszerte - helybéli, vagy éppen az or­szágos politika szereplőinek szónoklatai­val. Ki-ki a maga értékrendje, közéleti sze­repe szerint értelmezte a régmúltat - ami­ért nem is marasztalható el senki, ha ezek az értelmezések a jóízlés határain belül maradnak, ha nem sértik az ünnep mél­tóságát. Érthetően országos figyelem kíséri min­dig a központi ünnepet, a Nemzeti Mú­zeum lépcsőjén elhangzó beszédet. Egy rövid incidens után (a tömeg egy része füttyel fogadta az államfőt, de a józanabb többség kitartó tapssal enyhítette a feszült­séget) elkezdődhetett Göncz Árpád felol­vasása. Tömör történelemóra részesei le­hettünk, hallhattuk az események króni­káját a Pilvaxtól Világosig - s nemigen esett szó a ma is hasznosítható tanulsá­gokról, a mának szóló üzenetekről. Óva­tos beszéd volt - ismerve az államfő meg­nyilatkozásait, az utókor számára valószí­nűleg nem ez lesz a legemlékezetesebb. resten, a Petőfi-szobornál a forradalom városának polgármestere immár állandó szónokként lépett a tömeg elé. Hatásos, fordulatos beszédet mondott Demszky Gábor. Kormánypárti polgármesterként megértő volt a súlyos terheket hozó intéz­kedések kapcsán is, ellentétben korábbi ünnepi beszédeinek jóval kritikusabb hangvételével. Ami így is van rendjén: ak­kor ellenzékben volt, most hatalmon van pártja, az SZDSZ. Éppen ezért volt kár azt mondania: nem engedhetjük, hogy az ün­nepet az eltérő politikai ízlések mentén szabdaljuk szét. Ami egyébként, önmagá­ban, nagyon is szép gondolat. A változást áldozat árán lehet véghezvinni Több ezren vettek részt a budapesti Múzeumkertben rendezett közpon­ti ünnepségen. A megemlékezésen ott volt Horn Gyula miniszterelnök, Gál Zoltán házelnök is. A rövid ün­nepi műsor után Göncz Árpád lé­pett a Nemzeti Múzeum lépcsőjé­re. A köztársasági elnököt a közön­ség hátsó soraiból hallatszó fütty­szó fogadta, majd az egyre erősödő taps elnyomta ezeket a hangokat. Az államfő e néhány másodpercnyi közjáték után kezdte meg emléke­ző beszédét, melyben többek kö­zött kijelentette: „Az idő méhében rejlő minden változást, ha mégúgy megérett is rá a társadalom - mint mindig, úgy ma is -, csak keserves küzdelem és áldozat árán lehet véghezvinni." Fotó: Balázs Attila (ISB) m : a mwmm f - W -x *. Sj Avt .' _ :■ Ki fűti -jüA L-^'., ) '|. fgrW: > efw - -s § Duray Miklós az alapszerződésről Sárospatak (MTI) - A Szlovákiai Együttélés Politikai Mozgalom vezetője szerint a ma­gyar-szlovák alapszerződés-tervezet, ha ab­ban az aláírásig semmi nem változik, igen nagyjelentőségű a két ország jövője szempont­jából. Duray Miklós kedd esti, a sárospataki Művelődés Házában tartott beszédében hang­súlyozta: semmi és senki nem akadályozhatja meg Magyarországot, hogy' létrehozza az egye­temes magyarság parlamentjét, akár a mai Országgyűlés felsőházaként. Ez teremthetne alapot a magyarság és a szomszédos nemzetek közötti partneri (társnemzeti) viszony kialakí­tásához. aminek alapfeltétele a magyarság és a szomszéd nemzetek közötti kiegyezés. Kifej­tette: Meciarnak azt az óhaját, hogy maradja­nak ki a dokumentumból az Európai Unió ajánlása alapján a kisebbségekre vonatkozó részek, nem szabad teljesíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents