Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-15 / 63. szám
—— ÉM -ünnep iMaBBaaBBaniniBi Március 1 Soy Sser«8«s Mit kíván a magyar nemzet? Szabad, független, demokratikus Magyarországot 1. Valódi népképviseletet és többpártrendszert. Biztosítsák a választások szabadságát és tisztaságát. 2. Rendőrállam helyébe jogállamot. Érvényesüljenek az emberi jogok, legyen bírói függetlenség. 3. Szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot. Számolják föl a hírközlés állami monopóliumát. Oszlassák föl az Állami Egyházügyi Hivatalt. 4. Jogot a sztrájkra. Ne korlátozzák az érdekvédelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát. 5. Méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését. Szüntessék meg az egyéni és csoportos kiváltságokat. Adják meg mindenkinek az emberhez méltó élet alapfeltételeit. 6. Ésszerű gazdálkodást, működő piacot, a tulajdonformák egyenjogúságát. Állítsák le a pénzemésztő és kömye- zetpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását, vessenek véget a vállalkozás és a lakosság megsarcolásának. 7. A bürokrácia és az erőszakapparátus leépítését. Oszlassák föl a Munkásőrséget és az Ifjúgárdát. 8. Szabadságot és önrendelkezést Kelet- és Közép-Euró- pa népeinek. Szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása. 9. Semleges, független Magyarországot. Vonják ki a szovjet csapatokat hazánk területéről. Töröljék a magyar ünnepek sorából november 7-ét. 10. Felelős kisebbségi és menekültpolitikát. A kormány lépjen föl a nemzetközi fórumokon a magyar kisebbségek védelmében. Szűnjék meg a rendőri szemlélet és a jogtalan megkülönböztetés a romániai menekültek ügyében. 11. Nemzeti önbecsület. Vessenek véget a történelemhamisításnak. Adják vissza a nemzetek címerét. 12. Igazságot ’56-nak, tisztességet a forradalom mártírjainak. Nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át. (Az alternatív szervezetek 12 pontja 1989. március 15-én) Mit kiván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. Kívánjuk a’sajtó szabadságát, censura eltörlését. 2. Felelős ministériumot Buda-Pesten. / 3. Evenkinti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. 6. Közös teherviselés. 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése. 8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti Bank. 10. A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12. Unió. Egyenlőség, szabadság, testvériség! (A forradalmárok követelései 1848. március 15-én) Mit kíván a magyar nemzet? 1. Kívánjuk a szabad sajtót, a „médiokrácia” eltörlését 2. A közös teherviseléshez legalább hasonló adórendszert 3. Középosztályt erősítő gazdaságpolitikát 4. Tisztább és átláthatóbb belpolitikát, a „parlamenti színjáték” manipuláló jellegének megszüntetését 5. Kislétszámú, hivatásos hadsereget 6. Konszolidáltabb kapcsolatokat a környező országokkal 7. Céltudatos, de nem törtető nyugati irányú külpolitikát 8. Kívánjuk, hogy környezetbarát szemlélet hassa át a gazdasági-társadalmi döntéseket, legyenek átgondolt és hatékony környezetvédelmi programok 9. Toleranciát minden jellegű mássággal szemben 10. A magyar kultúra „fejlesztését”, közeledését más nemzetek kultúrájához, de nem feltétel nélküli recepciót (befogadást) 11. „Ingyenesebb”, színvonalasabb és versenyképesebb oktatást 12. A diák is teljes jogú állampolgár, követeljük ennek elismerését és tiszteletben tartását. Szabadság, Egyenlőség, Igazságosság A fenti 12 pontot lapunk kérésére 1995 márciusában a Miskolci Egyetem, negyedéves szociológia szakos hallgatói állították össze: Gáli Gabriella, Bérezési Mónika, Szirhik Gabriella, Hederics Zita, Hajnal Sarolta, Szokol Ildikó, Kiss Andrea, Rajkó Andrea, Erdei Pálma, Szepesi Szilvia Nem csak a magyarok forradalma volt Bárány Péter, a miskolci szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke:- Őseink 1750-ben települtek be Magyarországra, a diósgyőri koronauradalom, név szerint Grassalkovics Antal javaslatára. Neki tudható be, hogy üveghutákat hozott létre, s mert Magyarországon kevés volt az üvegfúváshoz értő szakember, szlovákokat kért fel, telepedjenek le. Az 1848-as forradalom és szabadságharc tehát itt érte a szlovák nemzetiségieket. Ez a forradalom mégsem csak a magyarok és szlovákok forradalma volt, hiszen ’48 egész Európán végigsöpört. A párizsi polgárság a választójog megreformálásáért, a munkásosztály a nyomor ellen küzdött, Ausztriában az abszolutizmus megdöntése volt a cél, és a jobbágyság felszabadítása. Itáliában és Magyarországon pedig a nemzeti függetlenség megteremtése. Március 15-e nekem is olyan ünnep, mint bármelyik magyarnak. Itt születtem, itt jártam iskolába - magát a forradalmat igaznak és hasznos célért küzdőnek nevezem. Részt vett benne, sőt, egyik élharcosa volt Petőfi Sándor, akinek az édesanyja, Hrúz Mária szlovák volt, ez is egy kötődés a szlováksághoz. Az 1848-as forradalom vívmányai a már akkor is itt élő nemzetiségieket is pozitívan érintették, de voltak közöttük olyanok, akikben akkor lobbant fel a nemzeti öntudat, és úgy érezték, hogy ez a szabadság- harc őértük is van, de nem teljesen szolgálja az ő érdeküket. Több országgyűlésen éreztették az akkori kormánnyal, többet akarnak: a szlovákok például anyanyelvűk, nemzeti jelvényeik használatát követelték. Ezek a nemzetiségi fellángolások éppen a szabadságharc idejére estek, azt gyengítették, majd élharcosai belátták, egységesen kell fellépni az osztrák uralom ellen. A honalapítás után 852 évvel a legnagyobb változás 1848-ban volt: a magyarság azt követelte, ami napjaink törekvésével egybe esett, például az idegen uralomtól való felszabadultság. Ez került előtérbe a mostani rendszerváltásnál, hiszen senki sem kívánta, hogy a megszálló orosz csapatok itt maradjanak. Történelmi vívmány, hogy a szomszédos volt szocialista országok is mind megszabadultak tőlük. Bubenkó Csaba, az emődi lengyel kisebbségi önkormányzat vezetője Emőd-Istvánma- jor lakóinak ősei még az 1400-as években költöztek a lengyelországi Szepességből a biztosabb megélhetés reményében Derenkre (a mai Szögliget mellé). Zárkózott közösséget alkotva éltek a mezőgazdálkodáshoz és az állattenyésztéshez kevés területet biztosító, de a vadakban gazdag erdők között egészen 1943 nyaráig. Akkor Horthy Miklós vadász- területté nyilvánította a környéket, és a lakosságot a Ládbesenyőhöz tartozó Ándrástanyára és az Ernőd melletti Istvánmajorba költöztették. Ernődön az elmúlt év december 11-i választást követően megalakult a lengyel kisebbségi önkormányzat. Vezetőjévé a 21 éves Bubenkó Csabát választották. Őt kérdeztük: mit jelent a lengyel kisebbség számára március 15-e?- Szabadságot! Sajtó- és gyülekezési szabadságot, nemzeti függetlenséget és a magyar-lengyel barátság további erősítését. Magyarország és Lengyelország kapcsolata szinte a honfoglalástól datálható, de II. Rákóczi Ferenc is Lengyelországból indult a szabadságharc megvívására, és 1848/49-ben is együtt harcoltak őseink. Népeink számára a központi kérdés akkor egyaránt a függetlenség volt. A poznani felkelés leverése után a lengyelek számára nem volt lehetőség arra, hogy hazájuk területén harcoljanak a szabadságért, eljöttek hát Magyarországra. Megalakították a lengyel légiót, és létszámuk - az ekkor már Erdélyben Bem apó mellett harcoló lengyelekkel együtt- meghaladta az ezer főt. Kassa eleste után éppen Miskolc lett a lengyel csapatszervezés központja. A cári csapatok sem olthatták ki a szabadság utáni vágyat és a magyar-lengyel barátságot. Arról nincsenek dokumentumaink, hogy derenki őseink közül valakik is részesei lettek volna a szabadság- harcnak. Arra viszont büszkék vagyunk, hogy a lengyel légió és a mindkét nép Bem apója fontos szereplője volt a magyar történelemnek. Ezért mi- magyarországi lengyelek - március 15-én büszkén lobogózzuk fel házainkat, és ünnepeljük együtt a szabadságot. Endrész György, a rátkai iskola igazgató- helyettese Endrész György német nemzetiségűnek tartja magát, hiszen ősei is azok közül valók, akik 1750-ben Baden-Württemberg tartományból érkeztek a tokaj- hegyaljai borvidék egyik telepesfalujába, Rátkára. De gyorsan hozzáteszi: elsősorban magyarnak, hiszen őket minden ideköti a magyar földhöz, Rátkához. Mégis érdekes lehet, hogy egy magát német nemzetiségűnek valló emberben milyen érzések munkálnak, ha kimondjuk ezt a dátumot: március 15.?- Tudja, őseink kitartó szorgalommal, nagyon kemény munkával teremtették meg azokat a feltételeket, melyek a ma élő generációknak, nagy- szüleinknek, szüléinknek, nekünk s gyermekeinknek oly sokat jelentettek és jelentenek. Éppen ezért mi őrizzük, ápoljuk hagyományainkat. Természetesen őrizzük még azt a sváb nyelvet, melyet eleink beszéltek. Azt sokan tudják, a sváb települések - így Rát- ka is - egészen az ötvenes évek végéig, a hatvanas évek elejéig zárt közösséget alkottak. Ebbe a faluba nem lehetett benősülni, rátkai ember sem házasodott más településen. De a körülmények úgy diktálták, hogy nyitni kellett. Nevezetesen arról van szó, hogy a téeszesítés időszakában elvették a földet, kénytelenek voltak hát a falubeliek gyárakban megkeresni a mindennapira valót. Mindezt azért kellett elmondanom, hogy érzékelhető legyen az a sajátságos helyzet, amiben mi ünnepeljük március 15-ét. Természetesen mindannyian, én is magyarként élem meg évről évre nemzeti ünnepünket. Már gyerekként is mindig nagy eseménynek számított erre a napra készülni. Felnőtt fejjel, s pedagógusként pedig szintén felemelő érzés nagy eleinkre emlékezni. Nálunk az ünnepség legtöbbször tizennegyedikén van, lévén a sváb ember dolgos fajta, s 15-én a jó sváb munkával szokott ünnepelni. Megtelik a művelődési ház azon a napon, énekel a helyi énekkar, táncolnak a hagyományőrző táncosok... Szóval, szépen emlékezünk a nagy eseményekre. Kicsit svábos stílusban, de magyarként. Szegedi Dezső, a Miskolci Nemzeti Színház művésze, a roma kisebbség képviselője:- A magyarországi cigányság a magyarság része, ezért nem éli, nem ' is akarja másként megélni a március 15- i ünnepet, mint más, magyarországi magyar állampolgár. Ugyanúgy sajátunknak érezzük az ünnepet, mint a magyarok. Azt azért minden alkalomkor hangsúlyozzuk, hogy az 1848-as események a szabadság, a szabad gondolkodás mellett, a valamitől való elszakadás jegyében is zajlottak. Ezeket az eszméket mind a mai napig valljuk, jóllehet mi senkitől nem akarunk elszakadni, de a szabad gondolkodáshoz ragaszkodunk. Nagy tiszteletben tartjuk azokat a kiemelkedő személyiségeket, akik a március 15-* események vezéregyéniségei voltak: Petőfi Sándort, Vasvári Pált, Táncsics Mihályt és még sorolhatnám azokat a külhoni kiválóságokat is, akik részt vettek a szabadságharcban. Olyanokat, mint Bem József, vagy az aradiak közül is nagyon sokan, akik a magyarok mellé álltak szabadságuk kivívásában. Emlékszem a napra, amikor 1989-ben először ünnepeltük meg hivatalosan is március 15-ét. Különös nap volt, akkor már az ellenzék is felvonult itt Miskolcon. Pontosan magam előtt látom a jelenetet: amikor az akkor hatalmon lévők felvonulását nagy röhögő- és füttykórus kísérte, amikor az akkori ellenzékiek hangosan, különböző reform- gondolatokat skandálva vonultak fel, jelszavakat kiabáltak. Azok a jelszavak akkor nagyon szépen hangzottak, de mára, mintha kicsit elsikkadtak volna. Korábban - még iskolás koromban - kötelez0 volt, hogy ünnepeljünk, de amikor kikerültem az iskolapadból, akkor is örömest kitűztem a kokárdát a kabátomra. Volt amikor elmentem egy-egy ünnepségre, volt amikor nem, de mindenképpen éreztem, hogy ez egy más nap, mint a többi. Aj idei március idusát munkával fogom ünnepelni’ 16- án ugyanis premierem lesz, az előtte való napom pedig egész napos próbával telik majd.
