Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-15 / 63. szám
Ell Március 1 Sserdb ÉM>ünnep »*» Egy 48-as huszár százados végrendelete Hajdú Imre Egy évvel korábban ez a nap fényes volt. Meg mámoros is. Diadalittas büszke sokadalom szabadságünnepe, lelkes ifjúság vezette nép mindent elsodró áradata. Ez volt 1848. március 15-e. Egy évvel később ez a nap már nem a jelszavak és szónoklatok ünnepe volt. Ekkorára már ágyúk, fegyverek zaja tudatta: a szabadságért nem elég kifogni a lovakat Táncsics kocsijából, s országnak, világiak eldörögni, mit is kíván a magyar nemzet. 1849. március 15-e már korántsem volt fényes. Sokkal inkább véres volt! Folyt az elkeseredett élethalálharc az általunk kivívott- nak vélt, ám a bécsi udvar által el nem ismert magyar szabadságért. E napon, 1849. március 15-én, Mezőkövesden, a főlelkészi lakásban utolsó óráit szenvedte egy honvéd százados. Február végén vagy a kápolnai, vagy az azt követő mezőkövesdi lovas csatában kapott súlyos, halálos sebet, azóta Kövesden ápolták, ám segíteni már nemigen tudtak rajta. O is érezte, közel a vég. S e napon, március 15-én hívatta a kövesdi közjegyzőt, a papot és a bírót, hogy mielőtt örökre lehunyná a szemét, földi javairól illő módon végrendelkezzen. Ez az 1849. március 15-én kelt végrendelet ma is megtalálható Mezőkövesden, a Bayer Róbert középiskolai kollégiumban. A magyar szabadságharc féltve őrzött dokumentuma, amely nem csupán kuriózum a ma embere számára. Sokkal több annál! Hiszen segítségével megismerkedhetünk egy 48-as tiszt anyagi helyzetével, gondolkodásával, műveltségi fokával, sőt nyelvünk akkori állapotába is bepillantást nyerhetünk. Ez az írás ezt a végrendeletet adja közre, s egyúttal bemutatja a szabadságharc egyik tiszti áldozatát, aki az 1849. március 16-án bekövetkezett halála után mezőkövesdi földben nyert végső nyughelyét. Ki volt ő? Lám, a nevét is többféleképpen írták. A Bona Gábor szerkesztette Kossuth kapitányai című könyvben Duffaud Gyula (Frigyes) néven szerepelt. (A családja valószínűleg francia eredetű.) A mezőkövesdi temetőben álló síremlékén a Dufpand Gyula név található, míg a Bulyi Mihály jegyző által írt végrendeletben Duífát Gyulaként szerepel. Az említett Bona-könyv szerint Duffaud Gyula 1823-ban Zsombolyán született. Öccse volt D. Ferenc és D. György honvéd- tiszteknek. Nőtlen, 1841-ben lett hadfi, 1844-től pedig hadnagy az 1. császári huszárezredben. 1848 nyarán a délvidéken szolgált, július 16-tól már mint császári királyi főhadnagy. Októbertől viszont ezredével már a honvédseregben harcolt. 1849. január 9-től lett alszázados. Ennyi a rövid nacionálé... Ezek után viszont lássuk a Kövesden őrzött végrendeletet, amelynek egyes adatai eltérnek a Bona Gábor által közűitektől. Duffát Gyula l-ő Huszár Ezredbeni Százados Végrendelete 1849. Mártim 15-én. Atyának és Fiúnak és Szent Lélek Úr Istennek nevében Amen! Katonai Szolgálatomban közelebbről Mező Kövesd körül tartott Csatában sérelmes Sebeket kapván, azon esetre ha ebben meghalni az Isteni végzés úgy tartaná, - meg most, midőn ép, egésséges elmével bírok, minden néven nevezendő Javaimról következendő megmásolhatatlan Végrendeletemet tészem. Először ugyan: Halálom esetében mindenek előtt Lelkemet ajánlom Teremtő Istenemnek Szent kegyelmébe, Testemet föld gyomrának, lionnét eredetét vette hagyván Másodszor: Születésem Torontál megyében Haltzfeld Mező Városban. Van édes Anyám Duffát Terézia Született Delimanics - van egy férfi Testvérem 2-k Huszár Ezredben Duffát Ferenc - másik Testvérem a Honvédelemnél szinte Tiszt György - két mostoha néném Harmadszor: Famíliánál van Tíz ezer, 10 000 váltóforintom a mit kölcsön adtam - azt a Famíliának ajándékozom, - úgy szinte a Földeimet is a Famíliának, - oly módon, hogy míg az édes Anyám él mind a pénz, mind a föld az ő rendelkezése alatt légyen, ha pedig Istenem az ő halála óráját elhozza, fentebb említett két férfi Testvéremé és a harmadiké Lajos, ha ő még életben van legyen egyformán. Negyedszer: Pesten midőn keresztül jöttünk a Táborral, a London Utszában Ge- motti György Úrnál maradt némelly Bagá- zsiám, úgymint: egy vas ágy, vas szék, valami húsz pár fejér ruha - Lószerszám, Civil ruhák, egy katona spentzel, Csizma és a többi, ezeket Kövesdre kell rendelni hozatt- ni, és ebből a nyoszolya a hozzá tartozó Ágyneművel Hájner Máriáé legyen, ki beteges ágyamban hív ápolgatóm volt - a többit hagyom Tisztelendő Sebestyén Segéd Lelkész Úrnak és Dubcsa Gábor borbélynak egyformán magok közt két részre felosztandót. Ötödször: Van kész pénz nállam Bankjegyekben Négyszáz húsz - 420 forint pengőben és ezüst húszasokban húszon egy ezüst forint: ebből hagyok az Orvosomnak Blum Ferenc Úrnak száz - 100 ezüst forintot - az orvosságot az Ország fogja fizetni. Két száz pengő forintot hagyok a Mező Kövesdi főlelkész Ur gazdasszonyának, Hajner Máriának - ötven - 50 ezüst forintot a Borbélynak Dubcsa Gábornak — a hátra lévő felmaradandó: Temetésemre, Szent Misékre fordí- tassék, és abból a mellettem lévő öreg asz- szony alkudt bére fizetődjék ki Hatodszor: Midőn Sebet kaptam, a Bagá- zsiám a Táborban maradt, csupán azon ruhában, mellyben a Csatában voltam, hozattam betegen Mező Kövesdre Mind a Bagá- zsiára, mind pedig az itt Kövesden lévő ruhára nézve az a rendelkezésem, hogy halálom esetében azt Tisztelendő Sebestyén Úr és Dubcsa Gábor egymás közt egy aránt osz- szák fel - tehát a Bagázsiának ide szállítása szinte kettőjük gondja lészen. Mind ezeknek nagyobb erejére és megmásolhatatlan voltára írattam ezen Végrendeletemet, jelen lévő Mező Kövesd Városa Elöljárói előtt, miután nehéz sebeim miatt nem írhatok tulajdon kezem kereszt vonásával erősítve. Végre Kedves Anyámtól és Testvéreimtől búcsút véve fiúi és Testvéri szeretetemet és tiszteletemet küldöm. Költ Mező Kövesden Böjtmás hó 15-én 1849. Duffát Gyula kezem vonása 1-ső Huszár Ezredben Százados végrendelkező Utol írat: a Pipa Csibukot hagyom Sí rba Antalfi Úrnak a két kisebb gyűrűt Hajner Mária gazdasszonjmak - a nagy gyűrűt a Testvéremnek Ferencnek kívánom elkül- dettni. Előttünk, mint e végre meghívott Tanúk előtt: Bíró Bartzi Mátyás P. Fodor János előttem és általam: Bulyi Mihály mk. jegyző Tállya, Sárospatak, Tokaj és Monok - régi metszeteken. Nyugalom, béke, dolgos kezek. Vár, templomtorony, hajók és korpusz. A mindennapok történelme. A szabadságharc esztendejében Két jó nevű kereskedő: Lichtenstein József és Furmann B. Ferdinánd szerkesztésében 1842-ben indult meg Miskolcon az első rendes időszaki lap a „Miskolczi Értesítő”. 1848-ig ez a kiadvány jóformán csak hirdetési közlöny volt, de 1848. március 15-e - a sajtószabadság kivívása után - közérdekű cikkele is teret kaptak benne. Amikor pedig Szemere Bertalan mint Felsőmagyarország teljhatalmú kormánybiztosa Miskolcról intézte tennivalóit, a „Miskolczi Értesítő” hasábjain jelentek meg rendeletéi, intézkedései, felhívásai. A szabadságharc esztendejében Okiuczky Aurél volt a lap szerkesztője. A helyi sajtótörténet első újságjának a márciusi forradalmat követő — máig megőrzött - példányaiból szemléztünk. Vajon mit és hogyan közvetített a forradalom országformáló eseményeiből? A szabadságharc szele öt nappal a pesti események után Miskolcot is megmozdította. Március 20-án a város és a környék népe Borsod vármegye székháza elé sereglett és a lelkes tömeg azonnal megalakította a nemzeti őrsereg szervező bizottságát. Tíz nappal később, „1848. Mártzius 30-án”, a Miskolczi Értesítő vezércikkírója a 12 pont egyik „kívánságát”, az esküdtszékjelentőségét elemzi: „Esküttszék A' nyilvánosság és szóbeliség böcsös intézményei voltak minden időkben a' szabad nemzetek legfőbb kincsei, ezeket tekintette mindég a' politikai és polgári szabadság legerősebb palládiumának. A' nyilvánosság és szóbeli eljárás a jogosságnak 's törvénynek megvesztegethetlen és hív őrjei, azon véd angyalok, mellyek a' vádlottat börtöne szomorú magányába is vigasztalva kísérik, mert tudja, hogy mentsége nem zeng el hiú kiáltásként a' pusztában néma falak között. A' nyilvánosság védelme az ártatlannak, ijesztője a' bűnösnek, ösztön és sarkantyú a' vádló és védő feleknek, kiknek egymás ellen feszített törekvései az igazságot emberileg legjobban fölvilágosítják, 's végre biztosíték a' bíróság akár restsége, akár szenvedélye, 's részrehajlása ellen (...) Az esküttszéken rendesen törvénytudó bíró elnököl öt bírótársaival, egy status-ügyvéddel, egy jegyzővel - jelen van a' tizenkét eskiitt, polgár szokás szerint 40 éven túl levő, tisztes és komoly polgárok, a' nép által választottak, a' fen forgó ügyre lélek isméretesen figyelvék, - szemközt velők a vádlott (...) Az illyen törvényes eljárás legjobb eszköz megszüntetni minden panaszt 's megelégületlenséget a' bíróság ellen is; az igazság gyors kiszolgáltatásának legjobb útja." Egy másik szerző, Rádely József Éljen a szabadság! című írása lelkesen üdvözli ,,a’ jogszerű szabadságot - e’ határtalan értékű kincsét az összes nemzetnek”: „...A szabadságot biztosítani csak úgy lehet, ha szabadságnak megkedvelése elébb az összes nemzetben kifejtetik; a' nemzet aztán, az egyszer megkedvelt tulajdont megszokván, kétségtelenül meg is őrizendi. De a' szabadság megkedveltetésének egyedűlies tényezőiül, csupán az igazságosság és pontos rendvitel nézethetik (és midőn ép ezeket sújtó panaszok, a' legmindennapiabbak, el kel! mondanunk: óh igazság és óh rend, jöjjön el a' te országod!! -) tehát csak ha az igazság kiszolgáltatás őrei, végrehajtói és kezelői, lelkesen működendenek, 's a'rendügy' bajnokai, kellőleg intézke- dendenek, - úgy lehet szabadságunk biztosítására Számítani." A forradalmi hangulat, a katonai szervezkedés ellenére, a polgári élet sem áll meg. A „Magányos Hirdetmények” című rovat erről tanúskodik: Kiadó lak Mindszenten, a' Báránykával általeilenben özv. Briesztyenszky Ferenczné házában van 6 szoba, két konyha, pincze, tágas istálló, kocsi szín, két fás-kamara, kert, együtt vagy két részbe, a' jövő sz. György naptól kezdve bérbe kiadó; ugyanott bővebben értekezni. Most érkezett friss Lucerna, Stayer lóhere, és vetemény magok jutányos áron kaphatók Újvári Ferencz kereskedésében. A' Szentpéteri Vásár minthogy 21-kén nagy Péntek lessz, előtte való héten Április 13-án Csütörtökön gyűlik, 's Pénteken 14-én tartatik. Nagy Jó'sef lakatos és szívatyús - kút készítő - mester, jótállás mellett, jutányos árért elválal minden szakába vágó munkákat, lakása Szirma útszán Gáspár házba. Kilenc hónappal később, a december 28-i szám már- hadi eseményekkel teli. Első oldalon közli ,A’ hadsereg főparancsnokának Napi parancsát”: „Köztudomásul adatik, hogy Cserfász Antal 42-dik zászlóaljbeli honvéd, ki engedelem nélkül az előőrsi szolgálatot elhagyván, a korcsmában magát leitta, hadi törvénykint halálra, és pedig golyó általi halálra ítéltetett, melly büntetés e hó 26-kán rajta végrehajtatott. - Ez olly megjegyzéssel tétessék a hadosztályoknál közzé, hogy jelen vészes időkben, amidőn a sereg jóléte és haza boldogsága sokszor egytől függ, minden hadi törvényszegő hasonlag fog lakolni." A lap alapítója, Lichtenstein József e vészterhes időkben borsodnak s vidékinek lelkes hölgyeihez” fordul: „A nő gyengéd lelkületével össze nem fér ugyan a fegyver gyilkoló vasa, de annál inkább összefér a könyörület, a betegek ápolása, és az emberiség sebeinek enyhítése. Valamint tehát minden erős férfi karját, úgy minden nő gyengéd kezét igényli a haza, amazt védelmére, ezt ápolására. És ez az mit tőletek a hon követel, ez az mit ti oly hőn tellyesíteni siettetek." A közeledő újesztendőről mintha elfeledkeztek volna, mindössze egy takarékpénztári hirdetmény emlékezik meg róla, amelyet Regészi István ellenőr tett közzé: ,,A' karácsoni ünnepeket követő Szerdán, Pénteken és Szombaton a' Takarékpénztár nyitva lészen. Ettől fogva pedig - az évi számadások miatt - egy héten által zárva marad, 's a' jövő lanuár 8-kán fog ismét a' közlekedők' számára megnyittatni." A Miskolczi Értesítő 1848 márciusi és decemberi. számaiból Duffaud (Duffát) Gyula honvéd százados sírját ma is ápolják Kövesden Fotó: Fojtán László A megye - anno
