Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-14 / 62. szám
4 A Itt-Hon 1995. Március 14., Kedd Az encsi gimnázium továbbra is az élen Encs, Miskolc (ÉM) - A Köznevelés március 3-i számában ismét közreadta a rangsort a gimnáziumról a felső- oktatási felvételek tükrében. A sorrend nem minősíti a középiskolák általános munkáját, csak egyetlen kiemelt szempontot vizsgál: a felvételi vizsgán való szereplés sikerességét. A rangsor azoknak a középiskoláknak előnyös, amelyek olyan felsőoktatási intézményekbe küldik tanulóikat, amelyekbe könnyebb a bejutás. Az adatbázis, amelyből a táblázatok készültek (ELTE Számítógépes Szolgálat) nem tartalmazza a lelkész- képző és az alapítványi felsőoktatási intézmények adatait, így azok a középiskolák, amelyek nagy számmal képeznek ilyen felsőoktatási intézmények számára, a listán hátrább kerültek. A táblázatok nem számolnak az esti és a levelező tagozatokra felvettekkel sem. Az iskolák adatait öt év átlagai alapján rakták soi'ba. így küszöbölhető ki az a hiba, hogy egyetlen év kiugró eredményei alapján ítéljék meg a sorrendet. így érhető el, hogy adatok változását a fejlődési irányzatokat érzékeljék a lista készítői. Az élen a budapesti Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló áll, közvetlenül mögötte a miskolci Földes Ferenc Gimnázium. Az encsiek megőrizték előkelő pozíciójukat, hiszen a 195 jegyzett intézmény között a 38. hely nem kis fegyvertény egy abaúji gimnáziumnak. A megyeiek közül a Földesen kívül csak a Sárospataki Református Kollégium (26.), az Avasi Gimnázium (35.) és a miskolci Herman Ottó Gimnázium (37.) előzi meg az encsieket. A „vert” mezőnyben található a kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnázium (49.), a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium (91.), a szerencsi Bocskai István Gimnázium (116.), a miskolci Kilián György Gimnázium (132.), az ede- lényi Izsó Miklós Gimnázium (170.) és majdnem sereghajtóként a szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium (a 184. helyet foglalja el a 195 gimnázium rangsorában). Mohácsi Gábor kiállítása Encs (ÉM) - Az encsi Közművelődési Intézmények rendezésében március 6- án kiállítás nyílt Mohácsi Gábor alkotásaiból az Encsi Városi Galériában. A tárlatot Gulyás Zoltán, Encs polgár- mestere nyitotta meg. Közreműködött a helyi Petőfi Sándor Iskola blockflőte együttese. Mohácsi Gábor müveit március 25- ig tekinthetik meg az érdeklődők a városi galériában, munkanapokon reggel kilenc órától délután négyig, szombaton pedig reggel kilenctől déli tizenkét óráig. Hiányzik egy karitatív szervezet Megújul tavasszal a gönci római katolikus templom Gönc (ÉM - B.Gy.) - A munkanélküliség elviselése nem könnyű feladat idősnek és fiatalnak egyaránt. A depresszió sokaknál a pohárhoz nyúlást idézi elő. Emiatt történt már öngyilkosság Abaújban is. A másik magatartási véglet a közönyösség. A többségen azonban eluralkodik a kilátásta- lanság miatti tehetetlenség. Nincs ez másként a munka- nélküliséggel különösen sújtott Göncön sem. Hórvölgyi László, Gönc római katolikus plébánosa persze hivatalból fakadóan jóval árnyaltabban látja ezt a sokakat érintő témakört: - Hét esztendeje kerültem a patinás nagyközségbe. Küldetésemet akkor kezdtem el, amikor a „nagy leépítések” első szele már megérintette Göncöt is. Megszűntek az üzemek. A foglalkoztatottak számát jelentősen lecsökkentette a termelőszövetkezet is. Felmondtak a gyárakban, főleg a bejáróknak. A gyülekezet tagjai közül is sokan váltak munkanélkülivé. A családokat mindez eléggé megviselte lelkileg. Az emberek hozzám elsősorban lelki vigaszért fordultak, és nem anyagi segítségkéréssel. Itt mindenki előtt ismert: a szegény híveknek az egyháza se lehet más csak szegény. A kipanaszkodás azonban fogódzót, megkapaszkodást jelentett sokak számára. Hitre, reményre buzdítok mindenkit. Soha, semmilyen körülmények között nem szabad az életet feladni, mert a következő óra vagy perc már magával hozhatja a megváltást, a helyzet megoldásának a kulcsát.Maga is hisz a változásban, a jobbra fordulásban Hórvölgyi László: - A hit és a remény nemes harcát igazolja az idő múlása. Génjeikben hordozzák a talpra állás lehetőségét a parasztemberek. Kitartó, szívós munkával kellett ellátni magukat a századok során. A Göncön élőkre is ez a viselkedés- mód a jellemző. Lakosaink jó részének a mezőgazdaság jelenti a megélhetést ma is. Szinte nincs olyan család, akinek ne lenne barackosa, gyümölcsöse, szőlője. A sláger a változó hozamú krumplitermesztés. Most nem volt elég kegyes hozzánk az időjárás, reméljük az idén jobb lesz a termés.- A szegénység ellenére e régióban még sincs koldulás. De nagyon hiányzik egy karitatív helyi szervezet. Elhatároztuk ezért, hogy hamarosan megalakítjuk a Máltai Szeretetszolgálat gönci szervezetét. A jelentkező problémákat így rendszeresen orvosolhatjuk. Templomunk belülről szép, és a parókia is jó állapotban van. Mindez a gönciek adakozókészségét dicséri, persze kaptunk segítséget a felújításokhoz az egyházmegyétől és külföldről is. Elődöm, Balogh István sokat tett a templom belső renoválása érdekében. Puritán módon élt, de kitűnő kapcsolatainak köszönhetően sikerült felújítania templomunkat. A külső homlokzat repedései miatt azonban sajnos nem tétlenkedhetünk. Az alapokat meg kell erősítenünk. Erre kétmillió forintos költségvetést készítettünk. A fedezet felét önerőből teremtettük elő. Az egyházmegyétől négy- százezer forintot juttattak el hozzánk. A hiányzó pénzt majd csak „összeszedjük” valahogy. A renoválás a tavasz feladata. Nem lesz Abaújban „fehér folt” Hidasnémeti, Szemere, Szalaszend (ÉM - B.Gy.) - Révbe ér március végére Észak-Abaúj tizennégy településének (Garadna, Hernádvé- cse, Hernádpetri, Pusztarad- vány, Hidasnémeti, Tornyosnémeti, Hernádszurdok, Novajid- rány, Szalaszend, Fáj, Fuló- kércs, Szemere, Litka és Méra) hőn áhított telefonfejlesztése. A Matáv már tavaly októberre megígérte, hogy megszólal az észak-abaúji családok otthonaiban a crossbar-telefon. A Matáv Miskolci Távközlési Centruma és az előfizetők egyaránt örülnek annak, hogy március végére mégiscsak happy enddel zárul az együttműködés. A kölcsönös öröm oka az, hogy a Matáv Miskolci Távközlési Centrum területén így eltűnik egy „fehér folt”, ugyanis már csak ez a tizennégy1 község volt az, ahol még mindig a múlt század végi technikával üzemeltek. A fejlesztés záróakkordjaként akár pezsgőt is bonthatnak a Matáv szakemberei az előfizetőkkel, mert ezzel befejeződött Abaúj telefonautomatizálása. A telefonra várók türelmére is szükség volt ahhoz, hogy idáig eljussanak. A tizennégy faluban még 1993 végén, 1994 elején megkezdődött az önerős telefonfejlesztések szervezése, amelyet a helyi önkormányzatok bonyolítottak. Az akkori álláspont szerint a munkák megfelelő ütemben haladtak, így a Matáv múlt év október 31-ére vállalta a lakások telefonbekötését. Menet közben aztán derült égből villámcsapásként kiderült: akár 1995 júniusáig is elhúzódhat az átadás. Kiss László, a Miskolci Távközlési Centrum vezetője több alkalommal is lenyilatkozta, hogy a késést nem a Matáv szakemberei idézték elő. A megbeszélt időt az optikai kábelt szerelő alvállalkozó cég nem tartotta be. Ez év elején a Matáv újra átértékelte a múlt esztendőből átcsúszó önerős telefonfejlesztések helyzetét. Osztottak, szoroztak, végül megállapították, hogy az idén tavasszal pótolják a lemaradást, s befejeződnek a munkálatok az említett településeken. A mérai központban ennek alapján február végére megtörtént a beüzemelés. Március közepéig az előfizetőket is bekötik a Matáv ígérete szerint. Szalaszenden, illetve Fájban, Fuló- kércsen, valamint Szemerén és Litkán március végéig befejezik a bekötéseket. A garadnai, a hidasnémeti és a novajidrá- nyi telefonközpontokban 31- étől áttérhetnek a crossbarrendszerű szolgáltatásra. A Miskolci Távközlési Centrum vezetőivel az érintett tizennégy település polgármestere több alkalommal is tárgyalt, így legutóbb például februárban. Az észak-abaúji önkormányzatok vezetői határozottan kérték, hogy a telefontársaság fizessen kötbért a késedelmes teljesítés miatt a telefonra várakozó előfizetőknek. A fizetéstől nem zárkózott el a Matáv, ám a kötbér ellentételezésére olyan megoldást ajánlott fel, amelynek révén a polgárok a lehető leghamarabb a pénzükhöz juthatnak. Azóta természetesen új igénylők is jelentkeztek a térségben - jelentette be ezt Kiss László sajtótájékoztatón. Amennyiben a hálózat kiépítése megengedi, úgy egyedi megoldásokat alkalmaznak a beszereléseknél. Ha erre nincs lehetőség, akkor a mini projekt keretén belül történnek a további fejlesztések Abaújban. 1995. Március 14., Kedd Itt-Hon A 5 Tudósítások - hazai tájakról Priska Tibor Saját haladási irányát tekintve az út bal oldalán kutyagol, nekünk, kik a kocsival szembe megyünk vele, jobbon. Helyesen, hiszen ily módon már messziről észleljük egymást, ha úgy szükséges, ő lehúzódik kicsinyég, mi valamelyest behúzódunk, ütközés elkerülve, még köszönésfélét is inthetnénk egymásnak, ha ez ki nem ment volna a divatból, és mindenki folytathatja az útját derűsen. Derűsen... Hát annyira azért mégsem derűsen, mivel kicsit zavar az úton szemközt baktató, tovább kutyagoló lény tekintete... Mely már messziről szinte belefúródott a szemembe, nagyon is érződött belőle az érdeklődés, a bizakodás, majd később valamiféle döbbenet, szomorúság. Elhaladtunk- ban visszafordulva az ülésen még egy ideig láttam könnyed, rugalmas lépteit, mely lépteket amolyan ügetésfélére állított be, mellyel hosszan lehet bírni a gyaloglást, néztem tiszta, fényes bundáját, lépteinek ütemére himbálózó füleit, de azt már persze csak képzeltem, hogy hallom lihegését is, a kutyákra jellemzően a szájából oldalt kilógatott nyelve mellől. Tacskó. Igazi, szép tacskó - bár lehetséges, van benne más vonulat is - bandukol most éppen az országúton, nyelvét lógatva, hosszú távra beosztva erejét, és előbb bizakodva, majd meghökkenve, értetlenül nézve az autókra. Melyeknek egyikéből valahogy kiesett. Kiejtették. És hiába jelzett, szólt érthetően, a gazdi nem hallotta. Csakis így lehetett, kiejtette, és nem hallotta a jelzést. A gazdi kocsija tovább ment, őt itt feledve, pedig most nyilván keresi, váija, hívja, másként hogyan is lehetne? Már azóta észrevette és vissza is fordult érte. Talán éppen ő jön ott... Vagy mögötte. Kutyagol hát a tacsi még bizakodva az országúton, bele-be- lenézve minden szemközt jövő autós szemébe, meg-megeme- lintve hatalmas füleit, hátha hallja már a minden mástól megkülönböztethető motorzúgást, beleszimatolva a levegőbe, hátha megérzi már a várt, ismert illatokat. Még bízik, még nem hiszi el, hogy kidobták. Hogy tudatosan hozták ide, ahol közel s távol nincs falu, tanya, csak a hosszú, szürke országút, mellette fák, szántások, valahol odább egy csali- tos, egy felcsillanó pocsolya... Még nem tudja, hogy megmentője lehet mindez. A csalitos, hol meghúzódhat, esetleg valami ennivalót találhat, elkaphat magának, a pocsolya, hol ihat. Nem tudja, de észleli, elrakja magában. Ha elrakja. Ha nem... Tehát ismét egy kidobott kutya. Divatos ez mostanában, szó szerint úton-útfélen tapasztalhatjuk. A „gazdi”, ki amolyan státusszimbólumként beszerez magának egy ebet, akár a panel hatodik emeletére is, egy ideig reggelente korán kel, lemegy vele a satnya területre, sétáltatja, dolgát végezteti, a szomszédoknak beszél okosságáról, megvásárolja az állandóan hirdetett marhaságokat, majd mindebbe beleunva valakinek felkínálja a kutyát, később pedig... Hát igen. Ä bevált mód. Kocsiba rakja, elviszi minél messzebbre, majd valahol kiteszi. Isten áldjon! Vagy tudsz magadra vigyázni és megmaradsz, vagy véged van! Az utat járók gyakorta láthatnak kidobott, magukra hagyott kutyát. Szépeket, okosakat, barátságot, szeretetet keresőket, érdemlőket. Egy ideig bizakodva, könnyed léptekkel mennek, mint az iménti tacskó, majd fáradnak, éheznek, koszossá, beteggé válnak. És elpusztulnak. Éhen vesznek, vagy a kocsik elől sem tudnak elvánszorogni. Még mindig bíznak, a „gazdi” kocsiját várva. Aprócska esély: valaki mégis megsajnálja, magához veszi, védelméről gondoskodik. Védelem. Honnan is való a kutya megszeretése, megvédése? Nehéz lenne megmondani, hiszen úgy tudjuk, hogy éppen ez a lény volt az ember első barátja. Úgyannyira, hogy védelmét, óvását az ember a legmesszibb időktől kezdve kötelességének tartja. Kellene, hogy tartsa. Oldódásképpen hadd álljon itt egy aprócska részlet a Parasztbiblia címet viselő, csu- dás, olvasmányos könyvből, Lammel Annamária és Nagy Ilona gyűjtéséből. íme: „Jézus meg Szent Péter együtt vádú- tak. Péterrel vele ment a kutyája is. Ahogy mentek, egy dü- ledező falhó értek. A kutya a fal mellett elkezdőit pisálni. A fal rádűt. Agyonütötte. Jézus akkor meghagyta, hogy minden kutya támassza meg a falat, ha pisái. Azúta mög is támasztik.” így történt ez bizony az an- tivilágban, a kutyák a rendelet szerint azóta is megtámasztják a falat Ha van. Ha jut nekik fal. De mostanában sokuknak nem jut, sokukra nagyon is kutyavilág jár, éppen az embernek, legrégibb barátjának hív- sága, divathóborlja miatt. Élet- re-halálra verekedteti a pitbul- lokat, hogy pénzt hozzanak konyhájára, vérebeknek titulálja a legártalmatlanabb nyomkereső apróságokat, csibésze- zésre tanítja az egyébként paj- táskodó, emberszerető dogokat, acsarkodásra, széttépésre a játékos kedvű dobermanokat, papucsot kerestet a pulival, „aki” sokezres juhnyájat képes rendben tartani, megóvni, és akiről egyébként is tudjuk, hogy nem kutya, hanem puli, két lábon ugráló, pitiző bohóccá süllyeszti a sokmázsás vadkant megállítani képes aprócska foxit, meg... Meg igen, képes könnyedén kidobni kocsijából a barátját, mert megunta. Lassít, kidobja, gázt ad és elsiet. Ha találkoznak ilyen szerencsétlen kutyával, legrégibb barátunkkal az úton.... Legalább kerüljék ki. A legtöbbet és oktalanul szidott kutya, a véreb. Méghozzá: bajor véreb látható a képen. Gazdája leginkább hátizsákban szok- .ta vinni oda, ahonnan a nyomokat követheti. Fotó: PT Az Itt-Hon konyhája Egy szikszói háziasszony nyújt segítséget tortareceptjeivel ahhoz, hogy7 a születésnapi dobostortát az házilag hogyan készítsük el. Dobostorta Hozzávalók: 2 egész tojás, 4 tojássárgája, 15 dkg porcukor, egy kis vanília, 4 tojásfehérjének a habja, 15 dkg liszt. Elkészítés: A dobostorta igen kiadós, ha nem kerek formában készítjük el, hanem szeletekben, tehát egy sütőlapon sütjük ki az anyagot. Egy tálban habosra keverünk 2 egész tojást, négynek a sárgáját 10 deka porcukorral, s egy kis vaníliával. Ezután hozzákeverjük a 4 tojásfehéijének nagyon kemény habját, amelybe 5 deka porcukrot tettünk, s végül hozzáadjuk a 15 deka szitált lisztet. Vajazott pléh- re lisztet szitálunk, s vékonyan feíken- jük rá a torta anyagát. Forró sütőben sütjük. Amint kisült a lap, azonnal, vizes késsel felvágjuk, mert később törik. Ha kihűlt, a tortalapokat - egy kivételével - krémmel töltjük meg, és hűvös helyen tároljuk. A visszahagyott lapot bevonjuk karamellel. A karamell elkészítése: 14 deka porcukrot óvatosan felmelegítünk egy palacsintasütőben úgy, hogy a melegítés alatt a cukor felolvadjon, és lassan bámuljon. Állandó keveréssel barnára (világosbarnára) pirítjuk, és a kész kara- mellt egy vajazott tortapléhre vagy márványlapra helyezett dobostortalapra öntjük. Vajas késsel eligazítjuk. Ezután a kés élét ismét vajban végighúzzuk, s a fedőlapot a kívánt nagyságú szeletekre felvágjuk. Igen ajánlatos a tortalapot kissé felmelegíteni, és azután ráönteni a karamellt, mert így a felvágásig nem tud megkeményedni. A felvágott szeleteket a tortára rakjuk, amely addigra már teljesen hideg. A tortához szükséges krém elkészítése: 15 deka lágyított csokoládét, 1 egész tojást fél deci tejjel, 12 deka porcukorral felfőzünk sűrű krémmé, majd a tűzről levéve, 20 deka friss teavajat keverünk bele. Habosra kikeverjük, lehűtjük, és ismét habosra kikeveijük. Gesztenyetorta Hozzávalók: 25 dkg főtt gesztenye, 3 dkg reszelt csokoládé, 25 dkg vaníliás porcukor, 8 tojás, 4 dkg porcukor, 10 dkg liszt. Elkészítés: mély porcelántálba 25 deka áttört gesztenyét teszünk. Ezután 3 deka reszelt csokoládét, 25 deka vaníliás porcukrot, 8 tojássárgáját ugyancsak beleteszünk a tálba. Az anyagot jó habosra keveijük, és fakanállal könnyedén belekeverjük a 8 tojásfehéijének 4 deka cukorral keményre vert habját, végül a 10 deka lisztet. Vajjal kikent és lisztezett formában, öt lapban, lassú tűznél megsütjük. A lapokat vaníliás, cukros tejszínhabbal megtöltjük, felszeletelve egymásra rakjuk, a tetejét pedig csokoládéöntettel bevonjuk, majd szintén felszeleteljük. Tortalapoknál legcélszerűbb a lap alsó felét bevonni, mert az simább, mint a felső.
