Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-14 / 62. szám

4 A Itt-Hon 1995. Március 14., Kedd Az encsi gimnázium továbbra is az élen Encs, Miskolc (ÉM) - A Köznevelés március 3-i számában ismét közread­ta a rangsort a gimnáziumról a felső- oktatási felvételek tükrében. A sorrend nem minősíti a középiskolák általá­nos munkáját, csak egyetlen kiemelt szempontot vizsgál: a felvételi vizsgán való szereplés sikerességét. A rangsor azoknak a középiskolák­nak előnyös, amelyek olyan felsőokta­tási intézményekbe küldik tanulóikat, amelyekbe könnyebb a bejutás. Az adatbázis, amelyből a tábláza­tok készültek (ELTE Számítógépes Szolgálat) nem tartalmazza a lelkész- képző és az alapítványi felsőoktatási intézmények adatait, így azok a közé­piskolák, amelyek nagy számmal ké­peznek ilyen felsőoktatási intézmé­nyek számára, a listán hátrább kerül­tek. A táblázatok nem számolnak az esti és a levelező tagozatokra felvet­tekkel sem. Az iskolák adatait öt év átlagai alapján rakták soi'ba. így küszöbölhe­tő ki az a hiba, hogy egyetlen év kiug­ró eredményei alapján ítéljék meg a sorrendet. így érhető el, hogy adatok változását a fejlődési irányzatokat ér­zékeljék a lista készítői. Az élen a budapesti Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló áll, közvetlenül mö­götte a miskolci Földes Ferenc Gimná­zium. Az encsiek megőrizték előkelő pozíciójukat, hiszen a 195 jegyzett in­tézmény között a 38. hely nem kis fegy­vertény egy abaúji gimnáziumnak. A megyeiek közül a Földesen kívül csak a Sárospataki Református Kollégium (26.), az Avasi Gimnázium (35.) és a miskolci Herman Ottó Gimnázium (37.) előzi meg az encsieket. A „vert” mezőnyben található a ka­zincbarcikai Ságvári Endre Gimnázi­um (49.), a miskolci Zrínyi Ilona Gim­názium (91.), a szerencsi Bocskai Ist­ván Gimnázium (116.), a miskolci Ki­lián György Gimnázium (132.), az ede- lényi Izsó Miklós Gimnázium (170.) és majdnem sereghajtóként a szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium (a 184. helyet foglalja el a 195 gimnázi­um rangsorában). Mohácsi Gábor kiállítása Encs (ÉM) - Az encsi Közművelődési Intézmények rendezésében március 6- án kiállítás nyílt Mohácsi Gábor alko­tásaiból az Encsi Városi Galériában. A tárlatot Gulyás Zoltán, Encs polgár- mestere nyitotta meg. Közreműködött a helyi Petőfi Sándor Iskola blockflőte együttese. Mohácsi Gábor müveit március 25- ig tekinthetik meg az érdeklődők a vá­rosi galériában, munkanapokon reggel kilenc órától délután négyig, szomba­ton pedig reggel kilenctől déli tizen­két óráig. Hiányzik egy karitatív szervezet Megújul tavasszal a gönci római katolikus templom Gönc (ÉM - B.Gy.) - A mun­kanélküliség elviselése nem könnyű feladat idősnek és fiatalnak egyaránt. A dep­resszió sokaknál a pohár­hoz nyúlást idézi elő. Emi­att történt már öngyilkos­ság Abaújban is. A másik magatartási véglet a közö­nyösség. A többségen azon­ban eluralkodik a kilátásta- lanság miatti tehetetlenség. Nincs ez másként a munka- nélküliséggel különösen sújtott Göncön sem. Hórvölgyi László, Gönc római katolikus plébánosa persze hi­vatalból fakadóan jóval árnyal­tabban látja ezt a sokakat érin­tő témakört: - Hét esztendeje kerültem a patinás nagyköz­ségbe. Küldetésemet akkor kezdtem el, amikor a „nagy le­építések” első szele már meg­érintette Göncöt is. Megszűn­tek az üzemek. A foglalkozta­tottak számát jelentősen le­csökkentette a termelőszövet­kezet is. Felmondtak a gyárak­ban, főleg a bejáróknak. A gyü­lekezet tagjai közül is sokan váltak munkanélkülivé. A csa­ládokat mindez eléggé megvi­selte lelkileg. Az emberek hoz­zám elsősorban lelki vigaszért fordultak, és nem anyagi segít­ségkéréssel. Itt mindenki előtt ismert: a szegény híveknek az egyháza se lehet más csak szegény. A kipanaszkodás azonban fogódzót, megkapasz­kodást jelentett sokak számá­ra. Hitre, reményre buzdítok mindenkit. Soha, semmilyen körülmények között nem sza­bad az életet feladni, mert a kö­vetkező óra vagy perc már magával hozhatja a megvál­tást, a helyzet megoldásának a kulcsát.Maga is hisz a változás­ban, a jobbra fordulásban Hór­völgyi László: - A hit és a re­mény nemes harcát igazolja az idő múlása. Génjeikben hordoz­zák a talpra állás lehetőségét a parasztemberek. Kitartó, szívós munkával kellett ellátni magu­kat a századok során. A Gön­cön élőkre is ez a viselkedés- mód a jellemző. Lakosaink jó részének a mezőgazdaság jelen­ti a megélhetést ma is. Szinte nincs olyan család, akinek ne lenne barackosa, gyümölcsöse, szőlője. A sláger a változó ho­zamú krumplitermesztés. Most nem volt elég kegyes hozzánk az időjárás, reméljük az idén jobb lesz a termés.- A szegénység ellenére e ré­gióban még sincs koldulás. De nagyon hiányzik egy karitatív helyi szervezet. Elhatároztuk ezért, hogy hamarosan megalakítjuk a Máltai Szeretetszolgálat gönci szervezetét. A jelentkező prob­lémákat így rendszeresen orvo­solhatjuk. Templomunk belül­ről szép, és a parókia is jó ál­lapotban van. Mindez a gönci­ek adakozókészségét dicséri, persze kaptunk segítséget a fel­újításokhoz az egyházmegyétől és külföldről is. Elődöm, Balogh István so­kat tett a templom belső reno­válása érdekében. Puritán mó­don élt, de kitűnő kapcsolatai­nak köszönhetően sikerült fel­újítania templomunkat. A kül­ső homlokzat repedései miatt azonban sajnos nem tétlenked­hetünk. Az alapokat meg kell erősítenünk. Erre kétmillió forintos költ­ségvetést készítettünk. A fede­zet felét önerőből teremtettük elő. Az egyházmegyétől négy- százezer forintot juttattak el hozzánk. A hiányzó pénzt majd csak „összeszedjük” va­lahogy. A renoválás a tavasz feladata. Nem lesz Abaújban „fehér folt” Hidasnémeti, Szemere, Szalaszend (ÉM - B.Gy.) - Révbe ér március végére Észak-Abaúj tizennégy telepü­lésének (Garadna, Hernádvé- cse, Hernádpetri, Pusztarad- vány, Hidasnémeti, Tornyosné­meti, Hernádszurdok, Novajid- rány, Szalaszend, Fáj, Fuló- kércs, Szemere, Litka és Méra) hőn áhított telefonfejlesztése. A Matáv már tavaly októberre megígérte, hogy megszólal az észak-abaúji családok otthona­iban a crossbar-telefon. A Ma­táv Miskolci Távközlési Cent­ruma és az előfizetők egyaránt örülnek annak, hogy március végére mégiscsak happy enddel zárul az együttműködés. A kölcsönös öröm oka az, hogy a Matáv Miskolci Távköz­lési Centrum területén így el­tűnik egy „fehér folt”, ugyanis már csak ez a tizennégy1 község volt az, ahol még mindig a múlt század végi technikával üze­meltek. A fejlesztés záróak­kordjaként akár pezsgőt is bonthatnak a Matáv szakem­berei az előfizetőkkel, mert ez­zel befejeződött Abaúj telefona­utomatizálása. A telefonra várók türelmére is szükség volt ahhoz, hogy idá­ig eljussanak. A tizennégy fa­luban még 1993 végén, 1994 elején megkezdődött az önerős telefonfejlesztések szervezése, amelyet a helyi önkormányza­tok bonyolítottak. Az akkori ál­láspont szerint a munkák meg­felelő ütemben haladtak, így a Matáv múlt év október 31-ére vállalta a lakások telefonbekö­tését. Menet közben aztán de­rült égből villámcsapásként ki­derült: akár 1995 júniusáig is elhúzódhat az átadás. Kiss László, a Miskolci Táv­közlési Centrum vezetője több alkalommal is lenyilatkozta, hogy a késést nem a Matáv szakemberei idézték elő. A megbeszélt időt az optikai ká­belt szerelő alvállalkozó cég nem tartotta be. Ez év elején a Matáv újra átértékelte a múlt esztendőből átcsúszó önerős te­lefonfejlesztések helyzetét. Osz­tottak, szoroztak, végül meg­állapították, hogy az idén ta­vasszal pótolják a lemaradást, s befejeződnek a munkálatok az említett településeken. A mérai központban ennek alap­ján február végére megtörtént a beüzemelés. Március közepé­ig az előfizetőket is bekötik a Matáv ígérete szerint. Szala­szenden, illetve Fájban, Fuló- kércsen, valamint Szemerén és Litkán március végéig befeje­zik a bekötéseket. A garadnai, a hidasnémeti és a novajidrá- nyi telefonközpontokban 31- étől áttérhetnek a crossbar­rendszerű szolgáltatásra. A Miskolci Távközlési Centrum vezetőivel az érintett tizennégy település polgármestere több alkalommal is tárgyalt, így leg­utóbb például februárban. Az észak-abaúji önkormányzatok vezetői határozottan kérték, hogy a telefontársaság fizessen kötbért a késedelmes teljesítés miatt a telefonra várakozó elő­fizetőknek. A fizetéstől nem zárkózott el a Matáv, ám a köt­bér ellentételezésére olyan megoldást ajánlott fel, amely­nek révén a polgárok a lehető leghamarabb a pénzükhöz jut­hatnak. Azóta természetesen új igénylők is jelentkeztek a térségben - jelentette be ezt Kiss László sajtótájékoztatón. Amennyiben a hálózat kiépíté­se megengedi, úgy egyedi meg­oldásokat alkalmaznak a besze­reléseknél. Ha erre nincs lehe­tőség, akkor a mini projekt ke­retén belül történnek a továb­bi fejlesztések Abaújban. 1995. Március 14., Kedd Itt-Hon A 5 Tudósítások - hazai tájakról Priska Tibor Saját haladási irányát tekint­ve az út bal oldalán kutyagol, nekünk, kik a kocsival szembe megyünk vele, jobbon. Helye­sen, hiszen ily módon már messziről észleljük egymást, ha úgy szükséges, ő lehúzódik ki­csinyég, mi valamelyest behú­zódunk, ütközés elkerülve, még köszönésfélét is inthetnénk egymásnak, ha ez ki nem ment volna a divatból, és mindenki folytathatja az útját derűsen. Derűsen... Hát annyira azért mégsem derűsen, mivel kicsit zavar az úton szemközt baktató, tovább kutyagoló lény tekintete... Mely már messzi­ről szinte belefúródott a sze­membe, nagyon is érződött be­lőle az érdeklődés, a bizakodás, majd később valamiféle döbbe­net, szomorúság. Elhaladtunk- ban visszafordulva az ülésen még egy ideig láttam könnyed, rugalmas lépteit, mely lépteket amolyan ügetésfélére állított be, mellyel hosszan lehet bírni a gyaloglást, néztem tiszta, fé­nyes bundáját, lépteinek üte­mére himbálózó füleit, de azt már persze csak képzeltem, hogy hallom lihegését is, a ku­tyákra jellemzően a szájából ol­dalt kilógatott nyelve mellől. Tacskó. Igazi, szép tacskó - bár lehetséges, van benne más vonulat is - bandukol most ép­pen az országúton, nyelvét ló­gatva, hosszú távra beosztva erejét, és előbb bizakodva, majd meghökkenve, értetlenül nézve az autókra. Melyeknek egyiké­ből valahogy kiesett. Kiejtették. És hiába jelzett, szólt érthető­en, a gazdi nem hallotta. Csak­is így lehetett, kiejtette, és nem hallotta a jelzést. A gazdi ko­csija tovább ment, őt itt feled­ve, pedig most nyilván keresi, váija, hívja, másként hogyan is lehetne? Már azóta észrevette és vissza is fordult érte. Talán éppen ő jön ott... Vagy mö­götte. Kutyagol hát a tacsi még bi­zakodva az országúton, bele-be- lenézve minden szemközt jövő autós szemébe, meg-megeme- lintve hatalmas füleit, hátha hallja már a minden mástól megkülönböztethető motorzú­gást, beleszimatolva a levegő­be, hátha megérzi már a várt, ismert illatokat. Még bízik, még nem hiszi el, hogy kidob­ták. Hogy tudatosan hozták ide, ahol közel s távol nincs fa­lu, tanya, csak a hosszú, szür­ke országút, mellette fák, szán­tások, valahol odább egy csali- tos, egy felcsillanó pocsolya... Még nem tudja, hogy megmen­tője lehet mindez. A csalitos, hol meghúzódhat, esetleg vala­mi ennivalót találhat, elkaphat magának, a pocsolya, hol ihat. Nem tudja, de észleli, elrakja magában. Ha elrakja. Ha nem... Tehát ismét egy kidobott kutya. Divatos ez mostanában, szó szerint úton-útfélen tapasz­talhatjuk. A „gazdi”, ki amo­lyan státusszimbólumként be­szerez magának egy ebet, akár a panel hatodik emeletére is, egy ideig reggelente korán kel, lemegy vele a satnya terület­re, sétáltatja, dolgát végezteti, a szomszédoknak beszél okos­ságáról, megvásárolja az állan­dóan hirdetett marhaságokat, majd mindebbe beleunva vala­kinek felkínálja a kutyát, ké­sőbb pedig... Hát igen. Ä bevált mód. Kocsiba rakja, elviszi mi­nél messzebbre, majd valahol kiteszi. Isten áldjon! Vagy tudsz magadra vigyázni és megmaradsz, vagy véged van! Az utat járók gyakorta láthat­nak kidobott, magukra hagyott kutyát. Szépeket, okosakat, ba­rátságot, szeretetet keresőket, érdemlőket. Egy ideig bizakod­va, könnyed léptekkel mennek, mint az iménti tacskó, majd fá­radnak, éheznek, koszossá, be­teggé válnak. És elpusztulnak. Éhen vesznek, vagy a kocsik elől sem tudnak elvánszorogni. Még mindig bíznak, a „gazdi” kocsiját várva. Aprócska esély: valaki mégis megsajnálja, ma­gához veszi, védelméről gondos­kodik. Védelem. Honnan is való a kutya megszeretése, megvédé­se? Nehéz lenne megmondani, hiszen úgy tudjuk, hogy éppen ez a lény volt az ember első ba­rátja. Úgyannyira, hogy védel­mét, óvását az ember a leg­messzibb időktől kezdve köte­lességének tartja. Kellene, hogy tartsa. Oldódásképpen hadd álljon itt egy aprócska részlet a Parasztbiblia címet viselő, csu- dás, olvasmányos könyvből, Lammel Annamária és Nagy Ilona gyűjtéséből. íme: „Jézus meg Szent Péter együtt vádú- tak. Péterrel vele ment a ku­tyája is. Ahogy mentek, egy dü- ledező falhó értek. A kutya a fal mellett elkezdőit pisálni. A fal rádűt. Agyonütötte. Jézus akkor meghagyta, hogy minden kutya támassza meg a falat, ha pisái. Azúta mög is támasztik.” így történt ez bizony az an- tivilágban, a kutyák a rendelet szerint azóta is megtámasztják a falat Ha van. Ha jut nekik fal. De mostanában sokuknak nem jut, sokukra nagyon is ku­tyavilág jár, éppen az ember­nek, legrégibb barátjának hív- sága, divathóborlja miatt. Élet- re-halálra verekedteti a pitbul- lokat, hogy pénzt hozzanak konyhájára, vérebeknek titulál­ja a legártalmatlanabb nyom­kereső apróságokat, csibésze- zésre tanítja az egyébként paj- táskodó, emberszerető dogokat, acsarkodásra, széttépésre a já­tékos kedvű dobermanokat, pa­pucsot kerestet a pulival, „aki” sokezres juhnyájat képes rend­ben tartani, megóvni, és akiről egyébként is tudjuk, hogy nem kutya, hanem puli, két lábon ugráló, pitiző bohóccá süllyeszti a sokmázsás vadkant megállí­tani képes aprócska foxit, meg... Meg igen, képes könnyedén kidobni kocsijából a barátját, mert megunta. Lassít, kidobja, gázt ad és elsiet. Ha találkoznak ilyen szeren­csétlen kutyával, legrégibb ba­rátunkkal az úton.... Legalább kerüljék ki. A legtöbbet és oktalanul szidott kutya, a véreb. Méghozzá: ba­jor véreb látható a képen. Gazdája leginkább hátizsákban szok- .ta vinni oda, ahonnan a nyomokat követheti. Fotó: PT Az Itt-Hon konyhája Egy szikszói háziasszony nyújt se­gítséget tortareceptjeivel ahhoz, hogy7 a születésnapi dobostortát az házilag hogyan készítsük el. Dobostorta Hozzávalók: 2 egész tojás, 4 tojássár­gája, 15 dkg porcukor, egy kis vanília, 4 tojásfehérjének a habja, 15 dkg liszt. Elkészítés: A dobostorta igen kiadós, ha nem kerek formában készítjük el, ha­nem szeletekben, tehát egy sütőlapon sütjük ki az anyagot. Egy tálban habosra keverünk 2 egész tojást, négynek a sárgáját 10 deka por­cukorral, s egy kis vaníliával. Ezután hozzákeverjük a 4 tojásfehéijének na­gyon kemény habját, amelybe 5 deka porcukrot tettünk, s végül hozzáadjuk a 15 deka szitált lisztet. Vajazott pléh- re lisztet szitálunk, s vékonyan feíken- jük rá a torta anyagát. Forró sütőben sütjük. Amint kisült a lap, azonnal, vi­zes késsel felvágjuk, mert később tö­rik. Ha kihűlt, a tortalapokat - egy ki­vételével - krémmel töltjük meg, és hű­vös helyen tároljuk. A visszahagyott la­pot bevonjuk karamellel. A karamell elkészítése: 14 deka porcuk­rot óvatosan felmelegítünk egy palacsin­tasütőben úgy, hogy a melegítés alatt a cukor felolvadjon, és lassan bámul­jon. Állandó keveréssel barnára (vilá­gosbarnára) pirítjuk, és a kész kara- mellt egy vajazott tortapléhre vagy már­ványlapra helyezett dobostortalapra öntjük. Vajas késsel eligazítjuk. Ezután a kés élét ismét vajban végighúzzuk, s a fedőlapot a kívánt nagyságú szeletek­re felvágjuk. Igen ajánlatos a tortalapot kissé felmelegíteni, és azután ráönteni a karamellt, mert így a felvágásig nem tud megkeményedni. A felvágott szele­teket a tortára rakjuk, amely addigra már teljesen hideg. A tortához szüksé­ges krém elkészítése: 15 deka lágyított csokoládét, 1 egész tojást fél deci tejjel, 12 deka porcukorral felfőzünk sűrű krémmé, majd a tűzről levéve, 20 deka friss teavajat keverünk bele. Habosra kikeverjük, lehűtjük, és ismét habosra kikeveijük. Gesztenyetorta Hozzávalók: 25 dkg főtt gesztenye, 3 dkg reszelt csokoládé, 25 dkg vaníliás por­cukor, 8 tojás, 4 dkg porcukor, 10 dkg liszt. Elkészítés: mély porcelántálba 25 deka áttört gesztenyét teszünk. Ezután 3 de­ka reszelt csokoládét, 25 deka vaníliás porcukrot, 8 tojássárgáját ugyancsak be­leteszünk a tálba. Az anyagot jó habos­ra keveijük, és fakanállal könnyedén belekeverjük a 8 tojásfehéijének 4 de­ka cukorral keményre vert habját, vé­gül a 10 deka lisztet. Vajjal kikent és lisztezett formában, öt lapban, lassú tűznél megsütjük. A lapokat vaníliás, cukros tejszínhabbal megtöltjük, felsze­letelve egymásra rakjuk, a tetejét pedig csokoládéöntettel bevonjuk, majd szin­tén felszeleteljük. Tortalapoknál legcél­szerűbb a lap alsó felét bevonni, mert az simább, mint a felső.

Next

/
Thumbnails
Contents