Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-02 / 52. szám

8 ÉSZAK'MAGYARORSZÁG Kultúra 1995. Március 2-, Csütörtök, _M023 Kvíz-show (ÉM - CsM) - Nem tudom, hogy állnak mos­tanság a Magyar Televízióban látható játékok nézettségi mutatói, de van egy olyan sejtésem, hogy meghaladják, mondjuk a Vasárnapi ver­sét. Talán még a velük kapcsolatban megnyil­vánuló érzések is hasonlók, mint annak ide­jén, az ötvenes években Amerikában, ahol fel- száz millióan követték nyomon napról napra a csodát, az (egyik) amerikai álmot: hogyan le­het minden társadalmi megkötöttség nélkül, csak magunkra hagyatkozva gyorsan népsze­rűvé és gazdaggá válni. Van viszont egy lénye­ges különbség. Méghozzá az, hogy bár a hatal­mában vagyunk, már nem hiszünk feltétlenül a televíziónak. És hogy ez így van, az többek között éppen egy televíziós kvíz-játéknak kö­szönhető. A Robert Redford által rendezett Kvíz-show tehát egy megtörtént esetet dolgoz fel, aminek ráadásul még ma is élnek a főbb szereplői. Olyan erejű botrány volt ez, mint a politiká­ban a water-gate, csak erről eddig mi nemigen hallottunk. Most viszont itt áll előttünk a tipi­kus korhangulattal; a főszereplők szépen ki­dolgozottjellemével; a valós és látszólagos ki­hívás csapdájával; a személyek, a személyisé­gek és a tömegek erkölcsi problémáival meg­rajzolt történet. Csak mintha egy kicsit túl is rajzolták volna. Azt persze ne tagadjuk, ez egy olyan film, amiről lehet beszélgetni, sőt vitat­kozni is hazafelé menet. De ettől még kívülál­lók maradunk. Mindvégig. Jelenet az Oscar-jelölt Kvíz-showból Videofilm-fesztivál Budapest (MTI) - Országos videofilm-feszti­vált hirdet gimnazisták számára a Goldstar Magyar Kft. - jelentette be Eun-Soo Lee ügy­vezető igazgató a cég szerdai sajtótájékoztató­ján Budapesten. Mint elmondta: a szórakozta­tó elektronikai cikkeket gyártó koreai cég a jö­vőben kiemelten kíván foglalkozni az „új gene­rációk” kulturális támogatásával. Ennek első állomása a most megrendezendő amatőr vi­deofilm-fesztivál is. Arra minden gimnazista nevezhet, ha március 18-ig személyesen leadja forgatókönyvét a budapesti Szindbád mozi­ban. A - minimum félperces, maximum 3 per­ces terjedelmű alkotásokra vonatkozó - film- tervezeteket egy szakemberekből álló zsűri bírálja el. Ezután az első 50 legjobbnak ítélt pályamű elkészítésére minden stáb három na­pot kap. A kamerát és a vágáshoz szükséges felszereléseket a Goldstar Magyar Kft. bizto­sítja díjmentesen a versenyzőknek. „TÁRLAT Fotók Floridából Kim Hunt: The-Pink Caddy Miskolc (ÉM) - A Diósgyőri Vizuális Műhely és a Fort Lauderdale-i (Florida) Fotóművésze­ti Szövetség együttműködése keretében az amerikai fotósok nemrégiben itt jártak Mis­kolcon. Elhoztak egy fotóanyagot, amelyből ma, csütörtökön délután 5 órakor nyílik kiállí­tás a József Attila Könyvtár Galériájában. A tárlatot Dobrik István, a Miskolci Galéria igazgatója ajánlja a közönség figyelmébe. Mindenki „világutazóvá” lesz Volt egyszer (és talán lesz) egy színjátszó kör Múcsonyban Múcsony (ÉM - M.L.) - A múcso- nyi Harlekin amatőr színjátszó kör a ’70-es évek közepén kezd­te működését, tagjai több mint tizenöt éven keresztül játszot­tak együtt. A csoport előadásait az ország több városában lát­hatta a közönség. Különösen az Ubü király című darab színrevi- telével arattak osztatlan sikert, amelyről később Franciaor­szágban elemző tanulmány is megjelent. Az előadásról pedig nem kevesebbet állított a fran­cia kritikus, minthogy Közép- Európa legjobb Übü királyát látta a múcsonyiaktól. Aztán szép lassan darabjaira hullott a Harlekin kör. Emlékkép a Harlekin együttes archívumából Palkó Pál, a Harlekin színjátszó kör egyetlen tagja Fotó: Laczó József A ’80-as évek végétől már csak al­kalmi társulatként létezett, s olykor csak egyetlen produkció erejéig jött össze a színtársulat. Csupán egyva­laki maradt a kör állandó tagja. Az, aki életre keltette, és az, aki máig nem tett le arról, hogy a széthullni látszó faluközösségben egy másfaj­ta, összetartó és megtartó közössé­get teremtsen: Palkó Pál, a múcso- nyi Petőfi Sándor Művelődési Ház vezetője.- A ’70-es évek amatőr színkörei magukba sűrítették mindazt a szel­lemi tartalékot, amit a politika el akart venni az emberektől - mondja Palkó Pál. - A másként gondolko­dók területe volt ez, hiszen amit til­tottak és nem mondtak ki, azt a dramaturgia nyelvén elmesélte egy színdarab. Az tartotta a tükröt a társadalom elé. De nem akarnék ez­zel a direkt politikai jelleggel előho­zakodni, hiszen ezt már annyiszor és annyifelé lejáratták. És talán nem is ez a legfontosabb, mivel én nem csupán színházat akartam csi­nálni, hanem a gyerekeken keresz­tül egy összetartó, igényes társadal­mi közeget szerettem volna kialakí­tani a faluban. Motiváció nélkül- A Harlekin kör egyébként épp’ ak­kor kezdett szétesni, amikor a tár­sadalmi változások szele egyre érez­hetőbbé vált. A politikai pluraliz­mus másféle színjátszást követelt, így eljött a komédiák, a vígjátékok ideje. És időközben „kiöregedett” a kör régi, összetartó magja is, a mai gyerekeket pedig már egyre nehe­zebb összegyűjteni, és megnyerni egy közösséghez kötődő ügynek. Úgy érzem, az embert ma arra szok­tatják, hogy elmenjen innen, és egy jobb jövő reményében „világuta­zóvá” lesz mindenki. A gyerekek jó része már az általános iskolát sem itt, a községben kezdi el, így nem kapnak igazi közösséget, és nem tudják mi a falu, a szülőföld szerete- te. Bárhogy is nézzük, az iskolának ma nincs igazán társadalomszerve­ző ereje. Vannak ugyan iskolán kí­vüli foglalkozások, szakkörök. Ezek így vagy úgy együtt tartják a gyere­keket, de mihelyt a társadalom nem motivál, márpedig a honi politika semmiféle ösztönzést nem ad a ha­zai kultúra megbecsülésére, a ha­gyományápolásra, az iskolai próbál­kozások is üresek maradnak. De ott van a polgár, aki joggal elváija, hogy fejlesszék azt a települést, ahol lakik. A gyere­két mégis városi iskolába viszi, ezzel együtt a pénz is máshová folyik be. Ez pedig már a köz­ség társadalmi problémája. Tánc és színház- Számomra a néptáncban rej­lő mozgásművészeti, mimeti- kus alapok és a színház, bár konkrétan nem feltételezik egymást, mégis elválasztha­tatlanok. Szeptembertől mű­ködik nálunk egy 6-7 éves gyerekekből álló néptánc- csoport, ahol a gyerekek mind­ezt, mármint a mozgáskultú­rához szükséges alapokat megkapják, így velük a későb­biekben a színjátszással is kí­sérletezhetünk. Ez azonban igen hosszadalmas folyamat végeredménye lenne. Ha ad­dig megmaradna ennek a pró­bálkozásnak a társadalmi háttere, a közösség ráhatása is, amire most jó esélyt látok, akkor belőlük talán ismét kialakulhat egy összetartó csoport. Mellettük szeretnék egy 16-18 évesekből álló csapatot összehozni, akikkel terveim szerint A tékozló fiút, egy erkölcsi példáza­tot adnánk elő. Ennek a csoportnak a megszervezése azonban már kis­sé nehezebben megy, hiszen kor­osztályuk már sok mindenből ki­maradt. Vágyuk sincs igazán az ön­kifejezésre. Nem keresik a közössé­get sem, és inkább csak a maguk kis önös érdekeit nézik. Adalékok a pécsi Csontváry-tárlathoz Gyöngyösi Gábor Miskolc (ÉM) - A legteljesebb Csontváry-kiállítást nyitották meg a múlt hét végén Pécsett. Ezzel, meg az ottani Vásárhelyi Győző (Viktor Vasarelly) állan­dó tárlattal Pécs most méltán viselheti a magyar képzőművé­szet fellegvára címet, bár a vá­rosnak mindössze egyetlen Csontváry-képe van, amit úgy­szintén kiállítottak most. Hogy mennyi van pécsi magántulaj­donban, arról ugyan nem szól a fáma, de arról igen, hogy az eu­rópai kőrútról nemrég hazaté­rő és restaurált Csontváry-ké- pek között a Miskolci Képtár­nak is van három festménye a mestertől. Csontváry Kosztka Tivadar megle­hetősen misztikus körülmények kö­zött határozta el patikusként, hogy belőle bizony festő lesz, méghozzá a világ legnagyobb festője. Hogy sike­rült-e ez neki vagy sem, azt mi má­ig nem tudhatjuk, mert nem is na­gyon érdekelt bennünket. Aki vala­ha látott Csontváry-képeket, az haj­lamos ezt elhinni, hiszen megdöb­bentők a méretek, a színek, de a té­maválasztás is lett légyen az kivá­lasztva a Tátrában, a Hortobágyon, az olasz tengerparton vagy valame­lyik arab oázisban. Most, európai körútjáról haza­térve sem nagyon tudjuk, milyen visszhangot váltottak ki ott a Csontváry-művek a különböző vá­rosokban, mert az ilyesmire mi nem nagyon szoktunk odafigyelni. Jó hír keltésünk a világban mostanság nem divat, még kevésbé arról a ha­zai közönséget tájékoztatni. A pécsi kiállítás, s Csontváry pa­tikussága kapcsán én mégis szeret­nék hozzátenni e jó hírhez egy apró adalékot, ami a Miskolci Képtár há­rom kiállított Csontváry-művén túl is ehhez a környékhez köti ezt a va­lóban nemzetközileg elismert és be­csült festőnket. Az adalék a tiszalö- ki „Szarvas” patika, és annak em­léktáblája, ami arról tájékoztatja a még emelt fejjel járó magyarokat, hogy ebben „gyakornokoskodott az 1871-73 években Csontváry Koszt­ka Tivadar festőművész”. Hogy álmodozott-e itt, Rab Já­nos patikájában valóban a festé­szetről Csontváry vagy sem, arról esetleg Görbedi Miklós tanár úr, a kitűnő helytörténész tudna beszél­ni, de hogy itt volt segéd Kabay Ist­ván is, akinek nevét őrzi Miskolcon a Zsolcai kapui patika, az bizonyos. Két ilyen patikussegéd egyetlen kis falusi patikában a múlt század vé­gén - azért nem akármilyen ország lehetett ez. A tiszalöki patika erede­ti berendezése állítólag a nyíregy­házi Gyógyszertári Központban, miután az országot is megjárta már, csak Tiszalökre nemigen kerül már vissza soha. Csontvárynak 56 restaurált ké­pét állították ki Pécsett. Szerencsé­re egy sincs köztük olyan, amilyet a tiszalöki kényszermunkatáborban festhetett volna vagy nyolcvan év­vel azután, hogy itt gyakornokosko­dott. A képek rövid egy esztendővel ezelőtt még Európa városait járták. Mintha Filep Lajos kiváló művé­szettörténészünk ki se ejtette volna a száján valamikor, hogy nem Csontváryt kell Európába vinni, ha­nem Európa jöjjön ide Csontváry műveit látni. A legteljesebb Csont­váryt, Pécsett, Miskolcon vagy akár Tiszalökön is. Csontváry emléktáblája az egykori tiszalöki „Szarvas" patika falán Óvónőknek Miskolc (ÉM) - A Táncsics téri Re­formátus Gyülekezeti Házban óvó­női találkozót és továbbképzést tar­tanak március 4-én, szombaton délelőtt 9 órától. A találkozón el­hangzó előadások témái között a gyermeklélektan új indítékai, a bib­liai példázatok átadása a gyerme­keknek, valamint ének-zenei anya­nyelvűnk erősítése szerepel. A ^ ta­lálkozón — Demeter Anita vezetésé­vel - énekbemutatót tart a Sárospa­taki Teológiai Akadémia énekkara. Vers és zene Miskolc (ÉM) - Tatár Iván gitár­művész és Horváth Gyula költő kö­zös irodalmi estjét hallgathatják az érdeklődők ma este 6 órától a II- R3' kóczi Ferenc Megyei Könyvtárban- Az előadók verseket mondanak, de hallható lesz tőlük gitáron játszott keserves és spanyol flamingó is. Az est közreműködője Kotricz György* aki buzukin játszik. Bruthalia-est Miskolc (ÉM) — Versek a dzsungel­ben címmel a Bruthalia Alkotókör mutatkozik be a Polisz című lap est­jén, amelyet ma este fél 7-tól tarta­nak a Miskolci Egyetem IQ-klubja- ban (a volt TÜKI-épület alatt talál­ható). A rendezvényt a Magyar írószövetség Észak-magyarországi Csoportja támogatja. Hangverseny Ernőd (ÉM) — Az emődi Reményi Ede Zeneiskola tanárai és fúvósze­nekara ad hangversenyt március 3- án, pénteken délután 5 órától a he­lyi általános iskola aulájában. A koncert bevételét az Ernőd Jövője Alapítvány javára ajánlják fel. Aukció Miskolc (ÉM) - A szájjal és 1 festő művészek alkotásaiból ren ... zett kiállítás aukcióval eg ünnepélyes megnyitóját ma, cső­tökön délután 4 órától tartják M*sj kolcon a Paál Galériában' (Zsolcai kapu 1.). Sziámi és az Esó Eső Miskolc (ÉM) - Sziámi és az együttes muzsikál március 2-án, csütörtökön este a diósgyőri Ady Endre Művelődési Házban otthonra lelt Gárdo ’95 klubban. A program este 7 órakor kezdődik, ekkor vetí­tik le az Eurowoodstock-fesztiválrol készült filmet, 8-tól az Esó, 9-től pe­dig Sziámi lép a közönség elé. Bolyaisok, figyelem! Budapest (ÉM) - Ez év május 28- án lesz ötven éve annak, hogy meg­jelent az a román királyi dekrétum, amely jóváhagyta a Kolozsvári Ma­gyar Egyetem létesítését és műkő- dését. A Magyarok ViJágszöveise- ge, az Erdélyi Szövetség és más szervezetek támogatásával ez év jú­niusának első hetében rendezik meg a Bolyai Tudományegyetem egykori tanárainak és diákjainak találkozóját Budapesten. A szerve­zők kérik mindazokat, akik részt kí­vánnak venni ezen a találkozón, je­lentkezésüket április 15-ig juttas­sák el a Magyar Nemzeti Tájékozta­tási Alapítvány címére: 1016 Buda­pest, Naphegy u. 29 Kis matematikusok Sajószentpéter (ÉM) - A megye közel száz iskolájából 2058 tanuló méri össze tudását a Zrínyi Hona megyei matematikaversenyen már­cius 3-án, pénteken délután 2 órá­tól, a sajószentpéteri Pécsi Sándor I Általános Iskola szervezésében. A harmadiktól nyolcadik osztályos ta­nulók nyolc helyszínen versenyez­nek: a rendező sajószentpéteri isko­lában; Kazincbarcikán a Dózsa György Általános Iskolában, Mis­kolcon a Bem József, a Móra Fe­renc, és a Kazinczy Általános Isko­lákban, Mezőkövesden a Mező Fe­renc Általános Iskolában, Szeren­csen a Bolyai Általános Iskolában és a tiszaújvárosi Hunyadi Általá­nos Iskolában. A legjobbak a tava­szi szünetben a kecskeméti orszá­gos fordulón képviselik megyénket.

Next

/
Thumbnails
Contents