Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-08 / 57. szám

10 ELETMOD Nyugdíjas 1995» Március 8,» Szerda JEGYZET Közérzetünk Nagy Zoltán Milyen a nyugdíjasok közérzete? Nem soká­ig kell keresnünk a választ a kérdésre: sajnála­tosan romló. Több ok miatt. Azt természetes­nek kell elfogadnunk, hogy 60-70 felett az évek múltával arányosan gyengül a láb, reszkete- gebb a kéz, hamarabb felejt az agy. Bár ez a folyamat lehetne lassúbb is, ha nyugodtabb év­tizedeket tudhatnánk magunk mögött, mint amilyet a század középső szakasza kínált. Haj­szolt évek után sok bizonytalanságot rejtő nyugdíjaskorba léptünk. Ez az év kivált nem kecsegtet jobb kilátások­kal. Nyakunkon az energiaár-emelés összes begyűrűződéseivel együtt. Ezután több pénzt emészt a lakás, a fűtés, a világítás, a víz, a szennyvíz, még a telefondíj is emelkedik, pe­dig a távbeszélő-készülék nem luxus az idős ember mellett, alkalmasint életet menthet. Mondják, alkalmazkodni kell a körülmények­hez. Meddig, hovái1 Jó, cseréljük kisebbre a na­gyobb lakást - már akinek ilyen van -, de hát, aki javasolja, az is tudhatja ezzel a lehetőség­gel nemzedékünknek csak elenyésző része él­het. És jogos a keserű kifakadás - a minap hang­zott el a rádióban egy hölgy szájából - adjam fel, amiért egész életemben megdolgoztam, megkoplaltam? Alig ocsúdtunk e sokk hatása alól, jött az újabb „árhullám" a gyógyszereknél. Kiket sújt ez el­sősorban, ha nem a kis nyugdíjjal rendelkező, mind gyakrabban betegségekkel küszködő idő­seket? Olvassuk az újságban: Magyarország szomorúan előkelő helyen van Európában a halandóság tekintetében, és lassan de biztosan a nyugdíjkorhatár alá megy az átlagéletkor. Igaz, a betegségeket, a gyógyszerigényt meg kellene előzni, mondjuk egészségesebb táplál­kozással, nyugodtabb életmóddal. Elkélne, de hol van erre a fedezet? Viszonylagos öröm számunkra a márciusi, ja­nuárig visszamenőleges, nyugdíjemelés. Az is, hogy azt tízről tizenegy százalékra emelte a kormány, a parlament. Sokunknál ez csak fo- rintocskákat jelent, de legalább a szándékot a velünk való együttérzést tükrözi. Az infláció növekedésének ütemével ugyanis ez egyálta­lán nem tart lépést, jobbik esetben annak csu­pán felével. Elfogadjuk; az idősebb embernek már meg­csappan a ruházkodás iránti igénye - egyéb­ként sem futná az újra -, kevesebbet költ a táp­lálkozásra is. Lakni, fűteni, világítani azonban nekünk is kell. Az is igaz, segíthetnének ben­nünket gyermekeink is. Csakhogy nemegyszer inkább nekünk kell őket támogatni, hisz ebben a megyében sokan maradtak munka nélkül. Tisztában vagyunk vele ezek a számunkra a társadalmi átlagnál is negatívabb folyamatok már visszafordíthatatlanok, legalábbis az egyik, az áremelkedések oldalán. Szeretnénk azonban remélni, hogy a másik oldalon az ed­digi úgynevezett kompenzáció, az ellentétele­zés később a realitásokat figyelembe véve vál­tozik, és segítséget kapnak a lehetetlen hely­zetbe került társak. Összejöveteleinken sok­szor megfogalmaztuk: érdekvédelmi szerveze­teink, a szakszervezetek, a nyugdíjasegyesüle­tek nagyon figyeljenek oda az említett áreme­lések hatására a kisnyugdíjasoknál, a magá­nyosoknál, a mezőgazdasági járadékosoknál. E romló életlehetőségek közepette nagy a je­lentősége számunkra minden gesztusnak. Ezért van olyan jó visszhangja a Miskolc városi ön- kormányzat döntésének, miszerint március 1- től az eddig 70 helyett, 65 évtől biztosítja az ingyenes utazást a helyi közlekedésben. Szá­munkra a háromszáz-háromszázötven forint is fontos pénz - leginkább a nyugdíj érkezése előtti napokban -, de e pénzecskénél is több­re tartjuk a gondjainkkal való azonosulást. Úgy érezzük képviselőink beleélték magukat a nyugdíjas-hétköznapokba, gondjainkba. Örö­münkre, mert tudomásunk szerint ilyen dön­tést elsőként Miskolcon hozott az önkormány­zat az országban. Kívánjuk kövessék másutt is. Télbúcsúztató farsangi bálok Az encsi Évgyűrűk Nyugdíjasklub és vendé­gei, a szikszói nyugdíjasok együtt búcsúztat­ták a telet, a hagyományos farsangi mulatsá­gon az encsi Hernád étteremben, jó étel és ital mellett a zene biztosította a jó hangulatot. Gyakoribb kérdés: hát miből? Közgyűlést tartott a nyugdíjasok megyei képviselete (kamarája) Miskolc (ÉM - N.Z.) - Szokásos, a múlt évet záró és az idei feladatokat tárgyaló közgyűlést tartott február végén a Nyugdíjasok B.-A.-Z. Me­gyei Képviselete (Kamarája). 1994 legjelentősebb fejleménye az idős­korúak tekintetében: a további elő­rejelzés a nyugdíjasok szerveződése terén. Csak a képviselethez tartozó tizenkilenc tagszervezet több mint ötvenezer embert fog össze. A legki­sebb gyarapodásra éppen a közgyű­lés mondott igent, amennyiben egy­hangúlag elfogadta a több ezer ta­got számláló Borsodi Bányászok Nyugdíjas Tagozatának, valamint a Kazincbarcikai városi szervezetnek a csatlakozását. így immár 150 ezerre tehető azoknak a száma, akik valamelyik, az érdekeiket kép­viselő és védő szerveződésnek a tag­jai. Ezek a tagszervezetek és klubok mind gyakrabban jeleskednek az idősek számára kellemes szórakoz­tató, kulturális programok, kirán­dulások kezdeményezésében. Erő­södik a képviselet befolyása Miskol­con kívül is. Több helyen rendeztük úgynevezett kamarai napokat, most már folyamatos a jogi tanács­adás, melyet igen sok időskorú vesz igénybe. Szeghő István elnök beszámoló­jában az említetteken túl kiemelte: tevékenységük hatékonyságának fokozása érdekében igyekeztek szé­lesíteni kapcsolatrendszerüket, me­lyet tovább folytatnak ebben az év­ben is. A szakszervezetekkel együtt sok helyen az önkormányzatok a nyugdíjasság legfőbb támogatói, ezért is fontosnak tartják ezen kap­csolatok ápolását. Szolidárisak a képviselethez nem tartozó szervező­désekkel is, kezdeményezik, hogy a még sehová nem tartozó nyugdíja­sok is fogjanak össze. A vitában szó­ba került a mezőgazdaságból kike­rült idős emberek, nyugdíjasok, já­radékosok mostoha sorsa. Cservák Ferenc, a nyugdíjasok megyei egye­sületének elnöke szerint kevesebb figyelmet kapnak, mint megérde­A közgyűlés előtt együtt a vezérkar melnék, nem beszélve a juttatások mértékéről. Nyitottabbá vált a kép­viselet más civil egyesülések vala­mint a helyi sajtó iránt is. Természetesen a legtöbben a közgyűlésen is a nyugdíjasok anya­gi körülményeinek romlásáról mint időszerű kérdésekről, a jövedelmük emeléséről, a gyógyszerek árainak kedvezőtlen alakulásáról szóltak. Mihalovits Ervin, a Nyugdíjasok Országos Képviseletének ügyvivője, nyugdíjas önkormányzati képviselő - húsz évig megyénkben dolgozott népművelőként - szintén zömmel ezekkel a kérdésekkel foglalkozott felszólalásában. Reményét fejezte ki, hogy a nyugdíjemelés a jövőben nem lesz évente parlamenti vita tárgya, ahelyett minden év elején a törvények megfelelően emelik a nyugdíjat, reálértékének megtartá­sa érdekében. Tarthatatlannak ítél­te a gyógyszerek árának ilyen mér­vű emelését, ami leginkább az idős embereket sújtja. A korhatár vitájában ő a rugal­masság és a fokozatosság elvét kép­viseli elismerve azt a negatív társa­dalmi folyamatot, miszerint csök­ken az aktív dolgozók és nő az inak­Fotó: Farkas Maya tívak száma. Véleménye szerint az energiaár-emelés kompenzációja sem tekinthető lezártnak, mert az „megeszi” az infláció. Szilágyi János mezőkövesdi küldött e problémát konkrét példával érzékeltette: - Egy özvegyasszonynak - tavaly halt meg a férje - májustól 12 ezer fo­rintra esik vissza a nyugdíja, pedig fűteni, világítani ugyanúgy kell, mint azelőtt. Hát miből? Ez bizony mind gyakoribb keserű - szomorú kérdés az idősek között. Figyelemre méltó javaslatot tett a közgyűlésen Szamos Endre mis­kolci nyugdíjas. Szerinte a „segíts magadon”-elv jegyében maguknak az öregeknek kellene alapítványt kezdeményezni, a régi segélyező pénztárak mintájára. Ha csak egy forintot fizetne is ebbe egy nyugdí­jas, Miskolcon 35 ezret jelentene. Megfontolandó javaslat. Remélhető­leg még az első félévben sor kerül a területi - miskolci, ózdi, sátoraljaúj­helyi - társadalombiztosítási önkor­mányzatok életre hívására. Ebben munkát vállalnak a nyugdíjasok megyei képviseletének delegáltjai is. Ezzel újból fórumot kap a nyugdí­jasok érdekvédelme. A hivatásom a hobbim volt Brösztt Gyuláné nyugdíjas pedagógus vall életútjáról Nagy Zoltán- Sátoraljaújhelyen születtem öt­gyerekes családban. Édesapám na­gyon korán meghalt, édesanyám nevelt bennünket igen nehéz körül­mények között, de nagy-nagy szere- tetben. Nagyon jól tanultam, a kö­rülményeink miatt mégsem gondol­hattam továbbtanulásra. Mielőbb szükség volt a keresetre, ezért a gimnázium helyett a sárospataki tanítóképzőben folytattam tanul­mányaiméit, miközben sok gyakor­lóiskolás gyereket tanítottam. Pontosan fogalmazva önellátó volt tizennégy éves kora óta. Aztán Rudabányácskán kezdte pedagógu­si pályáját.- ’57-ben még sem víz, sem vil­lanyvilágítás nem volt, délutánon­ként petróleumlámpa mellett taní­tottunk. Mégis sok kedves emlék fűz ide. Gyermekkoromban minden vágyam az volt, hogy pedagógus le­gyek. Először ez itt teljesült be. Egy- egy nemzeti ünnepen megtelt az is­kola a szülőkkel is. A gyerekek szé­pen produkáltak, és én nagyon büszke tanító néni voltam. Féijhez ment, gyermeket várt, így már Ujhelyről nem tudott bicik­livel kijárni a szomszédos kis tele­pülésre. Az Esze Tamás Általános Iskolába került.- Nagyon jó közösség vett körül, sok pedagógiai sikerben és élmény­ben volt részem. Aztán megszüle­tett a lányom. Anyja nyomdokaiba lépett, most a Petőfi Sándor Általános iskolában tarnt.- Egy szem unokám a Zsófi. Még alig volt 30 éves, felfigyeltek szorgalmára, és a városi művelődési osztályra hívták. Személyügyi elő­adó lett.- Soha nem volt kollégáimmal emberi konfliktusom. Megtaláltam, ha kellett, a megfelelő kompro­misszumot. Az itt szerzett tapaszta­latok, az emberekkel való bánás­mód, a kapcsolatok végigkísérték egész életemet. Hét-nyolcszáz peda­gógus tartozott hozzánk, minősítés­sel, bérügyekkel sok mindennel fog­lalkoztunk. Később népművelési felügyelő­ként folytatta a munkát. Ekkoriban kapott kiváló minősítést a város két közművelődési intézménye.- Nem az én érdemem volt, de büszke voltam rájuk. Itt kerültem közel az anyanyelvi oktatáshoz, az Édes anyanyelvűnk országos verse­nyéhez. Kezdeményeztem: a gimna­zisták mellett vonjuk be ebbe a szakmunkástanulókat is. Akkor még nem álmodtam, hogy később igazgatójuk leszek. Újabb váltás: tanulmányi fel­ügyelővé nevezték ki az általános iskolákba.- Rengeteget tanultam a kollé­gáktól a látogatások során. Közben elvégeztem a tanárképző főiskolán a pedagógiai szakot... 1980-81-esév két kihívást tartogatott számomra. Adódott a választás lehetősége: az általános iskolai igazgatóságot vál­laljam-e vagy az ipari szakmunkás- képzőét. Az utóbbi mellett döntöt­tem. Nagyobb kihívást jelentett, hogy kamaszodó gyerekekkel, sőt érettségizettekkel is foglalkozha­tom. Ekkor már pályázati rendszer volt. Örömömre a kollégák bíztak bennem. Sokat követeltem pálya­társaimtól, de magamtól sem keve­sebbet. Jó volt a fegyelem, a tanul­mányi eredmény, gyerekeink jó eredményeket értek el a különböző versenyeken. Az eredmények láttán elfogad­ták, megbecsülték. Még kétszer vá­lasztották meg igazgatónak.- Nagyon jólesett, és újabb ten­ni akarásra motivált. A ’80-as évek végefelé a gazdasági helyzet rom­lása miatt a gazdasági egységek kezdték hanyagolni a szakmun­kástanuló-képzést. Iskolánk gyor­san reagált, gyarapítottuk a szako­kat a szolgáltatás irányában mint a fodrászat. Tanműhelyünk vi­szont nem volt, sok pályázatot nyújtottunk be, gyűjtöttük a pénzt. Nagy örömömre az iskolában töl­tött utolsó évem utolsó harmadá­ban tanműhelyt avathattunk a ru­haipari szakmát tanulóknak. Szo­morúságomra az új tanévben már nem lehettem velük. Hozzátartozik a pályaképhez a szakközépiskolai oktatás meghono­sítása is. Tavaly érettségizett az el­ső ruhaipari szakközépiskolai osz­tály. Azóta asztalos szak is kezdett. Létrehoztuk a számítástechnikai szaktantermet, javítottuk - megyei szinten is elismerték - az iskola technikai felszereltségét. Elsőként alkalmaztuk az oktatást segítő au­dio-vizuális eszközöket. Az iskola nyitottságára vall a királyhelmeci magyar nyelvű, valamint a stropko- vi szakközépiskolákkal való sokrétű kapcsolat.- Egy reményem nem teljesült az évek során: a sok jelentkező kö­zül nem tudtunk mindenkit felven­ni. Vagy tíz évvel ezelőtt arra gon­doltunk: építeni kellene egy tetőte­ret a lapos épületre új tantermek­nek. Ez a vágyam sajnos nem telje­sült... Az évek pedig múltak. 38 eszten­dős szolgálatot követi most a megér­demelt nyugdíj.- Én az utolsó évben, hónapok­ban is rengeteg elképzeléssel foglal­koztam. Nem gondolkodtam a nyugdíjaséveken... Kislányom szü­letésén kívül egyetlen napot sem voltam távol betegség miatt. A 38 év kicsit megtiporta az idegeimet, de amíg tudok tenni, teszem a dolgom. Elköszöntem a kollégáimtól, a gye­rekektől. Nyugdíjasnapok... El sem tudom képzelni az életem tevékeny­ség nélkül...- A munkanélküliség gondjait tapasztalván kezdeményeztünk hét átképző tanfolyamot, még köz­tük tanítok. Egyébként nagy vá­gyam, hogy sokat foglalkozzam a jövőre kisiskolás unokámmal... Visszagondolva a 38 aktív évre... Érdemes volt, a hobbim egyben a hivatásom volt. Elismerték a mun­kámat: az oktatásügy kiváló dolgo­zója elismerést kaptam, valamint az Ifjúságért Érdemérmet...- E két kitüntetésnek örültem a legjobban. Amatőr művészek Tiszaújváros (ÉM) - Tiszaújváros- ban 1975 óta működik öregek napkö­zi otthona, jelenleg városi gondozási központ a neve. Ebben az intéz­ményben működik az Őszirózsa Nyugdíjasklub. ’91-ben kultúrcso- portot hoztak létre - zenekarral együtt - tizenegy taggal. Kisegyütte­sük a városon kívül is többször szere­pelt már. Tavaly például ötvenegy alkalommal vendégeskedtek verssel, prózával, színpadi jelenettel, tánc­cal, énekkel, s mindezt saját zeneka­ruk kísérte. Műsorukkal elsősorban nyugdíjas-találkozókon, szociális ott­honokban igyekeznek derűre han­golni barátaikat. Már hagyománnyá vált, hogy minden évben megrende­zik a nyugdíjasgálát városukban. Újabban a Derkovits Művélődési Központban kaptak helyet. Hivata­los nevük Nyugdíjas Amatőr Művé­szeti Egyesület a cégbíróság bejegy­zésének megfelelően. Kossuth-emlékverseny Kedves Nyugdíjas Hölgyek és Urak! Tisztelt Nyugdíjasklubok! Olvasó­körök! 48-as Körök! Egyesületek! Barátaink! A Kossuth Szövetség elnöksége tisz­telettel felkéri Önöket egy nemes, hazafias szellemű versenyre. Vár­juk és hívjuk Önöket a korhatár nélküli, Kossuth emlékét idéző ver­senyre, vers- és prózamondás, nép- dalkörök és népi hangszeres szólis­ták (maximum 3 fő) kategóriában. A versenyen mindenki nevezhet, aki tagja a szövetségnek, vagy a je­lentkezéssel egy időben befizeti a szövetség 500 forintos tagsági díját. Az előbbiek a tagsági igazolványuk) az utóbbiak a postai befizető feladó­vevényük fénymásolatát csatolják a jelentkezéshez. Jelentkezésüket közvetlenül a régi­ók titkáraihoz juttassák el, akik majd értesítik Önöket a további helyszínekről és időpontokról. Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bi- har, Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gye titkára: Pethő Gábor, 4828 Deb­recen, Zákány u. 5. A választott művek tükrözzék 3 kossuthi eszméket és hagyomány0' kát. Teijedelme ne haladja meg 3 gépelt másfél oldalt, illetve az ót percet. Jelentkezési határidők: Első forduló: a helyi szerveknél 199°- március 25. Második forduló: a régi­ók titkárainál 1995. április 25. A területi versenyek győzteseinek jutalma egy hét üdülés a szövetség nyári táborában. A fenti versenyt meghirdetjük a fia­talok számára is. Szeretnénk, ha az ifjak és az örökifjak a régiódöntők után egy közös gálaműsorban lép­nének fel. Kossuth Szövetség Este a fonóban Hernádnémeti (ÉM) - A helyi nyugdíjasklub több sikeres rendez­vény után február közepén farsangi mulatságra invitálta tagjait az álta­lános iskola aulájába. Az óvodások, a községi énekkar és a Naplemente Pávakör tagjai színes műsorral ked­veskedtek a megjelenteknek. A sze­rencsi klubból mesemondó és vers­mondó vendég járult hozzá az est si­keréhez. Az est fénypontja a helyi pávakör „Este a fonóban” jelenete volt. A műsor után teával, fánkkal kínálták a megjelenteket, majd a zene táncra hívta mind az idősebbe­ket, mind a fiatalabbakat. Drótgyári klub Miskolc (ÉM - N.Z.) - A Decem­ber 4. Drótművek megszűntével mintegy nyolcszáz nyugdíjas ma­radt „gazdavállalat” nélkül. A nyugdíjasok nem tudják fordulhat­nak-e gondjaikkal az utód kft.-hez, hozzátartozóknak érezhetik-e ma­gukat. Ezeken a gondokon kíván segíteni a most megalakult drót­gyári nyugdíjasklub, amely bírja a gyár szakszervezeti tanácsának er­kölcsi és anyagi támogatását. Pél­dául busszal segíti a kiránduláso­kat, biztosítják a kedvezményes drót- és drótáruvásárlásának lehe­tőségét. A klubot háromfős vezetőség fogja össze. Elnöke Toldi József, tagjai Barna Ferenc és Káló Gyuláne- Legközelebb április 3-án 14 órakor tartanak klubösszejövetelt a gyárt oktatóteremben, melyre váljak a nyugdíjas társakat javaslataikkal együtt.

Next

/
Thumbnails
Contents