Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-07 / 56. szám

4 Z A A Zemplén r\ Televízió LA műsora Március 8. (szerda) 9.00 Szórakoztató összeállítás 18.00 Magazinműsor - Csepel - BOSS- „ll”-es - közéleti vitaműsor - „ÉKP”- Zsolnai-módszer - Továbbtanulás - Sárospatak Református Gimnázium 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15 Mese 19.30 HTV 30 filmek - Kövek üzene­te V/5. (Budapest) - Ida regénye (ff. magyar film) 21.45 Hír7 - aktuális hírműsor is­métlése 22.00 Játékfilm Március 9. (csütörtök) 9.00 A szerdai adás ismétlése 18.00 Szórakoztató összeállítás 22.00 Játékfilm Március 10. (péntek) 9.00 Szórakoztató összeállítás 18.00 Magazinműsor - „Amiről beszél- ' nek...” Vendég: Juhász Pál, az SZDSZ agrárszakértője - Füzéren is? - falo­pás - Kulturális hírcsokor 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19 15 Mese 19.30 HTV 30 filmek - David Lansky IV/4. (mb. angol tévésorozat) - Szerel­mi kálvária (francia film) 21.45 Hír7 - aktuális hírműsor is­métlés 22.00 Játékfilm Március 11. (szombat) 9.00 A pénteki adás ismétlése 18.00 Szórakoztató összeállítás 22.00 Játékfilm Képújság Március 13. (hétfő) 9.00 Szórakoztató összeállítás 18.00 Magazinműsor - Költségvetés ’95 Sárospatak - Sátoraljaújhely - Ti- szakarád mezőgazdasági vállalkozás - Bodrogközi gáz 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19*15 Mese 19.30 HTV 30 filmek - Kutyaházi III/2. (olasz film) - Tinikrimi (USA film) 21.45 Hír7 - aktuális hírműsor is­métlés 22.00 Játékfilm Képújság Március 14. (kedd) 9.00 A hétfői adás ismétlése 18.00 Szórakoztató összeállítás 22.00 Játékfilm Képújság A műsorváltoztatás jogát fenntartják. Itt-Hon 1995. Március 7., Kedd Kétszáznegyvenhárom „nem” volt Egy néni már reggel hat előtt leadta szavazatát Vasárnap délelőtt még senki nem tudta, önálló lesz-e Széphalom Fotó: Farkas Maya Mészáros István Sátoraljaújhely-Széphalom (ÉM) - A faluban (pontosab­ban: városrészben) a helyi álta­lános iskolában alakították ki a szavazóhelyiséget. Korán reg­gel, hat óra előtt két perccel ko­pogtatott itt Tóth Györgyné. Ő volt az első, aki leadta szava­zatát. Mint arról lapunkban már többször is beszámoltunk, hó­napokkal ezelőtt a széphalmi állampolgárok közül 109-en a népszavazás kiírása érdekében aláírták azt az ívet, melyet an­nak rendje s módja szerint el­juttattak az újhelyi városhá­zára. Az ilyenkor szükséges procedúrák után február 26-ára kiírták a népszavazást. Ezen a napon, vasárnap dél­előtt szép idő volt a Kazinczy által oly szeretett községben, az emberek a templom után a sza­vazóhelyiség felé vették az irányt. Háromnegyed tizenegy­kor már 165 helybéli adta le szavazatát. Köztük volt Mazur Zsuzsanna is, aki állandó lak­helye szerint széphalmi, ám egy ideje már a fővárosban él. O úgy vélekedik, hogy el fog válni Széphalom Ujhelytől. Nagy lázban ég áz egész falu - vélekedett a hangulatról. Egy óra elteltével a leadott szavazatok száma már 233-ra növekedett, ami - akkor és ott - már azt is sejtetni engedte, hogy a népszavazás érvényes lesz, Íriszen a szavazóknak több mint a fele kell hogy megjelen­jen, s leadja voksát. Persze vannak olyanok is, akik nem szeretnék, ha önálló lenne a település. Az idősebb né­ni - nevét nem adta véleményé­hez - azt mondja, össze kéne fogni a falu lakóinak. Ha szét­húzás van, az nem vezethet jó­ra... Egy másik, az iskolából ki­lépő idősebb úr szerint jelenleg kétfelé húznak a lakosok. Az egyik ház kerítésénél fi­atalasszony beszélget a szom­szédjával. Mint kiderült, ő még nem volt szavazni, hát persze, hogy megy! Azt szeretné, ha a helységnévtáblán csak Szépha­lom szerepelne. Mi fiatalok va­gyunk, nekünk fontos a falu jö­vője, s önállóan talán jobban meg tudnánk oldani a helyi gondokat. Este aztán Fedorné Fráter Zsófia Sátoraljaújhely jegyzője kérésünkre ismertet­te a végeredményt. A széphal­miak közül 398-an járultak az urnákhoz, s közülük 154-en Széphalom önállóságára, 243- an pedig arra szavaztak, hogy a település ne váljon el Sátoral­jaújhelytől. Úgyhogy marad továbbra is ez a jelzőtábla a falu két végén: Sátoraljaújhely-Széphalom. EGY KÜLÖNÖS JOGI ELŐÍRÁS Bibliai érdekességek, történetek (ÉM) - Hány tanú szükséges ahhoz, hogy va­lakit gonosz cselekedetéért szigorúan, esetleg halállal büntessenek meg? Az Otestamentum ezzel összefüggésben oly álláspontot képvisel, amely a római jogban is jelen van, és ame­lyet röviden így jellemezhetünk: egy tanú nem elégséges az elítéléshez. „Ha valaki embert öl - mondja a Numeri (35,30) -, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek.” „Egy tanú ne lép­jen föl senki ellen, bármi bűne vagy vétsége van is - fogalmaz általánosabb jelleggel a Deuteronomium (19,15). Akármilyen bűnről van szó, csak két vagy három tanú vallomá­sa alapján szabad ítélni. Igen érdekes, hogy a Deuteronomiumnak egy másik helye (17, 2-70 hasonló jogi felté­telek mellett kívánja halállal büntetni a val­lási paráználkodást, azt, ha valamely zsidó Jahvén kívül bármiféle más kultikus objek­tumot tisztel. Az említett szövegrészlet rend­kívül kegyetlen hangnemben így beszél: „Ha akad valaki körödben, valamelyik városban azok közül, aki olyat tesz, ami az Úrnak, a te Istenednek tetszése ellenére van, és megsze­gi a szövetséget elmenvén más isteneket imádni, előttük, a Nap, a Hold és az ég sere­gei előtt leborulni, bár megtiltottam, ha je­lentik, tarts kihallgatást és vizsgálatot, az­tán ha beigazolódik, hogy valóban történt ilyen szörnyűség Izraelben, akkor azt a fér­fit vagy nőt, aki a gonoszságot elkövette, vi­tesd ki a kapuk elé, akár férfi, akár nő, és kö­vezzék agyon. A halálra ítéltet két vagy három tanú val­lomása alapján kell kivégezni; egy tanú val­lomása alapján nem szabad megölni. Először a tanúk emeljék föl megkövezésére a kez­üket, aztán az egész nép.” 1995. Március 7., Kedd Itt'Hon Z 5 Tudósítások - hazai tájakról Priska Tibor Saját haladási irányát tekint­ve az út bal oldalán kutyagol, nekünk, kik a kocsival szembe megyünk vele, jobbon. Helye­sen, hiszen ily módon már messziről észleljük egymást, ha úgy szükséges, ő lehúzódik ki­csinyég, mi valamelyest behú­zódunk, ütközés elkerülve, még köszönésfélét is inthetnénk egymásnak, ha ez ki nem ment volna a divatból, és mindenki folytathatja az útját derűsen. Derűsen... Hát annyira azért mégsem derűsen, mivel kicsit zavar az úton szemközt baktató, tovább kutyagoló lény tekintete... Mely már messzi­ről szinte belefúródott a sze­membe, nagyon is érződött be­lőle az érdeklődés, a bizakodás, majd később valamiféle döbbe­net, szomorúság. Elhaladtunk- ban visszafordulva az ülésen még egy ideig láttam könnyed, rugalmas lépteit, mely lépteket amolyan ügetésfélére állított be, mellyel hosszan lehet bírni a gyaloglást, néztem tiszta, fé­nyes bundáját, lépteinek üte­mére himbálózó füleit, de azt már persze csak képzeltem, hogy hallom lihegését is, a ku­tyákra jellemzően a szájából ol­dalt kilógatott nyelve mellől. Tacskó. Igazi, szép tacskó — bár lehetséges, van benne más vonulat is - bandukol most ép­pen az országúton, nyelvét ló­gatva, hosszú távra beosztva erejét, és előbb bizakodva, majd meghökkenve, értetlenül nézve az autókra. Melyeknek egyiké­ből valahogy kiesett. Kiejtették. És hiába jelzett, szólt érthető­en, a gazdi nem hallotta. Csak­is így lehetett, kiejtette, és nem hallotta a jelzést. A gazdi ko­csija tovább ment, őt itt feled­ve, pedig most nyilván keresi, várja, hívja, másként hogyan is lehetne? Már azóta észrevette és vissza is fordult érte. Talán éppen ő jön ott... Vagy mö­götte. Kutyagol hát a tacsi még bi­zakodva az országúton, bele-be- lenézve minden szemközt jövő autós szemébe, meg-megeme- lintve hatalmas füleit, hátha hallja már a minden mástól megkülönböztethető motorzú­gást, beleszimatolva a levegő­be, hátha megérzi már a várt, ismert illatokat. Még bízik, még nem hiszi el, hogy kidob­ták. Hogy tudatosan hozták ide, ahol közel s távol nincs fa­lu, tanya, csak a hosszú, szür­ke országút, mellette fák, szán­tások, valahol odább egy csali- tos, egy felcsillanó pocsolya... Még nem tudja, hogy megmen­tője lehet mindez. A csalitos, hol meghúzódhat, esetleg vala­mi ennivalót találhat, elkaphat magának, a pocsolya, hol ihat. Nem tudja, de észleli, elrakja magában. Ha elrakja. Ha nem... Tehát ismét egy kidobott kutya. Divatos ez mostanában, szó szerint úton-útfélen tapasz­talhatjuk. A „gazdi”, ki amo­lyan státusszimbólumként be­szerez magának egy ebet, akár a panel hatodik emeletére is, egy ideig reggelente korán kel, lemegy vele a satnya terület­re, sétáltatja, dolgát végezteti, a szomszédoknak beszél okos­ságáról, megvásárolja az állan­dóan hirdetett marhaságokat, majd mindebbe beleunva vala­kinek felkínálja a kutyát, ké­sőbb pedig... Hát igen. A bevált mód. Kocsiba rakja, elviszi mi­nél messzebbre, majd valahol kiteszi. Isten áldjon! Vagy tudsz magadra vigyázni és megmaradsz, vagy véged van! Az utat járók gyakorta láthat­nak kidobott, magukra hagyott kutyát. Szépeket, okosakat, ba­rátságot, szeretetet keresőket, érdemlőket. Egy ideig bizakod­va, könnyed léptekkel mennek, mint az iménti tacskó, majd fá­radnak, éheznek, koszossá, be­teggé válnak. És elpusztulnak. Éhen vesznek, vagy a kocsik elől 'sem tudnak elvánszorogni. Még mindig bíznak, a „gazdi” kocsiját várva. Aprócska esély: valaki mégis megsajnálja, ma­gához veszi, védelméről gondos­kodik. Védelem. Honnan is való a kutya megszeretése, megvédé­se? Nehéz lenne megmondani, hiszen úgy tudjuk, hogy éppen ez a lény volt az ember első ba­rátja. Úgyannyira, hogy védel­mét, óvását az ember a leg­messzibb időktől kezdve köte­lességének tartja. Kellene, hogy tartsa. Oldódásképpen hadd álljon itt egy aprócska részlet a Parasztbiblia címet viselő, csu- dás, olvasmányos könyvből, Lammel Annamária és Nagy Ilona gyűjtéséből. íme: „Jézus meg Szent Péter együtt vádú- tak. Péterrel vele ment a ku­tyája is. Ahogy mentek, egy dü- ledező falhó értek. A kutya a fal mellett elkezdőit pisálni. A fal rádűt. Agyonütötte. Jézus akkor meghagyta, hogy minden kutya támassza meg a falat, ha pisái. Azúta mög is támasztik.” így történt ez bizony az an- tivilágban, a kutyák a rendelet szerint azóta is megtámasztják a falat. Ha van. Ha jut nekik fal. De mostanában sokuknak nem jut, sokukra nagyon is ku­tyavilág jár, éppen az ember­nek, legrégibb barátjának hív- sága, divathóbortja miatt. Élet- re-halálra verekedteti a pitbul- lokat, hogy pénzt hozzanak konyhájára, vérebeknek titulál­ja a legártalmatlanabb nyom­kereső apróságokat, csibésze- zésre tanítja az egyébként paj- táskodó, emberszerető dogokat, acsarkodásra, széttépésre a já­tékos kedvű dobermanokat, pa­pucsot kerestet a pulival, „aki” sokezres juhnyájat képes rend­ben tartani, megóvni, és akiről egyébként is tudjuk, hogy nem kutya, hanem puli, két lábon ugráló, pitiző bohóccá süllyeszti a sokmázsás vadkant megállí­tani képes aprócska foxit, meg... Meg igen, képes könnyedén kidobni kocsijából a barátját, mert megunta. Lassít, kidobja, gázt ad és elsiet. Ha találkoznak ilyen szeren­csétlen kutyával, legrégibb ba­rátunkkal az úton.... Legalább kerüljék ki. A legtöbbet és oktalanul szidott kutya, a véreb. Méghozzá: ba­jor véreb látható a képen. Gazdája leginkább hátizsákban szok­ta vinni oda, ahonnan a nyomokat követheti. Fotó: PT Az Itt-Hon konyhája Telkibányai postai bélyegzővel ellátott levél érkezett szerkesztőségünkbe, melynek tartalma: az Itt-Hon kony­hája rovatban szeretné a tisztelt le­vélíró, ha megjelenne két különleges ételreceptje. Valóban különleges, mivel vala­mennyi ételhez vadhús, vadszámyas szükségeltetik. Fácánleves Hozzávalók: 1 egész fácán, 30 dkg ve­gyes zöldség, 1 fej vöröshagyma, 2 ge­rezd fokhagyma, 3 gr egész bors, 2 szem fenyőmag, só. Elkészítés: a fácánleveshez öreg fácán a legalkalmasabb, amely már sütésre nem használható, viszont le­vesnek kitűnő. A fácánt szárazon megtisztítjuk, jól megmossuk, majd 5-10 percre közepesen forró sütőbe tesszük átsülni. Ezután kivesszük a sütőből, és hideg vízben feltesszük fő­ni. Felforralás után lehabozzuk, be- zöldségeljük, megsózzuk és fűszerez­zük. Ha a fácán megpuhult, kivesz- szük a levesből, a húst leszedjük a csontról, s vékony metéltre felvágjuk. A levest átszűrjük és így tálaljuk. (Ugyanígy fogolyból is kitűnő levest főzhetünk.) Nyúl vadasan Hozzávalók: 1 nagy húsos nyúl, 6 dkg füstölt szalonna, 5 dkg zsír, 1 fej vörös­hagyma, 30 dkg vegyes zöldség, 2 evő­kanál ecet, babérlevél, egész bors, 3 dl tejföl, 5 dkg liszt, 1 dl fehérbor, 1 evőkanál mustár, 5 dkg cukor, citrom­héj, só. Elkészítés: a nyulat a megnyúzás és a hártyáitól való megtisztítás után be­pácoljuk. A páclevet a következőkép­pen készítjük el: 3 liter vízben 30 de­ka karikára vágott vegyes zöldséget, 1 fej karikákra vágott vöröshagymát, 1 babérlevelet, néhány szem egész bor­sot megfőzünk. Mikor a zöldség meg­főtt, 1 deci ecetet öntünk hozzá, és hűl­ni hagyjuk. A megtisztított nyulat besózzuk, és a hideg páclébe tesszük 1-2 napig. Ez­után a léből kiemeljük, konyharuhával megtörölgetjük, .és gyufa vastagságú füstöltszalonna-csíkokkal sűrűn meg­tűzdeljük. Ezután a nyúlgerincet és combo­kat tepsibe rakjuk, a pácléből le­szűrt vegyes zöldséget, zsírt, hagy­mát, babérlevelet, egész borsot te­szünk alá, és sütőben megsütjük. Majd kiszedjük egy lábasba, és a fe­hérborral puhára pároljuk. A gerin­cet és a combot feldarabolva tálra helyezzük. A nyúl zöldséges zsíros levét zsírjára lesütjük, beletesszük a mustárt, tejfölös habarással és egy kevés vízzel felengedjük. Cukorral, citrom héjával, sóval ízesítjük, jól felforraljuk. Rászűrjük a feldarabolt nyúlhúsra, és csőtésztával, zsemle- vagy burgonya­gombóccal tálaljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents