Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-07 / 56. szám
4 M Itt-Hon 1995. Március 7., Kedd Galambetetés a téren Miskolc (ÉM - EGy) - Az idei télen történt városunk egyik terén. Sütött a nap, de fagyott. A tér fölött galambok röpködtek. Hol a háztetőre szálltak, hol a földre ereszkedtek. Egy copfos hajú kislány táskájából apró kenyérdarabokat dobált a madarak elé. A galambok felcsipegették az élelmet. A leányka egyszer csak egy fél zsemlét dobott a földre. A galambok riadtan röppentek a levegőbe. Egy kisfiú szaladt ugyanis közéjük, s kapta fel előlük az ennivalót.- Hé! Te nem vagy galamb! - kiáltott a copfos hajú.- Nem. Csak én is éhes vagyok - hangzott a válasz. A kislány elgondolkodott egy kicsit, majd így szólt:- Nesze, fogd a zsemle másik felét!- Koszi. Rendes vagy - válaszolt a fiúcska és elfogyasztotta a másik fél zsemlét. Látva a történteket, egy éltesebb férfi lépett a kisfiúhoz.- Szereted a galambokat?- Igen.- Akkor itt van pár forint, vegyél nekik valamit. Csenddé olvadva November sellő-szülte felhő-szűrte Édes homálya Beköltözik bús szívembe S szívem bús magánya Csenddé olvad óh köd-oldotta Léthe Feledést hozó ború-árnya Nappali homály-éj kedves léte Felcsengő kár szelíd báránya S a nappali homály lassan éjbe tűnik Szinte észrevétlen Egy mosoly az égre virít Szív-oldott örömképpen Az álomköd Léthe révén A bú már észrevétlen messze jár S a köd betöltött szív egén A szív varja végre vidám kár Tóth Károly A búcsúzásról A búcsúzásról gondolkodom*. S szomorúság önti el szívemet. Nem felejtem el a közös munkával töltött éveket. Eszembe jut sok szép emlék, Öröm, jókedv, nevetés. Hiába,... elmúlik minden, csak az emlék marad oly szép. Minden megszűn létezni, de e barátság örökre megmarad Mi nem búcsúzunk, csak elköszönünk, S találkozunk nemsokára, ha utunk egybeszalad. Jáborcsik Ágnes Varga Gyula első rendezése Varga Gyula egyik drámai szerepében Fotó: Laczó József Bíró István Miskolc (ÉM) - Egyelőre nem a Nagyszínházban, hanem a Premier Színház előadásához adta a nevét. Szirmay operettjét a Mágnás Miskát rendezte meg Somló Istvánnal a címszerepben, aki kiválóan játszik, mint mindig! □ Annak idején te voltál Miska, aki csúfot űz az úrhatnám polgárokból. Meg is jelent egy fantasztikus plakát az te képeddel, bekeretezve, fejeden egy koronával... © Na látod, ezt a plakátot mind a mai napig keresem, szánjanak meg, juttassanak egy példányt belőle a színház portájára. Ha te ilyen jól emlékszel az akkori bemutatóra, a közönség is visszaforgatja emlékei kerekét, mert nagyon szerettem ezt a darabot, számtalanszor játszottuk, mindig nagy' sikerrel... □ Ez adta a döntő lépést, hogy most megrendezd? • A Premier Színház, Ötvös Éva és Lévai Joli kértek fel, valósítsam meg ezt a produkciót ebben az operett-ínséges világban. Ez egy vállalkozó színház, járják a vidéket és külföldön is (pl. Szlovákiában) mindig szívesen látott vendégek. Kezdték a Csókos asszonnyal, a Dankó Pistával, Lili bárónővel most ezt a darabot vették elő. Köny- nyű dolgom volt a rendezéssel, mert magamban szinte minden szerepet eljátszottam, persze a rendező alakjába bújva. Tudnom kellett azt is, hogy színész barátaim mellett profikkal és félprofikkal is dolgozom, nem annyira rendeztem, mint irányítottam a történést. A nézők tudják csak megítélni milyen lett ez. Rengeteg jó tanács és kevésbé használható instrukcióval együtt kellett létrehoznunk ezt a darabot, de sikerült. □ Ez a siker talán arra ösztökél, hogy újabb rendezésbe kezdj. Kollégáid részéről olyan véleményt kaptál, azért jó a Varga Gyuszi rendezőként, mert hagyja kollégáit játszani. • Ez lehet rendezői erény. Ezt sokéves tapasztalatom mondatja velem, amikor a próbák elején ledorongoltak, leszúrtak, begörcsöltem, elment a kedvem az egésztől... Én rájöttem arra, ha nem egészen úgy' megy a dolog, dicsérni kell a színészeket. Ha affinitásuk van rá, szárnyakat kaphatnak - erre jöttem rá a magam tapasztalatából -, itt a pedagógiai szempontokat is figyelembe kell venni: jól van öreg, ma nem voltál az igazi, de holnap megpróbáljuk a lehetetlent... A színész fantáziájából indul ki minden. □ Megkerülted a kérdést, vállalnál-e a Nagyszínházunkban is rendezést? • Én már a nyugdíjas generációhoz tartozom, ahányféle nemzedék, annyiféle szempont és elképzelés és annyiféle világ. Ezt már nehéz összehozni. Van egy alapállásom, ha a rendező azt mondja: ezt csináld, én bólintok és azt csináljuk, amit mi akarunk, ő bólint rá, mert úgy gondolja ő találta ki, a végén elfogadja. □ Mégis van egy vágyad a rendezést illetően? 9 Egyetlen egy kamaradarab van, amit annak idején Sallós Gábor rendezett, intim légkörű kamarajátékot produkált, Mát- hé Etával, Tanay Bellával, Vitéz Lászlóval és szerénységemmel együtt ez volt: Hornicek: Két férfi sakkban című komédiája. Az akkori színházi újságban így reklámozták ezt a nagyszerű darabot: ... „őket - mármint a két lovagot - az ősi becsület és a végső győzelembe vetett hit vezérli.” Ez utóbbi rám is vonatkozik. Hogyan is tudnánk e nélkül élni? Hasznos erdei madármenedék (ÉM - K.L.) - Azt, hogy hány fajta dalos madár, szőrmés ragadozó él megyénk erdőségeiben, talán meg lehet határozni. De hogy darab szerint mennyien vannak? Ki tudja! Most mindenesetre kevesebben, mint nyáron. A zimankós, ködös, szeles vidéket nagy számban hagyták el az erdők madarai. Az erdei énekesek részben a hegyi falvak oltalmat nyújtó fedezékébe, a házak ereszei alá, a pajták, ólak védelmébe húzódtak. A hegyközi falvakban, a zempléni Hutákban csakúgy, mint a Szuha-völgyében, a borsodi dombvidéken, Aggtelek környékén, a déli Bükk falvaiban ingyen kosztosként lakmá- roznak a baromfiudvarra kiszórt eledelből. De megnőtt számuk a városi parkokban is, ahol többek között a szénfejű cinkék, a feketerigók - na és hívatlan vendégként a fekete tollú varjak népes serege keres és talál védelmet a tél zordsága ellen. Ám a madarak nagy része hűséges maradt a téli erdőhöz is. Legtöbbjük a fenyők lehajló ágai között keres és talál védelmet. Jávorkúton, a Bekényben, a zempléni részeken pedig a kőkapui, lászlótanyai fenyvesek nyújtanak menedéket. Ezek az örökzöldek a nekünk már di- dergető hidegben óvják többek között a társaságot kedvelő és csapatosan repdeső madarakat, melyek táplálékok után kutatnak. Kedveli a zempléni részek évszázados odvas fáit például a csúszka és a meggyvágó, de feltűnik a fáról fára ugrándozó erdei mókus is, keresve éléskamráját, amelyet az őszön töltött meg erdei magvakkal, mogyoróval. Gazdag és változatos a Dél- Bükk, a Hór-völgyének madárvilága, ahol a ragadozók, a kerecsensólyom, a parlagi sas, az egerésző ölyv, a darázsölyv és társaik telelnek. 1995. Március 7., Kedd Itt-Hon M 5 Paripák és borjak a Halásztanyán Akik szeretik a jószágot, elidőznek itt Fotó: Priska Tibor Nagy József Bükkszentkereszt (ÉM) ^Jóval túl a legutolsó utca legszélső házán kifelé megyünk a faluból, a sarat dagasztjuk a polgármester kíséretében, akivel az orosz-kúti istállók felé vettük az irányt. Kint az épület előtti karámban fiatal lovak próbálgatják az erejüket rövid vágtákkal, majd aztán nagyot horkanva hőkölnek a megállásra kényszerítő vastag farudak előtt. A karámon túl tarka borjak keresik a gyenge fagyok alól serdülő zöldet, messzire elbarangolva a többi jószágtól. A kutyákat nehéz féken tartani, amint közelebb érünk szűkölnek, vonyítanak, a feddő szóra azonban csak visszavonulnak a helyükre. Fiatalok csoportja tanakodik a karám oldalában, társaikat várják, szegedi, szolnoki triat- lonosokat, akik a világon mindent megadnának ezekért az itt töltött órákért. Csakúgy, mint az állatokat kedvelő miskolci egyetemisták, akik ha tehetik, jönnek ide a Halásztanyára. Ok mondják így, a polgármester meg nem igazítja ki őket, mert ugyan itt fenn a hegyekben sohasem volt tanyavilág, de ha ez a jövevényeknek épp azzal jelent egyet, a lelkűk rajta. Tehát a Halásztanya (Halász László vállalkozó istállójáról kapta a nevét a fiatalok körében) nem halakkal, hanem lovakkal van tele. Szép állatokkal, olyanokkal, amelyeken meglátszik a gondos gazda keze nyoma. Amíg szemlélődünk a boxok körül, a „másodtulajdonos”, a gazda lánya a kedvencek körül foglalatoskodik, elszedi a trágyát. Törékeny alkata elvész a nagytestű kancák mellett. Nem is ebbéli munkája után ismerik itt elsősorban, hiszen ő a falu fodrásza... Körbejárjuk az épületet, benézünk mindenhová. A hintók ebben a sáros, ködös időben még nem kerültek elő, a két lovasszánt viszont még nem hú- zatták be a színbe, sőt készül a harmadik is, mert az itteniek szerint a kutya nem ette meg az idei telet, s bizony szükség lehet ezekre a térdig érő nagy hóban, amikor nyolc-kilenc kiránduló kapaszkodik egy szánra. Az első csikókra ugyanolyan féltőn vigyáznak itt, mint a fiatal vemhes lovakra, mert ezek igen nagy értéket képviselnek, egy élet munkájával is csak alig mérhetők így együtt. Nem engedünk a jóindulatú invitálásnak, hogy lóháton járjuk be a hegyek alját, a regényes girbe-gurba erdei utakat, bármilyen élményekkel kecsegtető is az ajánlat, azokra hagyjuk azt, akik már értenek is hozzá, hogyan kell megülni a lovat szőrén vagy nyereggel. Nekünk fóldönjáróknak marad a látvány élménye, amit e télutón az orosz-kúti Halásztanya nyújt. Hatvan zsák sem lesz elegendő Harsány (ÉM - NJ) - A falvak többségében megoldatlan még a szemét szakszerű elhelyezése. Ahol ennek érdekében tettek már lépéseket, ott sem mindig kíséri siker a kezdeményezést. A háztartási hulladék, vagy mint például a tovább hasznosíthatatlan csomagolóanyagok megnyugtató elhelyezésére két alapvető ok miatt is szükség lenne. Egyrészt meg kellene óvni a környéket, a lakott és a nem lakott környezetet attól, hogy szeles, viharos időben ne nézzen ki szeméttelepnek falu és annak határa, másrészt, ami még ennél is fontosabb, hogy megóvhassuk szű- kebb-tágabb életterünket a szennyező ártalmaktól. Olyan szennyeződésektől, mint a műanyaghulladék, az aktív vegyszerek, vagy a még nem egészen lebomlott vegyületek, permetezőszerek. Ma a legtöbb helyen az ilyesmi még szelektá- latlanul kerül a szeméttelepekre. S miután a lerakóhelyek bekerítése, őrzése többnyire megoldatlan, a községek vezetőinek szembe kell nézniük a kellemetlen környezet hátrányaival. Harsány esetében tovább nehezíti ezt az, hogy a településen - lerövidítendő az utat — jelentős az átmenő forgalom. S az utasok között bizony gyakran környezetvédelmi szakemberek is előfordulnak, akik észrevételeiket nem hallgatják el. Papp Dezső polgármester így érvel:- Többször is kritika élte a községet, amiért nincs kerítés a szeméttelep körül, de azt már hiába emlegetjük, hogy jóformán a kerítés egy éjszakát is alig ér meg, ugyanis ellopják. Őrzésre pedig a jelenlegi költségvetési körülményeink miatt nem vállalkozhatunk, egyszerűen nincs rá pénz. A kerítésre visszatérve némi iróniával úgy mondjuk, amíg az elejét építjük, a végét már bontják...- Nyáron a környező lucernás is a közeli szemetes hulladékaitól tarkállott, a műanyagok, s ki tudja még mi, a jószág eledelébe is bekerülhet. • - Ezt mi is nagyon jól tudjuk, széthordta a szél egy vihar ideje alatt a könnyebb szemetet. Szerveztünk is egy szemét- gyűjtő akciót a falu alsó és felső végében... Hatvan zsák telt meg egy nap alatt, és azt is hozzátenném, hogy az nem mind a község szemete volt, akadt abban bőven kocsi ablakán át kidobott üveg, műanyag flakon, s a csuda tudja, mi nem. Egyelőre valóban nem látszik megnyugtatónak a szemét elhelyezése, a falun átvezető utak településen kívüli szakaszának tisztán tartása. Eddig ugyanis segített nekünk több közhasznú munkára alkalmazott ember, ám a számuk erősen csökken, így nemsokára már az ő fáradozásukra sem számíthatunk, miközben pedig a szemét nem lesz kevesebb. Mindenesetre a megoldást meg kell találnunk elsősorban a harsányiak érdekében, s persze fontos számunkra a tágabb környezet, a település határának tisztasága is - mondta a polgármester. Az Itt-Hon konyhája Telkibányai postai bélyegzővel ellátott levél érkezett szerkesztőségünkbe, melynek tartalma: az Itt-Hon konyhája rovatban szeretné a tisztelt levélíró, ha megjelenne két különleges ételreceptje. Valóban különleges, mivel valamennyi ételhez vadhús, vadszárnyas szükségeltetik. Fácánleves Hozzávalók: 1 egész fácán, 30 dkg vegyes zöldség, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 3 gr egész bors, 2 szem fenyőmag, só. Elkészítés: a fácánleveshez öreg fácán a legalkalmasabb, amely már sütésre nem használható, viszont levesnek kitűnő. A fácánt szárazon megtisztítjuk, jól megmossuk, majd 5-10 percre közepesen forró sütőbe tesszük átsülni. Ezután kivesszük a sütőből, és hideg vízben feltesszük főni. Felforralás után lehabozzuk, be- zöldségeljük, megsózzuk és fűszerezzük. Ha a fácán megpuhult, kivesz- szük a levesből, a húst leszedjük a csontról, s vékony metéltre felvágjuk. A levest átszűrjük és így tálaljuk. (Ugyanígy fogolyból is kitűnő levest főzhetünk.) Nyúl vadasan Hozzávalók: 1 nagy húsos nyúl, 6 dkg füstölt szalonna, 5 dkg zsír, 1 fej vöröshagyma, 30 dkg vegyes zöldség, 2 evőkanál ecet, babérlevél, egész bors, 3 dl tejföl, 5 dkg liszt, 1 dl fehérbor, 1 evőkanál mustár, 5 dkg cukor, citromhéj, só. Elkészítés: a nyulat a megnyúzás és a hártyáitól való megtisztítás után bepácoljuk. A páclevet a következőképpen készítjük el: 3 liter vízben 30 deka karikára vágott vegyes zöldséget, 1 fej karikákra vágott vöröshagymát, 1 babérlevelet, néhány szem egész borsot megfőzünk. Mikor a zöldség megfőtt, 1 deci ecetet öntünk hozzá, és hűlni hagyjuk. A megtisztított nyulat besózzuk, és a hideg páclébe tesszük 1-2 napig. Ezután a léből kiemeljük, konyharuhával megtörölgetjük, és gyufa vastagságú fustöltszalonna-csíkokkal sűrűn megtűzdeljük. Ezután a nyúlgerincet és combokat tepsibe rakjuk, a pácléből leszúrt vegyes zöldséget, zsírt, hagymát, babérlevelet, egész borsot teszünk alá, és sütőben megsütjük. Majd kiszedjük egy lábasba, és a fehérborral puhára pároljuk. A gerincet és a combot feldarabolva tálra helyezzük. A nyúl zöldséges zsíros levét zsírjára lesütjük, beletesszük a mustárt, tejfölös habarással és egy kevés vízzel felengedjük. Cukorral, citrom héjával, sóval ízesítjük, jól felforraljuk. Rászűrjük a feldarabolt nyúlhúsra, és csőtésztával, zsemle- vagy burgonyagombóccal tálaljuk.
