Észak-Magyarország, 1995. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-07 / 56. szám

6 B It t-Hon 1995. Március 7., Kedd lányod Ibolya és családja. GULYAS JOZSEFNE Sajószöged Ady út. 52. Születésnapod alkalmából szívből köszöntünk, jó egészséget kívánunk: 2. }citetÍ4,w<zfcO'<i cCt&alméiű-Q't 4,0*6, 6*o,tcto,y4,<zy,ot, jó, e,y,e4,$4,é,y,et 6ívét,vwt<z6: úyiteid, teatuéned, én. áenenytaqüleid. HÍREKET VÁRUNK Az ITT-HON várja az egyesületek híreit! Az egyesületeknek, civil szervezeteknek szeretnénk mellékletünk hasábjain bemutatkozási lehetőséget teremteni. Várjuk maximum 5 soros, a nagyközönség érdeklődésére is számot tartó híreket, információkat rendezvényeikről, az egyesület életével kapcsolatos eseményekről, az egész megye területéről. Híreiket térségük regionális mellékletében jelentetjük meg. Címünk: ITT HON SZERKESZTŐSÉG Tiszaújváros, Bartók Béla út 7. Tel.: 46/343-316 Az egyesület neve: ........................................................................................... C íme:......................................................................................... Telefon száma:.......................................................................... H ivatalos képviselő neve:.......................................................................................... Szöveg:....................................................................................... T ermesszen gyógynövényt! Házikertben családonként már 50 négyzetméteren termeszthet MÓRMÁLYVA virágot. Minimális befektetéssel (150 Ft) 50 négyzetméter vetőmagár (napi 1 -2 órai munkával) juthat jövedelemhez. A vállalkozókkal szerződést kötünk, mely 1995 évre biztosítja a garantált felvásárlást és az azonnali készpénzfizetést. Részletes termesztési útmutatót a szerződéskötéskor biztosítunk. Csereháti Terület- és Gazdaságfejlesztő Központ Dsupin Levente területi menedzser | Gagyvendégi, Báthori út 9. Tel.: 446-144. ? ^1____________________________________F Ú J INGYENES HIRDETÉSI FORMÁT SZERETNÉNK ÖNNEK BEMUTATNI Ha családjában gyermek született, névadóra vagy keresztelőre kerül sor, s erről szeretné értesíteni közeli és távolabbi rokonait, ismerőseit, írjon nekünk, küldjön egy fényképet. Az Ön lakóhelyén megjelenő ITT-HON mellékletben jelentetjük meg. Címünk: ITT-HON SZERKESZTŐSÉG Tiszaújváros, Bartók Béla út 7. Tel.: 46/343-316 1995. Március 7., Kedd ItT'Hon B 3 Munkavégzés a láthatatlan börtönben Két hétig tartott egy fiatalasszony kálváriája (ÉM) - Két hónap elteltével csitult az idegfeszültség. A csa­lád mindennapi élete vissza­tért a régi kerékvágásba, s Er­zsiké teszi dolgát a friss szagú családi házban és körülötte. Még az elmúlt év decemberé­nek elején kezdődött egy sokat ígérő külföldi munkavállalás le­hetősége, ám alig húsz nap múltával szertefoszlott. Nehe­zen állt kötélnek, hogy e lelké­ben kitörölhetetlen időszak ese­ményeiről beszéljen, de végül is megtört a jég. Hirdetéssel kezdődött Már harmadik éve élt munka­nélküliként. A közeli gyár egyik üzeméből küldték el, tudván vegyszerérzékenységét. Nagyon rosszkor jött a munkahely el­vesztése, mert a megkeresett fillérek mindegyikét a felépült családi ház törlesztésére fordí­totta a család. Naponta érdek­lődött, szorgalmasan olvasta az újságok apróhirdetését, míg­nem októberben rábukkant egyre. Ebben az állt, hogy fia­tal hölgyeket keresnek bútor­ipari munkára Ausztriába. Szállást is biztosít a munka­adó, és ott állt egy megadott postafiókszám. - A heteket iz­galomban töltötte a család, mígnem egy hónap múltával megcsörrent a telefon. Egy hölgy közölte velem: amennyire továbbra is kitart szándéka mellett, megbízója jelentkezni fog. Egyik este újra telefonál­tak. A német akcentussal be­szélő férfi közölte „ő a főnök,” s azonnal induljon, ha jó pénzt akar keresni. . A fülnek édes muzsika volt a havi 20 ezer schilling, de Erzsiké kérte, hogy 1-2 nap múltán indulhas­son, mert férjét két iskolásko­rú gyermekét el kell látni, élel­met, valutát(l) kell vásárolni. A telefonáló nehezen fogadta az érveket, de végül is belement. Csalódássorozat Harmadnap este útra kelt fér­jével és a nagyobbik gyerekkel. Az autóban tetemes helyet fog­lalt el az élelem, a ruhák, s vit­te a kötelezően megszabott 1500 schillinget előlegként a szállásra. Reggel hat körül ér­keztek Bécsbe, a megadott cím­re. Becsengetett, de az automa­ta ajtó nehezen nyílt. Megje­lent a főnök és közölte: korán van, várjak. Másfél óra után ki­nyílt a kapu, s innen kezdve megváltozott a világ: siessen, hozza a csomagját utánam - közölte a főnök. Alig volt idő el­köszönni szeretteitől, máris baktatott a lépcsőn a belső ud­Akár örök figyelmeztető is lehetne a kalitkába zárt kismadár varra nyíló egyik lakásba. Már két honfitársa lakott a szoba- konyhás, zuhanyzós helyiség­ben, s bár már tél volt nem fű­töttek, nem volt meleg víz. Azonmód lepakolt, átöltözött, és indultak a műhelybe. A mes­ter - mert így kellett hívni a munkaadót - bekísérte a ház alagsorába, ahol az egyik mű­hely volt. Á másik kettő a lak­helytől távolabb. Ide autóval vitték reggelente és késő este vissza. A műhely tele volt an­tik bútorokkal. Ezeket kellett újjá varázsolni. Egy lengyel asztalos végezete a javításokat, az asszonyok magyarok, lengye­lek vegyesen a polírozást végez­ték. A levegő tömény volt a spi­ritusz, a fényezőpaszta szagától. Néhány útba igazító mondat, gyakorlati bemutató után hoz­zákezdett a polírozáshoz. Termé­szetesen addig nem járt munka­bért amíg bele nem jött, s ennek idejét a mester állapította meg. Honfitársai suttogva közölték: ez ügyességétől függően egy hétig biztos eltart. Napi 12-14 órát dolgoztak, enni leginkább a szál­láson volt lehetőségünk, munka­közben legfeljebb egy kávéivás- nyi szabadidejük volt, mert a tulaj szigorúan őrködött, a mun­kafegyelmet betartatta. Eltűnt életéből a hétvége, a vasárnap. Nekik dolgozni kellett. Ha elfo­gyott az elemózsia, a mester „átugrott” Sopronba bevásárol­ni, és fillérre felszámolt mindent. Mielőbb, de el innen Már az első napokban megta­nulta, hogy csak munka léte­zik. Beszélgetni, diskurálni ti­los volt. Két hét alatt a csillo­gó Bécsből semmit sem látha­tott. Egyrészt az épület bejára­ti ajtaja automatával volt fel­szerelve, s annak kódját csak a mester ismerte - ő nyitotta, zárta mindennap. De se erejük, se kedvük nem volt a napi ro­bot után, hogy élvezzék a Bécsi utcák színpompáját. így telt el a két hét, közeledett a kará­csony. A mester soha nem be­szélt előttük a mindnyájukat érintő dolgokról, külön-külön hívta fel lakásába alkalmazot­tait, és négyszemközt közölte észrevételeit. Erzsiké mielőbb haza akart térni. Először meg­próbálta erről szándékosan le­beszélni, de látva állhatatos­ságát beleegyezett a hazame­netelbe, ám zordan közölte: ja­nuár első napjaiban vissza kell térnie. Aztán kiszámolt ötszáz schillinget, és udvariasan ki­tessékelte. Egyik szobatársnő­je szintén haza kívánkozott, őt azonban nem engedte, mond­ván: sok a munka, itt nincs ka­rácsony, ünnepnap, csak a megrendelők elvárásai. Más­nap hajnalban szinte kiszök­tek rács nélküli börtönükből. Szerencséjük volt, mert az egyik lakó kinyitotta a kaput, s ők rohantak a szabadság fe­lé. Jó időbe telt míg rátaláltak az állomásra, és az első adódó vonattal visszaindultak a hőn vágyott otthon felé. Az ötszáz schillingből csak Budapestig futotta. Nehezen, de talált egy ismerőst aki kisegítette, s megvehette a vonatjegyet ha­záig. Már több mint két hónap el­telt. A rémálom nehezen, de tompul. Erzsiké munkát talált idehaza, s visszaállt régi meg­szokott élete. A város peremén épült családi ház lakói újra bol­dogok, de egy valami minden­képpen tanulsággal szolgált mind a fiatalasszony, mind pe­dig az őt követők számára: nem minden válik arannyá amit új­sághirdetések csábító ígérete takar. HETI TEGY/FT Vendégek Priska Tibor Előre megfontolt szándékkal provo­káljuk a község polgármesterét. Neve­zetesen: miért nem vágja meg úgy is­tenigazából az alföld kies tájairól ide- kívánkozókat, mármint azokat; akik­nek van pénzük éppen ebben a faluban víkendházat, de inkább hétvégi ház ürügyén villákatfelépíteni? Hiszen úgy tűnik, van ott pénz bőséggel, ha egy ki­csit jobban megadóztatja őket, azt is kibírják, a falunak meg csak jól jön a bármily kis pluszocska is. A polgármester nem ma jött le a falvé- dőről, elnézően somolyog. Valóban megtehetné, hogy törvényesen, telje­sen szabályosan fölemelné az adót, lé­vén, hogy a község üdülőterület, lévén, hogy ilyen község valóban nincs még egy az országban, mivel éppen fenn, a hegyek tetején épült meg, és most már itt a vezetékes ivóvíz, a jó ellátás, ha­marosan kész lesz a gáz, a szennyvíz­elvezető - mindehhez tényleg kell is a pénz - szóval mindez még hozzájön a tiszta, friss hegyi levegőhöz, a magas­lat csábításához, van itt szánkópálya, síelni is lehetséges, nyáron meg bók­lászni a különleges szépségű erdők­ben, gombatudást kipróbálni, meg egyáltalán mindent, mit egy magas he­gyi falu adhat. Nem véletlenül jönnek ide az alföldi síkságokról, de még a kö­zeli városokból, községekből is, mert, szó, ami szó, nem akárminő falu ez! Ennek ellenére... Hát igen, a polgár- mester, ki a szakmát sem most kezdte, ő volt előtte, meg azelőtt is a tanácsel­nök, tehát a falu elismert, megválasz­tott vezetője, csak legyint nem egészen tisztességes biztatásunkra. Rámutat az egyik, szép családi házra, mely mellett éppen most haladunk el. Ezt egy alföl­di város lakója építette, a mellette lévő nagyot, szépet egy helybéli. A túlolda­lit is helybéli. Odább meg a víkendhá- zak. A polgármester eme családi ház­nak, valamint a többi kisebb háznak a tulajdonosát is ismeri, majd' mindegyi­ket név sz'erint és - foglalkozás, szak­ma szerint is! Ha bármikor odament eddig hozzájuk, bogyaszongya, nem tudnának-e segíteni a falunak ebben, vagy abban, még soha nem mondtak nemet. Tudtak. Elég sokban tudtak, hi­szen közülük ki ilyen, ki olyan vállalat­nál, üzemben, ki tudja hol dolgozik, tud tenni valamit ő maga is, vagy akad ismerőse, aki tehet. Fölemelhetné az adót - mondja a polgármester, a falu­nak tényleg hozna valamicskét az emelés, de csak éppen valamicskét. Viszont: bezáródnának az ajtók. Az ide költözött, itt hétvégi házat, családi há­zat építők ajtajai. Es rossz hangulat ke­letkezne, elkülönülés. Én helybéli va­gyok, te meg vendég. Cyüttment... A nyitott ajtók viszont valóban hasz­nára válnak a falunak. De még mennyire!

Next

/
Thumbnails
Contents