Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-07 / 32. szám

6 Z Itt-Hon 1995. Február 7., Kedd születésnapod alkalmából szeretettel köszöntünk és sikeres, boldog jövőt kívánunk: bDominik, fldina, §yuri és Hagymáim. | cmrn&R Sátoraljaújhely . ~ , MAGYARORSZÁG ZEMPLÉNI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. SÁTORALJAÚJHELY, DÓZSA GYÖRGY V. 12. SZ. ALATTI IRODÁNKBAN VÁRJUK KEDVES ÜGYFELEINKET! A REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/2 oldal 35.650.-Ft + ÁFA . 112 oldal 17.250.-Ft + AFA 1/4 oldal 8.800.-Ft + AFA 1/8 oldal 4.400.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. ke 'észtéin k ' íréi % a tördelési sémában megadott A í A Síi- . ti ' Altesszük Eszak-Magyarországban megjelentetni kívánt lakossági és közületi hirdeté is! TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is ked­veskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: HT-H0Ü (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. j PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Alsóberecki, Felsőberecki, Bodroghalom, Karcsa, Karos és Pácin községek önkormányzatai pályázatot hirdetnek Műszaki Építésügyi Igazgatási Társulás műszaki ügyintézői állás betöltésére. Pályázati feltétel: szakirányú felsőfokú végzettség, szakmai önéletrajz. Pályázat benyújtásának határideje: 1995. február 25. Bérezés: a Köztisztviselői törvény szerint. A pályázat Zuti Lajos polgármesternek nyújtható be. 3985 Alsóberecki, Kossuth L. út 29. szám. Tel.: 47/322-224. •27678/6H* 1995. Február 7., Kedd Itt-Hon Z 3 Nagyüzem a téli erdőkben A vágásterületeken motoros fűrészek zúgnak (ÉM - K.L.) - Alszik a téli er­dő. A még hófödte dombolda­lakat, völgyeket csak az élelmet kereső, az etetőkhöz vonuló va­dak járják, a sípályák, ródlizó- helyek környékén főként hétvé­geken megjelennek az igazi tél­ben bizakodók, gondolva, hát­ha mégis kipróbálhatók a lecek, a szánkók. A kijelölt vágásterületeken pedig motoros fűrészek zúgnak. Tart ugyanis a téli fakiterme­lés az Északerdő Rt.-nek a szlo­vák határtól a Tisza-mentéig húzódó, több mint százhúsz­ezer hektárnyi erdőségében. Varga Józsefnek, az erdőgazda­ság vezérigazgató-helyettesé­nek megítélése szerint a több hó még kedvezőbb körülménye­ket teremtett volna. Ámbár így is több hullott eddig, mint a megelőző évben. A hótakaró többek között azért is előnyös, mert a kitermelésnél a rakodó­ig vonszolt törzsek jobban sik- lanak, azontúl pedig nem te­szik tönkre a törzsek alatt nö­vekvő úgynevezett újulatot. Ezért aztán - bár nagyobb elő­vigyázatosság szükséges - ki­termelni és szállítani is köny- nyebb, jobbak a munkafeltéte­lek. A kitermelésre váró fa mintegy nyolcvan százalékát vállalkozásban vágják ki. A vállalkozók nagyobb része az erdőgazdaság volt dolgozója. Fakitermelő szakmunkások nagyrészt motoros fűrésszel dolgoznak, döntenek és dara­Fotó: Fojtán László bolnak, hosztolnak. Mintegy húsz százalék csak az erdésze­tek saját dolgozója. A fakitermelők elsősorban a hegyvidéki tölgyesekben, bük­kösökben dolgoznak, ahol fel­újító vágásokat végeznek. A cserfát zömmel a dombvidéken, így a Sajó és a Bódva völgyé­ben, a Bán patakot követő er­dőségekben vágnak ki. A bükk termőterülete a lillafüredi és répáshutai erdőség. A tölgy na­gyobb része a zempléni hegyol­dalakból termelődik, elsősorban a Hegyközből, valamint a dél­bükki részekről, Parasznya, Mocsolyás vidékéről. Kisebb mennyiségben termelnek hár- sat, kőrist, juhart a bükki szór­ványterületekről. Privatizálás előtt a gyógyszertárak Az átadás a lakosság ellátását nem akadályozhatja (ÉM - KL) - A Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Vagyonátadó Bizottság még a múlt év októ­berében a megyében lévő 351 település önkormányzatának kiküldött úgynevezett szándék- nyilatkozatot. Ebben a szán­déknyilatkozatban arra kértek választ többek között, hogy ké­rik-e a patikát részben vagy egészben az önkormányzat ja­vára, illetve az őt megillető va­gyonrészt. A nyilatkozat visszaküldésére 60 nap állt ren­delkezésre. A kitöltött szándék- nyilatkozatot a képviselő-testü­let határozatával megerősítve kellett visszaküldeni. A hatvan nap letelt - s a nyilatkozatot eddig 10 érdekelt kivételével a többiek vissza­küldték. A patikák vagyonáta­dásában a megyében 70 telepü­lés érdekelt, ennyiben működik ugyanis gyógyszertár. Van ahol természetesen több is. Mint Ez már egy magánpatika Fotó: Fojtán László Miskolcon, Ózdon, Sátoraljaúj­helyben, Sárospatakon - de máshol is. Van olyan település, ahol a gyógyszertár több közsé­get is kiszolgál, mint többek kö­zött Aggteleken, vagy a Bodrog­közben, és számos Tisza men­ti településen. Most, a meg­adott határidő után egy hónap­pal a települések közül alig 130 szándéknyilatkozat érkezett vissza. Ezt a hiányosságot azoknak az önkormányzatok­nak, melyek eddig nem tették meg, annál is sürgősebb pótol­ni, mert a Vagyonátadó Bizott­ság legközelebbi ülésén már megkezdi ezek tárgyalását. Ér­demben azonban csak azokkal az ügyekkel tud foglalkozni s abban állást foglalni, amelyek­nek a szándéknyilatkozata a kezében van. Az ülésen az alap­elveket tisztázzák, amelyek alapján történik majd a va­gyonátadás. Természetesen a lebonyolítás során a lakosság ellátásában zökkenő nem lehet. Ugyanakkor pedig arra is gon­dot fordítanak, hogy az átadá­sok ne érintsék a lakosságot hátrányosan. HETI TEGYZET Tiszta árokpartok Priska Tibor Valamiféle hiányérzet nyomakodik elő. De mitől, honnan, mi célból, mi­nek az okán? Hiszen ez a falu, hová_ megérkeztünk, ugyanolyan szép, baf rátságos, mint volt mindig, a többi kis falucska, melyen áthaladtunk úgyszin­tén nem változott semmit az elmúlt né­hány hónap alatt. És mégis! Valami szokatlan tapasztalható a korábbihoz képest, bár egyáltalán nem rossz, nem bántó, inkább valamiféle pozitívum. A korábbi néhány hónaphoz képest... Hát persze! Akkor nyár volt, nem is akármilyen, mindent felforrósító, ár­nyékba húzódott - ki tehette. Hát ebben a faluban elég sokan tehet­ték. Meg azokban is, amelyeken átha­ladtunk. Meglett, életerős férfiak nyúl­tak el az árokpart gyepén, a fölébük hajló fa árnyékában, nagyokat méltat­lankodva, amikor idő múltával az ár­nyék odébb húzódott, ennek következ­tében pedig maguk is föltápászkodni, odébb húzódni kényszerültek, mert az élet ily igazságtalan. Asszonyi szemé­lyek is ücsörögtek itt-ott, éles rikácso­lással követelve el családfenntartásra termett férjuruktól a gyorsan ürülő sö­rösüveget, majd kemény szóval előki­abálták valamely gyereket, ráparan­csolva, menjen a boltba, hozzon újabb söröket, de ne sokat, mert már kevés a segély. És hangzott a szülői szigor: igyekezzen, ne lopja üres nézelődéssel az időt, mert nagyon meleg van. No, hát ez a hangulatkép hiányzik most az árokpartról. Már akinek hiány­zik. így telente, a sok fokú mínuszok, nyikorgósra fagyott havak idején nem is várható eme képek megjelenülése, az árokpartok most tiszták, szépek, szinte gondozottaknak látszanak, olyannak, amilyennek lenniük illő. Hol vannak most eme ráérősek? Ven­déglátónk bazsalyog a fejtegetésen, a kérdésen, ő is a hideget említi, inkább dicséri, mint egyetlen erőt, mely képes valamely nyugalmat teremteni. A mun­kanélküliség sajnos ebben a faluban is jelenlévő, miként a többiben is. Na­gyon is jelenlévő. De azért kár lenne áltatnunk magunkat: jelenlévők azok az emberek is, miként mindig is itt vol­tak, akik soha nem dolgoztak, és most sem vállalnának semmit, ha tálcán vin­nék elébük a lehetőséget akkor sem. Kapják az ilyen-olyan segélyt, követe­lik a szociális juttatásokat, ha nem ked­vükre történik valami, mindennek le­hordják, följelentik, rágalmazzák az önkormányzati hivatalnokokat. A téli napokban keveset mozognak, benn maradnak a valamennyire fűtött szobá­ban, majd délután küldik el a gyereket, vagy az asszonyt kunyeráló útra. Az „ember" meg majd este benéz a kocs­mába, hátha csurran-cseppen valami. Az árokpartok ellenben tiszták. Bizony, a télnek is megvan a maga szépsége!

Next

/
Thumbnails
Contents