Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-07 / 32. szám

10 A SZELLEM VILAGA zz: =zz Kulturális Kitekintő zz __zn-zz: 1995« Február 7., Kedd N émet vígjátékok Budapest (ÉM) - A két német állam egyesíté­se előtt ritkák voltak Németország mindkét részében a német-német viszonyról vagy a Falról szóló filmek. Ha egy-egy rendező, mint például Niklaus Schilling, Reinhard Hauff vagy Peter Timm a témához közelített, akkor vígjátéki eszközökkel fogalmazott. 1990 óta a filmkészítők egész sora foglalkozik komédiá­ban ezzel a témával, és filmjeik a mozikban kasszasikert jelentenek. A Goethe Intézet az 1990 és 1993 között készült filmekből soroza­tot mutat be, amelyek feldolgozásuk szerint igen különbözőek, ám mindig humorosan áb­rázolják a két német állam összenövésének nehézségeit. A sorozat első filmjeként ma a Go, Trabi Go című Peter Timm-alkotást vetí­tik, majd láthatják az érdeklődők A falat, az Isten hozta elvtárs, a Másként is tudunk, a Kettő az egyhez, A gyónás, illetve az Aki két­szer hazudik című filmeket. Go, Trabi Go (1990) ÉM-reprók Szerződés a zenéért Szolnok (MTI) - Újabb együttműködési meg­állapodást kötött Szolnok város és a nemzet­közi hírű Liszt Ferenc Kamarazenekar. Mint Várhegyi Attila polgármester elmondta: a szerződés alapján az önkormányzat anyagilag támogatja az együttest, amely mindezért cse­rébe sűrűn felkeresi a Tisza-parti települést, így ismét házigazdája lesz a márciusban és áp­rilisban rendezendő Szolnoki Zenei Fesztivál­nak. Az eseménysorozaton a zenekedvelők többek között élvezhetik a Budapesti Feszti­válzenekar, Kincses Veronika és Anatolij Fo- kanov operaénekes, Perényi Eszter hegedű- művész, valamint Kobayasi Ken-Ichiró ve­zényletével a Magyar Állami Hangversenyze­nekar előadását. Emellett a kamarazenekar négyszer kon­certezik a megyében, tagjai pedig rendszere­sen látogatják a szolnoki zeneiskolát, és az ifjú tehetségeknek meghirdetett versenyeket. A francia film arcai Budapest (MTI) - A francia film másik arca címmel három sorozat indul a budapesti Fran­cia Intézetben a közeli jövőben. A kulturális intézmény programjaival részben kapcsolódni szeretne a Magyar Filmszemle rendezvényei­hez, részben pedig gazdagítani kívánja Buda­pest filmművészeti kínálatát több, Magyaror­szágon még nem játszott alkotással is - hang­zott el az intézet sajtótájékoztatóján. A fiatal filmesek seregszemléje keretében többi között Juliet Berto, Jean-Henri Roger, Christiane Zarifian, Jean-Michel Carré alkotá­sokat tekinthetnek meg az érdeklődők február 9-15. között. A játékfilmek mellett az elmúlt években készült rövidfilmekből is ízelítőt kap­hatnak az érdeklődők: esténként ezekből vetí­tenek egyet-egyet. A Vörös világ című másik ciklusban összesen tíz - felerészben magyar, felerészben francia alkotást - mutatnak be. A francia művek a kommunista utópiáról, míg a magyarországiak a szocialista-kommunista társadalom valóságáról, annak fonákságairól számolnak be. Némelyikük kritikusan szól a korról, másikuk humorosan vagy ironikusan villantja fel a „vörös világot”. A február 21-ei nyitóvetítésen Bacsó Péter Te rongyos élet, majd Gérard Mordillat Le a létbizonytalanság­gal! című filmjét játsszák a Művész moziban. Látható még Gothár Péter Megáll az idő, vala­mint Vera Belmont Csókálló rúzs című filmje, majd azonos estén tűzik műsorra Gábor Pál Angi Veráját a Mindenkinek azért mégsem le­hetnek kommunisták a szülei című munkával. Ez utóbbit 1993-ban forgatta Jean-Jacques Zil- bermann rendező. A Művész mozi lesz a hely­színe a magyar és a francia alkotók, valamint a magyar mozirajongók kerekasztal-beszélgeté- seinek. Ez utóbbi sorozat a Magyar Filmunió, a Budapest Film, a Mozgókép Alapítvány és a francia kulturális intézet együttmunkálkodá- sának eredményeként valósulhatott meg. A mozgókép születésének centenáriumi évében rendezi meg Artaud (1896-1948) em­léksorozatát is a Francia Intézet. A vetítése­ken Antonin Artaud költő-író-színész-rendező munkásságába nyerhetnek bepillantást a né­zők, márciusban. Többek között olyan műve­ket láthatnak, mint Dreyer Jeanne d’Arc szen­vedélye című filmje, vagy a Fritz Lang rendez­te Liliom. A hatvanegy évvel ezelőtt forgatott film Molnár Ferenc műve alapján készült. Gerard Durrell és egyéb „állatfajták” Gérard és Lee Durrell - Az amatőr természetbúvár szerzőpárosa Jersey (MTI, ÉM) - ,A világ olyan, mint a pókháló: ha egy helyen hoz­záérünk, beleremeg az egész. Mi emberek pedig nem csak hozzá­érünk, de lyukat is ütünk rajta.” Az elmúlt héten elhunyt Gérard Dur­rell író-természettudós gondolatai ezek, aki a neki osztályrészül jutott hét évtized alatt a természet iránti alázattal járta be a világ még érin­tetlen vadonjait, felkarolva a ki­pusztulás szélére sodródott állat- és növényfajok ügyét, nemzetközileg elismert zoológussá képezte magát, saját, ugyancsak híres állatkertjé­ben tanulmányozva barátaivá foga­dott állatait, s mindeközben termé­keny és ragyogó tollú íróként a ter­mészettudomány és a szatíra egye­dülálló elegyével szórakoztatta sa­játos stílusának híveit. Jóllehet vagy harminc könyv és tucatnyi film fűződik nevéhez, de irodalmi tevékenységét csupán „másik” élete anyagi megalapozójá­nak tekintette. Elsősorban elszánt és szenvedélyes természetvédő volt, s hittel vallotta, hogy a megfelelően kialakított állatkertek a legalkal­masabbak egyrészt a fiatal nemze­dék figyelmének felkeltésére, más­részt a veszélyeztetett állatok ritka példányainak megóvására. Ennek szellemében hozta tető alá már 1959-ben jerseyi állatkertjét, amelyről könyvet is írt. Nyughatatlan élete volt: Indiá­ban született, de már tízéves korá­ban Korfu szigetére költözött, szá­mos könyvét azonban Dél-Francia- országban írta. Mégis Korfu számít legfőbb szellemi íbletőjének: a szi­geten kezdődött élethosszig tartó szenvedélyes elkötelezettsége a va­Polgári László Rimaszombat (ÉM) - B. Kovács Istvánt, a rimaszombati Gömöri Mú­zeum igazgatóját január 2-án váltot­ta le a tárca vezetője, s helyére Svet­lana Bomayovát bízta meg az igaz­gatói teendők ellátásával. A leváltást tartalmazó levélben okokat nem kö­zölt Hudec miniszter űr, s éppen ez ellen tiltakoztak a múzeum dolgozói két petícióban is, amit Pozsonyba is eljuttattak. Miközben Rimaszomba­ton forrtak az események, az átadás és átvéfel körül az újságírók igyekez­tek politikai ügyet kreálni az esemé­nyekből. Kovács István ugyanis az Együttélés egyik oszlopos képviselő­je volt a járásban, míg Bomayová asszony a Szlovák Nemzeti Párt egyik járási vezetőségi tagja. Ok ket­ten sem kedvelték egymást - ezért is kerülte az ok nélkül leváltott igazga­tó a személyes találkozást. Madrid (MTI) - Az Arles-i Van Gogh Alapítvány szervezésében kiállítás nyílt a madridi Centro Cultural de la Villa kulturális központ kiállítótermében. A ki­állításon olyan kortárs művé­szek alkotásai szerepelnek, aki­ket Van Gogh 1888-ban Arles- ban festett képei ihlettek meg. Van Gogh barátja, Toulouse-Laut­rec tanácsára költözött a dél-francia falucskába. Ott remélte ugyanis megtalálni azokat a fényviszonyo­kat, amelyekről úgy hitte, csak Ja­pánban, az általa rendkívül nagyra becsült tájképek hazájában létez­nek. Itt festette leghíresebb képeit, amelyekért ma csillagászati össze­geket fizetnek a gyűjtők, de ame­lyek akkoriban csak értetlenséget és megvetést váltottak ki. Arles la­kói is értetlenséggel és megvetéssel viszonyultak a „bolond” festőhöz, hi­ába kereste Van Gogh a velük való kapcsolatot. A korabeli híres festők is lebecsülték alkotásait. Közben a zseniális festő arról álmodott, hogy olyan festőközösséget alapít Pro- vence-ban, melynek tagjai szeretet- ben és harmóniában dolgozhatná­nak együtt. Ez az ötlet 100 év eltel­tével valósult csak meg. Akkor csak Gauguin követte barátját Arles-ba, de kettőjük kapcsolata sem volt fel­hőtlen. Van Gogh túlságosan is cso­dálta Gauguint, és annak magabiz­tosságával szemben csak a saját szerénységét tudta a vitákban fel­mutatni. Egy ilyen vita következ­ményeképp vágta le Van Gogh bo­rotvával a saját fülét. dón világa iránt. Itt eltöltött éveinek állít emléket a „Családom és egyéb állatfajták” című könyvében, amely talán legnépszerűbb szatírája. Huszonegy éves korára - örök­ség révén - adatott meg számára, hogy azzá válhatott, amiről mindig is álmodozott: az állatok gyűjtésé­nek szentelhette életét. Számtalan állatkert köszönhet neki gazdag kollekciót; egyedül a londoni zooban 25 új fajtát honosított meg. Rendre éles szavakkal vetette el azokat az érveléseket, amelyek szerint az ál­latkertek a bennük lakók kínzó­kamrái, mondván: az állatok nem szőrös-tollas emberek, gondosan megfogalmazott szabadságkoncep­cióval. Úgy tartotta: a vadon lakói­Az elmúlt héten azzal ment be a még mindig betegszabadságon lévő exigazgató a múzeumba, hogy meg­érdeklődje, milyen munkát és men­nyi fizetést ajánlanak neki, illetve egyáltalán mi lesz a további sorsa. Tudomása volt arról is, hogy a dol­gozók által aláírt petíciós levélre vá­lasz érkezett a kulturális miniszté­riumból. Két kollégája társaságá­ban lépett be az irodába, és kérte a megbízott igazgatótól azt a levelet, mely tulajdonképpen a kollektívá­nak érkezett, nem pedig az igazgató nevére. Ezután történt az, amit kü­lönbözőképpen írtak le és kommen­táltak az újságok. A kormánypárthoz közel álló Slovenská Republika tudósítója ar­ról számolt be, hogy Bomayová nem akarta odaadni a kért válaszlevelet Kovácsnak, s az erőszakot alkalma­zott. Úgy meglökte az igazgatónőt, hogy az a földre került. Sérülten A most Madridban kiállított, Van Gogh művészetéből vagy éle­téből inspirálódott alkotások egyik fő témája éppen a levágott fül. Ro­land Topor „Fület Vincent-riek” cí­mű képét szöveg is kíséri, mely a bikaviadalokon szokásos „díjak”-ra utal (az igazán sikeres matadort egy vagy két levágott bikafüllel il­letve a megölt bika farkával aján­dékozzák meg). nak csak akkora, helyre van szüksé­gük, amelyen belül megtalálnak vi­zet, élelmet, menedéket, s „nem me­rülnek mély filozófiai elmélkedé­sekbe arról, mi lehet a látóha­táron túl”. Durrellre emlékezve, Életem ér­telme című könyvét ez év második felében jelenteti meg az Európa Könyvkiadó. A kötetben található regény és novella főhőse a még ser­dülőkorú, állatkertben ápolóként dolgozó szerző. De még ebben a hó­napban ismét megjelentetik a ta­valy nagy sikert aratott Férjhez ad­juk a mamát című regényt. A szerző másik népszerű művét, A Bárka születésnapja pedig márciusban ke­rül piacra. ment el a rendőrségre, és jelentette az esetet, de a helyszínre érkező rendőrök már nem,találkoztak a volt igazgatóval. Az Új Szó tudósítá­sában az exigazgató meséli el a tör­ténetet. A levelet átadta neki az igazgatónő, de mivel az hárOmolda- las volt, mondta, elviszi magával, lemásoltatja, s majd visszahozza, és akár az eredetit, akár a másolatot átadja az igazgatónőnek. O erősza­kosan útját állta, és ki akarta tépni a levelet a kezéből. Azt elismeri, hogy talán egy kicsit erélyesebben tette szabaddá az utat távozása előtt. Azt viszont csak az említett magyar nyelvű napilap szögezte le, hogy Bomayová bátyját állítólag már előzetesen telefonon fenyítette volna az exigazgató. Erről szó sem lehet, hisz nem is tudja, ki az illető. Az ügy tehát tovább gyűrűzik, a rendőrségi kivizsgálás még nem ért véget. De reméljük, győz az igazság. A Van Gogh szelleme által ihle­tett, most Madridban kiállított al­kotások másik állandó témája a művész tárgyainak és témáinak reprodukálása. Napraforgók, tájké­pek, szobabelsők. Drámai tanúság­tétel annak a zseniális festőnek az utolsó időszakából, aki haláltusájá­ban a következő szavakkal búcsú­zott az élettől: ,A nyomornak soha nincs vége”. Alabárd-hiány Párizs (MTI) - Egy hét leforgása alatt január végén kétszer történt lopás a világ legnagyobb múzeumá­ban, a Louvre-ban: ezúttal egy XVII. századi bronz szoborcsoport egyik része, egy alabárd tűnt el, amelyet a tettesek egyszerűen le­törtek a műtárgyról. Mivel az elvitt darab önmagában nem eladható, viszont a barbár cse­lekedet magát a szoborcsoportot is súlyosan megrongálta, a múzeum vezetői egyszerűen vandalizmusnak minősítették az akciót. A bűncselek­ményt egyébként a nyitvatartási idő alatt követtek el, kihasználva, hogy a teremőrök egyszerre nem tudják az összes helyiséget ellenőrizni. Az elmúlt hónapokban a Louvre va­lóságos lopássorozat színhelyévé vált, hiszen tavaly júliusban egy 450 ezer francia frank értékű port­rét, a mostani akciót megelőző hé­ten pedig egy 200 ezer frankos táj­képet vittek ki ismeretlen tettesek a múzeumból. Bár időközben szigorí­tották az ellenőrzéseket, a több tíz­ezer műkincset kiállító, s minden év­ben látogatók millióit fogadó párizsi múzeum nem tud mindenüvé őröket állítani, riasztóberendezéseket sze­reltetni. Ezt bizonyította be az utób­bi lopás is, ismét rávilágítva a biz­tonsági rendszer hiányosságaira. Wien 12 Budapest (ÉM) - Wien 12 címmel képzőművészeti tárlat nyílt a Buda­pest, Galéria Lajos utcai kiállítóhá­zában. Az osztrák-magyar csere- kiállítás a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület és az osztrák Berufsverband Bildender Künstlet Österreich közös szervezése ered­ményeként jött létre, és a 12 mű­vész munkáit bemutató kiállítás anyagát is ez a két szervezet válo­gatta össze. A tárlat március 5-ig te­kinthető meg. Kapós kalendárium Vésztő (MTI) - Negyedik alkalom­mal jelent meg a Vésztői kalendári­um; a kissárréti település 1992 óta megjelenő évkönyve ismét számos érdekes és hasznos olvasmánnyá* szolgál az olvasóknak. Az idei ka­lendárium egyebek közt a helyi mo­zi történetéről, az itteni gyermek- színjátszás múltjáról és hagyomá­nyairól, régi népszokásokról, a ké­ményseprőmesterségről és az egy­kori leventemozgalomról szóló írá­sokat, valamint két fiatal költő mü­veit kínálja. Egyik érdekessége a naptárnak az a hosszú csasztuska, amelyet az új épület 1954. évi, Szent István-napi avatásakor „csat­togtattak” el az új filmszínház kö­szöntésére. A vésztőiek körében máris igen ked­velt kalendárium szerkesztői art tervezik, hogy - ha támogatót talál­nak elképzelésük megvalósításához- újra megjelentetik az első, 1992- es naptárban megjelentetett csut- név-gyűjtést, amely olyan kapóssá tette a három évvel ezelőtti kötetet, hogy az Országos Széchényi Könyv­tárnak sem jutott belőle köteles pél­dány, s a kissárréti mezőváros könyvtárából is lába kelt e kalendá­riumnak. Naplójegyzetek Martonvásár (MTI) - Brunszvik Teréz válogatott naplójegyzeteinek megjelentetését készítik elő Mar- tonvásáron. Történelmünk kiemel­kedő nőalakja hatvanegy füzetben örökítette meg gondolatait; naplóját németül és franciául vezette, s azo­kon valóságos krónikásként adott számot a családban, az országban és a határokon túl történtekről. A kötet szerkesztői az utolsó nyolc fü­zetben - 1840-tól az 1850-es évek végéig - rögzített feljegyzéseiből vá­logattak. A jegyzetek képet adnak a kor Magyarországáról, a történelmi családok életének jelentős esemé­nyeiről, megörökítik Brunszvik Te­réz gondolatait a „kisdedóvásról”, a nőnevelésről, az 1848-as szabadság­harcról, a kor nagy társadalmi kér­déseiről. A kuriózumnak számító kötet vár­hatóan jövőre jelenik meg a Brunsz­vik Teréz Szellemi Hagyatéka Ala­pítvány jóvoltából az Argumentum Kiadó gondozásában. Az előkészítő munka során számítógépben rögzí­tik a kiválogatott naplórészleteket ­a jegyzetek eredeti nyelvén, néme­tül és franciául, a tavasszal pedig megkezdik a fordítást. Van Gogh: A művész szobája Arlesban (1889) - Párizs, Louvre (Gömöri) múzeumigazgatók egymás közt A festőművész füle ihlette festmények

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents