Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-28 / 50. szám
4 M Itt-Hon 1995. "Február 28., Kedd A bizalom elveszett Nagy József Répáshuta (ÉM) - A bükki kiránduló- helyek között is kitüntetett helyen van a hutai völgy, ahol a legforróbb kánikulában is kellemes idő várja azokat, akik miután megismerték és megszerették a vidéket, s éppen ott kívánnak eltölteni pár felhőtlen nyugalmat ígérő napot. A község lakossága, a helyi vezetés ebben sok segítséget nyújt az érdeklődőknek, hiszen céljuk az: minél többfelé ismerjék Répáshuta nevét, illetve minél többen keressék fel ezt a varázslatosan szép környéket. Ezért hozták létre a kispénzű turisták számára a kulcsosházat is. Aki arra jár, elkéri a ház bejárati kulcsát, ehet, ihat, pihenhet. Ha jó emberekről van szó, akkor a maradék szalonnát, kenyeret, italt is hátrahagyják azoknak, akik később érkeznek. Am mindehhez bizalom szükségeltetik, különben nem működik az egész úgy, ahogy kellene működnie. Történt pedig, hogy az egyik jó nevű oktatási intézmény nevére hivatkozva, magukat diáknak nevező fiatalok telefonon jelezték érkezésüket a községházán, ahol elő is jegyezték a társaságot. Elégnek tartották az intézmény nevének említését, és amikor képviselőjük kopogtatott, oda is adták neki a pihenő- ház kulcsát. A vendégek azonban ezzel a bizalommal csúnyán visszaéltek. Amikor ott-tartózkodásuk véget ért, mintha mi sem történt volna, a kulcsot távozásukkor átadták az önkormányzat illetékesének. Az önkormányzat embere majd szörnyet halt amikor szembesült azzal, amit a magukat diákoknak nevező fiatalok hátrahagytak. Csakhogy akkor már se híre, se pora nem volt a társaságnak, túl voltak árkon-bokron. Keresték, sőt kerestették is őket a rendőrségi feljelentés alapján, ám miután hamis nevet adtak meg, azóta sem akadtak a nyomukra a törő-zúzó garázdáknak, akik minden berendezést tönkretettek, a falakat összemocskolták. Valamennyi hátramaradt jel arra utalt, hogy féktelen nagy tivornyát rendeztek, eszméletlenségig leitták magukat, és kontroll nélkül viselkedtek. A bizalomért cserébe ilyen eléggé el nem ítélhető módon fizettek. Mátrai Károly a község polgármestere megjegyzi, azóta sajnos nem él már a feltétel nélküli bizalom a répáshutaiakban, bármilyen szomorú ez, de a becsületes vendégek iránt sem. Mostantól jó előre megkérdezik, kinek a nevében is szól a lekötés, és érkezéskor hiteles igazolványokat kérnek, kulcsot pedig csak elismervény ellenében szolgáltatnak ki. Ez persze sokkal bonyolultabb, nehézkesebb a régi módszernél, viszont megkerülhetetlen az alkalmazása, ha azt akarják a répáshutaiak és az oda érkező vendégek is, hogy holnap, holnapután is legyen egy olcsó szálláshely a jóakaratú, békés kirándulók számára a Bükkben. Akik elkészítették Miskolc zajtérképét A díjazott pályázat szerzői Bordás Anita, Horváth Viktória, Pecsenye Éva Fotó: Fojtán László Miskolc (ÉM - BA-PÉ-HV) - Pályázatunkban egy olyan, környezetvédelmi szempontból jelentős szennyező forrásra hívjuk fel a figyelmet, amellyel, nézetünk szerint még nem kellő hangsúllyal foglalkoztak, s ez a szennyező forrás a zaj. Megvizsgáltuk - mérések sorozatának segítségével - hogy például egy középiskolai tanulót a hétköznapok során milyen zajhatások érnek. Különböző közlekedési, iskolai, illetve otthoni zajszinteket mértünk, amelyekkel a diákok nap mint nap találkozhatnak. Eddig tudtunkkal nem foglalkoztak a hétvégi kikapcsolódás két - zajszintet tekintve igen szélsőséges - formájával, a hegyekbe történő kirándulások, illetve a diszkózás zajszintjével. Ezért érdekességként megállapítjuk: „A természetjárás számunkra a kikapcsolódás közbeni természet megismerést is jelenti, s miközben vágyunk a természetbe, a hegyekbe, szinte nem is tudatosul bennünk, hogy azt az erdők szépsége, kellemes levegője, tiszta vizű patakjai mellett a csendjéért is szeretjük. A szórakozóhelyeken észlelt túl hangos zene rendszeres hallgatása súlyos hallási problémákhoz, álmatlansághoz, depresszióhoz vezet”. A diszkózásban a mértékletesség lehetne az igazi megoldás. A zaj megítélése különben erősen szubjektív. Ennek érzékeltetésére Illyés Gyula Bartók című versét idézzük: „Hangzavart?” - Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz!... ...mert épp e „hangzavar”, e pokolzajt kavaró harci jaj kiált harmóniát! Mi a pályázat készítői elemeztük a zajforrásokat (közlekedési, gépi, építkezési, stb.), a zaj terjedését, és az azt befolyásoló tényezőket (a levegő csillapító hatása, fóldhatás, növényzet, beépítettség, hangakadályok), a zaj hatását az emberi szervezetre. Mit várhatunk a jövőtől mi, akiket sokféle zajhatás vesz körül? Részletesen foglalkozik ezzel a pályázatnak az a része, amelyik a zaj szegény gépek, berendezések alkalmazásáról, a fák, bokrok megfelelő telepítéséről, a jó munkaszervezésről és a zajcsökkentő eljárásokról együttesen megoldást kínál. Méréseink során először Miskolc zajhelyzetét értékeltük. A város különböző pontjain mért különböző zajszintek a különböző jellegű területekről: Vasgyári Kórház: 49,5 decibel; Kilián-lakótelep: 64,3 dB; Búza téri vásárcsarnok: 77,7 dB; Tiszai pu. váróterem; 70 dB; hangosbemondó: 101 dB; az IC- vonat beérkezése: 86 dB; Miskolctapolca: 45,6 dB. A mért adatok alapján zajtérképet készítettek. Régebbi típusú villamosok illetve autóbuszok utasterében 110 dB feletti érték is mérhető. Az iskolai zajmérések során az órák alatti folyosói zaj 50,9 dB értékű volt, amely szünetekben, amikor a tanulók többsége ott tartózkodik 75,2 dB- re növekedett. Az esztergályos műhelyben, nyolc esztergagép együttes működése esetén 89,8 dB a zajszint. Néhány, ritkábban használatos gép (táblalemezolló: 93,7 dB; sarokköszörű: 93,3 dB) vagy ennél is zajosabb. Kedvezőbb a helyzet a számítógéptermekben (50,5 dB), illetve a kémiai laboratóriumokban (52 dB). A következő terület, amelyet vizsgáltak, az otthoni, hétköznapi kikapcsolódások zaja volt. Egy Walkman hallgatásakor mintegy 80 dB, a tv hallgatásakor 90 dB, egy közepes erősségű magnó hallgatásakor 52 dB terhelés éri az emberi szervezetet. Megállapítottuk, hogy szinte minden területen meghaladják a mért értékek az előírt minimumokat. Megoldásként a főútvonalak városon kívüli vezetését, korszerűbb tömegközlekedési eszközök alkalmazását, az iskolák kisebb létszámterheltségét, illetve a korszerű audiotechnika mérsékeltebb hangerőn való hallgatását látjuk. ( A pályázati anyag átdolgozásában Lukács Lászlóné tanár vett részt.) 1995. "Február 28., Kedd Itt-Hon M 5 Tudósítások - hazai tájakról Fotó: Priska Tibor Priska Tibor A szíves imitál ás ellenére sem kívánkozunk befelé, sokkal inkább a terasz végéhez, a míves lámpáktól díszes kerítéshez, honnan is szép kilátás esik a falura. Láttuk ugyan gyakorta ezt a képet, mégis! Mégis jó rácsodálkozni. Közvetlen mellettünk ki tudja mily öreg, hatalmas fenyőfa szemlélődik csendesen, moccanatlanul, lentebb fiatal tuják hivalkodnak dús zöldjükkel, lenn a völgyben, valamint a völgy másik oldalán emelkedő oldalban pedig a sok, szép ház fíirdőzik a déli napsütésben. Családi házak, inkább amolyan kisebb - vagy nem is kisebb - villák. A teraszok mélyedéseiben, meg az árnyékosabb részeken hó fehérük, még nem enged a Nap csábos hívogatásának, simogatá- sának, nagyon okosan inkább behúzódik a védett menedékbe. Az ég kék, tiszta, a levegő friss, a föld fagyos, a hó nagyokat hersen lépteink alatt. Mintha éppen a nagy váltás pillanatainak lennénk tanúi, ama nagy váltásnak, amikor a tél átengedi helyét a tavasznak. Hát csak bambulunk itt nehányan vendégek, és nézzük ezt a szépséges falut, Bükkszentkeresztet,' a gabonások üdülőjének teraszáról. Bodnár Tibor polgármester nem ámul a látványon, neki munkahelye, szülőhelye, miként őseinek is ez a község, de azért elégedetten veszi tudomásul, hogy a látvány ismételten megfogja az idelátogatót. A falunak éppen elég gondja volt annak idején a vezetékes ivóvíz megteremtése, hiszen a vezetékes vizet ide, majdnem az ország tetejére kellett felhozni, kellemesebb gondként jelentkezett a sok üdülő házhelyének kimérése, kijelölése, most meg a gáz, meg a szennyvízelvezetés a gond... Az utóbbi különösen fontos a környezetvédelem miatt, hiszen a Bükk forrásai adják Miskolc ivóvizének nagy részét, mindenképpen a kellemesebb, a jobb részét. Azért csak belépünk a Gabona üdülő hotelbe, Valent László birodalmába. E név pedig, a Valent, a szakmában nagyjából úgy hangzik, mint mondjuk az unikumnál a Zwack. Kábé úgy. Nemrég itt járt Habsburg Ottó. Mikor körbenézett, első mondata valahogy így hangzott kísérőihez: Hát miért nem itt szállásoltak el engem ebben a szép, barátságos hotelben? Tudta azt mindenki, az itteni személyzet is, Részlet a gabonás hotelből hogy udvariasságból mondja, mégis igen jólesett hallani. Valent igazgató pedig „készült” a magas vendégből, kiderítette, hogy éppen most van a születésnapja. Felköszöntötték illő módon. Most pedig egy köszönőlevelet őriznek vendégüktől, mely levél már később, más országból érkezett, ezért talán még nagyobb is a becse. De nézzük meg a lovakat! Javallja a polgármester, majd kicihelődésünk után ránéz amúgy szép formájú, nagy gondban tartott, állandóan su- vickolt, hivatali járgányunkra, és azt mondja, hogy no, ez itt marad, üljünk az övébe. Pilótánk csak rövid időre sértődik meg, később egyre jobban csodálja, elismeri a polgármesteri hivatal kocsiját. Jött a levél illetékes minisztériumból, hogy pár ilyen kocsi érkezett az országba, egyet Bükkszentke- resztnek is felajánlanak, ha kell szóljanak, pár száz- ezer forint segítséget is adnak a megvásárláshoz. Már hogyne kellene! Azóta itt a kocsi, melyről ránézésre is kiderül: azért csinálták, hogy menjen. Látszatra kicsi, ámbár böhöm, kövér férfiak kényelmesen ülünk hátul is: Magas építésű, a műszerfalon semmi cifraság, csak az, aminek lennie kell, a sebváltónál egy kar, melyet akár menetközben is (kuplungolással) felhúzva a motor négykerék-meghajtásúvá váük. Az egész nincs 1200 köbcenti sem, nem fogyaszt sokat, viszont mindenütt elmegy. Éről- ködés nélkül, szinte elegánsan. Tapasztalhattuk a hólatyakos, vizes, gödrös utakon, melyen az egyik domboldal mögött lévő istállóhoz igyekeztünk. Kissé előbb, mészkemence mellett dekkolunk le. A kemence feltöltve kővel, 80 mázsa mész jön ki belőle, ha kiégetik. A tulaj arra vár, hogy a megfelelő mennyiségű rendelés meglegyen, akkor alágyújt. A közelben egy hatalmas fém konténerszerűség. Erősen lelakatolva, végében kéménnyel, tehát amolyan ví- kendházféle. Szolnokról hozta ide valaki, fél óráig vitatkozunk, töprengünk, miként tudta idehozni, hiszen semmi kocsira föl nem fér. Valamely nagyokos közülünk azt mondja, hogy feltették egy teherautóra, a szolnoki ember meg a lelógó végét tartva futott utána, csakis így lehetett. Ebben maradunk, mivel jobbat senki sem tud. De nézzük inkább a lovakat. Az istálló is a kemence tulajdonosáé, Horváth Lászlóé, aki eddig inkább tehenekkel foglalatoskodott, most váltott. Lovasiskola ez, akinek kedve tartja, bizonyos összegért lovagolhat a hegyekben. Nem is sokat kell várakoznunk, hogy megérkezzen a kis csapat. Kipirult arccal, jókedvvel szállnak le a nyeregből, hiszen nekik nem akármilyen élmény a hegyek tetején lóháton csász- kálni, lévén, hogy szegediek, ráadásul triatlonozó fiatalok, akik éppen itt edzenek. Lovas szánkók is várakoznak az udvaron, ha hó lenne... A gazda többlábon akar állni és jól teszi, remélhetőleg sikerül is majd igazából megállnia. Illően ehhez a hosszú nevű szép bükki faluhoz. Mely bárhonnan is nézzük, ugyancsak meg tud állni a maga lábán. Az Itt-Hon konyhája E heti számunkban egy baktaké- ki háziasszonytól kapott ételrecepteket közlünk, melyben a farsangi fánk a februári hónap jellegzetes ételei között van nyilvántartva. Lebbencsleves Hozzávalók 4 személyre: 8 dkg füstölt szalonna, 10 dkg házilag gyúrt lebbencstészta, 30 dkg burgonya, zöldpaprika, paradicsom, vöröshagyma, fél dkg pirospaprika, só. Elkészítés: a füstölt szalonnát apró kockákra vágjuk, és állandó keverés mellett kisütjük. Ha megpirult, zsírját leszűrjük, és a zsír felében a finomra vágott hagymát megpirítjuk. Ha a hagyma megpirult, meghintjük a pfrospaprikával, gyorsan elkeverjük és kevés hideg vízzel felengedjük. Újból zsírjára pirítjuk, és hozzáadjuk az egyenletes, apró kockákra vágott és jól megmosott burgonyát. Kissé tovább pirítjuk vele, amíg üveges lesz. Megsózzuk, törött borssal ízesítjük. Hozzáadjuk a megtisztított és szintén egyenletes kockákra vágott paradicsomot és zöldpaprikát (télen lecsót), majd csontlével felengedjük. Közben a lebbencstésztát megpirítjuk a szalonna zsírjában. Ha a burgonya már félig puha, belefózzük a megpirított lebbencstésztát, a leszűrt tepertőt és a levest megfőzzük. Utánaízesítjük és forrón tálaljuk. Farsangi fánk Hozzávalók: 60 dkg üszt, 4 dkg élesztő, 8 dkg cukor, 3 tojássárgája, fél dkg só, 1 likőrös pohárnyi rum, 8 dkg vaj, reszelt citromhéj, 3 dl tej, kevés vaní- Uacukor, olaj a kisütéshez. Elkészítés: a 18 deka lisztből és a 4 deka élesztőből kovászt készítünk annyi tejjel, hogy ne legyen híg. A cukrot a tojások sárgáival és a tejjel jó melegen felveijük habüstben, s ha levettük a tűzről, állandóan verjük, míg langyos lesz, utána pedig belekeverjük a többi hozzávalót. Jól kidolgozzuk, majd a felolvasztott langyos vajat hozzáadjuk, és lassan eldolgozzuk benne. Nem hagyjuk kelni, hanem azonnal gyúrótáblára tesszük a tésztát, és kinyújtjuk kisujjnyi vastagságúra. A kinyújtott tésztát megjelöljük egy kiszúróval, és az anyag felébe, vagyis a fánk alsó részébe baracklekvárt teszünk. Akkor tojással körös-körül megkenjük a lekvárral töltötteket és ismét kiszúrjuk. A tésztát ezután letakarjuk és kelni hagyjuk. Ha megkelt, kisütjük forró olajban éspedig úgy, hogy a fánk teteje kerül alulra, a forró olajba. Az első oldal sütésénél betakarjuk, és csak ha az megsült, akkor sütjük fedő nélkül a másik oldalát. Vaníliás cukorral meghintve tálalhatjuk. Akár kínál, akár cserél, az ITT-HON-wÁ mindent elér!
