Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-28 / 50. szám
10 A SZELLEM VILÁG A Misztika 1995, Február 28-, Kepp A nyúl és a tojás Szepesi Sándor Húsvét táján bizonyára sokakban felmerül a kérdés: vajon miért pont a nyúl hozza a piros tojást? A válasz a tojáshoz és a nyulhoz kapcsolódó népi hiedelmek hasonlóságában keresendő. A tojás az ősidőktől kezdve az eredet, az anyaméh, a termékenység, a születés és az újjászületés egyetemes jelképe. Nem meglepő tehát, hogy az archeológusok gyakran talalnak tojásokat a legkülönfélébb kultúrkörökhöz tartozó őskori és ókori sírokban. így például kerültek már elő tojások etruszk, görög, egyiptomi, germán és avar temetkezési helyekről. (Egy Worms közelében feltárt sírban például piros, egy honfoglalás előtti avar sírban pedig hímes tojást találtak.) Oroszország, Ukrajna és Koma- nia egyes vidékein talán még ma is él az a szó- kás, hogy húsvétkor tojásokat helyeznek el vagy törnek össze a sírokon, hogy a hasonlósági mágia alaptörvényeinek megfelelően megkönnyítsék a holtak ítéletnapi feltámadását. A keresztény húsvét - mint az ősi tavaszi terme- kenységünnepek egyenes ági leszármazottja — természetesen az újjászülető világot jelképező hímes (világ-) tojásokat is örökölte. A keresztény szimbolikában a tojás a feltámadt Krisztus jelképévé vált, mivel Krisztus is úgy kelt ki a sírból, mint a madár a tojásból. Hasonlóan a tojáshoz, a szapora nyúl is a termékenység, a születés és a tavasszal újjáéledő természet szimbóluma. Szent Ambrus a nyulat prémjének félévenkénti váltogatása miatt a feltámadás jelképének tekintette. A maják egyik termékenység istennője Is-csel holdistennő — aki egyebek között a gyógyítás, a szaporodás, és a szülés pártfogója — szobrain és képein gyakran látható egy nagy nyúl társaságában. Az ősgermán hold- és tavaszisten- nőt szintén előszeretettel ábrázolták nyúliej- jel, vagy nyulaktól körülvéve. Nem véletlen tehát, hogy a tojás és a nyúl, a tavaszi újjászületés, a termékenység e két, egyetemes hordozója végül egymásra talajt. A nyúl a legtöbb kultúrkörben szinten igen szoros kapcsolatban áll az újjászületés egy másik ősi jelképével, a Holddal. Egykor Európában, Afrikában, Ázsiában és Amerikában is úgy vélték, hogy a Hold sötét foltjaiban egy nyúl rejtőzik. A kínai hagyomány szerint a Hold felületén egy jade nyúl látható, amint az életelixír hozzávalóit töri egy mozsárban. Egy buddhista meséből azt is megtudhatjuk hogyan került a nyúl a Holdra. Eszerint Buddha egyszer magára öltötte egy öreg brahmann alakját, majd úgy tett, mintha eltévedt volna az őserdőben, és már a végét járna. Addig siránkozott, amíg az erdő összes állata köre nem gyűlt. Mindegyik hozott neki valamilyen eleimet, egyedül a nyúl jött üres „kézzel. Hogy mégis segíthessen az öregemberen, beugrott a tűzbe, és nyúlpecsenyét csinált magabol. Buddha ekkor felfedte kilétét, és így magasztalta az önfeláldozó nyulat: „Aki így felüj múlni önmagát, legyen az a legalantasabb élőlény is, az örök béke óceánjára jut. Tanuljon mindenki ebből a történetből és cselekedjék együttérzéssel és könyörületesen”. Buddha végül megparancsolta az univerzum mozgatóinak, hogy fessék a nyúl képét a Hold tányérára, örök emlékeztetőül mindazok számara, akik az önlegyőzés emberfeletti magasságokba vivő útját járják. A női princípiummal, pontosabban a^ toia- anyával és a holdistennovel való bensőséges kapcsolata, valamint egynémely élettani és viselkedésbeli jellegzetessége miatt a nyulat a középkor folyamán a boszorkányok egyik legfőbb szövetségesének tartották. A boszorkányperek jegyzőkönyveiből megtudhatjuk, hogy a boszorkányok familiárisai - démon szolgái — gyakran nyúl képében teljesítették gazdájuk parancsait, de a néphagyomány szerint maguk a boszorkányok is szívesen öltöttek magukra ezeknek az állatoknak az alakját. Különösen az angol, ír és skót folklórban lehet gyakran találkozni a nyúllá változó boszorkány motívumával. Az angliai Canewdon lakói máig is emlegetnek egy múlt századi történetet, mely szerint egy teliholdas éjszakán hírül vitték a falu akkori, fiatal plébánosának, hogy a hírhedt boszorkánymagiszter Old George Pickingill és tizenkét tanítványa boszorkányszombatot tartanak a St. Nicholasz- templom melletti temetőkertben. A tettre kész pap azonnal felkerekedett, hogy saját szemevei győződjön meg a szentségtörő tivomyarol, és szétugrassza a „sátáni” gyülekezetét. Am, amikor lovaglópálcáját suhogtatva belepett a temetőbe, csend és sötétség fogadta, és emberek helyett csupán tizenhárom gúnyosan vi- gyorgó fehér nyulat látott a sírkövek kozott. Ufóalakzat Fotók: ÉM-repró Összeállította: M. Szabó Zsuzsa Óévbúcsúztató fényes jelenség az égen Az egész ország fölött áthaladt a csóvát húzó izzó vörös gömb Rajz: Hajdú-bihari Napló ÉGERHÁZI PÉTER Megkülönböztetett helyet foglal el életünkben szilveszter napja. A hozzá kapcsolódó szokásaink is évről évre ismétlődnek. Legutóbb is korán reggeltől szóltak a dudák, nyüzsögtek az emberek az utcákon, majd kezdődött a mulatozás. Eközben már locsol- gatták a sütőben a malacot, hűtötték a pezsgőt és egyéb italokat, várták a vendegeket. Az utóbbiak jókedvűen, többnyire népes társaságban igyekeztek a bulik színhelyére. Sem ők, sem mások nem sejthették, hogy 1994 utolsó napja még egy izgalmas látványt tartogat számukra. Hajdú-Biharban valószínűleg Somogyi József és Angyal György észlelhette a jelenséget leghamarabb. Ők a Karcag és Püspökladány közötti lokátorállomáson dolgoznak üzemmérnökként, és éppen munkahelyükre igyekeztek. Egy Volkswa- gen-Transporttal utaztak, amikor hirtelen a szélvédőn keresztül meglátták a nyugat felől érkező, akkor még narancssárga színűnek tűnő gömböt. Első gondolatuk az volt, hogy a Marsot látják, de azt is tudták, annak látszólagos nagysága nincs ekkora. Megálltak és kiszállva az autóból figyelték a pontosan fóléjük érkező fénygömböt. Ekkor már kimondottan vöröses színe volt, és észrevették a mögötte húzódó gázszerű csóvát, ami szerintük mintegy ötszöröse lehetett. Sebességét gyorsabbnak vélték, mint egy utasszállító repülőgépét, és röppá- lyáját is magasabbnak találtak. Megítélésük szerint két-három percig láthatták, majd a Püspökladány irányában lévő erdősáv takarta el szemük elől. Csakhogy közvetlenül ennek megtörténte előtt a jelenseg mintha jojózni” kezdett volna, háromszor, négyszer le-fel változtatta irányát. A pontos időt nem néztek meg, de abban biztosak, hogy este fél hét előtt történt az eset. Ahogy a fényes jelenség tovább haladt, újabb észlelő, a Földesen lakó, de rendészként Kábán dolgozó Szabó Lajos vette észre. Éppen műszakban volt este hat órától, amikor az első ellenőrző kőrútján feltűnt neki a változó hosszúságú, csóvát húzó, vörös színű gömb. O a megfigyelését, ami fél percig tartott, 18.20 és 18.30 közé teszi. A titokzatos „égi vendég” szinte követve a 4-es főút nyomvonalát, Hajdúszoboszló fölé ért, bár az érkezési irányt Palczert János 44 éves helyi vállalkozó nem egészen ilyennek észlelte. Szerinte északnyugat felöl haladt délkeletnek, s ezt a mégha- tározást pontosítja a szomszédos házak elhelyezkedése. Ugyanis éppen két épület alkotta „folyosóban követte nyomon családjával a feltűnően egyenes vonalban közlekedő narancs-vörös fényességet. Csak amikor fóléjük ért, akkor eresztett csóvát, „mint amikor egy párhuzamos fényű lámpával bevilágítunk a ködbe”. Szinte látni vélte hogy „gázt ad” az elöl haladó gömb. Ez annál is inkább nyilvánvaló lehetett számára, mert pár másodperc után ismét eltűnt a csóva A megfigyelésük néhány perccel a televízióban 18.30-kor kezdődő film előtt történt, azaz az időpont egybeesik a többiekével. Akárcsak a hajdúböszörményi Fodor Lászlóé, aki éppen karikás ostorral csergetni indult az utcára, amikor észrevette a nem teljesen szabályos izzó vörös gömböt és az abból kiinduló sárgás-vöröses csóvát. A 38 éves rendőrzászlós hirtelenjében meteorithullásra gondolt, aztán ezt elvetette, mert a keleti irányból érkező fényesség sebessege kisebb volt, és néha mintha csökkent is volna. Olyankor úgy tűnt számára, hogy a csóvája is lerövidül. Egyébként amikor a leg- hosszabbnak látta, akkor nyolc-tízszerese lehetett az elöl haladó szabálytalan gömbnek, amely időnként mintha szikrákat szórt volna. Közel fél percig figyelte feleségével és 12 éves kislányával a tőlük délre 60 fokos szög alatt látható jelenséget, amely egy ház mögött tűnt el a szemük elől. A debreceni Román Ferenc a Po- roszlay úti lakásának nyugatra néző ajtaján keresztül látta meg az elmondása szerint tv-képernyő nagyígy haladt a fényjelenség ságú vörös gömböt, ami nagyon hosszú csóvát húzott maga után. A 68 éves nyugdíjas úgy érezte, a jelenség nem haladt nagy magasságban, maximum öt kilométerre lehetett a földtől. A gömböt halványké- kes-sárgás floureszkálás vette körül, mint ahogyan a csóvát is fluo- reszkálónak vélte. A sebességét a szuperszonikus gépektől láthatóra saccolta. Feltételezhetően a hajdúhadházi polgármester, Béres László és felesége látta utoljára ezt az égi csodát. A Debrecen és Hadház között északi irányban majdnem félúton fekvő Bocskaikertben lévő háFénycsóva 1990-ben, Belgiumban kapták lencsevégre zakból vették észre. A félj hirtelen- jébep arra gondolt, hogy kigyulladt egy repülő, mert a gömb nagyságát is egy utasszállító látszólagos méretéhez hasonlították. Feltűnt azonban nekik, hogy vastag, hosszú csóvát húz maga mögött, amely mintegy tízszerese lehetett az elöl haladó fénynek, és mintha még szélesebb is lett volna. Megítélésük szerint 60-70 fokos szögben haladt tőlük délre, majd Hajdúsámson irányában egyszer csak hirtelen kialudt. A Debrecenben működő Magnitúdó Amatőr Csillagász Szakkör tagja, Nyári Szabolcs is jelentkezett megfigyelésével. Az égi kísérőink rendszeres tanulmányozója a házuk udvarából vette észre hajszálpontosan 18 óra 24 perc 35 másodperckor a Halak csillagképben északnyugati irányból érkező és délkelet felé tartó, legalább „6 mg- os tűzgömbszerű objektumot”. Amikor körülbelül hét másodperc múlva 60 fok magasan áthaladt a Délvonalon három másodpercnyire 8 mg-ra felfényesedett. A szakszerű leírás szerint: az „1/4 részben vöröses árnyalatú, fehér alapszínű objektum kis ovális, parázsszerü magját és az azt körülvevő 8-10 átmérőjű, kicsit ovális kómát Tátva - mely 4 fok hosszú nyílegyenes nyomot húzott maga után” - legelső gondolata az volt, hogy légköri súrlódástól izzó égő testet látott mintegy 25-30 másodpercig. A Magyar Csillagászati Egyesülethez elküldött megfigyelésére érkezett válasz is azt látszik igazolni. Idézet ebből az írásból: „Egy több mint félperces műholdégés zajlott le a légkörben, amit rengetegen láttak az ország minden részéből. Ehhez hasonló események máskor is előfordulnak - ez az időtartamának hosszúságában volt különleges. Valószínűleg egy átlagosnál nagyobb tömegű műhold semmisülhetett meg földünk légkörében, másrészt a test relatív légbeni sebessége lehetett csekély, így lassan történt meg a darabolódás.” Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a fényes jelenséget - amint azt a Nagyváradon kiadott Bihari Napló január 10-i számából megtudhatjuk- Nagyszalonta és Nagyvárad fölött is észlelték. Idézet az Ufó Szalonta fölött? című cikkből: „Az első megfigyelő december 31-én, 19.30 órakor (Romániában egy órával előrébb járnak az órák - a szerző.) egy azo- nosítatlan repülő tárgyat vett észre az égbolton. Szabad szemmel labda nagyságúnak tűnt, és egyenletesen fehér fényt bocsátott ki magából... Valamivel gyorsabban haladt, mint egy repülőgép, és megpillantása után néhány másodperccel 4-5 méteres rózsaszín-lilás csóvát bocsátott ki magából. A jelenség körülbelül fél percig volt látható, ahogy áthaladt a város felett...” A bejelentések nagy száma, az esetleírások fantasztikus hasonlósága és ugyanakkor bizonyos érthetetlen eltérések kísértetiesen emlékeztetnek két korábbi észlelésre. Az első, ami 1991. január 18-án este negyed tizenkettő tájban történt, az egész ország közvéleményét megmozgatta, még a televízió is foglalkozott vele. Az egy évvel későbbi, áprilisi esetet azonban szinte kizárólag csak Hajdú-Biharban regisztrálták, a cikk szerzőjéhez például 52 bejelentés érkezett. Míg az elsőnél azonban az időben is tapasztalható volt szóródás és a látvány sem mindig egyezett meg, addig a kevésbé ismert második észlelésnél az időpont mindenütt stimmelt, viszont a látott fényes objektum nagyságáról és színéről különbözőképpen vélekedtek a szemtanúk. A mostani eset még tovább szűkíti a behatárolhatóságot, hiszen csak a gömb formájára és nagyságára, valamint csóvája méretére utaló adatokban mutatkozik - nem lényeges- eltérés. A magasságának megítéléshez segítséget ad, hogy Szegeden is rengetegen észlelték a jelenséget. A helyi Ufocontroll nevű szervezet vezetője, Sós Tibor jelezte, hozzá is nagyon sok megfigyelés leírása érkezett és ezekben szinte kivétel nélkül a várostól északi irányban, mintegy 40-45 fokos szögben látták a szemtanúk az említett fényes égi vándort. Ismerve a két város közötti távolságot légvonalban, nem nehéz kiszámítani a szögek alapján az objektum vélhető magasságát. A végeredmény megdöbbentő, hiszen több mint száz kilométerre lehetett a Földtől, de ha a fokok megítélésében tévedtek az észlelők, akkor is minimum 60-80 kilométerre. Márpedig nem akármekkora tárgynak kellett lennie annak a valaminek, hogy átlagban a telihold egyharma- dának, egynegyedének megfelelő nagyságúnak lássák. A lezuhanó műhold teóriát cáfolja, hogy minimum öt percig lehetett látni a jelenséget, ami az idő alatt nem mutatott lényeges sebesség- és magasságcsökkenést. Tisztelt Szerkesztőség! Az 1995. 02.01-én a „Szólástér”-ben megjelent cikkre szeretnék reagálni. Remélem nem sikerült túlságosan személyeskedőre, bántóra. De kénytelen voltam ezeket beleírni a megértés szempontjából. A nevem és címem megadom, de kérem, személyes okok miatt csak annyit közöljenek (ha egyáltalán közük), hogy K. Miskolc. Köszönöm. Tisztelt Bodonyi László! Szólástér c. rovatban megjelenő véleménye az ufókról - mint áltudományos szélhámosság - nem felháborodásra, inkább mosolygásra késztetett. Tipikus példája a fold' hözragadt, önmaga világába zárkózott, nyitásra képtelen ember gondolkodásának. Ami nyilvánvalóvá vált az első sorok olvastán az, hogy kiegészítésre szorul az ismerete,3 természettudományok terén. _En nem akarok magyarázatot fűzni semmilyen számításához - gondolom sok időt vett igénybe míg erre a következtetésekre jutott - csak any- nyit kérdeznék: gondolom olvasta Egely György fizikus Bevezetés a tértechnológiákba c. könyvét. Ha nem, ajánlom a figyelmébe, írásából nem derül ki számomra, hogy elképzelhetőnek tartja-e ide- gén civilizációk létezését. Ügy gnm dolom, ebben a több milliárd bolygót magába foglaló kozmoszban igazán önző dolog volna feltételezni, hogy csak a Földön van élet. És az is elképzelhető, hogy nem mi vagyunk a legfejlettebb tudással rendelkező lények. Akkor miért kéne leragadnunk a mai fizikai ismereteink szentsége mellett? Már mindent tudnánk a világról és működéséről- Vagy netán, ami még nekünk elkep' zelhetetlennek tűnik, mások, fejlettebb civilizáció, már megvalósította? Gondolok itt például a nagy távolságú űrutazásra. Ön szerint.az Uj kor (New Age) felé tartó emj>c' rek, a „szakértők” „büntetlenül végzik ezt a szellemi környezet- szennyezést”. Talán nem ezt 3 „környezetszennyezést” kellen büntetni, nem az emberek felvila®0 sítását tiltani, hanem azt, ami30^ tönkre tesszük levegőnket, vizeinket, életterünket, Gaiát. Mert ez® még senki - tisztelet a kivételnek - nem gondolkozott el alaposabb3’’ mi lesz a gyermekeinkkel, unó 3 inkkal ebben a környezeti PusZ _ lásba rohanó világban. Én még sZ<,' retném őket boldognak, felnőttne látni... . K. Miskob' Tisztelt Olvasó! így van ez: pro és kontra. Van, aki bírál minket, mert ufókról és ma® titokzatos jelenségekről közlünk összeállítást, más pedig azért fejezi ki nemtetszését, mert ezért kapunk bírálatot. Ahogy mondani szokták- mindez belefér. Még lapunkba is, amelyről tudjuk, hogy sokaknak egyetlen újságja, s ezért mi arra törekszünk, hogy ebben a napilapban lehetőleg minden hírt, tudósítást, szórakoztató olvasmányt, megtaláljon az olvasó. Annak idején — ennek már több mint egy éve — azért indítottuk útjára Misztika rovatunkat, mert szerettünk volna azoknak kedvezni, akik szívesen olvasnak lapunkban hasonló témákról. Tesz- szük ezt azért, hogy ha kell, ezzel is szolgáljuk az olvasót. A misztika témájában nem foglalunk állást: nem mondjuk, hogy igenis, mindez kétségtelen tény, de azt sem mondjuk, hogy áltudomány az egész. Hogy állásfoglalás az is, hogy egyáj- talán havonta egyszer megjelenik ez az oldal? Kétségtelenül az: de csak amellett, hogy ilyen is van, erről is beszélnek, miért éppen mi ne szólnánk róla? Aki híve a misztikus természetgyógyászatnak, az ufójelenségek leírásának, értelmezésének, az találja kfed- vét ezekben az írásokban! Es aki nem? Az fogja fel úgy, mint korunk meséjét az ufólegendát. Az ufókat lehet csak úgy és lehet tudományos érveléssel tagadni, csak egyet nem: elhallgatni. Része korunknak. Csakúgy, mint a bioárammal, személyesen, vagy telefonon át gyógyító természetgyógyász. írunk tehát erről is, arról is. Annak ellenére, hogy szerkesztőségünk nem ment át „misztikába”, s jelen sorok szerzője sem azzal tölti estéit, hogy az ablakban, vagy valamely stratégiai megfígyeló- ponton állna, azonosítatlan repülő objektumokra lesve... A szerkesztő A-
