Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-25 / 48. szám
Február 25., Szombat Műhely ÉM-hétvége VII Élettelen élet az ásványtani kutatóműhelyben Beszélgetés Szakáll Sándorral, a Herman Ottó Múzeum munkatársával Donos Klara Miskolc (ÉM) - A {gyűjtemény húszezer ^arabjából egyetlen kőre nem tudja azt mondani, hogy ez a kedvence. Mind kedves számára. Csoportot mond csak: Neolitok és arzenátok. De talán valamelyik rudabányai malachit... Hogy „jo- gos-e” a választás, azt mindannyian eldönthetjük a március 10-én nyíló állandó kiállításon, a miskolci Herman Ottó Múzeum papszeri épületében. A tárlat enne: Magyarország ásványai. Rendelje: Szakáll Sándor muzeológus. • Nemcsak esztétikai alapú, hanem elsősorban ásványtársulások szerinti válogatás lesz. Szeretnénk átfogó képet adni. Ezért a ®zép kristályok mellett a szénbányák legbüdösebb, legrondább ásványait is láthatják diajd itt a látogatók. Mennyi idő alatt jött létre a múzeum húszezer darabos gyűjteménye? • En 1980-tól vagyok itt, akkor alakult meg ez a részleg. Előtte nem volt komoly ásvány- gyűjtemény. Mikor idekerültem, egészen Pontosan negyven esztramosi cseppkő várt. bpkat vásároltunk gyűjtőktől, kereskedőkul. volt amit ajándékként kaptunk, renge- teg amatőr gyűjtő segíti a munkánkat. De a Ngtöbb ásványt a terepi munka során gyűj- böttem be. ^Kalapáccsal, vésővel? •Klasszikusan igen. ű* Nem sajnálja megbontani a környezetet? • Az ásványok, ha olyannyira felszínközel- be kerülnek, hogy az ember észreveszi, akvédtelenekké válnak. Külső behatások, ®,So> fagy következtében törvényszerűen tönkremegy a felszínen: elporozódik, szétaprózódik, belekerül a patak-hordalékba és Pornókként, kőzettörmelékként fejezi be. A természetvédelemnél egy kalap alá veszik a növényekkel meg az állatokkal az ásványok védelmét, már pedig itt más a helyzet. A nö- y?ny meg az állat tényleg ott él, ott van a legideálisabb helyen, az ő saját társulásában, r Végül is eredményesnek tűnik a munkájuk... • jgen, 15 év alatt - magyarországi anyagát ekintve - az ország legnagyobb gyűjtemény8 jött létre. Az összes hegységből az összes előfordulások itt vannak a leggazdagabban képviselve. Hogy a legteljesebb gyűjtemény, ezt többféle adattal alá lehet amasztani. Ahogy a növényeknél és álla- mknál, az ásványoknál is vannak fajok. Ma- parországon mintegy négyszáz ásványfajt amerünk, ebből itt 350 megvan. ^négyszáz nem kevés? Relatív. Én is keveselltem, úgyhogy ,1aazehasonlító adatokat kerestem. Hazánkon a ’30-as években hetvenet ismertek. ^066-ban 180-at, ’85-ben 250-et. Ehhez ké- Peat ez fantasztikus fejlődés. A természet- en négyezer ásványt ismernek, ahhoz vi- z°nt kevés, mert mese nincs, ez csak tíz azalék. De figyelembe kell venni, hogy ajdnem alföld az egész ország, ami nem ]i l-dag ásványokban. És összehasonlíthat- Ll Például Svájccal is, ahol nem ismernek obbet öt-hatszáznál. • V 6 aZ milyen 0,'szág... . viszont tiszta hegy. Romániában is ötszáz ru| Van a7 jsnlcr( ásványfajok száma, pe- g ott hihetetlen gazdag az ásványkincs. A egyrészt tehát függ az ország földtani építésétől, és nem kis mértékben attól is, a2®y milyen az ásványtan helyzete abban fa>rSZ^gban- Németországban ezernél több .•ű ismernek, aminek nemcsak a nagyobb ^met az oka, hanem az, hogy hihetetlen Szakáll Sándor sok ásványtani kutatóműhelyük van. Magyarországon viszonylag kevés helyen foglalkoznak ásványtani kutatással. □ Akkor Miskolc „főszereplője” az ásványtannak? • Erre csak egy adat: a 350 fajból hetvenet a mi közreműködésünkkel mutattunk ki... Egy múzeumban az a kutató fő feladata, hogy a gyűjteményfejlesztés során bejövő anyag tudományos feldolgozását végezze el. Mivel itt a gyűjteményfejlesztés nagyon dinamikus volt, rövid idő alatt nagy gyűjtemény alakult ki, ezért nem tudott lépést tartani a feldolgozás a beérkező anyaggal. Most már többen vagyunk kutatók, viszont a kutatáshoz pénz is kellene. Ez pedig múzeumon belül nem nagyon van. Külső pályázatokból kell megszerezni, ami részben sikerül, ennek köszönhető, hogy a feldolgozás folyamatos. Jelentős feladatunk lenne a műszerezettség javítása. Az ásványokat a kornak megfelelő szinten csak úgy lehet feldolgozni, ha bizonyos vizsgáló műszerek is vannak. A vizsgálatokat egyelőre részben bérmunkában tudjuk elvégeztetni, részben pedig szoros tudományos kapcsolataink vannak más intézményekkel, például a Miskolci Egyetem fémtani tanszékével, ahol használhatjuk az elektronmikroszkópot. Ami pedig itt sem hozzáférhető, ahhoz külföldieket is bátran igénybe veszünk. Ez részben azért lehetséges, mert az ember részt vett tudományos konferenciákon Ausztriától Ausztráliáig és építette a kapcsolatait. És látják a dinamizmust, hogy tényleg fejlődünk. UEz tehát a kuta tómunkájuk egyik mozaikja... • Van egy tudománytörténeti kutatási irányunk is. A magyar ásványtan történetét kutatjuk. Ebben a magyar ásványtan fejlődésével kapcsolatos relikviákat, dokumentumokat gyűjtjük, számos neves magyar mineralógusnak itt van a hagyatéka. Például Koch Sándornak, aki minden idők egyik legnagyobb magyar- mineralógusa volt. Elég kalandos körülmények között, de ide került az általa gyűjtött anyag. Szívügye volt a magyarországi ásványfajok, ásványtársulások kutatása. Én egyik szellemi elődömnek tartom. □ A múzeumon belül fontos helyük van? • Minden azt bizonyítja, hogy fontos. Nincs például minden tudománynak önálló osztálya, de nekünk van. Ennek részben oka az Fotó: Dobos Klára is, hogy más épületben vagyaink. Valahogy itt ragadtunk. De jó így, mert ezzel is nagyobb az önállóságunk. □ Nem. hiányoznak a muzeológus kollégák? • Részben igen. Voltak közös munkáink más muzeológusokkal. Szívesen és kedvvel nyitottam más területekre. Például néprajzosokkal dolgoztunk kőfaragás témában, régészekkel, paleolit kutatókkal kőeszközöket vizsgáltunk, lehet hogy az M3-as kapcsán is beszállunk bizonyos vizsgálatok elvégzésével, történészekkel a tudománytörténet területén kikerülhetetlen a találkozás. Érdekelnek a határterületek. Ez nyilván gyengült egy kicsit azzal, hogy külön vagyunk. □ „Egyedül” vannak ezzel a rengeteg kővel. Nem nyomasztja ez néha? • Mármint hogy túl tömény volna? □ Vagy inkább túl élettelen... • Nem jó, mert nekem élnek. És ha belegondol, hogy lassan külön tudománnyá fejlődik a köveknek az emberre gyakorolt hatása, egyre többen hisznek ebben... □ Ön például? • Jó kérdés, ezzel a sarokba vagyok szorítva. Én nem hiszek benne. Az a magánvéleményem minden parajelenséggel kapcsolatban - nevezzük annak, mert nincs bizonyítva egy csomó dolog, amit ezekről állítnak -, hogy végül is ha valaki valamiben hisz, az lehet gyógyító. Lehet, hogy ha valaki a nyakába vesz egy hematitláncot, és hiszi, hogy az számára pozitív sugárzást bocsát ki, meg is gyógyul. Az agy mindenre képes. Nekem az a gyanús a dologban, hogy rengeteg ilyen könyv megjelenik, és ezek szakmailag pongyolának tűnnek. □ Ilyen nyakláncokat tömegesen lehet vásárolni például a hagyományos márciusi, egyetemi ásvány fesztiválon. Ez a börze is kötődik a nevükhöz... • Ez azért volt a szívügyünk, mert sok ember csak ott lát ásványokat, sok fiatal ott kap indíttatást ahhoz, hogy közelebbről megismerkedjen e területtel. □ Vajon miért szeretjük az ásványokat? • A válasz elsősorban az esztétikumban keresendő, az emberek többsége erről az oldalról közelít. Az ásványok „lépéselőnyben” vannak a növényekkel állatokkal szemben, mert maradandóak. Megtartják színüket, formájukat, ugyanúgy csillognak tíz év múlva is... T sóh ■ 2 minden napot Uram! - aJtok fel reggelente, s kezem- az újságot. Kíváncsi- lom) iötelesség (szakmai árta- Dej va8y csak szokás? fn lat ez a hazám, mondom ÍBv*uXan' Ami bizony - még tet 'ih 6 S° hullásra is - eléggé pa- OnpUS' Egyébként szép kis haza. kor retfeország - vélekedtek egy- bár fpm^y zsurnaliszták. Am- imneh^ megg°ndoljuk, előde- állir, 1 CZ a minősítése már nem rvjt a helyét. Mert az ope- de s??rV Mulatságos ugyan, A s? r<P °l hisznek valamiben. ami,hen mindenképpen - És n Ufiyehúr örök emberi érték, gi a rí u8?uta történeteket átlen- (ntm, ru; a festett felhők mögül "Op * l> "“ofroe rink a Valói!'!- tyőnyzik az életünkből, nünk t napsütés, ami ben- szen "'H; Ne mostanára egé- nyek (Mlua'tyultak a belső fé[espmMCsótZ ennek °kát lu’~ haligajIstL'án mondatait Élete X egy ré8> felvételről, kora hr.J0iny^n’ kilencvenéves Mikrofon! ’ víhették el hozzá a csoda kert’'? Mennyi, derű, mi- Kétségteííy Td mondataiból. " ^leLen, hogy nem volt a gyors örömök hajszolója. Hogy jól élt? Igen, mert bölcsen élt. Volt türelme, és volt szíve. Persze, őt még a 19. század szülte: más kor, más ritmus, más eszmények) De mi van velünk? Miért vagyunk kedélytclenek? Mert nehéz az élet, mert minden féle külső és belső bajok nyomasztanak bennünket, mert szegények vagyunk? Ugyan már! - emlékezzünk a Móricz-novella krajcárkereső derűjére, a lövészárkok, a fogolytáborok (táborszínházak) csak azért is vidámságaira, s a diktatúrák rengeteg viccére. Vagy tán nem hallottunk róla, hogy miként - a szellemnek micsoda sziporkázó tűzijátékával - védték meg lelkűk épségét (ha kezük, lábuk szinte le is fagyott) a munkaszolgálatosok? Vitalitásunk, a benn ünk élő humorérzék - Koestler szerint a legrangosabb, legnemesebb emberi tulajdonságok egyike - mindig megtermelte a szükséges ellenmérget, s így védetté váltunk. Túléltünk mindent mostanáig. Vajon mikor veszítettük el jókedvünket? Miként. lett. a „legvidámabb barakkból” az ORDÍTÓ EGEREK ORSZÁGA ? Félreértés ne essék: nem az ország kicsinységével van. bajom, hanem, az emberek kicsinyességével. Akik nem látják magukat, mert mindig másokat néznek. Akik szerep- és aránytévesztéseik miatt elvesztik hitelüket. Következésképp híveiket is. Azt hiszem a Csókék nemzedéke, de még a Gyarmati Béla sincs kultúi fölényről... Azaz, szavak vannak, leginkább csak szavak... Istenem, ha majd egyszer valaki összehasonlítja a század első, meg utolsó negyedének parlamenti jegyzőkönyveit... Vajon miket írna, mondana - ha Szószólóban későbbi generációk, is, elsősorban nem tudásukban, hanem FORMÁTUMUKBAN múltak felül bennünket. Mert annak a megalázott, megcsonkított országocskának 1920- ban legalább volt egy Apponyi Albertje, akire Trianonban is felnéztek. És ekkortájt megjelentek még néhányon a politikai porondon, akik... Akik, a többi között, iskolákat építettek, míg ma áruljuk, eladjuk az iskolákat. De nem akarok belebonyolódni, mert mindjárt itt vagyunk a „kultúrfólény” vitatható momentumánál. Nahát most aztán szó Cseh Károly A demokrácia keresztje W. L-nak Szíjakra kibontva sajgóbb a korbács csapása, s egyszerre több helyen is serken tőle a vér. Fecske Csaba Börtön Könyörtelen vagyok, bezárlak, bár lehet, hogy csupán félek. Foglya leszel a pusztító magánynak, életfogytig magamra ítéllek. Idegenkén t téblábolsz bennem, véget nem érő éveken át, úgy érzem, m indenért meg kell fizetnem, elrontott életem a te bűnöd és hibád. Az emlékezet vakbuzgó, konok festő, nap mint nap kifeszíti a vásznat. A szerteszaladó gondola tok riadt egérként kaparásznak. Utolsó porcikádig enyém vagy, Nessus-ingként égető tulajdonom. Remény? A remény bemeszelt ablak. A terméketlen időn veled osztozom. Kalász László Hittem magamban nagy volt a hitem: hitem nyakamban könnyen elviszem mint gyermeket kell gödrös utakon / fól-fólugrál még nyakamból s hagyom/ hosszú az út és fogy a nyugalom /rikkant is olykor/ s én szégyenkezem I nert valótlannal sgyermekként dicsekszik/ nevessetek csak m íg m egérkezem ! dehát hová?- csak utat láttam eddig volna közöttünk-egy mai Szabó Dezső? - aki egy mellékmondatban ilyesmiket vetett oda kortársainak „szeiény leszek és hallgatok, mint Herczeg Ferenc a fűben.” Pedig Herczeget még becsülete is valamelyest. Nem így az író-politikust, a Pctőfi-társa- ság elnökét -Pékár Gyulát, - akit „fordított kentaurnak” (felül ló, alul ember) minősített, s imigyen. mennydörgött róla a nyil- , vánosság előtt: „találkozunk még Pékár Gyulával a vendéglőben, én akkor is vendég leszek, ő akkor is az étlapon fog szerepelni.” (A nevek persze tetszés szerint behelyettesíthetők napjainkban is, de nem azért idéztem.) Egyébként a szarkazmus, a gúny, az ironizáló szándék ma sem hiányzik közéletünkből, csak ezek töltése... Meg aztán művek - s az igazán jó plánu- mok - sem hitelesítik az urakat. Ha oroszlánok bőgnek, vagy helyes a bőgés vagy sem. Éreje, akusztikája, bizonyos méltósága mindenesetre van a produkciónak. De ha bolhák köhögnek, vagy egerek ordítanak?... Te adsz minden napot Uram! Talán csak azért adod, hogy fellapozhassam az újságot reggelenként. Nem tudom mi lenne, ha eltiltanának ettől. A bolhák, az egerek? A hazám... A haza pedig - Karinthy Ferenc szavaival -az, ami érdekel. Szeretem, nem szeretem - a fontos az, hogy érdekel, s mindig is érdekelni fog! „Senkinek sincs joga ahhoz, hogy középszerűen éljen” - mondotta XI. Pius a világégés küszöbén - 1937-ben. Most is a küszöbéhez érkeztünk valaminek. Nemigen tudjuk, hogy minek, de a következő mondatokra érdemes figyelni: „szerte az országban nem adózó rablóvezérek luxuskocsikon furikáznak, az elhanyagolt gyerekekre kábítószer-kereskedők és pszichopaták leselkednek, hajléktalan nagymamák róják az utcákat kis kocsikon tologatva maguk előtt minden földi vagyonukat, és a legkülönbözőbb korosztályok képviselői esnek áldozatul a Pisztoly Járványnak. Agyonlövik magukat, vagy egymásra lövöldöznek...” Ez nem hazai kórkép-ez Benjámin Hoff Amerikája. De ki merné tagadni, hogy erősen ameri- kanizálódunk?! Van-e sajátos magyar út? Nem tudom, nem hiszem. Út azonban mindenképpen van. Nem arra a bizonyos TAO-ra gondolok. De nem is valamiféle versenypályára, ahol görcsös igyekezettel akarjuk megelőzni - akár csalással, akár doppinggal is - embertársainkat. Hanem arra az útra, ahol - szükségképpen együtt haladva - észrevesszük egymást. S nem félrelökjük és letapossuk, hanem - ha kell - felemeljük és segítjük azt a másikat, De legalább élni hagyjuk; saját törvényei és igazsága szerint. És megtanulunk nevetni - elsősorban önmagunkon. Akkor majd látják - látja a világ -, hogy mennyire komolyan kell venni bennünket... Cserépfalu Barczi Pál grafikája
