Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-22 / 45. szám
10 ELETMOD Család 1995- Február 22-, Szerda Családtörténetek (7.) Miskolc (ÉM) - A Miskolci Családsegítő Szolgálat Avasi Csoportja családtörténeti kutatási pályázatot írt ki az általános iskolák 7-8. osztályos tanulói számára, amelyben arra voltak kiváncsiak, mennyire ismerik a gyerekek csalásuk múltját. Nem titkolt szándékuk volt, hogy a kutatáshoz nélkülözhetetlen beszélgetések által közelebb kerüljenek egymáshoz a nemzedékek. Most a nyertes pályázatok közül az „Eda” jeligével beérkezettet közöljük. Kártyán vesztett boldogság „A cím, Bodnár László üknagyapám, (családunk sorsát befolyásoló) cselekedetére utal. 0 az 1800-as évek elején élt. Családunk ekkor még hatalmas vagyonnal és hatalommal rendelkezett. De az üknagyapám nagy szerencsejátékos volt, és elkártyázta a vagyonúnkat. A cím lehet, hogy egy picit túloz. Hiszen nem vesztettük’el teljesen a boldogságot, de úgy gondolom sokkal boldogabbak lennénk (és a volt generációknak is könnyebb lett volna az életük), ha nem veszíti el a pénzünket. Pályázatomban két szálon keresztül fogom elmesélni családom történetét napjainkig. Egyik szál: az apai ág, másik az anyai. A nagyszülők megszületésétől - 1900-as évek eleje - mutatom be a család sorsát. Apai ág: Vályi István 1902. április 7-én született Olaszliszkán, jómódú családban. Hat testvére volt. Olaszliszkán járt iskolába, majd földművelőként dolgozott (abban az időben ez volt a leggyakoribb mesterség). Bazsa Borbála 1904. július 8-án született Olaszliszkán, szegény családban, hét testvére volt. Szülőfalujában járt iskolába. Majd (ahogyan akkoriban más lányok) édesanyjának segített a háztartásban. Az 1910-es években ismerkedtek össze, egy iskolába jártak. A barátságból szerelem lett. Majd 1920-ban összeházasodtak. Jómódban, boldogan éltek. Hét gyermekük született. A legfiatalabb volt köztük az édesapám. Anyai ág: Szinyéri János 1905. december 10-én született Vajdácskán, jómódú családban. Öt testvére volt. Vajdácskán járt iskolába. Tanulmányai elvégzésével, földművelőként dolgozott a családi birtokon. Bodnár Julianna 1914. március 14-én született, szegény családban, Olaszliszkán. A család később Vajdácskára költözött. A nagymamám már itt járt iskolába. Tanulmányai befejeztével a háztartásban segített. 1932-ben egy bálban ismerkedtek össze és szerettek egymásba. Egy évvel később, 1933. június 14-én összeházasodtak. Szegényen éltek, de nagyon szerették egymást. Hat gyermekük született, de az egyik fiatalon meghalt agyhártyagyulladásban. így öt gyermekük maradt. Legfiatalabb volt köztük az édesanyám. Édesapám, Vályi László 1944. november 19-én született Olaszliszkán. Iskoláit is itt végezte, majd Miskolcon. Munkát is a városban kapott, ezért elhagyta a szülői házat, és albérletbe költözött. Hétvégente hazajárt meglátogatni a szüleit. A faluban, ahogyan más fiatalok, bálokba járt ismerkedni. Édesanyám, Szinyéri Erzsébet (ma már Vályi Lászlóné) 1950. november 25-én született Olaszliszkán (ahová a család 1942-ben költözött). Iskoláit szülőfalujában, majd Sárospatakon és Miskolcon végezte. De nem hagyta el Olaszliszkát, szüleivel élt. Éizonyára egyikük sem felejti el azt az 1967-es bált, mikor összeismerkedtek. Egész este egymással táncoltak. A fiatal Vályi László pedig már akkor tisztában volt vele, hogy az akkor tizenhat éves Erzsébet megismerése döntően megváltoztatja életét. Meg is tett mindent, hogy ez így legyen. Két éven át udvarolt a lánynak. Majd 1969. május 31-én összeházasodtak. Boglárlellére mentek tíz napra nászútra. Ennek emlékére a mai napig is minden nyáron elmegyünk oda nyaralni. A nászútról visszatérve kivettek közösen egy albérletet. László a Digépben vállalt munkát (ma is ott dolgozik mint esztergályos), Erzsébet pedig az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál dolgozott, és dolgozik ma is mint áruforgalmi előadó. Nehéz időszak volt ez az életükben. Majd 1974. december 17-én megkapták Középszer úti lakásuk kulcsát, ahol ma is élünk. 1975. január 31-én megszületett első gyermekük, Vályi Krisztián, a bátyám. Ö ma 19 éves és a Matávnál dolgozik telefonszerelőként. 1980. november 27-én megszülettem én, Vályi Edina. . A nagyszüleiül már mind meghaltak. En csak egyiküket ismertem, Bodnár Juliannát. Ő nemrég, 1993. június 30-án halt meg agyvérzésben. Olaszliszkai házát nem adtuk el, ma is áll. Mostanában sok problémánk van, de remélem idővel minden rendbejön, és rendeződnek a dolgok. S mivel ezekkel a nem hétköznapi gondokkal küzdünk, nincsenek terveink (ún. „közös családi tervek”.) A saját családomat még soha sem képzeltem el. Csak önálló terveim vannak. Szeretnék ügyvédi pályán nagyon sikeres lenni. És ebbe a tervbe nem fér bele (mivel szerintem egész embert kíván) a házaság, a gyerekek. Persze lehet, hogy az idő megváltoztatja még az én szilárd elképzeléseimet is.” Férfiak fakanállal, hölgyek koronával Jobb lenne a világ, ha a nők nagyobb szerepet kapnának... A XVI. századi szakácsmester csöppet sem érezte, hogy ő női fpglalatos- ságot űz Fotók: ÉM-repro Brackó István Két férfiról is tudok, akik roppant nőies foglalkozást űznek. Fehér köpenyt hordanak, kórházban dolgoznak. Nővérnek szólítják őket Miskolcon és Ozdon. Sanyi és Jenő nővér teszi a dolgát, túltéve magát az előítéleteken. Az indíttatás okait nem ismerem. Elvetélt felvételi orvosi egyetem? Emberszeretet? Eredendő gyógyítási hajlam? Normális férfiak ők, az egyikük családos, a másik pedig udvarolgat, s csak azt nem értik, hogy női betegeket miért nem ápolhatnak... Vannak persze lányok és asszonyok, akik férfias foglalkozást űznek: rendőr, pilóta, miniszter, testőr. Néhány szakma (pedagógus, jogász, orvos) egyre inkább elnőiesedik, de tudok egy olyan bajszos férfiról, akit munkahelyén a gyerekek óvó bácsinak szólítanak... így hát ne siessünk a jelzőkkel, és vetkőzzük le az előítéleteket. Átrendeződni látszanak a dolgok; a világban és a családban is. Rááll a keze A konyhában a gazdasszony az úr, de a „teremtés koronája” szívesen dicsekszik azzal, hogy a halászlét, a pörköltet mindig ő főzi, mert ahhoz a szoknyások nem értenek... Más ügy, hogy a ház ura nem hivalkodik azzal, hogy kézbe veszi a porszívót, s fehérneműit maga tartja rendben. Ez rangon aluli háztartási munkának tűnik, noha nem lojalitásból teszi, hanem azért mert szeret takarítani és vasalni. Ismerek házaspárt, ahol a csecsemőt az iijú félj fürdeti és teszi tisztába: mert jobban rááll a keze, mint az ifjú asszonyé. A híres szakácsok is férfiak voltak. Igaz hölgyek is írtak recepteket, de a nagy gasztronómusok, a séfek, a szakmára kötelezően jellemző pepita nadrágot hordtak. A szakácskirály, a francia August Escoffier nagy bajuszt viselt, s a hölgyeket legfeljebb kézilánynak alkalmazta a konyha szentélyében. Az Erdélyből Amerikába szakadt Kövi Páí híres vendégfogadót tart fönn, s halhatatlanságot biztosított magának pompás könyvével. A sok mesterséget próbált, sok országot megjárt, s az új latin nyelvet alkalmazó Lénárd Sándor Római tál című műve nemcsak tippeket ad, nemcsak kulináris örömök forrása, hanem irodalmi mércével mérve is magas rangú li- terátus mű. A dolog pikantériája, hogy a szerző magányosan, egy délamerikai kunyhóban fejezte be művét, távol a világ zajától is hasznos tanácsokat adva a bérházi konyhában serénykedő háziasszonyoknak. Egy kissé didaktikus, de egyetemes igazságokat tartalmazó hazai szakkönyv úja: ,A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak, kötelesek egymást támogatni... Egymás kölcsönös támogatása nemcsak anyagi vonatkozású... Sokkal nagyobb jelentőségű ebben az egymásról való gondoskodás minden téren. Meg kell érteni a házastársat, meg kell becsülni munkáját, segíteni kell őt a fejlődésben, a művelődésben. Az ember boldogságának meghatározója az is, hogy a családi élete kiegyensúlyozott legyen...” S ebbe a definícióba éppen a sokszínűség miatt éppúgy belefér a legnőiesebb nő, Sophia Loren, mint a fizikus Madame Curie, vagy a krimiíró Agatha Christie. S ma már nem különlegesség, nem szégyen, ha a jobban kereső, s a nagyobb karrier előtt álló asszony helyett a férj marad a gyerekkel, s kapja a gondozási segélyt. Nem esik le az aranygyűrű az ujjáról. Például Mária Terézia A kisebb és nagyobb családban jól megférnek egymással a fakanalas férfiak és a koronás hölgyek. Gondoljunk csak az angol királynőkre, Katalin orosz cámőre, vagy a hozzánk közelebb álló Mária Teréziára, aki 23 évesen minden politikai elő- iskola nélkül szinte kényszerből került a trónra. Sokat háborúzott, sok gyermeket szült, jó háziasszony volt, de megtartotta és megőrizte a Habsburg birodalmat. Hat nyelven beszélt, s volt annyira okos, hogy okos tanácsadókkal vette magát körül. Persze megtette azt, amit csak egy nő engedhet meg magának: a pozsonyi diétán, gyermekével a karján szólt a magyar rendekhez, s nyerte meg őket. Nem megrögzött feministák, hanem gyakorló politológusok véleménye az, hogy a világ tisztább, becsületesebb lenne, ha a nők nagyobb szerepet kapnának a köz dolgainak intézésében. A Polgár lányok a legjobb férfisakkozókat páholják el, s ebben a vértelen küzdelemben, a hatvannégy kockás csatamezőn győznek. Kérdés: lenne-e háború, ha az igazi csatatéren egy nőn múlna, hogy kiadja-e a tűzparancsot. Bölcs eleink szerint, s ezt igazolják az újmódi kutatások is: a nők előrelátóbbak, humánusabbak, s a szívükkel látnak. Tegyük rendbe a cipősszekrénykét, ha van! A cipőknek különleges bánásmódra van szükségük Miskolc (ÉM) - Ha van. Mert nagyon jó, ha van. A cipőnek azért van szüksége különleges elbánásra, hogy megóvjuk (tőle) a finomabb holmikat. A cipősszekrény a legolcsóbb bútordarabok egyike, sokféle színben, anyagban kapható. Haszna, hogy nyitható vagy lehajtható eleje van, így a felületére lehet pakolni. Az előszobában jó hely a hirtelen lerakandó csomagnak, táskának, hálószobában akár könyvespolc vagy lámpatartó is lehet vagy éppen tükör alatti asztalka. Jó megoldás - különösen, ha van helyünk a számára - a cipőtartó állvány is, amely a ráhúzott cipőket szinte ki is sámfázza. Ennek a fedetlen tartónak az elhelyezésére viszont a gardrób, a vécé vagy a fürdőszoba alkalmas csupán. A ci- pősszekrényben, a tartón mindig az idénynek megfelelő cipőink várják a használatot. Télen a nyáriaknak, nyáron a télieknek kell olyan helyet találnunk, ahol - szekrény aljában, fonott ládában - újságpapírral , kir tömve, vagy sámfázva, kitisztítva pihenhetnek. A cipőtisztítás kellékei nemrég még a konyhai hokedli fölhajtható teteje alatt voltak. El is fér itt a sárkefe, a fényesítórongy, a régi típusú cipőkrém. De már az álló alakú gyorsfény aligha, ennek a ci- pősszekrényben, vagy a cipőtartó erre a célra szolgáló rácsos polcán a helye. Változatlanul tartsuk a fiókban, vagy dobozban a modern cipőkhöz járó pótsarkot - bár mire észre vesszük, hogy elhagytuk, gyakran teljesen új sarkot kell csináltatni - a különböző betéteket, pótcipőfűzőket. A cipősszekrényben általában rudacskákra kell felakasztani a cipőket, ami csupán a sarkos cipőknek jó. A lapos eszkarpenek, a tele- talpú cipők lecsúsznak róla, úgyhogy ezeket legjobb a szekrény földszintjén elhelyezni. Soha ne tegyük szekrénybe a vizes, nedves lábbelit! Tömjük ki újságpapírral, és hagyjuk megszáradni. De ne tegyük fűtőtest közelébe se! A bőrcipőket cipőkrémmel, az antilop-, nubukcipőket kis fémkefével, vagy smirglivel és porszínezővei tisztítsuk. A műbőröket szappanos vízzel moshatjuk le. A textil- és vászoncipőket is így moshatjuk ki. Cipőtágító permetet használunk, ha szűk vagy kemény a cipő; ám nem feltétlenül szükséges fájós lábunkra húzni: a sámfára, amely jól passzol a cipőbe, leukoplaszttal ragasszunk a kitágítandó helyre kis kavicsot. Legközelebb öröm lesz belebújni, különösen, ha a téli vagy a nyári pihenőidőt használtuk a tágításra. Salátaparádé Miskolc (ÉM) - Télen a háziasszonyok nagy része kevesebb nyers salátafélét készít, inkább ecetes uborkát, paprikát vagy párolt káposztát kínál a sültekhez. Pedig télen a vitamin- és napfényszegény hónapokban még fontosabb szerepe van a táplálkozásban a salátaféléknek, mint nyáron, amikor gazdag választékot találunk a piacokon gyümölcsből, zöldfélékből. Az egészséges táplálkozás hívei külföldön és belföldön már régen követik azt a szemléletet, hogy együnk mindennap salátát! A francia nők többsége annak köszönheti karcsú alakját, bőre üdeségét, szépségét, hogy sok salátát fogyaszt. Nézzünk körül a piacon, milyen nyersanyag kapható télen, amelyből salátát készíthet a háziasszony. Nyers sárgarépa-saláta: Személyenként 1-2 közepes sárgarépát kis lyukú reszelón megreszelünk, üvegtálba tesszük, hozzáadunk egy darab vékonyra szeletelt lilahagymát, kevés salátaolajat vagy étolajat csepegtetünk rá, és leöntjük sós, cukros, ecetes salátale- vel. A tetejét meghintjük diétás fu- szerkeverékkel és apróra vagdalt petrezselyemzölddel. Reteksaláta: A fekete retek fogyasztása rendkívül egészséges, de sok idős és fiatal embernek is mellőznie kell, mert gyomorpanaszokat okozhat csípős illóolajtartalma miatt. Próbáljuk meg így: a meghámozott és megmosott retket, egy sárgarépát kis lyu- kú reszelón lereszelünk. A lágy re' szeléket egy rövid ideig állni hagyj juk, hogy csípőssége elillajon, majd ízlés szerint sózzuk, mézzel, ecettel ízesítjük. Ha már kapható fejes saláta, akkor a salátalevelekre halmozzuk a reszeléket. Látványnak is étvágygerjesztő, nem beszélve jótékony hatásáról. Hagymasaláta: Különösen érrendszeri betegségekben szenvedőknek ajánlott. A kisebb méretű, nem túl csípős 1Ü8" hagymát vékony szeletekre vágjuk és üvegtálra helyezzük. Egy zellert megreszelünk, sós vízben puhára főzzük, majd a forró zellerlét ízlés szerint elkészítjük salátalének, és forrón a hagymára öntjük (ez elveszi egy kicsit az erejét). A tetejét meghinthetjük paranvi törött borssal és édes pirospaprikával, díszíthetjük néhány sárgarépa-karikával, esetleg vékony krinolinszele- tekkel. Savanyú káposztás hússaláta: A káposztát levével együtt salátástálra helyezzük. Egy közepes hagymát apróra vagdalunk, és a káposztára szóljuk. Ezt beborítjuk krinolin, vagy sonkaszeletekkel, majd cikkekre vágott keménytojás-dara- bokkal körülrakjuk, és meghintjük sajtreszelékkel. Önálló egytálétel. Télen sem kell nélkülöznünk a nyári ízeket kínáló uborkasalátát. A mirelit uborkát a szokásos módon készítjük el, adhatunk hozzá ízesítőként egy kevés tejfölt, joghurtot, vagy juhtúrót. A mirelitből készült salátát másnapra eltenni nem szabad. Juhtúrós burgonyasaláta: Pár szem héjában főzött és megtisztított burgonyát karikára vágunk, üvegtálra rakjuk. Egy konyhakész zellert szeletekre vágva sós vízben megfőzünk, a levét ízlés szerint elkészítjük salátalének. Két-három közepes nagyságú hagymát vékony szeletekre vágunk, rászóljuk a burgonyára, majd a zelleres salátalével leöntjük, tetejére halmozzuk a zellerszeleteket. Ezután meghintjük kevés törött borssal, édes pirospaprikával, és gazdagon díszítjük juh- túróval, valamint apróra vagdalt zellerlevéllel. Grapefruit-saláta almával: Négy grapefruitot, két narancsot, két almát kockára, vagy szeletekre vágunk, salátástálba helyezzük, egy citrom levéve] meglocsoljuk, és meghintjük 10-15 deka porcukorral, vagy 3-4 evőkanálnyi mézzel- Végül kevés narancshéjat reszelünk a tetejére. Az egészet jól összekeverjük, s ha felnőttek részére készítjük, kevés mandulalikőrrel is meglocsolhatjuk. Szálkásra vágott mandulával díszítjük.------------------------—1 A z oldalt szerkesztette: Kovács Judit
