Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-22 / 45. szám
8 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Kultúra ............................. 1995. Február 22., Szerda I gazgatóváltás Encs (ÉM - FG) - A Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Közgyűlés február 23-i ülésének napirendi pontjai között szerepel Borsos István, az encsi Váci Mihály Gimnázium igazgatójának felmentése, illetve az új igazgatói pályázat meghirdetése. Mivel a gimnáziumigazgató öt évre szóló megbízatása még nem jár le, ezért megkérdeztük, mi az oka a felmentésnek. A megyei önkormányzat illetékeseitől megtudtuk, hogy Borsos István munkájával kapcsolatban semmiféle kifogás nem merült fel. Sőt, igazgatósága alatt mindig is sikeres volt az encsi gimnázium. Borsos István 1963, tehát az intézmény megalakulása óta vezeti a gimnáziumot. Annak idején 27 évesen, az ország legfiatalabb igazgatójaként kezdte meg az abaúji gimnázium szervezését. Az itt végzett diákok, az egyetemi, főiskolai felvételi statisztikák a leghitelesebb bizonyítékai az általa vezetett kollektíva sikerének. Hogy most mégis miért kéri a felmentését, erre nagyon egyszerű magyarázatot kaptunk a képzőművészként is jól ismert pedagógustól.-Augusztus 13-án betöltőm a 60. évemet. A megbízatásom ugyan még nem jár le, ennek ellenére úgy döntöttem, hogy nyugdíjba megyek. Rajtam kívül még három kollégám köszön most el a tantestülettől. Nem lenne szerencsés, ha én döntenék arról, hogy kik kerüljenek a tantestületbe a három nyugállományba vonuló kolléga helyett. Úgy érzem, elérkezett a generációváltás ideje. Meg kell adnom azt az esélyt az utánam jövőnek, hogy ő határozzon arról, kikkel szeretne együtt dolgozni. Természetesen én sem akarok teljesen elszakadni az iskolától. Több diákom is van, akik rajzból fognak érettségizni, őket1 mindenképpen szeretném felkészíteni. Tehát továbbra is tanítani fogok. Persze csak akkor, ha az új igazgató igényt tart a munkámra. _ÉM-portré A lokálpatrióta Ózd (ÉM - M.L.) - Nagykárolyban már megvolt a tanítói állása, a háború, a hadifogság azonban beleszólt a szatmári születésű Soltész József ifjonti terveibe. A falusi tanító fiának nem volt más választása, minthogy másfelé nézzen munka után. Messze Szatmártól, Oz- don telepedett le, ahol először a polgári iskolában kapott állást. Később a város gimnáziumába került, amelynek aztán igazgatója is lett. Ozdra kerülése és a helyű középfokú oktatás kezdetei szinte egyidőben történtek, így ma is őt tartják a helyi oktatásszerveződés legavatottabb ismerőjének. Több éves iskola- és oktatástörténeti kutatásait a gimnázium fennállásának 50 éves évfordulójára évkönyv formájában szeretnék kiadni. A kézirat már a nyomdára vár. A pénz dönti el, vajon kézbe ve- heti-e majd ezt az évkönyvet az érdeklődő olvasó... Mielőtt Soltész Józseffel találkoztunk volna, ismerői felhívták figyelmünket arra, hogy el ne felejtsük megnézni a konyháját. A konyha falain ugyanis rengeteg kézzel festett tányér és kancsó található. De a lakás többi helyiségében is számtalan a múlt századból és a század elejéről származó, népi eredetű emlék. „Ezeket a tárgyakat a feleségemmel közösen kezdtük el gyűjteni. Szívesen jártuk a piacokat, és az első időkben az oda járó falusi asszonyoktól sok érdekes dologhoz hozzá lehetettjutni. Akkoriban még könnyen megszabadultak például a szilvalekváros rátótól, később aztán már kiokosodtak, és megkérdezték, hogy a lekvárt rátástul vagy anélkül akarom megvenni. Azonban nemcsak a cserepeket, hanem a környékbeli temetők fejfáinak feliratait, és balladákat is gyűjtöttünk. Korábban nem hittem volna, hogy ennek a területnek ilyen sokszínű a balladakincse. Megtalálható közöttük a Vidróczkié is, akiről a közvélemény azt tartja, hogy a Mátra betyárja volt, pedig a Bükké.” Honfoglalás a Miskolci Képtárban Millecentenáriumi kiállításra készül a Herman Ottó Múzeum Miskolc (ÉM - DK) - Annak idején Tokaj vállalta el a nagy honfoglaláskori emlékkiállítás megrendezését, ám akkor még más helyzet volt - expós. Mára kiderült: nem tudják megcsinálni. Viszont mégis lesz kiállítás. A helyszín Tokaj helyett Miskolc...- A gondolat három évvel ezelőtt Pácinban fogalmazódott meg - hallottuk Veres Lászlótól, a Herman Ottó Múzeum igazgatójától. - A környező megyei múzeumok képviselőivel együtt elhatároztuk, hogy mivel ebből a régióból került elő a honfoglaláskori leletek zöme, valahol itt rendezzük meg a millecentenáriumi kiállítást. Tokaj nagyjából a lelőhelyek metszéspontjában van, így ezt a helyszínt választottuk. De a kiállítás létrehozása teljesen közös munka lett volna, talán még - nagy siker esetén - a részesedés is közös a bevételből. A város beszerezte a szükséges támogató okiratokat, és expós pénzekre építve megkezdődött a szervezés. Bodonyi Csaba tervei alapján elindult az építkezés, egy érdekes épület egyik szárnyában lett volna a honfoglalási kiállítás, a másik részben a borvilágkiállítás, illetve a világ pénzeit bemutató kiállítás is... De ez már a múlt. A múzeumigazgató szerint nincs nagy gond, bár jobb lett volna, ha nem néhány héttel, de már néhány hónappal ezelőtt bejelentik a tokajiak, hogy feladják. Mert - érthető módon - fontos, hogy a megyében maradjon a kiállítás, annak pedig megfelelő helyet kell keresni. Át is gondoltak Honfoglaláskori viselet ÉM-repró sok lehetőséget, ám végső megoldásként a múzeum képtárát választották.- Egyik szemem sír, a másik nevet ezért - mondja az igazgató. - Viszont jobb helyet nem találtunk. És nem is vagyok benne biztos, hogy olyan jók az állandó kiállítások. Hiszen a helyiek már látták, mások meg inkább csak nyáron jönnek. Az állandó kiállítás „bezár” egy épületet, beszűkíti a lehetőségeit. Egyre inkább megpróbálunk olyan látványos kiállításokat csinálni, amelyek behozzák az embereket. Hiszen akkor válik igazán értelmessé egy múzeum tevékenysége, ha a nagyközönség is befogadja. Ilyennek tervezzük a honfoglaláskorit, amely már kint kezdődne az előcsarnokban: jurtán keresztül mehetnek be a látogatók a termekbe. A képtár anyaga tehát néhány hónapra raktárba kerül, de ha lehetőségünk lesz rá, bemutatjuk Sárospatakon, Újhelyben. A honfoglaláskori kiállításhoz kapcsolódva a Kulturális Menedzserirodával közösen további programokat is terveznek. Ötlet már van: a múzeum kisbuszával elvinnének az érdeklődőket a borsodi földvárhoz, az M3-as ásatás helyszínére, a várban színházi bemutató lenne, szeptemberben pedig egy tudományos konferenciát terveznek. Hogy mennyi pénz áll mindehhez rendelkezésükre, az a csütörtöki közgyűlésen dől el. A honfoglaláskori kiállítás a tervek szerint július 15-én nyílik. Addigra - a Magyar Nemzeti Múzeum gondozásában - elkészül a többnyelvű katalógus is. A kiállításon többek között a karosi, bashalmi, rakamazi lelőhelyeken előkerült tárgyakat láthatjuk, ezek alapján képet kaphatunk a fejedelem közvetlen közelében élő, és az egyszerű emberek életéről egyaránt. De érkezik kassai, galíciai, erdélyi anyag is. Ebből szeretnének látványos kiállítást rendezni: bábukkal, jurtával, diaporámával, számítógép-vezérlésű dolgokkal. A legnagyobb értékek valószínűleg a nemesfémből készült tarsolylemezek és vezért jelvények lesznek. De talán megérkezik az At- tila-kard is a bécsi Kunsthistorische Múzeumból... Százezer szülő - közös kamarában Miskolc (ÉM) - A szülők bizony heterogén társaság, és nincs hagyományuk az érdekképviseletben. Az Országos Szülői Kamara viszont érdekképviseleti szervként jött létre, tagsága már százezer fölött van. Fáy Árpád elnök kedden délután abból az alkalomból tartott előadást a Kazinczy Ferenc Általános Iskolában, hogy Simonné Toldi Agnes szülő-szervező a helyi csoport létrehozását javasolta. Az országos elnök elmondta, hogy ’92-ben alakultak egyesületként, céljuk az volt, hogy segítsenek a közoktatási korú (5—18 év) gyerekek szüleinek az oktatás területén felmerülő problémák megoldásában. Az első évben a közoktatási törvény vitájához csatlakoztak. Most azt a kérdést gondolják át, hogyan és mit tudnak segíteni a szülői munkaközösségek vezetőinek, az iskolaszékek tagjainak. A lehetőséget alapvetően az információk átadásában látják. Hiszen sok olyan rendelet létezik, amelyik vonatkozhat a szülőkre, ám erről sokan nem tudnak. A kamara lényege, hogy legyen valaki, aki a többieket segítve utánamegy a lehetőségeknek, problémáknak, akár iskolai szintű, akár önkormányzati, vagy országos jelentőségű kérdésről van szó. Úgy tűnik, a helyű csoport megalakulását az oktatási szervezetek szimpátiája kíséri. A csoport elsősorban a helyi SZMK vezetőkből, iskolaszéki és érdeklődő szülőkből alakulhat. Az ismertető után a szülők szóltak. Egyikük elmondta, hogy az információ hiánya tényleg nagy gondjuk. De inkább a szülői nyíltsággal van probléma. Fél a szülő a pedagógustól, pedig semmi oka rá. Egy másik felszólaló, szülői munkaközösségi vezető erre rácáfolt, szerinte igenis ki van téve a gyerek a pedagógus hangulatának. Ebben a kérdésben persze itt és most .nem lehetett igazságot tenni. De a kamara - amely végső soron a szülő szándékát akaija erősíteni - próbálkozik a kapcsolat még jobbá tételével. A helyi szervező, Simonné Toldi Ágnes pedig megadta a telefonszámát (312-953), ezen lehet belépési nyilatkozatot igényelni, és természetesen válaszol a felmerülő kérdésekre is. Kiaknázatlanul maradt lehetőségek Svéd karmester dirigálta a Miskolci Szimfonikus Zenekart Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - A Népszerű zenei estek koncertsorozat negyedik hangversenyén a svéd Mika Eichenholz dirigálta Miskolci Szimfonikus Zenekar Beethoven Fidelio nyitányát és G-dúr zongoraversenyét - Krausz Adrienne zongoraművész közreműködésével valamint Brahms IV. szimfóniáját szólaltatta meg hétfőn este a Miskolci Nemzeti Színházban. Minden adott volt a tomboló közönségsikerhez, hiszen egy lendületes Beethoven-nyitány után egy káprázatos zongoraversenyt, végül pedig egy kissé szomorkás hangvételű romantikus szimfóniát ígért a műsor. A közreműködő vendégművészek sem voltak ismeretlenek, hiszen Mika Eichenholz tavaly januárban már járt Miskolcon a kassai filharmonikusokkal, Krausz Adrienne pedig a megyeszékhelyhez közeli Gesztelyben látta meg a napvilágot. A várakozásoknak megfelelően kezdődött a műsor, a Fidelio nyitányban végig ott izzott Beethoven temperamentuma. A zenészek és a karmester a legapróbb rezdülésekig híven tolmácsolták a Mester „akaratát”. A precízen kidolgozott dinamikai árnyalatok, a gyönyörűen megformált crescendók és dimi- nuendók szinte együttlélegzésre késztették a közönséget. A remekbe szabott kezdés után joggal volt várható, hogy a folytatás legalább ilyen szinten sikeredik. Krausz Adrienne meg is kapta az előlegzett bizalmat, és hogy ezzel ezúttal nem igazán tudott élni, az nem a zenekar, nem a karmester és nem a közönség hibája volt. A művésznő zongorajátékában a második tételt leszámítva nem jelent meg a színházteremben Beethoven, aki ezt a művét - a G-dúr zongoraversenyt - játszotta utoljára szofistaként. Félreértés ne essék, Krausz Adrienne ismerte és tudta is a művet, mégis néha mintha bizonytalan lett volna az előadás alatt. Legalábbis erre vezethető vissza, hogy a gyors tételekben a bal kezének játéka hangerőben rendszeresen elnyomta a dallamíveket. Amikor ez a bizonytalanságérzet nem működött, akkor a tudósító számára már- már machó-szerűen férfiasnak tűnt a játéka, ami olykor az agresszívség határát súrolta. Mindennek egyfajta magyarázata lehet az is, hogy Krausz Adrienne egyaránt meg akart felelni Beethovennek és a közönségnek, holott a középső tétel líraibb hangvételében bebizonyosodott, hogy a művésznő igenis érti, és közvetítem is tudja a Mestert árnyalt, érzelemgazdag, lágy billenté- sű zongorajátékával. Brahms IV. szimfóniája ez alkalommal megfelelő színvonalon hangzott el. Pedig Mika Eichenholz mindent elkövetett, hogy kirobbanó előadást formáljon a műből, csak sajnos kissé későn „kapcsolt rá”, és kiaknázatlanul hagyta azt a hatalmas lehetőséget, amit a szimfónia káprázatos második tétele tálcán kínál. A Ravel Boleróját megelőlegező, lefojtottságában is drámai sűrűségű, majd extázisig fokozódó, önmagában is helyű álló remekművet a dirigens érthetetlenül visszafogta, pedig a kürtösök már az előző művek megszólaltatásakor is éreztették, hogy remek formában vannak. Az elvesztegetett második tétel okozta hiányt pedig még az egyre fokozódó lendülettel és felszabadult zenéléssel sem sikerült maradéktalanul pótolni. Mika Eichenholz vezénylése szinte tanulmányszámba ment. Amellett, hogy a svéd dirigens rengeteget mozgott amikor belefeledkezett a zenélésbe, akkor rendszeresen „fent dirigált”. Bár derékmagasságban ütött a pálcájával, de már abban a tizedmásodpercben a feje fölé lendült a keze, és,ott tartotta ki a hangokat. Hogy ezt a mozgékony és fordított stílust mennyire tudták megszokni a zenészek, azt a nézőtérről nem lehetett eldönteni, mindenesetre annyi kiderült, hogy Mika Eichenholz és a zenekar nem igazán találhattak egymásra, mert - bár az előadás összességében egyáltalán nem okozott csalódást - a Miskolci Szimfonikus Zenekar ennél jóval szebb hangzásra és jobb produkcióra is képes. Paál Galéria Miskolc (ÉM) - Új képzőművészeti kiállítóhely nyílik március 2-án, délután 4 órakor Miskolcon a Zsol- cai kapu 1. szám alatti épületben. A Paál Galéria első kiállításán a szájjal és lábba] festő művészek körének alkotásait láthatjuk. A kiáll1" tásmegnyitón aukció is lesz. A megvételre felkínált művek február 23- tól tekinthetők meg az új galériában - naponta délelőtt 10-től délután 3 óráig. Kiállítás Miskolc (ÉM) - Az egri tanárképző főiskola rajz-vizuális kommunikáció szakos hallgatóinak alkotásaiból nyílik kiállítás ma, szerdán délután 4 órakor a miskolci Szemere Bertalan Gimnázium kollégiumának &■' lériájában. Megnyitja Nagy B. Is*'' ván, Munkácsy-díjas festőművész’ Gitármuzsika Miskolc (ÉM) - A „Zenepalota ifld zenészeiért” elnevezésű alapítvány szervezésében gitárhangverseny lesz február 23-án, csütörtökön este fél 6 órától a miskolci Bartók-terem, ben. Közreműködik: Leon Koud0' lak, svájci gitárművész, aki mus®' rában népszerű gitármuzsikát szólaltat meg. Grafikák Miskolc (ÉM) - Grafikák címmel® Keleti-Part csoport tagjai (Mad®c István, Nagy Gábor György, Csaba és Síró Lajos) alkotásai rendez kiállítást a Miskolci Km rális Menedzseriroda a Mini Gale ában (Kossuth u. 11.). A tárta ^ február 28-án, kedden délután órakor Bán András művészettón nész nyitja meg. ________^___^ D iákszínj átszók Kazincbarcika (ÉM) - C*rsZa5et Diákszínjátszó Egyesület lS meghirdeti a magyarországi m , színjátszó csoportok felmenő 1 ^ szerű találkozóját, amelyre vár®j,_ minden olyan csoport, illetve ^ adás nevezését, amely tagjain®1*, letve szereplőinek legalább két i mada 14-20 év közötti fiatal- Az ^ szágos találkozóra műfaji, tf1® u. kai és műsoridőbeli megkötés ' kül nevezhetők az előadások. csoport maximum két előadással dúlhat. Nem nevezhetők azok ^ előadások, amelyek az utóbbi országos találkozóinak döntej - szerepeltek. rn. A megyei döntő április 1-jén, baton a kazincbarcikai Egressy ni Művelődési Központban lesz- A találkozóra nevezési díjat ke zetnie minden - csoportnak, a , ■ nem tagja az ODE-nak. A neV® ,ß. díj (csoportonként 500 forint), ^ bonyolítás során előforduló le zési és egyéb postaköltségeke zi. A már tagdíjat fizető, vagya e. belépő csoportok mentesülnek vezési díj fizetése alól. Neveze jak fizetése a helyszínen törtem • . A jelentkezési lapokat az a ,-j címre kell küldeni: Egressy Művelődési Központ és Köny ’ Kazincbarcika, 3700, Fő_ter • lentkezési határidő: 1995. ma 14. Az országos találkozó dm április 21-én, 22-én és 23-an \ Gödöllőn. A döntőn azok a CS°P vehetnek részt, amelyeket a va ^ tó bemutatókat megtekin o, ODE által felkért előzsűn tagjai választanak. Az előzsűri mun semmiféle területi szempon leszabályozza, feladata a legjo) vélt előadások kiválasztása. ___ I skolatörténet Debrecen (MTI) - A millenniuj iskolatörténeti rendezvények kei tében a reformáció és az ellenrem máció iskolapolitikáját, vaiajn\ kor tárgyi emlékeit bemutató 1 tás nyílik 1996 tavaszán Debrece ben. A debreceni kiállítás részé le annak a sorozatnak, amelyne rétében Győrött a magyar iskola e ső évszázadainak emlékeit, pesten a Petőfi Irodalmi Muzeum ban pedig a 12-20. századi magy , közoktatás történetét láthatja m .1 a közönség. . . ,mA. A debreceni iskolatörteneti taaim sok színhelye a Református Kolleg um iskolatörténeti múzeuma es helyi Déri Múzeum lesznek.
