Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-21 / 44. szám

4 A MESTEREK ÜGYELETBEN Televízió-, videó-, hifiszerviz: Surányi Gábor Aszaló, Bécsi u. 55.sz. Tel.: 396-143. Autójavítás-autómentés 0-24 óráig, Encs, Mátyás király u. 5.sz. Tel.: 385- 754 vagy rádiótelefon: 06-30-406-117 Kísérleti víztároló Fulókércsen Fulókércs (ÉM) - A hollandiai „Alapítvány Magyarországi Cigányok Megsegítésére” fizette ki a fulókércsi PHRALIPE-szervezet mezőgazdasági programjának vetőmagszámláját. A „tulipánosok” az idén újra segítik a fu- lókércsieket vetőanyaggal, valamint egy kísérleti víztároló elkészítésében. A téli hónapokban a helyi földmű­vesekkel együttműködve a tejelosztás­ban működtek közre a hollandok. Kees Bakkernek, az alapítvány titká­rának eltökélt szándéka, hogy folytat­ják a program előkészítését. Nyilas Misi Homrogdon Homrogd (ÉM) - Kedves vendégek jártak a homrogdi Móra Ferenc Álta­lános Iskolában. A szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium tanulói bemutatták Móricz Zsigmond Légy jó mind halálig c. művét. A regényt átdolgozta, színpadra ál­lította illetve betanította Kristóf Lajos- né igazgatónő. A gyerekek (mind a né­zők, mind az előadók) nagyon élvez­ték a darabot és láthatóan bele is él­ték magukat. Nyilas Misi szerepét Bu- kovenszki Judit alakította - nagysze­rűen! Az előadást megtekintették a fel­sővadászi iskola 7-8. osztályosai is. Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom: Nagy élmény volt! Kö­szönjük! Mező István Fiatalok műsora Az ináncsi gyerekek produkciója nagy tetszést aratott az idősek napján Fotó: Knyizsák Ferenc — =: Itt-Hon - - 1995. Február 21., Kedd „Bocsánat, de nem Ön az!...” Holdi János Szikszó (ÉM) - A kutya majd egy teljes hétig mindennapos vendége volt a kórház előtti buszmegállónak. Talán még éj­szaka is ott tanyázhatott a pad alatt, hogy ne okozzon riadal­mat, vagy félelemérzetet az éj­szakai járókelőkben. Nem volt olyan szép kutya, nem az a kutyuli-butyuli, agyonkozmetikázott, rekamién hentergő, „egyem a szívét, de aranyos, de cuki szuka” eb, nem. A buszmegálló négylábú vendége egyszerű, sima, kissé vöröses szőrzetű, középterme­tű eb, azaz kutya, röviden és velősen: jó izomzatú, becsüle­tes, szobán kívül élő, házat és gazdát őrző kankutya volt. A busz törzsutasai eleinte bi­zalmatlanul fogadták a kóbor vendéget, gyanakodva figyelték mohó szimatolását, ahogy egyik embertől a másikig somfordái, megszagolja, farkát csóválja, majd alázatosan felnéz a téblábo- ló, magasabb rendű lényre, mint­ha azt akarná mondani:- Bocsánat, ne tessék hara­gudni a zavarásért, csupán a gazdám keresem. Bocsánat, de nem Ön az!... Persze nem mondja, csupán gondolhatja. Legalábbis ezek a gondolatok fészkelnek hűséges szemeiben, amelyek napról napra bánatosabbakká válnak. Pedig nem bántja senki. Sőt, enni kap; fél kifli, vajas kenyér hull elé, akad a törzsutasok kö­zül, aki nejlonzacskóban hoz­za a csontot, s ahogy múlnak a napok, némelyek, főleg asszonyok, meg-megsimogatják a fejét. Azután olyanok is akad­nak, akik mélyebben érzik át a szomorú szemű házőrző sorsát - lévén maguk is otthagyottak -, és beszélnek hozzá, halkan emberi szóval.- Ne vedd annyira a szíved­re pajtás! Aki ilyen rútul cser­benhagy egy hűséges szívet, nem érdemli a könnyeket, ám­bár ki tudja? Lehet, hogy a gaz­dád bentmaradt a kórházban, s talán már nem is él... A kutya áll, fülel, fejét oldal­ra hajtja, s néz-néz a beszélő­re, míg csak be nem robajlik a busz. Másnap azután ismét meghallgatja a majdnem azo­nos szöveget egy másik sors­társtól, de hát ez is idegen, nem gazdi, nem, nem ő, a jól ismert szag nem csapódik orrához. Persze megtörténik, hogy ideges emberek, talán családi, talán munkahelyi okok miatt, szinte gyűlölködve sziszegnek a kutyára:- Éridj a fenébe, még min­dig itt ténferegsz, itt élősködsz! Nemhogy hazamennél! Itt kol­dulsz, te semmirekellő! A buszmegálló négylábú vendége ezt is végighallgatja. Nem néz a beszélőre, nem csó­válja a farkát, lehorgasztja a fejét és mozdulatlanul áll. Mintha értené a vádoló sza­vakat, és nem lódul a jókora darab kolbászvég után, amit egy szimpatizáns dob a pad alá. Még akkor sem mozdul, amikor berobog a busz, s a le­szálló iskolásgyerekek üd- vözlik:- Helló, Néró...- Hogy vagy Cézár!- Nesze egy kis kaja, Ma­gányos!- Gyere a suliba Vöröske!- Nézzétek milyen kókadt ma! Azután az ötödik vagy ha­todik nap reggelén, nincs a buszmegállóban a kutya. Az út túlsó oldalán, a megállótól vagy jó ötven méternyire egy vörö­ses, mozdulatlan szőrgubanc látszik. A törzsutasok már tud­ják; a vendégkutya az. Á megállóban egy hosszúra nyúlt, pattanásos arcú tizen­éves lelkesen bizonygatja a mellette álló idősebb férfinek:- Igazán, tessék elhinni Jó­zsi bácsi, ez a kutya tisztára akarattal szaladt a teherautó alá. Én láttam tegnap eáte. Tessék elhinni, tisztára öngyil­kos lett... A busz berobajlik. A szürke, esőterhes felhők lenyomják a levegőt. Füst, korom és benzin­szag árad. Sakkverseny Homrogd (ÉM) - A homrogdi Móra Ferenc Általános Iskola immár harmadszor adott ott­hont a városi diákolimpia sakk­versenyének. A kétnapos via­dalon - melynek első napján a csapat, második napján az egyéni versenyt rendezték meg - több mint száz versenyző in­dult. Sok izgalmas és színvona­las partinak voltunk tanúi, ahol a győztesek kiérdemelték, hogy a megyei versenyen indul­janak. Iskolánk tanulói igazán jól sze­repeltek, hiszen 5 arany-, 4 ezüst- és 5 bronzéremmel ki­emelkedtek a mezőnyből. Hadd említsem meg név sze­rint is azokat a homrogdi sak­kozókat, akik ezt az ered­ményt elérték: Vigóczki Judit, Vigóczki Ildikó, Mokrai Zita, Vigóczki Renáta, Vígh Tamás, Kiéri László, Bialkó Gergő, Szakáczki Vencel, Tóth Ta­más, Lakatos Attila, Bredács Balázs, Szakáczki Máté, Mező Levente, Mogyorósi Katalin, Mogyorósi Anita, Bredács Be­atrix, Szakáczki Judit, Berze- viczi Beáta, Juhász Veronika. A megye legjobb helyesíróinak viadala Miskolc (ÉM) - Az Implom Jó­zsef helyesírói verseny megyei döntőjét Miskolcon rendezték meg a Ferenczi Sándor Egész­ségügyi Szakközép és Szakis­kolában. Az eredmények a követ­kezők. Gimnázium: I. Dobai Szidónia (Herman Ot­tó Gimnázium, Miskolc) II. Du­dás Györgyi (Avasi Gimnázi­um, Miskolc) III. Nagy Ágnes (Bocskai István Gimnázium, Szerencs) III. Soltész Annamá­ria (Eötvös József Gimnázium, Miskolc) IV. Székely Inna (Ság- vári Endre Gimnázium, Ka­zincbarcika) V. Kárpáti Krisz­tina (Szemere Gimnázium, Miskolc) VI. Nagy Melinda (Kossuth Gimnázium, Sátoral­jaújhely). Szakközépiskolák: I. Murányi Lívia (József A. Gimn. és Eü. Szakközép., Ózd) II. Tóth Bernadett (105. Sz. Szakmunkásképző és Szakkö­zépiskola, Kazincbarcika) III. Orosz Viktória (Irinyi J. Mű­szaki Középiskola, Kazincbar­cika) IV. Darmos Krisztina (Kossuth Gimn. és Ped. Szak- középiskola, Miskolc) V. Pet- rány Zita (Széchenyi I. Közgaz­dasági Szakközépiskola, Ózd) VI. Váll Krisztina (Baross G. Közi. és Postaforgalmi Szakkö­zépiskola, Miskolc). Szakmunkásképzők és Szakiskolák: I. Rendecki Renáta (106. Sz. Szakra, és Szakközépiskola, Ti- szaújváros) II. Takács Tamara (Ferenczi S. Eü. Szakközépis­kola és Szakiskola, Miskolc) III. Demkó Edit (Gyors- és Gépíró Szakiskola, Szerencs) IV. Dzu- ró Márta (Szemere B. Szakm. és Szakközépiskola, Miskolc) V. Fekete Zoltán (Gyárfás J. Me­zőgazdasági Szakmunkásképző és Szakközépiskola, Abaújszán- tó) VI. Bodnár Anita (118. Sz. Ipari Szakm. és Szakközépis­kola, Szerencs). 1995. Február 21., Kedd Itt-Hon A 5 Az elejtett szarvas trófeája a vadász ügyességéről is tanúskodik... Kohuth Beáta Abaújszántó (ÉM) - Mindjob­ban előtérbe kerül az erdőnek az a haszna, amit állatvilága nyújt. Az erdő nemcsak tüzelőt, bányafát, épületfát, hanem va­dászatra alkalmas helyet is ad. Szendrei Mihály vadgazdálko­dási szakmérnök a megyei va­dászszövetség ügyvezető titká­raként dolgozik 1991 óta. Sze­reti és tiszteli a vadat, a vadá­szatot. Védi, óvja mindazon ter­mészeti értékeket, amelyek kö­rülvesznek bennünket. 1991 előtt a Bükki Nemzeti Park miskolci irodájának a vezető­je. Maga is vadász, de elsősor­ban vadgazda. Munkahelye a Megyei Vadászszövetség, ér­dekvédelmi vezetőként műkö­dik, mintegy 80 tagszervezettel vadásztársaságukban, és csak­nem 300 vadász képviseletét különböző kérdésekben és fóru­mokon látják el. Érdekfeltáró és érdekérvényesítő munkájuk során szakmai és etikai kérdé­sekkel foglalkoznak. A megye vadásztársadalmát 1992 óta negyedévi rendszerességgel tá­jékoztatják különböző informá­ciós anyagokkal a Vadász Hír­mondó című kiadványukban. Bízik abban, hogy tevékenysé­gük, jövőt formáló elképzelése­ik, tetteik jól szolgálják a me­gye vadásztársadalmát. □ Mely költségeket kell a va­dásznak viselnie? • Magyarországon a vad a Ma­gyar Állam tulajdona, és ,a va­dászati jog is a Magyar Állam tulajdona. A vadászati jogot bérbeadás útján hasznosítja az Állam, és pedig úgy, hogy va­dásztársaságoknak és erdőgaz­dálkodásoknak, állami gazda­ságoknak térítés ellenében bér­be adja meghatározatlan időre, szigorú feltételek mellett. A va­dásztársaságaink mintegy 20 millió forint bérleti díjat fizet­nek évente. □ Milyen feltételei vannak an­nak, hogy valaki vadásszon? • A legfontosabb, hogy szeres­se a természetet, ismerje az er­dőt, az ott élő állatokat, a kör­nyezetet. Azon túlmenően fon­tos a felelősségtudat a vadon élő állatok megfigyelése, gondvise­lése, valamint a sok-sok munka ami a vadetetésekben, vadásza­ti berendezések építésében tes­tesül meg, sok áldozatkészséget követel. Nagyon fontos a fegyel­mezettség, hogy csak azt és ak­kor ejtse el a vadász, amit lehet, kell és amikor! □ Ki lehet tagja a vadásztár­saságoknak? © Bárki, aki a mái' említett sze­mélyi és tárgyi feltételeknek megtud felelni illetve vállalni tudja azokat, és felvételét kéri valamely vadásztársaságba, amelyek közgyűlése úgy7 dönt, hogy jelentkezését elfogadja és tagjai sorába felveszi. □ Hallhatnánk valamit a va­dállomány alakulásáról? • A vadon élő állatok a termé­szethez tartoznak, emelik érté­két. Ebben az összefüggésben nagyon fontos, hogy szaporodá­suk a megfelelő határok között történjék. Hazánkban ezért tu­dományos szempontok figye­lembevételével történik a vad- gazdálkodás. Különösen fontos a megengedhető legnagyobb vadsűrűség és az egyes fajok meghatározása, bonifikálása. Döntő szempont, hogy az álla­tok számára legyen elegendő táplálék. Az élőhelyi feltételek változására a különböző vadfa­jok különböző érzékenységgel reagálnak, ami abban is kifeje­ződik, hogy létszámuk nő vagy csökken. A nagyüzemi, ún. nagytáblás mezőgazdaság és a termesztett növénykultúrák ki­fejezetten kedveztek a gímszar­vas és vaddisznó állományá­nak, ami elsősorban létszámnö­vekedésben és testtömeg-növe­kedésben nyilvánult meg. Ugyanakkor kedvezőtlen ha­tást gyakorolt a fácán-, fogoly- és mezeinyúl-állományokra, azok létszáma nagymértékben lecsökkent. Napjainkban - a mezőgazdasági szerkezetátala­kítás időszakában - újabb moz­gásnak vagyunk tanúi. Sajnos a vadállomány jelentősebb ré­sze megfogyatkozott és sok munkával, nagy anyagi ráfor­dításokkal tudjuk élőhelyi fel­tételeiket javítani. □ A vadászat nem főfoglal­kozás... • A társaságok tagjai a szabad­idejüket szentelik a vadászat­nak. A vadászok több évszáza­dos hagyományt ápolnak ezzel, amely pontosan előírja, melyek a vadászhoz méltó módszerek, .szigorúan tiltja a vadorzást, s az állatvilág megbecsülésére, sze­retettre tanít. A vadak gondozá­sa magába foglalja a téli etetést is. A bajba jutott állatok men­tése a vadászok legfontosabb kö­telességei közé tartozik. □ Szóljunk néhány szót a va­dak okozta kárról is! Ki viseli az anyagi terheket, hogyan le­het csökkenteni a veszteségeket? • Egy-egy területen az esetle­gesen túlszaporodott nagy­vadállományban - amely nincs összhangban az adott terület vadeltartó-képességével - mind erdőterületen, mind mezőgazda- sági területen bekövetkezhetett a vadkár. Ezt a kárt az ott élő, vagy odavándorló vadak okoz­zák az erdő- illetve mezőgazda- sági kultúrában. Ilyenek lehet­nek az erdei rügyvágás, kéreg­hántás, törés stb... valamint a mezőgazdasági vagy kertészeti kultúrák kitúrása, taposása, ter­méselfogyasztás, facsemeték megrágása stb. Vadkár okozá­sért a vadászatra jogosult pl. va­dásztársaság köteles kártérítést fizetni. Csak akkor nem, ha a kár a károsult felróható maga­tartásának eredményeként kö­vetkezett be. Természetesen az ingatlan, földterület, vagy ültet­vény stb. tulajdonosa is köteles a tőle elvárható vadkárt meg­előző vagy mérséklő intézkedé­seket megtenni. A vadban is okoznak egyesek felelőtlenül, figyelmetlenül vagy éppen véletlenül kárt, és ez sem jelentéktelen, csak ezt sokan sajnos figyelmen kívül hagyják. Ilyen károk keletkez­nek: - orvvadászat: fegyverrel, hurokkal, csapdával stb. - gép­járművel történő ütközés lehet véletlen, figyelmetlenség vagy szándékosság - tarlóégetés és vegyszerezés stb. Védekezés: a vadak által okozott kár mér­séklésére a vadászok, vadgaz­dálkodók többféle hatékony el­járást alkalmaznak. A vad-gépjármű ütközésre az utak mellett elhelyezett vad­veszélyt jelző közlekedési táb­lák hívják fel az autósok fi­gyelmét. Az orvvadászat ellen mind a vadászatra jogosultak, mind a rendőrhatóság nagy erőkkel küzd. □ Mi a véleménye a trófeák szenvedélyes gyűjtéséről? • Az elejtett szarvas trófeája - köztük világrekordnak számító agancsok - a vadász ügyességé­ről, az erdész kiváló munkájá­ról, gondosságáról egyaránt ta­núskodik. Megszerzése és meg­tartása ősi hagyományok ma­radványa, a vadászélmény hor­dozója. A vadgazdálkodóknak jelzésértékű a vadfaj egyik bio­lógiai értékmérője. Az Itt-Hon konyhája Ezen a héten a Palotaszálló főszaká­csa Kovács Tibor ajánl elkészítésre né­hány kitűnő, a farsangi vigalmak ide­jére illő ételt. Pácolt pulykamell mandulás brokkoli mártásban A pulykamellet hat-tizenkét dekás sze­letekre vágjuk, és két napra nedves pácba helyezzük. A pác: kockára vágott sárga- és fehérrépa, vöröshagyma, fok­hagyma, babérlevél, só, bors, citrom és vörösbor. Ezt felforraljuk, és mire a zöldségek megpuhultak, lehűtjük, így tesszük bele a szeleteket. Két nap múlva a pulykát pirosra sütjük és félretesszük. Elkészítjük a mártást a következőképpen. A felol­vasztott vajhoz lisztet teszünk, és ami­kor megpirult, tejszínnel felengedjük. Közben a főtt brokkolit turmixgéppel pépesítjük és ezt belekeverjük, sózzuk, borsozzuk (fehérborssal) szerecsendió­val ízesítjük. Körete vajas zöldség és burgonyakrokett. Tálaláskor mandulá­val pergetjük meg a mártást. Áperitif: vilmoskörte-pálinka. Kí­sérő itala a félszáraz vörösbor. Tűzdelt szűzsült tejszínes gombával A leszeletelt szűzérméket szalonnával megtűzdeljük, sózzuk, borsozzuk, zsí­ron elősütjük. Ebből a zsírból vala­mennyit kiveszünk, és ezen vöröshagy­mát pirítunk, majd ehhez kockára vá­gott sampinyongombát teszünk, azt petrezselyemmel megszórjuk, sózzuk, borsozzuk. Amikor a gomba félig megpuhult, hozzáadjuk a mirelit zöldborsót és kel­bimbót, ezt delikáttal ízesítjük, és tej­színnel fölengedjük. Ezt követően az egészet összeforraljuk. A félretett alaplével a húst puhára pároljuk. Aperitif: háromcsillagos konyak. Kísérőital: félédes furmint.

Next

/
Thumbnails
Contents