Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-20 / 43. szám

8 ÉSZAKTMagyarország Kultúra 1995« Február 20., Hétfő, „TÉKA Új Forrás 95/2. Miskolc (ÉM - HS) - Érdekes összeállítás ol­vasható az Új Forrás legfrissebb számában a hazugságról. A téma aktualitását aligha kell bizonygatni. Úgy élünk vele, mint a levegővel, amelyről tudjuk, hogy szennyezett, még sem szívhatunk be mást. Lukácsy Sándor (Az ördög kardja) nagy prédikátorainktól (Pázmány, Csúzy P. stb.) idéz, s bemutatja a hazugság különböző fajtá­it a hízelkedéstől a rágalmazásig. Lengyel László (Hazugság) a politika lényeges elemé­nek, tulajdonságának tartja a hazugságot. Olyan szükséges rossznak, amely azért önve­szélyes is lehet. Ha Petőfi szabadszállási kor­tesbeszédére gondolunk, akkor meg kell érte­nünk, hogy a pobtikusok céljaik érdekében, azaz a hatalom megszerzéséig udvarolnak (azaz ígérgetnek) az őket megválasztó tömeg­nek. Hazugság lehet az igazság elhallgatása, durvább változata az ellenfél lejáratása. Ma­chiavelli óta tudjuk, hogy a politikát nem az erkölcsi törvények mozgatják. Szomorú vi­szont, ha a kiábrándult tömegek a politikát eleve a hazugsággal azonosítják, mert ez a szkepszis („az okosok jobban tudják”) csak ki­szolgáltatottabbá teszi a passzív tömeget. Szellemes Takács Géza naplójegyzete (Kis ha­zugságtár). A „fenn az ernyő nincsen, kas” ön­mutogatástól, a „mondom, de nem teszem” kétszínűségéig széles a skála. Sokszor azért nem mondunk igazat, mert félünk, máskor az érdekünk diktálja így. A hazugság mozgat is, fékez is. Jobb lenne nélküle, de hazudnánk, ha letagadnánk. Tudták ezt már az ókori Krétá­ban is. Pikáns Wehner Tibor művészettörté­nész gondolatmenete (Hazugságképek). Ki merné tagadni, hogy a művészet is tele van hazugsággal, mert manipulálni akar. Az egyik hazugság maga az a révület, misztifikáció, amellyel maguk a művészek (s nem is a festők legjobban) veszik körül magukat. Az ered­mény ugyanaz, mint a politikában: közöny. Széles nyomtávon a Miskolci Galériában Miskolc (ÉM - DK) - Az év végéig még a régi (Déryné utcai) épületben maradhat a Miskolci Galéria. Ám a színházi re­konstrukció miatt (abból az épületből lesz a Kamaraszínház) a jövő évet már - ha minden igaz - a Sötét kapu melletti Rákóczi-házban kezdik. így már az „új” galéria terveiről is beszélgethettek az el­múlt hétvégén az intézmény művészeti tanácsának tagjai. Az összejövetelen elsőként Dobrik István, a Miskolci Galéria igazgatója az elmúlt év ered­ményeiről beszélt. Szakmailag jónak értékelte a kiállításokat, nagynak a közönségsikert. Bár volt olyan érdekes (és különleges) tárlat (pél­dául a Talányok), amelyre a szakmától sokkal több visszajelzést vártak volna. Bán András művészettörténész a sikert nem mondta olyan egyértelműnek, bár ő is in­kább a szakmai érdektelenségről panaszko­dott. A siker vagy kudarc gondolatra még a többiek is visszatértek. Dévényi István, a Magyar Nemzeti Galéria osztályvezetője szerint nincs ellentmondás, hogy amit az egyik sikernek, a másik kudarc­nak mond. A kiállítások közönségsikeréről szerinte nem szabad beszélni, mert hogy be- mennek-e az emberek, az nem lehet a siker mértéke. A jövőre nézve sokkal fontosabbnak érzi a szakmai irány kialakítását, inkább az a kérdés, mivel tudják megalapozni azt, hogy te­kintélyes intézmény legyen, és az más dolog, hogy kapcsolható be a néző. Mindenképpen középutat kell találni a szakmailag jó, de üres, és a nézővel teli, ám értéktelen kiállítá­sok között. A művészeti tanács megbeszélésén az igazi kérdés az volt, milyen is legyen az a modell, amely szerint majd működhetnek a Rákóczi- házban. Bán András szerint három típusú ki­állítást kell csinálni: kibocsátó, helyi és befo­gadó tárlatokat. A kibocsátó alapja lehetne a grafikai és fotográfiai kutatás. Az „új” galéria a sokat emlegetett sokszorosító grafika köz- gyűjteményévé válna, és a kortárs fotográfiá­nak lenne menedzselő, adatgyűjtő helye. A Herman Ottó Múzeummal az együttműködés és munkamegosztás már körvonalazódik, ez derült ki Veres László múzeumigazgató szavaiból. A kutatás szempontjából nagyon fontos a dokumentáció, a visszakeresés lehetősége. A tervek szerint a Rákóczi-házban képzőművé­szeti szakkönyvtár is lesz, és más ötletekkel is próbálják majd odakötni az egyetemistákat, érdeklődőket. Sümeghy György, a művelődési minisztérium képzőművészeti osztályának ve­zetője szerint igenis nagyon fontos a közönség bármilyen visszajelzése. Tárlatvezetéseket, teadélutánokat kell tartani, meg kell hívni a tanárokat. Nem szabad engedni, hogy még to­vább szűküljön az érdeklődés a vizuális művé­szetek iránt. És a régióban kell gondolkodni, Kassától Ungvárig. Ami eddig is így volt. Szakmailag pedig széles nyomtávon kell ha­ladnia a megváltozott funkciójú - gyűjtemé­nyekkel is rendelkező - művészetközvetítési intézménynek. A tiai(l)hatatlan szerelmesek Rómeók és Júliák a Miskolci Nemzeti Színház Páholy-partyján Verdes Tamás (a mikrofonnál), Bíró Kriszta, Kuna Károly és hegyi Árpád Jutocsa Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM — FG) - Hegyi Ár­pád Jutocsa, a Miskolci Nemze­ti Színház igazgató-főrendezője elnézést kért a botrányos han­gosítás miatt. Verdes Tamás meghívott színművész, egykori Romeo pedig kicsit megdorgál­ta a beszélgető közönséget - majd próbára tette önmagát. Hiszen - mint mondta - az igazi színész arról ismerszik fel, hogy le tudja csendesíteni a nézőket. Ennek ellenére a szombati Pá- holy-partyn csak kevesen hal­lották, miről is szóltak az egyko­ri Rómeók és Júliák. Különleges találkozások szemtanúi lehettünk: Bíró Kriszta és Kuna Ká­roly, a miskolci előadás két főszerep­lője mellett megszólaltak azok a szí­nésznők, színészek is, akik az ország valamelyik színházában voltak már Rómeók vagy Júliák. De Faragó Zsu­zsa, a Miskolci Nemzeti Színház ve­zető dramaturgja, a beszélgetés veze­tője minden „veronai szerelmest” megidézett. Közülük sokan egyéb el­foglaltságuk, mások pedig magasabb hatalmak döntése miatt nem jöhet­tek el erre a találkozóra. A magyar színpadokon már az 1700-as évek végétől játsszák ezt a tragédiát, bár az első - Shakespeare szövegének fordítása alapján készült — premiert 1844-ben tartották a bu­dapesti Nemzeti Színházban. így az első „hiteles” Romeo Lendvay Már­ton volt, Júlia pedig Lendvayné. Azó­ta persze nagyon sokan vallottak szerelmet azon a bizonyos veronai erkélyen, és esküdtek egymásnak örök hűséget Lőrinc barát előtt... Minden szerelmes ugyanazt az érzelmet élte meg, ugyanazt a szö­veget tanulta meg, mégis más volt minden előadás. Játszották roman­tikusan, játszották realistán, volt, hogy elszakadtak az eredeti hely­színtől, vagy kínosan aktualizálták a történetet. Az egyik Júlia csinta­lan volt, a másik durcás, a harma­dik határozott, győztes, a negyedik kislányos, megejtő és így tovább. De Faragó Zsuzsa nem csak ar­ról beszélgetett a megjelentekkel, Jancsó Saroltával, Császár Gyön­gyivel, Peremartoni Krisztinával, Orosz Helgával, Petneházy Attilá­val, Börcsök Enikővel, Balogh Eme­sével és Verdes Tamással, hogy mi­lyen Júliák illetve Rómeók voltak, hány évesen játszhatták el ezt a szerepet, hanem azt is megpróbál­ták kideríteni, mi jellemezte legin­kább az adott előadásokat. A leg­több szó természetesen a miskolci bemutatókról esett. Balogh Emese többek között arról szólt, milyen is volt, amikor 1961-ben Latinovits Zoltán partnereként Júlia lehetett Miskolcon. Verdes Tamás, aki ugyancsak ezen a színpadon volt Romeo, nem csak a főszereplőkről, hanem valamennyi egykori kollégá­járól beszélt. A legutóbbi miskolci Romeo és Júlia-bemutató főszereplői, Igó Éva és Mihályi Győző - színházi elfog­laltságuk miatt - nem lehettek itt, de elküldték üdvözletüket. A mag­nófelvételeken. kívül érkeztek írásos üzenetek is - Kováts Adéltól, Mécs Károlytól, Sztankay Istvántól... „Mikor a meghívó sorait olvas­tam, még észre sem vettem, máris azon kaptam magam, hogy megra­gadtak emlékeim, a már elmúlt dol­gok újra elevenné váltak bennem - írta Költi Helga Veszprémből. - Újra látom és érzem a levegő vibrá­ló fesztültségét, ami körülvett min­ket Szegeden, és ami hozzásegített bennünket egy emlékezetes előadás létrehozásához. 10 nap volt... Ked­ves emlék az a 10 nap. Egy város, a forradalom (89-90), a mi forradal­munk, egy előadás, egy új társulat, ezekre emlékszem, ezek megma­radtak. És mi maradt móg? A hág­csó. Minden tragédiának a főszerep­lője. A hágcsó, amin, ha akarunk, eljuthatunk egymáshoz...” A Miskolci Nemzeti Színház mostani előadásában éppen nincs hágcsó. De a két ifjú, Bíró Krisztina és Kuna Károly enélkül is eljut egy­máshoz. Számukra - és sokunk szá­mára - most ez a legkedvesebb, leg­szebb megjelenítése a halhatatlan szerelemnek. S hogy mit szóltak eh­hez a korábbi Rómeók és Júliák?! - akik nagyon figyeltek, hallhatták: szívből gratuláltak... Aki végigénekelte a fél világot Találkozás Fejes Istvánnal, a Zürichi Operaház tagjával Miskolc (ÉM - FG) - Bejárta a fél világot, énekelt Athénban, Milá­nóban, Párizsban, hallhatta a finn közönség, az olasz, a svájci, a német, a francia. Viszont szű- kebb hazájában most mutatko­zott be először Fejes István ope­raénekes, a Zürichi Operaház tagja. A Miskolci Nemzeti Szín­ház szombati Páholy-bérleti előadása előtt rendezett kiállí­tásmegnyitón énekelt néhány áriát a hetvenes éveiben járó művész. Pontosan májusban lesz hetvenhá- rom éve, hogy a szerencsi bábaasz- szony a világra segítette a vasutas­család kisfiát. Már akkor kiderült, hogy nem akármilyen hangja van a gyermeknek. Később a mezőzombo- ri iskolában is rendszeresen énekel­tették, de ott volt a templomi kórus­ban is. Ahogy sátoraljaújhelyi diák lett, mindjárt belépett a leventékből alakult énekkarba. A vízvezeték­szerelés mellett zenét is tanult, de arra gondolni sem mert, hogy egy­szer a világ legnagyobb operaéneke­seivel léphet színpadra. Gyermekkorában színházat sem látott. Az első ilyen élményét a deb­receni színtársulatnak köszönheti, amely a Három a kislány című ope­rettel vendégszerepeit a zempléni városban. Ezután - ha tehette - minden előadáson ott volt. Egynapi segédkeresetét adta azért, hogy lát­hassa Tolnay Klárit. A háború után Csepelen kapott munkát, és természetesen ott is be­Fejes István Miskolcon lépett az énekkarba. Társai biztatá­sára jelentkezett a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskolára, mindjárt fél is vették, még azzal sem törőd­tek, hogy nem volt érettségije. Köz­ben a Munkás Dalos Szövetség vá­logatott férfikórusában énekelt. A Vásárhelyi Zoltán által vezetett együttes eljutott Bulgáriába, Romá­niába, Ausztriába, énekeltek Titó- nak, Vorosilov marsallnak. Egy koncertkörút során eljutottak ugyan Miskolcra is, de arra már nem emlékszik az idős művész, hogy mikor és hol léptek színpadra. Életének újabb állomása a Belügy­minisztérium Művészegyüttese, majd pedig az egri színház. Az első színpadi szerepe a János vitézben Bagó volt... Közben eljött 1956. Ál­lás nélkül maradt. Minden bizony­talannak tűnt. Csak azt tudta, ope­raénekes szeretne lenni. Egyetlen aktatáskával indult el Nyugatra. Most már tudja: elkésett. Harminc­négy évesen, idegen országban, kapcsolatok nélkül nehéz újrakez­deni. De nem panaszkodik.- Szerencsére találkoztam maest­ro Cairatival, aki mindjárt a tanít­ványának fogadott - emlékszik vissza a külföldi karrier kezdeteire -, ő tanított meg a bel cantóra. Na­gyon sokat köszönhetek neki. Egy évig tandíjat sem kért tőlem. Az ő segítségével jutottam el Németor­szágba, 1959-ben már a phorzhaimi színház tagja voltam, majd pedig Ulmba kerültem. Mivel menekült­ként Svájcba menteni, 1962-ben a rendőrség felszólított, hogy tisztáz­zam a lakhelyemet. Ekkor vissza­mentem Zürichbe, és jelentkeztem az operánál. Nem volt ugyan szabad státusuk, de meghallgattak, és au­gusztus 1-jén már a társulat tagja voltam. Onnan mentem nyugdíjba 1988. július 31-én. Fejes István nyugdíjasként sem pihen. Gyakran hívják önálló estek­re, fesztiválokra. Tavaly például Budapesten a Rátkai Klubban lé­pett fel. És most végre arra is jut ideje, amiről még a mezőzombori 164-es őrházban álmodott: végigvo- natozza a kontinenseket. Tavaly a Transzszibériai expresszel utazott Moszkvától Irkutszkig. Az idén Amerikába indul, jövőre pedig Afri­kába megy... Képzelt riport... Miskolc (ÉM) - A nyíregyházi Mandala Dalszínház előadásában Déry-Presser-Adamis: Képzelt rí port egy amerikai popfesztiválról ej mű musicaljét február 21-én, ked den este 6 órától láthatják az érdek lődők a Vasas Művelődési Központ' ban. Az előadásra jegyek a művelő- dési központban válthatók. Kamarazenei est Kazincbarcika (ÉM) - BeethoW triók címmel kamarazenei ^ rendez a Kazincbarcikai ^ rum Kulturális Egyesület ma fél 7-kor a helyi AFESZ-s^, ,g ban, amelyre a rendezők ,toló váljak Kazincbarcika zení'^‘ t|l0- közönségét. Az est műsorán ü ^ ven: G-dúr vonóstriójának u tele, valamint a B-dur es,V ^ zongorás triók darabjai h er. Közreműködők: Bukovinsz g{ né zongorán, Bulmvinszki ni csellón, Fejes Zoltán k jy[eZei Margittay Noémi zongorán, ^ Gyula hegedűn és Radnai brácsám_______ __ S tílusgyakorlatok Miskolc (ÉM) - Raymond g neau: Stílusgyakorlatok cinw■ ^ alapján készült színpadija nj-én, hatják az érdeklődők február. ^ kedden este 7 órától diosgy ekj. Endre Művelődési Házban- ^ a adás rendezője Csendes n Géza szereplők az egri GárdonyÁrpád- Színház művészei: °at „ jtán. Venczel Valentin és Bara^^ Francia jazz • AjtOSH Miskolc (ÉM) - A fran^ncertjét Szelevenyi Ensemble febru- hallgathatják az érdekiod ^ jf. ár 24-én, péntek este:/ «A Ze- júsági és Szabadidő Ha enyi - nekar tagai: Akosh altklan; szoprán és tenor szax > gernaro nét; Philippe Foch - d0 ’ Maladain - bőgő. -nvi Ák°s) Akosh Szelevenyi (Szeleveny . ^p- klasszikus folk- és jazz-z zettséggel került Francia ^sa 1986 óta Párizsban él. ozaí. kora- alkotásait erősen befolyás J ma. pozícióiban így felfedez ^ nép- gyár, a szláv, valamint . __ min': zenék hatásai. SzeM»g _ ze0ei zeneszerzőt és szax° 0 , -nek mu" világpolgárnak tartják, t és a veiben egymásra tál ai merített nyugati zenei kultúra vibráló, hatás. Muzsikájából egy.lágképe tiszta hangokból felepuj ég a fi­tárul elénk, s benne az ^ egy- nomság tökéletesen k g blg kon­mást. A Szelevenyi certjét az Ifjúsági es Sza o g sZer: és az Alliance Francais m;skolci vezésében láthatja közönség. GyermekaIkot^^ Zánka (ÉM) - A,9^e^dik afea" sok Galériája az idei l7 éves lommal hirdeti meg 7A<r0s kép" korosztály számára tát. ző-és iparművészet, pgg (aZ A téma: szabadon válás ^ „Egyiptom” gondolatkom legeredmenyesebb p y ]ehetósegte egyiptomi alkotota ” ugyan; is pályáznak). A teen j^ret- csak szabadon ^f^xtil alk«' térbeli, iparművész fikáknál ko tásoknál valamint fii kréta® teilen, festői alkotásoknál^ ^ 3o pasztellmunkaknal • í 70 cen­r42vagy42x60vagy50^k timéter. Minden fPÄeküldenie- alább két alkotás - maXimum a Csak eredeti ónálló, készu‘ tárgyévet megelőző érífit es alkotásokat í°gad"? k' valamin1-a késve érkező alkotások, va , kért adatokkal n«n "t az e1' lyázatok nem vehetnek rész bírálásban. művészi ér1®' A művek esztétika . nűndet1 két nem csökkentő módón m^. alkotáson fel ke l tunteto kezö adatokat: alkotó n e, CÍOie, si dátuma, pontos levmezes ^gj iskolája (alkotóműhelye) fe neVe', a címe, mestere ífidkegJ mű címe, t^h"*Éaj • össZeSit0_ együttes beküldése - nály^ir listát is kell mellékéin-Aga­tokat egyénileg v?^Agok Gáléi'1' resztül a Gyermek. ; GvernlC 5’ áj a címére: „Pályázat 95 Gy ep Üdülő-Centrum Zanka 82. juttatni 1995. március SÍ-*-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents