Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-20 / 43. szám

4 ÉSZAK^Magyarország Levelezés 1995, Február 20-, Hétfő Piaci erkölcsök Ki nem tapasztalta még, hogy amikor ilyen­olyan ünnepek közelednek, a magyar tyűkok megemelt értékű tojásokat kezdenek tojogat- ni, a virágok, miközben nem pirulnak el szé­gyenükben, nagyobb árakkal lepik meg a jeles napokon a velük kedveskedni szerető férfia­kat, hogy azután szemlesütve várják az előző­leg léprecsalt emberek áldozatvállalását - sze­rényebb anyagi ráfordítás kíséretében. _ Itt van ugyebár a krumpli esete. Úgy ki­húzta magát őkegyelme, hogy a narancs szin­te könnyes szemekkel kuporodik össze piaci hálójában, a büszke krumpli-burgonya - vagy mint Rozsnyón nevezik: grulya - úr árnyéká­ban. Pedig a narancsot valakiknek le is kell szedni, raktározni, kikötőbe szállítani, hajóra rakni, (a hajó sem ringatja ingyen az óceánok hullámain), majd onnan kipakolni, vonatra „ültetni”, ismét kirakni, nagykerekben pihen­tetni - míg megjelennek a kiskereskedők, és kihozzák nekünk a piacokra olcsóbban, mint a szomszéd falvakban beszerzett burgonyát. Hát nem elgondolkoztató ez a dolog? A sok háborús élményem mellett sokszor eszembe jut valami. 1945 áprilisának végén, amikor tizedesként én is bolyongtam Ausztri­ában a vasútépítő csapatommal (vasutat csak helyrehoztunk, de nem építettünk), megpi­hentünk egy kis völgyben. A tejet úgy kíván­tam már, mint egyesek a reggeli féldeciket. Ni- csak! Fent az erdő alatt néhány parasztház te­kintett le ránk. Az üres gázálarcba cukrot szórtam (cserékereskedelemre gondolva) és megcéloztam az egyik parasztházat. - Jó na­pot, nagymama! Van-e egy kis tej a házban? Mert látom, gazdálkodnak - szóltam a kedves nénihez. - Van, fiam - mondta -, töltök üveg­be neked. Míg ezt a jótéteményt intézte (üve­get keresett, kiöblítette, beletöltötte a tejet), addig megcsodáltam a paraszti leleményessé­get: az erdőből lefolyó forrásvíz előbb fakérgen, majd csövön érkezett be a konyha nagy favá­lyújába, onnan csövön folyt tovább az istálló­ba, majd onnan a kis völgy patakjába. - Mit fi­zetek, nagymama, a tejért? Van cukrom, ha kellene — mondtam, miközben betettem az is­teni nedűt a tarisznyámba. - Húsz pfenniget, fiam - mondta. - Húsz pfennig a tej? - kérdez­tem. - Annyi, talán sok? A háború előtt is min­dig annyi volt, fiam - mondta. Kifizettem és miközben leereszkedtem társaimhoz elgondol­koztam azon, mennyire emberségesebben te­jelnek az osztrák tehenek, mint a mieink és nem is annyira rafináltak. Bezzeg nálunk az ünnepek, névnapok nagy hatással vannak a piaci eladók bukszagyarapításának lehetősé­geire. Itt is látni a különbségeket egyes orszá­gok embereinek gondolkodása terén... Sajnos. Beme Dezső Egyiket a másik után Mily megkönnyebbülés, hogy van, ahol a jár­dán is parkolhatunk. De az „engedély" szigorú­an parkolószelvényhez kötött. S akinek nincs a táskájában, jobb, ha előbb az útbaigazító táb­láknak engedelmeskedik. Fotó: Fojtán László Nem gyufázott Megszokott reggeli forgalom a buszon. Ahogy fogynak a megállók, egyre kevesebben le­szünk. A végállomás előtt felszáll egy tíz év kö­rüli srác, hátán iskolatáskával. Egyik kezében pattogatott kukorica, a másikban gyufa. Fe­lém tart. - Csókolom, tetszik dohányozni? Megrázom a fejem. Mire ő kétségbeesett han­gon kérdezi: Gáz csak van otthon? — Igen, és nálatok? — kérdezek vissza. Ö is bólint. Majd tovább faggatom: Találtad? - Ühüm, de nem akarok vele lebukni az iskolában. S már nyújt­ja is felém „találmányát”, kincsét, mely még­sem lehet az övé. — Mit adjak cserébe? — kér­dezem. - Semmit, csak tessék vele otthon meggyújtani a gázt. És felsóhajt, hogy meg­szabadult... Somossy Katalin Nyugdíjbiztosítási szabályok Mint sorozatunk indításakor emlí­tettük, bőséges információkkal sze­retnénk ellátni olvasóinkat a hozzá­tartozói nyugellátásokkal kapcsola­tosan is, így a következőkben az öz­vegyi nyugdíjjal, a végkielégítéssel, az árvaellátással és a szülői nyug­díjjal foglalkozunk. Előrebocsátjuk: hozzátartozói nyugellátásra jogo­sultság szempontjából halálesetnek számít az eltűnés is, ha a bíróság e tényt jogerősen megállapította. Állandó özvegyi nyugdíj Állandó özvegyi nyugdíj azt a há­zastársat illeti meg, aki férje halála­kor az 55., felesége halálaikor a 60. életévét betöltötte; vagy rokkant; vagy házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermekről gondoskodik. Állandó özvegyi nyug­díj jár akkor is, ha az előbb felsorolt feltételek valamelyike a házastárs halálától számított tíz éven belül bekövetkezik. Az, akinek házastársa a házas­ság megkötésekor az öregségi nyug- díji*a jogosító életkort már betöltöt­te, erre az ellátásra csak akkor jogo­sult, ha a házasságból (korábbi együttélésből) gyermek született, vagy a házastársak a házasság megkötésétől öt éven át megszakí­tás nélkül együtt éltek. Am mindez nem érvényes, ha a nyugdíjkorha­tár betöltése előtt kötött házasságot felbontották, és - bármelyikük kor­határának betöltése után — ismét házasságot kötöttek. Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személy részére állandó özvegyi nyugdíj abban az esetben jár, ha há­zastársától annak haláláig tartás­díjban részesült, vagy a jogosultság feltételei a különéléstől számított 10 éven belül bekövetkeznek. Ugyancsak megilleti az élettár­sat is a folyósítás, ha élettársával annak haláláig egy év óta megsza­kítás nélkül együtt élt és gyerme­kük született; vagy megszakítás nélkül tíz évig együtt éltek. Ideiglenes ellátás Ideiglenes özvegyi nyugdíj a félj, a feleség halálától számított egy éven át folyósítható. A személyi feltétel ebben az esetben csupán az, hogy az igénylő az elhaltnak törvényes há­zastársa volt és vele együtt élt. (így nincs jelentősége többek között a korhatárnak sem.) Ugyanakkor az ellátásra az jogosult, akinek házas­társa az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg. Az elvált, továbbá házastársá­tól egy évnél hosszabb ideje külön élő személy csak abban az esetben kaphat ideiglenes özvegyi nyugdí­jat, ha házastársától annak halálá­ig tartásdíjban részesült, vagy ré­szére a bíróság a tartásdíjat megál­lapította. Az ellátások tartama Arról már volt szó, hogy az ideigle­nes özvegyi nyugdíj egy évig jár. A rokkantság címén megállapított ál­landó özvegyi nyugdíj pedig a rok­kantság tartamáig, így, ha az öz­vegy rokkantsága megszűnt, az el­látás sem folyósítható tovább. Míg az árvaellátásra jogosult gyerme­kek tartása címén megállapított öz­vegyi nyugdíjra jogosultság addig áll fenn, amikor már egyik gyerme­ket sem illeti meg árvaellátás. Jó tudni azt is, hogy ha az özvegy az ál­landó özvegyi nyugdíjra jogosító életkorának betöltése előtt házassá­got köt, nem tarthat igényt az ellá­tásra. (folytatjuk) A különbség és azonosság egykutya? Sajt és sajtó között - sanda ránézés­sel — mindössze egy ó-betű a kü­lönbség. Tekintve, hogy mindkettő tárgy, tárgyesetben a sajtot és saj­tót egy ékezet különbözteti meg egymástól. Mondatba duggajtva e két szót, a „sajt ó de jó” és „a sajtó de jó”, már csak az ó-betú külön-, illet­ve egybeírása miatt másmilyen. „Szeretem a sajtot, jóllehet drága” és „szeretem a sajtót, jóllehet drá­ga” - ténymegállapító mivoltában abszolúte nem különbözik egymás­tól, ezért őkelmeségüket ünnepélye­sen „egyenlődnek nyilvánítom, punktum. Legyen szabad megjegyeznem, hogy korszakalkotó felfedezésemet Fónay Jénő úrnak köszönhetem, aki a politikai foglyok és üldözöttek IV. nemzetközi kongresszusán a fa­sizmus és bolsevizmus közé tett egyenlőségi jelet, és ez ihletett en­gem a fenti eszmefutkároztatásra. Jómagam ugyan nem voltam jelen e bejelentés színhelyén, ezért ostoro­zásom hatályba lépését időlegesen felfüggeszteni kényszerülök. Elkép­zelhető ugyanis, hogy mindössze zsurnalisztikái csalafintaságról van szó, ami lehet - ugyebár - direkte, netán direktíva, avagy provokatív, illetve a lap helyhiányából adódó, meg miegymás. Bolha és poloska között sincs kü­lönbség-ha hozzáfűzöm - abban az értelemben, hogy vérszívóak. Igaz, ide sorolhatnám a tetún túlmenően azokat is, akiket helyhiány miatt itt nem nevezek meg. Lehet, hogy egy ilyen érvelés maradt ki e tudósítás­ból, mint kissé oldalvást, ahol meg az vagyon írva, hogy Fónay úr .(hó­napok óta nem tudja nézni” a tv-t, mert egyoldalú és ez bosszantja, sőt idegesíti. Szemügyre vettem emiatt saját készülékemet és többoldalú­nak találtam. Abban még nem ju­tottam dűlőre magammal, hogy hat- oldalú-e, mivel a fara olyan hepehu­pás, így talán az 5+1 a precízebb de­finitiv definíció, ami lottótalálat­ként is elfogadható. Egyébként, az én masinámból is árad az egyolda­lúság, ha az Eurosportot nézem, lé­vén ott ilyen, meg olyan sport, a hőn áhított reklámínyencségekkel fű­szerezve. Nem tudom Fónay úrnak van-e erkélye, s azon, vagy máshol felfüggesztett olyan lavórja, mint nekem, mert ha nincs, akkor az MTV adásaira célozhatott. Abból vi­szont van egy, van kettő, sőt több, akár teve hátán a púp. Eddig érvén, még mindig tanácstalan vagyok, hogy úgy cakpakk, vagy egyik-má­sik az egyoldalúan vezérelt? Lehet­séges, hogy vegetálásunk jelenlegi állapotában túlzóak az igényeim, vagy naivan kíváncsacsi vagyok, de az fix, hogy engem is bosszant, ide­gesít, ha ilyen semmitmondó sület­lenségeket olvasok, s így fecsérelem azt az időt, amit az ámerikánusok meg a pénzzel tesznek egyenlővé. Arra pedig már mi is rájöttünk, hogy a pénz beszél, a kutya meg csak ugat. így érkeztem meg Euró­pába, széllel szemben pislákolva, mivel most arról fúj a szél. A szállj keletről hozzánk már elült, s így ül­tünk mi két szél között a pad alá. A szél és szék is lehet egykutya, ha „nincs különbség fasizmus és bolse­vizmus között”. Mindenki szíves en- gedelmével, ezt én szeretném elhi­tetni: Antal Ferenc Sajóbábony Szeretetvendégség Balázs Győző emlékére A miskolci Kossuth utcai Reformá­tus Püspöki Hivatalban Balázs Győző, a hajdani Lévay József Re­formátus Gimnázium polihisztorá­nak tiszteletére január 27-én sze- retetvendégséget rendeztek. Mint a téma iránt érdeklődő, én is el­mentem az emlékestre, hiszen év­tizedekkel korábban jómagam ké­szítettem el a Deszka temetőben a népszerű hitoktató és polihisz­tor valamint hozzátartozói sír­emlékét. Az emlékest iránti érdeklődés hűen tükrözte a hajdani tanár, író és költő népszerűségét, hiszen az íz­lésesen megterített asztalok mellett nemcsak a ma már öregdiákokká előlépett tanítványai, barátai és tisztelői, hanem ifjúsági szerveze­tek jeles miskolci képviselői - a 19. Számú „Bükk és Erő” cserkészcsa­pat tagjai - is emelték - nívós mű­sorukkal - a rendezvény színvona­lát. (Az ünnepségen mintegy 110-en vettek részt.) Az emlékestet Szabó Sándor, a Miskolc Belvárosi Egyházközség lelkipásztora nyitotta meg, majd közös egyházi énekek éneklésében is megnyilvánult a rendezvény öku­menikus, vallási jellege. Az éneklés után a lelkipásztor úr a bibliából ol­vasott fel néhány igét, amelynek magyarázatában kihangsúlyozta az emberek egymás iránti tiszteleté­nek és szeretetének a fontosságát. Természetesen kiemelten foglalko­zott az ünnepelt polihisztor, Balázs Győző hitoktató, hajdani ifjúságne­velő, irodalmi és költői munkás­ságával. Boleszka László miskolci ortodox lelkész az ortodox egyház ünnepei­ről tartott előadást, mely — az előre kiosztott egyházi énekek kottái és szövegei alapján - az egybegyűltek közös éneklésével zárult. A kiscserkészek parancsnoka, Kapusi László Gábor az ifjúság val­lásos, fegyelmezett nevelését jelölte meg célirányos feladatként, s ebben az est ünnepel tjének nevelési mód­szereit állította példának. Ezt köve­tően a kiscserkészek közös műsorá­ban gyönyörködhettünk. Rászolgál­tak a dicséretre a rendezők hölgy­tagjai is, akik sok-sok finom süte­ményt készítettek és tálaltak fel a tea mellé. Az ünnepi est tehát mind szervezésben, mind kivitelezésben osztályon felüli volt. Szép emlékekkel lettünk gazda­gabbak, s az ottani tapasztalataink szerint a mai ifjúság nevelése kezd a helyes irányba terelődni, aminek az időszerűségét éppen az elmúlt 40 év nevelési módszerei következté­ben kialakult közerkölcs teszi ha­laszthatatlanná. Tarcsi Lajos Nem fáradnak... Jövőnket gyermekeink szemében, mint egy tükörben láthatjuk. Ók a legmegfelelőbbek arra, hogy meg­láttassák velünk, mennyire roha­nunk. Nem érünk rá soha. Hajtani és hajtani kell, hogy megéljünk, hogy megtartsuk, amit megszerez­tünk, hogy megszerezzük, amit el­terveztünk. Közben elfeledjük, hogy életünk értékrendje, jövője a gyer­mek elfásul, elidegenedik az élet szépségeitől. Hónapok óta figyelem az iskolánk­ban (a Szent Imre Általános Iskolá­ban) kialakult kezdeményezéseket, részt veszek benne két gyermekem­mel együtt, és én a „mezei szülő” rá­döbbentem, hogy így is lehet. Mitől lett az apróságok szemében az igazgató néniből - Marika néni, a tanítókból, tanárokból Ili néni, Er­zsi néni, Laci bácsi. Talán abból a sok törődésből, ötletgazdag foglalko­zásból, ami részükről árad feléjük­Mitől értette meg gyermekeink nagy része, hogy egy opera-előadás­ban mi a szép, hogy a planetárium mit jelent? Tanáraik - tanítóik szer­veznek, telefonálnak, intézkednek, hogy ők megtapasztalhassák a szé­pét, a jót, az izgalmasat. ,. Szinte havonta jár a kialakult k|S csapat operába, színházba. Tudja már az elsős kicsi is, hogy ki az a Melis György, látta már a naprend­szerünk makettjét. És, ha pici agy3 befogadóképessége egy Ids vidám­ságra vágyik, példa rá az utolsó al­kalom: - „Gyerünk a Fővárosi Nagycirkuszba!” 130 aprósággal busz indult Budapestre. Csillog0 szemek, várakozás, hisz nagy re' szűk még soha nem látta a fővárosi cirkuszt, sőt, Budapestet sem. Kér­dések özöne árad a tanárok, az igaz­gató felé az úton. Figyelek! Nem fa­radnak válaszolni. Megérkezünk- Soha nem fogom elfelejteni a sok ki örömtől csillogó gyermek szeme , ahogy a műsor alatt figyeltek, ne­vettek, tapsoltak. Köszönet erte azoknak, akik nem sajnálták sza­bad idejüket feláldozni ezért. Kovács Györgyné Mezőkövesd „Kukaellenőrök” Tipikus városi (ún. bérházi) környe­zethez kötött foglalkozás. Mert aki­nek csak lakása van, az az átmene- tileg feleslegessé váló, még haszno­sítható tárgyait, eszközeit, lomját... nem tudván hová tenni, kidobja a szemétre, azaz a kukába, amihez bárki szabadon hozzáférhet. _ . Aki szégyenérzetét le tudja gyfáBk vagy legyőzeti vele a rászorultság kényszere, azokból lesz a kukás. Esz nem kell hozzá, csak jó láb. Egy koszos zsák, szatyor, egy pifz" kafa, a koránkelőknek, éjszákázók- nak pluszként elemlámpa. Vannak nők, akik gyermekeiket is maguk­kal vonszolják, hadd tanuljon az a gyerek! Az életre fel kell készülni, a „szakmatanulást” nem lehet eleg korán kezdeni. A négy-tíz éves fiú- gyerek könnyedén, bégyakorlottan ugrik a kukába, anyját a hajlongas- tól megkímélendő. De vannak „gépesített” kukások is. A kerékpár, az ikergyermekkocsi megkönnyíti a zsákmány elszállítását. Hátránya viszont, hogy ezzel nem lehet tö­megközlekedési járműre felszállni- Előfordul, hogy egy-egy jó körben jó­kora zsák kenyérhulladék gyűhk össze, vannak, akik sertéstartásu­kat erre alapozzák. Sajnos a szak­ma lassan túlnépesedik. Délelőtt negyedóránként látom a kukák „el­lenőrzését.” (Ha a közbiztonságot ellenőriznék ilyen sűrűn, mennyivel jobb lehetne a közérzetünk!) De a lakók nem eléggé igyekeznek, ők is egyre kevesebbet dobnak ki, még több talpalásra kényszerítve az ön­kéntes, „kukaellenőröket”. Békés Gábor Szerkesztői üzenetek „Gyet” jeligére: A gyermeknevelési támogatás összege 1994. december 31-ig 7480 forint volt, amit január elsejével 8400 forintra emeltek. A magasabb támogatást először feb­ruárban kapják kézhez az érintet­tek és ugyanekkor a januárra vo­natkozó különbözetet. * B. János, Tiszaújváros: 1994. no­vember 7-én lépett hatályba a lakás- építési kedvezmény igénybevételé­ről az a rendelet, amely megszün­tette a lakásbővítéshez nyújtható szociálpolitikai kedvezményt.

Next

/
Thumbnails
Contents