Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-18 / 42. szám
Február 18., Szombat ÉM - riport ÉM-hétvége 131 Fényképeket lapozgatunk az anyával A fotók egy kisfiú fejlődésének állomásait örökítették meg. Itt még csecsemő, milyen bájosan pufók, itt már mászik a földön, akár egy’ kis bogár, itt már áll, itt már jár, ez a második születésnapján készült, ez pedig már az ó vodában. Minden kép emléket idéz, a fényképezés mulatságos perceit. O, amikor beletenyereit a születésnapi tortába! Az anya nevet. Az anya — ha pár percre is — visszatért a boldog múltba. Ilyesmi ritkán történik meg vele. Négy; éve nem nevet. Legfeljebb a betegágy mellett, erőltetetten. Ott mindig vidámnak mutatkozik, mert úgy> gondolja, annak kell lennie, ez hozzátartozik a terápiához, melyet önmaga épített fel az évek során. Lévay Györgyi 'Különleges kisfiú volt - mesél. - Már elmúlt Kétéves; de nem beszélt. Beérte egy-két könnyű szóval és kész. Egy napon aztán egészen csodá- ®tos módon megszólalt. De nem ám úgy, hogy ^ három szót mondott, holnap négyet, hanem Részen folyékonyan, tökéletesen beszélni kez- ett. Nem hisszük el, ha nem a mi kisfiúnkkal 0rténik. Hasonlóképpen jártunk a biciklizéssel s- Kérte, hát megvettük neki a kerékpárt. Vár- 1 mikor kezd tanulgatni vele, de nem, Péter 'Jelentette, hogy ő még nem tud biciklizni. Ki- bSlt furcsa volt a dolog, és hogy ne bosszantson e''nünket a használatlan kerékpár, felvittük a palásra. Egy egész év eltelt, amikor kérte, hoz- "k le a bringát. Csak ámultunk: felpattant rá, ,8 minden gyakorlás nélkül elindult. Megkérjük, gyakorolt-e más fiú kerékpárján, de azt m°ndta, nem. .Szüleinek sok örömet szerzett. Gyönyörűen j 8JZolt már kiskorában, aztán pedig kitűnő tanu- K..|eto. Minden tantárgyat szeretett kivétel nél- n ' De ne gondolják ám, hogy amolyan karót yelt eminens volt! Szó se róla. Magatartásból miszerint négyes osztályzatot kapott. Rakon- , 'Jankódott,, pajkos volt, szóval szeretnivalóan kecKes kisdiák. Vjipár középiskolás volt, a miskolci Bláthy Ottó mmosipari Szakközépiskola diákja, amikor óvári Péteren elhatalmasodott a motorkerékpár ütáni vágy. ^'Elleneztem. Fiatal még, és annyi a baleset. f dologgal aztán sikerült meglágyítania a szíve- g h Előállt 5500 forinttal. Hosszú ideig gyűjtőül ;e 3 k’s zsebpénze maradékaiból. Aztán meg Só, ,Unk egy listát az íróasztalán. Azoknak a fel- ^ Solcai fiúknak a nevét írta fel, akiknek volt Veh - mot°rkerékpáijuk. Kipótoltuk a pénzt, és jog - k neki egy kismotort. Egyből megszerezte a öntvényt, és nagy volt az öröm. Szétszedte, jjgu^phta, bütykölte. Már kicsi korában is érde- qj.■. e*J a gépek, a motorok, a szerkentyűk. A nagy h®* látva megbarátkoztunk mi is a ténnyel, SV Péter fiunk motorozik. agysérülés %üVaAriJózsef mérnök 54 éves korában rokkantba ! t ja? f^90 novemberében szanatórium- iue 'a'ták Gyulára. Felesége a felsőzsolcai Ga- p pénzügyi előadója volt. toepi. Vettem egy szabadnapot, hogy elutazzak '"étű0®31™ a férjemet. Péntek volt. Péter nem jav ?znaP iskolába, ldcsit megfázott, pihenést aüiit 1 nek’ az orvos- Elkészítettem az ételét, h0gvCSak ^ kellett melegítenie, figyelmeztettem, bfonHtVeg?e be a gyógyszerét, és elbúcsúztunk. ne - ta> ha szombat este nem találnám otthon, ógyís meS' mert diszkóba megy. Addigra nevptj^ggyógyulok, már most is kutya bajom Edvan^ek es*:e óra tájt rendőrök keresték ipojj/1 Józsefet a gyulai szanatóriumban. El- Vedett^’ bo8y a ha közlekedési balesetet szen- tották’ a ment0k eszméletlen állapotban szálltba üJtgk me®'e' kórházba. A szülők azonnal taxiérkezt ^v3 H'ótőben volt, amikor 11 órakor meg- az opRUn,a az idegsebészetre. Nem sokkal később zölte J | ° <[rvos> Skapinyecz János főorvos úr kö- aKysér|C|Un í 3 rettenetes hírt: nagyon súlyos az jebb a *iRSe’ ,a túlélésre nem sok az esélye, legfel- tünk' E ° égében, a fiatalságában reménykedhe- kórter,, ^ hétig volt az intenzív osztályon, aztán fel ír,',,-1 p,1' került. Légzési problémák nem léptek ólában v e1,e®ezfetést nem kellett alkalmazni. Kó- Közh.> de mi naSy°n bíztunk. Péter km-0 ?[f£tudták, miként történt a baleset, tőén Mioif i Jután fogta a kismotorját, és feltehe- teheram A0] -ra *ndult. Egy hídon az előtte haladó 1990. nm ’’[ télén fékezett, és a fiú belerohant, mában v,r,Cr ^ a vob' Udvari Péter azóta kótok ^,’^!va újra megoperálták. És vizsgála- ~Édpo-!ak0kat kővetnek azóta is. jn aPja a délelőttöket, én a délutánokat tölÉdesanyjának hite töretlen töm vele a kórházban. Etetjük, mozgatjuk, tornáztatjuk, fürdetjük, beszélünk hozzá, mesélünk neki. Éz így van a kezdettől. A mi életünk azóta a betegágy mellett zajlik. Közben engem is leszázalékoltak, megbetegedtem. Nem adják föl. Bíznak benne, hogy Péter újra visszatér.- Mindent hall, és szerintem lát is. Néhányszor előfordult, hogy visszajelzett. Kértem, emelje fel a kezét, ha érti, amit mondok. És felemelte. Ugyanezt orvos jelenlétében nem ismételte meg soha. Látogatják az általános iskolai tanárai, a zsolcai barátok. Fülhallgatón hallgatja a kedvenc zeneszámait. Amikor egy látogatás után elment a legjobb barátja és én azt találtam mondani, hogy ne félj, kisfiam, nemsokára együtt korcsolyáztok Barnával, láthatóan ideges lett. Nyugtatgatni kellett. Az ételt, amit nem szeret, kiköpi. Jobb napokon szépen tartja a fejét, ha a gyógytorna idején felállítjuk. Igaz, nem mindig. Ha nem sikerül, akkor morgó hangot hallat. Amikor kérem, szólaljon már meg, sóhajt egy nagyot, mintha azt üzenne, szólnék én, anya, de nem tudok. Sok-sok biztató jel. Vitray Tamás nemrég filmet készített Péterről, a szülőkről, az orvosokról. Ott elhangzott, hogy Udvariék a linzi klinikában bíznak, ahol sikeresen végeznek célzott agyrehabilitációt. Egy miskolci fiút is ott hoztak vissza a kómából, azóta már elvégezte az egyetemet is.- A tv-riport óta érkeznek az adományok, pedig ott még számlaszámot sem tudtunk mondani. Lapkiadó, áruház, polgármester, pap, vállalkozó küldött pénzt a külföldi gyógykezelésre. Egykori iskolája, a felsőzsolcai Kazinczy Ferenc Általános Iskola „Lélek” Alapítványa vállalta az adományok kezelését. Vállalatok, cégek MNB átutalási megbízással juttathatják el adományukat a következő megjelölésekkel. Magyar Takarékbank Miskolc, Felső- zsolca Takarékszövetkezet 100-43615 sz. Lélek Alapítvány, Udvari Péter gyógyítására. A pénz- forgalmi jelzőszám: 27998919. Magánemberek csekket kérhetnek a családtól (3561 Felsőzsolca, Hunyadi u. 9.), vagy a takarékbanktól. Akik rózsaszín postai utalványon adnak fel pénzt, visszaigazolást kapnak. A Népjóléti Minisztérium jóváhagyásával is nyitottak számlát az OTP Bank Rt. megyei igazgatóságán. Ennek száma: 279-98005/641-040472-0. Kéretik erre is ráírni, hogy Udvari Péter gyógyítására. Péternek vissza kell térnie Péter az édesapjával és a gyógytornásszal. Azóta eltávolították a kanült. Fotók: Laczó József Egészséges korából ez az utolsó fénykép Apja tornáztatta- Egy ideig ott állt a kismotor a kerítéshez támasztva, benőtte a folyondár, olyan volt, mint egy sír. Rendbe tettük és bevittük a kamrába. Péter február 6-án múlt húszéves. Már egyetemista lenne, vagy leszerelt volna a katonaságtól. Gyakran álmodom, hogy betoppan az ajtón: „Szia, anya! Apa?” Ébren meg arra is gondolok, hogy' most is a ldskori furcsaságait játssza. Hogy sokáig nem csinál semmit (nem beszél, nem ül a biciklire), aztán egyszer csak felkel az ágyából és elmeséli, mi történt vele. Amikor Pétert meglátogattam, édesapja éppen tornáztatta. A jobb karját mozgatta - volna, ha a fiú nem szorítja görcsösen.- Péter, ha így bekeményítesz, nem tudom haj- lítgatni a könyöködet. Ha meg nem tornáztatlak, nem tudod majd megfogni a teniszütőt - szólt hozzá.- No, tessék! Most már laza - mutatta. - Lehet, hogy véletlenül lazította most el a kaiját, de lehet hogy megértette, amit mondtam neki. Ilyen apróságokban bízunk mi, ez adja a reményünket. Dobai József osztályvezető és Skapinyecz János részlegvezető főorvos meséli el Udvari Péter kortörténetét. - Nagyon súlyos agyi károsodást szenvedett a baleset során. Sérült a kemény agyburok, sérült az agyburok alatt, sérült az agyállomány, tele volt csontszilánkokkal az agya. Egyetlen serülésbe is belehalhatott volna, neki pedig sajnos több is volt. Az első életmentő műtétet egy év múlva újabb követte, mert az orrán folyt az agyvize, nagy volt a fertőzésveszély. Bodosi Mihály, szegedi professzor úrral konzultáltunk és shunt-öt helyeztünk el. Ez egy szelep, amely elvezeti a fel nem szívódott agyvizet. A shunt a későbbiekben állandó gyulladásos folyamatot tartott fenn, ezért el kellett távolítani. Ezután lassú stabilizálódás kezdődött, a fiú hízott, felfekvései megszűntek. Olyan jól volt, hogy a gégemetszéskor elhelyezett kanült is el lehetett végre távolítani. Péter állapota most vegetatíve stabil, jó a keringése, légzése, anyagcseréje, de kómában van.- Látnak-e esélyt arra, hogy visszatéijen?- Sajnos, nem. Pétert vizsgálták már az Országos Idegsebészeti Intézetben, kezelték az Országos Rehabilitációs Intézetben, a Máltai Szeretetszolgálat elvitte Bécsbe. Az elektrofiziológiai vizsgálat eredményét a debreceni Csécsei professzor is értékelte. Mindenütt, mindenkinek az a véleménye, hogy Péter nem rehabilitálható. A tévériport után a debreceni PET-intézet ingyen elvégezte azt az izotóp-vizsgálatot, amely még teljesen újszerű Magyarországon. Az eredmény még nem érkezett meg Miskolcra. Mindnyájan boldogok lennénk...- A tévériport nagyon sokat ártott az osztályunknak, olyan színben tüntetett fel minket, mintha mi a sorsára hagynánk Pétert. Sajnos, még orvoskollégáktól is kapunk szemrehányó levelet. Egy kolléga például azt javasolja, hogy végezzünk a családnál genetikai vizsgálatot, hátha egy örökölt enzimkárosodás okozza a tartós kómát. Ez a kolléga sohasem látta a fiút, nem látta a kórlapját, nem ismeri a sorozatos vizsgálati eredményeket.- Szóba került-e már a fiú más osztályra való áthelyezése?- Igen, hiszen aktív idegsebészeti ágyat foglal el évek óta.- A társadalombiztosítás érzelemmentes, és ezt nem nézi jó szemmel. Kórházunk főigazgatója azonban méltányosságból engedélyezte, hogy továbbra is maradhasson. Pétert bárhová vitték eddig, mi mindig elmondtuk,shogy hozzánk visszatérhet. Szülei napközben vele lehetnek, ápolhatják, de hogy Péter életben van, az az osztályon dolgozó orvosok és nővérek áldozatos munkájának - is - köszönhető - mondják.- Önök haragszanak most Péter szüleire, amiért nyilvánosságra hozták fiúk esetét és a nyilvánosságtól várnak segítséget?- Erről szó sincs. Mi megértjük őket, akik mindent megtesznek azért, hogy Péter felépüljön. Becsüljük őket kitartó törődésükért. Mi a Vitray- músor tárgyilagosságát hiányoljuk. Kevés helyen tűrnék el, hogy idegen, a mi szakmánkhoz nem értő orvosok, természetgyógyászok próbálnak beleszólni a munkába. Eltűrjük, és mindent elkövetünk a fiúért.- Mit szólnak a linzi rehabilitációhoz?- Szakmai véleményünk ismert, de őszintén drukkolunk, hogy összegyűljön a pénz. Sajnálatos, hogy Magyarországon gazdasági okok núatt nincs szakosodott rehabilitáció. Nemcsak Linzben, hanem Európa számos pontján nagyon korszerű eszközök segítségével próbálják talpra állítani a sérülések vagy betegségek miatt agyilag károsodott embereket. Vannak nagyszerű eredményeik, de csodákra ők sem képesek. Őszintén kívánjuk, hogy Linzben sikerüljön az, amiben pedig nem hiszünk. Mindannyian boldogok lennénk, ha Peter meggyógyulna.
