Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-13 / 37. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1995, Február 13., Hétfő Röhög a szomszéd Lakóhelyem képviselő-testületének legutóbbi ülésén felszólalt egy szókimondónak tűnő képviselő is. Önmagában ez még nem volna lényeges momentum. De ez a képviselő értem szólalt meg! Ragyogott a szemem, hisz’ ritkán lát olyan embert, aki közvetlenül a választók érdekében szólal meg - félretéve mindenfajta politizálást. És ez az ember megmondta! Végre! Tudta mindenki, hogy jobb ezután sem lesz, de ettől függetlenül nagyon jólesett. Elmondta, hogy a tervezett vízdíjak megállapításánál körültekintőbbnek kell lenni, hiszen számtalan problémával küzdünk a régi - helyesebben mondva az épp aktuális - vízdíjak miatt is. Csúnya dolog, hogy az az ember, aki bekötötte a szennyvízcsatornát és használja is, környezetvédelmi, gazdasá(gossá)gi szerepvállalása miatt kétszeres áron fizeti meg ugyanazt a víz- mennyiséget, mint amelyet a szomszédja a kertben elhelyezett derítőbe vezet, majd szennyvízszállító kisiparosával valamely településen kívüli területen szélnek, földnek, fo- lyónak ereszteti. Nincs itt valami gubanc? Ezt látta a képviselő úr és hatásvadászként hozzátette: „Röhög rajtam a szomszéd, amikor hozzák a számlát!” Bizony így van ez. Rajtam is röhögnek és röhögnek sok mindenkin még. Voltunk olyan naivak, hogy bekötöttük és fizetjük, fizetjük majdnem kétszeres áron az amúgy is magas ivóvizet. Mennyivel jobban járt az az ismerősöm, aki nem köttette be, s helyette a sokkal olcsóbb szennyvízszállíttatást választotta. Kicsit kényelmetlen neki, de legalább nem kell spórolnia a zuhanyzással. Vagy mennyivel életrevalóbb volt az az ismerősöm, aki soknak találta a „fuvarozást” is, ezért bekötötte a szennyvízcsatornát, csak éppen elfelejtette bejelenteni. Szegény feledékeny, a 143,60 forintos víz helyett március 1-től kénytelen lesz potom 89 forintos vízdíjjal számolni. Mert a képviselők végül is megszavazták a magasabb díjtételeket. Igaz, az új ivóvízdíj már azokat is próbára teszi, akiknek nem kell a szennyvízdíjat fizetniük; ettől függetlenül azonban rajtam, rajtunk továbbra is csak „röhög a szomszéd”. Oszterman Ferenc Felsőzsolca A Bató-ház árnyékában Fotó: Laczó József Szerkesztői üzenetek Takács Imre, Mezőkövesd: Etikát valóban nem sért - hogy szavaival éljünk -, ha köszönő, elismerő sorait lapunkban közöljük. Mi viszont megsértenénk azt az íratlan szabályt, hogy egészségügyi dolgozók (és még sorolhatnánk a kitételeket) munkáját olvasóink levelei nyomán méltatjuk. Nem azért, mert erre sokszorosan nem szolgáltak volna rá, hanem azért, mert az ilyen kéréseknek egyszerűen nem győznénk eleget tenni. Kivételt önnel sem tehetünk. Szíves megértését kérjük és őszintén kívánjuk, hogy csakis ilyen tapasztalatokra tegyen a jövőben is szert. Pechnyik Miklós, Szirmabesenyő: A munka dicséri mesterét - mint az leveléből is kiderül. Ám hozzátesszük: szerencséinkbe nagyon sok kiváló pék termékeiből válogathatunk, s így nem lenne ildomos a többiekkel szemben bárkit is kiemelni. (Hiszen ez nem lenne más, mint ingyenreklám.) Figyelemfelhívását mindenesetre köszönjük. Jogsegélyszolgálat Ma, február 13-án, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház II. emeletén, a 214-es számú irodában felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Nyugdíjbiztosítási szabályok A mezőgazdasági szövetkezeti járadékok „fejezetének” folytatásaként, s egyben e témakör befejezéseként még néhány fontos tudnivalóval ismertetjük meg mindazokat, akik ilyen típusú nyugellátásban részesülnek vagy várhatóan részesülni fognak. Növelt járadékok Növelt összegű öregségi járadékra jogosultságot szerezhet az, aki az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, az öregségi résznyugdíjra jogosultsághoz szükséges szolgálati idővel azonos tartamú, növelt összegű járadékra jogosító időt szerzett, és a szakszövetkezet alapszabályában előírt vagyoni hozzájárulási kötelezettségének eleget tett. Növelt összegű .munkaképtelenségi járadékra pedig az utóbb említett feltétel fennállása esetén az, aki teljesen munkaképtelen, és rokkantsági nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idővel azonos' tartamú növelt összegű járadékra jogosító időt szerzett. Özvegyi járadékok Valamennyi járadékhoz (Lásd: ÉM jan. 6-i és 13-i szám) hozzátartozói nyugellátásként jogosultságot szerezhet a mezőgazdasági szövetkezeti tagnak az özvegye, élettársa, amely természetesen nem azonos a házastárs saját jogán szerzett járadékával. Az özvegyi és a növelt összegű özvegyi járadék megállapításához szükséges feltételeket - meglehetős terjedeímessége miatt - külön nem részletezzük, de olvasói kérésre szívesen megírjuk konkrét levélválaszként. A járadékok összege Az 1995. január 1-jétől az öregségi járadék havi 7120 forint, míg a munkaképtelenségi járadék 7660 forint. Ha a házastársak mindegyike jogosult öregségi vagy munkaképtelenségi járadékra, havi 6890, illetőleg 7130 forint összegű folyósítás illeti meg azt a házastársat, aki később terjeszti elő igényét. A növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadék alapösszege havi 7230, illetve 7660 forint. Az özvegyi járadék havi 7010 forint, a növelt összegű özvegyi járadék legkisebb összege havi 7030 forint. A járadékok mértéke a nyugellátások emelésére vonatkozó külön jogszabály szerint változik. (folytatjuk) Hideg, hideg, langyos, meleg(szik) Már a hőközpontba is telefonáltam a meleg víz miatt - panaszolta a negyediken lakó nyugdíjas Dudás néni. - Képzelje, amióta vízórám van, még úgy igazából egyszer sem tudtam megmosakodni. Igen, mert nem akarom a vizet haszontalanul pocsékolni. Ez igazán dőreség lenne, hiszen a kevéske nyugdíjam ezt nem engedi meg. Csak spórolni, mindenképpen annyit fogyasztani, ami éppen a legszükségesebb. Azt hiszem, ezzel manapság mindenki így van. Reggel - de napközben is - ha megnyitom a „meleg” csapot, valóságos innivaló hideg vizet kapok. (Bár eddig sem kellett a meleget hideggel hígítani.) így hát, tovább kell folytatni a folyatást egészen addig, amíg nem melegszik. Igen ám, csak közben megy az óra, mert az meg vasból van, nem nézi azt, hogy én szegény ember vagyok. Ki tudja, hogy esetenként mennyit engedek így ki... Mondtam is a szerelőnek, amikor szerelte a hideg- és melegvíz-órámat, ha csak teheti, úgy csinálja már meg, hogy egy langyos órának is maradjon hely. így aztán jelenleg két eshetőségem van: vagy megmosakszom egylitemyi hideg vízzel, vagy kiengedek egy fél köbméter (?) hideget azért, hogy a tulajdonképpeni meleg csapon meleggel tisztálkodjak meg. Persze, van még egy harmadik alternatíva is, mégpedig, hogy külön vizet melegítek magamnak. Nálam például ez, árammal történik, ami természetesen az áramdíjamat (is) növeli...- Tudom én azt, hogy közvetlen a csap megnyitása után először egy kis hideg víznek kell folynia, különösen akkor, ha azt ritkán nyitogat- juk. Márpedig most, hogy már szinte mindenkinek vízórája van, a lakók csak minimálisan a legszükségesebb mennyiséget „csepegtetik ki” maguknak. így aztán elképzelhető, sőt biztosra vehető, hogy a csaptól visszafelé jócskán kihűl a rendszerben a víz. Eddig „segítettek” az átálánydíjasok, akiknél nem okozott gondot az elhasznált meleg víz mennyisége... És, ha ez így megy tovább lehet, hogy csak ott lesz majd meleg a víz, ahol az közel van a tűzhöz...- Hogy mit lehetne tenni? Hőérzékelőt kellene minden fogyasztónál beszerelni, amelynek az volna a rendeltetésszerű szerepe, hogy az csak akkor indítaná be az órát, amikor a víz elérte az előírt hőfokot. Különben így, ha a pénzünkért nem azt kapjuk amiért megfizetünk, akkor mi, (itt)lakók mindenképpen becsapva érezzük magunkat. Paranai János Kazincbarcika Lakásszövetkezeti tervekről, múlt időben Úgy gondolom, hogy mindazok, akik egy kicsit is szívükön viselik jövőjüket, aggodalommal figyelik a lakásszövetkezetek közös birtokában lévő épületeik állagromlását, értékvesztését. Mivel bennünket közelebbről a Diósgyőri Lakásszövetkezet gazdálkodása érint, így soraimat több lakótársam véleményével egyeztetve elsősorban vezetőinknek szánom. S ráadásul azért e fórumot választva, mert írásban eljuttatott véleményünkre 1994 márciusa óta nem kaptunk választ. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején a paneles, vagy házgyári technológiával épült lakóépületek elöregedtek. Épületgépészeti - víz, gáz, elektromoshálózat, szennyvíz, kémény, stb. — rendszereit kikezdte az idő vasfoga. E berendezések rendszeres karbantartására komoly gondot nem fordítottak. A szövetkezet anyagi lehetősége, a hanyag és nemtörődöm gazdálkodás következményeként ma már arra sem elegendő, hogy az épületeket külsőleg tatarozzák (bár ezt korábban két alkalommal úgy- ahogy már megtették), a balesetveszélyesen omló vakolatot eltávolítsák. Mi történik, ha az épületek gépészeti berendezései egyszerre felmondják a szolgálatot, beleértve a központi fűtést is? (Budapesten már ezzel kapcsolatosan készültek szakértői, műszaki vizsgálatok és a kapott eredmény kétségbeejtő jelenségeket tárt fel.) A tagság „választotta” tisztelet- díjas 8-9 tagú elnökség hozzá nem értése, rosszul szervezett gazdálkodása, a felgyorsuló inflálódás, a tagok elöregedése, a tulajdonviszonyok többszöri változása teljes érdektelenséget okozott. Az elnökség nem tart rendszeresen közgyűlést: mindenki által érthető és világos beszámolót a társulás anyagi helyzetéről, gazdálkodásáról, terveiről. Sőt! Mindezekről csak 1-2 év múltán értesülünk. Mint például 1995 januáijában kaptuk kézhez az 1994 decemberi keltezéssel szétküldött beszámolót az 1993. évi működésről, illetve az 1994. évi tervekről, így véleményünk - utólag - csakis falra hányt borsó lehet. A tisztelet- díjas 7-9 fős testület csak a járandóságát veszi fel, de érdemben jószerével semmivel sem foglalkozik. A szintén tagok közül „választott” bizalmihálózat, amely a közgyűlést testesítené meg, formális. A társadalmi munkát igénylő küldöttekkel szemben támasztott követelmény már a múlté! Ennek következménye a tagság teljes érdektelensége, a választott vezetők lezser, nemtörődöm magatartása. Aggasztó az is, hogy a gyakori tulajdonviszony-változás során - az új tulajdonosok egynémelyike közfalak bontásával teszi tágasabbá lakóterületét anélkül, hogy előbb statikai vizsgálatokat, engedélyt kérne. Veszélyt hordozó az is, hogy gyakorivá vált az albérleti viszony, és ennek minden káros következménye. A bérbe adó bekasszírozza 7-12 ezer forintos bérleti díját, áthárítva a bérlőre a rezsit is. Ám azzal többségük már nem törődik, hogy bérlője befizeti-e a közös költségeket. így aztán továbbszaporodik a szövetkezet kintlevősége. Erre sem talál megoldást a választott vezetőség! Miként arra sem, hogy az átmeneti lakók (tisztelet a kevés kivételnek) felborítják a kialakult rendet, szomszédjaik nyugalmát. Azzal pedig tényleg senki - sem a tulajdonos, sem a közös képviselő - nem törődik, hogy az így évente többször is változó albérlő tönkretette a gáztűzhelyet, a vízmelegítő bojlert, a vízcsapokat - fokozva a robbanás- és beázásveszélyt. Az albérlők kiléte - hogy honnan jöttek és hová távoztak - kideríthetetlen. Kideríthetetlen, mert nincs - mint régen volt - lakónyilvántartás. Külföldi állampolgár esetében azt sem tudni, hogy van-e egyáltalán tartózkodási engedélye. Szomorúan kell megjegyeznem, megjegyeznünk azt is, hogy a fentebb leírtak sok tulajdonost nem is érdekelnek. Talán majd akkor, ha mindenkinek mélyen az üres zsebébe kell nyúlnia. Ha lesz egyáltalán még zsebe. (Nevek és címek a szerk.-ben) (A levél terjedelme miatt e helyütt a lakásszövetkezet vezetőinek válaszát már nem közölhettük. Reméljük azonban, hogy szívesen reflektálnak a közérdekű felvetésekre, észrevételekre, amire - mint az a lakók leveléből is kiderül - számítanak az érintettek. - szerk. megj.) Értük szólok Szomorúan olvastam a minap arról, hogy a rokkant gyermekek iskolába szállítását - kiket vidékről, kiket helyből - nem tudja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a továbbiakban vállalni. így a szülőkre hárulna ez a cseppet sem könnyű feladat, amely pénz- és időigényes. Fontos tehát, hogy hivatalosan — központilag - oldják meg ezt a problémát, mert a karitatív segítséget csak megköszönni lehet, kényszeríteni nem, kiváltképp, ha nincs ilyen célra egyáltalán fedezet. Hiszen a szeretetszolgálat így is ott van mindenütt, hogy a legelesettebb emberek ne váljanak teljesen kiszolgáltatottá. Sajnos egyre kevesebben tudnak alapítványokra áldozni. (Korábban volt Máltád Szállítási Alapítvány. Azért nem hagy nyugodni a fentebb leírt gondolat, mert a sajtó hemzseg a szegény embereket sújtó gondoktól (áremelések, megvonások, stb.), ugyanakkor arról is informál bennünket, hogy a közméltóságok bérei milyen kimagaslóak, nem beszélve a különféle kedvezményekről. Vannak olyan települések, ahol a tisztségviselők lemondanak díjazásukról, Miskolcon viszont, ahol állítólag kevesebb képviselő van, több jut majd egyre. (Legalábbis ezt nyilatkozta a napokban a jegyző úr-) Mintha a megyeszékhely nem is a szegény régióhoz tartozna. , Elnézést a merészségemért, de csak leírom: Ha az önkormányzati képvi- selók lemondanának tiszteletdíjuk egy részéről és felajánlanák azt a szeretetszolgálatnak vagy barnu- lyen szervezetnek, amely vállalna a mozgáskorlátozott gyermekek szállítását, talán megoldódna ez a szívbe markoló probléma. Talán... V. E., Miskok Rövid „kapcsolás” Február 7-i hír az ÉM-ből: A Dél-A^ rikából származó nyilvános távbeszélők (kék) felszerelése tovább ftm' tatódik megyénkben. Márciustól olyan rendszert építenek be a készülékekbe, amely felismeri a regi, valamint az új tíz- és húszforintos érméket. Jó hír ez a telefonálóknak, csakhogy megint pocsékolunk. Pocsékolunk, mert a forgalomból kJ' vonásra ítélt tízesek és húsza sok felismerése egy idő után szükségé' len lesz. Bár ha belegondolok, ilye.n alapon akár a japán yen kódját is azonosíthatja az okos kis szerkezetS.K. Bosszankodunk.. A jósok szerint nem leszünk az idén sem elkényeztetve. így bizakodásra aligha lehet okunk. De rossz közérzetünket nem feltétlenül a csökkenő — zuhanó - életszínvonal okozza. Vannak ugyanis olyan apró dolgok, amelyek jelenléte felesleges (elkerülhető lenne), mert ezeket mi, em- berek idézzük elő egymás bosszantására. Nem állítom, hogy tudatosan, azaz embere válogatja. íme egy csokorra való: Üton-útfélen becsapják az embert- Egyesek „kilopják a másik szemét is. Ha például dekára, kilóra vásárolunk valamit, az otthoni mérleget előkapva gyakran tapasztalhatjuk, hogy jó néhány forinttal megrövidítettek bennünket. Jómagam ebbe már lassan beletörődök, úgy veszem, mintha újabb áfa lenne. Bosszantja az embert az is, ha nyilvánosság elé tárt problémáit — amelyek többnyire közügyek - az illetékesek szóra, kivizsgálásra sem méltatják. Tisztelet a kivételeknek, akiknek figyelmét, intézkedését ezúton is köszönöm, köszönjük. Hihetetlenül sokat hallunk a vandál pusztításokról, rongálásokról. Sőt, tapasztaljuk, látjuk is, de szólni nem merünk, mert mi húznánk a rövidebbet. De hogy is mernénk, amikor a bűnözőkkel szemben sokszor a rendőrség is tehetetlen. Szeretnénk végre nyugalmat, biztonságot, szeretetet kapni és megértést látni magunk körül. S eljön-e valaha az idő, hogy a nyugdíjemelések szinkronban lesznek az árak emelkedésével? Manapság a jogok és kötelességek korszakát éljük. De hogy hogyan és miből éljünk meg - csak (válasz nélküli) kérdés marad. Folytathatnám még a sort, de minek.. Sok minden nem pénz kérdése. Mégis legfeljebb a sóhivatalba mehetek egy-egy lélektelen ügyintézés miatt.
