Észak-Magyarország, 1995. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-11 / 36. szám

Február 11., Szombat Látókör ÉM-hétvége VII * A csodálatos csuvas: Gennadij Ajgi rí _ es — ÍOI VrtlN ^Z egykori óbolgárok és az egyik legna­gyobb hun törzs, a szuvarok ivadékai a öekünk szegről-végről rokon csuva- ?°k. A szuvarokat a perzsa krónikák­on fehér vagy ezüst hunokként emle­getik. Ennek a sokat szenvedett, mara­dékok maradékjaként mégis megraa- ^adt kis népnek világhírű fia: Gennadij ^Si, a kétnyelvű, egylelkű csuvas költő. hatvanadik születési jubileuma alkalmából Ullnepli egész Csuvasfóld, magáénak vallja a soknemzetiségű „Közép-Volga” vidék, és ?z »orosznyelvűség” jogán a kortárs orosz ’irdalom. Kitüntetésekkel, elismerésekkel ‘sztelik meg franciák, olaszok, németek, atlgolok, lengyelek... ■. Hosszú utat tett meg szülőfalujától a vi- 'aghírig. Szülei „Hunnadi”-ra, vagyis a ’Hunok fiára” akarták kereszteltetni, de jiSak a hangzásban ehhez közel álló „Gen- adijt” engedélyezték. Apja tanító volt. Ver- p két is írt, az elsők közt fordította csuvasra Uskint. Életét derékba törte a háború... .. doggal nevezte Ajgit Rab Zsuzsa egy ki- unő - Oravecz Imrével együtt fordított - rtskötet címében a Sámán fiának (Európa /Odó, 1973.). Anyai ágon sámánok leszár- t az°ttja. Anyja jól ismerte a pogány szer- artásokat, fia sok varázsigét, ráolvasást ta­nult tőle. Versei 1949-től jelennek meg. A csuvas ,yelv elszigeteltségét látva határozza el, °fy költői nyelvének — 1960-tól - az oroszt . kasztja. Szülőföldjétől távol, Moszkvában s ^eg tudta őrizni anyanyelvét, a csuvas g ollem iséget, útrabocsátó népe lelkületét. aUtberfeletti vállalás és vállalkozás volt ez mélységek és magasságok, az egyetemes­ül távlatában. Cs bnponzáns - az UNESCO-nak szánt - uvas költészeti antológiát készített. A csu- s°k történelmét, sorsát, kultúráját megis- , ,crtető tanulmányokat írt és publikált vi­lagnyelveken. g. ^dyéhoz hasonlítható, de szelídebb izzá- ]yj Uemzetféltés munkál költészetében, fy SSyötört népének reményhitét élteti. A te| doia költő és műfordító Léon Robel így ér- 0rim®z.i örökségét: ,A csuvas nép meg tudta ZrU identitását és saját világképét a törté­ig legszörnyűbb szenvedései közepette, az 6, a kazárok, a kipcsákok, a tatárok és Ueku Sz°k beolvasztási kísérleteit. Megme- Hsr 3- ZR'dó, az iszlám és az ortodox val- dik a erűszokos áttérítéstől, túlélte a húszá­ul SZazad nagy pusztításait. Ez a nép saját gvef3 *:Uc]0R maradni a költői emlékezet ke- áts9-né-'30^ egy _ az elet minden pillanatát jPvű - rituális költői gyakorlat révén”. r°m f észetében eredeti módon egyesít há­rult °^st: a csuvasok hagyománytisztelő és a'yyié*'’ az orosz avantgárd esztétikáját ÉVcil. a' szazad> francia költészet eredmé- bb-t a sokáig tiltott, majd nehezen meg- Uiüv r n;buk sosem népszerű szahadverset szet„e 1 h'ánymutató jelentőséggel. Termé- hoéz'Z6if*'e*'ében világfelfogása tükröződik. cendpSe • n a blinden ség rejtőzik, a trans- sos * ncia szépsége ragyog. Mélyen vallá- tis2’ta rrnészetközeli lélek. A költői szó lélek- Uuívészetével létfilozófiai mélységek­1988. szeptember 5., Eger. Emlékezetes találkozás... Jobbról balra Cseh Károly, Gennadij Ajgi, Cs. Varga István és neje Fotó: ÉM-archív be világít. Nem ostromol nyugati mintára transcendens csúcsokat. Nem dermed ma­gányba. A türelmes Jóbot idéző sorsa ellen sem lázad, nem perlekedik az ő istenével. Éltető energiákkal telített kozmosz az ő versvilága. Rendkívül szerves szemléleté­nek karakteres ismérve egy végtelen bizo­nyosság: a kegyelem áradó hite az emberi­ség történetében, szakrális szóval kifejezve: az emberiség e világi üdvösségtörténetben. Népe szenvedését a „mysterium passionis”, a krisztusi megváltás részének tudja. Versei „konstruktívan” megszerkesztet­tek, de sosem kihűlt, megmerevedett, sosem élettelen alkotások. Ikonszerűen építkezik. Nagy költőelódök, képzőművészek hatottak rá felszabadítóan. Utánozhatatlan érdeme, ahogy „világokat” képes átfogni. Művészete a csuvas sámánénekek, ráolvasások, mon- dókák, nyelvben megőrzött szellemi-lelki tapasztalatok mélységeiből ível az egyete­mes kultúra magaslataira. Modernsége, gondolatisága lenyűgöző. Az orosz és a francia szimbolizmus és szür­realizmus vívmányait, többek közt Malevics képi látását újítva jutott el a világlíra csú­csaira. Hallatlan szellemi-lelki koncentrá­lásra képes. Rendkívüli intellektusát, kép­zeletét végtelen érzékenységűvé edzette. Jellemzője a végtelenül tágas költői világ­kép. Istenáldott tehetségként, megfeszített akarattal tudta a maga csuvas mezejét az egyetemes érvényű kérdések szinterévé tenni. Szerinte a Mindenség szempontjából nincsenek „provinciák”. Egyéni módon alkalmazza a szintaxis- törvényeit, sokszorozza meg a szavak, a köl­tői kifejezőeszközök lehetséges jelentéseit. Érzékeltetni tudja még a jelenkorra annyi­ra jellemző kommunikációs nehézsége­ket is. A központozás egyéni rendszerét alakította ki. Például a kötőjel segítségével egy sze­mantikai rendszerbe, egy ritmikai csoport­ba egyesít több különálló szót. A gondolat- és felkiáltójelet zenei mutatóként használ­ja, így jelzi, hol kell le- vagy felvinni a han­got... Az Ajgi-versben meghatározott rit­mus, „ritmusos gondolkodás” érvényesül, és segít jobban megérteni világlátásnak és ér­zésének művészi sugallatait. Ez az evangéliumi szegénységben élő költő csodálatosan gyümölcsöző munkát végzett. Költőtársaival összefogva csuvas nyelven kiadta a francia és a lengyel líra kincsesházát. Pompás magyar lírai antoló­giát jelentetett meg, amely Bornemiszától Csoóri Sándorig reprezentálja költészetünket Az Egerben kiadott Csuvas szó (1985 cí­mű antológiái spiritus rektora volt, amint az Az ínség zsoltára című Szeszpel-verskö- teté is, amely Cseh Károly fordításában és a Bródy Sándor megyei könyvtár gondozásá­ban látott napvilágot (1989). (Hat év óta vár kiadásra egy remek Ajgi-kötet - Baka Ist­ván, Cseh Károly és Zalán Tibor kitűnő át- költésében.) Ajgi számára a magyar irodalom áradó ihletforrás. Csodálatos versciklust szentelt legkedvesebb magyar költőinek, barátai­nak. A legtöbb verse, írása magyarul az Észak-Magyarország, a Fonás, a Kortárs és a Napjaink lapjain jelent meg, főképpen Cseh Károly fordításában. A nagy változások előestéjén Tabajdi Csaba meghívására érkezett Magyaror­szágra. Baráti invitációra részt vett a Toka­ji írótáborban. Tokajban és Miskolcon a csu­vas irodalmi díjjal kitüntetett Cseh Károly volt a tolmácsa. Sándor András szakavatott kalauzolásával jái'ta be a Bükköt, Lillafüre­den egy csokor mezei virágot tett József At­tila emléktáblájához... Egerben több napig időzött feleségével együtt. Sokaknak, többek közt Mező Máriá­nak érdeme, hogy példamutató fogadtatás­ban részesült. Ez a szép kisváros Ajgit versírás­ra inspirálta. Emlékké vált egri élményeit őrzi Búcsúzás Szeszpel és Eger című verse. Gennadij Ajgi olyasmit vitt véghez a csu­vas literatúrában, mint Csingiz Ajtmatov a kirgiz irodalomban: népét, kultúráját re­mekművekben írta a világirodalomba. Többször is jelölték Nobel-díjra, a belső dön­tési körökig többször eljutott. Ezt a jubiláló, minket magyarokat őszintén szerető csodá­latos csuvas költőt verseinek közlésével kö­szöntjük barátai, lapunk olvasói nevében. Gennadij Ajgi Búcsűzás: Szeszpel és Egei Cs. Varga Istvánnak és hömpölyögni kezd a Mindenség minden-fény szárázik fel hirtelen az elcsendesül U távoli síkságok elmosódott visszhangja gy ^ ^ mint ősi világosság titokzatos hegyek kozott „ közelebb hozza tekintetét nézi hosszasan a . ■ ^ ^ és hömpölyögni kezd látomása mint időtlen felszakadó ismeretién hun-magyar ének . rá kell ébrednie: szakadozottan is össze ke c önnön kezdetével mint a hegyek es ágy kell számot vetnie mintha Búcsúzás lenne a Találkozás... ­s távolodva felragyog Eger (Budapest - Eger, 1988. szeptember 5.) Cseh Károly fordítása Gennadij Ajgi Mese: búcsúzóul Bujócskát játszottak a templomban. Csöpp aranyhajú lányka rejtőzött el a képtartó asztalka mögött. Gyertyák fényében kutattam sokáig hol lehet? Estére egyre erősebben zúgott fel az ének Álltam az ajtó előtti sokaságban s hirtelen észrevettem hogy már mindenki zokog (1960.) Cseh Károly fordítása Dobog Béla Tél (München, 1984.) A nyár szaladt futott velem az ősz most fagy marja zúzza szét lassan melegedő életem lehelletét vékonnyá koptatott talpam porjázza a Havat vajon sorjázott sorsom számozott léptem mennyit ér visszaköszönő kirakatok előtt makadám köveken sétálok megdermedt nehezen nyíló tenyerembe napjaim múlását rovom innen tudom szaladt velem az ősz tovafut a tél fájdalmaim szaporítva jajaimra fittyet hányva mégis: vonj magadhoz Te rideg mire megőszülök újra tavasz legyek Dudás Sándor Bajuszomon dér himbálódzik szél fújja. Fújja, hagyom, fújja! Ujjaim. megdermedt ág-bogak, s nagyon rövid kabátom ujja. Huhukolnám didergő kedvem, hátha feléled: itt az óra! Leheletem annyi rá csak, mint maroknyi só befagyott tóra. Megrabol ez a se-Nap, se-Ej, álmaimat is megzsarolja. Azt akarja: cserébe én fittyet hányjak a Holdra, Kacifántos időket élünk. Tél van: cinkét fogott az orrom, s a köd sem oszlik. Lúdbőrösen merenghetek jelenen, volton. Sipos Anna Jégvirág Itt állok a jégvirágos tükörben és sejtem csak, hogy En vagyok. Tenyerem közepe a nap, tartásom, erőm: a hideg- s faggyal viaskodó virággá olvadok. Tusnády László Vágta a jégkristályos időben Prüszköl a ló, tejutak kavarognak a csönd-fodor égen. Könnyű pára inog, csak a dermedező liliom sír: pusztul a tiszta virág, jégkesztyű ránehezül majd, ráül a köd, haragos szél zendül, a nóta zokogja a volt szép tavaszok fakuló hírét. Ne feledd el! Hárfa legyen szíved, viharok dala már le ne bírja! Zeng szilajon, hogy megmarad az, ami hajdani szép volt! Sárkány-szárnyakon elleng már a cifra idő is; lm, kiperegnek a lét hő magvai, fájva enyésznek, ám kürtös tavaszon feltámad a sárba kihullott. Prüszköl a ló, tejutak kavarognak a csönd-fodor égen; s fellobog az örök űr csillag-szép fáklya-világa. Juhász József Mint az üstökös Ah ogy ment s ahogy jött! a téboly és a szerelem kettős bilincsével... Sem előttem, sem utánam, mint üstökös az égen, egy túlvilági jelenés fájdalmas pompájában; virrasztás és álom verdeső hópelykei között, türelmesen lázadozva a tisztes távolságon. Homlokán futó tűzkörök káprázatával hozta a megdicsőülést... Pázmándi László Hószakadás Hószakadásban elment társad lábnyomát befújta a szél. Mint ellobbant látomás füstje-, emléke helyét.

Next

/
Thumbnails
Contents