Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-05 / 4. szám

8 ESZAK-Magyarország Kultúra 1995. Ianuár 5., Csütörtök _MOZI A specialista (ÉM - CsM) - Ez a specialista a robbantás fe- noménja..Amolyan bumm-bumm superman. A legjobb. És mint azt már megszokhattuk a leg­jobbaktól, nemigen tűri a korlátokat, a szerve­zeteket, a parancsokat. így lesz belőle magá­nyos farkas. Ha pedig lelke is van - márpedig ennek a specialistának van -, akkor arra is rá kell döbbennie, hogy fantasztikus tudása, még ha a rossz ellen, a jó ügy érdekében használja is, együttjár a halállal. így lesz belőle vissza­vonult magányos legjobb. Mindaddig, míg nem jön a nő - merthogy a magányos férfi is férfi. A nő pedig, még ha ma­kacs, önfejű, a szülei szörnyű halálát meg­bosszulni vágyó is, de nő. Méghozzá rendkívül vonzó. Megvan tehát a klasszikus páros, és ott van mellettük (pontosabban ellenük) mindenki, akire számíthat a gyakorlott mozilátogató. A férfi régi ellenlábasa, aki a rossz oldalra állt, az okos maffiapapa és ennek nem túl okos, „se­lyemfiú” leszármazottja. Ez a hagyományos felállás azonban most nem azonos az „unalomig ismerttel”. Pedig a két sztár, Sylvester Stallone és Sharon Stone nemigen lép ki eddigi skatulyáiból. Talán az egyik egy kicsit érzelmesebb, a másik egy kicsit őszintébb, mint megszokhattuk, de ennyi kevés lenne. Hogy a film jónak számít a kategóriájá­ban, az elsősorban a forgatókönyvírónak (Ale­xandra Seros) és a rendezőnek (Luis Llosa) kö­szönhető. Hiszen az ő érdemük, hogy látványo­sak, ám nem túlburjánzók a robbantások; hogy mindig jó ütemben halad a történet; hogy nem lehet azonnal beskatulyázni a jó és rossz figurá­kat. Szóval nekik köszönhető a film. Stallone most sem mosolyog túl sokat Téka Környezeti nevelés Miskolc (ÉM - DK) - Egyre többen ismerik fel, hogy az oktatási feladatok elvégzéséhez - külö­nösen a környezeti nevelés esetében - ma már nem elegendő az iskola kerítéséig tartó terület­tel számolni. Viszont, hogy mit is kellene (lehet­ne) tenni a tér kitágítására, azon már keveseb­ben töprengenek, inkább nem is próbálkoznak. Ezért állította össze F. Nagy Zsuzsanna, a Kis­iskolásokkal a Bükk-hegységben című kötetet, melyet az Ezredforduló Alapítvány és az Ökoló­giai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapít­vány támogatásával sikerült megjelentetni. Ahogy a bevezetőben írja: „E kiadvány segítsé­get szeretne nyújtani az északi régió egy jelen­tős tájegysége, a Bükk-hegység környezetében található települések iskoláinak, tanítóinak ab­ban, hogyan aknázhatnák ki a közeli természeti adottságokat munkájuk során, s hogyan alapoz­hatnák meg ezzel az ökológiai szemléletet, mely jellemzőjévé kellene hogy váljon az elkövetke­zendő nemzedékeknek.” A szerző az általános megközelítési szem­pontok bemutatásával kezdi a „tanítást”, összefoglalja, hogyan képezhetők le a világmé­retű gondolatok az iskolások szintjére. Egy biztos: ezeket igen nehéz sivár, ingerszegény környezetben megértetni. De kitűnő lehetősé­get kínál erre a Bükk közelsége. Mégis a taní­tási év közben igen kevés pedagógus veszi a fá­radtságot és a bátorságot (?), hogy a tananyag­hoz fűződőén egy-egy tanulmányi séta, kirán­dulás során személyes benyomásokkal is erő­sítse a tanulás sikerességét. A kötetben olvashatunk a környezeti neve­lés pszichológiai alapjairól, módszertani alap­elvekről, a tanulmányi séták általános előké­szítéséről, megismerhetjük az erdőtjárók tíz- parancsolatát, a turistajeleket, a fő részben pedig tanulmányi sétákat tehetünk a Bükk- ben, itt persze csak papíron, de a kiadók remé­nye szerint mihamarabb az erdőben is. Színházi Kalauz Budapest (MTI) - Napvilágot látott a Buda­pesti Színházi Kalauz első száma. A magyar nyelvű „iránytűben” a valamennyi budapesti színházat bemutató alapinformációk mellett helyet kapott például tizennégy színház néző­téri alaprajza is. A kiadvány közli az együtte­sek várható 1994/95. évi bemutatóit. A Szín­házi Kalauzt a szerkesztők kiegészítették Bu­dapest utcajegyzékével, valamint a belváros és a városba vezető utak térképével. Látható és „láthatatlan” képek Fotók: Dobos Klára Miskolc (ÉM - DK) - Az elmúlt évben (is) több külföldi kiállí­tásra vándoroltak képzőművé­szeti alkotások a Miskolci Galé­ria anyagából. Szalay-rajzokat csodálhattak a látogatók a hol­landiai Leidenben (éppen ab­ban az időben, amikor Csont- váry-képeket állítottak ki Rot­terdamban), a Grafikai Bienná- lé képeit Kárpátalján mutatták be, Szófiába Lenkey Zoltán gra­fikái jutottak el... Dobrik István művészettörténészt, a Miskolci Galéria igazgatóját kérdeztük , hogyan védik az alkotásokat, s nem félti-e azokat az utazástól. • A Csontváry-anyagot biztosan fegyveres őrök kísérték Hollandiába. De ez csak ilyen különleges esetek­ben lehetséges, a védett műalkotá­sok - mint nemzeti értéket képvise­lő tárgyak - megítélése más. Mi any- nyit tehetünk, hogy odafigyelünk az apró szállítási szabályokra. Persze mindent nem is szállítunk. Sokszor csak a kép másolatát mutatjuk be. □ Ez nem a közönség félrevezetése? • Nem, ez nem becsapás, hiszen nem állítjuk, hogy az az eredeti. □ Biztosítást kötnek egy-egy út előtt ? • Igen. A biztosítónak a forgalmi értékkel arányos tarifája van. Vi­szont, ha egy Szalay-rajz eltűnik, hiába fizetik ki a forgalmi értékét, az meg sem közelíti az eszmeit. Én nehéz szívvel szállítok, mert rizikó, benne van a lehetőség, hogy a tárgy eltűnik, megsérül. Viszont a féltés­nek nem lehet az eredménye, hogy eldugjuk a közönség elől az alkotá­sokat. Inkább a veszélyt kell csök­kenteni szakszerűséggel. Végső so­ron a muzeológus felelőssége, hogy mit mutat be. Más egy kortárs mű­vészeti anyag kiállítása, mert ha az alkotás nem is pótolható, de még­sem egy lezárt életműről van szó... □ Előfordult már, hogy eltűnt egy kép szállítás során? • Hál’ Istennek még soha. Kisebb sérülések már voltak. Miskolci képek Ungváron □ Mégis, mi történnék, ha eltűnne egy értékes alkotás ? • Van mindegyikről fotó, úgyhogy azonnal lehet kerestetni akár az Interpollal is... Sőt - bár ez már nem az eltűnés kérdése - a fényké­pek mellett egyéb dokumentációs anyagok is vannak a raktárunk­ban. Könyvek, diák, katalógusok, amelyek majd mind számítógépre kerülnek. Elkezdtük ugyanis a ga­léria raktárában a kutatásokat se­gítő szakmai, segédgyújtemény ki­alakítását. És ugyanitt alkotá­sokat is őrzünk, hiszen a grafi­kák esetében meghatározó példá­ul, hogy mennyi ideig lehetnek fényen. □ Akkor ezeket tényleg nem láthatja a közönség?! • Ez igaz is, meg nem is. Hiszen a feladatunk kettős. Egyrészt bemu­tatni az értékeket, hogy tanulni le­hessen belőle, segítsék a szépérzék kialakulását, élményt adjanak az embereknek. Ám a másik fontos feladatunk, hogy ezeket át kell menteni a következő nemzedéknek is. Hogy akár ezer év múlva is meg tudja nézni, aki akarja. Egyszer persze úgyis az enyészeté lesznek, de a muzeológia ezt az időt próbál­ja kitolni, így teremtve kapcsolatot korok, művészetek, nemzedékek között. □ Ezt az ellentétet talán az optimá­lis kiállítási körülményekkel lehet feloldani... • Valahogy úgy, mint a hágai Kirá­lyi Galériában, ahol a Rembrandt- anyagot láthatja a látogató. Fóliáz­zák az ablakot, olyan fényforrással világítják meg a festményt, amely nem zavaija. Nálunk a Hunyady ut­cában a Kondor- és Szalay-anyag vi­szonylag optimális helyen van. Ha nincs látogató, sötétben vannak. Biz­tosított a mikroklíma is. Ám még így is cserélni kell néha a képeket. □ Ezenkívül mitől függ leginkább egy kép „eltarthatósága”? • A hordozó, az alap az igazán ve­szélyes. Régen nagyon odafigyeltek az anyagra. A reneszánsz művészei sokáig alapoztak. A receptúrák ti­toknak számítottak... A maiak sok­szor végig sem gondolják, mit csi­nálnak, vagyis nem kifejezetten az örökkévalóságnak festenek. Egy­szer csak a rossz alapról peregni kezd a kép... Mint művészettörté­nész meg tudom ezt ideologizálni: itt és most akarnak hatni, nem pe­dig száz év múlva üzenni valakinek. A performance-ok is egyik percről a másikra élnek. A lélek fényűzései és az Alföld Horpácsi Sándor Szükség van-e egyáltalán folyóira­tokra? A kérdés korántsem költői. A minap tette fel Szénási Sándor egy tévéműsorban. Alig van olvasó, ke­vés a pénz, a folyóiratok „üzemelé­se”, fenntartása még nincs jól kita­lálva. Az alapítványrendszer (erről szólt a műsor) azért vitatható, noha nincs jobb, mert a pénzek odaítélése még mindig esetlegesnek és szub­jektívnek tűnik, s alig fedezik az előállítási költségeket. Hogy helyi példát mondjak a Holnapot és a Di­menziókat kiadó Felsőmagyaror- szág Alapítvány kénytelén volt fel­számolni az egész infrastruktúrá­ját, azaz elküldte a titkárnőt, a gép­írónőt, a takarítónőt. Az eredményt el lehet képzelni... De visszatérve az alapkérdésre abban a meghívottak is egyetértet­tek, hogy a folyóirat valóban szelle­mi luxus, a szellem, lélek fényűzése, amelyet csak az értelmiség igen vé­kony rétege igényel és fogyaszt. Mégis el kell fogadnunk Aczél Géza (Alföld) érvelését. Elsivatagosodott, elmocsarasodott szellemi és közéle; tünkben égetően nagy szükség van fórumokra, amelyekben a minőség és a szakszerűség megőrződik. Rossz hasonlattal élve olyan ez, mint a hortobágyi szürke (marha) gulya: génbank, amely megőriz és átörökít. Jaj, nekünk, ha a kérdést szigorúan csak gazdaság(osság)i ol­dalról közelítjük meg. Az az ország, amely nem áldoz a tudományokra, művészetekre hosszú távon csak le­maradhat, elszegényedhet. Mert a tudásban pénz (is) van! Olvasom, hogy az egyik pesti egyetemi oktató készített egy műszert, amellyel mérhető a szennyvízben lévő (mér­gező) fémtartalom. Természetes mozdulattal felajánlotta hazai gyár­tóknak, de azok ostobán elutasítot­ták. Most Amerikában gyártják, s mi kemény valutáért megvásárol­hatjuk. Igen, az új, a hasznos felis­meréséhez is felkészültség, szellemi kapacitás szükségeltetik, nem min­dig elég a sokat emlegetett ,józan paraszti ész”. Érvényes ez életünk minden területére, a művészetre is. Aki megragad a jelenségszinten, csak a hagyományosat tudja elis­merni és elfogadni, az a holnap Adyjáról, József Attilájáról mond le. Maradva az Alföld legutóbbi szá­mának példájánál az irodalomtudo­mánynak (is) szüksége van arra, hogy újra és újra értelmezzen élet­műveket. Most éppen egy konferen­cia anyagát közli a lap, amely Né­meth László drámáit elemezte. Jó drámaíró, s egyáltalán drámaíró volt-e Németh László? Századunk egyik legvitatottabb írójáról van szó, akinek az életműve megkerül­hetetlen. Ritkán és nem is mindig jól adják elő darabjait, pedig az ér­tékek devalválódása idején tájéko­zódási pontot jelenthetne Németh László igényessége, emelkedettsé­ge, felelősségtudata. Márton László (Hitelesség és valószerűség) Visky András (Szöveg és tér; Németh László drámáinak térszemlélete), Mészáros Sándor (A hiányzó komé­dia, Ellipszis Németh László: Harc a jólét ellen című drámája körül) tanulmányai nem csupán a szak­mának szólnak. A maga nemében (nekünk, tanít­ványainak különösen) tanulságos Juhász Béla tanulmánya a száz éve született Juhász Gézáról. Mi már nem a legjobb, mert hanyatló kor­szakában (hatvanas évek) találkoz­tunk vele nem sejtve, fel sem fogva, hogy milyen küzdelmes és értékes életút volt mögötte. Juhász Béla dolgozatának ez egyik tanulsága: a kortárs kegyetlen, de az Időnek a helyére kell tennie az értékeke. Másrészt (valljuk be önkritikusan) minden életmű szerénységre tanít vajon mi többet, értékesebbet tet­tünk-e le az asztalra? Macskák-jubileum Budapest (MTI) - Nyolcszázadszor adják elő a Macskák című musicalt ma este a Madách Színházban. Andrew Lloyd Webber darabjának magyarországi bemutatóját 1983. március 25-én tartották. Ä zenés já­tékot, amely Thomas Eliot művéből készült, Szirtes Tamás állította színpadra, Seregi László koreográ­fus társrendezésében. A jubileumi előadás vendégei lesz­nek azok a művészek, akik az el­múlt tizenegy esztendőben énekel- ték-játszőtték például Grizabellát, Ben Mickeringet, Mindleverit, Cassandrát, Micsel Rumlit. A ver­seket Romhányi József fordította. A díszleteket Götz Béla, a jelmeze­ket Vágó Nelli tervezte. Az előadás zenei vezetői kezdetben Makláry László és Bolba Lajos voltak, a pro­dukció harmadik karmestere Ge- bora György lett. Dixieland band a Vianban A Project és a Pilátus hard-rock együttesek adnak koncertet holnap a Vi- an-klubban (Tokaj Vendéglátóház, Győri kapu 57.). Ugyanitt január 7-én, szombaton este a Miskolci Dixieland Band játszik. Közoktatási tervek Budapest (MTI) - A Művelődési és Közoktatási Minisztérium január­ban két dokumentumot is eljuttat az iskolákhoz és a szakmai szerve­zetekhez. Az egyik a Nemzeti alap­tanterv ötödik változata, a másik a közoktatás fejlesztésének koncepci­ója lesz. A tárca vezetői mindkettő­ről a címzettek véleményét kérik. Amennyiben a NAT végleges válto­zatát tavasszal aláúja a miniszter, a dokumentum szeptembertől ér­vénybe léphet. A bevezetését követő hároméves periódust átmeneti idő­szaknak szánják, az alapműveltségi vizsgát pedig 1998-tól kellene leten­ni a 10 évfolyamot befejezőknek. A kétszintű érettségi is fokozatosan épülne be az oktatási rendszerbe, a tervek szerint 2000-ig. A közoktatás fejlesztési stratégiájá­ról szóló anyag vitáját várhatóan két hónapon belül lezáiják. A kon­cepció lényege, hogy tartalmi szabá­lyozással, de iskolatípusok meg­szüntetése nélkül, teszik szervezet­tebbé az oktatási rendszert. A kon­cepció alapja az egymásra épülő is­kolafokozatok hálózata: az eddigi nyolcosztályos általános iskolai és négyosztályos középiskolai képzés (8+4) helyett az alapfokú oktatás 6 osztályos, az alsó-középfokú 4, míg a felső-középfokú 2 éves (6+4+2) lesz. A tárca szeretné, ha öt éven be­lül a korosztály nyolcvan százaléka venne részt az általános képzésben, és 70-75 százalék végezne felső-kö­zépfokú iskolát. A Közoktatás fejlesztésének stratégi­ája című anyag a közoktatási törvény módosításának alapjául szolgál. Öregdiákok Miskolc (ÉM) - Az ősi miskolci (Lé- vay, Fráter, Mikszáth, Földes) gim­náziumok növendékeinek egyesülete január 10-én, kedden délután 4 órá­tól baráti találkozót rendez a Földes Ferenc Gimnáziumban. Az összejö­vetelen - melyre minden érdeklődőt, volt és jelenlegi diákot hozzátartozó­ikkal együtt meghívnak - Csengey Gusztáv miskolci költő-tanárról tart előadást Deák Gábor nyugalmazott szakközépiskolai igazgató. Borsodbarátok Budapest (ÉM) - Borsod-Abaúj- Zemplén Megye Budapesti Baráti Köre immár 14 éve működik. Az idei év első félévében a következő rendezvényekre vájják az érdeklő­dőket: január 11-én, délután 5 órá­tól az Andrássy út 124. sz. alatt, Borsod-Abaúj-Zemplén megye egy statisztikus szemével címmel tart előadást Turkovits Barnabás, a KSH megyei igazgatója. Február 15-én délután 5 órától ugyanott a bűncselekmények áldozatainak korszerű jogi védelméről és a halál- büntetésről beszél Vigh József, az ELTE professzora. Március 22-én délután 5 órától szintén az Andrássy úton zempléni polgármesterek ad­nak egymásnak randevút. Március 31-én a Kulturinnov palotában tart­ják az összejövetelt , ahol Richard Prazak a Cseh Köztársaság buda­pesti nagykövete tart előadást Kos­suth és Csehország kapcsolatáról. Április 24-én délután 5 órától ismét az Andrássy úton lesz a rendezvény, ekkor az Akikre büszkék vagyunk cí­mű sorozatban Kulcsár Imre, a Mis­kolci Nemzeti Színház művésze Ni­kolaus Lenau verseiből ad elő. Május 24-én délután fél 5 órától a Magyar Nemzeti Galéria Budai Várban lévő előadótermében Izsó Miklós szob­rászművészre emlékezik Goda Gert- rúd és Hadobás Sándor. Felvételizőknek Sárospatak (ÉM) - A sárospataki Árpád Vezér Gimnáziumba, az 1995/96-os tanévre 6 évfolyamos el­ső osztályba jelentkezni kívánó, je­lenleg az általános iskolák 6. osztá­lyába járó tanulóknak jelentkezési szándékukat írásban 1995. január 10-ig kell eljuttatni az Árpád Vezér Gimnázium címére levélben vagy személyesen. Jelentkezni a „Jelent­kezési lap középiskolai továbbtanu­lásra” című nyomtatványon lehet, melyet vagy az általános iskolák­ban, vagy az Árpád Vezér Gimnázi­umban lehet kérni. Január 21-én, szombaton felvételit tartanak (magyar és matematika írásbeli és szóbeli beszélgetés for­májában.) Azok a tanulók, akik ki­tűnőek voltak, mentesülnek az irás- belifelvételi alól.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents