Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-23 / 19. szám

' 4 ESZAK-Magyarország Levelezés 1995. Január 23»« Hétfő Garancia nélkül A sajtó nyilvánosságához szeretnék fordulni ügyemmel, hogy tanulságul szolgáljon. Karácsonyra a lányoméknak egy gyümölcs­centrifugát vettünk 4990 forintért a miskolci Drótművek Szeles utcai mintaboltjában. Ga­rancialevelet nem adtak hozzá mondván, hogy elkeveredett, de két nap múlva pótolják és ki­küldik a lakásomra. Erre azonban a mai napig nem került sor. Lányomék az ajándékot az ün­nepek alatt kipróbálták, de sajnos az szinte azonnal elromlott. December 27-én, az ünne­pek utáni első munkanapon visszavittük az üzletbe a hibás árut azzal, hogy cseréljék ki vagy fizessék vissza a pénzt, hiszen garancia­papír hiányában a centrifugát nem javíttat­hatjuk meg. És ekkor kezdődött a kálváriánk. Panaszkodtam én a boltnak, majd a Drótmű­vek kereskedelmi osztályvezetőjének többször is „tehetetlenségünk” miatt. Mindannyiszor meghallgattak, majd további türelmünket kérték, ami azonban január 16-án végleg elfo­gyott. Ekkor írtam be a mintabolt panasz­könyvébe, ügyem kivizsgálását kérve. Itt van egy 4990 forintos készülék, amelyet közel egy hónapja nem tudunk használni. Szé­gyellem magam a lányomék előtt, mert nem ilyen karácsonyi meglepetést szántam nekik. Kérdések tolulnak föl bennem: Miért adnak el olyan készüléket, amelynek nincs garanciale­vele? Miért nem cserélik vissza a karácsonyi ajándékot, ha az rossz? Miért nem adják visz- sza a pénzem, ha egy hónap után sem tudják biztosítani a javítását? Mitől mintabolt ez a mintabolt? - írja, egyben kérdezi Tóth István­ná miskolci olvasónk. A hiányzó garancialevelet a forgalmazó Pri- mex Kereskedelmi Kft. január 18-án a minta­boltnak megküldte - mint arról Hevesi Dezső üzletvezető előzetes kérésünkre tájékoztatta la­punkat. De vajon a késedelem okozta bosszú­ságért elegendő „kárpótlás”-e a javításra jogo­sító jótállási lehetőség? Persze mindez meg sem történt volna, ha a bolt nem szegi meg azt a fontos kereskedelmi szabályt, miszerint garan­cialevél nélkül tartós fogyasztási cikket nem le­het értékesíteni. - (szerk. megj.) Holló a magasban Mint rendszeres Tapolcára járónak, sok olyan élményben van részem, amit esetleg mások is észlelnek, de nem csodálkoznak rá. Igyekszem közkinccsé tenni, hátha évtizedek múltán utó­daink csak úgy emlékeznek rá, mint Arany Já- nos Toldijának prérifarkasára, vagy a hódra Hódmezővásárhely környékén. De említhet­ném a közeli Hollóházát is, amely kétségtelen, hogy a most szóban forgó hollóról nyerte nevét. Émlékszik-e valaki arra, hogy hajdanában, az ötvenes évek elején még a Hejő-parton sé­tálva vékony drótokból készült hurkokat, csa­póajtós dobozokat figyelhetett meg a látó-sétá­ló. Míg ma azon vitatkozhatunk, van-e egyál­talán pézsmapatkány a Hejőben. Én még lát­tam néhány hónapja egyet az Éden Kemping­hez átvezető híd közelében, igaz döglötten. (Nehezen írom le a „döglött” szót, mert lehet, hogy éppen az utolsó volt.) Szerencsére termé­szet-megfigyeléseim között szebb emlékeket is őrzök az utóbbi időkből. Mint például az ősz folyamán több alkalom­mal hallottam a varjú károgásához hasonló, de.attól mélyebb, elharapott károgást. A hang „szólóénekestől” származott, amely a tapolcai erdő felől húzott a vasgyár irányába. Hamaro­san tapasztaltam, hogy 80-100 méternyire ha­sonló madár követi. Mindkettő varjú formájú, de nagyobb testű, kissé lomhább mozgású. Egy alkalommal egyikük, mint egy kődarab zuhant alá. A zártkertek átka, hogy a keríté­sek miatt nem közelíthettem meg őt. így csak tűnődhetek, hogy a párja, vagy valamilyen fel­fedezett élelem váltotta ki belőle ezt a szá­momra szokatlan mozgásformát. Szeretném hinni, hogy nem valamilyen lőfegyver szólítot­ta le a magasból ezt a védett, ritka madarat. Az elmúlt években ugyanis erre is gondol­hattam volna, mert gyakran hallottam lövés­hangot. Egy alkalommal még a barátom házá­nak a tetején is pattogtak a sörétek. Remélem, nem ez volt a Tapolca felett áthúzó utolsó holló!? Bartha István Hollópár ÉM-repró Bodnár Ildikó rovata Nyugdíjbiztosítási szabályok Folytatjuk múlt heti számunk­ban megkezdett sorozatunkat a nyugdíjjal kapcsolatos tb-ren- deletek (módosítások) ismerte­tésével. Miután több olvasónk érdeklődött arról, hogy milyen százalékban veszik alapul az el­látás kiszámításánál az 1988. ja­nuár 1-jétől a nyugdíjazás nap­jáig elért keresetet (hangsú­lyozzuk: amely után nyugdíjjá­rulékot fizettek), konkretizál­juk az 1994. december 31-ét kö­vető, de 1996. január 1-jét mege­lőző időponttól megállapított járandóságok esetében a valori­zációs (értékmegőrző) kulcsokat E szerint az 1988-ban elért kerese­tet 154,7%-kal; 1989-est 117,9%- kal; 1990-est 79,2%-kal, míg a 1991- est 42,8%-kal kell növelni. A nyugdíjalap kiszámításánál akkor szükséges az 1988. január 1- jétől a nyugdíjazás időpontjáig elért keresetet alapul venni, ha az igény­lő legalább 1260 napi keresettel rendelkezett, e feltétel hiánya ese­tén a korábbi biztosítási idő alapján visszamenőlegesen annyi napot kell figyelembe venni, ahány az 1260 napból hiányzik. Ha a havi átlagkereset így nem határozható meg, akkor - külön jog­szabály szerint - a minimális bér alapján kell a nyugdíj összegét meg­határozni. Az 1993. március 1-je és 1994. december 31-e között — a tényleges kereset hiánya miatt - a minimál­bér alapján megállapított nyugdíja­kat az 1988. január 1-je előtti kere­setek figyelembevételével újból meg kell állapítani. A nyugdíj alapját ké­pező havi átlagkereset degresszív csökkentéséről múlt heti összeállí­tásunkban részletesen szóltunk. Az öregségi nyugdíj legkisebb összege - ha az ellátás 1994. decem­ber 31-ét követően, de 1996. ja­nuár 1-je előtt állapítják meg - havi 8400 forint. Piacgazdaságot - majdnem üres zsebbel? Újdonsült demokráciánk eddigi öt éve alatt talán egyetlen áremelési hullám sem volt olyan drasztikus, mint az idei. Nemcsak sokkoló, ha­nem igencsak elgondolkodtató is. Sok mindent meg kell értenünk, a kényszerhelyzetet, a külső hatáso­kat, de van bőven, amit nehéz meg­érteni, és még nehezebb elfogadni. Lépten-nyomon a piacgazdaságról hallunk, de ennek tényét a gyakor­lati élet nem igazolja. Ez a gazda­ság ugyan már nem „szocialista”, de legalább annyira nem piacgaz­daság. Ez utóbbinak ugyanis egyik alapvető feltétele, hogy a kereslet­kínálat törvénye szabadon érvé­nyesülhessen, ami biztosítja az árak szabad, de törvényszerű moz­gását mindkét irányban. Mindez pedig csak akkor működik, ha a kí­nálattal párhuzamosan jelen van a fizetőképes kereslet, mert ennek hiányában az ármozgás elszakad a valóságos piaci törvényektől. Ha az árakat nem a piac alakítja, ak­kor nem lehet szó piacgazdaságról. Mi a helyzet ma? Állandóan csök­ken a fizetőképes kereslet, nő az eladatlan árukészlet, lassul a pénzforgás, csökken az állami be­vétel is. Áhhoz, hogy az egyen­súly (viszonylagosan) helyreálljon, előbb-útóbb le kell szállítani az árakat, vagy marad az eladatlan készlet. A leszállított árak pedig ismételten csak a nyereséget csök­kentik és az állami bevételeket is. A kormányzatnak végre tudomá­sul kell vennie, hogy az árak világ­piaci szintre emelésével párhuza­mosan, a munkaerő árát is erre a szintre kell emelni. Azt természe­tes tényként fogadtatják el velünk, hogy az áraknak tükrözniük kell a ráfordításokat, de arról nem be­szélnek, hogy a munkaerő is ráfor­dításokat igényel, és a jövedelmek­nek ezeket ugyanúgy tükrözniük kell. Azaz: kellene, mert ez nem érvényesül nálunk. Itt az ármozgás csak egyirányú, csak felfelé történik, holott a világ­piacon ennek az ellenkezője is érvé­nyesül. Csak éppen nálunk ezt nem szokás figyelembe venni. Megértjük, hogy több áremelést a szükségszerűség indokol, de nem egy esetben világosan érződik a gát­lástalanság, a pénzéhség. Elgondol­kodtató, hogy ezeket a kormány tét­lenül eltűri. Egy példa a sok közül. A Matáv illetékesinek eddigi nyilatkozatai szerint is, a távbeszélő-szolgáltatás jó nyereséget hoz. Ennek ellenére jelenleg az előfizetési díjat több mint 70 százalékkal emelték, és már bejelentették a további, idei emelést is. Miért emelnek? Csak! Gondolom, a vezetők keveslik a jö­vedelmüket. Ugyanis ilyen emelé­sek mellett színvonalemelést sem ígérnek. Akkor hová teszik a nyere­séget? De beszélhetnénk a biztosítótár­saságokról is. Mi, állampolgárok pedig tehetet­lenek vagyunk, mert olyan kiszol­gáltatottak vagyunk minden téren, mint történelmünk során talán so­hasem. Csak azt tapasztaljuk, hogy könyörtelenül szedik minden oldal­ról zsebünkből a pénzt. Rohamosan nő az elszegényedés és ezzel együtt az állampolgárok elkeseredése is. A kormány megértést vár tőlünk, nagyrészt indokoltan. De a megér­tésnek is van határa. A bizalmat ne­héz megszerezni, de még nehezebb megőrizni! Ä jelenlegi helyzetben sok min­dent már nehéz megérteni. A minap láttam egy táblát, javí­tás alatt álló épületen: .Átalakítás alatt a kiszolgálás zavartalan.” Ek­kor jutott eszembe egy javaslat a kormánynak. Tegyenek ki táblát az Országház kapujára a következő szöveggel: ,Á gazdaság átalakítása alatt, a lakosság kifosztása zavarta­lanul folyik.” Ádám Mátyás Bogács Elfelejtett megyei és városi rendeletek Nemes jász és kétkun elöljárók ré­széről tartott gyűlés a következőket rendeli el „1802 böjtmás (április?) havának 29. én” (részlet) „... Valamint a levegő égnek tisz­títására és azáltal az egészségnek feltartása úgy a csinosságára nézve is szükséges és megkívántató az élőfáknak ültetése és nevelése. Kö- teleztetik minden lakos szomszéd­sága, háza megett legkevesebb 6, kivált epeijfákat oly helyre ültetni, ahol azokat sem a rossz emberek, sem pedig marhák el ne ronthas­sák... Az élőfa elrontóinak egy forint 0akkor egy élőmarha 6 Ft volt - mai arányos érték tízezer forint) vagy 25 pálca botütés, az elrontót feladónak pedig ajándék adassék!” (Mindezt a mai önkormányzati rende­letalkotók figyelmébe ajánlom.) Forrás: Györffy György Régi alföldi falvak és házak Herman Ottó szerint: „Debre­cen város azt aki másodszor töri meg az ifjú erdő tilalmát, minden jó­szága elvesztésével sújtja! Első íz­ben a bírság 12 forint! Egy század­dal előbb fejvesztéssel bünteti azt, ki az erdőt fólgyújtotta, most jószág­vesztéssel azt, aki a marhát az erdő­be behajtotta!” (Ennek a betartatott rendeletnek köszönheti Debrecen a Nagyerdő létét.) Túróc megye 1795-ös rendelete szerint a szándékos bitangoló őri­zetlen állat kártételéért, akár ne­mes, akár más hatóság elé tartozik, megvesszőzhető. A szolga pedig ti­zenkét botot vagy korbácsütést kapjon. (Ma más világ van... büntetlenül lehet „bitangolni”, rongálni, fát tör­delni bárkinek, bárhol... Békés Gábor A munkástanács szintén pert indított Érdeklődéssel olvastam az ÉM ol­vasói rovatában a december 5-én megjelent „Jogvédelem, de kinek?”, valamint a január 9-i számban a „60 pert nyertek meg” című írásokat Tóth Mária tollából. Őszinte nagyrabecsülésemet szeretném kifejezni a levélírónak, elsősorban az M.M.G Kft. dolgozói mellett tanúsított figyelemfelhívó szolidaritásáért és ugyancsak elis­merés illeti meg azért, mert a Vasas Szakszervezet megyei tit­kárának tájékoztatása nyomán igen bátran és helyesen tárta az olvasók elé jó szándékú ki­egészítését. Mi értjük a kérdését és nem szí­vesen élnénk vissza a körülmények véletlen egybeesése okán azzal, hogy épp az M.M.G. Kft.-t említi példaként írásában. Itt ugyanis - úgy tűnik - sikerült a megfelelő pá­lyára irányítani a dolgozóknak a munkáltatóval szemben fennálló jogvitáját, de tartok tőle, hogy az igazi felvetésre nem sikerült megfe­lelő választ adni. Ezért - adalék­ként - a konkrét ügyben szeretném tájékoztatni önt arról, hogy 1994. november 29-től az M.M.G. Kft.-ben egy 58 fős munkástanács működik, amely - immár szervezett formá­ban - szintén pert indított a mun­káltató ellen a közöttük fennálló munkaügyi viták megnyugtató ren­dezése érdekében. A helyi munkás- tanács - mint felperes - jogi képvi­seletét a Munkástanácsok Országos Szövetségének jogásza látja el, ki­nek munkája sikerében - a dolgo­zók igazának ismeretében - nem kételkedünk. Köszönjük a munka- vállalók nevében megfogalmazott értékes írásait és kérjük, hogy reá­lis meglátásait továbbra is tárja a T. Olvasók elé. Őszinte tisztelettel a FÉMGÉP MOSZ-vezetősége nevében: Godó István Autós korzó A Martintelep artériáján, azaz a Kisfaludy Károly utcán jó lenne, ha a településekre, városokra vonatko­zó sebességkorlátozó intézkedése­ket az autósok, motorosok és főleg az őket ellenőrző hatóságok komo­lyan vennék. Közvetlen közel van­nak a házak a főútvonalhoz e ször­nyű hosszú utca legnagyobb szaka­szán. Már volt épp elég ember- és állatáldozat. Tudom, nemcsak a martintelepiek, szirmaiak, kistokajiak kocsijai kop­tatják a gyakran toldozott-foldozott, helyenként igencsak megrongált fő­útvonalat, az pedig a kocsikat. De a legtöbb hátrány a helyben lakókat éri, hiszen házaik külső és belső ál­laga - repedezett, megdőlt falak, sártól fröcskölt vakolatok, stb. - folyama­tosan romlik. A járműzuhatag nem kímél senkit és semmit. A vasút működése is jókora károkat okoz. Hihetetlenül nagy az átmenő forga­lom a Kisfaludy utcán, mert innen hajtanak ki a járművek a 3-as főút- ra, ahonnan számtalan úti célt - köztük pihenő- és üdülőhelyet - kö­zelíthetnek meg. E korzópálya-je- lenség miatt pedig az itt lakók las­san nem tudnak átmenni utcájuk túloldalára. Nádassy József Üdítő Az ünnepek tiszteletére kellemes meglepetésben volt részük a szir- mabesenyői lakosoknak. A Coca- Cola cég helyi raktárának dolgozói valamennyi lakásba eljuttattak két liter kólát térítésmentesen. Ezáltal olyan idős polgároknak is került üdítőital az ünnepi asztalára, akik­nek egyébként anyagi lehetőségeik nem tették volna lehetővé annak beszerzését. E szép gesztust a tele­pülés lakói nevében tisztelettel megkö­szönöm. Fedor Vince polgármester Cserkész meghívó Balázs Győző neve az éltesebb mis­kolciak között ismerősen cseng. Re­formátus lelkész, hit- és erkölcsta­nár volt a Lévay József Gimnázium­ban és a 19. Számú Bükk Cserkész- csapat parancsnoka korábban. De leginkább, mint a Városi Szabadegye­tem igazgatóját ismerték. Maga is művelte az irodalmat: költő volt, no­vella és esszéíró Szívhez szóló művei a mindennapi életet tükröz­ték. Ezért volt népszerű és közked­velt széles körben. Számos munkája jelent meg nyomtatásban is. A múlt nyáron érettségi találkozóra össze­gyűlt, 1948-ban érett B. osztályos növendékei elhatározták emléke ápolását, és a 19. Sz. Bükk Cser­készcsapatra bízták a kezdeti lépé­seket. Most a csapat örömmel jelen­ti, hogy eddig kiadatlan Balázs Győ­ző verseket talált. Bemutatásuk, majd a beszámoló a Balázs Győző-alapról 1995. január 27-én délután 5 órai kezdettel lesz Miskolcon, a Kossuth utca 17. szám alatti Református Székházban, ahol a Belvárosi Református Egyházköz­ség szeretet-vendégséget tart a cserkészek részvételével. Minden kedves érdeklődőt, tanít­ványt szeretettel várunk és öröm­mel látjuk rendezvényünkön Balázs Győző tisztelőit is. Szám(ok) Hírek — naponta nem tudom hány­szor. A nap 24 órájában folyik a vér, halnak éhen vagy mészárlásuk okán ezrek meg ezrek. Kész krimi az élet, egyéb nehézségekről már nem is szólva. De beszéljenek most inkább a számok, néhány házunk tájáról:-1 milliárdba került a „barát-ellen­ség” felismerő rendszer hazánk lég­terébe építése, amely az első lépcső a NATO-hoz csatlakozáshoz.- 22 milliárd a bősi kár.- 500 millió a tizenkét órás vas­utassztrájk ára.- „Szinte ingyen” (nagy-nagy ámí­tás!) választottunk polgármestere­ket, önkormányzati képviselőket. Hihetetlen összegek! Hány lakás építésére futotta volna belőle, hány éhes szájnak élelemre, s vajon meny­nyi gyógyszert, injekciót, kórházi kezelést fedez(het)ett volna? Kér­dezhetnék még és írhatnám, hogy...- de a rádió ismét mondja a híreket. Borzongva hallgatom, hogy embe­rek fagynak meg, ínségkonyhán le­vest mérnek, helikopterek, repülők zuhannak le, vonatok siklanak ki, hidak szakadnak le... Somossy Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents