Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-03 / 2. szám

4 M Itt-Hon 1995. Január 3., Kedd _KÖNYV TOP 10 Osváth Tibor a Malév miskolci irodá­jának alkalmazottja a következő listát favorizálja: 1. Gobbi Hilda:...közben 2. Stendhal: Vörös és fekete 3. Shakespeare: Szeget szeggel 4. Gaston Leroux: Az Operaház fantomja 5. Maurice Maeterlinck: A kék madár 6. Isaak Asimov: Alapítvány 7. Josepf Heller: Valami történt 8. Dumas: Három testőr 9. Alberto Moravia: Unalom (ez nem jellemző rám!) 10. Robin Cook: Kóma Nyájat fordítottak az ártás ellen (ÉM - K.L.) - Amennyire napjainkra megfogyatkozott, annyira gazdag volt még a századfordulón is a Bodrogköz állatvilága. Híres volt ez a vidék ál­lattenyésztéséről, elsősorban szarvas- marha tartásáról. Pásztor-dinasztiák őrizték a csordákat, s a pásztorhagyo­mányok így a családban, apáról fiúra öröklődtek. S mert az új esztendő, azaz az év utolsó napja mint évnegyed kez­dő nap, egyben gonoszjáró nap is - leg­alábbis a régiek hiedelme szerint -, számos varázslás, a gonosz szellemek elleni védekezés ideje is volt. S mert a legértékesebb az állatállomány volt, ezt kellett megóvni az ártó szellemektől. Erre a szűzgulya, vagy a nyájfordítás szolgált. Ma már csak az idős emberek em­lékeznek erre a varázslásra, amelyet talán - ha már korszerűsített formá­ban is -, de még két-három évtizede is megtettek. A nyájfordítás azon a hi­edelmen alapult, hogy ha szilveszter éjjelén, új év hajnalán a gonosz szelle­mek nem találják az istállóban az ál­latokat, akkor azokat nem tudják meg- igézni. Nem apad el a tehenek teje, és jobb lesz a szaporulat is. Ezért aztán az évforduló hajnali óráján a jószágőrzők karikásostorok­kal, tülkökkel, csengőkkel, kolompok- kal „felfegyverkezve” hajtották ki az is­tállókból, számyékokból az állatokat. Hatalmas zenebonát csapva vonultak végig a falun, elűzve a gonosz, ártó szellemeket. Aztán elcsendesedve térí­tették vissza az állatokat. Ezt a „szelleműzést” természetesen vidám ál­domás követte, köszöntve az új eszten­dőt. Hasonlóan széles körben elterjedt pásztorhagyomány volt többek között a juhtartó vidéken, a gömöri részeken, a Szuha-völgyében, hogy szilveszterkor az akol szomszédságában hatalmas tü­zet raktak. Ezt a juhászok körültáncol­ták, s közös áldomást ittak az új esz­tendőre. Mögöttünk már az új esztendő első napja, eme hagyományok felelevení­téséről azonban nem érkezett hír. Együtt gondolkodó közösség Bíró István Miskolc (ÉM) - A miskolci öregfiúk, a Holiday együttes. Jóban rosszban, sikerben és egy még nagyobb siker remé­nyében muzsikálnak nekünk, szíwel-lélekkel nívósán, művé­szileg kiemelkedően. Makszin László zenekarvezetőt kérde­zem, valóban ők a miskolci Old Boys együttes?- Először is tiltakozom a ti­tulus, a zenekarvezető elneve­zés ellen. Nálunk demokrácia van, egyenrangúak vagyunk, és egyet akarunk Ifj. Barcsa Ist­vánnal, Gombái- Árpáddal, Sza- lay Csabával és Virág József­fel. Itt mindenkinek van sze­mélyre szóló feladata, legyen az basszusgitáros, billentyűs vagy énekes. Tesszük a dolgunkat legjobb tudásunk szerint, a közönség zenei igényét figyelembe véve és maximálisan kiszolgálva. Oda megyünk játszani, aho­vá hívnak. Itt a Vörösmarty- ban nagyon jó és lelkes a kö­zönség. Nem egy Lagzis Lajcsis stí­lust képviselnek - mindenki­nek szíve-joga, hogy mit vá­laszt. Őket hallgatva vallom, igény van a nosztalgiára, meg arra, hogy' Paul Anka, Roy Or- bison, Fast Domino vagy Chuck Berry számait szakavatott tol­mácsolásban hallgassuk. Mikor alakult a zenekar?- 1985-ben (hű de régen volt, mondja nevetve Makszin László), ebben a felállásban 1989-től játszunk. Ifj. Barcsa István ötlete volt, mi lenne, ha megalakítanánk a miskolci Old Boys együttest. És íme az el­„Ahol él a demokrácia" Fotó: Laczó József képzelés valóra vált. Azt mond­ják a nagy, ismert zenekarok, hogy a teljes elismerésig a leg­nagyobbak is 8-10 évet várnak. Van időnk, mi türelmesek va­gyunk.- így vannak a türelemmel a feleségek is?- Családosak vagyunk, ze­nekarunk tagjai hét gyermek­kel büszkélkedhetnek és igen megértő feleségekkel, akik el­nézik, hogy hetente egy' alka­lommal próbát tartunk a Ka­rács Teréz Kollégiumban, ahol helyiséget kaptunk, cserébe se­gítünk a különböző rendezvé­nyeiken a hangosítások megva­lósításában, és alkalmanként itt is fellépünk. Nejeink tole­ránsak, csak néha dörgölik or­runk alá: mondd, mikor jön már meg az eszed és hagyod abba? Mi ilyenkor cinkosan összenézünk, kacsintunk egyet és tovább csináljuk dolgunkat. Vigasztalja őket, hogy gyerme­keink zeneóvodába, zeneiskolá­ba járnak - talán kaptak vala­mi pluszt az apjuktól - mond­ják a fiúk nevetve.- Laci a kőkemény hard- rock gyermeke, Árpád is a ke­ményebb rockzene berkeiből „szelídült” meg, István a nép­zenészből váltott át, én pedig - vallja Csaba - jazzrockot ját­szottam. Talán ez adja meg ízét, sava-borsát ennek a kok­télnak, ennek a zenei irányzat­nak, melyet mi képviselünk. Ebbe a műfajba mindenki be­leviszi zenei tudásán, képzett­ségén kívül saját egyéniségét, stílusát és nemcsak a zenei gé­gékbe, hanem az egész hang­zásba.- Mi az, ami összetartja Önöket?-A közönség szere te te, a ba­rátság, amit elvárnak tőlünk, no meg az, hogy szívet-lelket beleadunk minden fellépésünk­be. Ilyen sikerek alkalmával erősödik meg bennünk a hit és a zenész lelkivilága, hogy érde­mes megvívni mindennapi kis harcainkat a családdal, és még sok mindennel. Nyilvánvaló szponzorok is kellenének, de boldogok va­gyunk, hogy megjelent már el­ső kazettánk, (éppen ideje, szerk. megjegyzése) - További tervünk között szerepel szép­számú felkéréseinknek eleget tenni - mert ez egy zenekar is­meretségi fokát nagymérték­ben meghatározza. Olyan stí­lusban játszunk, ami szinte egyedi a városban és a megyé­ben is. Ezért leghőbb vágyunk egy-egy koncert erejéig a nosz­talgiázok táborával megtölteni a miskolci sportcsarnokot. így legyen! lighanem az egyik leg­elterjedtebb férfi ke­resztnév a János. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint­hogy az év elejétől, azaz janu­ár 8-tól egészen karácsony utoljáig, december 27-ig szinte minden hónapban ünnepelhetik névnapjukat. Összesen 13 alkalommal köszönthetik a Jánosokat. A decemberit „Szürke Já­nosnak” is mondják, zi- mankós, ködös időjárása miatt. Honnan ez a nagy népszerűség? Egyik oka talán, hogy ezt a nevet viselte Jézus előhírnökének tartott Szent Já­nos. Ám nem csak a magyar nyelvben közkedvelt ez a név, de az európai nyelvekben is szá­mos alakban él. A német Jo- hann-tól az angol Jack-ig meg­található a spanyol, a román, a szerb, a horvát és még számos más változatban. A János apos­tol, evangélista tiszteletének egyik sajátos megnyilatkozása a róla elnevezett „Szent János áldása”, vagyis a borral törté­nő köszöntés, áldomás ivás. Eh­hez kapcsolódó szokás volt egyes borvidékeken a borszentelés. Ebből néhány cseppet a hordók­ba tápláltak, hogy a nedű meg ne romoljon. Máshol gyógyszerül is használ­ták: a betegeket itatták meg ve­le Hangonyban, Szentsimon- ban.Főként a legények, akik nem mulasztották el a jánoso- lást, szaporán emelgetve Szent János poharát. A köszöntéskor kevesen gondolnak arra, hogy a János névcsaládba tartozik az Ivó név is. Ez ugyan ma már igencsak ritka ke­resztnév - ám más vonat­kozásban annál gyako­ribb... Szentelt borral kínálták a rontások ellen a középkor­ban a messzefildre útra kelőket, a háborúba indu­lókat, vagy az abban részt­vevőket. Ezzel a szokással éltek a házakat megdúló idegen zsol­dosok is, akik akkor is megitták Hegyalja borát, ha éppen nem szentelték meg azt. fltójT' lighanem innen ered a vendégséget befejező : ~r „búcsúpohár”, a Szent János áldás ürítése. 1995. Január 3., Kedd Itt-Hon M 5 Rácsok mögött a sportpályák A kerítés kizárólag vagyonvédelmi célokat szolgál A felnőttektől a legkisebb apróságokig mindenki szívesen kere­si fel a városi jégpályát Fotó: Laczó József Varga Zoltán Miskolc (ÉM) - Pár héttel eze­lőtt mindnyájan végignézhet­tük, ahogyan egyik napról a másikra bekerítették a népker­ti sportpályákat. Az időközön­ként vagy rendszeresen tö­megsportot űző fiatalok és idő­sek egyaránt félelemmel fogad­ták ezt az eseményt. Többek­ben felmerült ugyanis a kérdés: vajon sportolhatnak-e még eze­ken a pályákon? És ha igen, mennyiért? Ezeket a teljesen kézenfekvő kérdéseket „tolmá­csoltam” a legilletékesebb sze­mélynek Ondecs Ferencnek a Városi Sportközpont igazgató­jának, akitől megtudtam, hogy a sportpályákat övező rácsokat kizárólag vagyonvédelmi célból kellett felépíteni, a vandaliz­mus megfékezésére. Az utóbbi években tulajdonképpen telje­sen szétrombolták a korábban öltözőként funkcionáló épüle­tet, a dróthálókat bontogatták, a felszerelt kapurögzítőket fel­tépték, amely nem kis baleset- veszély forrásává vált ezáltal. A pályák köré felszerelt rácsok természetesen nem záiják ki a tömegsportok szerelmeseit, hi­szen a városi sportcsarnok por­táján keresztül minden továb­bi nélkül megközelíthetők az aszfaltos, kapukkal ellátott ké­zilabdapályák teljesen ingyen. Ondecs Ferenc elmondta továb­bá azt is, hogy a terület elke­rítése után megkezdődött a hi­bák kijavítása, és mára már si­került felújítani a sportpályá­kat elválasztó dróthálókat és a kapufogókat. Terveik szerint tavasszal vagy nyáron beveze­tik a sárga épületbe a fűtést, amellyel megnő az öltözők hasznosítási lehetősége. A pá­lyák és az épület karbantartá­sával egy gondnokot kívánnak a jövőben megbízni. Az aszfalt- pályákon eddig is és ezek után is lehetőség volt és lesz külön­böző sportrendezvények meg­rendezésére. Elvi akadálya an­nak sincs, hogy bérleti díj elle­nében sportegyesületek hasz­nálják a pályákat. Ondecs Fe­renc tájékoztatja élelmesebb embertársainkat afelől is, hogy mivel a korcsolyapálya és a ké­zilabdapálya között lebontották a kerítést, a jövőben rendezők ügyelnek majd arra, hogy egyes szemfülesebb emberek ne köze­líthessék meg ingyen a megfa­gyott víztükröt a portán keresz­tül. Viszont akik „hivatalos vendégei” a jégpályának, azok továbbra is háborítatlanul szentelhessék idejüket kedvenc sportjuknak. Ä jégpályán ugyanis nemcsak a fiatalok, kis- és nagykamaszok, nem­csak felnőttek, hanem egészen kicsi kis apróságok is jelen van­nak. Természetesen szülői fel­ügyelet mellett, ám az ő épsé­güket, biztonságukat fokozot­tan védeni kell, és ezt a sport- csarnok igazgatója is nagyon fontosnak tartja. A rendre az aszfaltozott pá­lyákon és a jégen egyaránt szükség van éppen azok érde­kében, akik kizárólag a spor­tolás kedvéért keresik fel eze­ket a létesítményeket, pályákat. Sütik a zsírt az udvaron Amikor lassacskán már befeje­ződik az összes munka a disz­nóvágás napján, amikorra már jóféle pecsenyékkel kínálja a háziasszony a böllért, akkor hozzákezdenek a zsír kisütésé­hez. Ha olyan nagy volt a ser­tés, akkor majd' egész évre ele­gendő zsírhoz jut a család a szalonna kisütésével. Képün­kön az udvaron a katlanban lo­bogó tűz fölött piruló szalon­nakockákat nézik, vizsgálják. Innentől már csak félórányi idő és kész a finom zsír és a ro­pogós töpörtyű. Fotó: ÉM-archív Az Itt-Hon konyhája (ÉM) - Mostam számunkban a szép­halmi Kazinczy Múzeum mellett talál­ható Múzeumkert vendéglő szakácsa­inak receptjeit közöljük. * Édes-savanyú aprópecsenye A csíkokra vágott sertéslapockát kevés olajon pirosra sütjük (paprika nélkül). A vöröshagymát pároljuk, beletesz- szük a feldarabolt gyümölcsöket, zöld­ségeket, a különböző fűszereket. Ana­nász, őszibarack, körtebefőtt, paprika, paradicsom (télen lecsó), csemege ubor­ka, origánó, majoránna, citromfű, ka­kukkfű, egész citrom karikára vágva. Puhára pároljuk, só, bors, majd össze­keverjük. Almás palacsinta, áfonyaöntettel A palacsintatésztából sűrűbb masszát készítünk és almát reszelünk bele, majd kisütjük. Qntet: 30-40 dkg áfonyadzsem, 1/2 1 tej, 1/4 lúd vanília, 1-2 karika citrom, 1-2 kanál liszt, 1 dl tejszín, ízlés sze­rint cukor. A tejet felfőzzük a dzsemmel, a va­nília-rúddal, a citromkarikával. A tej­színt elkeverjük a liszttel és besűrítjük vele az áfonyát, cukorral ízesítjük. Cukrozzuk a palacsintát, három­szögbe hajtjuk, és bevonjuk az áfonya­öntettel. * Korhelyleves helyett is megteszi. A vendégkör számának megfelelő mennyiségű lencsét feltesszük a tűzre, és addig főzzük, amíg félfőzött álla­potba kerül, majd hozzátesszük a zöld­ségeket, sárgarépát, petrezselymet, ke­véske babérlevelet, kevés vegetát. Ézu- tán addig hagyjuk a tűzön, amíg a len­cse megpuhul, akkor lisztes rántással készre főzzük. Adhatunk hozzá főtt virslit éppúgy, mint húspogácsákat.

Next

/
Thumbnails
Contents