Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-18 / 15. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1995- Január 18., Szerda Sík Ferenc halálára Gyöngyösi Gábor Megdöbbentő! Te is elmentél', Tanár úr! Egy hónapja sincs, hogy ismét mindkettőnket fenyegető közös ügyünkre kérdeztem rá. Arra, hogy téged, mikor küldenek nyugdíjba ? Akkor azt mondtad, mehetnél akár máris, de nincs kinek átadnod munkakörödet, a minden irányból támadott Nemzeti Színház főrendezői posztját. A Magyar Játékszíni Társaságot, amelynek elnöke lettél, azért még aznap létrehoztuk. Azaz felébresztettük közel egyéves szendergéséből. Szendergéséből, mert amit sokan haldoklásnak hittek, szender- gés volt csupán, nem haldoklás. A halál nálad következett be. Ahogy mondják, váratlanul. Váratlanul? Kérdem itt magamban téged gyászolva, s arra gondolva, hogy kell-e hatékonyabb méreg színházi ember elpusztításához annál, hogy már minisztere is munkájának felülvizsgálatát helyezi kilátásba, miközben a politika színterein hadakozik? Vajon miféle fegyvert akar ő kovácsolni a színházból, amely, ha valaki, te jól tudtad, lélek- építésre való, nem rombolására. -4 színházban csak a színházcsináló teste, lelke rombolÓdik, minden más virul. Vagy legalábbis virulnia kellene. Úgy, ahogy te akartad, Pécsett, Gyulán, Temesvárott, vagy a pesti Nemzetiben. Legutóbb Marosvásárhelyen Harag György temetésén beszélgettünk erről, az ottani zsidótemetőben. Kalapban álltunk díszőrséget, elhunyt kollégánk ravatala mellett, mi, akiknek sem azelőtt, sem azóta nem volt kalap a fején. Most mégis kalapot kellene viselnem, csak azért, hogy halálhíredre a legmélyebb tisztelettel leemelhessem. _ÉM-poftré A szervező Miskolc (ÉM - FG) - Szinte folyamatosan csörögnek a telefonok a Miskolci Nemzeti Színházjegyirodájában. Érdeklődnek a nézők, lehet-e még jegyet kapni a gyerekdarabra, az operettre, mikor lesz bérletes előadás és így tovább. Azt hihetnénk, itt igazán nem lehet sok dolga a szervezőnek. Borkúti Mária, a színház szervezési irodavezetője sem panaszkodik. A jó darabokat könnyű eladni. Mert bizony, akárhogy is szépítjük a dolgot, a kultúrának is meg kell találni a vevőjét. Tudni kell, melyik darab, milyen közönségréteg érdeklődésére számíthat, őket kell megszólítani, felhívni a figyelmüket egy-egy bemutatóra. Szükség van az állandó kapcsolatra a színház és a nézők között. Talán soha ennyi bérlője nem volt a színháznak, mint ebben az évadban. De a szervező nagyon jól tudja, hogy az lesz az igazi siker, ha meg is tudják tartani a közönséget.-A mi munkánk nem túl látványos, a siker természetesen a színészeké, de az is előfordult már, hogy a színész: Szervét Tibor nekünk köszönte meg a teltházakat... Borkúti Marika még nem tartja magát színházi embernek, csak két éve vezeti a szervezési irodát, bár korábban is hasonló területeken dolgozott. A főiskola után az első munkahelye a görömbölyi művelődési ház volt, a férjétől vette át a ház vezetését, akit akkor hívtak be katonának. Most már görömbölyi- nek mondja magát, hiszen itt építkezett a család, ide születtek a gyermekeik. Hogy ne csak hazajárjanak Görömbölyre, hogy igazi otthonuk legyen ez a település, négy évvel ezelőtt férjével, barátaikkal, hasonló gondolkodású ismerőseikkel alapították meg a Görömbölyi Kulturális Egyesületet. Önmaga számára ez jelenti az egyik legnagyobb kihívást: képes-e úgy összefogni egy közösséget, úgy irányítani a munkát, hogy minél többen érezzék magukénak Görömbölyt és magukat görömbölyinek Füstbe ment a misztikus jódli Wilhelm Jezek kiállítása az Ady Endre Művelődési Házban Wilhelm Jezek kiállítása január 30-ig látható Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - DK) - „Hagyjatok minket festeni, hogy ezzel az emberek szemé.t felnyissuk! Hagyjatok minket írni, hogy az emberek fülét kinyissuk! És hagyjatok minket énekelni, hogy az emberek szívét kinyissuk!” Wilhelm Jezek, Ausztriában élő, cseh származású festő mottója ez, amit táviratban küldött el hétfői kiállításmegnyitójára, a diósgyőri Ady Endre Művelődési Házba. Úgy volt, hogy ő maga is itt lesz. Am ebben a lakóhelyén mostanában leesett majd’kétméteres hó megakadályozta. Pedig számítottunk rá, hogy eljön, s ő ajánlja figyelmünkbe alkotásait. Mert úgy szokta. Saját zenével - harmonikával, gitárral - „festi alá” a képeket. Hiányában most csak életrajzát ismertette a művelődési ház munkatársa, illetve „kaptunk” egy kis félhomályt, meg füstfelhőt, mondván: ez egy ilyen misztikus kiállítás. Mert Wilhelm Jezek maga is misztikus alkat, már ha van ilyen. Amit tudunk róla: ötvenedik évében jár,'a képzőművészet mellett foglalkoztatja a zene is. Énekes-gitáros volt, több zenekar alapító tagja. 1966-ban a párizsi ABC iskolában rajz-festészet szakon végzett festőakadémiát, volt teológiatanár, majd főiskolai tanár, sőt, labdarúgóedző. És ó az ezoterikus, kedélykezelö misztikus jódli feltalálója is. Wilheml Jezek nem művésznek, sokkal inkább „vizuális pszichológusnak” tartja magát. „Képeivel elér és alkot mindent és semmit - írták róla -, művei nem tartoznak semmilyen művészeti irányzathoz. Budapest (MTI) - Az elmúlt öt év egyik legnagyobb eredményé, hogy működőképes maradt , az Operaház - nyilatkozta Ütő Endre igazgató. Az igazgató szerint legnagyobb problémát a költségvetési szerkezet drasztikus változása okozza. Kinevezésekor, 1990-ben ugyanis a béralap és saját bevételei mellett az Operaház 200 millió forintos dologi támogatással is számolhatott, az utóbbi összeg azonban mára a nullára zsugorodott. Mivel korábban a dologi támogatás összegéből finanBánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Az idei év első, bérletes hangversenyén hétfőn este a Miskolci Nemzeti Színházban a Kovács László vezette Müskolci Szimfonikus Zenekar Mozart D-dúr (Prágai) szimfóniáját, Schumann Koncertdarab négy kürtre és zenekarra című művét (Keveházi Jenő, Endrődi Sándor, Füzes Péter és Berki Sándor kürtművész közreműködésével), Dohnányi Ernő Szimfonikus percek című darabját, és Rántó György Tornádé király új ruhája I. szvitjét tűzte műsorára. A mostani volt az a hangverseny, amely szinte megköveteli, hogy megszakíttassék az eseménykövető beszámolók sora, és ezúttal négy külön részről szóljon a tudósítás, mégpedig a műsorszerkesztésről, a szólistákról, a zenekarról és a kan- nagyról. Eddig sem lehetett feltételezni a műsorszerkesztőktől, hogy valamiféle tetszőleges sorsolásos, vagy homlokraütős módszerrel válogatták volna össze bármelyik koncert anyagát. Ezúttal azonban annyira telitalálatnak bizonyult a válogatás, hogy szinte már felsejlik egyfajta zenei agymosás gyanúja, hogy tudniillik még azok is ellátogassanak a koncertre, akik ifjúkorukban kapott zenei félrenevelésük eredményeképp valamely zenetörténeti korszakra csak fanyalogva legyintenek. A mostam hangverseny négy, egymást folyamatosan követő korszakot ölelt át, a bécsi klasszicizA befogadónak elegendő lehetősége marad az egyéni értelmezésre. Jezek a szemlélőt nem akarja elérni, hanem meg akarja döbbenteni. Provokálni, elgondolkodtatni, nem pedig valami megoldás receptet, ideológiát vagy dogmát erőszakolni a szemlélőre. Ez a filozófia a gondolkodásunk és érzéseink primitívvé válása ellen, a közhelyek ellen, és egy kommersz hülyítőipar’ felé tendáló középszerűség ellen irányul.” Na már most itt van ez az idézet, és itt vannak a művelődési házban - a fiistfelhőből kibontakozó - Je- zek-képek. A Virág és kereszt sorozat, amely Krisztus szenvedésének 14 stációját ábrázolja, A világ kiteljesedése - egy pitypangban, illetve a Léten túl és innen című képek. Szürrealista, dadaista vonásokat tényleg hiába keresünk, inkább naturalista pontosságot látunk. A „misztikus sámánizmusára” esetleg szírozták az új bemutatókat és a külföldi művészek meghívását is, ezekre az idei költségvetésük egy fillért sem irányoz elő. Tovább súlyosbítja az Opéraház helyzetét, hogy a 900 millió forintos béralap mintegy 70 százaléka - társadalom- biztosítási járulék és jövedelemadó fői-májában - azonnal visszakerül az államkasszába, így az intézmény költségvetésének „lyukait” a 300 millió forintos saját bevételükből kénytelenek betömni. Ütő az egyedüli megoldásnak azt tartja, ha a működési és bérköltségeket teljes egészében a fenntartó mustól a romantikán és utóromantikán át közelmúltunk zenéjéig (a „kortárs zene”-kifejezés szándékosan kerültetik). A négy korszakot négy olyan mű reprezentálta, amelyek kizárják a műélvezői fanyal- gást. Mozart D-dúr Prágai szimfóniájában a tragikum árnyékában végig ott bujkált a Mester életvidámsága, Schumann hallgatót próbáló szólóhangszer-választása mellett lehengerlő volt a komponista harmóniaérzékenysége, finom zenekarkezelése, Dohnányi Ernő művében - amelynek joggal lehetett volna a Vázlatok egy készülő szimfóniához alcímet adni - á játékos ötletek mellett szinte szívszorító volt a negyedik tételben elhangzott népzenei ihletésű variációsorozat, Ránki György kompozícióját pedig egy-egy líraibb dalbetétet kivéve végig a humor, a velőig csupaszító paródia uralta. A szólistákról már nem jegyezhető le az előbbiekben vázolt feltétlen dicséret. Mentségként ugyan el lehetne mondani, hogy a kürt az egyik legnehezebben megszólaltatható hangszer, és egy-két baki bármikor becsúszhat, de ez a mentség legfeljebb a zeneiskolai növendékekre vonatkozhat, nem pedig a Magyar Rádió Zenekarának kürtművészeire. Márpedig Keveházi Jenőnek a Schumann-mű első tételét sikerült majdnem teljesen „szétfújnia”, olyannyira,' hogy szinte csak a darab zárótételében talált rá a műre, társaira és a zenekarra. Endrődi Sándort talán visszafoghatta ez a zavaró hangzás, mert ő is csak a második tételtől merte igazán megfújni a hangszerét, pedig addig is érezhető volt, hogy birtokában van csak a természetközeliség utal. A kitalált filozófiának (...a közhelyek, a kommersz hülyítőipar ellen) köze nincs az itt kiállított képekhez. Van tehát egy ember - misztikus burokban. De ha nem ő nyitja meg a kiállítását, ha nincs jelen a valószínűleg izgalmas személyisége, akkor a képek „meghalnak”. Vagy legalábbis nem úgy élnek, ahogy a művész szeretné. A festmények egyébként szépek, nyugalmasak. A keresztét virágai minden részletükben kidol- gozották, mintha egy rajzos növény- határozóból kerültek volna a vászonra. A Lét inkább csak innen van, mint túl: azzal, hogy az élettelen világ és az élővilág különböző szférái (tárgyai és fajai) egymás mellé kerülnek egy festményen, attól még nem alakul valami földön túli elvontság. Persze lehet, mikor a művész bepótolja az elmaradt utat, „beérnek” a képek is. a művelődési minisztérium - fedezné, míg a két társulat, ázáz az Operaház és az Erkel Színház jegy- és bérlet eladásából, külföldi szerepléseiből és helyiségeinek bérbeadásából származó összeget a vendégművészek gázsijára és az új bemutatók költségeire fordíthatnák. Az igazgató fontosnak tartja az Operaház és az Erkel Színház közti különbségek hangsúlyozását is. Az Opera megtartaná eddigi profilját, míg az Erkel Színház szervezeti átalakításával olyan befogadószínház jöhetne létre, amely nyitott a musical és a rockopera iránt is. saját szólamának. A négy szólista közül a legegyenletesebb teljesítményt Füzes Péter nyújtotta, ő volt az, aki a darab elejétől a végéig valódi kürthangzást produkált, és ugyanez elmondható lenne Berki Sándorról is, aki azonban vagy fiatal kora, vagy a rutintalansága, esetleg mindkettő miatt nem „fújta ki” magából azt, amire tehetsége és felkészültsége feljogosítja. A Miskolci Szimfonikus Zenekarról ezúttal csak felsőfokú jelzőkkel lehet szólni. Már a finoman és érzékenyen megformált Mozart- szimfónia hallgatása közben lehetett érezni, a zenekar tökéletes koncerthangulatban van. A Schumann- koncertmű alatt pedig teljesen egyértelműen „lejött” a színpadról az a segítő szándék, amivel a zenészek a szólisták „hóna alá nyúlva” próbálták megmenteni az előadást, és ha egy tudósítás műfaja eltűrné a „csúcsszuper”-szót, akkor ezt minden további nélkül lehetne alkalmazni a Ránki-mú megszólaltatásának jellemzésére. Az est karnagya, Kovács László a hangverseny háromnegyed részében azt a higgadt és fegyelmezett dirigá- lási stílust mutatta, amit a miskolci közönség megszokhatott tőle, a Pornódé király-szvitben azonban „elárulta magát”, szinte egyik pillanatról a másikra kitárulkozott, mozdulatai szélesebbekké váltak, mosolyogva köszönt meg a zenészeknek minden apró rezdülést. Ekkora sikerre azonban ő sem számított, ezért történhetett meg, hogy a sokadik visszatapsolás után a pulpitusról tartott rövid konzultációt a zenekarral, hogy mi legyen a ráadás. Kultúránk ünnepe Miskolc (ÉM) — Kölcsey Ferenc százhetvenkét esztendővel ezelőtt - a kézirat tanúsága szerint - 1823. január 22-én fejezte be Himnusz című poémáját. Erre emlékezve rendezik meg 1989-től kezdődően minden év január 22-én a magyar kultúra napját. Ez alkalomból ismét elismerő címeket adnak át a Miskolcon dolgozó pedagógusoknak. A díjakat - az Arany Katedra és a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet - január 19- én, csütörtökön délután 2 órakor a Városháza dísztermében városunk polgármestere, Kobold Tamás adja át Sátoraljaújhelyen a magyar kultúra napjáról a Városháza dísztermében január 20-án, pénteken délután 2 órától városi ünnepséggel emlékeznek meg a rendezvény szervezői: a Sátoraljaújhelyi Városvédő és Szépítő Egyesület, a Kazinczy Ferenc Társaság, a Petőfi Sándor Általános Iskola és a Lavotta János Művészeti Iskola. A nemzeti Himnusz után ünnepi köszöntőt mond Laczkó Károly, Sátoraljaújhely polgármestere. Illyés Gyula Koszorúk című versét Ujj Péter tolmácsolja az egybegyűlteknek, majd az Újhelyi Trió Lavotta-verbunkosokat ad elő. Az ünnepség Vörösmarty Szózatával zárul. Kazincbarcikán január 22-én, vasárnap délután 5 órától a római katolikus templomban zenés irodalmi esttel köszöntik a magyar kultúra napját. Az esten — amelyre a belépés díjtalan - közreműködik Kulcsár Imre, a Miskolci Nemzeti Színház művésze, a Silver String kamarazenekar, a Ságvári Gimnázium Kamarakórusa és a Kazincbarcikai Citerazenekar. Az edelényi Rendezvények Házában vasárnap este 6 órakor kezdődnek a kultúra napjának eseményei. Petőfi Magyar vagyok című verse után Szilágyi Adolf polgármester köszöntőjét, majd Gergely Pál Péter vezényletével a Zempléni Kamara- zenekar Lavotta-estjét hallgathatják az érdeklődők. A miskolci ünnepi rendezvényt - „...a versben megmaradunk”, megyénk irodalma Dayka Gábortól napjainkig címmel a Miskolci Kulturális Menedzser Iroda által szervezett irodalmi estét - január 25- én, szerdán délután 5 órától tartják a Városi Könyvtár (Mindszent tér 2.) előadótermében. Az est házigazdája Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, közreműködője Kulcsár Imre színművész és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói lesznek. Akadémiai közgyűlés Budapest (MTI) - A Magyar Tudományos Akadémia 1995. évi rendes közgyűlését csütörtök és pénteken rendezik meg az MTA székházának dísztermében. Az Alapszabály, illetve az ennek alapján összeállított napirend szerint megválasztják az Akadémia Doktori Tanácsát, az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsának közgyűlési delegáltjait, a Vagyonkezelő Kuratóriumot, a Tudományetikai Bizottságot, a Felügyelő Bizottságot, továbbá a Könyv- és Folyóiratkiadó Bizottságot. A bizottságok megfogalmazzák alapszabályaikat, amelyekről a közgyűlés dönt. A tanácskozáson megtárgyalják az Magyar Tudományos Akadémia költségvetését, döntenek az Akadémia új főtitkár-helyettesének személyéről és megválasztják az elnökség doktor tagjait. _RÖVIDEN A Páneurópa klub tagjai január 18-án, szerdán délután fél 4 órakor a Miskolci Galériában (Déryné u. 5.) megtekintik a Téli Tárlatot. Majd ugyanott a Művész klubban Görög nyár címmel Csabai János, Csiky Emil és Orbán Endre tartanak diavetítéses útibeszámolót. A jazz kedvelői január 20-án, pénteken este a miskolci Junior Art Quartett zenéjét hallgathatják a Vi- an klubban (a Tokaj Szolgáltatóház mellett). A klub szombat esti programjában a Karabély nevű alternatív zenekar lép fel. A Kassai Thália Színház január 18. és 20. között a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Házában vendégszerepei. A szlovákiai magyar társulat Shakespeare: Makrancos hölgy című darabját mutatja be, a három nap alatt öt alkalommal. Reformra szorul az Operaház Közel háromszáz éves zenei kalandozás A Miskolci Szimfonikus Zenekar hétfő esti koncertjén
