Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-30 / 308. szám

8 ÉSZAK^Magyarország Kultúra 1994- December 30., Péntek _APROPÓ Kárpótlás Filip Gabriella Könyvet már régen nem hoz nekem a jé- zuska. A szeretteim azzal mentegetőznek, hogy úgysem fér már több a polcokra. Egyébként sem tudják már követni, mi van meg és mi nincs. Pedig lenne néhány, ami nagyon hiányzik. Megvehették volna például az Akadémi­ai Kiadó Karácsonyi albumát. Már csak azért is jó lett volna, mert ebből megtud­tam volna, hogyan készüljek az ünnepre, mivel díszítsem a fenyőt, az ünnepi asz­talt, mibe csomagoljam az ajándékokat. Persze, ha erre kiadtak volna 792 forintot, már nem biztos, hogy maradt volna a Ti­mes Atlasz-sorozat Régészet című köteté­re. Pedig ezenkívül még jó lett volna, ha ott találom a fa alatt Alan Millard A bibli­ai idők kincsei című könyvét, és az Új ma­gyar irodalmi lexikon három kötetét is. Ennyi lenne mindösszesen, amit az Aka­démiai Kiadó karácsonyra megjelentetett kiadványaiból feltétlenül megvennék. Nem mintha Márai Sándor naplója, Cso­konai Vitéz Mihály verseinek kritikai kia­dása, vagy a Longman Kiadótól átvett Vi­lágtörténeti kézikönyv ellen lenne valami kifogásom. De maradjunk csak a fentebb említett négy kiadványnál! Összeszámolt­am: a következő fizetésemből 13 102 fo­rintot kellene elkülönítenem erre a célra. De nem fogok. Éppen most került a ke­zembe interjú, ebben Zöld Ferenc, az Aka­démiai Kiadó igazgatója többek között el­mondta, hogy tőlük kárpótlási jegyért is lehet könyvet venni. (Bővebb felvilágosí­tást a következő címen lehet kérni: 1519 Budapest, Pf. 245.) Tehát még várok egy kicsit, majd ha kár­pótolnak, akkor veszem meg a kiválasz­tott könyveket. Nekem ugyan egyelőre nem jár semmiért kárpótlási jegy, de talán majd eljön azaz idő, amikor pótolhatom a könyvtáramból hiányzó, alapvető mű­veket. _TÉKA Enigma Vass Tibor Az Új Vizuális Kultúra Alapítvány neve régi­ónk tárlatlátogatóinak már ismerősen cseng, legutóbbi kiállításukat Talányok címmel lát­hattuk a Miskolci Galériában. Ebből az alka­lomból az alapítvány megbízásából az Enigma 1900 Bt. idén már negyedik alkalommal jelen­tette meg a hasonló című folyóiratot, mely ezúttal a kiállítás nívós katalógusa. Az egyik alapító, Ősi László a (mára megjelentetését sajnos szüneteltetni kényszerülő) Metszel t) cí­mű folyóirat egyik szerkesztője volt, grafikái­val e fórum oldalain is találkozhatunk. Az előző, harmadik szám terjedelmének nagyobb részében Paul Celan költőre fordítja figyelmét, Schein Gábor és Mamo János tol­mácsolásában. Hans-Georg Gadamer a Feno­menológiai és szemantikai közelítés Celan köl­tészetéhez? című írásában Celan kései költé­szetéről szól, mely a Lélekzetkristály című cik­lushoz köthető. Az 1987-ben Heidelbegben megrendezett Celan-kollokvium fő témája is ez volt, ahol a szerző a germanista tudósok módszerei között kívülállónak érezte magát. E költészeti világ gazdagsága kétségkívül szük­ségessé teszi a tudományos módszerek fel- használásával történő elemzéseket, őt azon­ban semmi más nem érdekelte, „csak hogy azokat a verseket, amelyek megérintették és mondanak neki valamit, a szövegben újra és újra beteljesíthetővé tegye”. Celan saját beval­lása szerint arra törekedett, hogy a dolgok színképelemzéséből legalább részleteket visszaadjon nyelvileg, és egyidejűleg több né­zőpontból, más dolgokkal való átszövődésük- ben mutassa meg őket: „szomszédosokkal, kö­vetőkkel és ellenkezőkkel. Mert sajnos nem vagyok képes arra, hogy a dolgokat minden ol­dalról megmutassam”. Gadamer szerint Celan versei újra és újra egyesítik a teljességet, sok- szerű vonatkozásai ellenére elvezet a költői je­lenlét általánosságához. „Ehhez sok helyet nyitó, szakadozott szemantikára, bátor szink­retizmusokra és szójátékokat aktivizáló kap­csolásokra van szüksége”. Celan maga mögött hagyva a mindennapi beszéd fordulatait, a sű­rítés kedvéért arra törekedett, hogy feladjon mindenfajta retorikát, ezt bizonyítja az emlí­tett ciklus. Bizonyára nem véletlen, hogy a magyar iro­dalomtudomány szó idegen nyelvi megfelelője „criticism” vagy „lettres”, tehát kerüli a tudo­mány kifejezését. A befogadásesztétika az, ami szimpatikusabb lehet az elemző számára, ha az alkotó és a befogadó közelebbi érzelmi kapcsolatának kialakulására, az időközben szerzett világ- és művészettapasztalatok sajá­tos lecsapódására kíváncsi. Újra táncra perdül Coppelia Az elmúlt évadban nagy sikerrel játszották a Miskolci Nemzeti Színházban Delibes Coppelia című romantikus balettjét. A csodaszép történet ismét megelevenedik. A napokban megkezdődtek a felújító próbgk. így már janu­ár 6-án, pénteken délután 5 órától, majd pedig szombaton és vasárnap délután is ezt játsszák a Miskolci Nem­zeti Színházban. Felvételünkön középen Majoros István - mint Coppelius - az előadás rendezője és a színház vezető koreográfusa. Fotó: Strassburger Alexandra Dobog Béla hazátkiáltó versei Horpácsi Sándor Volt Miskolcon egy rádiós kolléga - még a nyolcvanas években -, fiatal, tele ambícióval, robbanó energiák­kal, ha úgy tetszik megszállottság­gal. Mindig akart valamit, azaz mindig valami mást akart, s ezt Brezsnyev cár uralkodása idején nehezen tűrték el. Tessék beállni a sorba, előre megcsócsált híreket, tu­dósításokat gyártani arról, hogy „vannak még hibák elvtársak”, de a Párt a helyén van, s töretlenül veze­ti a népet a kitűzött cél, a boldogság felé stb. stb. Aztán az ifjú kolléga egyszercsak eltűnt. Mondták, hogy meg sem állt Kanadáig. Évekig nem hallottunk róla. Hiába, Kanada messze van. A minap azonban egy verskötetet ho­zott a postás. Szendrőből, szép aján­ló sorokkal, miszerint jó két évtize­de még én biztattam a versírásra. Közben mindketten erősen megvál­toztunk. O szakállt eresztett, en­gem elhagyott a maradék hajam is, és már nem biztatok senkit vers­írásra. Sőt. Az első kérdésem az, hogy az ifjú vissza tudja-e tartani a Miskolc (ÉM - M.L.) - Volt egy­szer egy népi kollégiumi mozga­lom, amely 1945-ben zászlójára tűzte a jelszót: „Holnapra meg­forgatjuk az egész világot!” Egy mozgalom, amely az újkori ma­gyar kultúra történetében - Göncz Árpád szavaival élve - te­hetségrobbanás volt. Egy moz­galom, amely demokratikus kö­zösségi hagyományt kívánt te­remteni, de a politika... A Né- kosz végül is fogalommá vált. Néhány éves fennállása ugyan töredékes részlete maradt a ho­ni kultúrtörténetnek, viszont az az értékszemlélet, amelyet kép­viselt, a ma világában is megáll­ná a helyét... Főként ha azt nézzük, hogy a mai felsőoktatásban a tehetséges, de ne­héz anyagi és szociális körülmé­nyek között élő diákok gondjai egy­re inkább a kollégiumokra hárul­nak. Azokra a kollégiumokra, ame­lyek pillanatnyilag igencsak túl­zsúfoltak. Önköltség és tandíjrém Ha a Miskolci Egyetem kollégiumi ellátottságát nézzük: 1990-ben még a hallgatók 82 százalékát tudták felvenni a diákszállásokra. Ez az arány 1994-re - a megnőtt hallgatói létszám miatt - 50 százalék alá esett vissza. Ilyen feltételek mellett - a kollégisták művelődési, kulturá­lódási lehetőségeit tekintve - aligha lehet szó tehetséggondozásról, tar­talmas, öntevékeny közösségi élet­ről. Nem is beszélve arról, hogy ha a kollégiumoknak belátható időn be­lül önköltségessé kell válniuk, ne­tán’ bevezetik a tandíjat is... A Felsőoktatási Kollégiumok Or­szágos Szövetségének, a FEKOSZ- nak tagjai legutóbbi, pécsi tanács­kozásukon meghirdették a kreatív, új utakat kereső kollégiumok prog­ramját. E szerint: a kollégiumok­nak az állami támogatás és fenntar­tás mellett az alapítványi, önkor­verset. No, nem mintha nem szeret­ném változatlanul a verset, de - saj­nos - tudom, hogy évadunk, vilá­gunk nem kedvez a lírának. Valósá­gunk érdesebb, nyersebb lett, a lel­ket fásultabbak, befelé fordulók. A sztár ma Madonna, s nem a költő, a rebbenő, érzékeny idegzetű. Lapozgatom Dobog Béla verskö­tetét, s mintha engem akarna iga­zolni. Csupa nosztalgia, csupa fáj­dalom, mintha Reviczky Gyulát ol­vasnám, Komjáthy Jenőt. Ez bizony a század(ezred)vég megint. Költőm elment-kitántorgott? - egész az At­lanti-óceán túlpartjára, hogy felfe­dezze magának (és nekünk) az oda­hagyott kis hazát: az abaúji-borsodi dombokat, ahol nagyapja nyugszik, a kiürülő aprófalvakat, azt az elle­hetetlenülő szegénységet, amely ez­zel az új-vadkapitalizmussal sza­kadt a tájra. Pedig költőnk éppen azért indult el világot látni, mert kíváncsi volt a piacgazdaságra, a szabadságra. Ci­vilizált barbárságot talált és der­mesztő magányt. A százoldalnyi versben egyetlen jó szava sincs az új hazáról. Itt-ott felködlik, felmoraj­mányzati, vállalkozói mecenatúra különböző formáira is építeniük kellene. Talán erre a „sugallatra” került bele - mint kulturális és oktatási el­képzelés - egy alapítványi kollégi­um létrehozásának terve a Miskolc­tapolcáért Alapítvány céljai közé. Egy minta- Ez az új alapítványi kollégium amellett, hogy a hallgatók öntevé­keny köreinek felkarolásával a mi­nőségi műhelymunkához adna te­ret, a szociálisan hátrányos helyze­tű, de tehetséges diákok tanulmá­nyait is segítené - mondta Nagy Béla, a Miskolci Egyetem kollégiu­mainak igazgatója. - A NÉKOSZ- hoz hasonló felépítést képzelünk el- persze nem nosztalgikusan -, mi­vel úgy gondoljuk, ez a kollégiumi mozgalom volt az a forma, amely egy nehéz időszakban biztosította a valódi tehetségek értelmiségivé vá­lását. A Miskolci Egyetem kollégiu­mainak jelenlegi lehetőségei mel­lett ma lehetetlen jól működő szak­kollégiumi rendszert kiépíteni. Az azonos érdeklődésű hallgatók el­szórva laknak a város különböző pontjain, és hiányzik az a miliő, ahol közösen dolgozhatnának, vagy végzett munkájuk egyáltalán a fel­színre kerülhetne.- A diákönkormányzatok, a hall­gatói társadalom részben kulturá­lis, részben szakmai csoportjai - bár helyzetük régen nem ideális - pilla­natnyilag még nincsenek rossz helyzetben - fűzte hozzá Havasi Bé­la, az alapítvány titkára. — Észre kell azonban venniük, hogy az ál­lam egyre inkább csak azokat támo­gatja, akik maguk is hozzájárulnak a fenntartásukhoz szükséges pénz­eszközök előteremtéséhez. A kollé­giumok, az öntevékeny körök mai helyzetén pedig anyagi lehetőségek híján az egyetem egymaga aligha képes javítani. A szakmai tapaszta­latok azt mutatják, komoly alkotó tevékenység csak 40-80 fős kollégi­lik a tenger, de tájképei hazaiak. Fája az akác és a nyír, s azoknak is a töve, gyökere érdekli, amelyekkel az anyafóldbe kapaszkodnak. A honvágy versei ezek, egy elrontott életé. Sűrűn szerepel bennük a ha­lál. Szeretteié és a sajátjáé is mint fenyegetés és perspektíva. Magyar nem élhet egyedül a világban - írja egyik versében, mert igazán egye­dül is csak itthon lehetünk. Ferdinandy György azt írja könyvében (Távlattan), hogy a ma­gyar emigrációnak három nagy hul­láma van: az 1945, az 1956 utáni és a maiak. Ezek között nincs átjárás, beszélő viszony is alig. Dobog Béla is ettől szenvedhe­tett. Egy szál magyar az idegen ten­gerben elveszettnek érezte magát. Jobbat nem talált ott sem, csak mást. Ezért hozta haza a szíve a már ismert nyomorúságba. Mert itt otthonos, ez az övé, a miénk. Mégis - befejezésül - azt kívánom, hogy oldódjanak görcsei, hogy immár fel­nőtt fejjel tudósítson (ismét) a kinti élményeiről, és a hazai tájakról. Mert még van mondanivalója, ha nem is biztos, hogy versben. umban valósítható meg. Erre a mostani egyetemi kollégiumi rend­szer alkalmatlan. Szellemi műhely- Tervünket mi csak Új Kollégium­nak nevezzük. A modell tervezeté­nek szakmai része már készen van- folytatta Nagy Béla. Hozzátette azonban, hogy nem szeretnének „lyukat rúgni”, hiszen elképzelései­ket először magasabb fórumokon is el kell ismertetni. - Az alapítvány mindenek előtt azokat az adottsá­gokat szeretné kihasználni, amelye­ket Miskolctapolca nyújtani tud. Szeretnénk a településnek nemzet­közi jelleget adni elsősorban az ok­tatás, a kultúra, a művészet, a sport és a turisztikai területén. Mind­ezekhez szervesen kapcsolódna az Új Kollégium, amelynek épületét - az önfenntartása érdekében — a szorgalmi időn kívül továbbképzé­sek megrendezésére, turisztikai cé­lokra is használni lehetne. A kollé­gium tartalmilag nemcsak az egye­temhez, hanem a város többi felső- oktatási intézményeihez is tartoz­na, jogilag viszont önálló egységet képezne. Az irányításban fenntar­tanánk a hallgatói önkormányzat kitüntetett szerepét, a felvételiről is nekik kellene dönteniük a szociális rászorultság, a tehetség, illetve a közösségért való áldozatvállalás szempontjai szerint. De a kollégium feladatai közé tartozna a határain­kon túl élő fiatalok képzésének segí­tése is. A rendszer fenntartásának alapját az állami norma adná, mel­lette az önkormányzati, vállalkozói mecenatúra és a kollégium saját bevételei. Az alapítvány saját modelljük megvalósítására már ki is nézett egy 50 fős kollégium létrehozására alkalmas épületet Tapolcán. Ha el­képzeléseik megvalósulnának, kol­légiumuk országos prototípusa le­hetne egy új utakat kereső, önálló­ságra épülő, megújuló kollégiumi mozgalomnak. Az ördög tragédiája Budapest (MTI) - A vörös malom, avagy az ördög tragédiája című mu­sicalt december 31-én mutatja be a Madách Színház. A „pokol mélysé­ges fenekén” játszódó Molnár Fe- renc-művet Kocsák Tibor és Miklós Tibor zenésítette meg. Rex Infer- nust, azaz a pokol királyát (király­nőjét) felváltva játssza Psota Irén és Vikidál Gyula. A díszbemutatót kö­vetően, éjféltájban rövid show kere­tében a színészek és a nézők együtt köszöntik az új évet. A darab rende­zője Kerényi Imre igazgató, a mű­sorvezető Huszti Péter, aki a musi- calban a Magistert alakítja. Lesz pezsgőbontás, majd 12 újévi mala­cot sorsolnak ki. Bibliográfia Sátoraljaújhely (ÉM) - Tíz év ter­mését dolgozza fel a Kazinczy-bibli- ográfia második kötete, s ez a tény két szempontból is fontos. Egyrészt bizonyítja, hogy a Kazinczy Éerenc iránt ébresztett kutatási kedv to­vább él. Másrészt pedig a kutatás új fázisába lépett, akár a neoklasszi­cista „ízlés” változatainak szembe­sítésére gondolunk, akár a jó dara­big egyoldalúan szemlélt „nyelv- újítási” mozgalomnak stílus- és szemléleti változásokat eredménye­ző költői és grammatikusi kezdemé­nyezéseinek elemzésére. Az a tíz esztendő, amelyet felölel: a magyar irodalmi gondolkodás kutatásának jelentős szakasza. A nemrégiben megjelent kötetet Busa Margit állította össze, Fried István és Kováts Dániel lektorálta, kiadta a Kazinczy Ferenc Társaság a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyv­tár és Sátoraljaújhely város önkor­mányzata támogatásával. Ünnepi előzetes Budapest (ÉM) - Öt kontinens száz botránya; Az év balhéi - igen, ezek már - címük szerint is - szil­veszteri programok. De még csak a kezdetek, szombaton, a Kossuth rá­dióban. Szintén „bemelegítés” a Pe­tőfin délelőtt 10 órakor kezdődő, Színe-java — fonákja című műsor, melyben önvizsgálatot tart a szer­kesztőség, vagy a Bartókon a „Berezeltünk” című, fúvós-művé­szeink pályájáról sztorizó beszélge­tés. Mert bizony a komolyzenét ját­szó muzsikusok is lehetnek komoly­talanok. És a komolyzenét is lehet parodizálni, ezt fogja tenni szintén a Bartókon este 11-től Spike Jones és a City Snickers zenekar. A televízióban a szombat délelőtt a gyermekeké. A TVl-en láthatják a Szépség és Szörnyeteg című ameri­kai rajzfilmet, a TV2-n a Hókirály­nőt, a Duna TV-n pedig A cárlány és a hét dalia című orosz mesefilmet. És ezt nagyjából egymás után. De később is felesleges felállniuk a kép­ernyő elöl (hacsak nem találnak jobb programot), mert a szilveszter a fergeteges vígjátékok időszaka, és ezek többnyire egyaránt fogyaszt­hatok kicsik és nagyok számára. Megszámlálhatatlan filmet láthat­nak a három magyar, és a számta­lan égi csatornán a filmbarátok. Herbie (a kisautó) például Monte- Carlóba megy, Neil Simon hősei há­romszor kötnek házasságot és há­romszor válnak el, de ezzel még nincs vége, Frank Capra rendezői sorozatában a Duna TV-n az alag­sorban hullákat tároló nagynénik okoznak fejtörést... Aztán az esti szilveszteri programban a TVl-en megjelenik Nagy Bandó, Kern, Gál- völgyi, Galláék, meg a Titkolt tit­kosügynök, míg a Duna TV-n a ha­táron túli magyar színházak művé­szeinek előadásában láthatunk vi­dám jeleneteket. A TV2-n meg De­nevér (by Strauss). Az újév első napján a „főprogram” természetesen a bécsi újévi koncert­közvetítés, amit délelőtt negyed 12- től a TVl-en láthatnak es hallhat­nak, illetve a Bartók rádión is hall­hatnak (de ott sztereóban). Este a TVl-en lesz még egy hangverseny, az immár szintén hagyományos operettgála a pesti Vigadóból. Éjfél előtt fél órával is hagyományt foly­tatnak (bár ez tavaly elmaradt), Szilveszteri mulatság - mezóségi- ekkel címmel félórában egy táncfil­met láthatnak az érdeklődők, amely a mezóségi táncrendet mutatja be. A Duna TV-n is zenés programmal fejeződik be az év első napja: Verdi: A trubadúr című operafilmet lát­hatja a közönség Placido Domingó- val, Piero Cappuccillivel. Fiorenza Cossottoval. „Új” Kollégium - Nékosz-mintára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents