Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-27 / 305. szám
8 ÉSZAK-Magyarország A drámaíró halála London (MTI) — Elhunyt John Osborne, a modern brit dráma egyik atyja és fenegyereke. Karácsony estéjén 65 éves korában halt meg shropshire-i otthonában. Már az ötvenes években megdühödött az övét egy-két emberöltővel megelőző generációra, de nem tudta kiírni magából az indulatot: változatlan dühvei élt utolsó napjáig. Az ötvenes évek Angliájában természetesen hemzsegtek a dühöngő ifjak, olyanok is, akik papírra vetették minden bánatukat. Mégis Osbome „Dühöngő ifjúság”-a volt az új nemzedék első, igazán hangos szava a régiekhez. A történet egyszerű, ahogy a helyzet is az volt, amiből gyökerezett: Jimmy Porter - nem kétséges: Os- borne-nak és a kor egész fiatal generációjának színpadi megtestesítője - haragszik az egész világra és azokra a vén bolondokra, akik vezetik, s ennek keresetlen módon kifejezést is ad. így tett mindig John Osborne is, aki nem ismert kíméletet sem magával, sem a környezetével szemben. Komoly felzúdulást keltettek nemrégiben önéletrajzi jegyzetei is, amelyek a legbratálisabb módon mutatják be élete közvetlen szereplőit: számtalan feleségét, de még tulajdon édesanyját is, akiről csak mint „képmutató, önmagába merült, számító és közö- I nyös nőszemélyről” írt. Lányát rendkívül kellemetlen emberként, negyedik feleségét egyszerűen Hitlerként emlegette - még az exnej halála után évekkel is. Irótársai és kritikusai is lehetetlen alaknak tartották, de kivétel nélkül elismerték, hogy a háború utáni brit irodalom meghatározó figurája volt. Trófeái közül nem hiányzott az Oscar-díj sem, amelyet a Tom Jonés 1964-ben filmre vitt változatának forgatókönyvéért vehetett át. A cukox'beteg Osbome sokat ivott, s többször kómába is esett az utóbbi hónapokban. Életfilozófiájává tette az önpusztítást, kijelentve egyik utolsó interjújában: ki akar élni 110 évig, ha nem szabad inni, dohányozni? TÉKA 2000/94/12. Horpácsi Sándor Ismét van „orosz kérdés”, mint a múlt században volt. Azaz Oroszország ismét „Európa beteg embere”. A megoldási kísérletek is hasonlítanak a száz évvel korábbiakra, a vita a szla- vofilek és az Európa-pártiak között folyik. Tolsztoj Leo gróf eszméit látszik feleleveníteni Alekszandr Szolzsenyicin (Az „orosz kérdés” a 20. század vége felé, s vele vitázik Grigorij Po- meranc (Ellenérvek mögül) a 2000 decemberi számában. Szolzsenyicin főgondolata az, hogy megromlottak az erkölcsök, s emiatt az orosz népet végveszély fenyegeti. A bajokat Nagy Pétertől eredezteti, aki erőszakosan modernizálta Oroszországot. Sajátos és nálunk sem ismeretlen dilemma ez, amely a népet és hagyományt szembeállítja a haladással, modernizációval. Mintha valóban lenne harmadik út, mintha az időt meg lehetne állítani. Pomeranc is - minden tisztelete, elismerése ellenére - ezért vitatkozik Szolzsenyicinnel. Nem a hagyományok, hanem azok abszolutizálása, megmerevedése ellen érvel. Megőrizni úgy lehet a hagyományokat, ha megváltoztatjuk. Nem alakítható át a termelés, a munkakultúra sem, pedig égetően nagy szükség lenne rá, ha nem változik meg a szemlélet. Szolzsenyicin a falu- közösséget eszményíti, amit szétvert a kolhoz, Európa útja viszont áz individuum és a kreativitásé, a kezdeményezésé. Milyen szerepe van ebben az értelmiségnek? Leszek Kolakowski (Az értelmiség) arra keresi a választ, hogy a mindenkori hatalom, sőt a tömegek miért nem szeretik az értelmiséget. Pedig az értékek termelésében és közvetítésében döntő szerepe van, mert a kapitalizmus már rég felismerte, hogy az emberi tényező a legjobb befektetés. Furcsa kissé, hogy éppen a 2000-ben olvasható Lukácsy Sándor írása (A kitagadott irodalom) az egyházi irodalomról, azon belül is a prédikációról. Az irodalom a XVTII. századig vallásos volt, ám a felvilágosodás, majd a nyelvújítás egyszerűen lesöpörte az asztalról. Indokolatlanul és igazságtalanul - érvel Lukácsy Sándor —, mert a magyar írásbeliség, irodalom csonka, nehezen érthető nélküle. A forrásokat nem lehet betemetni, mert az értékek is pusztulnak vele. 1994. December 27., Kedd Kultúra Új könyvtárépület - új igazgató Miskolc (ÉM - M.L.) - Alig egy hónapja, hogy új helyén találjuk a Városi Könyvtár Lévay József Tudományos Gyűjteményét és a Szabó Lőrinc Fiókkönyvtárat. A két könyvtár sorsával egyidőben megoldódott a Városi Könyvtár igazgatásának a kérdése is, amely lassan két éve húzódott. Ez év novemberéig ugyanis nem volt kinevezett igazgatója a Városi Könyvtárnak. Nem, mintha nem pályáztak volna az igazgatói székre, visszatekintve azonban úgy tűnik, az előző önkormányzat nem tudott választani a két állandó pályázó között. Aztán egy újabb jelentkező lépett színre. Az ő pályamunkáját végül elfogadták. Úgy is mondhatnánk: jött, látott és győzött. □ Mihez kell értenie egy könyvtárhálózat igazgatójának a szakmáján kívül? - kérdeztük Kis Józsefiétől, a Városi Könyvtár kinevezett igazgatójától, aki korábban húsz éven át a Lévay Tudományos Gyűjtemény vezetője volt. , © Ma leginkább a pénzügyhöz. A város lakosságának ez a szolgáltató intézménye olyan kevés anyagi eszközzel gazdálkodhat, hogy állandó dilemma előtt állunk: ha azokat a könyveket vásároljuk, amire tódulnak, az drága, és ezzel nem is a kiművelt emberfőket szolgáljuk. Viszont az értékes irodalom sem olcsó. Ha dönteni kell, végül az marad, hogy a könyvbeszerzésnél azoknak az igényeit kell szem előtt tartanunk, akiknek tanulmányaikhoz, vagy munkájukhoz szükségesek az itt fellelhető munkák. □ Milyennek látja Miskolc könyvtári hálózatát? ® A ’60-as évek elején területi elv alapján alakult ki a fiókhálózat. Ez meg is felelt a nemzetközi gyakorlatnak, hiszen biztosította az esély- egyenlőséget. Idővel azonban rá kellett jönni arra, hogy 12-13 kiskönyvtár fenntartása rengeteg pénzt emészt fel. Jelenleg félmillió forintunk van könyvbeszerzésre, ami az alapítványoktól, támogatóktól kapott összegekkel eléri talán a 1,5 milliót. Ennyiből lehetetlen egy ekkora hálózatot tisztességesen ellátni, és őszintén szólva, nincs is értelme. Vannak persze azok a könyvtárak, amelyek az idő során szakosodtak, fennmaradásuk nem is kétséges. A Petőfi helytörténeti-, a József Attila művészeti-, a Szabó Lőrinc idegen nyelvű, a Tompa Mihály pedig mezőgazdasági-jellegű könyveket tart. Külön profil nélkül a többi kiskönyvtár elsorvad, így a tapolcai is, amelyet a tavasszal valószínűleg bezárunk. Az idegenforgalom, A Szabó Lőrinc Fiókkönyvtár olvasótermében Fotó: Fojtán László amiért annak idején létrehozták, nem igényli. □ Milyen a jelenlegi hálózat felszereltsége? • Az említett négy nagyobb könyvtár felszereltsége ma már nem olyan, mint az elvárható lenne. A költségek nagy részét elviszi az energia, így a technikai ellátottság javítására egyenlőre aligha gondolhatunk. A Petőfibe - képviselői ajándékként - kaptunk egy fénymásolót, ez a Lévayból és a József Attilából hiányzik. A számítógépes állományfeldolgozás egyelőre csak a József Attilában van, és ’95-re sincs sok remény, hogy ez a többiben megoldódjon. □ Ebben a helyzetben milyen esélyei vannak a város könyvtári hálózatának a fennmaradásra? Lehetetlen fejlesztésről, fejlődésről beszélni, ha a jövőjét nézzük? • A fennmaradással nincs gond, az biztosított. De ha azt vesszük, hogy 35 milliós évi költségvetésből — a fenntartási költségek levonása után - csak mintegy 3 millió marad a könyvtárak fejlesztésére, könyvbeszerzésre... Nagy fájdalmunk például most az, hogy pénz híján nem tudtuk megrendelni jövőre az idegen nyelvű folyóiratokat. Próbáltuk ugyan önkormányzati hitel útján a hiányzó 400 ezer forintot megszerezni, de novembertől válaszra sem méltattak bennünket. Márpedig ha nincs folyóirat, nincs olvasó, az ördögi kör pedig bezárult: a könyvtárra sincs szükség - mondhatják. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a folyóiratnál (de említhetnénk bármely más, fontos kiadványt) egy hónapnyi szünet pótolhatatlan hiányt okoz. De beszélhetnénk a zenetárról — egy használhatatlan lemezjátszóval. És jó lenne még egy könyvkötészet is, mert a vállalkozók manapság igen drágán dolgoznak. Hiába jó a kapcsolatunk a megyei könyvtárral, az ő kapacitásukat lefoglalja a saját és a vállalt munkájuk. Elképzeléseink egyébként vannak, hogyan lehetne pénzt szerezni. Ezek közé tartozik, hogy - kifejezetten állományfejlesztési célokra - szeretnék egy alapítványt létrehozni a Városi Könyvtárért... , * Valóban szép a városi könyvtár új épülete, csakhogy... Látszik rajta, nem könyvtár céljaira emelték hajdanán. Műemléképület, amelyet bővíteni, tágítani tovább nem lehet. De így van ez a többi könyvtár esetében is. Nincs raktározási lehetőségük. Kilátásuk a fejlődésre sem. És ott van az Avas, a város közművelődésének neuralgikus pontja. Korábban szó esett arról, hogy könyvtárat kellene telepíteni a betontengerbe, valamelyik üresen kongó óvoda épületébe. Elhalt az ügy. A közművelődési intézmények nagy része - a világ kényszerének engedve - vállalkozik. A Városi Könyvtár új épülete erre sem igen alkalmas. Kiállításokat, koncerteket ugyan szervezhetnének az eddig megszüntetett könyvtárak bútoraival berendezett előadóteremben... De ki megy fel a harmadik emeletre? Joseph Heller a 22-es csapdájában London (MTI) - Joseph Heilert emlékezetes regénye nyomán saját készítésű 22-es csapdája tartotta fogva éveken át: miután megírta a huszadik század egyik legjelentősebb háborúellenes klasszikusát, sokáig „egyszer sziporkázó csodának” tartották. Most viszont, hogy megalkotta a „22-es csapdájának” folytatását, feldúlt rajongóival került szembe, akik ezúttal azt vetették a szemére, hogy az eredetit nem lehet felülmúlni. A 71 éves Joseph Hellernek saját elmondása szerint újra kellett olvasnia 1961-es mesterművét, mielőtt újjáélesztette anarchikus hőseit. A ciiúkus, zsörtölődésre hajlamos, de mindig vidám szemű Heller öt éven át, keményen dolgozott a „Záróra” (Closig Time) című új művén, de nem bánta meg. A „22-es csapdájáról szólva elmondta: a könyvet újraolvasva alig akarta hinni, hogy ezt ő maga írta. „Olyan jók a leírások... Nem is tudom, honnan vettem ezeket.” De a szerző elégedett a folytatással is, amely szerinte Józanabb, mélyebb, dúsabb és gazdagabb”. Yossarian bombázótiszt akkor vált szállóigéi alakká, amikor meggyűlt a baja a 22-es csapdájával: csak akkor menthették volna fel a bevetések alól, ha elmebetegnek nyilvánítja magát, de mivel csakis épelméjű lehet, aki ki akatja vonni magát a veszélyes bevetések alól, muszáj tovább repülnie. A második világháborúiéi szóló regény megragadta a vietnami háború ellen harcoló generáció képzeletét. A mű kötelező olvasmány volt a hippik és a hátizsákos vándorok körében. A könyvet egyedül az Egyesült Államokban tízmillió példányban adták el, s sikeres film készült belőle. A „Zárórában” Yossarian 68 évesen tér vissza, szerelmével üldözi az ápolónőt, mikor a legújabb képzelt betegségeivel kórházba keiül. Milo Minderbinder, a század bohóca, aki az első részben folyton a pénzt hajszolva üzletelt, az új regény cselekményének idejére megtalálta az igazi boldogságot milliárdos fegyverkereskedőként. Albert B, Tapp- man tábori lelkészt amerikai titkosügynökök rabolják el, mivel az atombombákhoz használatos nehézvizet kezd vizelni. A két regény között éles a kontraszt. Amint egy kritikus írta: a „22-es csapdája” egy fiatal ember könyve arról, hogyan kell életben maradni, míg a „Záróra” egy öreg ember könyve arról, hogyan kell meghalni. Á melankolikus és nosztalgiától sem mentes „Zárórát” egy olyan ember írta, aki túlélte azt az igen ritka betegséget, amely többnyire lassan kiteijedő bénulást hoz a betegre. Több hónapi intenzív kezelés után felgyógyult, feleségül vette nála húsz évvel fiatalabb ápolónőjét. A betegség brutálisan emlékeztette halandó voltára, s ez megváltoztatta Heller látásmódját.- Most már kevésbé félek a betegségtől és a haláltól. Szembe tudok nézni vele. Békét kötöttem magammal - mondja. Ennek ellenére szembetűnő, hogy a galambősz hetvenesben tovább lobog a tűz. A mai Amerikáról vallott nézeteit cinizmus és düh fűti át.- A cinizmus a személyiségemhez tartozik. Nem tudom, miért van ez, de egyszerűen így működik az elmém - állítja magáiul.- A Fehér Ház és a két politikai párt nem hatékony, és képtelen javítani ténykedésén - fejtegeti, s hevesen támadja a gyenge oktatást, az igazságügyet és a munkanélküliséget. - Háborúra mindig van elég pénz. A béke az, ami túl drága nekik - véli. Heller elégedetlen az amerikai vezetőkkel is.- Nemigen hiszem, hogy lesz olyan új jelöltünk, akire fel tudunk nézni, amíg nem jön egy újabb katonai, vagy gazdasági katasztrófa. Általában az győz, akinek a legszebb a fogsora. Manapság nincsenek hősök -állítja. írói munkásságát még nem fejezte be. Regényei nem egyszer egyetlen kezdő mondatból nőttek ki, amely évekig zúgott a fejében, mielőtt először papírra került. Kuncogva idézi egyik kedvenc ilyen kezdő mondatát, amelyet még nem írt le: „Isten felesége kezdettől fogva ellenezte az ötletet.” Heller állítja, hogy nem a morbid aggodalmainak végkiárusításán borúlátást teijesztő alak. A könyv világvége hangulatban fejeződik be, de Heller azzal érvel: „Áz embereknek meg kell öregedniük és meg kell halniuk. Ha azt mondjuk, hogy a dolgok nemigen fognak javulni, az még nem feltétlenül borúlátás.” Ünnepi koncert Edelény (ÉM) - Évzáró karácsonyi hangversenyt adnak Edelény város zenei csoportjai december 29-én, csütörtökön délután 5 órától a Rendezvények Háza színháztermében. Laki Lukács László, a Városi Rendezvények Háza és Könyvtár igazgatójának köszöntője után a Görögkatolikus Kicsinyek Kamarakórusa énekel. Vezényel: Tóth László, közreműködik: Fiaskó Katalin (klarinét) és Zelena Zoltán (gitár). A Hagyományőrző Kör - Dobi Zoltánná vezetésével - szerelmes- és borsodi vonatkozású dalokat énekel. A Gyermek Citerazenekar - Kalocsai István irányításával karácsonyi témájú művekkel és népdalcsokorral készült a hangversenyre. Az, est műsorában fellép még az I. Sz. Általános Iskola gyermekkórusa (karvezető: Juhász Andorné), a református énekkar (karvezető: Vadas Gyu- láné), a Hozsánna Vegyeskar (karvezető: Tóth László) és az Edelényi Férfikórus - Vaszilkó Ferenc vezetésével. Falusi játékok Kecskemét (MTI) - A Szórakaté- nusz Játékmúzeum munkatársainak gondozásában, az Illyés Alapítvány támogatásával a napokban jelent meg az az új kiadvány, amely a székelyföldi Korondon élő István Lajos fényképekkel és rajzokkal ellátott leírásait adja közre a falusi gyermekhangszerekről és játékokról. A tervek szerint egy néprajzi kiskönyvtár-sorozat nyitóköteteként látott napvilágot a könyvecske, amely az ünnepek előtt pár óra alatt összeállítható ajándékok, fenyődíszek - például gyermeksípok, csengettyűk - készítéséhez és ízléses megformálásához is segítséget ad. A köteten kívül a kecskeméti Szóra- katénusz Játékmúzeum közelmúltban nyílt, január 25-ig megtekinthető időszaki kiállítása is beszédes tárgyakkal bizonyítja, hogy szerte a Kárpát-medencéhen, s így hazánk falvaiban is a gyermeki tárgyformálás kiváló alapjául szolgált a természeti környezetben, valamint a ház és gazdasági udvar környékén fellelhető anyagok sokasága. A szent város Miskolc (ÉM) - Fordítsuk arcunkat a szent város felé! címmel Horváth Barna sajószentpéteri espereslelkész tart előadást - Vajnay Tibor tanár-énekművész közreműködésével - a Lévay József Közművelődési Baráti Kör ma délután 5 órakor kezdődő rendezvényén a Tiszáninneni Református Egyházkerület székházában (Miskolc, Kossuth u. 17.). Új Arc-pályázatok Eger (ÉM) - Irodalmi pályázatot hirdet hazai és külföldön élő magyar szerzők részére a Független Alkotók Országos Szövetsége, szabadon választott témakörben, vers és kispróza műfajban. A pályázaton az eddig nem publikált, máshová be nem nyújtott művekkel lehet részt venni, amelyek lehetőleg közérdekű és időszerű kérdésekkel foglalkoznak, mindennapjainkat mutatják be irodalmi eszközökkel. Ezenkívül ajánlott témák, külön díjazással: az őshazák (Magna Hungária, Levé- dia, Etelköz) és a honfoglalás bemutatása irodalmi eszközökkel. A jeligés pályázatokat a Független Alkotók Országos Szövetsége címé- revárják: 3301 Eger, Pf. 369. Egy pályázó több pályamunkát is be- küldhet, ez azonban ötnél több nem lehet. Az 1995. december 1-jén megjelenő Antológia ’96-ban minden pályázó anyagából közölnek kisebb- nagyobb részleteket, vagy négysoros verset, prózát. Ez utóbbit külön borítékban, külön lapon kérik a pályázattal elküldeni. Beküldési határidő: 1995. március 30. Díjkiosztás: 1995 júniusában, a nyári könyvnap alkalmából. * Versek, novellák, regények illusztrációjára, képregények elkészítésére is hirdetnek pályázatot. A pályázaton életkori megkötés nincs, azon bárki részt vehet. Az érdeklődök jelentkezését az Új Arc szerkesztősége címére kérik: 3301 Eger, Pf. 369. Jelentkezni lehet néhány soros bemutatkozó levéllel és egy A/4 oldal terjedelmű illusztrációval, képregényrészlettel. A megfelelő színvonalú pályamunkákat az Új Arc című folyóiratban megjelentetik. X
