Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-24 / 304. szám
December 24., Szombat ÉM-karácsony ScSSSSSS3S?SS88SS3S$SS8SSS3S8SSS!SSSSSSSSSS888SS8SSS388SSS8888SS3S8SS^^8SSSS88S8883í Répáshutai történetek Bánhegyi Gábor Aid éles szemmel Van megáldva, az rögtön átláthat a szitán, és kitalálhatja, Jusztina nénit nem is Jusztina néninek hívják, és csak halványan merem remélni, hogy Répáshután senkit sem hívnak Jusztina néninek, vagy ha igen, akkor legalább a falubeliek tudni fogják, nem is róla van szó. A történet éppen tavaly karácsony előtt kezdődött, amikor Jusztina néni már megszemlézte a kamrában a szárított vargányát (erről a nagyon későbbiekben még esik majd szó), a kolbászt, a mákot, elérzéke- nyülten nézte a dézsában ficánkoló halakat, amikor vagy erről a fickán- dozásról vagy valami teljesen másról eszébe jutott, hogy hiányzik a fenyőfa. Pedig a fenyőfából készül a karácsonyfa, ezt nálunk már az egészen apró gyermekek is nagyon jól tudják. Fenyőfának pedig lennie kell - mondotta volt magában Jusztina néni, és lázas cselekvéshez fogott. Felvette a melegebbik kabátját, fejére kendőt kötött, kezébe baltát fogott, majd kiment az udvarra, a kabátzsebből előszedte a slusszkulcsot, bevetette magát a terepjáróba, és irány az erdő. Az erdőről jut eszembe az a másik történet, ami szerint „a gázt minden településnek” címet viselő nagy magyar össznépi nekibuzdulás idején eljutottak a gázvivók Répáshutára is. Be is mentek a házakba, magyarázták, hogy a gáz az szép, a gáz az jó és modem, míg a fatüzelésű kályha az már nagyon elavult. Hallgatták az emberek a gyózködőket, mert mit lehet azt tudni, hátha még olyasmit is mond, ami érdekli őket, majd egy idő után elunván a szóáradatot, közbevágtak, hogy ha meg nem sértik a tisztelt urakat, menjenek együtt az utcára, és ha már ott vannak, nézzenek szét. Kimentek, szétnéztek, de a gázvivók csak csóválták a fejüket, nem tudták mire vélni a dolgot. A répáshutai emberek azonban segítségül siettek, hogy nézzenek körül jó erősen. No mit látnak? A városiak vállat vontak, és úgy mondták, hogy mit látnak, mit látnak, hát házakat, embereket, kutyákat, macskákat, utcát, meg hegyet. Na - csaptak rögtön a szón a helybéliek -, látjuk, már kezdik kapisgálni! És a hegyen mit látnak? Hát mit látnánk, erdőt! No ez az, akkor csak azt mondják már meg, hogy minek vezettessük be a házba nehéz tízezrekért a gázt, meg fizessük az irdatlan nagy számlákat, amikor kimegyek a házból, lépek kettőt, suhintok hármat, és jöhet ide szibériai tél, akkor sem támad fázhat- nékom odabent! Néztek erre egyet a gázvivők, pislantottak kettőt és szép halkan elsomfordáltak a faluból. No de ott hagytuk el, hogy Jusztina néni bevetette magát a terepjáróba, és irány az erdő. Az az erdő, amelyik tulajdonképpen nagyon közel van, ha jól megnézzük, akkor majdhogynem bent a faluban, de negyven felett már kétszer is meggondolja az ember, hogy gyalog vágjon neki a fe- nyófaválogatásnak. Jusztina néni megérkezett az erdőbe, és látta, az bizony tele van fenyőfával. Nagy hirtelen szalad az egyikhez, szemléli jobbról, szemléli balról, hát úgy szemre éppen megfelel neki, méretes is, nem is féloldalas, szép zöldek a levelei, erős illatát még tíz lépésről is érezni lehet, hót nosza neki, belevágott a baltával. Ki is dőlt a fa, amikor látta Jusztina néni, hogy a szép fánál egy még szebb ékeskedik ettől a fekvőtől vagy tizenöt méternyire. Erősen gondolkodóba esett, hogy most itt hiába csinálta ezt a nagy kárt, mert az a másik fa csak jobban illene a szoba sarkába, a tévé helyére. Kivágta azt is, amikor a szívszélhűdés kezdte környékezni, mert hajoltában a szeme sarkába villant egy olyan csodálatos, de valami kimondhatatlanul gyönyörű fa, hogy költő legyen a talpán, aki azt meg tudja énekelni. Nem ragozom tovább, elég az hozzá, hogy mire Jusztina néni kiválogatta magát kedvére, legalább harminc fa feküdt a kerek erdő sarkaiban. Hát aztán már csak nem hagyhatja itt ezeket a szegény fákat heve- részni világ csúfjára, meg aztán elég nagy a rokonság, jut belőle bőven. Szépen fel is pakolászta a fákat a terepjáróra, és teljesen megvigasztalódva és nekividámodva vette útját a falu felé. Egészen addig vidámko- dott, amíg az erdészet perzekutorai a falu szélén meg nem átallották állítani, hogy ugyan már Jusztina néni, nehogy azt mondja, minden sarokba fát akar állítani, meg minden csirkéAlapvetóen tényleg azért indultam Répáshutára, hogy a széles nyilvánosság elé táruljon, miként ünnepli egy! szlovák falu a karácsonyt. Már amennyire Ré- pásska Huta egyáltalán szlováknak tekinthető. Még azt is a lelkem re kötötték, hogy tudjam meg, van-e a faluban kisebbségi önkor- má nyzat. Megérdeklódtem ezt is meg azt is, de közben ráakadtam Jusztina néni történetére, ami ha nagyon úgy vesszük., még a karácsonyi népszokások kategóriájába is begyömöszkölhe- tó, de mindenképpen nagyobb közkincs annál, minthogy megfosszam tóle a Kedves Olvasót. nek egyet, mert akkor kételkedni kezdünk a szavahihetőségében. Jusztina néninek csak elkerekedett a szeme, hogy saját földijei ilyen csúful bánnak vele, és annyira megsértődött, hogy hazáig meg sem állt. Onnan is foglalták le tőle néhány nap múlva azt a temérdek tűlevelűt, Jusztina néni már aggódott, és majdnem meg is kérdezte, hogy merre jártatok édes gyerekeim, már attól tartottam, hogy eltévedtetek, és megfáztatok ebben a nagy hidegben. Na ennek már több mint egy éve, azóta Jusztina néni számolatlanul jár a bíróságra, a per meg csak nyúlik. Jusztina néni tudja is a magyarázatot: mindez azért van, mert valaki mindig hazudik! De hogy ki, azt nem hajlandó elmondani. Az ismerősei már tanácsolták is neki, ne járkáljon folyton ide meg oda, költözzön be Miskolcra. De ha már itthon van, akkor itt lenne az ideje, hogy ismét nekiinduljon az erdőbe fenyőt válogatni, csak most a falu másik végén jöjjön be, aztán gyorsan adja el a fát, hogy legyen miből kifizetni a bírságot. Hát ez volna Jusztina néni majdnem igaz története, szolgáljon minden magyar fenyóválogató épülésére és okulására. Azért más népszokások is akadnak Répáshután. Itt van mindjárt a habart gombaleves, ami nélkül nincs répáshutai karácsonyi lakoma. A habart gombaleves úgy készül, hogy a répáshutai emberek nyáron kimennek az erdőbe vargányát meg tinóru- gombát gyűjteni. Azt otthon kiszárítják, és jószerivel nem is gondolnak rá többet karácsonyig. Akkor viszont előveszik a szántott gombát, leforrázzák, majd rántással és habarással elkészítik a gombalevest. Hogy szavamat ne feledjem, a gondosabb háziasszonyok még kolbászt is tesznek a levesbe, éppen annyi darabot, ahányon körbeülik az ünnepi asztalt. Fotó: Fojtán László Ezt követi a mákos bobajka (vázlatos leírása megtalálható ugyanezen lapszám tizenhetedik oldalán), majd a rántott hal. Régebben, amikor még erősebben tartották a vallást a helybéliek, akkor a vacsora előtt mézes ostyát ettek, imádkoztak, és csak ezután ültek az asztalhoz. Vacsora után a hívók elmennek a templomba. Répáshután nincs éjféli mise, illetve mise az van, csak nem éjfélkor, hanem már kora este, mert a tisztelendő úr még Bükkszentkeresztre is hivatalos. A mise után - vagy előtt, attól függ, hogy jut rá idő - a gyerekek ugyanúgy eljárnak kántálni, mint bármelyik más faluban, itt legfeljebb annyi a különbség, hogy a két magyar karácsonyi ének után a harmadikat szlovákul éneklik el. Karácsonykor még két egyéb szokás is dívik a faluban. Az egyiknek az a lényege, hogy kettévágnak egy almát, majd megnézik, hogy elvágták-e a magját. Ha nem, akkor az azt jelenti, hogy az almavágó megéri a jövő karácsonyt. Arra már gondolni sem merek, mit jelent az, ha elvágják a magot, inkább leírom a másik szokást, ami szerint karácsony első napján a felnőtt férfiak végigjáiják a házakat, köszönteni. Ez azért fontos, mert ha az első napon férfiember jön köszönteni, akkor az szerencsét jelent. A hideg íutkározik a hátamon, ha arra gondolok, mi történik akkor, ha asszony óvakodik köszönteni, inkább leírnám az összes többi szokást, ha nem fogytam volna ki belőlük. Mivel kifogytam a szokásokból, nekiindultam, hogy megtudakoljam, van-e a faluban kisebbségi önkormányzat. Aztán meghallottam a választ, és erősen gondolkodóba estem, hogy tulajdonképpen ki a kisebbség, meg ki a többség, mert a héttagú képviselő-testületben négy szlovák meg három magyar ül. Aztán megnyugtattak, hogy ezen ne törjem a fejem, mert akkor kivételszámba mennék, ugyanis a répáshutaiaknak kisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy azon elménckedjenek, hogy állnak ók a nemzetiségi kérdéssel, és hogy a felvégiek nekiinduljanak-e megrohamozni a Munkácsy utcát, mert az ott lakóknak csak tíz százaléka szlovák (vagy magyar). Meg egyébként, ahhoz is gondos számolásokat kellene végezni, hogy a répáshutaiak közül tulajdonképpen ki is répáshutai, mert ebben a folytonos jövés-menésben hovatovább már csak az öregekről lehet bizonyosan tudni, hogy itt is születtek. Róluk is csak azért, mert bármely nyelven szóljanak hozzájuk, ók csak szlovákul hajlandóak válaszolni. A fiatalabbak közül még néhányan csak beszélik a nyelvet, az iskolában is van szlovák óra, de a legfiatalabbaknak bizony már tanulniuk kell a szlovákot, mert otthon már csak magyarul esik szó. Ezért fordulhat elő, hogy nagyanyó és unokája néha már nem csak az alapvető generációs problémák miatt nem értenek szót. Ilyenkor a szelíd nagyanyó rámosolyog értetlenül bámuló ldsonokájá- ra, és szép halkan megismétli a mon- dókáját magyarul. Levelek a Jézuskához Kedves jézuska, én nagyon szeretem a japánokat, mert ahogy tudnak verekedni, és szeretnék találkozni egy szamurájjal. És kérnék egy papagájt, mert most halt meg a papagájom, és az volt a neve, hogy Erzsi. És adjon békét az én Erzsimnek. Szép színű volt és volt rajta: zöld, fekete, sárga. És azt kérem a jézuskától, hogy jöjjön vissza az Erzsi. * Én azért szeretlek, mert híres vagy, meg hogy mindig valami mással lepsz meg. Nem csak azért tisztellek, mert jót hallok rólad, de lehet, hogy igen. Ezért nem kérek tőled inkább semmit, csak egy picit jobban tanuljak, mint amennyit tudok. Hálás lennék egész életemen át. Azért csak az én életem és nem szólhat bele senki, mert én rossz is kell hogy legyek, de hát mit csináljak, nem tudok megjavulni. Mert hogyha rossz vagyok, rosszul is tanulok. Ezért csak a segítséged kérem. Várok: Gellért * Nagyon szeretem a karácsonyt, mert te megjössz és sok-sok ajándékot hozol. Nem kell nekem ajándék, mert apukám nagyon sokat dolgozik, és mégis kevés fizetést kap. Levonnak belőle nagyon sokat, és ezért nem vagyok olyan nagyravágyó, és a két testvérem se. Úgyhogy inkább segítsél, hogy apukám többet keressen. Lehet, hogy nagyon nehéz, de egy kicsivel is többet, azzal is megelégszem. De nehogy azt hidd, hogy csak nekem kéne, nagyon sok gyerek arról álmodik. Mert mennek fel az árak, de az apukám fizetése nem. jó, menjen föl az ár, de az apukám fizetése is. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattál. De azért tegyél meg egy kicsit nem csak az én érdekemben, hanem soksok ember érdekében. Sok puszi. Koszi szépen: Tünde * Kedves Jézuska! Már nagyon várlak téged. Én szerintem anyuék rakják a fa alá az ajándékot. De soha nem tudom kideríteni. Nagyon sok mindent szeretnék kapni. Én számításaim szerint ebben az évben rendkívül jól viselkedtem. Nem tudom mit kérjek tőled. Jézuska, segíts nekem, hogy mit érdemiek meg. Szeretnék, de nagyon egy görkorcsolyát. Tudom, az nem olcsó ajándék, de nagyon szeretnék egyet. Már a szüléimét is ezzel nyaggatom, de nekem azt mondják, majd a Jézuska hoz. Soha nem hoztál nekem még görkorcsolyát. Az ajándékomat tavaly is megkaptam, és kutya lett. Bea * Kérek szépen egy akváriumot, benne halacskákkal, jézuska, te mindig velünk jársz, minket figyelsz fentről, mindenkit látsz. Én nagyon szeretlek téged. Te mindig mindenkinek örömet okozol. Szerintem jól teszed. Szereted a gyerekeket. Szeretettel Esztertől * Kedves Jézuska, én nem kérek olyan sok egyebet, csak azt, hogy a szüleim, legfeljebb az apukám ne kiabáljon rám. Tudom ez egy kicsit nehéz kérés volt, de én ezt kérem. De karácsony első napján szeretném ezt észrevenni. Na meg egy kis játékot is szeretnék, de nem akármilyet. Egy autópályát szeretnék. De miért kapok mostanában ilyen rossz jegyeket? Ezt szeretném megtudni. Talán a balszerencse a jobb oldalamra állt? Anyukámnak egy karkötőt kérek. A nagymamának egy harisnyát és egy órát kérek. Nagypapámnak meg azt kérem, hogy ne haljon meg és nagyi se. Kistestvéremnek nagyon sok játékot. Az apukámnak egy noteszt, mert nem tudja hová írni a sok címet. Köszönöm. Gábor * Szeretném, ha minden jóra fordulna a családban. Én nagyon szeretem a karácsonyt, szeretem amit hozol, de mégis szomorú vagyok. Szeretném, ha a testvérem nem verekedne, és még azt is szeretném, hogy anyukám és az élettársa nem veszekednének és hogy mind a ketten otthon legyenek és együtt legyünk. Szeretlek jézuska, majd jövőre is írok: Vanda * Atyám, én szeretném, ha megsegítenéd a szegényeket, sebesülteket. Örülnék, ha nem lenne bűn. Sok ember rablással és lopással szerzi meg kenyerüket. De jó lenne, ha ez nem így lenne, de így van. Azt is szeretném, hogy nagyon sok ajándékot kapjak. Azzal fogom meghálálni, hogy megpróbálok kitűnő lenni. A testvéremmel együtt fogjuk segíteni a szegényeket. Ezzel befejeztem Uram. Máté * Kedves jézuska! Azért írom ezt a levelet, mert nagyon szomorú vagyok. Gondoltam, ha mára szüleim nem értik meg, te biztos megérted. Mégsem kell megérteni, ha nem akarod, mert lehet, hogy nagy butaság, amit mondok. En szerettem volna egy játékot, de sajnos igen drága volt. Ki is vertem otthon a hisztit. Még akkor nem fogtam fel ésszel, hogy nagyon kevés a pénz. Aztán nagy-nagy szomorúság jött rám. Tulajdonképpen ezért vagyok szomorú. Kérlek, ha lehet, értsél meg! Ezzel szeretném befejezni a kérésemet. Boldog karácsonyt kívánok. Zsuzsa * Kedves Jézuska! Én szeretnék karácsonyra egy Lineál 2000-ret, mert avval megtanulhatok kötni egyenesen. Még azt is reklámozták, hogy fél nap alatt el lehet készíteni egy pulóvert. Ez azért is lenne jó, mert a tanító néninek és a barátnőimnek vagy a rokonaimnak is lehet ajándékot csinálni ünnepekre. Szeretném, ha elhoznád nekem, mert jó voltam amennyire csak jó tudtam lenni. Már sok ötösöm van, de azért pár négyes is Jae- csúszott. Remélem el fogod hozni. Bízok J>enned. Viktória * Szeretném, ha karácsonykor az egész világon béke lenne és mindenki nyugodtan feküdne le, nem pedig úgy, hogy azon gondolkodik, hogy hogyan fizesse ki a tartozását a Posta Banknak, meg úgy, hogy a szemetet nem vitte le! Es amit a legjobban szeretnék, hogy legalább akkor zárjanak be a kocsmák, és ne áruljanak se alkoholt, se cigarettát! Előre is köszönöm a kedvességedet. Ui.: Egész évben legyen így! Remélem a jézuska valamit teljesít belőle. Tibor * Kedves Jézuska! Én minden vasárnap járok templomba a nagymamámmal. Mikor be- lépek,.előttem a keresztet látom, és eszembe jutsz mikor keresztre feszítettek és majdnem kicsordul a könnyem. Majd leülünk és a pap prédikálni kezd. Nekem nagyon tetszik. Utána mindig megnézem a képeket, mely jótetteidet bizonyítja. Szeretném, ha valami olyan dolgot hoznál, ami hasznos az iskolában. Zsuzsa ♦ Nagyon hálás vagyok azért, hogy eljöttél megváltani a világot. Anyukámék tudják, mire van szükségem, ezért nem kérek sok ajándékot. Ezek viszont a szívem vágyai, és örülnék, ha a fa alatt ott heverne legalább két kért dolog. Könyviek), játékok, ruhák, karácsonyfa. Én nem vagyok egy követelőző típus, de ha arra gondolok, hogy Ruandában a gyerekek szinte semmit se kapnak, ahhoz képest elég nagyravágyó. Nekem a béke, szeretet mindennél többet ér. Hát én kedves, jóságos jézuskám, így fejezném be ezt a levelet. Üdvözöl: Krisztina * Kedves Jézuska! Kérlek téged, hogy segíts a szegényeken, szüntesd meg a háborúkat, hogy mindenhol béke legyen. Rengeteg a munkanélküli. Ezeknek az embereknek a gyermekei nagy nyomorúságban élnek. Örülhet az a gyerek, akinek a szüleinek állása van. Segíthetnél Magyarországon, mert elég rosszul áll. Hazánk régebbien sem állt jobban, de akkor nem volt annyi munkanélküli. Hála Széchenyinek, mert Magyarország Európa egyik jelentős állama lett. A szüleim nem keresnek olyan sokat, de én így is jól érzem magam. Szeretném, ha egy kis ajándékot mindenkinek küldenél. Balázs * Kedves jézuska! A városunk nagyon szennyezett. Azt szeretném, ha ezen segítenél. Ha a karácsonyfa alá is tennél egy kis játékot, annak is örülnék. A családban is segíthetnél anyukámnak, hogy többet foglalkozhasson velem és a testvéremmel. Nagyon várom a karácsonyt. Szabolcs * Kedves Jézuska! Köszönöm az évet, mert jól telt el. Köszönöm, hogy nem voltál túl szigorú. Amit kértem, azt tudod a gondolatomból is. És szívből remélem, hogy valamely véletlen során segítesz szüleimnek valamennyi pénzzel az ajándékhoz, de nem olyan szükséges az az ajándék. Kisebb is, olcsóbb is jó lesz. Tudom, hogy nem nekem kéne ajándékot kérnem, ugyanis Te jóval ezelőtt lejöttél hozzánk, jót tettél velünk és mi épp ellenkezőleg... Ezért nem érdemeljük meg az ajándékokat. Neked mi tudnánk adni, de Te fent vagy Istennel, ezért ha úgy gondolod, nem is érdemiem meg és a többi ember se. Megértem!... de Te mindig tűrsz, pedig elég rosszak az emberek... Te'megJaocsá- tasz, mert Te jobb vagy az embereknél. Köszönjük ezt. Kellemes ünnepeket Neked is! Roland (A leveleket a miskolci Bársony János Általános Iskola tanulói írták. Köszönetét mondunk az intézménynek az összeállításunk elkészítéséhez nyújtott segítségért.)
