Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-24 / 304. szám

8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994- December 24»« Szombat _APROPÓ Vershamisítás Fecske Csaba Verset idézni csak pontosan (volna) sza­bad. Egy klasszikust teszem azt önma­gunknak, a szenespincében is, nem még a televíziós nagy nyilvánossága előtt. Nem úgy, mint nemrégiben a Parnasszus című, egyébiránt rokonszenves irodalmi vetél­kedőben, amelyben maga a műsorvezető idézte rosszul - de még milyen rosszul! - Petőfi: Megy a juhász a szamáron... című költeményét. Az ifjú, különben igen olvasott és tájéko­zott lány az első soron nem jutván túl, a műsorvezető így sietett a segítségére: Tér­dig ér a lába. (Mármint a szamáron ülő ju­hásznak.) Ezzel az idézettel nem csupán az a baj, hogy pontatlan, de képtelen is. Persze, mindenkivel előfordulhat, hogy té­ved, elvégre emberek vagyunk, a napi haj­szában elhangolódunk, adott esetben fal­sul szólalunk meg. Nagy hiba az is, ha egy játékos idéz pontatlanul, de érthető, meg­bocsátható, elvégre nem tudhatja előre, mit fognak kérdezni tőle, s mint tudjuk, az emlékezet csalfa leányzó, ám a vetélkedő vezetője föltehetőleg maga állítja össze a kérdéseket, módja van rá, másrészt kutya kötelessége alaposan felkészülni. S ha kell, hibátlanul idézni. Petőfit és mindenki mást. Halhatatlant és idővel porosodót. Gondolom a vershamisítás is van olyan csúnya, mint a paprikahamisítás, ha nem is olyan káros az egészségre. _TÉKA Meseakadémia Miskolc (ÉM - DK) - Ha én gazdag lennék - bemennék egy könyvesboltba, s megvásárol­nék egy egész halom mesekönyvet. Gyönyörű­ek jelentek meg. Van, amelyikből - ha kinyit­juk - majdnem orrba ver egy vízilófej, vagy megriadva „felfújja” tollazatát a bagoly, egyik levélről a másikra ugrik a béka (még nem Brekkeghy Berci, róla csak később lesz szó), vagy tojáspapíron ott vidulnak a Walt Disney- figurák, de kedvesek a nem Bambi-kedvessé- gű (annál „igazibb”) őzikerajzok. Viszont nem tudom, első ránézésre megvenném-e A zöld si­vatag vőlegénye című kötetet (Burgumburgi Vidám Könyvek sorozat, írta Szávai Géza, fe­lelős szerkesztő Török Ilona, megjelent most a Pont Kiadónál), mert - a gazdag kínálathoz képest — olyan szegényes, csak fekete-fehér rajzok vannak benne, meg rengeteg fekete be­tű a fehér lapon, sőt, az ára sem éri el a négy­száz forintot, és ez megint csak gyanús, vala­hogy elszoktunk már tőle. Pedig több oka is van annak, amiért jó he­lyen van egy gyerek könyvespolcán: a történet nemcsak ábrázolásokban szól a természetről, hanem a szövegben is, jó, talán túl didaktiku­sán, de hát egy kisiskolás gyermek hogy értse meg másként a környezetvédelem fontossá­gát, hogy a természet egyensúlyát nem szabad felborítani, hogy az állattenyésztés sem ipar, és egyáltalán, az ember nem varázsló, aki mindenek felett áll. Jönnek az állatok, Brek­keghy Berci, a nagyokos béka, Pista néni, az enciklopédikus szamár, meg Behe Buhu, és a többiek (itt-ott már majdnem „lázárervine- sen”), és megmentik a Földet, az emberiséget, de ez csak az egyik ok, a másik az, hogy a ki­adó a sorozat következő darabjainak mintegy munkatársaivá fogadja a gyerekeket, van egy rész a könyvben, néhány oldal (Háry János Akadémia), ahová a diákok írásait, rajzait vár­ják, ahol hazudhatnak kedvükre (bár én nem ezt a szót használnám, maradnék inkább a na- gyotmondásnál vagy füllentésnél), új kezdetet és véget találhatnak ki a világnak, esetleg an­nak a „történetnek”, hogy „Száraz tónak ned­ves partján döglött béka kuruttyol”, vagy hogy „Kiment a ház az ablakon”, de a környezet szépségével és védelmével kapcsolatos verset, mesét, történetet és rajzot is küldhetjük a Pont Kiadó cí­mére (1036Budapest, Kiskorona u. 2.) Aki virágszemekkel nézi a világot T. Horányi llus bábművész egyáltalán nem mesebeli története A bábjáték olyan művészet, melynek nincsenek határai. Olyan művészet, amely a szívhez szól, és a szívek határolják." Fotó: Dobos Klára Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Öt éve sincs an­nak, amikor először adtuk hírül lapunkban: bábmúzeum lesz Putnokon. Most meg már biz­tos: a megnyitó elmarad. Pedig volt épület is, és ott voltak a bá­bok is. De a szépséges királylá­nyok, a daliás királyok, Muzsi­kus Péter, Hüvelyk Matyi, Ha­mupipőke és a mesebirodalom összes lakója a fővárosba költö­zött. A putnoki ház új gazdára vár. A tulajdonos, T. Horányi llus bábművész Miskolcon la­kik. Annyi vándorlás, helykere­sés után - úgy látszik - Hejőcsa- bán a Szent Erzsébet Alapít­vány egyik kétszobás lakásában otthonra talált. Hogy ki is T. Horányi llus?! Nagyon sokunk jó ismerőse. Ha vele még nem is találkoztunk, de alkotásai­val egészen biztos. Gyerekek ezrei nőttek fel meséin, a kezéből kike­rült bábok seregével szórakoztatott bennünket, tanított: szépre, jóra, emberségre. Koós Iván Jászai-díjas érdemes, kiváló művész T. Horányi Húst a magyar bábművészet egyik leg­markánsabb egyéniségének tartja. „Művészi törekvései a népművé­szetben gyökereznek. Erdélyből Debrecenbe származva a hozott és kapott élmények természetes kap­csolatot teremtenek számára a nép­művészet minden megnyilvánulá­sával — úja róla Koós Iván a Virág­szemekkel című kötete bevezetőjé­ben. -Ahhoz a pedagógusgeneráció­hoz tartozik, akikre Kodály, Bartók zenei anyanyelvet teremtő munká­jának iskolai tapasztalatai első él­ményként hatottak. Bekapcsolódni kíván ebbe a folyamatba. Népdalfel­dolgozásokat készít bábszínpadra, s ezekhez megfelelő gyűjtőmunkába kezd... Kezében a bábu ugyanúgy születik, mint pásztor kezében a bot, gazdag fém- és csontberakásai­val. Az egymáshoz harmonikusan illesztett természetes anyagok fel- használásuk közben átalakulnak, feladatot kapnak. A cirokseprűből figura válik, a szalmafonat rásimul a báb testére, fejére. Az anyagok, a tárgyak átalakuló és ábrázoló ké­pességének lehetünk tanúi. Ezek­ben a figurákban, miként a bábmű­vészet legújabb törekvéseiben a tágy életre kel, emberi jellemvoná­sok, sorsok hordozójává válik...” Minden bábunak sorsa, különös meséje van. És az alkotójuk élettör­ténete is megér legalább egy köny­vet. így lett a putnoki Gömöri Mú­zeum és Baráti Köre által kezde- ményzett Múzeumi Könyvtár című sorozat első darabja éppen T. Horá­nyi llus Virágszemekkel című öné­letrajzi kötete. Igaz, a könyv megje­lenésének fedezetét elsősorban ma­ga a szerző biztosította, de kapott segítséget a Művelődési és Közokta­tási Minisztériumtól, a B.-A.-Z. Me­gyei Múzeumok Igazgatóságától, a putnoki önkormányzattól, a Gömöri Múzeum Baráti Körétől, a Gömöri Népfőiskolái Egyesülettől, a sáros­pataki Pinocchio Alapítványtól és a kecskeméti bábszínháztól is. De a bábok megérnének egy mú­zeumot is. S így együtt már nem­csak önmagukat, hanem alkotójuk törekvéseit, kifogyhatatlan ötletes­ségét, fantáziagazdagságát is meg­mutathatnák, és őrizhetnék a mű­vész emlékét is. Szóval T. Horányi Dús emlékházat szeretett volna. Ez akkor vetődött fel, amikor el kellett hoznia a bábokat a Debrecen melletti Zsákáról, mert már nagyon rossz állapotban volt a Rédey-kas- tély. Korábban úgy látszott, hogy Balassagyarmat fogadja be a gyűj­teményt. „Örömmel számolhatunk be olvasóinknak, hogy Tóth llus bábgyűjteménye Nógrád megyében marad, és remélhetőleg végső meg­felelő otthonra lel Balassagyarma­ton. A bábuknak nemcsak helyet biztosít a város a Palóc Múzeum­ban, de az újraéledésre is gondol. Megkezdték már a Palóc Múzeum Főnix Bábegyüttesének szervezé­sét, melyet természetesen Tóth llus vezet” - írta a Nógrád című lap. Az­tán a megvásárolt házat csak nem újították fel, a tető egyre romlott, a szobák beáztak, új rendeletek szü­lettek, nyugdíjazták a város tanács­elnökét. Végül 1985. július 17-én határozat született, amely hatályon kívül helyezi Tóthné Horányi ílus és a város között megkötött megál­lapodásokat: a bábművész ajándé­kát, a házat, ingóságait jog szerint visszaszármaztatták az adományo­zóra, mert a város nem tudta teljesí­teni vállalásait. Egy véletlen újsághirdetés vitte el llus nénit és féijét Putnokra. Az eladó ház megtetszett nekik, meg­vették és költöztek: a bábok az eme­letre, a félj és feleség a sok régi érté­kes bútorral, festménnyel, mű­tárggyal a földszintre. A város sze­retettel fogadta az új lakókat, öröm­mel vették tudomásul, hogy minden „kincsét” Putnokra hagyja a báb­művész, aki cserébe azt kérte: ma­radjon egyben a gyűjtemény, és em­lékházként kezeljék az épületet. Úgy tűnt, ez a kérés Putnok város és megye összefogásával teljesíthe­tő. De aztán újabb tervek születtek, jöttek a javaslatok: hol lennének esetleg jobb helyen a bábok. Annyi ígérgetés és bizonytalanság után az akkor már egyedül maradt feleség végül úgy döntött, eladja a putnoki házat. Vevőt még nem talált. így egyelőre nem tudta kifizetni a Szent Erzsébet Alapítványnak a miskolci lakás teljes árát. T. Horányi Ilusnak már nem lesz emlékháza. De nem panaszkodik. Talán így kellett lennie. A régi bá­bok jó helyre kerültek. Az újaknak is mindig lesz gazdája. Mert most sem tétlenkedik. Mutatja is, hogy kell lakodalmast játszani az üveg­palackra tervezett Mariskával és Miskával. Nevetnek a boldog menyasszony virágszemei, és az idős asszony is ugyanilyen tiszta­szemekkel mondja tovább a mesét. Előtérben a múlt - ezeréves iskola Budapest (MTI) - 1996-ban ün­nepelhetjük a magyar iskola születésének ezredik évforduló­ját. A Géza fejedelem hívására Magyarországra érkező olasz bencés szerzetesek ugyanis 996- ban kezdtek hozzá első rendhá­zuk építéséhez. A Szent Márton- hegyi - a mai pannonhalmi - bencés kolostor falai között lé­tesített első hazai iskola fontos eseménye volt a magyarság le­telepedésének és európai beil­leszkedésének. A honfoglalással hazánk földjét vették birtokuk­ba őseink, az iskolák révén az egyetemes - európai és keresz­tény - kultúrát. Az iskolatörténeti évforduló előké­születei már folynak. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum által 1988-ban létrehozott szakértői csoport javaslatai 1990-ben tanul­mánykötetben láttak napvilágot. A tervek középpontjában akkor a ma­gyar oktatás történetét bemutató állandó kiállítás megszervezése állt. Ugyancsak 1990-ben a millen­niumi előkészületek ösztönzésére és támogatására - szerény alaptőké­vel - létre jött az „1000 éves a ma­gyarországi iskola” elnevezésű ala­pítvány. 1992 januáijában - a ma­gyar közélet különböző területeinek illusztris képviselőiből - megala­kult a millenniumi Emlékbizottság, amelynek elnöki tisztét Kosáry Do­mokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke vállalta. Az Em­lékbizottság felhívást adott ki az év­fordulóhoz méltó ünneplésére. A millennium gondolata a hivatalok közönye és a kedvezőtlen körülmé­nyek ellenére széles körű visszhan­got keltett. Az Emlékbizottság felhí­vása nyomán és az alapítvány nyil­vános pályázatainak eredménye­képpen az elmúlt években számot­tevő és eredményes munka indult meg, s - amint azt több kiállítás és konferencia, valamint számos érté­kes neveléstörténeti kiadvány iga­zolja - valóságos országos mozga­lom bontakozott ki. A Magyar Köztársaság Kormá­nyának határozata szerint az isko­latörténeti évforduló a millecente- náriumi események egyik kiemelt és központilag támogatott esemény- sorozata lesz a következő években. A millennium központi rendez­vényét 1996-ban a magyar iskola történetének három korszakát há­rom helyszínen bemutató reprezen­tatív kiállítások képezik. Győrben a magyar iskola első évszázadait (996-1526), Debrecenben a refor­máció iskolaügyét bemutató kiállí­tásokra kerül sor; míg a modern polgári közoktatás történetét (1849-1949) az Országos Pedagógi­ai Könyvtár és Múzeumnak a Pető­fi Irodalmi Múzeum épületében ter­vezett kiállítása tekinti át. E kiállí­tásokat, valamint számos jelentős helyi rendezvényt egyrészt közös ki­állítási kalauzban, másrészt a gyűj­temények, kiállítások legfontosabb részleteit bemutató CD-ROM válto­zatban szeretnénk az érdeklődők számára hozzáférhetővé tenni. A központi kiállításokhoz kap­csolódóan a következő években több jelentős hazai és nemzetközi iskola- és művelődéstörténeti konferenciát szervezünk. Kiadási terveink között szerepel - a többi között - egy ma­gyar neveléstörténeti kézikönyv alapozó, előkészítő munkálatainak az elindítása. A központi rendezvé­nyeken kívül - országos pályázat keretében - támogatni kívánjuk a millennium jegyében szerveződő különféle helyi rendezvényeket is. Kelemen Elemér az Iskolatörténeti Emlékbizottság ügyvezető igazgatója Karácsonyi játékok Nyékládháza (ÉM) - A temploma­ikban korábban már bemutatott ka­rácsonyi játékot adják elő a szakál- di, hejőkeresztúri, muhi és nyéklád- házi általános iskolások december 30-án, pénteken délután 1 órától a nyékládházi Művelődési Ház és Könyvtárban. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. Hangverseny Miskolc (ÉM) - Karácsonyi hang­versenyt tartanak a mindszenti templomban december 26-án, hét­főn délután fél 5 órától. A program­ban többek között Palestrina-, Liszt-, Bárdos-, Halmos-művek sze­repelnek. Közreműködik: Simon György (orgona), és a Mindszenty Énekegyüttes, Gergely Péter Pál vezényletével. Az év zenésze Budapest (MTI) - A Nemzeti Fil­harmónia idei „Év művésze”-díját Inhoff Ede trombitaművész kapta, aki 1966 óta tagja a Magyar Állami Hangversenyzenekarnak. Az okle­velet és a kitüntetéssel járó pénzju­talmat Tóthpál József a Nemzeti Filharmónia igazgatója adta át pén­teken a Pesti Vigadó hangverseny- termében. A zeneszerző halála Berlin (MTI) - Életének 73. évében december 19-én Berlinben elhunyt Klaus Fischer-Dieskau német zene­szerző és karmester, Dietrich Fischer-Dieskau énekes bátyja. Az elhunyt művész „Berlin zenei nagy­követe” volt, aki egész életét a mu­zsikának, a kórusoknak és az új ze­nei nemzedék kiképzésének szen­telte. Klaus Fischer-Dieskau Hugo Distler tanítványa volt, és mesteré­nek 1953-ban a Hugo Distler Kórus létrehozásával állított emléket. Egészen 1989-ig a kórus népszerű karmestere volt. A Lévay-körben Miskolc (ÉM) — Fordítsuk arcun­kat a szent város felé! címmel Hor­váth Barna sajószentpéteri esperes­lelkész tart előadást - Vajnay Tibor tanár-énekművész közreműködésé­vel - a Lévay József Közművelődési Baráti Kör december 27-én, kedden délután 5 órakor kezdődő rendezvé­nyén a Tiszáninneni Református Egyházkerület székházában (Mis­kolc, Kossuth u. 17.) Betlehemi játék Miskolc (ÉM) - A Csodamalom Bábszínház idei utolsó előadását ma délután fél 3 órától tartja. A kia­dott műsortól eltérően nem a Jézus, az ember fia című darabot mutatják be, hanem a Betlehemes játékot.így a gyerekek hasznosan tölthetik az idejüket, amíg a szülök a karácso­nyi előkészületekkel foglalkoznak. Bábfesztiválért Pécs (MTI) - Az ország egyetlen nemzetközi felnőtt bábfesztiváljá­nak finanszírozására hozta létre a Pécsi Nemzeti Színház Bóbita Báb­tagozatának kezdeményezése nyo­mán a Pécsi Nemzetközi Báb- és Ut­caszínházi Fesztivál Alapítványt. Eddig főként helyi vállalkozók és társaságok adományaiból gyűjtö­gette tőkéjét, amelyet a kelet-nyu­gati kulturális cserét támogató svájci Pro Helvétia Alapítvány öt­ezer svájci frankkal gyarapítóit. A Nemzeti Kultúráért Alapítvány kétszázezer, a pécsi Multi Alarm Kft. százezer, a Szigetvári Takarék- szövetkezet húszezer forinttal tá­mogatta az alapítvány céljainak megvalósítását, ám a következő fesztivál megrendezéséhez szüksé­ges két és fél millió forintból még sok hiányzik. Pécsett eddig három- évenként rendeztek felnőtt bábfesz­tiválokat, s a következő jövőre ese­dékes. A szép számú jelentkező tár­sulat illetve művész közül most vá­logatják a fesztivál leendő résztve­vőit, s a kapott ígéretek alapján az alapítvány képviselői remélik, hogy támogatóik köre is bővül, s egyre több résztvevővel rendezhetik majd meg a felnőtt bábszínjátszás legran­gosabb magyarországi nemzetközi találkozóját.

Next

/
Thumbnails
Contents