Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-20 / 300. szám
8 B „BORSODI PORTRÉ A néptánc élteti Fotók: Fekete Béla Mezőkövesd (ÉM - CSK) - Lélekemelő, mikor a lábdobbanás szívdobbanássá lényegül. Ilyenkor a ritmus túlmutat önmagán: igézetté válik a táncos számára és számunkra is. Ezt a gyönyörű bűvöletet élte, éli Berécz Lászlóné, Zsuzsa is, aki az 1991-ben alakult mezőkövesdi Népművészeti Egyesületet irányítja, és egykori táncosként, tudása, tapasztalata legjavát igyekszik átadni. Azon szerencsések egyike ő, kinek hivatása, munkája, szabadideje és hobbija ugyanazt jelenti, s mégsem megy a család rovására: szeretettel és odaadással neveli 13 éves fiát, 6 éves kislányát, és éli a zsúfoltságukban is szürke mindennapokat. Ez emeli a csetlő-botló dolgok fölé, s ezzel az emelkedett elszántsággal, szervezi a városban működő hagyományőrző öntevékeny csoportokat. Kulturális téren jelentős és látványos eredményeket felmutatni egy kisvárosban nem könnyű, ha a személyi és tárgyi feltételek adottak is, mert az anyagi támogatás az önkormányzati és a pártolói segítség ellenére, meglehetősen szegény. Az egyesület jelenleg tíz amatőr csoport gazdája, legfémjelzet- tebb közülük a Matyó Együttes. Szerte ingázó tevékenységük a helyi szellemi élet, és a hagyományőrzés szinte minden területét átfogja: népművészeti kiállítások, kézműves tanfolyamok, néptáncbemutatók tanúskodnak áldozatos és áldásos munkájukról. Félszívvel nem lehetne ezeket csinálni. Zsuzsa asszonynak tényszerű életrajza, ehhez csak adalék: a népművelő- könyvtáros-szak elvégzése, nyelviskolákon, menedzserképző tanfolyamokon és népművészet-képzőművesség, felsőfokú szakoktató képző folytatott tanulmányai ezt segítik megannyi számycsapás mindez az egyre magasabb ívű repüléshez. Ilyen „madártávlatból” pedig eltörpülnek a gyötrető, kicsinyes, intrikusok, s ez a magasságérzés adja meg azt a szellemi szabadságot, amiben a verejtékezted) munka kímosdatott ünneppé fényesedik. Megtartó és éltető tisztasággá. Mert Berecz Lászlóné hite romlatlan, tiszta - és tevékenysége tüzes-színes, mint a matyórózsa. Léptek dobbannak a kövesdi táncpajtában - mint fel- hangosított szívdobbanások. Velük együtt dobban szívünk is. A fényt állító lélek adventi várakozása ez. Itt-Hon 1994. December 20m Kedd A rémemlékek sokszor visszatérnek Fél évszázada ért véget a II. világháború Putnokon Kazincbarcika (ÉM) - Emlékeim között sokszor visszatér egy decemberi nap. Talán a legfélelmetesebb, legszörnyűbb reggel, ami pontot tett a hónapok óta tartó szorongásokra. Azon a szomorú reggelen megrugdosták a pincék ajtaját, ahová a lövöldözések és a bombázástól való félelmükben bújtunk meg szüleimmel és nővérem családjával. Puskát maguk elé tartva, először németet kerestek, majd davaj csaszi felkiáltásokkal összeszedtek minden kézzel foghatót. Mi nők verejtékben fürödve, a szenes, krumpliszsákok mögött reszkettünk. Az első „látogatást” sértetlenül megúsztak. Nemsokára megérkezett Annus nővérem férjével, akiket burzsuj kiáltásokkal zavartak ki otthonukból. Sógoromat ágyba fektettük, mert a harcok alatt megfázott és megbetegedett. De ehhez hozzájárult amikor a pincéből felzavarták és látta gyönyörű otthonát tele katonákkal, amint éppen értékeit, bútorait dobálják fel az udvaron bezsúfolt szekerekre, melyek elé akkor fogták be két féltve őrzött gyönyörű lovát. Rövidesen újabb vendégek érkeztek, a szomszédunkból az öreg alispánék, akiket ugyancsak „burzsuj” jelzővel zavartak ki otthonuk pincéjéből. Tíz órakor már 15-en reszkettünk a pincében. De kikergették az öreg Götze tanár urat is feleségével, és a polgári iskola igazgatóját családjával. Tovább kellett mennünk az eddigi rejtekhelyről mert, a „főhadiszállás”- nak kellett helyet készíteni. Szerencsére a Götze tanár úrék háza nem került be a fontos negyedbe, így az Ő tágas pincéjükben remek búvóhelyet találtunk. Akkor hallottuk a hírt, hogy utcabeli kedves ismerőseinket, barátnőnket, kortársainkat, a két szép Hédervári leányt előbújó szüleik - holtan találták lakásukban a heverőn. A két koporsót taligára téve a két idős húzta ki a temetőbe, s papjaink eltemették őket. Ám szilveszter estére szükség volt a tanár úrék lakására is, így onnan is tovább kellett mennünk. A volt posta irodahelyiségei kitört ablakaival lakhatatlan volt, de mi itt húzódtunk meg. Itt halt meg január 3-án sógorom azon a helyen, ahol sok éven át íróasztala állt. A temetés 1945. január első napjaiban volt. Az Ő koporsóját volt munkatársai kezükben vitték utolsó nyughelyére. Az út a temetőben kétségbeejtő volt. A bejáratnál elpusztult hatalmas ló teteme feküdt. Az út menti kripták ajtajai nyitva, benne a be nem falazott koporsók felnyitva. Január 5-én napsugár tört át a borús égen. Haza mehettünk. Haza? Miután a romhalmazzá vált otthonunkból valami elfogadható lakóhelyet teremtettünk. Hiszen az ajtó tárva-nyitva, a három hektoliteres hordó a díványon, húsznapos hamu a kályhák körül, a leölt csirkék vére és tolla a pincében. A szétdúlt szekrények, a kamrában méter magasan álló összedobált holmi, csak halvány körvonalai annak, amit a „főhadiszállás” maga után hagyott. Ez volt azoknak a borzalmas napoknak az élménye, amelyeket 45 éven keresztül „felszabadulásként” kellett emlegetni. Vissza-visszatérő rémálmaim gyötrő emlékei. Utóirat: December 17-én volt 50 éve, hogy a megszálló német csapatokat üldöző Vörös Hadsereg csapatai elérték Put- nokot. Széchényi Olga Gyerekek honi rajzasztala A mi falunk Bartkó Tamás 8 éves, Szögi igét AZ ÉSZAK-MAGYARORSZAG BORSODI MELLÉKLETE *1994. december 20. • II. évf. 52. szám Békés karácsonyi ünnepeket _A TARTALOMBÓL Érmes agancsok Javulóban van a borsodi erdőségekben a síkvidéki nemes vadállomány. Legalábbis erre mutat azoknak a trófeáknak minősége, amelyek éremre voltak érdemesek. A bírálóbizottságnak 190 agancsot mutattak be, amelyből 138-at külföldi vendégvadászok kaptak puskavégre. Összesen 59 trófeát tartottak éremre érdemesnek. Ebből három nyert arany fokozatot, emellett 15 ezüstöt, míg 41 bronz fokozatot kapott. (2. oldal) Falu a zsúpos házban A szentistváni porta, mintegy tízméteres kerítés-szakaszán, a messze visszanyúló múlt egy darabja, építészettörténeti kincs, egy három helyiséges zsúposház. Ez Juhász József matyóföldi festő otthona, munkahelye, szülőfaluja utcáinak, házainak gyűjtőhelye. Ide raktározza a távoli múltból még megmaradt, a hajdan itt élők életéről tanúskodó eszközöket, használati tárgyakat. (2. oldal) Betlehemesek, kántálók, regösök Kettős ünnepet ülhetnek december 24- én azok, akik ősszüleink nevét viselik: az Ádámok és az Évák. Jut-e nekik dupla ajándék, azt nem tudni, de a névnapi sorrend megfelel a bibliai történésnek is. (5. oldal) Ötödször is elsők Jutalmazták azokat a diákokat, akik a tanulásban és a sportban egyaránt kiemelkedő teljesítményeket értek el, s emlékplakettet adományoztak azoknak a szakembereknek, akik ma- gasszintú munkát végeztek a diákcsoportban. A testnevelés tagozatos általános iskolák között megszakítás nélkül, ötödször is a tiszaújvárosi Hunyadi Mátyás Általános Iskola végzett az első helyen. (7. oldal)