Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-19 / 299. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1994- December 19., Hétfő Ürömcsomag Tisztelt Vámhivatal! Arra szeretném Önöket kérni, hogy karácsonyi jókívánságaikat ne csak rokonaiknak, barátaiknak küldjék el, hanem munkájukkal a magyar állampolgároknak is. Kérem ezt azért, mert amit a karácsonyi csomagommal csináltak személyiségemet sérti, a látványtól órákig zokogtam. Kislányom küldte a csomagot, aki élete első karácsonyát tölti távol a családjától. A nehezen összespórolt kis pénzén megvásárolt ajándékokat szeretettel és gondosan becsomagolva küldte el, és előzőleg telefonon arra kért, hogy csak az ünnep estéjén, a fenyőfa mellett bontsam a dobozt fel. E meglepetés máshogy sikeredett, mert a Tisztelt Vámhivatal a csomagot miszlikekre szedte, a díszcsomagolást széttépkedte, majd „gondos” átvizsgálás után tartalmát ömlesztve a dobozba tette, s mindezért felszámolt 100 forintot és még 40-et, merthogy átcsomagolta, és átadta a postának kézbesítésre. Szeretném megjegyezni, hogy én is küldtem a gyermekemnek ajándékot, de ott tiszteletben tartották az emberi érzéseket, az ünnep hangulatát, mert a szép díszcsomagolást sértetlenül továbbították és meghagyták gyermekemnek azt az örömet, hogy a hazait a fenyőfa alatt ő bontsa fel. Mindezt azért írtam meg, mert bizonyára több ilyen csomag érkezik még külföldről, amit szeretettel küldenek, s amelyet igen durva dolog a technika világában így szétszedni, és mindezzel öröm helyett ürömöt szerezni. (Név és cím a szerk.-ben) Büntetik a fizetőt? A MIK Rt. avasi házkezelősége értesítést küldött, miszerint 1994. július 1-jétől 100%-kal megemelik az önkormányzati garázs bérleti díját. Arra hivatkoztak: mindennek megemelkedett az ára. Ez is lehet egy érv, ám megjegyezni kívánom, hogy 1981-ben utalta ki a garázst az akkori városi tanács, s azóta egyetlen fillért sem költöttek rá. Nincs is karbantartási kötelezettsége a tulajdonosnak, vagyis a bérleti díj ráfordításmentes, tiszta haszon. így hát a díjemelésre vonatkozó indok teljesen elfogadhatatlan! (Igaz nem is tud és nem is igyekszik elfogadható magyarázatot találni a bérbeadó, úgy véli, ez nem kötelessége! Az értesítéssel együtt egy megállapodást is kaptam a házkezelőségtől, amelyet 8 napon belül - aláírva - visszakértek. Személyesen vittem be az általam aláírt megállapodást, úgy éreztem, ez állampolgári (bérlői) .kötelességem. Jóval később több garázsbérlőtől érdeklődtem a fogadtatásról, de a duplájára emelt összegről közülük senki nem tudott. Azt is mondhatnám, hogy kinevettek (kiröhögtek) a viccért. Később úgy értesültem, hogy aki nem fizette vagy nem értesült idejében az emelésről, nem is kötelezhető visszamenőleges fizetésre, csak szeptember 15-től.(!?) Azt tehát, aki becsületesen visszajuttatta a megállapodást és leperkálta a magasabb díjat, - büntetik, és arra ösztönzik, hogy legközelebb a kisnyugdíjából inkább a szeszmérést keresse fel, mert ott adnak is érte valamit. Mert nem mindegy, hogy hol kábítják az embert. Tanulság számomra mindebből, hogy legközelebb én is megvárom az első felszólítást, ami mindenképpen gazdaságosabb megoldásnak tűnik. Rőthy Gyula Feledékenység Mindjárt azzal kezdem, hogy aligha van olyan ember, aki életében még semmiről sem feledkezett meg. És sajnos ez a tulajdonság a korosodással egyre inkább mindennapjaink része lesz. Már a kisdiákok is „kihagynak”: otthon felejtik a tízórait, a füzetet, nem jut eszükbe a megtanult lecke... A felnőttek többnyire az ernyőt hagyják otthon vagy a villamoson, de vannak, akik sokkal nagyobb értéket veszítenek el. Zilált hétköznapjainkon, sűrű gondjaink közepette azt sem tudjuk, hogy hol áll a fejünk. Ez persze óhatatlanul feledékenységhez vezet. No de fogjuk viccesre a dolgot. Két úr dicsekszik a kutyája okosságával. így az egyik: Én a szájába adom a kosarat, bele a pénzt és egy cetlit, hogy mit hozzon a boltból. Mire a másik: Ez sem kutya, de mit tett az én négylábúm? Egyszer elmentünk a strandra a nejemmel, aki csak az öltözőben jött rá, hogy otthon felejtette a bikinijét. Megszagoltattuk a kutyával a kombinéját és hazaküldtük. Mit gondolsz, mit hozott magával? ...hát a szomszédot, a sliccénél fogva. Feledékenységi variációim legutolsó „állomása” egy busz, amely Miskolcon, a Vörösmarty utcai általános iskola mellett parkol már vagy két éve. Mit parkol! Lecövekelt, gyökeret eresztett, ott áll mozdulatlanul télen- nyáron. A rendszáma: BHY-992. Keresi a gazdáját, márcsak azért is, mert legutóbb egy kisebb koccanás előidézője volt. Bizonyosan van is neki, mert feltételezem, hogy nem untak rá, s lett ily módon kivert kutya. Ám ha a tulajdonosának mégsem kellene, úgy ajánlja fel egy gyermekintézménynek, vagy egy nyugdíjasklubnak. Gyermekek és öregek szállítására kiválóan alkalmas lenne! Mindenesetre jobb helyen lenne, mint most. Nyíri Kálmán Segélykiáltás a „Sanyikákért” Az ötéves Sanyikét a sínek között játszadozva gázolta halálra a vonat. Édesapja magát téve felelőssé, nem tudott napirendre térni a történtek felett. Azt gondolta, mindez nem következett volna be, ha nem lakoltat- ják ki őket. Mélységes fájdalmában, valószínűleg szörnyű lelki tusa közepette vetette magát a kerekek alá. Mindezek után érthető, ha az édesanya képtelen volt maradni az alig pár napos szükséglakásban, ahol minden a fia és félje halálára emlékeztette. Kérte az önkormányzatot, utaljanak ki részükre a város más területén hasonló lakást. De ne vágjunk a dolgok elébe. A „Mit üzen. a rádió” hallgatói hallhatták Csorbáék esetét. Ebből megtudhattuk, hogy a félj munka- nélküli volt és hosszas keresgélés után sem tudott elhelyezkedni. Az édesanya várandósán otthon volt az apróságokkal. Az anyagi helyzetük egyre romlott. Eleinte a hasukon és a ruházkodásukon, no meg a villanyszámlán próbálták megspórolni a lakás egyéb rezsiköltségeit. De az árak állandó emelkedését ez a nadrágszíjpolitika sem tudta ellensúlyozni. Végül is kilakoltatták őket az összkomfortos lakásukból a város Mésztelep nevű nyomornegyedébe, a vasút mellé, ahol a tragédiák is bekövetkeztek. A család nehezen vette tudomásul a változást. Abban reménykedtek, hogy a 30 négyzetméternél valamivel nagyobb komfort nélküli új otthonukban nem lesz annyi kiadás, jobban spórolhatnak. És ha egyszer a férjnek is munkája lesz, s egyenesbe jönnek, talán visszakerülhetnek megszokott környezetükbe. Az interjúban megszólaltatott körzeti doktornő nem ennyire optimista helyzetüket illetően. Szerinte ezek a családok egy darabig derekasan tartják magukat, majd a még jobban nehezülő körülmények és az adott környezet magával rántja őket, mint a hínár. Valljuk be: csöppet sem szívderítő a helyzet szűkebb pátriánkban sem. Hiszen egyre több azoknak a száma, akik már képtelenek fizetni a magas rezsiköltségeket. Erről tanúskodnak a több száz miihóra duzzadt közüzemi díjak, a villany, a gáz, a központi fűtés és a lakbérhátralékok. (Vajon mennyi lesz a hátralék januártól, amikor is már 50- 70 százalékkal megemelt energiaárakat kell fizetni?) Az érintett családok feje felett állandóan ott lebeg a szörnyű bizonytalanság érzése, hogy bármikor kikapcsolhatják a villanyt, a gázt és kilakoltatják őket. Miskolcon körülhelül 15 ezer munkanélküli van. Azt nem tudni, közülük hányukat lengi körül, borítja be a kilátástalanság, a reményvesztés, a keserűség köde. A közelgő ünnepekre való készülődés, a pénztelenségből eredő tehetetlenség érzése méginkább szomorúvá változtatja az otthonukat. Számukra az igazi megoldás az lenne, ha újonnan alakult üzemek, vállalkozók télapói egy-egy álláshelyet tennének a fenyőfájuk alá. Őszintén kívánom, hogy ez a vágyuk mielőbb teljesüljön. Ha nem is karácsonykor, de legalább a jövő évben. Pásztor György Születésnap a Gyermekvárosban 21 éves lett a miskolci Gyermekváros. Otthonunk születésnapját minden évben megünnepeltük. Kicsik és nagyok lelkesen készültek idén is a szülinapi bulira. A család éve jegyében szerettünk volna úgy ünnepelni, mint egy nagy család, ahol felnőtt-gyermek együtt játszik, szórakozik, örül, együtt sportol vidáman, felszabadultan. A nagy készülődésben szinte észre sem vettük, hogy két napra is sok jó programot gyűjtöttünk össze. December 2-án, pénteken kezdődött rendezvénysorozatunk az iskolai vetélkedővel, ahol számot adhattunk viselkedési, öltözködési szabályokról, szituációs játékokat játszottunk, meghívókat, névjegykártyákat készítettünk családi alkalmakra. Kisebb társaink gyöngyöt fűzhettek, s kirándultak a városba. Az ünnepi ebéd után megkezdődött az " igazi szülinapi buli. Nevelőink is velünk játszottak. Folytatódott a vidám vetélkedő ügyességi feladatokkal, s hogy nevelőink is számot adjanak képességeikről, 15 perc alatt szöveget kellett tanulniuk, s azt felmondani előttünk. Büszkék voltunk rájuk, mert nagyon ügyesek voltak, amit csak fokoztak a székfoglaló versenyben, s a további feladatokban. De számot kellett adni - persze játékosan - arról is, hogy mit tudunk a 21 éves Gyermekváros múltjáról, jelenéről. A délután csúcspontja a konyhai dolgozók által készített hatalmas születésnapi torta gyertyáinak elfújása, a kölyökpezsgők pukkanása, a „Boldog születésnapot!” dal közös, meghitt éneklése volt. De ezzel még nem ért véget a nap. Tamburás zenekar hangjaira táncház kezdődött. Egy óriási nagy körben együtt táncolt gyermek, felnőtt jókedvűen, vidáman, kéz a kézben, s következett egy újabb meglepetés. Megérkezett a McDonald’s Mikulása és két krampusza, akik születésnapi ajándékként egy-egy McDonald’s vásárlási kártyát hoztak valamennyiünknek. Köszönjük a kedves meglepetést! Az estét vidám diszkó zárta. Szombat reggel kezdődött a jubileumi kosárlabda-bajnokság a tornateremben a szülinapi tortákért. Pajtásaink nevelőinkkel, igazgatónkkal alkottak egy-egy csapatot. Volt játék, öröm, izgalom, de a legjobb az volt, hogy a hétköznapi munka, tanulás után mint egy nagy család, együtt voltunk. 1994. a család éve. Mi, nagyon sokan, sajnos nem családban élünk, így még jobban esik, hogy vannak, akik valamennyire pótolják ezt nekünk itt, a Gyermekvárosban és azon kívül. Ezt a mindennapokban is érezzük, de most talán még jobban sikerült a kapcsolatot erősítenünk. Sok-sok boldog, csillogó gyermekszemet láttunk együtt. Ez a „gyermekvárosi nagy család” közös öröme volt. Szeretnénk megköszönni támogatóinknak, hogy a szűkös, nehéz helyzetben is (sok-sok munkával) örömöt szereztek nekünk, így, az „Ember a Gyermekekért” Alapítvány, a McDonald’s vezetője és munkatársai, a Magyarországi Gyermekbarát Mozgalom képviselői, a Tamburás Zenekar tagjai. Köszönjük továbbá Kilián Istvánnak, a Kilián Motorrad vezetőjének és a miskolci motorosoknak a számítógép-felszerelést, amit az adományszámlájukon összegyűlt pénzből vásároltunk és végül, de nem utolsósorban minden gyermekvárosi felnőttnek. Horváth Róbert és Bereznai István gyermekönkormányzati vezetők „Zöld szigeten” parkoló járgány A zöld sziget túlzó megállapítás e maroknyi közterületre, a járgány kifejezés pedig egyenesen sértő a nyugati márkára. De mindezek a tényen mit sem változtatnak. Mert azt aligha vitat(hat)ja bárki is, hogy a gépkocsi ott parkol, ahol nyáron a fű zöldell, és oxigént lélegeznek ki a fák. No, hát ettől zöldterület a hidegtől lecsupaszított parányi kis sziget a belvárosban ott, ahol parkolóhelyek és órák egymásba érnek. Igaz, a kijelölt helyekért fizetni kell. Persze, hogy jobb lenne ingyenes parkolóban, de Miskolc nem kényezteti el e téren az autósokat. A szabály, azonban szabály! S az ilyen kivételek csak-erősíthetik bennünk szükségességüket. Az úttest maradjon csak meg a járműveknek, a járda a gyalogosoknak, míg a környezetet szépítő növényzet mindannyiunknak, amelyen nem hagy nyomot sem emberi láb, sem gépkocsikerék. Fotó: Laczó lózsef Autó és jog Az ÉM november 28-i számában a „Bizalmatlan megbízó” címmel megjelent olvasói levélre az alábbi tájékoztatást adom: A gépkocsik környezetvédelmi vizsgálatáról a 18/1991 ./XII. 18.) KHVM számú rendelet határozza meg a feladatokat. A jogszabály melléklete tartalmazza a környezetvédelmi igazolólapok - benzines, dízel üzeműek — mintapéldányait. Az igazolólapok háromszori érvényesség meghatározására alkalmasak. A hivatkozott jogszabály 5. (1) bekezdése szerint a zöld kártyák kiadásának, érvényesítésének díja 50 Ft. A jogszabályi előírás szerint nemcsak a kiadás, hanem az érvényesítés is 50 Ft-ba kerül. A leírtak aíapján az a felvetés, hogy a környezetvédelmi igazolólap egy érvényesítési idő lejártával nem használható fel és ez 100 Ft többletbevételt eredményez, téves. A hatóságnak ezzel szemben többletköltséget jelent az igazolólapok gyártási költsége. Egyszeri felhasználásukat igazolja a mérések bevezetését követően kialakítható kettős üzemmódú járműmotorok köre. (Például benzin - PB-gázüzem.) A kettős üzemmódú járművek moteljait mindkét üzemmódban kötelezően mérni kell, a környezetvédelmi és motor jellemzőket az igazolólapra fel kell vezetni. Az így kitöltött okmányok érvényesítése már nem oldható meg mindkét üzemmódban. A mérések megkezdése óta eltelt időszak alatt a mérőhelyek és közúti ellenőrzések országos tapasztalatai azt mutatták, hogy a megbízással rendelkezők és a gépkocsiüzemeltetők hatósági igazolólapokat hamisítottak. Ä hamisítások megakadályozása érdekében vált szükségessé a hatósági bélyegző bevonása és bélyegző lenyomattal ellátott igazolólapok kiadása. A leírtak alapján belátható, hogy nem a hatósági árbevétel volt a céí, illetve a hatósági bélyegzők bevonása nem akadályozza az ilyen joggal felruházott szervezetek, vállalkozók becsületes, jó munkavégzését. A legfontosabb szempont a környezetünk védelme érdekében hatályba léptetett jogszabály teljes körű végrehajtása és végrehajtatása, nem pedig a bevételek tisztességtelen növelése. Truppolai József oszt. vez. Közlekedési Felügyelet Mai mese Hol volt, hol nem volt, most újra van sok-sok szegény ember. Ezek közül is a legszegényebb, aki öreg és aki beteg. Élt éldegélt a Zamenhof utcában egy öregasszony az ő rosszlábú fiával. Ez a rosszlábú fiú amíg a mama élt, majd mindennap kitol- ta-kiszenvedte járógépes lábával a kézikocsit, a kis eladnivaló limlomot az ócskapiacra. Ott fagyosko- dott, vagy izzadt hajnaltól délig az időnek járása szerint. Verte az eső, megverte a cigány, megbüntette a rendőr, csak megszánni nem szánta meg senki! Délután áruért járt, este kocsmába, mert csak így volt elviselhető ez a robotos élet. Történt egyszer, hogy a mama felmondott a jóistennek, és szép csendesen meghalt, ami saját szempontjából biztosan jó döntés volt. A fiú kicsinyke tőkéjükből no meg kölcsönökből eltemette a mamát. Az egészséges testvérek (ha igaz a fiú elmondása) nem voltak hajlandók a temetési költségbe segítséget adni. Azután felújítási költséghozzájárulást követeltek rajta abból a kevéske rokkantnyugdíjából, ami amúgy is választásra kényszerítette. Két lehetősége volt: vagy fizeti a rezsit és nincs miből ennie, vagy nem fizet és őt kiteszik a lakásból. No itt tart most. Negyvenévesen egy hajléktalan igazolvány az egyetlen támasza. Erre kap egy tál meleg ételt, egy ágyat éjszakára. A nyugdíját vagy ellopják, vagy megissza időben. Napközben az utcát rója. Nyikorog a járógép, törött szemüvege mögül ismerőst kutat, aki ad egy zsemlére vagy egy deci borra elegendőt. Mert bizony a téli hidegben nehezen nélkülözhető a „lélekmelegítő”. Meglehet az a baj, hogy az illetékesek nem élnek egy kis „lélekmelegító- vel, ami arra ösztökélné őket, hogy megoldják ennek a fiúnak az életét, aki a meghaláshoz még túl fiatal, a megfagyás, éhenhalás meg talán mégis méltatlan sors egy eredendően beteg, hároméves kora óta gyer- mekbénulásos embernek. Kerekhegyi Gábor
