Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-17 / 298. szám

I December 17., Szombat ÉM - riport ÉM-hétvége III Domaháza két világa Egyszer meglopjak a községet, másodszor a vagyon megmentésére szövetkeznek mmmAza község öNKoni^ÁNYztkrAnm TEJÜZEME Milyen jó is volna, ha léleklátó lennék! Mennyivel egyszerűbb lenne a dolgom, ha a szavak meghallgatásán, a gesztusok feldolgozásán, a testbeszéd jeleinek érzékelésén túl belenézhetnék a szándékok, a gondolatok és tettek mélyebb rétegeibe. Ha tudhatnám, merre billen a mérleg nyelve, akkor biztosan könnyebb szívvel írnék most DomaházáróL A tejüzem nem falusi kóceráj Udvardy József • A községben a választás olyan üggyé fajult, amelyben még a törvények meg­szegése is szóba keveredett. Ismét ér­dekek összecsapásáról, a helyi hatalom megszerzéséért folytatott küzdelemről kell tudósítanom, amelyben, ha az egyik fél fehéret mond, a másik fél rá­vágja: fekete. És megfordítva. Ki me­lyik oldalra sodródott, aszerint nyilat­kozik. A középút ösvényét talán soha­sem tapossák már ki. — A csalás, a hamisítás megbocsát­hatatlan dolog. A polgármester úr meg­alázta a képviselőket és rajtuk keresz­tül az egész községet. Amikor megtud­tam, hogy mit művelt, összeomlott ben­nem egv egész világ. A kampány kezde­tén én még mellette álltam, de a végére ellene fordultam. Nem mint embert tá­madom őt, hanem a polgármesteri te­vékenységét bírálom. Ha viselkedésé­ben nem következik be 180 fokos for­dulat, végleg elveszti előttünk a be­csületét. Kisbenedek Ernőnét hallgatom, a Patkó csárda tulajdonosát. Az ivóban ülünk le, amelynek berendezése jelzi, hogy a gazdája többet akart nyújtani, mint egy kocsmát. Van itt biliárd asz­tal, otthonosnak tűnik a berendezés. A csapos viszont acélból hegesztett kár­mentő mögül szolgálja ki vendégeit. Egy italos ember fülsértőén kárálja pa­naszait. Társai az ráncosán, borostásan, kivörösödött, homályos szemekkel, az al­kohol stigmáival mélyednek poharaikba. Biztosan nem ők laknak a falu főut­cájának büszkén magasodó házaiban, amelyek szinte hivalkodnak gazdagsá­gukkal. Ózd szürke reménytelensége után öröm Domaházára megérkezni. A környék még most a téleleji, bezárkó­zott természettel is leginkább az alpesi képeslapokon látott tájakra hasonlít. Az erdők lábánál, a hegyek szoknyáján hangyaszorgalommal művel földek utalnak rá, hogy a létükben, boldogulá­sukban megroggyant emberek nem ad­ták fel. Itt virágzás lesz, csak még nem tudni mikor. A megosztottság éppen a bimbózást késlelteti. A szakadás éppen egy munkahely fennmaradása miatt következett be. Az egyik oldalon felté­telezik, hogy sötét erők fillérekért ma­gántulajdonba akaiják átjátszani a Do- matej Kft.-t, míg a másikon állítják, ép­pen a tejüzem megmentése a céljuk. A gyújtópontban Németh József, a tele­pülés volt tanácselnöke, és másodszor­ra is megválasztott polgármestere áll.- Nem hiszem, hogy rosszat akarna nekünk - mondja Bodnár Miklósné a tejfeldolgozó munkása. - Ó helybéli ember. Családja, rokonsága, az egész élete ide köti. Nélküle biztosan szegé­nyebb lenne a falu. * A tejüzem nem afféle lepusztult falusi kóceráj. Mire odaértünk már véget ért a napi műszak, Bodnárné éppen „slagozta” azaz gumicsővel mosta a Holló József csempézett padlót, falakat. Csövek, rozsdamentes tartályok, csomagológé­pek között kalauzol Elek János, aho­gyan ő mondja, a cég mindenese. Mia­latt egy megjavítandó szivattyúról be­szél (mindjárt hozzálát a munkához) elszabadul a fantáziám. Ha ez az üzem a tejtermékeken kívül profitot, nyere­séget termelne, magja lehetne a fejlő­désnek. Bővíteni, tovább fejleszteni ké­ne, hiszen létrehozásában van ráció. Egyeduralkodó lehetne a környéken, mert nyilvánvalóan alacsonyabb ára­kon adhatja termékeit, mint az ide is szállító miskolci üzem. Csakhogy Elek János gyorsan lehűti lelkesedésem.- Itt bizony már elátkozták azt is, aki kitalálta az egészet.- Na és, kinek a fejéből pattant ki az ötlet?- Az enyémből. Domaháza község önkormányzatának Tejüzemét 1992-ben avatták fel. A falu pályázatokon nyert pénzt, és mérhetet­lenül sok energiát fektetett a vállalko­zásba. Felújítottál« a régi, egyébként 130 éves iskola épületét, megvásárol­ták a berendezéseket. Úgy vélték, hogy nemcsak a gépek mellett dolgozó tizen­négy embernek adnak munkát, hanem fellendíthetik a körzet mezőgazdasá­gát, a korábban oly híres szarvasmar­ha tenyésztést. A szép remények mára majdnem összeomlottak. A pasztőrö­zött és fóliába csomagolt tejet, a tejfelt és a túrót 36 konyhába és több mint 100 boltba szállítják, de nem akkora mennyiségben, hogy az eladásból biztos nyereségre számíthatnának. Az üzem likviditási, azaz fizetési gondokkal küszködik, mindennapos küzdelmet kell folytatni fennmaradásáért. Van aki a fizetőképes kereslet hiányát, má­sok a kevés alapanyagot, és a piacszer­vezést tartják a fenyegető csőd okának.- Ha bezárjuk az üzemet - mondja Németh József- az állam visszakövete­li a kedvezményes hiteleket és a támo­gatást. - A bankok nagyon nehezen és csak magas kamatra adnak kölcsönt. Jó lett volna megszerezni a kedvezmé­nyes, reorganizációs hitelt, de ahhoz is Már szerelik a telefonhálózatot Bárdos Ákos fedezetre volna szükség. Verejtékes homlokkal törtem, törtük a fejünket, míg végre eszembe jutott valami. Ez a gondolat lett a veszte Németh Jó­zsefnek. Az ötlet, és megvalósítása kö­rül fortyantak fel az indulatok. Talán napvilágra sem kerülnek az esemé­nyek, ha az üzem ügyében indított ak­ció nem a választási küzdelem idejében történt volna. így viszont született egy nyolcoldalas, fénymásolt röpirat, amely a következőképpen írja le az ese­ményeket: „Tisztelt domaházi polgártárs! A kö­zelmúltban a lakosság tudomására ju­tott, hogy az önkormányzat tulajdoná­ban lévő volt iskolarészt bűncselek­mény elkövetésével át akarták játszani egy kft. részére. Ezzel kapcsolatban az emberek csak találgatásokba tudtak bocsátkozni, mivel a tényeket és a do­kumentumokat gondosan eltitkolták előlük. Ez a kiadvány pótolni kívánja az információ hiányát, és feltárja a sú­lyos mulasztásokat. Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba!” A röpirat névtelen szerzője szerint a község képviselő-testülete 1992 júniu­sában hozott egy határozatot, amely­ben a volt iskola épületét díjmentes használatba adta a Domatej Kft.-nek. A hangsúly a használaton van. Az irat állítása szerint ezt a határozatot a falu polgármestere 1994 októberében meg­hamisította. Mégpedig oly módon, hogy utángépeléssel ezt a határozatot meg­változtatta. E szerint az iskola épülete már nem használatba adták a tejüzem­nek, hanem apportként a Domatej Kft. tulajdonába került. Ha ez így igaz, úgy joggal feltételez­hető a közokirat-hamisítás gyanúja. A következmény: ami eddig a falué volt, tehát a köz tulajdonához tartozott át­került a társaság tulajdonába. Az irat értelmében a hamisító azonban két szarvashibát is elkövetett. Egyszer el­nézte az eredeti határozat dátumát, és a hamisított papíron más a keltezés. Másodszor pedig szintén nagy hiba volt Fotók: Farkas Maya Elek János a határozatot kiadmányozó köztisztvi­selőnek azt a fiatal hölgyet feltüntetni, aki 1992-ben még nem dolgozott a hi­vatalban. Ezután - olvashatjuk - a pol­gármester az ózdi földhivatalban az épület tulajdonjogát átíratta a tejüze­met működtető kft. tulajdonába. * Na és, miért olyannyira súlyos dolog ez, ha a társaság nyolcvanöt százalék­ban a községé, és tizenötben a helybéli kisbefektetőké? Az ingatlan bejegyzé­sével emelkedett volna a kft. törzstő­kéje, és arányaiban csökkent volna a másik hányad. Természetesen nem mindegy, hogy az ötven vagy százezer forinttal belépő kistulajdonosok mek­kora osztalékot kapnak. Ám ez csak a kisebbik baj.- Nehéz megszabadulni a gyanútól - mondja Kisbenedekné - hogy a tulaj­donjog átíratása a község kifosztásá- nak csak az első lépése lenne. A tej­üzem veszteségesen működik. Megíté­lésem szerint a hozzá nem értő vezetés miatt. Néhány hónap alatt még tovább züllesztik. Aztán megindul a csőd, a fel­számolás. Fillérekért prédára dobják. A közösből így aztán magántulajdon íesz.- Ez valóban rémületes perspektíva. De mi érdeke fűződhet az egészhez a polgármesternek?- A falu megtudta, hogy 1994 szep­tember 19-i dátummal, megalakult a Varga és Társai Kft. Állattenyésztéssel és tejtermékek készítésével, kereske­delemmel akarnak foglalkozni. Ennek a társaságnak ügyvezetője a mi tejüze­münk vezetője, a tagok között pedig ott találjuk Németh Józsefet. Mindez szá­munkra nagyon elgondolkodtató. Itt, Ózd környékén nagyon sok példát hal­lunk, olvasunk, hogyan tesznek tönkre vállalatokat, miként kerülnek emberek az utcára.- Szemenszedett hazugság, rágalom az iromány - jelenti ki Holló József, a település új képviselő-testületének tag­ja. - En évtizedek óta ismerem Józsit (mármint a polgármestert). - Nem fo­gadom el, hogy csalt, vagy hamisított volna. Ezt csak ellenfelei eszelték ki ró­la. Le akarták járatni, mert ók próbál­tak a hatalomba kerülni. Miért nem ír­ták alá a levelet? Miért bújtak a névte­lenség mögé? * Németh József feszült, mint a hegedű húrja. Láthatóan kényelmetlenül érzi magát szerepében, rosszul esik neki, hogy védekezésre kényszerül.- Megmondaná - kérdezi elöljáró­ban - kitől kapta meg az iratokat?- Nem. — Nincs is szükségem egyéb­ként a nevekre. Úgyis tudom, kik az el­lenségeim a faluban. Három-négy em­ber műve az egész botrány. Ilyen mód­szerekkel kampányoltak és azzal, hogy pénzt ígértek a választóknak, ha rájuk szavaznak. Ezzel ugye már nem dicse­kedtek el?- Tényleg nem.- Tizenhat esztendeje állok a község élén. 1978-tól, mint tanácselnök, 1990- től pedig polgármesterként. Legutóbb újra megválasztottak. Ez tény, csak je­lenthet valamit. Nem lehettem min­denkinek a jó barátja, cimborája, és al­kalmanként ellent kellett mondanom a kéréseknek. Persze, hogy akadnak el­lenségeim. Rábukkantak egy apró hi­bára, és azt kihasználták ellenem. A vádakra pedig csak annyit mondhatok, ostoba, félrevezető, hamis állítások. Mi érdekem fűződne a község kifosztásá­hoz. Egy polgármesternek semmikép­pen sem jó, ha elszegényedik a község. A mi munkánkat a legtöbb esetben az eredmények alapján ítélik meg. Azaz, gyarapodott, avagy apadt-e a közösségi vagyon. Épít-e, vagy ellenkezőleg rom­bol a falu első embere? Úgy vélem, én büszke lehetek az elmúlt négy eszten­dőre. Soroljam végig?-Tegye meg.- A környék súlyos válsága ellenére az elmúlt négy évben Domaháza vala­mennyi intézménye működött. Még kölcsönt sem vettünk föl a működtetés­re. Személyes kapcsolataim latba veté­sével sikerült megépítenünk a televízi­ós vételt javító adótornyot. Korábban a színes televízió is fekete-fehér volt ná­lunk, most olyan a kép, mint a tükör. Sikerült kiharcolni, hogy megépüljön a Domaháza-Zabar közötti út, amelyet már évtizedek óta sürgettek a helybéli­ek. Az év végére pedig elkészül a digitá­lis telefonközpont. Végre bekapcsolód­hatunk az országos hírközlésbe. Létre­hoztuk a tejüzemet, nemcsak a feldol­gozás szándékával, hanem az állatte­nyésztés fellendítésének reményével.- Mindez elismerésre méltó, de nem magyarázhatja meg a közokirat-hami­sítást?- Nos, hát ez a rágalom. Nem hami­sítottam. Bíróság nem mondott ki rám ítéletet.- Mégis mi történt ön szerint?- A tejüzem jobb feltételek mellett juthatott volna hitelhez, ha nemcsak használatában, hanem a tulajdonában van az épület. Valóban létezik egy ha­tározat, amely szerint használatba ad­juk az épületet. De amint tépelódtem a bajok megoldásán, eszembe jutott, hogy 1992 júniusában két határozatot hoztunk. A hónap első napján úgy dön­töttünk, hogy átadjuk az épületet a tej­üzemnek. Ezt az első határozatot én ki­kerestettem, és el- küldtem el a földhi­vatalnak. Be is jegyezték a tulajdonjo­got, de aztán kiderült, hogy a doku­mentum formailag hiányos. Amikor er­ről tudomást szereztem, visszacsinál­tuk a kérelmet. *- Nyilván súlya lenne, ha nem nyilat­koznék - mondja Bárdos Ákos, Doma­háza jegyzője. - Sem minősíteni nem kívánom az esetet, és a bíró szerepét sem kívánom eljátszani. A polgármes­ter úr azt hiszi én mozgatom a rugókat a háttérből, de ebben nagyon is téved. A földhivatal levele a meglehetősen bi­zonytalan eredetű „dokumentumról” úgy ért, mint derült égből a villámcsa­pás. Hivatali kötelességemnek tettem eleget, amikor az esetre felhívtam a Köztársasági Megbízott Hivatalának figyelmét. Már megérkezett a válasz. E szerint további, vizsgálatokra nincs szük­ség, az események megítélése a képvi­selő-testület hatáskörébe tartozik. Domaházán héttagú képviselő-tes­tületet választott meg a község lakos­sága. Hírek szerint - amelyet a hely­béliek többé-kevésbé megerősítettek- Németh József mellett hárman áll­nak. A másik csoportba Elek István csapatba, a hatvannégy szavazattal alulmaradt másik polgármesterjelölt három embere tartozik. Négyen itt, négyen ott.

Next

/
Thumbnails
Contents