Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-17 / 298. szám
6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994. December 17-, Szombat _APROPÓ Röf! Röf! Méhes László Keresek egy disznót. Mert bár egy disznó élete általában rövid, mégis lehet érdekes, sőt sikeres is! Tartalmas életpályáját többféleképp' is megismerhetné a hálás utókor: megjelenhetne egy vele készült interjú vagy riport, netán egy monográfia. De talán a televíziós szereplés mégiscsak nagyobb elismerésnek számítana. Úgy is mint a siker, az ismertség első állomása. S ha mindez főmű- soridőben történik, amikor tévénézők milliói kuporognak a képernyő előtt-megtöbbszöröződik a hatás. Szóval, a disznókeresés ötletét onnan vettem, hogy disznót láttam minap a képernyőn. Főműsoridőben. No nem Moldova irodalmivá nőtt disznaját (aki első mondatával - többek megdöbbenésére - „malac" jelzővel illette egy bizonyos Józsi édesanyját), hanem egy közönséges állatot. Rövidnek, érdekesnek és sikeresnek mondható halálát a RÉS televíziós stábja szerint föltétien végig kellett izgulnia az országnak. Hallani kellett azt a néhány, sértő megjegyzést (megszólták ugyanis alakját); látni, amint fülénél fogva kiránci- gálják a néző kedvéért siralomházra keresztelt ólból; és élvezni a dudaszó hangjait, amelyet még egyszer, utoljára kiérdemelt a megnemesült állat. A kép olykor népiesre öltözött menyecskéket mutatott, akik járták a „Disznó halálát". Aztán már csak a halálhörgés... Bevallom, a véresebb jeleneteknél kissé félrefordultam. így csak futólag, RÉSnyire nyitott szemmel láttam a Pilinszky-idéze- tek sorai mögött a torokba mélyedő kést, a szanaszét fröcsögő, habzó vért, a tekenőben párálló beleket, a levágott fejet, a szétdarabolt testet. Azóta keresek egy disznót. Ha szóra tudnám bírni, megkérdezném erről, arról. Aztán leültetném a televízió elé is. Mit szól ő mindehhez?! Talán Orwell Ál latfarmjából vett idézetekkel válaszolna. Vagy hosszan elgondolkodna, és annyit mondana: Röf... „TÉKA Kalligram Miskolc (ÉM - V.T.) - Rendkívül érdekes írást közöl a pozsonyi Kalligram decemberi száma. Szitányi György: Katolikus (?) értékek a hitművelésben címmel készített tanulmányáról van szó, melyben a szerző azt igyekszik körbejárni, miket tart egy-egy katolikus elvű médium értéknek, és ezen értékeknek milyen előjelet tulajdonít. Az idén ötödik évfolyamába lépett Igen című lap a fiatalok fóruma, melynek hajdani tizenöt ezres példányszáma mára ötezerre esett vissza. Támogatásaik kezdetben lehetővé tették, hogy szerzőiknek honoráriumot fizethessenek, napjainkban ez (is) gondot jelent a lapnak. A tanulmányíró az Igen koncepciójának alapelveként jelöli meg a tényt: ami a világon van, Istentől való, tehát jó, ami pedig nincs a szerkesztőség és a külső munkatársak tudatában, és mégis létezik, ördögtől való dolog. „Természetesen elfogadható (és tolerálható) ez a magatartás is, ám mivel nem tudásrendhez, hanem annak magyarázatához igazodik, értékrendjének objektivitását eleve elveszíti.” Áttekintve a folyóirat 1993-as évfolyamát, a szerkesztőség jónak tartja Horthy liberalizmusát, az RMDSZ politikáját, ilyen előjellel jeleníti meg a kormányt, a Duna TV-t, a papi rendet, a békét. Rossznak hirdeti a szektákat, Iványi Gábor lelkészt, mert az nem engedelmeskedik a hierarchiának, a Népszavát és a Népszabadságot, Fodor Gábort és a parázna- ságot. „Szóhasználata a ’20-as, ’30-as évek bulvárlapjaiéra, acsarkodása pedig részint a háború alatti szélsőjobb, részint a rákosista demagóg újságírás hangvételére emlékeztet.” Az Új Ember szövegvizsgálata során Szitányi arra a következtetésre jutott, hogy ez a bejáratott, biztos talajon álló profi lap megfelel a magasan művelt keresztény középosztály által elfogadott újságnyelvnek. A Duna TV szintén a jó előjelet kapja, ugyanígy a bizalom, a házasság, a nemzeti értékek. Elítélik az Ágnes, az Isten báránya című film készítőit, a da- bas-sári botrányt, a túlélő bolsevik összefonódások működését. A Vigília című havilap és a negyedévente megjelenő, tematikus számokat készítő Teológia szerzőgárdája nem feltétlenül hivő alkotókból tevődik össze, szerencsére kerülik a dogmás megnyilvánulásokat. Esterházy, Határ, Nemes Nagy műveinek jelenléte is ezt iga- . zolja. A katolikus médiumok aktualitása a keresztényi békesség, tolerancia és türelem hirdetése terén mérhető leginkább - ezen értékeinkből pedig bőven van még mit magunkba gyűjteni mind a magánéletben, mind a nyilvánosság előtt. Egy felvonás a világmindenségről Idő- és térjáték Oscar Wilde Salome című drámája alapján Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - A szép nőkért mindenre képesek a férfiak. Legalábbis hallani ilyen történeteket. Itt van például Hero- des, nem a betlehemi gyermek- gyilkos, hanem Antipas, aki Salome kedvéért levágatta Keresztelő Szent János fejét. A szűkszavú evangéliumi leírások ugyan azt sugallják, hogy Hero- dias asszony bosszúja miatt kellett a prófétának meghalnia, de a későbbi átiratok szerint már Salome kielégítetlen érzéki vágya okozza a bajt. Kamondi Zoltán, a Miskolci Nemzeti Színházban bemutatott Salome című előadás vendégrendezője még tovább gazdagította az Oscar Wilde-i történetet. A bibliai kortól napjainkig tágítja az időt. Ráadásul egymásba érnek, egymást fedik a különböző korok. Ahogy a forgószínpad „órája” hol előre, hol visszafelé jár, sőt - a technikának köszönhetően - ugyanabban az időben elképzelhető ellentétes irányú mozgás is, valahogy így járunk át téren és időn. Áttűnnek a képek, a személyek nem változnak, csak a szerepek. Ruhát cserél Hero- dias apródja és náci katona lesz, az örömlány - mindegy hogy mit ölt vagy nem ölt magára - lényegében ugyanaz marad. Viszont jelen van az állandó változás is. Nemcsak a három idősík - Herodes kora, a nácizmus ideje és napjaink - különböző megjelenítései, hanem a nézőpontok eltérései miatt sem maradhat statikus a kép. Az ifjú Salome - Létay Bóra — számtalan lehetséges tulajdonságát felmutatja „a nőnek”. Látjuk tisztának, szépnek, igézőnek. Vad bujasága már-már taszító. Mai lányként pedig egyszerűen közönséges. Mintha azt demonstrálná: mi fér meg egy emberben! Ugyanígy Margitai Ági is több arcát mutatja meg szép fajunknak: Herodes mellett fenséges királyné, a haláltáborban kemény-hideg orvos, majd pedig mindent látott, mindent próbált lezüllött csavargó. Persze ezek csak a történet kiemelt pontjai, közben számtalan finom árnyalat létezik, és Margitai Ági képes is ezeket a finomságokat érzékeltetni. Szerémi Zoltán Herodese méltó párja a később öreg Salomévé változó Herodiasnak, és annak a közönséges, üres mai lánynak, ki történetesen szintén a Salome névre hallgat. Szerémi Herodese a gátlástalan uralkodóból, a nevelt lánya után koslató idősödő férfiból válik rádió- telefonnal szaladgáló yuppie-vá. Ez a felszínes, maffiózókkal körülvett figura már nem tisztel semmit. Megfejthetetlennek tűnik, miért gyötrődik annyit ígérete miatt. Súlyos próféciáival, égre emelt tekintetével János (Jokanan) - Kuna Károly - tűnik a legállhatato- sabbnak. Rettenetes véget jósol Herodes fogságában, a haláltáborban, és mai hittérítőként az extázisba esett csodaváró fiatalok előtt. Nem inog meg, hidegen hagyja Salome tánca, a doktornő „szakszerű” közeledése, a rajongó tömeg imádata. De környezetének változásai miatt más jelentést kapnak az ő szavai is. Nem ugyanarról szól a Messiást látott próféta igéje, mint a meggyötört zsidó rab átka, és a „sztár- csinálókkal” turnézó új szent kinyilatkoztatása. Ahogy ez már lenni szokott, ezt az előadást is megelőzte a hír: legalább tíz percig szemlélheti a közönség a meztelen Kuna Károlyt. Nem néztem az órát, de azt hiszem, még tovább is. Most lehetne megbotrán- kozni. Épp’ csak nem engedi az előadás, és a színész. Mert nem a meztelenség ténye okozza a döbbenetét, hanem a felismerés, hogy ugyanaz a férfitest lehet szép és vonzó, míg egy másik helyzetben eszünkbe sem jut ilyesmi, mert csak a kiszolgáltatottságot, a megaláztatást látjuk. Salome „hétfátyoltánca” - Bozsik Yvette koreográfiája - is több jelentést hordoz. Ugyanaz a mozdulat, ugyanaz a testbeszéd másról szól, ha az ifjú lány „mondja el”, vagy egy öreg asszony. A tánc önmagában lehetne szép, ha létezne a test nélkül. Vagy a mosoly száj nélkül... De a viszonylatok, az összefüggések végtelen gazdagsága megjelenik a díszletekben is. Pedig Fe- renczfy Kovács Attila (m.v.) „csak” mértani formákat tervezett a színpadra. De a háromszögben ott van a világ hármas osztottsága, a múlt, jelen, jövő, a bibliai pátriárkák, a Szentháromság, a mesék, mítoszok három élete, próbája, kívánsága és így tovább. A négyszögekben az elemek, az évszakok, az égtájak, az emberi nedvek. A kör, a gömb, az önmagába visszatérő görbe vonal magában hordozza a harmóniát, a végtelent, a semmit és a mindensé- get, az égi csillag- és planétaszférát. Az égitestek közül kitüntetett szerepet kap az előadásban az állandóan változó hold. A szövegben is visz- sza-visszatérő utalásokat hallunk a hold növekedésétől és fogyásától eredeztetett ismétlődésekre: halálra, újjászületésre, termékenységre. Ezek között a tökéletes mértani formák között érződik csak igazán, milyen tökéletlen, milyen gyarló és esendő, ugyanakkor összetettségében, sokarcúságában milyen hatalmas is az ember. Kamondi Zoltán alaposan megtervezett időutazásra, mélységek és magasságok, ritkán megnyíló rejtett belső terek bejárására viszi el a nézőt. Muszáj vele mennünk. Arra kényszerít, hogy vele gondolkodjunk. Persze, nem feltétlenül ugyanúgy, mint ő. Követhető az útja. Ha nem is mindig látjuk, de sejtjük, merre megy. Ennek ellenére időnként zavartan állunk. Tényleg ennyire a nemiség körül forogna a világ?! Vagy elhiggyük-e ezt a legendás fejvesztést? Mert hallani történeteket: a szép nőkért mindenre képesek a férfiak. De egy lezüllött öreglány kedvéért vajon levágatná-e Herodias Keresztelő Szent János fejét? Az Év Könyve és az Artisjus díjai Budapest (MTI) - Immáron tizedik alkalommal osztják ki az Év Könyve jutalmakat és az Artisjus irodalmi díjakat. Az elismeréseket hétfőn adják át a Szerzői Jogvédő Hivatal budai székházában. A Szerzői Jogvédő Hivatal - a Magyar írószövetség kívánságával összhangban - alapította az Év Könyve jutalmakat. Az Artisjus irodalmi díj a már eddig is kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotók részére ad anyagi függetlenséget - nem pályázati jelleggel - további munkásságukhoz. A bírálóbizottság az Év Könyve jutalmakat a következő szerzőknek ítélte oda: vers kategóriában Baka Istvánnak Sztyepan Pehotnij testamentuma című kötetéért (Jelenkor Kiadó); kisprózában Darvasi Lászlónak A veinhageni rózsabokrok (Jelenkor Kiadó) és Gion Nándornak Izsakhár (Kortárs Kiadó) című művéért. A dráma kategóriában Márton László A nagyratörő című írásával bizonyult a legjobbnak, amely a Jelenkor Kiadónál látott napvilágot. A kritika kategóriában SzegedyMaszák Mihály, Ottlik Géza című munkája (Kalligram Könyvkiadó), illetőleg Orbán Ottó Cédula a romokon (Magvető Kiadó) címmel napvilágot látott művét díjazták. A szociográfia, publicisztika kategóriában Parti Nagy Lajos Se dobok, se trombiták című művével érdemelte ki az elismerést (Jelenkor Kiadó). A műfordítás kategória jutalmazottja Ke- menczky Judit Nó-drámák című munkája lett (Orpheusz Kiadó). Az Artisjus Irodalmi Díjakat 1995-re Kovács András Ferenc költő és Szász Imre író kapta. Karácsonyi orgonakoncert Te Deummal Kobold Tamás polgármester köszöntötte csütörtökön este a közönséget Lehotka Gábor orgonaművész karácsonyi koncertjén, a miskolci Kossuth-utcai református templomban. Az adventról, a várakozásról beszélt, amikor talán mindannyiunknak még nagyobb szükségünk van egy kis megállásra, belső csöndre, mint máskor. Ehhez segíthet hozzá a zene is. A műsorban közreműködött Simái László trombitán, illetve a Tiszáninneni Református Egyházkerület ifjúsági kórusa. A műsorban többek között elhangzott néhány Prelúdium (Novotny Ferenctől, Zimmermann Antaltól, Húroméitól), Wohlmuth János Pastorale című darabja, Lehotka Gábor Barokk szonátája, Purcell D-dúr szvitje. A koncert Charpanti- er Te Deumával fejeződött be. Fotók: Dohos Klára Karnagyi jubileum Miskolc (ÉM) - Iíomródiné Engi Zsuzsa, a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium Leánykara közreműködésével december 18-án, vasárnap délelőtt fél 11-kor a Miskolci Egyetem díszaulájában tartja huszonöt éves karnagyi jubileumi hangversenyét. Szólót énekel Lukács Mónika, Kovács Modeszta, hegedűn Bun- dzikné Pusztai Csilla, zongorán Bundzik István, Kiss Zsuzsa, Regős Zsolt és Rőczey Balázs játszik. Közreműködik Kiss Csaba karnagy, Quintus Konrád színművész. Műsoron többek között Karai József, Bárdos Lajos, Kodály Zoltán és Bartók Béla művei szerepelnek. Kórus-születésnap Szirmabesenyő (ÉM) - Ifjúsági találkozóval köti egybe a szirmabese- nyői ifjúsági kórus az ötödik születésnapját, december 18-án, vasárnap délután 4 órától a felújított templomban. Elsősorban a fiatalokat várják, szeretnék, ha az este a meghitt együttlété, a barátságé lenne. S külön szeretettel hívják azokat, akik ha csak rövid ideig is, de tagjai voltak a kórusnak. Az est egyúttal a nyári római zarándokút előkészítője lesz. Mivel a kórusünnep jótékonysági rendezvény, a szervezők előre is köszönik a hozzájárulásokat ügyük támogatásához. Diaporáma biennálé Lillafüred (ÉM) - A VIII. Diaporáma biennálét rendezik meg ma és holnap Lillafüreden a Palotaszállóban. Á program ma, szombaton délelőtt 11 órakor kezdődik, bevezetőt mond Végvári Lajos művészettörténész. A bemutató vetítések fél 12- kor kezdődnek, majd szakmai fórum lesz. Az eredményhirdetés és díjkiosztás vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik, ezt követi a gálaműsor, a díjazott művek nyilvános bemutatása. Zárszót mond Eifert János, fotóművész. A fesztiválon húsz alkotást láthatnak az érdeklődők, a legkülönbözőbb témákban. A zsűri tagjai: Eifert János fotóművész (elnök), Dobrik István művészettörténész, Bányai Gábor fotóművész-hangmérnök. A zsűri tiszteletbeli elnöke: Végvári Lajos művészettörténész. Múzeumi nap Miskolc (ÉM) - Múzeumi napot rendeznek a Herman Ottó Múzeum előadótermében december 19-én, hétfőn délelőtt 10 órától. Ekkor adják át az idei Pro Museo-díjat, majd Hellebrandt Magdolna, Wolf Mária, Koós Judit és Lovász Emese beszámolnak az M3-as autópálya régészeti feltárásának eredményeiről. Gyulai Éva Egy történész disszertáció „forgácsai” címmel tart előadást, Bodnár Mónika a Felső-Bód- va völgye etnikai térképéről beszél, Kozmáné Bányi Judit pedig egy restaurátor diplomamunka tanulságairól szól. Alapkő-koncertek Miskolc (ÉM) - Az Alapkő keresztény zenei együttes ad koncertet ma, szombaton délután fél 5-től a szikszói művelődési házban, a református templom felújításáért. Vasárnap délután fél 2-től a miskolci Sport- csarnokban énekelnek. December 20-án, kedden este 6 órától Miskolcon az Ady Endre Művelődési Házban tartanak karácsonyi koncertet - a Szeretet Alapítvány rendezésében —, a belépés díjtalan, de adományokat elfogadnak a Csilla Bárónő Szeretetotthon javára. Versmondóknak Kaposvár (ÉM) - A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság negyedik alkalommal hirdeti meg 1995 telére a Berzsenyi Dániel vers- és prózamondó versenyt. Nevezési feltételek: betöltött 14. életév, felső korhatár nincs; öt lírai vagy prózai alkotásból (részletből) kell felkészülni; két verset, prózát Berzsenyi Dániel életművéből, három művet az 1900-as századfordulótól 1945-ig született magyar irodalmi alkotások közül kell választani. Jelentkezési határidő: 1995. január 15. Cím: Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaság 7400 Kaposvár, Honvéd u.5. Tel: 82/319-948.-i Margitai Ági mint öreg Salome, a háttérben Szegedi Dezső
