Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-02 / 285. szám

8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994« December 2«, Péntek Olvasó az olvasónak Miskolc (ÉM - M.L.) - Megélt Világ néven időszakos megjelenésű lap beindítását jelen­tették be tegnap este szűk körű tájékoztatón a kiadvány szerkesztői: Pankucsi Márta és Fur- mann Imre, a jelenleg Amerikában tartózkodó Dettre Gábor nevében is. Az újság alcíme: Az olvasók lapja, nem hangzatos ígérgetéseket ta­kar. A szerkesztők tervei szerint a következő számokat már az olvasók levelei alapján állít­ják össze, az olvasóknak; Egyetlen létező világban éljük mindennapi vagy nem mindennapi életünket. Látszólag egyformán, és mégis külön. Egyéniségek len­nénk vagy tucatemberek a tömegek - tömeg­közlekedés, tömegkommunikáció - világában, ahol az egyéni vélemények csupán szűk kör­ben, esetleg csak a családon belül hangzanak el? Hatással lehetünk-e a környezetünkre, vagy csak az hat ránk? És ki kérdezi meg tő­lünk például azt, hogy az egyes dolgokról mi a véleményünk? Mik a mindennapi problémá­ink, és azokat miként tudjuk megoldani? A Megélt Világ, amely a napokban került ki a nyomdából, éppen erre kíváncsi: hogyan élünk a világban? Egyes kérdések, helyzetek, fontos vagy kevésbé fontos részletek megvilá­gításában azoknak az egyéni véleményeknek, álláspontoknak kíván a maga módján nyilvá­nosságot adni, amelyek eddig csupán az orszá­gos vagy helyi újságok olvasói rovataiban csa­pódtak le. A szerkesztők nem titkolt célja, hogy - a különböző vélemények egymás mellé állításával - felhívják a figyelmünket a más­ságra egy olyan világban, élettérben, amely­ben együtt kell élnünk. A néhány száz példányban napvilágot lá­tott első, mutatványszámban két, nagyon kü­lönböző téma került terítékre: a Dallas tv-so- rozat szereplőinek értékelése (kit tartunk a legrokonszenvesebbnek, illetve legellenszen­vesebbnek a karakterek közül), illetve az el­múlt öt év változásaiból mit értékelünk jónak vagy rossznak. A válaszok egy felmérés ered­ményeként születtek. Igaz, a lap terjesztése még nem megoldott- a szerkesztők úgy gondolják, hogy a közélet színterein (fodrászatok, kávéházak, klubok stb.) hozzá lehet majd jutni —, a második szám összeállításához viszont már várják az olvasók véleményeit a következő témában: „Kati és Péter fiatalon házasodtak össze. Két gyerekük van, ők már iskolások. Kati munkahelyére egy fiatalember jött dolgozni: András, aki hét év­vel fiatalabb Katitól. Kati és András egymásba szerettek. Erről Péter is tud.” Ha véleményük van a rövid történetről, a Megélt Világnak - 3529 Miskolc, Szilvás u. 4. 173. címre - megírhatják. Róluk írtunk - velük találkozunk Miskolc (ÉM) - Az 50 éves Észak- Magyarország jubileumi gála­műsorát december 3-án, szom­baton este fél 8-tól a Miskolci Nemzeti Színházban rendezi la­punk szerkesztősége. A ünnepi műsorban - többek között - megszólalnak a megyéhez kötő­dő közismert személyiségek. Összeállításunkban róluk szóló, velük készült beszélgetésekből idézünk. Béres Ferenc: Olyan nekem ez a város, mint a regebeli Anteusznak volt az anya- föld: attól kapta minden erejét. Én Pataknak mindig csak törleszthe- tek azért, amit tőle kaptam. Bár bölcsőhelyem szerint abaúji vagyok, mert a Csereháton, Gagybátorban születtem, meghatározóbb jelentő­ségű számomra a szellemi szülőföld, Sárospatak. Szegény parasztgye­rekként kerültem az itteni kollégi­umba, ahol két múzsának is a von­zásába kerültem. Rajztanárom a festészet-szobrászat mívelésére buzdított, Szabó Ernő tanár úr pe­dig az éneklésre, zenélésre bizta­tott. Ő tudatosította bennem, mi­lyen kincset kaptam, ingyen, ottho­ni rokonságomtól, amikor a beszéd­del együtt dalaikra is megtanítot­tak. Az énekhez szegődtem egy élet­re, de megmaradt bennem a képző­művészet iránti vonzódás is, ez késztetett a műgyűjtésre, amikor már módom lett rá.” (Sárospatak díszpolgára; Megjelent az Eszak-Magyarországban 1970. április 11-én.) Bőd Péter Ákos: „Miskolc egyik legütött-kopottabb bérházában, a Kassai utca 84. szám alatt él a leendő kormány ipari és kereskedelmi miniszterének, Bőd Péter Ákosnak az édesanyja, Bőd Andorné nyugdíjas magyar- német-angol szakos tanárnő.-Az elmúlt szerdán az újságárus standja előtt böngészgettem az új­ságokat, amikor a Népszabadság címoldalán szemembe ötlött a 13+1 című írás, amely a leendő új kor­mány névsorát tippelte, s e névsor­ban megakadt a szemem a fiam ne­vén. Később aztán a menyem is fel­hívott Pestről, és ő megerősítette a hírt. Mit szólok hozzá, hogy a fiam miniszter lesz? Az anya első reflexe: jaj, kisfiam, nem lesz ebből baj? Szó­val az első reakció az aggodalom... Másfelől természetesen büszke is vagyok rá, amit eddig elért, mind önerőből érte el. Megfontolt fiú, tud­ja, mit vállalt, s tudom azt, képes is végrehajtani. Ezért nyugodt vagyok és bizakodó.” (Hogyan fogadta a hírt a család, Borsodi miniszter- és államtitkárje­löltek az új kormányban; Megjelent az Eszak-Magyarországban 1990. május 19-én.) Gyarmati Dezső: A közelmúltban Monte-Carlóban rendezték meg a Nemzetközi Olim­piai Bizottság 101. ülését. A testület érdemi munkája a helyi sportklub színháztermében rendkívüli ese­ménnyel kezdődött, ugyanis Juan Antonio Samaranch elnök hét kivá­ló sportembernek, köztük Gyarmati Dezső egykori háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázónak nyújtotta át az Olimpiai Érdemrend kitünte­tést... Gyarmati a minap megyénk­be látogatott,... érkezésének egy he­lyi labdarúgó-mérkőzés kezdórúgá- sa volt az apropója.- Azt nem mondhatom, hogy túl­ságosan gyakran, de bizonyos időkö­zönként felbukkan a ’hazai vizeken’.- Azt biztosan sokan tudják, hogy Miskolcon születtem, de egy­éves koromban elkerültem a város­ból. Később a nagyszüleimnél buk­kantam fel, nyaralásaim Vattához, Nyékládházához és Kistokajhoz fű­ződnek. A meghívásoknak igyek­szem eleget tenni, s néha jólesik szétnézni....” (A kitüntetés egy életútnak szólt, Gyar­mati szerint nem lehet mindig elölről kezdeni; Megjelent az Észak-Magyar- országban 1993. október 14-én.) Koós János: Igaz hogy nem itt, hanem Erdély­ben születtem, de itt jártam általá­nos iskolába, zenegimnáziumba. Itt kerültem közelebb a színházhoz... Elkövettem mindent, hogy ne felejt­senek el. Az igazgatóm azt mondta, hogy nem lesz belőlem semmi. Azt mondtam erre, hogy Puskás Öcsi sem járt egyetemre. Ezzel aztán nem loptam be magam az igazga­tóm szívébe... Soha ennyit nem dolgoztam, mint most. Tavaly Magyarországon kétszázhatvan fellépésem volt. És ebben nincs benne a csehszlovákiai, az ausztráliai, a romániai, az NSZK-beli vendégszereplés, a rá­dió- televízió- és lemezfelvételek. Kezdik megbecsülni az öregeket Most kezd beérni harminc év mun­kája. Én mindig megpróbáltam tu­dásom legjavát adni, és ez hosszú távon megtérül. A közönséget nem szabad be­csapni. így biztosak lehetnek ab­ban, hogy olyan előadóval van dol­guk, aki nem a régi tíz-tizenöt da­lát énekelgeti. Szívesen adok elő operett- és musicalrészleteket, magyar nótákat. A lemezeim közül éppen ez volt az egyik legsikere­sebb. Két hónap alatt harminc- hatezer fogyott el.” (Harminc éve a színpadon: Koós Já­nos; Megjelent az Eszak-Magyaror- szág 1991. január 8-i számában.) Németh Miklós: A mindennapi kapcsolataim az elmúlt két évben ritkábbak lettek a megyével, az itt élő emberekkel. Ez, úgy gondolom, érthető. De onnan, a banki székből is kötelességemnek érzem, hogy segítsek nemcsak az országnak, hanem ennek a térség­nek is. A banki, üzleti titoktartás kötelez engem arra, hogy ne sorol­hassam fel azt a néhány példát, akik vállalkozóként, üzletember­ként ebből a megyéből is megke­restek, s igyekeztek segítségem­mel finanszírozást találni. Természetesen én nem részrehaj- lóan és nem kivételezve segítek nekik.” (A XC. zsoltár, Karácsonykor Né­meth Miklóssal; Megjelent az Eszak- Magyarország 1992. december 30-i számában. Utolsó Szószóró Miskolc (ÉM) - Egy sorozat ismét véget ért. Azaz hogy még nem egé­szen, hiszen az utolsó előadás hát­ravan. Az utolsó Szószóró. M. Kiss Csaba műsorvezető ugyanis úgy gondolta, valami újba kezd. De azért a befejezés méltó lesz az el­múlt évek hagyományához. Meg ki­csit más. Hiszen többen lesznek a meghívott vendégek, mint eddig egy-egy műsorban, és olyan embe­rele jönnek el, akik már szerepeltek a Szószóróban, és különösen jól si­került a velük való találkozás. Mert sokan voltak ilyenek, elég nehéz volt a választás. Megjelenik tehát december 10-én, szombaton este 6 órától az ITC színpadán Pécsi Ildi­kó, Bubik István, Koncz Gábor, Pa­taki Attila, Maksa Zoltán, Bornai Tibor és Galla Miklós. Jegyek elővé­telben válthatók az ITC-ben, és a színház jegyirodájában. Ásványok, kövek... Tiszaújváros (ÉM) - Ásványok, drágakövek, ősmaradványok lát­hatók tegnaptól Tiszaújvárosban, a Városi Kiállítóteremben (Tisza­újváros, Barcsay tér 2-4.). A Cser- nóczky László gyűjteményéből származó kiállítást december végéig tekinthetik meg az érdek­lődők. Mikulás-ünnep Miskolc (ÉM) - Mikulás-ünnepség lesz december 4-én, vasárnap dél­előtt fél 11 órától a miskolci műjég­pályán. Műkorcsolya-bemutatókat, formációs táncokat láthatnak az ér­deklődők, no és természetesen kor­csolyázhatnak is. Irodalmi délután Miskolc (ÉM) - Életrajz és versma­gyarázat a trubadúr költészetben címmel irodalmi délutánt rendez a Miskolci Egyetem Modem Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke decem­ber 7-én, szerdán délután 3 órától a Bölcsészettudományi Intézet épüle­tében. Előadó: Szigethy Csaba egye­temi docens. 1994. december 3-án este fél 8-tól a Miskolci Nemzeti Színházban , .. ■ ■ --------.— —.............. ­A színpadra lépd meghívott vendégek a megyéhez kötődd közismert személyiségek: ' Gyarmati Dezső J 109-szeresvízilabda-válogatott, jlpff miskolci születésű jjfi-J fí Silk Ä & háromszoros olimpiai bajnok I Németh Miklós a londoni székhelyű EBRD alelnöke, monoki születésű exminiszterelnök Közreműködnek a Miskolci Nemzeti Színház művészei - és sokan mások A műsort vezeti: Gyarmati Béla A színház jegyirodájában 700 forintos egységáron váltható jegyek belépőként szolgálnak a műsort követő állófogadásra is, Koós János a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola egykori oboa szakos hallgatója Bőd Péter Ákos Liszt-díjas, érdemes és kiváló művész, Gagybátor szülötte

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents