Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-07 / 289. szám
14 ÉSZAK^Magyarország Szólástér - Hirdetés 1994- December 7., Szerda A Levegő Munkacsoport energetikai javaslata a magyar kormány részére Tisztelt Miniszterelnök Úr! A kormány rövidesen döntést hoz a villamos energia és a földgáz áremelésének mértékéről és az ehhez kapcsolódó kompenzációról. A Levegő Munkacsoport szakértői idén júniusban elkészült tanulmányukban elemezték ezt a kérdést, és konkrét javaslatokat tettek a megoldásra. (A tanulmány rövidített, népszerűsítő, változatát mellékelten küldöm Önnek.) A tanulmányban a vezetékes energiahordozók termelői árainak 62%-os, lakossági árainak pedig 115%-os emelését javasoltuk, tehát mintegy kétszer akkora emelést, mint amekkorát a Magyar Energia Hivatal jelenleg javasol. Fel kell hívnunk azonban a figyelmet arra, hogy még a Levegő Munkacsoport szakértői által javasolt mértékű emelés sem tükrözi a villamos áram és a földgáz előállításának valódi költségeit. Javaslatunkban a külpiaci árszintból indultunk ki, amit az indokol, hogy a vezetékes energiahordozók előállítása költségelemeinek 95%-a külpiaci árszintű. Ennek alapján az áremelésnek akkorának kell lennie, hogy a villamos energia és a földgáz ára elélje a külpiaci (az átlagos nyugat-európai) árszintet. Ezenfelül azonban még a következő tényezőket is figyelembe kell venni a valós ár megállapításához. 1. Az alacsony energiaárak következtében a hazai energiatermelő és -szolgáltató vállalatok eszközállománya rendkívül leromlott, sok esetben műszakilag és erkölcsileg is elavult. A több évtizedes lemaradás miatt a felújítás, a korszerűsítés költségei jóval nagyobbak, mintha e munka elvégzése folyamatosan történt volna. 2. Az ország környezeti állapota és nemzetközi kötelezettségeink egyaránt megkövetelik az eddig elmulasztott környezetvédelmi beruházások mielőbbi végrehajtását. Erre itt csak két példát említenénk. A kőolaj és földgáz kutatása és kitermelése során az elmúlt évtizedekben Magyarországon több tízezer mélyfúrást végeztek, viszont az így keletkezett lyukakat nem számolták fel. A biztonság megőrzése, az átfúrt rétegek épségének megtartása és a termőföld megmentése érdekében a szükséges munkálatokat mielőbb meg kell kezdeni. Ezek költségei több tízmilliárd forintra tehetők. A hazai hőerőművek egységnyi teljesítményre vetítve 17-szer annyi kéndioxidot bocsátanak ki, mint a hollandiaiak. Ezek az erőművek a felelősek az összes hazai kén-dioxid-kibocsátás 40%-áért, ami savas esőket, erdőhalált, tavak élővilágának pusztulását, épületeink, műemlékeink tönkretételét és egészségkárosodást okoz. A villamos- energia-ipar korszerűsítése - az 1. pontban leírt okok miatt is - viszont 500- 600 milliárd forintot igényelne az elkövetkező 15 év során. 3. A környezeti és egészségi károk óriási költségeket, vagyonvesztést jelentenek az országnak. Elfogadhatatlan, hogy ezeket az - évi százmilliárd forint nagyságrendű - költségeket az állampolgárok attól függetlenül viseljék, hogy valójában mennyi és milyen fajta energiát fogyasztanak. Ezért az energiahordozók árába be kell építeni az ún. külső (társadalmi) költségeket, hogy azokat mindenki a felhasználással arányosan fizesse meg. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy a MÉH mostani javaslata nem vette figyelembe vállalt nemzetközi kötelezettségeinket (Világbank, környezetvédelmi vállalásaink), amelyek teljesítése - ami a megfelelő anyagi fedezet biztosítását is jelenti - nem halasztható tovább. Az Európai Unióhoz tervezett csatlakozásunk is megköveteli, hogy közelítsünk az ott alkalmazott előírásokhoz és energiaár-szintekhez. Különösen megdöbbentőnek tartjuk a termelői árak emelésének tervezett alacsony mértékét. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az adófizetők pénzéből - az alacsony energiaárakon keresztül - továbbra is támogassák a gazdaságtalan állami nagyvállalatokat. Mivel ezek a vállalatok a piaci szférához tartoznak és külpiaci áron értékesítenek, a gazdasági ésszerűség és vállalt nemzetközi kötelezettségeink egyaránt indokolják, hogy az energia- hordozókat külpiaci áron fizessék meg. Egyébként ezen vállalatok nagy része az adós- és hitelkonszolidációs keretében jelentős összegeket kapott, ugyancsak az adófizető állampolgárok terhére. Tehát tulajdonképpen azt kellene követelni, hogy ezen vállalatok a kamatokkal együtt fizessék vissza az alacsony energiaárakon keresztül és egyéb módokon kapott támogatásokat, ahelyett hogy újabb sok milliárd forint - soha meg nem térülő - támogatásban részesítenénk őket. Fel kell hívnunk arra is a figyelmet, hogy ezek a vállalatok évtizedeken keresztül súlyosan szennyezték a környezetet és rongálták az emberek egészségét, ami jelentősen csökkentette nemzeti vagyonúnkat (például az alumínium- ipar 30 millió tonna veszélyes hulladékot „termelt”, a hozzá kapcsolódó bányászat pedig tönkretette a Dunántúl karsztvizeit). Nem állja meg a helyét az az érv sem, hogy e vállalatok támogatása a munkahelyek védelmére szükséges, hiszen a nemzetgazdaság más területein ugyanakkora összegből nagyságrendileg több, hosszabb távon is fennmaradó munkahely teremthető meg. A MÉH által javasolt energiaáremelés azt is jelenti, hogy az energiaipar privatizációja során legalább 100 milliárd forint további veszteség éri az országot (azaz ennyivel csökken a kompenzációra és energiaracionalizálásra, munkahelyteremtésre fordítható öszszeg). Tehát a MÉH javaslatának elfogadásával hatalmas ajándékot adnánk az új, külföldi tulajdonosoknak a magyar nép rovására. Ez annál is inkább így lenne, mert az új tulajdonosok rövid időn belül el fogják érni a reális energiaárak bevezetését, mégpedig anélkül, hogy bármiféle kompenzációban részesítenék a lakosságot és a közintézményeket. (Erre intő példa a pébé-gáz- szolgáltatók privatizációja.) Szakmailag hibás a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjének a sajtóban megjelent azon állítása, hogy az energiaárakat nem a hivatalos árfolyamon kell a külpiaci árakkal összehasonlítani - amint azt a Levegő Munkacsoport szakértői tették az Európai Unió adatai alapján -, hanem a vásárlóerőparitás szerint. A vásárlóerő-paritás ugyanis csak a fajlagos magas élőmunka-tartalmú termékek és szolgáltatások esetén alkalmazható. Az energiaipar a hivatalosan meghatározott árfo- lyanlon importál. A hivatalos árfolyammal történő számítások megalapozottságát bizonyítja az a tény is, hogy a magyar gazdaság az exporton keresztül átlagosan a hivatalos árfolyamnál drágábban termel ki egy dollárt. Ugyanakkor a MÉH által javasolt kompenzáció mértéke rendkívül alacsony. Ebből az összegből nem lehet érdemben kompenzálni a rászorulókat és a közintézményeket, és aligha lehet hatékony energiaracionalizálási programot megvalósítani. Álláspontunk szerint szükséges a lakossági energiaárak több mint kétszeresére emelése, viszont a hazai jövedelmi viszonyok mellett ez csak tisztességes ellentételezéssel fogadható el. Ezért legalább 50 milliárd forintot kell kompenzációra fordítani, azaz a többszörösét annak, mint amennyit a MÉH javasol. A közszolgáltató és a kommunális szféra, valamint az élelmiszer- gazdaság és a költségvetési intézmények részére az áremelést 100%-os kompenzációval kell megvalósítani. Az energiaár-emelés révén keletkező bevételek jelentős részét az energia- hatékonyság növelését célzó programokra kell fordítani a gazdaság korszerűsítése, a széles körű munkahelyteremtés és a környezet védelme érdekében,egyaránt. Értékelésünk szerint a MÉH javaslata az energiafaló ágazatok követeléseit közvetíti. Félrevezeti a döntéshozókat, a gazdálkodókat és a lakosságot. Arra ösztönöz, hogy kétszeresen is pazaroljunk: azzal, ami nincs (a meg nem újuló, nagyrészt importból beszerzett energiahordozókat továbbra is mértéktelenül, ésszerűtlenül használjuk fel) és azzal is, ami van (továbbra is kihasználatlanul hagyjuk legfőbb tartalékunkat, az emberi munkaerőt, annak kreativitását). Úgy véljük, hogy a Levegő Munka- csoport reális javaslatot tett a villamosáram és a földgáz árának emelésére, valamint a szükséges kompenzációra (beleértve az energiaracionalizálást is). Meggyőződésünk, hogy megfelelő tájékoztatás esetén ezeket az intézkedéseket a lakosság, a közintézmények és a vállalkozók nagy többsége el tudja fogadni. Ehhez természetesen haladéktalanul el kell kezdeni egy átfogó, alapos és szakmailag korrekt tájékoztató kampányt. A vezetékes energiahordozók árának megemelése a Levegő Munkacsoport tanulmányában javasolt szintre és kompenzációval lehetővé tenné további óriási veszteségek és károk elkerülését, hozzájárulna a nemzetgazdaság szerkezetének kedvező irányú átalakulásához, növelné a foglalkoztatottságot, és hosszabb távon csökkenthetné a lakosság terheit is. Bízunk benne, hogy érveinkkel On is egyetért, és így javaslatainkat támogatni fogja. Lukács András a Levegő Munkacsoport vezetője Egy műsorváltozás viharairól Krisztus utolsó megkísértése c. Scorsese filmet Gyulai Endre katolikus püspök és mások tiltakozására levette a műsoráról a közszolgálati TV. . Mi volt ennek a tiltakozásnak az oka? Miben különbözött ez a film azoktól a filmektől, amelyek nyilvánvalóan távol állnak a keresztény és katolikus erkölcsi felfogástól? Többen mindjárt arra gondoltak, hogy egy kis lélegzetvétel után lám az egyház befolyása alá akarja vonni a kulturális életet. A tiltakozásra jelentkező reakció nem is annyira a filmre, mint inkább a művész alkotó szabadságára hivatkozott. Nos, a magyarázat, a különbség, ami ezt a filmet a többi nyilván nem valláserkölcsi felfogást képviselő filmtől megkülönbözteti és a világszerte heves tiltakozásokat magyarázza: Jézus Krisztus személye. Vele kapcsolatosan mindenekelőtt azt a kérdést kell felvetni: egy embert megilletnek-e és meddig illetnek meg a személyiség jogai? Vagy másképpen: mi és ki jogosít fel egy írót arra, hogy egy történeti személyről teljesen légből kapott módon elkezdjen fantáziáim és olyan dolgokat állítson róla, amelyre semmilyen bizonyítéka nincsen?! Sőt, annak éppen az ellenkezője állítható. Hogyan jön hozzá bárki is, ha még olyan írónak tartja is magát vagy tartják és kitartják elvbarátai, hogy például egy jó emberről rosszat (vagy egy rossz emberről jót) állítson? Egy történelmi személynek maradandó joga van ahhoz, hogy róla halála után is az igazságnak megfelelően vélekedjenek. Ha vannak leszármazottai, az illető jó híréért, életműve megvédéséért szerintem igenis bírósághoz fordulhatnának. Itt jegyzem meg, hogy a kétezer év ellenére Jézus Krisztust ma is hozzánk nagyon közelállónak valljuk mi keresztények. Azt amit róla tudunk, ismerünk - és még a hitünkről nem is szóltam- nem hagyhatjuk, hogy hüvelykujjból szopott „művészi” fantáziálással beszennyezzék! Hát ezért is a tiltakozás. A másik nézőpont a vallásos emberek személyes joga. Jézus Krisztus személye ugyanis a mi számunkra sokkal több, mint egy jó ember, akit ma is szeretünk. O igenis része lett a mi személyiségünket formáló vallásnak és vallásos kultúránknak. Része lett az én életemnek és még sokakénak. Nincs jogom személyes sértésnek venni azt, ami ellene irányul de engem is sért? A vallás gyakorlásának és szabadságának a joga nem függ össze ezzel? A művészi szabadság jogán vagy bármilyen más címen jogosult-e bárki is engem- és még sokakat - ebben az értelemben sértegetni? A vallásos emberek tiltakozásán fanyalgó Nyilvánosság Klub ugyan mit szólna például egy olyan művészi alkotáshoz, amelyik arról fantáziálna, hogy Vitéz Mihály, a román nemzeti hős, valójában a meneküléssel, élete megmentésével és népe elárulásának a kísértésével viaskodott? Azt hiszem egyből megtalálnák azt a törvényt, amely egy ilyen nemzetközi bonyodalommal fenyegető hazug „műalkotást” örökre letiltana a képernyőről. Joggal! A művészet szabadsága ugyanis nem azonos a hazudozás szabadságával. Vagy igen? A párhuzam pedig nem is tökéletes. Jézus Krisztusról nem csak mint történelmi személyről és valóságos emberről gondolkodunk. Azt állítjuk róla: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Ez persze a mi személyes hitünk és személyes ügyünk. De ha a hit dolgaiba és a hívő ember lelkivilágába valaki egy kicsit is beleéli magát, akkor talán jobban megérti, miért a film ellen a világméretű tiltakozás. Miért felháborító a Nyilvánosság Klub álszent ajánlata is: ki kell írni az ilyen és hasonló filmek előtt, hogy a hívők ne nézzék! Magyarán fogjuk be a szemünket. (Legyünk szemtelenek?!) Ez szerintem az ő részükről nagyobb szemtelenség, mintha én tanácsolnám nekik azt, hogy ők meg fogják be a szájukat. De tudom, az ilyen tanácsokkal nem sokra megyünk. Jobb lenne megérteni egymást és keresni az igazságot. Ezért ne tegyük szabadságjoggá és a művészi alkotószabadság részévé azt, amikor valaki olyan könyvet ír vagy olyan filmet készít, amelyikből elsősorban és mindenekelőtt busás anyagi hasznot remél. Mert akárhogy csúijük és csavarjuk a dolgot a Jézus Krisztusról szóló „merész” feldolgozások hátterében a pénz van és azok, akiknek a pénz az istenük. Művészetük meg alig-alig. Kartal Ernő róm. kát. plébános ..t .\i. Olvasóink figyelmébe! i Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástcr rovatban megjelent írások1, nem a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket I • teijedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai ' normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Megbízható, egyszerű és kedvező. Ez a Ford új[ részletfizetési programja. Sőt, a Ford Leasing most valóban elérhetővé teszi az igazi Ford minőséget. Ford modellek, decemberben még kedvezőbb feltételekkel! A Ford Leasing születését és a Karácsonyt egyedülállóan kedvező ajánlattal ünnepli a Ford: 1994. december 1. és 31. között különösen alacsony induló részleteket kínál. Ford Fiesta már U5.200 Ft-tól! Ford Escort már134.920Ft-tól! Mindössze ennyi szükséges ahhoz, hogy Ön még ebben az évben egy Ford tulajdonosa legyen. Részletek minden hivatalos Ford márkakereskedőnél! Ford Leasing 10% Ford Leasing Karácsonyi meglepetések az Ön számára Bemutatkozik a Ford Leasing: új lehe- i2Ség,JisgyJ?n egy&erűen_é§_kötmym etrv Ford tulajdonosa legyen. Az ajánlat csak december hónapra érvényes, minden Ford modellre, amíg a készlet tart. Az árat 72 HUF/DM deviza eladási ár alapján képeztük. A számla a gépkocsi átvételekor érvényes árfolyammal készül. k
